Nógrád, 1966. február (22. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-06 / 31. szám

nosrad

Így tesz minden masiniszta...

Jól megtermett fiatalember. Arca barátságot sugárzó. Szeme viszont vörös az álmatlanságtól. Lendvai Lászlónak hívják, a Balassagyarmati Fűtöházban mozdony- vezető. Egész éjszaka a vasparipán volt. Hétkor szállt le a mozdonyról. Ekkor telt le a szolgálat. De tíz órakor még ott volt a mozdonyvezetői irodában, s ahogy ő mondja: délben haza ugrik megebédelni, aztán siet vissza. Este lesz, mire hazakeveredik.

— Miért? — kérdeztem— Az én mozdonyom nagyjavítás alatt áll. Nem árt, ha ilyenkor ott van az ember. No, nem azért — emeli fel hangját tiltakozásul —, mert nem bízom a kollégákban, hanem én járok vele, s jó, ha tudom, hol, mit javítottak rajta. Aztán meg van olyan munka, amit nekem kell elvégezni, nem is engedném át másnak. Így tesz minden masiniszta, aki egy kicsit is szereti hivatását

S hogy nem puszta kinyilatkoztatás amit mond, azt a két kiváló dolgozó oklevél, és kiváló dolgozó jelvény tanúsítja.

— Persze ez nemcsak az én érdemem. Lacié is, a fűtőmé. Ipolyszögről jár be, nagyon jó gyerek és érti a dolgát Nincs köztünk háborúság, nézeteltérés, vita. Szíve a mozdonyé. Még annyit sem kell mondanom: Lacikám légy szíves ezt vagy azt csináld meg, vagy állj odébb. Amikor utazunk nincs olyan váltó, jelző, amelyet ne jelezne nekem: szabadot jelez, álljt jelez. Nálunk ez a szokás. Meg kell ismételni mindkettőnknek. ..

Pedig úgy ismerik az útvonalat Balassagyarmat—Vác —Romhány — Aszód — Nógrádkövesd és Ipolytanóc közölt, mint a saját tenyerüket

ezt írja elő a szolgálati utasítás is. S ki mutasson jó példát ennek betartásában, ha nem Lendvai László mozdonyvezető, aki munkája mellett hat éve látja el az alap- szervi párttitkári tisztséget.

Odahaza felesége néha ;zó- váteszi: jó lenne, ha te is többet utaznál, több jutna a családnak. Mert bizony igaz az, amit a feleség mond: a társadalmi munkát nem honorálják, mint a mozdonyvezetést. S bizony egy pártr,tikárnak, aki pártbizottsági tag is, sok idejét veszi el a közösségért való fáradozás- Mindezt nem ő mondja el, hanem felettese.

Nemrég Nógrádkövesdról egy 1300 tonnás vonat helyett 1680 tonnás továbbítását kérték fel.

— Ha szabad utat biztosit tok, akkor elvállalom — mondtam a forgalmistának. Sok az emelkedő, nem lehet felelőtlenkedni. A forgalmista megnyugtatott: „zöld utat kap vezérem..Elindultunk. Gál gamácsán azonban megállítottak. Hatvanba telefonáltam segítségért. Onnan visszaszól tak: várjak. Bosszantott a dolog, hogy így becsaptak, aztán Lacival együtt úgy döntöttünk: megpróbáljuk a lehetetlent is- Sikerült.

Lendvai László, akár csak többi kollégája nem szeret lassan utazni.

—- A gyorsaságban van a fantázia. Perceket elcsípni a menetidőből. Gyorsan indulni, gyorsan és simán megállni, igen, ebben van a masinisztának öröme. Ilyenkor dói el: ki tudja jól érzékelni az időt — folytatja fellelkesülten. — Ha elérem az 50. évemet, talán én is úgy vélekedem, mint manapság egy-két idősebb kollégám: a lassúság biztos út a nyugdíjhoz — mondja, s elnézést kér javítás alatt álló mozdonyához siet.

Számítsanak a tavaszra

Amint megenyhül kicsit is az idő, a tsz-ekben és a gépállomásokon egyre sürgetőbben vetődik fel a gépjavítás kérdése. Ilyenkor vevődik az is legjobban észre, milyen késést okozhat a tsz-ek, mint megrendelők rendszertelensége.

