Nógrád, 1966. február (22. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-12 / 36. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! 196«. FEBRUÁR 12. SZOMBAT ARA: 50 FILLÉR AZ MSZMP NOGRAD MEGYEI BIZOTTSÁG Művezetők mondják Élete értelme Az olvasók fóruma (3. oldal) (3. o'ldal) (4. oldal) Húszezer védőoltás Salgótarjánban (6. oldal) Termékeny vitát! A tapasztalat bizonyítja, hogy most . a kevesebb munkát követelő téli hónapok soréin a falvak sokaságában növekszik a politikai aktivitás. Az emberek vitatkoznak, keresik a magyarázatot a különféle jelenségekre és latolgatják a jobb megoldások lehetőségét. Ahol jól dolgozik a pártszervezet, hivatásuk magaslatán állnak a kommunisták, ott ezek a viták valósággal ösvényt taposnak az Ígéretesebb boldogulás felé. A jó politikai munka eredménye jónéhány helyen megmutatkozott a zárszámadások előkészítésekor, s a tervkészítés napjaiban. Sok helyen sikerült valóban közüggyé tenni a múlt évi számvetést és az idei elképzeléseket is. Mondhatnánk: a szövetkezet a tagságé, természetes dolog, hogy az ott bonyolódó élet minden mozzanata közügy legyen. Csak aki ebben a nagy munkában fáradozik, az tudja igazán, milyen sok küzdelem, mennyi érv, meggyőző szó kell ahhoz, hogy egy-egy közösség minden gondját — a szó valódi értelmében — a közügy színvonalára sikerüljön emelni. A szövetkezeti közösségekben még szép számmal vannak közömbös, nemtörődöm emberek, akik a maguk nótáját fújják, s csak akkor figyelnek oda igazán valamire, ha az személy szerint is előnyt jelent számukra. S akadnak még helyi vezetőik is, akik legszívesebben a saját szájízük szerint intéznék a közösség dolgait, s jóformán csak eszköznek tekintik a társakat, akikkel elképzeléseiket megvalósíthatják. S mennyi baj, kedvtelenség, kiábrándulás forrása lehet az ilyen magatartás ott, ahol nincs hathatós, világosan látó politikai erő, amely megmutatja és segíti is kiverekedni a helyes utat. Ez sem megy tehát vita nélkül, a kommunisták meggyőző szava nélkül. Mert bármennyire is igaz és világos, hogy a szocialista falu nem egy-két ember, hanem a közösség minden tagjának ügye, ennek az igazságnak érvényt is kell szerezni. Ez az igazság sehol sem maradhat csupán papírra írott törvény. Ezt az igazságot parázs viták, jól szervezett Okos agitációk során, szívós munkával kell a közösség minden tagjának az értelmébe és az érzéseibe beleírni. Az idén már sok helyen megértették, hogy a közös élet nagy eseményei — mint például a zárszámadás — mindenki eszét és szívét követeli. De a vitáknak, a kommunista agitációs munkának azt is világossá kell tennie, hogy a közös értelem és közös akarat nemcsak a nagy dolgok idején szükséges, hanem a mindennapi tennivalók sodrában is. A tsz-tag nemcsak zárszámadáskor gazdája a közösnek, hanem kisebb tennivalók idején, a kapáláskor, a csépléskor is. Akkor ugyancsak, amikor volna erő, s a közösség mégis veszni hagyja a drága takarmányt, amikor volna lehetőség a jobbra, mégis térdig ér a gaz, vagy egy-egy csekély hiba miatt napokig vesztegel a gép. Ezért is kell állandó vitára kész helyzetet, politikai aktivitást teremteni, hogy az ilyen közönyből eredő lazaságokon felháborodjék a közvélemény. S csakis az ilyen légkör biztosíthatja, hogy az úgynevezett nagy politikai kérdéseken kívül a helyi gondok ugyancsak állandóan vita tárgyát képezzék, és a közösség sürgesse megoldásukat. Csakis ilyen légkörben képzelhető el, hogy az emberek ne csupán a nagy politika tanulságait tekintsék fontosnak, hanem állandóan levonják a saját tetteik politikai tanulságait is, érezzék a felelősséget, belássák, hogy politikailag is súlyos hibát követnek el, ha nem állnak helyt posztjukon. Sok helyen hiányzik ez az állandó politikai ébrenlét, a friss, vitázó szellem. A kommunistáknak mindenkor jó szokása volt, hogy egyetlen hibás megjegyzést, egyetlen tévútra kanyarodó eszmecserét sem hagytak szó nélkül. Beleavatkoztak a beszélgetésekbe, gondolkodásra, érvelésre, állásfoglalásra szorították a hibás nézetek képviselőit. Ma párttagok is igen gyakran hüm- mögnek, bólogatnak az ilyen megalapozatlan vélekedések hallatán. Mi ennek az oka? Talán valami hamisan értelmezett népszerűség keresés, vagy a gondokkal való azonosulás vágya? Pedig ez a magatartás fából vaskarika, hiszen a tömegek a párttagságtól a helyzet reális felmérését