Nógrád, 1966. február (22. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-17 / 40. szám

1066. február 17, csütörtök. NOO R á O Fi Készül a legerősebb kézilabda csapat Megyénk legerősebb női ké­zilabda csapata Nagybátony- ban van. Az együttes évek óta együtt játszik és fia­talokból áll. A közelmúltban ünnepélyes szakosztályérte­kezleten adták át az elmúlt évben megyei bajnokságot nyert csapat tagjainak az aranyérmeket. Az idén kettőzött szorga­lommal készülnek a nagy- bátonyl lányok a megyei baj­nokságra. Szabó Gábor test­nevelő tanár az együttes ed­zője, hetenként öt alkalom­mal foglalkozik a csapattal. Tavaly bár bajnokságot nyert az együttes, az osztálv- zón nem indult. Az idén er­re már lehetőség nyílik. Ezért készülnek szorgalmasan a nagybátonyiak. Az együt­tesben sok a gimnazista. A Nagybátonyi Bányász sport­kör vezetősége minden se­gítséget megad a szakosztály­nak. Ügy tervezik, hogy eb­ben az évben a megyén kí­vül Is szerepelnek majd kü­lönböző villámtornákon. Ez az osztályozón való jó sze­replést segíti elő. Az egyik ilyen kézilabda torna Diós­győrben lesz. Labdarúgás Kedvező hírek Tatáról SBTC-Pécs 3:0 (1:0) A meglepetésre ózdi győ­zelemmel végződő Özd-Győr mérkőzés után „felszántott”, sáros pályán így kezdett csapatunk: Virágh — Hava­si, Salgó, Oláh — Szalai, Toldi — Kökény, Kocsis, Zöldi, Taliga, Básti. A mér­kőzés két ellentétes félidő­ből állott. Az első negyven­öt percben a Pécs kezdett lendületesebben. Enyhe fö­lényét nem tudta gólokra vál­tani. Az SBTC játéka nem volt folyamatos. A csapatré­szek közötti összhang hiá­nyos volt. A könnyűsúlyú rámadók rövid átadásai le­tapadtak a sárban. A hely- zetklhagyások aránya egyen­lő volt. Az I. félidő egyetlen gólját Zöldi rúgta. Kocsis átadásából a védőket be­csapva, s a kapust is elfek­tetve közelről rúgott gólt. A II. félidőre Így állt fel az SBTC: Virágh — Vertig, Ferenc. Sándor dr. — Szoj- ka, Toldi (Bánkúti) — Kö­kény, Kocsis, Zöldi, Taliga. Bástl. A második negyvenöt percben színvonalassá vált a játék. Szojka vezetésével az SBTC irányított. Ekkor sok korszerű támadás és ered­ményes lövések váltották egymást. Kocsis mintegy 20 méterről lőtt védhetetlen gólt, majd becsapva a védel­met a kapust is kicselezve juttatta újból a hálóba a labdát. A pécsiek percről- percre jobban elfáradtak. Szórványos ellentámadásaik két kapufát eredményeztek. Mészáros edző a második félidei játékkal elégedett volt. Különösen a fedezet­pár játékirányító készsé­ge tetszett az edzőnek. Szom­baton az SBTC Rákoske­resztúron játszik — Tatáról hazajövet — edzőmérkőzést. A LEGJOBB NYOLC között Újpesti Dózsa—FC Köln 4:0 (1:0) A Vásár Városok Kupájá­ért folyó küzdelemben az Új­pesti Dózsa alaposan vissza­vágott a Kölnben elszenve­dett vereségért. A Budapes­ten megrendezett visszavágón a magyar csapat jó játékkal biztosan jutott tovább a leg­jobb nyolc közé. A Dózsa góljait Bene (2), Kuharszki és Dunai szerezte. Körzeti versenyek Posztón és Szirókon (Tudósítónktól) Megyénk járásaiban ja­vában tartanak a körzeti Spartakiád bajnokságok.. Legutóbb a pásztói járásban Pásztón és Szirákon rendez­tek körzeti versenyt két sportágban, asztaliteniszben es sakkban. A tét nagy volt, mert a győztesek a járási döntőbe jutottak. Mindkét helyen színvonalas, jó ver­senyt vívtak a résztvevők, örvendetes, hogy a községek nagy számban képviseltették magukat. A Szirákon megrendezett versenyen különösen két fia­tal versenyző szerepelt jól, Ambrus és Nedeliczki. Amb­rusnak ez volt az első verse­nye és mindjárt bajnokságot is nyert. Pásztón sem maradtak le a szirákiak mögött. Itt is nag. volt az érdeklődés. A jobbá­gyi sportkör versenyzőj - Is agy Erzsébet például töoj mint 10 kilométert gyalogolt, hogy időben megérkezzen a versenyekre. Eredmények: Pásztói kör­zet, Asztalitenisz: Férfiak: egyéni: 1. Kelemen (Sz. püspöki), 2. Csorba (Szarvasgede), 3. Bohati (Sz. püspöki). Páros: 1. Kelemen, Bohati (Sz. püspöki), 2. Krutch, Sá­gi (Jobbágyi), 3. Csorba, Sár­mány (Szarvasgede). Csapatban: 1. Sz. püspöki, 2. Jobbágyi, 3. Tar. Nők, egyéni: 1. Mátrai (Sz. püspöki), Pokárdi (Sz. püs­pöki), 3. Bérezi (Jobbágyi). Páros: 1. Mátrai, Pokárdi (Sz. püspöki), 2. Bérezi, Lendvai (Jobbágyi), 3. Nagy, Dimak (Jobbágyi). Csapatban: 1. Sz. püspöki, 2. Jobbágyi, 3. Pásztó. Vegyespáros: 1. Tamás, Pokárdi (Sz. püspöki,) 2. Ke­lemen, Mátrai (Sz. püspöki), 3. Sági, Lendvai (Jobbágyi). Sakkban férfi versenyzők és csapatok részvételével rendeztek versenyt. A csapat- versenyt Sz. püspöki nyerte. Tar és Pásztó előtt. Egyéni­ben: 1, Kucsera (Sz. püspö­ki), 2. Gajder (Sz. püspöki), 3. Nagy (Tar). A sziráki körzet versenyén asztaliteniszben a férfiak küzdöttek, míg sakkban női versenyzők is asztalhoz ül­tek. Asztalitenisz; egyéni: 1. Illés (Palotás), 2. Balogh (Pa­lotás), 3. Ajíder (Héhalom). A párosok versenyét is palo- tási sportolók nyerték a va- nyarci és a héhalmi páros előtt. Csapatversenyben Pa­lotás győzött, második Egy- házasdengeleg, harmadik Va- nyarc. A női sákkverseny győzte­se: Benkő (Vagyarc), 2. Mli- nárcsek Egyházaidén gelegt 3. Mosonyi (Egyházasdenge- leg). A férfiak küzdelméből Ambrus (Palotás) került ki győztesen Nedeliczki (Va- nyarc) és Huszár (Szirák) előtt. A csapatok közül a járási döntőbe jutott a Palo­tás és az Egyházasdengeleg férfi együttese. Csákvári József Lesz sportélet Szúpatakon? Eddig keveset hallottunk a szupataki sportról. Működé­süket akadályozta, hogy nem volt létesítmény a községben. Legutóbb a falu KISZ fiatal­jai elhatározták, hogy be­kapcsolódnak a sportmunká­ba. A tervük, hogy társa­dalmi munkával pályát épí­tenek, melyen kézilabda mér­kőzéseket és kispályás lab­darúgó találkozókat rendez­nek majd. A megnyitást áp­rilis 4-re tervezik. A lányokról sem feledkez­tek meg. Az ő részükre röp­labdapálya építését tervezik ugyancsak társadalmi mun­kából. Céljuk megvalósításá­hoz kérték a községi tanács és a KISZ-szervezet segítsé­gét. Cél a hatodik hely megszerzése Az SBTC női röplabdásainak tervei Az elmúlt évben az SBTC NB II-ben szereplő női röp­labda csapata a 9. helyen végzett. A szakosztálynál ja­nuár 20-án elkezdték az ed­zéseket, a készülődést az ,dei bajnoki rajtra. Takács Zoltán szakosztályvezető a felkészü­lésről a következőket mond­ta: — Nagy a készülődés, szor­galmasan látogatják a lá­nyok az edzéseket. Danis edző Irányításával hetenként két alkalommal találkozik az együttes. Az edzések adago­lása egyre erőteljesebb, hi­szen áprilisban kezdődik a rajt és fontos, hogy megfe­lelő erőállapotban legyenek a lányok. Eddig a tornaterem­ben készültünk. Többnyire az első és a második garnitúra játszott egymással. Február 20-tól már „komoly” mérkő­zések jönnek. Az együttes Budapesten négy héten ke­resztül küzd a teremkupáért. Ellenfeleink a Bp. Díjbesze­dők, a MAFC, a Bp. Hídépí­tők, a Dunaújváros és a Bp. Postás együttesei lesznek. A tornát körmérkőzés formájá­ban rendezik. Az idei NB Il-es szerep­lésről alábbiakat mondta a szakosztályvezető: — Az idén szeretnénk job­ban szerepelni mint tavaly. A játékosokkal egyetértésben célul tűztük ki a. 6. hely megszerzését. Ennek megfe­lelően végzik az edzéseket a játékosok. Reméljük, tervünk valóra válik annál is inkább, hiszen három tehetséges fia­tallal sikerült erősítenünk. Megszereztük a Salgói Bá­nyász legjobbját Juhász Ka­talint, átigazoltuk Garamsze- gi Verát a Zp. Építőktől, és Valach Erzsébetet a Nagy­bátonyi Bányásztól. A fel­készülés időszakában mi id hárman együtt dolgoztak már a csapat régi tagjaival. így a rajtkor nem lesz nehéz be­illeszkedniük az együttesbe. A sorsolást és az esélyeket így látja a szakosztályvezető: — A tavaszi fordulók sor­solását még nem készítették el. Csak annyit tudunk, hogy a mi csoportunkban szerepel a Zp. Építők, a Baglyasaljai Bányász, a Bp. Díjbeszedő, a Bp. Harisnyagyár, a MAFC, a Dunaújváros, a Jászberény, a Kőbányai Tűzálló, a Mis­kolci VSC és két székesfe­hérvári csapat, az FTC és az AKÖV. A csoport elég erős, ám nem irreális a ki­tűzött 6. hely. Elsősorban azért, mert együttesünkben a fiatalok már rutint szereztek az NB II-ben és az új szer­zeményekkel is erősödött csa­patunk. Reméljük minden si­kerül. — gór — Kétkapus mérkőzések a Nagybátonyi Bányász programjában Most már a kétkapus elő­készületi mérkőzések teszik ki az NB Il-es Nagybátonyi Bá­nyász labdarúgó csapatának felkészülésének zömét. Az együttes szerdán Balassagyar­maton a Dózsa együttesével játszott edzőmérkőzést. A ta­lálkozó a csapatkeresés je­gyében telt el. Dávid Róbert edző keresi a kezdő tizen­egyet. Szombaton újabb talál­kozóra kerül sor. Hatvanban a Vasutas labdarúgóival mér­kőznek a nagybátonyiak, míg vasárnap a Gyöngyösi Hon­véd együttese látogat Nagy- bátonyba. Végleges, hogy az SBTC-ből átigazolt Pál és Szarvas nem játszhat a bajnoki rajton. A két játékosnak ki kell várnia a hat hónapot. Pillanatnyi­lag nem számíthatnak az Özdról visszatért Pintér já­tékára sem. Kiadatása ügyé­ben a tárgyalások még foly­nak. SOROKBAN Sportvezetőképzö tanfolyam indítását tervezik Naeybá- tonyban. A középfokú tan­folyamra a helyieken kívül Ménkesről, Szorospatakról, Kisterenyéröl és Mátravere- bélyből is várnak jelentkező­ket. A résztvevők a tanfo­lyam eredményes elvégzése esetén kézilabdából és lab­darúgásból nyerhetnek gya­korló edzői és harmadosztá­lyú játékvezetői minősítést. Hetedik fordulóhoz érkezett az SKSE csillagszerző sakk­versenye. Az élen Klepely Jó­zsef, az SKSE mesterjelöltje áll 6 ponttal. Továbbra is jól szerepel Szabó László és Komka Béla. A mezőny egyetlen veretlen versenyző­je Rozgonyi István, akinek esélye van a magas helye­zésre. és a csillag megszer­zésére. Márciusban megkezdi mű­ködését Nagybátonyban az at­létikai szakosztály. A bá­nyász sportkörnél úgy ter­vezik, hogy főleg a fiatalok­ra építik a sportágat. A kez­det nem rossz. Mintegy har­minc fővel, köztük nagyon sok női versenyzővel kezdi meg a munkát az atlétaszak­osztály. A Nagybátonyi Bányász sportkör háromtagú vezetősé­ge tapasztalatcserén volt Ói­don. Itt a helyi Kohász sportkör vezetőivel a két egyesület problémáiról, a szakosztályok eredményes működéséről beszélgettek. Kíváncsi nézők Az 1965. évi válogatott mér­kőzések közül a legtöbb né­ző Rio de Janeiroban volt, a Brazília — NSZK talál­kozón: 130 000. Százezernél több nézője volt még a Bra­zília — Belgium (102 000), a Sovjetunjó — Brazília (103 000), a Skócia — Lengyel- ország (107 500), a Skócia — Olaszország (120 000) és a Brazília — Szovjetunió (123 000) mérkőzésnek. OROSZ MIIliLY: A PLATERÓ MŰVELET (i) Ezerkilencszázhatvanhárom, január huszonnyolcadikén a hőmérő higanyszála mínusz húsz fok alá süllyedt. Az N-i speciális alakulat laktanyájá­nak drótkerítése pengett a szélben. Estére járt. Az őr­kutyák dideregve fúrták ma­gukat a hóba. Az egyik le­génységi szobában levelet fo­galmazott egy katona. A tol­lat a szokástól eltérően a mutató és középső ujja kö­zött fogta, a szavakat heve­nyészve, kuszán vetette pa­pírra, nem ügyelve arra, hogy a címzett nehezen tud­ja majd elolvasni. A szobá­ban pirítóskenyér és naftalin szaga keveredett. Faragó honvéd — közis­mert álomszuszék —, akkor ébredt fel szokásos koraesti álmából, és sandán elmoso­lyodott. Ezúttal is megúszta. Lustán nyújtózkodott. A szol­gálatvezetőre gondolt. Ha történetesen benyit, hallgat­hattam volna az ötös számú monológot: „Elvtársam, ara­nyoskám, a szabadidő nem azt jelenti, hogy végigvágó­dunk az ágyon, mint egy hul­la. A katona ilyenkor ugyan­az. teszi, mint a tüzérségi elő­készítés alatt: lábat áztat, tyúkszemet vág, levelet ír, gombot varr a sliccére”. Kö­rülpillantott. Rajta kívül még ketten tartózkodtak a szobá­ban. Nagy Andris a kályhá­nál szöszmötölt, a levélíró pedig — háttal ült a heve- részőnek — már a harmadik oldalon körmölte a sorokat egymás alá. Faragó úgy nézte Nagy Andrist, mint a kismajmot az állatkertben: kegyes megve­téssel, szánó figyelemmel. — Ez aztán a karrier! Hat hét alatt őrmester! — gon­dolta. Majdnem felnevetett. Amikor a szakácsok feltűzték a csillagot a kelekótya újonc zubbonyára, mindenkinek ki- pottyantak a könnyei. A sza­kácsoknak a nevetéstől, And­risnak a meghatottságtól. Va­lóban elhitte, hogy őrmester lett. Vigyázzba merevedett, amint fejébe nyomták az óriási fehér sityakot, és öt­től kezdve fáradhatatlanul vé­gezte a kényelmetlen konyhai munkát. Egy nap alatt kime­szelt és felsúrolt mindent, rendbe tette az örökké pisz­kos szákácsöltözőt, és hajna­lig tisztította az alumínium edényeket. A