Nógrád, 1966. február (22. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-10 / 34. szám

396*5. február !6 csii^ortfik NÖC R A o Előzetes jelentés a második ötéves tervhvzAethrn •*-*•.**=*. megyei teljesítéséről A kö*»s in i-.ui egy éve (folytatás az 1. oldalról) Nagymértékben javult a megye mezőgazdaságának anyagi-műszaki ellátottsága is. Az építési beruházások kö­vetkeztében öt év alatt a szarvasmarha istállók száma 247-teI nőtt és ezzel több mint 16 ezer szarvasmarha szak­szerű elhelyezését biztosítot­tuk. A sertésólak száma 257- tel (közel 33 ezer férőhel­lyel), a juhhodályok száma 72-vel nőtt 1961—1965. kö­zött. Elkészült 47 magtár és 174 góré is és átadásra ke­rült 66 dohánypajta is. Mexőgasdaaág A mezőgazdaság szocialista átszervezése megyénkben 1961-ben fejeződött be. A szövetkezetek kétharmada 1500 kataszteri hold alatti te­rületen gazdálkodott és csu­pán öt szövetkezet földterü­lete haladta meg a 3000 ka­taszteri holdat. A további évek során fo­lyamatosan sor került a kis szövetkezetek összevonására és 1965. közepén már csak 97 mezőgazdasági termelőszö­vetkezet működött a megyé­ben, területük megoszlása azonban lényegesen kedve­zőbb. Az 1964. februári párthatá­rozat szerint 1965. végéig a gépállomásokat fokozatosan gépjavító állomásokká kellett volna átalakítani. A határo­zat végrehajtása során az ér- •ekvadkerti, szécsényi és pásztói gépállomás átszerve­zése meg is történt, a má­sik három azonban még je­lenleg is a régi szervezet szerint dolgozik. A megye kenyérgabona ve­tésterületének az összes szán­tóhoz viszonyított aránya ál­talában 26 százalék között ingadozott. Nagyüzemi gaz­daságaink — a párthatáro­zatban előírt 80 százalékkal szemben — 1865. évben bú­za vetésterületüknek csak 57 százalékán termeltek nagy­hozamú bel- és külföldi bú­zafajtát. A takarmánygabona, kukorica és burgonya vetés- területének aránya az öt év folyamán lényegesen nem vál­tozott, nem kielégítő ugyan­akkor a lucerna és vöröshere vetésterületének az összes szántóhoz viszonyított hánya­da. A második ötéves terv idő­szakában 1965. évben volt a legmagasabb a kenyérgabona termelésünk. Bár 1960-hoz vi­szonyítva a vetésterület csök­kent, mégis közel 19 ezer ton­nával több kenyérgabonát ta­karított be megyénk mező- gazdasága, mint 1960-ban. Államunk évről-évre több műtrágyát biztosított a me­zőgazdaság részére. A fel­használt műtrágya mennyisé­ge 1965-ben mintegy 18,5 ezer tonnával magasabb, mint öt évvel ezelőtt. Az egy ka­taszteri hold szántóra jutó műtrágya az 1960. évinek kö­zel háromszorosára emelke­dett, de még így is alacso­nyabb a párthatározatban előírtnál. Nagy fejlődésnek indult a második ötéves tervidőszak alatt megyénkben a szőlő- és gyümölcstelepítés. A ba­lassagyarmati járás mezőgaz­dasági termelőszövetkezetei, főként a hagyományos bo­gyós gyümölcsöt (szamóca, málna, feketeribizke) telepí­tették. Szőlőt 165, egyéb gyü­mölcsöst 892 kataszteri hol­don telepítettek megyénk nagyüzemi gazdaságai. A megye állatállománya az elmúlt öt év folyamán a ser­tés- és juh-állomány kivéte­lével csökkent. A szarvas- marha és ezen belül a te­hénállomány 4,6, illetve 7,1 százalékkal alacsonyabb, mint öt évvel ezelőtt. A sertésál­lomány 64,1, a juh 32,7 szá­zalékkal nőtt 1960-hoz vi­szonyítva. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek közös gazdaságainál a sertésállo­mány közel nyolcszorosa, a szarvasmarhaállomány pedig 2,7-szerese az 1960. évinek. A szarvasmarha értékesíté­se 1960. évhez viszonyítva az állami gazdaságokban 55 szá­zalékkal csökkent, a termelő- szövetkezeteknél kétszerese­re nőtt. A sertés értékesítés mindkét szektornál emelke­dett. Az 100 kataszteri hold szántóterületre jutó sertéshús­értékesítés az állami gazda­ságokban 1965-ban 111,6 má­zsa, mintegy hatszorosa a szövetkezetek eredményének. Az állami gazdaságok tej­termelése az 1960. évi 5,4-ről 5,9 milliő literre nőtt, de az egy kataszteri hold szántó- területre jutó tejtermelésük a párthatározatban előírt 280 li­terrel szemben csak 268 li­ter. A megye traktorállománvá- nak növekedésével egyidejű­leg javult az állomány szer­kezeti összetétele is, ugyan­is az újonnan beszerzett gépek többsége nagy mun­kabírású. Az egy traktoregy­ségre jutó szántóterület az 1960. évi 220-ról kb. 96 ka­taszteri holdra csökkent. Az egy kataszteri hold szántó- területre jutó gépi munka az öt év alatt 2,6-ról 3,8 nor­málholdra emelkedett és 4.2 százalékkal magasabb, mint az országos előirányzat. Ter­melőszövetkezeteinknél a ve­tés gépesítése 3,7-szeresére, a gépi kaszálásé 3,6-szorosára, a kombájn aratásé közei négy- és félszeresére emel­kedett 1960-hoz Viszonyítva. h ereskedelem A második ötéves terv a kiskereskedelmi forgalom 22,7 százalékos növekedését irá­nyozta elő 1960—1965. évekre. Megyénk áruforgalma a terv­időszakban az előirányzottnál gyorsabban fejlődött és 1985- ben közel 25 százalékkal ma­gasabb volt mint 1960-ban. Az élelmiszerforgalom rész­aránya — a vendéglátással együtt — mind az öt évben lényegesen magasabb volt az országosnál, ugyanakkor csak a bolti élelmiszerforgalom há­nyada az országos átlag alatt maradt. Ugyancsak alacso­nyabb az országos átlagnál a ruházati és vegyes iparcikk­forgalom részaránya is. A megye bolti kiskereske­delmi hálózata öt év alatt — tüzelő- építőanyag és gáz- telepek nélkül — 27 egységgel nőtt. A szakosítót tság a terv­időszak végén lényegesen kedvezőbb mint 1960. végén. A vegyesboltok 1960. évi 35.6 százalékos aránya 1965 végé­re 30 százalék alá csökkent. A vendéglátó hálózat mind­össze 1 egységgel nőtt, azon­ban a kulturáltabb étkezést, és szórakozást nyúitó étter­mek és kisvendéglők száma kétszeresére nőtt, a cukrász­dák és eszpresszók száma pe­dig kilenccel magasabb mint a tervidőszak elején. Társadalmi, gazdasági változások A megye népessége a má­sodik ötéves terv időszaká­ban mintegy 1500 fővel nőtt. A növekedés Salgótarján ki­vételével egyenletes eloszlású. A népességen belül a férfi-nő arány nem változott, a kor­csoportonként! vizsgálat azon­ban bizonyos elöregedési fo­lyamatot mutat. A gyermek- korúak és az úgynevezett fia­talabb munkaképes korúak száma és aránya csökkent, az idősebb munkaképes és improduktív korú népesség száma viszont nőtt. A városokba és ipari köz­pontokba áramló falusi mun­kaerőtartalék növelte a bér­ből és fizetésből élők számát, ugyanakkor megváltoztatta a keresők népgazdasági ágan­ként! összetételét is. Az el­múlt öt év alatt az élveszüle- tések száma tovább csökkent. Az 1961—1965. évek között évenként átlagosan 3337 gyermek született, közel 20 százalékkal, kevesebb az elő­ző öt év átlagánál. Hasonló­an csökkenő irányzatot mutat a halálozások száma is. fgv a természetes szaporodás — bár jelentéktelen mértékben — magasabb az 1956—1960 évek átlagánál. A csecsemő­halálozás az előző öt évhez viszonyítva több mint 30 szá zalékkal csökkent. Életszínvonal Az iparban foglalkoztatot­tak átlagos havi keresete az 1960. évi 1959 forintról 2008 forintra nőtt az öt év alatt. A bérből és fizetésből élők bér- és bérjellegű bevételei­nek átlagos évi fejlődési üte­me 2,8 százalék. A mezőgaz­dasági dolgozóké ennél lé­nyegesen gyorsabb, 5,3 szá­zalékos. A bérek és a bérjellegű ki­fizetések növekedésénél lé­nyegesen gyorsabb ütemű és összegszerűen igen jelentős a béren felüli közvetlen pénz­ben! és közvetett állami jut­tatások