A kutasói Cserhátvölgye Tsz-ben gondatlanság miatt szétfagyott a traktor motorblokkja, a vanyarci Virágzó Tsz-ből egy UE—28-as pedig törés miatt vár terven felüli javításra.

Nagyobb gondot okoz azonban a gépjavító állomásnak, ha a javításra leszerződött tsz-ek nem viszik be traktoraikat a műhelybe az előírt időre. Az Érsekvadkerti Gépjavító Állomás körzetében pontosak a tsz-ek s ennek köszönhető, hogy az állomás már márciusi tervét teljesíti. A Pásztói Gépjavító Állomáshoz tartozó tsz-ek viszont még nagyrészt be sem szállították gépeiket.

Ezek a tsz-ek vajon nem számítanak a tavaszra?

L. Gy.

cA ej tje re kék mások

Laposan hullanak a fénynyalábok a hófödte hegyoldalra. Tiszta fényeket ver vissza a ritkásra gyérített fiatal erdő. Szép és vadregényes a táj, szinte oda sem illik a villanykaró, mely porcelán karjaival hivalkodón integet a vékonyka suhángok mögül. A póznára nehezedő drótszálak láthatatlanná válnak az acélkék levegőben. Pedig ezek a tájjal azonosuló drótok viszik a tartósabb fényt a hegyek öblében megbúvó major-szerű településre, Világos-pusztára. Jelkép is kissé ez a messziről futó vezeték: a puszta új életének mutatója, hírnöke.

Négy és fél millióval csökkent a gépek értéke

Január 31-én a rétsági járásban Is befejezték a termelőszövetkezeti gépek, gépi berendezések és felszerelések újraértékelését A munkában résztvevő szakbizottságok és a járási újraértékelési bizottság pontos ütemterv szerint dolgozott, s a helyszíni felmérések után most készülnek az összesítések.

Ennek a bonyolult és nagyon fontos munkának az első szakasza után — három szakaszban bonyolítják le az állóeszköz újraértékeléseket — megállapították, hogy a járás termelőszövetkezeteiben használt gépek, gépi eszközök évi értékcsökkenése 8—11 százalék között van. Az összes gépek és eszközök értéke majdnem eléri a 45 millió forintot, tehát évente közel négy és félmillió forint az értékcsökkenés. Igen jelentős lesz tehát a termelőszövetkezetek amortizációs-alap létesítésére, Illetve képzésére vo natkozó rendelkezés megva

A háború napjaiban még huszonnégy család élt itt alacsony és szűkös cselédlakásokban. Ügy mondják, cselédnek és napszámosnak Jobb sora volt, a Prónay-birtokon, mint más uradalmakban. Amíg másutt nyolcvan fillér fölé nem mehetett a napszám, Prónay József birtokán pengőhuszat fizettek. A kom- menciót is megtoldotta valamivel a romhányi duvad. ötszáz holdas gazdaságát és hétszáz holdnyi erdejét maga kormányozta. Hetenként egyszer kiadta az utasítást az ispánnak s naponta kétszer- háromszor is ellenőrizte a munkát. A jobb pénzért, tartalmasabb kommencióért kemény munkát követelt. Szívós, fáradhatatlan férfi volt, tréfásan mesélik az öregek, hogy alig egy évtized alatt három asszonyt is elfogyasztott. Végül Is a negyedikkel szökött meg külföldre.

Már Prónay, a „méltóságos úr” is modernizálta a cseléd- lakásokat, amikor négy helyett már csak két családot kényszerített egy kis, közös konyhára s a konyhában is két szabad tűzhely könnyítette a családok életét A fel- szabadulás után már egy szobára, egy konyhára csak egyetlen család juthatott Ez az ötven százalékos javulás sem tartotta vissza a puszta lakóit. Aki tehette, házat épített Romhányban és elhagyta a majorsági lakást. Két család meg Tereskére költözött

Mindössze két család él ma Világos-pusztán a régiekből. Ondrejkóék és Gécziék. Az üresen maradt lakásokat a szövetkezet népesítette be tíz családdal, akik későbben léptek be a tsz-be és állat- gondozói beosztást vállaltak. A puszta veteránja, legrégibb lakója Géczi János.

Magaahomlokú, nyugodt arcú, elfogyasztott erejét kereső, hatvanhatéves ember. Felesége kis, vékony asszony, mint általában azok, akiket a kommenciós pusztai élet fonnyasztott el Időnek előtte. Három nagylányukkal és három kisunokájukkal élnek egy fedél alatt. A két asszonylány a szülői házat választotta inkább, mintsem, hogy katonatiszt férjét kövesse egyik állomáshelyről a másikra. A legkisebb lány még nem találta meg párját

Hegedűs Imre, a csattanó egészségű, fiatal állattenyésztési brigádvezető úgy jellemzi a családot, hogy nehezen mozduló, kevés szerencséjű emberek. Nehezen határoznak, s lekésnek a lehetőségekről. Vagy ha sikerül is belefogniuk valamibe, az balul üt ki.

— Kovács az én mesterségem — mondja kimérten idős Géczi János. — Kommenciós mester voltam a Prónay birtokán. A felszabadulás után a bánki agyagbányában, később a petényi kőbányában folytattam a mesterséget. Néhány évvel a nyugdíj előtt elbocsátottak. Nem ment már úgy a munka, mint a fiataloknak. Megtett az üzem éjjeliőrnek. Kis fizetés után kicsi lett a nyugdíj is.

Balogh Istvánná, az idősebb asszony-lány varrogat, ő toldja meg az apai panaszt.

— Az Erzsike-hugom meg a

cserépkályha gyárban járt

ugyanúgy. Elküldték, mint létszámfelettit Mások meg, akik többen is voltak egy családból, maradtak.

— És maga?

— Tsz-tag vagyok, csak

harmadik napja a torkom fáj. Most Erzsiké dolgozik helyettem.

S hogyan élnek mégis? Az eltávozott férjek gyerektartást fizetnek, ehhez jön a

családi pótlék. Baloghné havi

és nehezebb napokon is, kötelességben, a harc vállalásában. Ha élő, eleven ez a törekvés, akkor van erő, köny- nyebben küzdünk a hibák ellen. s időben állíthatjuk meg azokat, akik elindultak a lejtőn.

Őrködni a párt egységén, figyelemmel kísérni a vezetők emberi, jellembeli fejlődését, egy pillanatig sem szünetelhető feladat. A két sértődött azért juthatott idáig, mert a szőkébb környezetük kritikát- lam volt. Magasabb beosztást követeltek, privilégiumokat. Elhivatottnak érezték magukat.

MIBEN JUTOTT EZ KIFEJEZÉSRE? Elég néhány szót megemlíteni. Az első számú sértődött lángésznek tartotta magát. Már nehíz lenne kibogozni, ő találta-e ezt ki, vagy valaki más. Banális. Volt aki klasszikust látott benne. Szavak. De ki volt az, aki megpróbálta ezt értelmezni, az eltúlzott jelzők mögé nézni? Pedig ha ezt megtették volna, ideje korán semmivé foszlott volna a hamis glória. A sértődöttséf? korlátoltság, s ez idegen az emelkedett szellemtől. Mégis hogy tudott ilyen hamis bűvkört vonni maga köré? Jólértesültnek mutatkozott. A reális ismeretek hiányát nagyvonalúság és pökhendi- .«rig mögé bújtatta. Országos törekvésekről, politikáról a kibic módján beszélt, s ezzel tévesztett meg barátokat, ismerősöket. Hamis érzelmekre apellált. kereste azok társaságát, akikben szálka keletkezett. Ha valakit leváltottak, vagy alacsonyabb munkakörbe helyeztek — mert nem tudott az élettel, a követelményekkel lépést tartani — azoknak a fülébe tette a darazsat.

— Üldöznek benneteket, így járnak az igazi kommunisták. Pedig sokan ismerték ezeknek a sértődötteknek az erkölcsi arculatát, amelybe beletartozott a gátlástalan magánélet, a sikkasztás, a ha- zudozás, és sok olyan tulajdonság, ami idegen minden becsületes embertől, főként a kommunistától.

Tulajdonképpen mind a ketten megrekedtek, az életet nem úgy tekintették, mint egy állandóan változó folyamatot, ahol normák avulnak el és a régiek helyébe újak lépnek. Gondolkozásuk dogmatizmusa elhomályosította előttük mindazt a fejlődést, ami az országban, a világban az utóbbi években lezajlott. Túl a szű- kebb környezetükön, az általuk sértettnek tartott személyeken „kapcsolatokat” kerestek, a változásokra vonatkozó elképzelésük máshol is csak arra korlátozódott, hogy bizonyos vezetőket kell leváltani és helyükbe másokat állítani. Mindehhez természetesen semmilyen alapos indokot fűzni nem tudtak. Köztiszteletben álló személyeket rágalmaztak s vonták kétségbe politikai szilárdságukat. Talán azt is lehet mondani, hogy pletyka- politizálók voltak. Minden mögött a sértődött ember lélektana húzódik meg.

AMIKOR LE KELLETT VÁLTANI ŐKET, a kudarcból nem a tanulságot olvasták

ki, nem ismerték fel azt, hogy alkalmatlanok a vezetésre, mert nem látták el becsületesen a kötelességüket, szemléletmódjuk megcsontosodott, hanem személyek bosszújának, illetve rosszindulatnak tulajdonították elmozdításukat. Ez szakította el őket helyes törekvéseiktől.

És ml fűzte hozzá a pártból kizárt munkásszülők gyermekét, aki egyetemet végez, jogot tanul. Közös szórakozások, közösen vállalt cinkosság, s jellemének gyengesége, amelyből elkötelezettsége következett. Mindkettőjük természetrajzában közös vonás volt a törtetés, a privilégium hajhá- szás, érdemek követelése — szolgálat nélkül. Ezért a felsőbb pártszervek is figyelmeztették. Többször ígért javulást, változást. Az elvtelen barátság hínárja azonban mindig visszahúzta, s ígéretei órákon belül szertefoszlottak. Ez a kétarcúság nagyon sok bizonytalanságot eredményezett. Mindez sajnos a kommunisták, a pártszervezetek körében is fékezte a közös cselekvést, a harcot.

zik a nevelés módszere. Minden embert lehet nevelni, gondolkodását formálni. Az eszközöknek nagyon sok válfaja van. A szigorúság is az. És ez most úgy nyilatkozott meg, hogy ki kellett zárni a pártból. Sok töprengés előzi meg, az ilyen döntést. A helyzet azonban megérett rá, nem lehetett halogatni.

Azoknak volt igazuk az aktívaülésen, akik úgy látták, hogy az elkövetett hibák ellenére is ezzel az emberrel nem kell teljesen megszakítani minden kapcsolatot. Nem sajnálkozni kell, hanem igenis szemtől-szembe kell mondani az igazságot, akkor is, amikor az igazság, mint most is, igen súlyos.

A sajnálat még távolabbra viheti, a szigorú emberség, az elvi következetesség azonban közelebb hozhatja hozzánk, visszatalálhat. Rajtunk is múlik, hogy hova jut, de nyilvánvalóan rajta is.

Az első felszólaló az aktíva kezdetén sajnálkozását fejezte ki a kizárás miatt. De ez az elvtárs is belátta végül, hogy őt is félrevezették, visszaéltek jószándékával, meggyőzték a felszólalók érvei, azok a tények, amelyek a kizárt párttaggal szemben elhangzottak.

A HUMANIZMUSNAK, a lojalitásnak is van határa, erre rájött ez az elvtárs is, és ez fontos tanulsága az aktívaülésnek. A kommunistáknak mindig fegyvertárukba tartoHosszú időkre szóló tanulságot szolgáltat a kisterenyei kommunisták számára az aktívaülés. De általános tanulságot is nyújtott. A történet két szereplője gyorsan került jelentős beosztásba, de gyorsan hullott le a csillaguk is. Vajon megfelelő-e mindig a kádermunkánk. meglátjuk-e mint ahogy a megyei titkár mondotta — az emberekben az igazi értéket? A két sértődött példája arra utal, hogy ezen nem árt gondolkozni, mindazoknak akik felelősek emberek sorsáért, életük alakulásáért. A sértődés a kommunistáktól idegen emberi tulajdonság. A fejlődés törvény- szerűsége, hogy feladataink egyre bonyolultabbá válnak. Ehhez több ismeret szükséges. Az önművelés, az öngyarapítás minden párttaggal szemben követelmény. Aki elmarad, az sokszor megbotlik, s maga is akadállyá válik.

A KÉT SÉRTŐDÖTT cselekedeteinek, magatartásának kapcsán, az aktivaülésen többen elmondották, hogy a párt, egységén, fegyelmén mindig őrködni kell. Jogosan hangzott el az intelem: a párttagnak egy dologról nem lehet kétféle véleménye. A munka és a küzdelem során keletkezhetnek ugyan félreértések, ellenérzések is. Ez természetes. De az ellenvéleményekre nem kocsmákban, italozás mellett kell választ találni, hanem a párt fórumain, a taggyűlésen, s ha szükséges a párt felsőbb szerveinél. Ez a lehetősége minden párttagnak megvan. A pártból kizárt fiatal vezető erről megfeledkezett. S úgy látszik azok is egy kicsit, akiknek már minderre korábban fel kellett volna figyelniük. Ezért az elhangzott önkritikát csak helyeselni lehet, de meg is kell szívlelni.

bért kap a tsz-töl, a másik húga szakácsnő Rétságon. Azután malacot, tyúkot, libát is tartanak.

De a gyerekek már mások, mint a felszabadulás előttiek. Az életük is más, meg a felfogásuk és igényük is. Eltűntek a mezítlábas, rongyos kis páriák, helyettük öntudatos, erős, egészséges gyerekek vonulnak reggelenként iskolába, s öltözékük nagyobbá» síbakancs, turistanadrág, melegpulóver és vatelinos kabát.

A vonat is megáll Itt a pusztán. Az viszi be az ifjúságot reggelenként a romhányi iskolákba. Van aki éppen a földbirtokos Prónay egykori kastélyában végzi tanulmányait, ott nyílt meg ugyanis az új gimnázium.

— Azelőtt a legjobb időkben, amikor már a méltóságos engedett az erélyböl, legfeljebb szekér vitte a gyerekeket az iskoláig!

Gécziné fejcsóválva és mosolyogva teszi hozzá.

— A nyakunkra nőnek a gyerekek. Hányszor megszégyenítenék! Szemrehányást tesznek, hogy „Nagymami, hagyja! Az már elavult. Másképpen van az már...” A fiúk esze mindig a focin jár. Ha a televízióban meccs van, ott ül mind a képernyő előtt, amíg vége nincs. Még késő este is.

— Milyen televíziójuk van!

— Horizont. OTP-hitelle- vélre vettük — mondja Baloghné. — Kell az ilyen nagy családban. Idehozza a színházat, a mozit a pusztára. Más szórakozásunk úgy sincsen.

— Én megszoktam itt — mondja Gécziné. — Meg ide- köt bennünket a kis lakás is, amelyet megkaptunk a fel- szabadulás után. De hát drága is itt az élet! Egyhúsz a vonatköltség Romhányig, és hetente kétszer-háromszor oda-vissza megtesszük az utat. Be kell menni a boltba.

Idős Géczi maga elé mered.

— Hát ez is — mondja- — Képzeljék el, még a levelet se hozzák ki a pusztára. Csak kiszól a posta telefonon a majorirodának, hogy kinek van levele és utazhatunk be érte.

— Én emiatt a táviratot is csak egy nap késéssel kaptam meg — toldja hozzá Baloghné. — Mire kiszóltak telefonon. az értesítés elévült, tárgytalanná vált.

ERŐ, SZIGORÚ EMBERSÉG-VÁLLALÁS. Ez jellemezte az aktivaülést. Ha ez nyilatkozik majd meg a cselekedetekben is, akkor a kisterenyei kommunisták kívánsága megvalósul, a történtek nem ismétlődhetnek meg.

Gulyás Ernő

Világos-pusztán így télviz idején is élénk az élet a tsz- majorban.

A brigádvezető a teheneket mérlegeli. Havonta egyszer ellenőrzik a súlygyarapodást, mert a gondozóknak kilónként nyolcvan fillér prémium jár. Vontató hordja a földekre az érett, szinte komposzt- szerú trágyát. Gécziék lánya, a peches Erzsiké ott villáz a szarvas alján. A közelben, a silótoronyból répaszeletet rakodnak.

— Ezt még Prónay építtette —mondja a brigádvezető.

— Mi lett a sorsa Prónay- nak? — kérdezem.

— A felszabadulás után még megrabolta itt az erdőt. Azután odébbállt. Az Alföldöj állami gazdaságban helyezkedett el. ötvenhatban disszidált. Magával vitte az egyik Csáky grófnőt is. A felesége meg itthon maradt Pesten.

— Honnan tudják ilyen jól?

Meghökken a kérdésen. A vállát vonja.

— A régi cselédek, zsellérek elhozzák a hírt. Aztán a hír, tudja, gyorsan száll...

így keveredik még régi és új Világos-pusztán. De a gyerekek már mások. Határozottan előre-nézők. S ez nagyon jó és biztató.

Lakos György