botrány nem váratott magára sokáig: más­nap reggel szabályszerűen ki­tessékelte az ügyeletes tisztet a konyháról, mert az sá­ros csizmával lépett a fris­sen mosott kövezetre. Andris körmeszakadtáig védte az őr­mesteri csillagokat és miköz­ben a fogdába hurcolták, sír­va kiabálta: — Nagy ember a Garai tizedes elvtárs! Ö léptetett elő!... Így nem bán­hatnak el egy konyhatörzs- főnökkel...! A fogdából idegorvosi fe­lülvizsgáló bizottság elé ke­rült, ahol szépen megmond­ták neki, hogy írjon haza a civil ruhájáért. Azonkívül, hogy a ruhát még nem küld­ték utána, egyetlen öröme maradt: a huncutságban ki­fogyhatatlan katonák' meg­magyarázták neki a leletet. — Itt van ni, olvasd! — veregették a vállát. — Az áll benne, hogy „specifikus funk­cionális ... stb.” Ez, öregem, majdnem azt jelenti, hogy speciális funkcionárius! Gra­tulálunk Andriskám! — szo­rongatták húszán is a kezét. Andris meg csak félszegen, bátortalanul mosolygott. Most zsebrerakta a forró pirítóskenyeret, és kioldalgott a szobából. Ketten maradtak, Faragó és a levélíró. Faragó álmos, lajhár moz­dulattal emelte szeme elé bal csuklóját: háromnegyed hét. Ma este foglalkozás lesz .a fo- toszakkörben. A többiek már biztos fölmentek a laborba, csak ez körmöli még a leve­let „A mucuskájának” — gondolta. Már oda akarta kiáltani, hogy „— Hány kiló sódert nyomtál bele?” — vagy más effélét, de aztán meggondol­ta magát. Óvatosan felemel­kedett az ágyról és felderítőt is megszégyenítő macskalép­tekkel a levélíró mögé sur­rant. — Megnézem, mennyit ké­pes összehazudni, — gondol­ta kajánul, és lopva beleol­vasott az írásba. A papíron ez állt: ........tam, hogy azt a tür­kiszzöldet vennéd, az csak 237 forint, vagy a csaut, az meg kerek 300. Mindegy, hogy me­lyiket, mert mindegyik van olyan jó, és mégsem 572. Kü­lönben a te dolgod, te tu­dod. Minden esetre menj el a Lovas utca 69-be (IV. eme­let 19.) tudod, a kicsihez, ő tartozik nekem 954 forinttal, és azt ígérte, hogy 17 hóna­pon belül megadja. Azt át- veheted helyettem, és legfel­jebb „ledolgozzuk”. Minden esetre vegyél egy svéd inget nekem, ha jól tudom, az ára.. Faragó ekkor hangosan összecsapta a bokáját és fel­vihogott: — Honvéd elvtársnak je­lentem, százkilencvenhét fo­rint! A levélíró úgy pattant fel, mintha áramot vezettek vol­na a testébe. A toll kiesett kezéből, villámgyorsan hátra­fordult. Tágra nyitott szem­mel, hangtalanul, ugrásra fe­szülten meredt Faragóra. Faragó hátrahőkölt. — Na jó, hát nem kell azért úgy arénázni. — De jól tudod az ára­kat! — morogta dühösen a másik. — Csak nem keres­kedő voltál valamikor? — Fenéket! Akkor is in­kább szőrmével kereskedtem volna, mint inggel, meg ga­tyával — lépett még köze­lebb Faragó. — Egyébként, ha tudni akarod, ezt a száz­kilencvenhét forintot nem a kirakatból, hanem a harcá­szatból vettem. — Marháskodj, csak mar- háskodj — szólt közbe . bé- külékenyen a levélíró, mi­közben társa arcmozdulatait fürkészte. — ... mert, ha nem vetted volna észre, — folytatta Fa­ragó — ez a sorbán követ­kező adata a speciális mű­szernek ... (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom