Nógrád, 1966. február (22. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-03 / 28. szám

4 NOGRA D 1966. február 3. csütörtök. Szalma az iparnak a KISZ L ^ ij-— i ... 7 S€PfÍlÉflM íél-Wíí ^P~« ,ittS ■' -|ÍP«<Í;3 " ’*! ; ; a^flJp.íw4aw^?l á t i® <<.-,*'<■ * 'Jp*1 ,.í -? ^ í&.'>^v ■, Borbás József, a préselő biieád vezetője kazalba rakja a bálákat. A szalmára, a mezőgazda­ság egyik fontos mellék- termékére nemcsak a gaz­daságokban van nagy szük­ség, hanem az ipari üze­mekben is. A tavalyi jó gabonaterméssel több tett a szalma, s mindenfelé kazlak sora jelín, hogy na­gyobbak a tartalékok, mint a korábbi években. Ez le­hetővé teszi, hogy a terme­lőszövetkezetek jobban el­lássák az ipart is. A közös gazdaságokban már felmér­ték, mennyi szalma kell a hiánytalan ellátáshoz — nem feledkeztek meg a biz­tonsági tartalékokról sem —, s ami ezenfelül megmaradt értékesítették. Az egyházas- dengelegi termelőszövetkezet például ezer mázsa szalmát adott el. A Szirák és Vi­déke Körzeti Földművesszö­vetkezet munkásai már megkezdték a bálázást és az elszállítást. Az egyházas- dengelegi szalma a Salgó­tarjáni Öblösüveggyárba ke­rül. Beszélgetés Herceg Istvánnal, a KISZ salgótarjáni városi bizottságának titkárával A tervek sikeres megvaló­sításához, és az emberek szo­cialista tudatának formálásá­hoz fokozott mértékben szük­ség van a KISZ erőinek haté­konyabb felhasználására is. — Mit tettek és mit tervez­nek ennek teljesítése érdeké­ben a salgótarjáni KISZ-esek — kérdeztük Herceg István­tól, a KISZ salgótarjáni vá­rosi bizottságának titkárától. — Tavalyi munkánkat két irányelv határozta meg — mondta, majd így folytatta: — Az egyik az MSZMP KB 1964 decemberében hozott | határozata, a másik az ifjúsá- i gi szervezet VI. kongresszusán : ismertetett és elfogadott ak­cióprogram volt. Ezek alap­ján legfontosabb tennivalóink i közé soroltuk többek között a gazdasági építőmunka segíté­sét, valamint a fiatalok ideo­lógiai, politikai nevelését. A termelést segítő munká­ban milyen eredmények szü­lettek, illetve milyen további tervek kaptak helyet ez évi programjukban ? — Elsőnek a felszabadulási if­júsági munkaversenyt említe­ném, amelyben közel 2300 Sal­gótarjánban élő, vagy dolgo­zó fiatal vett részt. A város üzemeiben eredményesen dol­gozó 32 exportbrigádunk is derekasan helytállt. A városi pártbizottság felhívására vál­lalták, hogy december 10—15 között teljesítik exporttervü­ket. A legjobb eredményt el­ért húsz ifjúsági brigádunkat 10 ezer forint jutalomban ré­szesítettük. Az eredményes munkát segítette, hogy az if­júsági brigádok száma 110-ről 124-re gyarapodott 1965-ben. Közülük 69 a szocialista cí­met is elnyerte már. — A brigádmozgalomról szólva figyelemre méltó tény­ként említette, hogy a brigá­dok száma egyre nő, működési Munkában a bálázógép (Koppány György felvételei) területük szélesedik. Jelenleg közel 2500 fiatal végzi mun­káját ifjúsági, export vagy más — szocialista embertípust formáló brigádban. Ismeretes a fiatalok társa­dalmi munkában betöltött szerepe. A salgótarjáni fiata­lok milyen eredményeket ér­tek el ilyen vonatkozásban? — kérdeztük Herceg István­tól. Válaszában elmondta, hogy az új gimnázium építé­sénél, a regionális vízmű fo­kozatos kialakításánál — de általában az építőipari mun­káknál jelentős segítséget ad­tak a tarjáni fiatalok. A Sík­üveggyárban például 1200 tár­sadalmi munkaórát írhattak az üzemi fiatalok javára. Az öblösüveggyáriak 400 szállító- eszközt javítottak meg, a tüz- helygyáriak pedig egy új gyártmány határidőre történő kialakításában segítettek, de ez a felsorolás korántsem tel­jes. A gazdasági építőmunkában elért szép eredmények ellené­re sem elégedettek, úgy érzik: bőven van még tennivaló a hatékonyabb termelés, a gaz­daságosság és takarékosság, valamint a munkafegyelem ja­vításában. Herceg István ezzel kapcsolatban kiemelte: — Az exportbrigádok tevé­kenységére különös gondot fordítunk ebben az esztendő­ben. Elsősorban a határidők betartását, a gazdasági és mi­nőségi mutatók, továbbá a kooperációs kötelezettségek maradéktalan teljesítését tart­juk fontos feladatunknak. A megye ipari üzemeiben mű­ködő alapszervezetek részére munkaversenyt hirdet a KISZ Nógrád megyei bizottsága. A versenyből, amely a IX. Vi­lágifjúsági és Diáktalálkozó, valamint a IX. pártkongresz- szusra való méltó felkészülés jegyében zajlik — a salgótar­jáni fiatalok is részt vállal­nak. — Miben látja a fiatalok eszmei, politikai nevelésének, társadalmi aktivitásuk növelé­sének tennivalóit? — Tavaly több sikeres ak­ciót szerveztünk és elmond­hatjuk, hogy számos terüle­ten nőtt a fiatalok társadalmi­politikai érzékenysége. Most fontos feladatként tartjuk szá­mon a KISZ politikai nevelő munkájának fokozását. Sajá­tos, az adott helyzethez iga­zodó politikai-ifjúsági progra­mok kialakítását tervezzük, így például a KISZ érdekvé­delem, az önálló kezdeménye­zés, a társadalmi aktivitás és végül, de nem utolsó sorban a pályaválasztás területén akarunk az eddigieknél na­gyobb eredményt elérni — mondotta a városi KISZ-tit- kár, majd hozzátette: — A „szót kér a KISZ-tag” jelszó is elsősorban az eszmei­politikai munkával van kap­csolatban, és azt jelenti, hogy a fiatalok egyre nagyobb részt kémek a szocialista építőmun­kából, de egyúttal kifejezi a KISZ-alapszervezetek tagsá­gának tájékozottságát és akti­vitását is. — Hogyan határozná meg röviden a szervezeti élei leg­fontosabb feladatait? — Bár a legutóbbi tagössze­írás szerint a létszám növe­kedett, mégis szükség van ar­ra, hogy az alapszervezetek nagyobb gondot fordítsanak a KISZ építésre. Növelni kell a befolyásunkat a fiatalok — elsősorban a munkásifjúság — körében. Minden becsületes és józan gondolkodású fiatal­nak helye van közöttünk, és ezt meg is találja, ha olyan színvonalas programot nyúj­tunk, ami vonzó lehet min­denki számára — fejezte be nyilatkozatát Herceg István. (Pataki) Felhívás a községekhez Összegyűjtik a Tanácsköztársaság s a felszabadulás emlékeit Tizenkét millió forint a takarékban Megyénk lakói egy hónap alatt tizenkét millió forintot Zene szól, áll a bál A FARSANG története A farsang szó a német Fasching-ból származik. Ma­napság karneválnak is neve­zik. A vízkereszttől hamvazó­szerdáig (idén jan. 6-tól már­cius 2-ig) terjedő 55 nap az álarcos bálok, vigalmak igazi szezonja. Eredete az antik Ró­mában gyökerezik. Szaturnusz isten tiszteletére minden év­ben hétnapos örömünnepet rendeztek, melyen még a rab­szolgák is ajándékokat kaptak, és asztalhoz ülhettek. Hírük szerte elterjedt Európában. Pogány magyar őseink átvet­ték a formát, de ők (mivel pogányok voltak) nem Apolló isten tiszteletére ették a sok nyereg alatt puhított húst, és itták a már akkor is gyakran vizezett vörösbort, hanem tc- vaszváró, termékenységet ké­rő örömünneppé változtatták. Népszerűsége később a feudá­lis udvarokban is elterjedt. A középkori utak névtelen ván­dora így vélekedik: „Ünnepek nélkül olyan az élet, mint hosszú országút fo­gadók nélkül”. Volt ünnep is, fogadó is elég- A törökjárás előtt erretévedt utazók „di- nom-dánom" országnak mond­ják ezt a tájat, ahol a böjt­nap is ünnep. A török pusz­títás kora nem kedvez a vi­galmaknak. Csokonai ad hírt legközelebb (1799-ben) a hí­res kaposvári farsangi hada­kozásról és bálról a Dorottyá­ban. A felvilágosult eszmék elterjedése, a nyelvújító moz­galom mellett a nemzet ön­tudatra ébredésének egyik je­le, hogy a táncmulatságokon kezd elterjedni a csárdás — kiszorítva a német táncokat. Nagyközönség előtt az első csárdást a kolozsvári úri bá­lon táncolták 1839-ben. A talpalávalót Rózsavölgyi Márk zeneszerző húzta zenekarával. Egyre több, „magyaros jelle­gű” farsangi bált rendeznek. A jogászok, ifjak, urak bál­ja már 1848 előtt nagy nép­szerűségnek örvend. Átmene­tet jelent karácsonytól és szil­vesztertől a böjttel fűszere­zett húsvét felé. A szabadságharc leverése után Bach az első farsangi bált csak 1854-ben engedé­lyezte. Később a hagyomá­nyos bálok mellett — külföl­di minták alapján 1886 már­ciusában — az első operabál a szenzáció. Az üzleti érzék­kel megáldott kereskedői és iparos egyletek egyre több far­sangi bált rendeznek. Az első világháború jó idő­re elűzi a farsangi vigságot. Csak 20 év múlva, 1934-ben rendeznek újra karneváli ál­arcos bált. A 30-as. évek bál­jaira igen sok utalást talál­hatunk a rendőrségi krónikák­ban is. Zsebmetszők, utcalá­nyok és rablógyilkosok va­dászterületként kezelték az ilyen összejöveteleket. A vanovtikvm.i figurák ha­láltáncukat járták. A kispolgá­rok eleinte elegáns frakkok­ban, feleségeik, lányaik csillo­gó estélyi ruhákban mutatták a gazdagot, keresték a jó par­tit. És vitték másnap a köl­csönzőbe a kelméket, szőrmé­ket, a rokonokhoz pedig a kölcsönkért ékszereket. Az igazi gazdagok azonban 30— 40 méter anyagból varratták ruhakölteményeiket. A 40-es évek elején a karneválok leg­elegánsabb hölgye — a Szín­házi Élet közlése szerint — egy nevét inkognitóban tartó színésznő volt, aki 50 mé­ter tüllt aggatott magára. A háború elsodorta a má­niákus öltözködők és vetkőzök világát. 1945 után néhány évig arisztokratikusan csengett a „bál” szó és szívesebben be­széltek társasösszejövetelekről, rendezvényekről. Manapság másodvirágzásukat élik a bá­lok, és köztük a farsangi vi­gadalmak- Üjra van medikus, jogász, közgazdász bál. Min­den évben esemény az újság­író bál. Idén február 5-én rendezik a fővárosban. Salgótarjánban is immár több éves hagyománya van az egészségügyi bálnak. A Ka- rancs Szállóban február 5-én, szombaton rendezik meg. A vállalati, szakszervezeti. KISZ báloknak se szeri se száma, t alvóinkban szombatonként benépesülnek a báltermek. Karnevál van, szól a zene. (Rozgonyi) A Hazafias Népfront Nóg­rád megyei Titkársága, s a Nógrád megyei Tanács VB. Művelődésügyi Osztálya a na­pokban felhívással fordult a Nógrád megyei községek ta­nácselnökeihez, amelyben ha­gyományaink, a közel- és rés- múlt idő eseményeinek emlé­keinek összegyűjtésére ösztö­nöz. Ennek jegyében 36 kérdést juttattak el a községi taná­csokhoz, amelyekre február 28-ig válaszolnak- A válaszok elkészítésébe a községi párt­titkárok, a Hazafias Népfront helyi vezetői, az iskola- és a művelődési otthon igazga­tók, a történelem tanárok, a községben évtizedek óta élő Részleges tanácsváfasztás a szécsényi járásban Az elmúlt napokban rész­leges tanácsválasztás volt a szécsényi járásban. Endrefal- ván két járási tanácstagot vá­lasztottak. A megye más köz­ségébe helyezett dr. Márton János helyett dr. Zsigmond Nándort, Deák Béla helyett. Pap Venczelt, az endrefalvi tsz elnökét választották. A választópolgárok szavazatuk­kal valamennyien eleget tet­tek állampolgári kötelezettsé­güknek. Tíz községi tanácstag vá­lasztására került sor Nógrád- szakálban, Ipolytarnócon, Ka- rancsságon, és Nógrádsipeken. A pótválasztás Nógrádsipek kivételével zavartalanul le­folyt- Az említett községben a jelölt nem kapott szavazati többséget, ezért újraválasztást írtak ki. tanítók, vagy tanárok, s más hozzáértő falusi lakosok is bekapcsolódnak. Egyben felszólítja a felhí­vás a községeket arra is, hogy a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 50. és felszaba­dulásunk 25. évfordulójával kapcsolatban a kérdésekben érintett tárgyi emlékek össze­gyűjtését is kezdjék meg. (A válaszokat, s a gyűjtés későb­bi eredményeiről tudósító le­veleket a következő címre kell küldeni: Nógrád megyei Munkásmozgalmi Múzeum, Salgótarján, Rákóczi út 67.) tettek takarékbetétbe, - s így a megyei betét összege a hó­nap végére meghaladta a 306 millió forintot. A takarékbe­tétkönyvek száma ma már több mint 54 ezer.. Az év első hónapjában to­vább nőtt a takarékos közsé­gek száma is. Elnyerte a cí­met Legénd és Nagylóc, s ezzel a megyében levő taka­rékos községek száma kilenc­venötre emelkedett­Titkos edzés Űj és főleg in­gyenes sportolási lehetőséggel gya­rapodott a me­gyeszékhely. Az enyheséget az éj­szakai fagy vál­totta fel, s így kora reggel már egyetlen összefüg­gő jégpályává ala­kult Salgótarján egész területe. Az avatás szépen, csendben történt- Csak itt-ott hal­latszott némi szit- kozódás. Heuréka! A té­li sport is fellen­dülőben van Tar- jánban. A hír ez­úttal nem kacsa: a fellendülést szó- szerint tessék ér­teni. Sőt! Nem csupán a sportélet — maguk a spor­tolók is fellendü­lőben vannak, egyre kevesebben állnak meg a sa­ját lábukon. A dolog egyelő­re maradjon kö­zöttünk. Nem ke­vesebbről van szó ugyanis mint ar­ról, hogy a ma­gyar gyorskorcso­lyázás nemrégiben elvesztett becsüle­tét a tarjániaknak kell visszaszerez­niük. Az előzetes felmérés szomorú tapasztalatokkal zárult. Tudjuk a sajtóból, hogy a jégen siklóink kö­zül senkinek sem sikerült — a pontszámok alap­ján — jegyet vál­tani a következő gyorskorcsolya EB-re. Sebaj! Szinte biztosra vehető, hogy a salgótarjá­ni jégpályákon már felnövőben van a közeli jö­vő új Európa-baj- noka. A fanatikus sportolók reggel­től estig fáradha­tatlanul edzenek. A felkészülést ti­tok fedi. A jövő bajnokai egyszerű járókelőknek ál­cázzák magukat­Élnek a nagy­szerű lehetőséggel, a természet alkot­ta tágas, jólevegő­jű jégpályával — hála a házmeste­reknek és más il­letékeseknek, akik időt, pénzt, fá­radtságot, és fő­ként homokot kí­mélve lehetővé te­szik, hogy méltán nagyhírű labda­rúgócsapatunk mellett — gyors­koriban is kivá­lóak tegyünk! «*- P •

Next

/
Oldalképek
Tartalom