Nógrád, 1966. február (22. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-26 / 48. szám

4 NOG R A P 1966- február 26. szombat. Utazás a zene birodalmában VI. A BAROKK AZ OLVASÓK Az utókor rendszerint úgy hálálja meg elődei munkássá­gát, hogy elfelejti vagy meg­gyűlölik őket. Palestrina zenei arcképe a lépésnyi távolság­ban személytelennek és kollek­tívnak tűnt. Személyesség kel­lett, egyéniség és különállás. Palestrina a szó szoros ér­telmében középkorinak tűnt, de mást kívánt a korszak. Zenéjét kevesen értették, s ebben rejlett a tragédiája. A kívánságot a madrigál fe­ledtette. Négy szólamból állt össze, nemesveretű volt, acé­los, markáns színeket rejtett magában. Zenéje nyugtalan és kapkodó, szövege szeszélyes és nagyigényű lett. Ábrázoló zene volt, illusztrált, a kort akarta megfogni minden vál- tozandóságával együtt. Szóról- szóra kiszínezte és mélyítette el kedvencei szövegét: Petrar­ca és Tassó verseit. A külső élmény, az illuszt­rálandó anyag tehát adva volt. De mit adott ehhez a zene? Megjelenik a kromatika. Fél- hanglépések, az eddigi harmó­nia szerkezetek meglazítása, s ahol megjelent, válságok hír­nöke vagy kísérője volt. Most segíti uralomra a dúr és moll- zenét, hogy a XIX. század má­sodik felében szétzúzza és he­lyet adjon a keleteurópai hang­soroknak. A zene színt kap mozgás és színesség, elve együtt ad nevet a kromatikának és a kolorizmusnak. Ez már a hangszeres többszólamúság elő­szele, mely rést üt a tiszta énekhangon alapuló a-capel- lán. De az énekkari muzsika fénypontja még hátra van. Marenzió az újabb összefogla­ló, aki romantikus hévvel és impresszionista ecsetkezeléssel bűvöl, ágál és idéz. Képekben ábrázol, hasonlatok ragyognak, mozdulatok vibrálnak az élet vágyától és indulatától. Kide­rül a középkor igazi énje, minden lépés ezt a lázat szol­gálja. A kórus hangja már szabadon kezeli a felszabadult energiákat, most a legaprólé­kosabb a lélekábrázolás és a hangulatrajz. A zene csapong, néhol már-már wagneri töm­bök harsannak föl. Gesualdo madrigáljaiban teljes a pilla­nat ábrázolása, korlátot nem ismerő káprázatos harmóniák hallatszanak. Minden ideigle­nes, minden akkord átmenet a másik felé. A madrigálokat már hangszerrel kísérik. Meg­törik az a-capella hatalma. Itt már dráma zajlik, csak a keret, az irodalmi forma meg a bővebb formakészlet hiányzik még, hogy igazi drá­maivá alakuljon. Színjáték kell, meglepetés, izzó vár és kacagás — nem pedig nyuga­lom. Palestrina azért vált avult­tá, mert zenéje fokról-fokra tisztulva érte el a tiszta ének­kari hangzás ideálját. Az első lépés a madrigál, a második a kórus felnövése, átalakulása hangtömbökké, — az orgona és a zenekar test­vérévé, — még egy lépés, s zenekarrá változik. Az irányt Velence mutatja meg A zene megsokszorozza ön­magát. A négy, öt szólamból nyolc lesz, majd tíz, tizen­kettő és tizenhat. Hangcsopor­tok vitatkoznak és ütköznek egymással. Színek keverednek, fény és árnyék, nagy felüle­te. Ügy örülnek a színek lán­golásának mint Tizián és Ve­ronese. A melódia lényegte­lenné válik, már csak a har­móniák pompája, a színáradat fontos. Lehetetlen lemondani a hangszerekről. A zene nagy órája a barok­kal kezdődik. Tulajdonképpen a zene itt kötődik meg, immár elválaszthatatlan az élet min­den területétől. A muzsika úr­rá lesz az európai ember éle­tén, kitárul a világ csodálatos panorámája. Az angol házak daloktól visszhangzanak, az olasz írók iskolás módon rak­ják ki az asztalra szólamfüze­teiket és ünnepélyesen rázen­dítenek egy-egy ötszólamú madrigálra. Shakespeare Téli regéjében a paraszti társaság háromszólamú balladákkal mulat. Kasztiiiában úton-útfé- len zeng a gitár, a Cervantes novellák egyik hőse a minden hájjal megkent sevillai gitá­ros. Madrid és Toledó éjsza­káin négy-ötszáz gitáros húr­jaiból csendül föl a szerenád. Olaszországban útjára indul a tel canto, hogy az opera égi­sze alatt a világ minden szín­padán uralkodjon. zene, mint egymásbaszö- vődő láncszemek sokasága, fo­nódik egyik nemzet kezéből a másikba. A barokk első nagy nemzedéke a formakitaláló, a második a forma-szigorító. Az előbbi olasz, a másik francia. A harmadik, amelyik tarta­lommal, emberi magaslatok­kal látja el a formát, vezetői­ben német. Arcangelo Corelli az első nagy lírikus. Nála már ottho­nos a hegedű kezelése. Kristá­lyos tisztasággal ömlik belőle a dallam. A hegedűszonáták és triószonáták mellett újabb forma is jelentkezik. Már a francia Lully zenekarában fel­tűnő volt az az ötlet, hogy há­rom fúvóshangszer felváltotta a táncrészek közepén a teljes zenekart. Corelli gondolt rá talán először, hogy ez lefor­dítható a vonószene nyelvére is. Szembeállított egy három­tagú vonóscsoportot (concer­tino) a teljes zenekarral, (ripi- eno). Megszületik a barokk zene csodálatos fénypontja: a concerto grosso. Ebben a korban szilárdul meg a szvitmuzsika alapkép­lete. Allemand-courante-sara- bande-gigue, ez a sorrend állt össze új renddé: egy lassú né­met és gyors olasz, egy kimért spanyol és egy szökdelő angol tánctípus. Franciaországban nagyszerűen műveli azt a for­mát a kor két nagy költője: Lully és Couperin. Franco­is Lully teremti újjá a nagy zongoramuzsikát. Ez a barokk első nagy korszaka, melyet betetőznek az utódok: Bach, Händel, Rameau, Scarlatti és Vivaldi. Az 1700-as években a mu­zsikusok az élet csúcspontjain járnak. A nagyszabású for­mák; a bennük rejlő, állan­dóan izzásban levő energia, a pátosz, az állandó mozgás: a ki nem hagyó ritmus — mindvégig a lét „legtöbb pil­lanatait élvezi”, akár Faust, halála küszöbén. Bach János Sebestyén (1685 —1750) a német kisvárosok­ban szívja magába azt a vi­lágműveltséget, amely mű­veiből sugároz. Felfedezte a korálzene roppant birodalmát, új kantátaformát hozott létre, megismerkedett az olasz kon­certmuzsikával. Felfedezte a modern zongorahangölás adta lehetőségeket s egy fantaszti­kus remekműben megalkotja a zeneművészet és a pedagó­gia örökbecsű remekét: a Wohltemperiertes Klavier-t. Művei között versenyművek, szvitek, passiók, kantáták, concerto grossok szerepelnek. Ö a zenetörténet legnagyobb építőgéniusza és összefoglaló­ja, minden idők muzsikusai­nak példaképe. Bach világa az áradó, a mindent elborító ve­getáció volt. Bach élete küzdelmes volt, de ezek az összeütközések ap­ró társadalmi méretekben zaj­lottak. Kortársa: Georg Fried­rich Händel (1685—1759) élete egyetlen nyúlt küzdelem volt. melynek színtere a nagyvilág. Fő művei az oratóriumok, ope­rák és concerto grossók. Ze­néje az élet fényjő fokozása, az életerő megdicsőülése a rit­musban. Benne él a természet­ben, könnyen és sokáig lobog, de hamar össze is roppan. Bach pontosan az ellentéte, so­hasem engedi el magát, min­den idegszála összpontosult akaratot áraszt. De már fújdogálnak a ro­mantika előszelei: az álom, a köd, az éjszaka, a tenger. A nagy mester csakis olasz lehe­tett, Antonio Vivaldi (1675 kör. 1741). Különös művész volt, titokban érkezett és titokban távozott. Hegedű az ő hang­szere. Versenyművei nemcsak egy, hanem két, három és négy szólóhegedűre készülnek. A telt és színes vonóshangzás műveinek legfőbb ihletője. Ha­lálát teljes magára-maradás előzte meg. És vele együtt egész Európában legördült a függöny. „Vékony és mégis át- törhetetlen párafüggöny, mely immár eltakarja szem elől a kor nagy természeti tünemé­nyeit, Bach havasi táját, Hän­del erdeit, Rameau fénylő fü­zeit és a tengert is, Vival­di tengerét.” Molnár Zsolt Válaszol az illetékes: Miért maradt el a TIT előadás Karaucsalján ? A Nógrád február 2.-i szá­mában megjelent „TIT elő­adások, avagy jön-e a far­kas?” című cikkben felvetett problémákat kivizsgáltuk, és ezzel kapcsolatban az alábbi­akat közöljük: 1965 őszén szerződést kötöt­tünk az acélárugyári művelő­dési házzal — többek között — Karancsaljára, a bejáró dolgozók részére, hat előadás­ból álló sorozat előadóinak biztosítására. Október és no­vember hónapban nem volt probléma, az előadások jól sikerültek. December húsza­dikára „Az egészséges élet” c. téma szerepelt a program­ban. Ennek megtartására le­vélben kértük fel Dr. Iglódi Károly karancslapujtői orvos­tagunkat, aki mindig öröm­mel tett eleget kérésünknek. Azonban december húszadi­kán jutott tudomásunkra, hogy Iglódi doktor már el­költözött a megyéből. Ekkor több orvost kerestünk meg telefonon, hogy az előadást mégis biztosítani tudjuk, de csak feltételes ígéretet kap­tunk. A mi gépkocsink pe­dig már előbb kiindult a megyébe, előadókat vitt a községekbe. Másnap értesültünk, hogy Karancsalján nem volt elő­adó, de a három egészségügyi témájú filmet azért levetítet­ték. Januárban a „Nyugdíj, táppénz baleset” c. előadás következett. Sajnálatos módon a karancsaljai előadás ismét elmaradt. Aki az előadás megtartását vállalta, távolma- dásának elfogadható körülmé­nyeiről sem bennünket, sem a rendező szervet nem értesítet­te. Felelőségre vonása mind a szervezet, mind pedig a szakosztályelnök részéről meg­történt. Időközben azonban tárgyaltunk a karancsaljai művelődési otthon igazgató­jával és megállapodtunk ab­ban, hogy az általuk válasz­tott időpontokban az elma­radt két előadást megtartjuk. Gálfi Árpád TIT megyei titkár. Közlekedési rendőrök toltunk... Február hatodikén különös dolog történt velünk, miköz­ben közlekedési rendőr szol­gálatot teljesítettünk a Ku­lacs vendéglő előtti útkeresz­teződésnél. Láttuk, hogy egy járókelő rossz helyen haladt át az úttesten, nem a zeb­rán. A bácsit megállítottuk és felhívtuk figyelmét a közle­kedés szabályaira. Meglepe­tésünkre szolgált, hogy a be - esi ismert bennünket. Ugyan, s ö hordja iskolánkba minden reggel a tejet és zsemlét. Be­mutatkozott, s közölte pontos lakáscímét, — önmagát erő­sen megbírálva kérésünk nél­kül saját magát megbüntette tíz forintra. Egy kicsit cso­dálkoztunk, ilyen is létezik — mondottuk. A pénzt befi­zettük a rajpénztárba. Ügy gondoljuk sokaknak tanulságul szolgálhat a bácsi önkritikája, de becsületessé­ge is. Pálmai Gyula és Deák Ferenc Május 1. úti ált. isk. VI. á. oszt. Ilyen is van Jelmezbál Karancskesziben Már hagyományossá vált Karancskesziben, hogy évről- évre megrendezi az általános iskola szülői munkaközössége a tanulók farsangi jelmezbál­ját. Az ideire február 21-én került sor a művelődési ott­hon nagytermében. Szorgos előkészület előzte meg a nevezetes napot. A szülők beosztották egymás között a reszortokat. Kine­vezték a pénztárosokat, ren­dezőket, ruhatárosokat, tom­bolaárusokat, a büféseket. Minden posztra jutott vállal­kozó. Gondoskodtak kellő mennyiségben ételről — ital­ról, jól összehangolt zenekar­ról. A gondos előkészítés meg is hozta a* eredményt. Volt hőven torta, szendvics, hűsí­tő ital. Mellé a kitűnő zeae Hogy hiányzott volna tehát a jókedv! A bevétel, amely a belépődíjakból, nyereménytár­gyakból és büféből befolyt, idővel visszavándoroi újból a gyerekekhez. A szülői mun­kaközösség vagyona őket szol­gálja a gyermeknapon, az év végi jutalmazásokon, a nyári táborozáson és más for­mában is. Lelkes munkájukért méltán megilleti az elismerés a ka- rancskeszi általános iskolai szülők munkaközösségét, me­lyet máris előlegezett a sok csillogó gyermekszem a far­sangi jelmezbálon. Szabó Emil Behoznak a kórház sebésze­ti osztályának ötös kórtermébe egy súlyos agyrázkódást szen­vedett beteget. Pótágyon he­lyezik el. Kivizsgálás csak holnap lesz. Kis törékeny ápo­lónő az ügyeletes. Észreveszij hogy betege már kapkodva veszi a levegőt, haldoklik. Ro­han orvosért, s pillanatokon belül belép a sebész főorvos. Megkezdődik a harc az em­ber életéért. „Nővérke hoz­zon gyorsan ollót, azonnal be kell avatkozni, már nem lé­legzik! Nővérke hívjon se­gítséget!” S mire hármat szá­molunk már öt orvos forgoló­dik a haldokló körül. „Már meghalt.” „Vigyék a hulla­házba.” „Még ne! Oxigénpa­lackot! Műtőbe!” A súlyos megállapítások nyomasztóak. A nővérke rohan, teljesíti a kéréseket, hiszen másodper­cekről van szó. Eltelt egy óra és a harc nem volt hiábava­ló. Megmentettek egy embert az életnek. Ez szinte a nő­vérke lelkiismeretes, gyors Bemard Arthur drégely- palánki olvasónk azt kérdi, hogy nyugdíjas férj mi­lyen esetben jogosult há­zastársi pótlékra. • • • munkájának köszönhető. Ex természetes, hisz kötelessége. De a következő eset, ami ez­után történt, vajon szintén természetes-e? Látogatási nap van. Elegáns férfi jön, hogy betegünket, apját meglátogassa. Ésszerű kórházi szabály: a beteg ágyánál egyszerre csak két lá­togató tartózkodhat. Ezt köz­li a nővérke a látogatóval, s kéri, várjon néhány percet. Erre a mi látogatónk dühbe gurul, csúnyán szidalmazza a nővért és az egész kórházat, lármát csap. A nővérke hall­gat, s kénytelen engedelmes­kedni. Beengedi a beteghez. Álljon meg, fiatal önkényes­kedő! Ez a nővér egy nap­pal ez előtt mentette meg a2 apja életét és ön most félre­löki, szidalmazza! A kiérde­melt megbecsülést, és a be­tegek nyugalmát védő szabá­lyokat hogyan lehet ilyen durván megsérteni? Z. K. meg, a.) aki a nyugdíjassal együtt él; b.) havi 360 forin­tot meghaladó keresete (jö­vedelme, nyugdíja) nincsen és c.) a nyugdíjas halála esetén özvegyi nyugdíjra lenne jogo­sult. A házastársi pótlék ösz­Nyugdíjas férj házastársi pótléka Újabb tervek a talajvédelmi bizottság eteti A kedvező időjárás rövide­sen lehetővé teszi az idei ta­lajvédelmi munkálatok meg­kezdését. Ebben az évben a Lókos-patak vízgyűjtő terüle­téhez tartozó minden termelő­szövetkezet részére elkészül­nek a üzemi kiviteli tervek — agronómiái, vízrendezési, mű­szaki, stb. — amelyek alapján a kivitelezők megkezdhetik munkájukat. A tervek felülvizsgálatában, elfogadásában nagy szerep jut a Megyei Talajvédelmi Bizott­ságnak. Tagjai csak részletes és pontos felülvizsgálat, az ér­dekelt közös gazdaságokkal folytatott konzultálás után fogadják el a terveket kivite­lezésre. Egy-egy tervtárgyalá­son előfordult már, hogy fel­kérték a tervezőket a kifogá­solt dolgok megváltoztatására. Csak ennek az elvégzése, vég­rehajtása után fogadták el a terveket. A héten ismét összeült terv­tárgyaló tanácskozásra a Me­gyei Talajvédelmi Bizottság. Két termelőszövetkezetnek, a keszegi Zöldmezőnek és a két- bodonyi Egyesült Erőnek vi­tatják meg az agronómiái ter­vét. Ugyancsak ez alkalommal vizsgálják felül tíz közös gaz­daság vízrendezési terveit is. A tervfelülvizsgáló tanácsko­záson résztvesznek az érdekelt termelőszövetkezeti vezetők, a tervezők, valamint a kivite­lezők képviselői is. Falusi téli esték Házastársi pótlék jár a fér­fi nyugdíjasnak, ha felesége (élettársa) az ötvenötödik élet­évét betöltötte, vagy egész­ségromlás illetőleg testi vagy szellemi fogyatkozás követ­keztében lagalább kéthar­mad részben munkaképtelen (rokkant). A házastársi pót­lékra jogosult nyugdíjasok körét és a jogosultság felté­teleit, továbbá a házastársi pótlék összegét a Miniszterta­nács rendelettel állapítja meg. Rny. 17. §. (1) szerint házas­társi pótlékra az öregségi és a rokkantsági, teljes vagy rész- nyugdíiban részesülő az a nyugdíjas jogosult, akinek nyugdíja a havi 850 forintot nem éri el. A házastársi pót­lék a nyugdíjast azután a há­zastársa (élettérsa) után illeti szege havi 100 forint. A há­zastársi pótlékra vonatkozó igény bejelentésével egyide­jűleg az igénylő köteles elő­terjeszteni: házassági anya­könyvi kivonatát, vagy ennek hiányában olyan hiteles ok­iratot, amelyből a házastárs személyi adatai, is a házas­ságkötés időpontja megálla­pítható, a lakóbizottság, vágt­ából ilyen nincsen, a községi, (városi) tanács végrehajtó bi­zottságának igazolását arról, hogy a házastárs a nyugdíjas­sal együtt él és nincs havi 360 forintot meghaladó kere­sete (jövedelme, nyugdíja). A nyugdíj folyósítása alatt elő­terjesztett igény esetén a ház­tartási pótlékra jogosultságot a nyugdíjfolyósító szerv bírál­ja el.

Next

/
Oldalképek
Tartalom