kívánják és bátorítást várnak. Vitázni kell hát a gondokról és a tennivalókról. Őszintén, hamis illúziók keltése nélkül. A mi életünk ugyancsak küzdelem, zökkenők, megtorpanások nálunk is előfordulnak. S ezekért éppen úgy mindannyian felelősek vagyunk, mint ahogy az eredmények öröme is közös. A bűnbakot tehát ne csupán az elnökben, a vezetőségben, a főkönyvelőben keresse a tsz tagsága sem. Nézzenek önmagukba is. A vitázó közszellem, az állandó politikai ébrenlét megbízható tükör. Az egész közösség egyenként is — meglátja benne önmagát. Mit tettek jól és mit rosszul? Kékesül Gyula Biztató kezdet Salgótarjáni üzemek januári termelési eredményei Mint arról már a napokban hírt adtunk, a Salgótarjáni Öblösüveggyár túlteljesítette január havi export tervét. Sajnos, ennek ellenére, az összesített tervtől mintegy hatszázezer forintos elmaradás keletkezett, amelyből mintegy három- és félszázezer forint értékű az üvegáru. Az adósság zöme, mintegy háromszázharmincezer forint, a pezsgős üvegek gyártásának kudarccal végződött kísérletei miatt képződött. Megnyugtató viszont, hogy fehérüveg termelésben — amely a gyár jövendő főprofilja — túlteljesítette feladatait a vállalat. (Bár egyes részlegek nem nyújtották az év első hónapjában, amit várnak tőlük.) Ezért történt, hogy a januári teljes termelési tervet — előzetes adatok szerint — 95,6 százalékra teljesítette a gyár. A január havi termelési eredmények értékelése után a vállalat vezetői az üzemek vezetőivel múlt hét szombatján alaposan megvitatták a hibákat, fogyatékosságokat és a további feladatokat. A cél, hogy az — egyébként nem nagy — elmaradást már februárban pótolják, az export szállításoknál pedig azt a színvonalat tartsák, ami a januárra jellemző volt. Tartalék a Síküveggyárban Ennek a helyzetnek fordítottja alakult ki a Salgótarjáni Síküveggyárban. Itt mindkét húzóüzem — a Zagyva I. és a Zagyva II. is — magasan túlszárnyalta üvegtermelési tervét, amellyel mintegy százhatvanezer négyzetméternyi táblaüveg tartalékra tettek szert. Jelentősen túlszárnyalta úgynevezett csomagolási tervét is a gyár, amely azért fontos, mert a csomagolási terv teljesítése alapján fizetik ki a gyárnak a megtermelt áruk étékét. Érzékeny az elmaradás azonban az export szállítási tervtől: az előírt ölvenezer négyzetméter tőkés országokba szállítandó áru helyett ti- zengyezer négyzetméternél kevesebb táblaüveg hagyta el Zagyvapálfalvát januárban. Az exportra szánt üveget ugyan előállították, de vágó kapacitás hiányában az árut nem tudták időre feldolgozni. A gyár vezetői bíznak abban, hogy az elmaradás hamarosan a múlté lesz. Bizakodásukat arra alapozzák, hogy különösen első osztályú üvegből sikerült jelentős tartalékokat teremteni már az év első hónapjában. Ez a tény örvendetes a hazai járműipari igények kielégítése szempontjából is, bár januárban az sem kapta meg maradéktalanul az ígért nyolcvanháromezer négyzetméter üveget. Itt is a feldolgozás bizonyult lassúbbnak a kelleténél. Nyilvánvaló, hogy februárban és márciusban ebben gyökeres változást kell elérni: nem elég az árut megtermelni, el is kell juttatni a megrendelőhöz. A Síküveggyár termelési értéktervét mintegy másfél millió forinttal túlteljesítette januárban. Ha munkájának említett szépséghibái is eltűnnek a következő hónapokban, valóban megalapozott lesz a vezetők bizakodása. Az építők elmaradtak Látszólag nem nagy a Nógrád megyei Építőipari Vállalat januári elmaradása — mégis sokkal szívesebben írnánk a terv túlteljesítéséről. Nem végleges számítások szerint kilencvenkilenc százalékra teljesítették az építők első havi feladataikat; az elmaradás pénzben kifejezve is mindössze százezer forint. Az építők azonban a tavalyi tapasztalatokból már tudják: kevésből sok is lehet, ha nem vigyáznak. Az időjárás januárban — néhány nap kivételével — általában kedvező volt, s az enyhe időjárás februárban is tart. Van tehát mód nemcsak az elmaradás pótlására, de a feladatok túlszányalására is. Ami gondot okozott Volt néhány kellemetlen napja év elején a Tűzhelygyár vezetőinek és dolgozóinak. Itt-ott az üzemekben jelentkezett a más években szokásos „ráérünk” hangulat, de még több gondot okozott, hogy a kooperációs vállalatok döcögve, pontatlanul, hiányosan szállították a különböző alkatrészeket. Különösen sok fejfájást okozott, hogy a gáztűzhelygyártáshoz néha ie- lentételen értékű alkatrészek hiányoztak, s ezért előfordult, hogy gáztűzhelyek tucatjait kellett befejezetlenül félretenni. A gyár vezetői azonban még időben felhívták a testvérvállalatok figyelmét ezeknek a zökkenőknek a veszélyeire, segített a ZIM vezér- igazgatósága is. Ennek köszönhetően az alkatrész-hiány megszűnt, s a gyáregység januári termelési tervét 102,4 százalékra teljesítette. Különösen a kályhafélék gyártásánál szép az eredmény, de - gáztűzhelyek előállításában is sikerült az előírtnál többet produkálni. Tanganyikába érkezett a magyar kormányküldöttség Pénteken reggel Kállai Gyula és a vele utazó magyar küldöttség befejezte sikeres etiópiai látogatását és a Tanzániai Egyesült Köztársaság fővárosába, Dar Es Saalamba indult. Az Addisz Abeba-i jubileumi palotából, a küldöttség szállásától a repülőtérig vezető 8 kilométeres út mindkét oldalán többezer fővárosi lakos búcsúztatta a magyar vendégeket. A lelkes tömeg magyar és etióp zászlócskákat lobogtatva, Kállai és Haile Szc- iasszié arcképét magasba emelve tapssal és éljenzéssel vett búcsút miniszterelnökünktől. A repülőtéren —- ahol megjelentek a diplomáciai testület tagjai, köztük Pataki János magyar nagykövet is — díszalakulat sorakozott fel. Az utolsó kézszorítások után felcsendült a két ország himnusza. A repülőgép irányt vett Tanzania felé, hogy három és fél óra alatt megtegye 1980 kilométeres útját. Amikor a gép a Rudolf-tó körzetében elhagyta Etiópia területét, Kállai Gyula üdvözlő táviratot küldött a császárnak. A repülőgép elszállt Nairobi, Kenya fővárosa felett. Itt Kállai Gyula táviratban szívélyes üdvözletét, nagyrabecsülését küldte Jomo Ke- nyatta elnöknek és a kenyai nép felvirágzására irányuló őszinte jókívánságát fejezte ki. Közben a repülőgép elhaladt az egyenlítő felett. E pillanatban hazánk történetében először tartózkodik magyar miniszterelnök a déli féltekén. A delegáció magyar idő szerint délelőtt 11 órakor érkezett Dar Es Saalam-ba, ahol Nyerere tanganyikai elnök fogadta. Idegen volt a Duna hangja Egy a visszatérők közül. Imre Tibor a honti tsz raktárosa nemrég még egy budapesti munkásszállás lakója volt. Hont csak 81 kilométerre van a fővárostól, mégis hosszú az út hazáig ... (Képes riport a 4. oldalon). Vádoljuk az imperializmust! Vietnami műszakok a szénbányákban A nagybátonyi MSZ-bizottság felhívása megyénk fiataljaihoz Szerte a megyében tiltakozó gyűléseket rendeznek megyénk fiataljai. Bányászok, ipari munkások, termelőszövetkezeti parasztfiatalok, diákok vádolják az amerikai imperializmust a vietnami háborúért. Követelik: el a kezekkel Vietnamtól! A tiltakozó gyűlések mellett a nagybátonyi KISZ-bi- zottság most felhívással fordul megyénk ifjúságához. A bányászfiatalok elhatározták, hogy vietnami műszakokat rendeznek a bányákban, s az egy műszakra eső keresetüket a hős vietnami nép anyagi megsegítésére felajánlják. A bányaigazgatósághoz tartozó üzemekben a fiatalok röp- gyűléseket tartanak, ahol konkrét munkafelajánlásokat tesznek. Csütörtökön elsőnek a kányási bányaüzem fiataljai vállalták, hogy csatlakoznak a KISZ-bizottság kezdeményezéséhez, vietnami műszakot tartanak a bányában. Ennél a bányánál 119 fiatal ajánlotta fel a vasárnapi, illetve egy hétköz napi munkabérét. A mozgalom terebélyesedik a nagybátonyi medencében. Szorospatakon mintegy száz, Tiribesen 30, Katalin-bányan ugyancsak 30, Ménkesen pedig 15 fiatal vállalta a vietnami műszakot. A tiribesiek azt is bejelentették, hogy már vasárnap leszállnak a bányába, ahol elsősorban fenntartást végeznek. Így nemcsak a hétfői zavartalan munkakezdést segítik elő, hanem a vasárnapi műszakra járó bért a hősiesen harcoló vietnami nép anyagi megsegítésére juttatják el. A nagybátonyi saénmedence bányaüzemének többi fiatalja az elkövetkező vasárnapokon dolgoznak majd. A nagybátonyi KlSZ-bizott- ság kezdeményezése azt jelenti, hogy az ebben a körzetben levő bányaüzemek csaknem háromszáz fiatalja tart vietnami műszakot, s így mintegy húszezer forintot juttatnak a vietnami nép megsegítésére. A KISZ-fiatalok nagyszerű helytállását bizonyítja a nagybátonyi kezdeményezés. Bíznak abban, hogy felhívásuk megértésre talál a szénmedence valamennyi bányaüzemének ifjúsága között, de csatlakoznak kezdeményezésükhöz az ipari üzemek és a mezőgazdaságban dolgozó ki- szesek is.