növekedése. Az 1965. évben kifizetésre kerülő társadalmi juttatások, családi pótlék, segélyek, táp­pénz stb. összege több mint kétszerese az 1960 évinek. A közvetett társadalmi juttatás útján kapott jövedelemrész 78 százalékkal magasabb mint 1960. évben. Az árváltozásokon kívül, minden évben idény végi ki­árusítások tették olcsóbbá a lakosság beszerzéseit. Az 1965. évben végrehajtott készlet­rendezés és kiárusítások kö­vetkeztében a megye lakosai mintegy 31 millió forinttal olcsóbban vásárolhattak ru­házati és vegyes iparcikkeket. Az OTP betétállománya a tervidőszak végén több mint 200 millió forinttal magasabb volt mint 1960. év végén és közel négyszerese az 1960. évi­nek. A tervidőszakban a televí­zió előfizetők száma 17 600-ra emelkedett. Több mint 7000 lakás épült fel. A 2 és több szobás lakások aránya 1960. évi 39,2 százalékról 50—55 százalékra emelkedett. Az 1961—1965 években a megye 13 községét villamosították, ezzel a megye községeinek villamosítása befejeződött. Az állam egészségügyi gon­doskodása és a társadalom- biztosítás igen nagy lépés­sel haladt előre. 1963. január 1-től a termelőszövetkezeti parasztságra is kiterjesztették az ingyenes egészségügyi el­látást. Ennek eredményekép­pen a tervidőszak végén a lakosságnak mintegy 90 szá­zaléka vehette igénybe ingye­nesen az SZTK szolgáltatása­it. Az orvosok száma az öt év alatt 70 fővel nőtt A terv­időszak végén tízezer lakosra 13,3 orvos jut. Az orvosi kör­zetek száma 82-re, a körzeti orvosok száma 76-ra emelke­dett. A tervidőszak végén egy körzeti orvosra 3109 lakos jut, 21 százalékkal kevesebb, mint 1960. végién. A kórhá­zi ágyak száma 1960-hoz vi­szonyítva mintegy 12 száza­lékkal emelkedett. Az időszak végén tízezer lakosra 71,8 kórházi ágy jut. A kórházi ápolási napok száma 1965- ben mintegy 72 százalékkal magasabb az I960 évinél. Száz bölcsódés korú gyer­mekre 1965. végén 5,3 böl­csődei férőhely jut. Az ál­talános iskolába beírt tanu­lók száma a tervidőszak fo­lyamán 1962. évben volt a legmagasabb. A további években fokozatosan csőik­ként, de még 1965. évben is 4,1 százalékkal magasabb volt, mint 1960-ban. A felsőtagoza­tos tanulók aránya az 1960. évi 42,9-ről 1965. évre 50,0 szá­zalékra emelkedett. A gya­korlati oktatás széleskörű el­terjesztése következtében a jelenleg folyó tanévben a fel­sőtagozatos tanulók 75 szá­zaléka gyakorlati oktatásban is részesül. A középiskolai tanulók száma az 1965/66-os tanév elején elérte a 4600 főt, a tervidőszak elejéhez vi­szonyítva mintegy 80 száza­lékkal nőtt. A középfokú es­ti- és levelező oktatásban résztvevő felnőttek száma az 1965/66-os tanév elején 3 529 fő volt, vagyis öt év alatt több mint kétszeresére emelkedett. A tanácsi közművelődési könyvtárak kötetállománya az ötéves terv időszakában csak­nem két- és félszeresére nőtt. Az olvasók száma 1965. év v 'gén elérte a 38 800 főt. Központi Statisztikai Hivatal Nográd megyei Igazgatósága Jókor érkeztem. Fekete Ele­mérnek, a Salgótarján külső pályaudvari AKÖV kirendelt­ség vezetőjének valami elin­tézni valója volt Kövér Fe­renccel, a kereskedelmi állo- másfőnök helyettesével. Már éppen végzett, amikor belép­tem az irodába. Mindketten a MÁV—AKÖV közös szállítási brigád „korifeusai” — így egyszerre kétoldalról tájékoz­tattak a vállalkozás eredmé­nyeiről. A salgótarjáni közös brigád 1964 októberében alakult. Nem biztos, hogy az első volt. de az igen, hogy a legelsők között hozták létre. Ügy a vasútnak, mint az AKÖV-nek minden oka megvolt arra. hogy valamiféle kiutat keres­sen nehéz helyzetéből: 1964 második felében ugyanis ve­szedelmesen nőni kezdett a vagonok átlagos kirakási ide­je, s persze az ezzel kapcso­latos álláspénz is. Az első három hónap nem sok változást hozott. Fekete Elemér úgy emlékszik vissza, hogy kilencszázhatvanöt ele­jén, amikor a kirendeltségre került, olykor minden haja- szála az égnek állt. Ha vas­utasnak szólt, küldte egy má­sikhoz. Ha saját gépkocsive­zetőinek — rá sem figyeltek. Verték a blattot a „villa neg- rában” — ahogyan az AKÖV- ösök irodájául szolgáló fabó­dét becézték —, s ha Fekete Elemér valamiért méltatlan­kodott, az volt a válasz: re- bettli! Aztán fokról-fokra változott a helyzet. Tavaly januárban még nyolcvanöt késetten kira­kott vagon volt, decemberben már csak huszonnyolc. Az év első hónapjában átlagosan tíz (Tudósitónktól) Eredményesen tevekenyked- tek az elmúlt évben is a ba­lassagyarmati Palócföld Ter­melőszövetkezetben az asszo­nyok. Mint ahogy azt Imro- vecz Pálné, a termelőszövet­kezet nőbizottságának elnöke, a városi nőtanács legutóbbi ülésén elmondotta, a szövetke­zet eredményes gazdálkodásá­ban nagy részük van az asz- szonyoknak. A közös gazdaságnak 120 Pontosan ötvenöt percet várakoztam, míg behívtak. — Milyen ügyben? — kér­dezte az igazgató. Helyet foglaltam a ké­nyelmes fotelban és magya­rázni kezdtem: — Egy esztergályos dol­gozik a részlegemnél. Pank- raskin. Nem tudom, mit esi­! náljak vele. Küldjem el, j vagy hagyjuk itt és neveljük meg? Esetleg prémiumot ad­hatnék neki? Ez ügyben jöt­tem tanácsot kérni... Ahelyett, hogy a kérdést lényegében megoldotta vol­na, csodálkozott: — Ki az a Pankraskin? Nem ismerek semmiféle Pankraskint! Nélküle is épp elég a dolgom... Döntsék el maguk! Ingerülten hagytam el a szobát, és tiltakozásom jelé­ül becsaptam magam mö­gött az ajtót. Másnap 1 óra és 56 per­cet vártam. — No, ml baj? — húzta össze szemöldökét a direktor. — Üjabb probléma me­rült fel. Egy feliratos tábla és félórába került egy kocsi kirakása, decemberben négy és fél óra alatt történt ugyan­ez. Januárban ötvenegy forint volt, az egy kocsira jutó ál­láspénz, decemberben kilenc forint. És most örül az AKÖV, mert megtakarított hetvenöt- ezer forint álláspénzt, örül a MÁV — és a népgazdaság —, mert a közös brigád tevékeny­sége meggyorsította a kocsi- fordulót, aminek hasznát pénz­ben lehetetlen kifejezni. S mindkét vállalat érdekelt dol­gozói büszkék, mert tavaly októberben már országos érte­kezlet is volt Jászberényben, s ott egyre azt hallották: „Kö­vetni kell a salgótarjáni elv­társak példáját!” Vegyük csak szemügyre kis­sé ezt a példát. Fekete Ele­mér elmosolyodik, s azt mondja: — Akkora a változás a vas­utasokban, mintha nem is a MÁV lenne. Visszavág erre nevetve Kö­vér Ferenc: — Akkora a változás a gép­kocsivezetőknél és a rakodók­nál, mintha nem is az AKÖV lenne. Voltaképpen ez a dolgok lé­nyege. Kövér Ferenc — a vasutas — elmondja, hogy megváltozott a rakodók és gépkocsivezetők munkafegyel­me. Igaz, néhány embertől a cél érdekében meg kellett vál­ni, de nem ez a fontos. Ra­kodók is, gépkocsivezetők is megértették, hogy amit a kö­zös brigádszerződésben vállal­tak, az nem csak saját érde­kük, de a népgazdaságé is. Ami a „saját” érdeket illeti: az év eleji kétezerháromszáz­asszonytagja van. Közülük mintegy 70-en járnak rendsze­resen dolgozni, a többiek már idősek nyugdíjban van­nak. A rendszeresen dolgozó asszonyok közül 40-en, szemé­lyenként 200 munkaegységei teljesítettek tavaly. Asszonyok művelték az 50 hold dohányt, ami 1 millió forint jövedelmet hozott a termelőszövetkezet­nek. Emellett az asszonytagok burgonyát, cukorrépát és ku­koricát Is müveitek. lóg az üzemben. Csaknem öt éve. Teljesen beporosodott, el se lehet olvasni a szöve­get. .. Fogalmam sincs, mit csináljunk vele. Távolítsuk el? Vagy lemoshatjuk? Avagy tán új feliratot akasszunk a helyére? Az igazgató hallgatott. Bi­zonyára, a megfelelő meg­oldáson törte a fejét. De semmi okos nem juthatott az eszébe, mert eképpen vá­laszolt: — Téves címhez fordult! Menjen inkább az archeoló­gusokhoz. Ha a táblájuk tör­ténelmi érték, akkor ők majd restaurálják és múzeumba szállítják. Maga pedig társa­dalmi munkában idegenve­zetést vállalhat ott... Nyilván azt várta, hogy behízelgöen vihogni fogok a szellemeskedésén. Látva azonban fagyos tekintetem, kimutatta igazi bürokrata ar­cát: — Menjen vissza a munka­helyére és ne lopja a drá­ga időmet! Kijöttem és a csikket titf tetőén a hamutartó mellé dobtam. kétezernégyszáz forintos fize­tésről a rakodók év végére felmentek háromezerre. Viszont Fekete Elemér — az AKÖV-ös — elmondja, hogy azelőtt a rendezők három vá­gányra „elszórták” az AKÖV- re váró vagonokat, most egy vágányra tolják. S előre jel­zik, hány kocsi, mivel van megrakva. Mozdonyra sem kell sokat várni. És a „villa negra” helyett a vasúttól kap­tak két kiselejtezett személy- kocsit, irodának, öltözőnek, melegedőnek. Erre Kövér Fe­renc úgy válaszol: az AKÖV „kezelési teréről, amelyen a kirakás és gépkocsiközlekedés történik negyvenöt előtti Idők­ből származó lerakódott-hulla- dékot hordtak el. Mire Fekete Elemér csak bólint: — Bizony, tizennyolcezer mázsa szemetet! Azon a hetvenhétezer nyolc­száznegyven tonna árun kívül, amit tavaly innen kiraktak, el­szállítottak az AKÖV teher­gépjárművei. S az idén hogyan folytat­ják? Tavaly, január végén kö­tötték meg az első brigád- szerződést, amelynek jónéhány vállalását jelentősen túltelje­sítették. Ehhez arra volt szük­ség, hogy naponta megbeszél­jék egymással a feladatokat, s mindenki a megállapodás szel­lemében cselekedjék. Hogy havonta, negyedévenként érté­keljék egymás munkáját. És az idén sem lesz másként. Il­letve ... Időközben a társaság összemelegedett, megismerték egymást, megbarátkoztak. Szándékuk, hogy az állásidőt, álláspénzt tovább csökkentsék. Sőt, ennél még valamivel több is: és ezért az idén már nem brigád, hanem „szocialista brigád” szerződést köt egymás­sal a kereskedelmi állomásfő­nök, az AKÖV kirendeltség vezető, a kocsirendező, a ra­kodómunkás és a többiek. Mert akik a munkában ráta­láltak az egyetértésre — ráta­lálnak egymásra az életben, szórakozásban, önképzésben is. Vagyis a salgótarjáni MÁV— AKÖV közös szállítási brigád az idén el akarja érni a szo­cialista brigád címet. Hát nem különös? Kezdet­ben csak arról volt szó, hogy lassan megy a vagonok kira­De sajnos hamarosan is­mét betértem hozzá. Meg kellett beszélni, mivel rög­zítsük az ajtókilincseket: szö­gekkel. csavarokkal vagy ragasztóval? Most már 3 óra és 17 percet vártam. Ter­mészetesen idegeskedtem és aggódtam a termelés mene­téért. Azt tanácsolták, ne men­jek be az igazgatóhoz, mert az egyébként is semmirekel­lőnek tart engem. Nem hit­tem nekik és bátran benyi­tottam. Amikor megpillantott fel­pattant a helyéről és az ar­ca piros pipaccsá változott. Meglepetésemben elfelejtet­tem, milyen ügyben is ér­keztem. Gépiesen böktem ki: — Mi a véleménye, dol­gozhatok részlegvezetőként? Vagy nyújtsam be az elbo­csátási kérelmemet? Avagy maradhatok a nyugdíjig? — Adja be a felmondóle­velét, de minél gyorsabban! Kábultan hagytam el a szobát. Az igazgató eddig kis semmiségekben sem tudott dönteni, ködös magyarázatok­kal ütötte el a dolgokat, most meg milyen határozott! Mégse jártam hiába hoz­zá: megtanitottam a problé­mák gyors megoldására. A Krokodilból fordította: Szénás! Mária Szorgalmas tsz-asszonyok kása , 4^s» G. fi. Akinysim: Megtanítottam

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom