Nógrád, 1966. január (22. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-18 / 14. szám

2 NöflR f, D 1 íannÁr Vorffí Szerződés a kölcsönös barátság; jegyében Hazautazott Mongóliából a szovjet párt- és kormányküldöttség A szabadságharcosok sikeres akciói Vietnami összefoglaló ULÁNBÁTOR (TASZSZ) Hétfőn Ulánbátorból haza­utazott a szovjet párt- és kor­mányküldöttség, amely Leo- nyid Brezsnyevnek, az SZKP Központi Bizottsága első tit­kárának vezetésével hivatalos és baráti látogatást tett a Mongol J.>.epköztársaséa Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottsága éa a mon­gol kormány meghívására. Az Ulánbátor-i repülőtérre a távozó vendégeket kikísér­ték, J. Cedenbal, a Mongol Népi Forradalmi Párt Közpon­ti Bizottságának első titkára, a minisztertanács elnöke, va­lamint több más mongóliai párt- és állami vezető. A búcsúztatás alkalmából Cedenbal és Brezsnyev beszé­det mondott. Cedenbal rámutatott, hogy a két párt- és kormány­küldöttség tárgyalásainak eredményeképp barátsági, együttműködési és kölcsö­nös segélynyújtási szerző­dést írtak alá. Cedenbal hangoztatta: nincs olyan erő, amely megbonthat­ná a szovjet és a mongol nép testvéri barátságát, mert a két ország marxista-leninista pártja éberen őrzi a két nép vívmányait. Brezsnyev válaszbeszédé­ben hangoztatta, hogy a szerződés újabb, maga­sabb fokot jelent a két or­szág politikai és gazdasá­gi kapcsolatában, a kultu­rális kérdésekben és a két ország védelmének erősí­tésében. A szónok reményét fejezte ki, hogy ez a szerződés nem­csak a szovjet és a mongol nép érdekeit, hanem az ázsiai és a világbéke szilárdításának ügyét is szolgálja. Brezsnyev végezetül alá­húzta, hogy a két nép ba­rátsága kiállta minden idők próbáját. Leonyid Brezsnyev, a Mon­góliából elutazott szovjet párt­ós kormányküldöttség vezetője a repülőgépről táviratot inté­zett J. Cedenbalhoz, a Mongol Népi Forradalmi Párt Köz­ponti Bizottsága első titkárá­hoz, a minisztertanács elnö­kéhez. (MTI) A forradalmi erők nagy győzelme Fidel Castro beszéde a trikontinentális értekezlet záróülésén Subandrió rádióbeszéde DJAKARTA (MTI) Subandrió indonéz külügy­miniszter és miniszterhelyet­tes hétfő reggeli rádiónyilat­kozatában felszólította az or­szág népét, hogy tömörüljön egységbe Sukarno elnök kö­rül. Kifejezte azt az aggályát, hogy a tüntetéseket szervező diákok játékszerré váltak a gyarmatosítók, a neokolonia- listák, az imperialisták és az országon belüli ellenforradal­márok kezében, akik Sukarno megdöntésére törnek, s az elmúlt években öt merényle­tet követtek el az elnök éle­te ellen. Subandrió hangsúlyozta hogy a jelenlegi válság ve­szélyezteti az októberi siker­telen államcsíny alkalmával amúgy is megrendült orszá­got. Rámutatott, hogy a jö­vő héten ül össze az a ka­tonai törvényszék, amelynek feladata megvizsgálni ennek a felkelésnek katonai vonatko­zásait. Ami az államcsíny-kí­sérlet következtében előállt problémákat illeti, Sukarno elnök megígérte, hogy megta­lálja megoldásukat, nekünk pedig bíznunk kell benne — fejezte be nyilatkozatát Su- bandrio. Havanna: A havannai tn- kontinentális értekezlet ünne­pélyes záróülésén, amelyet szombat este tartottak a ha­vannai Chaplin Színházban, Fidel Castro miniszterelnök mondott beszédet. Kijelentette, hogy az érte­kezlet sikeres volt. Megtar­tása a forradalmi erők nagy győzelme. Az értekezleten megterem­tették a három világrész népeinek szolidaritási szervezetét és megválasz­tották a szervezet vezető­ségét. Az értekezleten hozott ha­tározat értelmében a szerve­zet ügyvezető titkárságán a főtitkári tisztséget. Kuba kép­viselőjével töltik be. Ezzel kapcsolatban Castro közölte, hogy a Kubai Kommunista Párt politikai bizottsága Os­man Cienfueaost, a párt köz­ponti bizottságának tagját je­lölte erre a tisztségre. A miniszterelnök a továb­biakban részletesen foglalko­zott az ázsiai, afrikai és latin­amerikai népek szabadsághar­cával. rámutatott arra, hogy n harc győzelme és az imperialisták veresége el­kerülhetetlen. Hangoztatta, hogy a forra­dalmi világmozgakwT) fejlődő­ben van. Élesen támadta az amerikai kormányt, amely a világ oly sok részén követ el agressziót, elsősorban Délke- let-Ázsiában. Ismét beszélt az úgynevezett Guevara-ügyről. Kijelentette: néhány kubai és más forra­dalmár tudja, hogy Emesto ehe Guevara mikor utazott el Kubából és mit csinál azóta. ..Az imperialisták persze szeretnék tudni, hogy hol van. De hát természetes, hogy nem tart sajtóérte­kezletet ennek bejelenté­sére” — mondotta többek között Castro. ^Barátunk, Magyarország” ELINTÉZNIVALÓM akadt az irkutszki 23. számú általá­nos iskolában. Tanítás után érkeztem. A folyosókon csend fogadott, a tantermekből pisz- szenés sem hallatszott. Egy ajtó mögül, monoton gyerek­zsivaj szűrődött ki. önkéntele­nül benyitottam. A terem úgy nézett ki, mint egy szerkesz­tőségi szoba közvetlenül zárás előtt. Az asztalokon, a padlón fotók — fekete-fehérek és színesek — rajzlapok, tuss- kihúzók és ecsetek hevertek költői rendetlenségben. — Hát ti mit csináltok? — Az úttörők elmondották: fotókiállítást csinálnak Ma­gyarországról ... A kiállítás címe ez lesz: „Barátunk, Ma­gyarország” ... Kezdetben nem volt anyaguk, de aztán kaptak a Szovjet—Magyar Ba­ráti Társaság irkutszki tago­zatától számos budapesti és magyarországi fotót..., hogy a sikeres premier után a kiál­lítás „Végigvándorol” majd az egész irkutszki területen... Ezzel a gyermekek újra be­lemerültek szemmel láthatóan élvezetet nyújtó munkájukba. Megértettem, hogy én itt most felesleges vagyok, így tehát a tanáriba siettem, ahonnan telefonon találkozót kértem Venjamin Dolzsnyih professzortól, az irkutszki nép- gazdasági főiskola rektorától, a Szovjet—Magyar Baráti Társaság városi tagozatának elnökétől. A professzor szobájában ott találtam German Vendrihet, a főiskola pedagógusát, a tago­zat elnökhelyettesét. A két aktivista egymást felváltva sorolta Irkutszk hét külföldi baráti társaságából a legif- jabbnak az első ténykedéseit, első lépéseit. A Szovjet—Magyar Baráti Társaság irkutszki tagozata meglehetősen fiatal, de máris több ezer tagja van, sőt, olyan üzemeket sorolhat kol­lektív tagjai sorába, mint pél­dául a Kujbisev Nehézgép­gyárat, amely gyakran teljesít magyarországi megrendelése­ket, vagy a városi lakásépítő vállalatot. TEVÉKENYEN kiveszi ré­szét a munkából a városi ér­telmiség is. Borisz Zonov földrajztudós, az irkutszki egyetem professzora, például a múlt évben Antal Zoltán magyar tudóst látta vendégül. Arkagyij Vicsugzsanyin ir­kutszki festőművész féléves tanulmányúton volt Magyar­országon. A neves festőmű­vészt megválasztották a Szovjet—Magyar Baráti Tár­saság városi tagozata ve­zetőségének tagjává. A mű­vész gyakran beszél a szibériaiaknak arról, hogy mit látott és tapasztalt magyaror­szági útja során, népszerűsí­ti a magyar művészetet és be­szél „magyarországi” mun­káiról. A Népgazdasági Főiskola szintén a társaság kollektív tagja. — mondotta Dolzsnyih professzor. Számos főiskolai hallgató levelez magyar diá­kokkal. A magyar ünnepek vagy nevezetes évfordulók al­kalmából a különböző fakul­tásokon baráti esteket rende­zünk. Irkutszkban nem kell külö­nösebben agitálni senkit sem, hogy részt vegyen a Szovjet— Magyar Baráti Társaság tago­zatának munkájában. Mi ugyanis régen ismerjük és sze­retjük a magyarokat Már a szovjet hatalom hajnalán, a polgárháború éveiben, ami­kor Irkutszkban kegyetlen harcok folytak az ellenforra­dalmárokkal, a város utcáin és környékén ott küzdöttek a fiatal szovjet köztársaságért az orosz forradalom által ki­szabadított magyar hadifog­SAIGON Többheti „nyugalmi állapot” után megszaporodtak a dél­vietnami szabadságharcos-ak­ciók Saigon térségében. A fel­szabadító egységek több meg­lepetésszerű támadást hajtot­tak végre a főváros tőszom­szédságában, így a Tu Duc-' tisztképző iskola ellen és a fővárostól mindössze 15 kilo­méterre fekvő kiképzőtábor ellen. Gia Dinhben, 18 kilométerre Cholontól akna rohant. A dél­vietnami kormányerőknek sok a halottjuk egy robbanás teljesen le­rombolta a fővaros szélén a rendőrség egyik őrtor­nyát. Az éjszaka folyamán egy partizánegység merész táma­dást intézett Saigon egyik sű­rűn lakott belső negyedében egy rendőrőrjárat ellen. A fővárostól 15 kilométer­re délre a szabadságharco­sok akqarctőtUzet zúdítot­tak az egyik ejtőernyős zászlóalj parancsnoki állo­mására. A nyugati hírügynökségek jelentik, hogy befejeződött az úgynevezett Jefferson-hadmű­velet. A katonai szóvivő jelen­tése szerint a kéthetes hadmű­velet során az abban részt- vett erők „csekély” vesztesé geket szenvedlek. Az Egyesült Államok légi- erejének egy B—52-es sugár- hajtású bombázója Da Nang- tól északkeletre a tengerbe zuhant. A legénység két tagja ejtőernyővel kiugrott és heli­kopterek szedték fel őket. 1ÍÁNOI Az amerikai agresszorok január 9-e es 13-a között öt repülőgépet vesztettek Dél­Vjetnamban — jelenti a VNA hírügynökség. A VNA hírügynökség ismer­teti a VDK kormányának nyi­latkozatát, a hadifogoly-átadás komédiáról, amelyet a dél-vi­etnami hatóságok amerikai utasításra terveznek. A nyilat­kozat szerint az Egyesült Ál­lamok utasította a saigoni kormányt, hogy eresszen ha­za a VDK-ba egy bizonyos számú dél-vietnami személyt, akiket ők „észak-vietnami hadifoglyaiknak” neveznek. Az amerikai imperialis­ták és lakájaik, látva, hogy mind nagyobb mére­tekéi ölt az amerikai im­perialisták agresszió;, há­borúja elleni tiltakozás a világon, kitalálták a dél- vletnamba beszivárgó cs foglyul ejtett észak-viet­nami katonák meséjét. Ez nem más, mint megismét­lése annak a rágalomnak, hogy a VDK agressziót követ el Del-Vietnam ellen. A rágalom azt a célt szolgálja, hogy fe­dezze az agresszív háború ki- terjesztését célzó lázas terve­ket. Az Egyesült Államok és lakájainak ez a mesterkedése ma már senkit sem vezet fél­re —• hangsúlyozza a VDK kormánynyilatkozata. WASHINGTON Az amerikai hadügyminisz­térium vasárnap tagadta, hogy az amerikai légierő észak-vi­etnami falvakat bombázott Than Hoa térségében. A Pen­tagon szóvivője nem fűzött kommentárt megjegyzéséhez Katonai puccs Nigériában Helyzetjelentés az elmúlt negyvennyolc óráról LAGOS (MTI) Nigériában a hadsereg egy része puccsot szervezett, a hadsereg kormányhű főpa­rancsnoka pedig átvette a ha­talmat, hogy leverje a láza­dást — így lehet összefoglal­ni az elmúlt 48 óra nigériai eseményeit­A nigériai rádió vasárnap este jelentette be, hogy Ironsi tábornok, a hadsereg 41 éves főparancsnoka ideiglenes ka­tonai kormányt alakított a szombaton hajnalban kitört lázadás felszámolására. A fő- parancsnokot a miniszterta­nács kérte fel a hatalom át­vételére, miután a puccsisták elrabolták Balewa minisz­terelnököt, meggyilkoltak két tartományi kormányfőt, az or­szág északi részében, Kaduna városában megszilárdították hatalmukat s az ország gya­korlatilag vezető nélkül ma­radt. A puccs kirobbanásá­nak időpontjában Ikiwe elnök gyógykezelés céljából Lon­donban tartózkodott. Ironsi tábornok kijelentet­te: a hadsereg véget fog vet­ni a rendzavarásnak. A ka­tonai kormány vezetője be­jelentette, hogy ideiglenesen felfüggeszti az összes eddig» alkotmányos intézményeket: a miniszterelnöki és az elnöki tisztséget, a szövetségi par­lamentet, a helyi kormányo­kat és parlamenteket az or­szág négy tartományában. Ezek élére katonai kormányo­kat neveztek ki és az eddigi kormányzók a katonai pa­rancsnokok tanácsadói lesz­nek. (Aldntolát, a nyugati és Bellát, az északi tartomány kormányzóját a lázadók a puccs első óráiban megölték). A tábornok kijelentette, hogy kormánya tiszteletben tartja Nigéria nemzeti köte­lezettségeit. Nzugwu ezredes, a felkelő erők parancsnoka, vasárnap a kadunai rádióban beszédet mondott, közölte, hogy meg­alakult az úgynevezett „Leg­felső Forradalmi Tanács”, amelynek ő az elnöke. Azt mondotta, hogy célja megte­remteni „az egységes és erős virágzó Nigériát, amely men­tes lesz a korrupciótól és a belső viszálytól”. Lagosba ér­kezett jelentések szerint Nzug­wu az ellenőrzés alatt álló körzetben elrendelte a statá­riumot A felkelők elsősorban az ország északi körzetét el­lenőrzik. A keleti és közép­nyugati körzetben a kormány- hű erők kezében maradt a hatalom, a nyugati tartomány­ban heves harcok dúlnak. Továbbra sincs pontos ér­tesülés Balewa miniszterel­nök sorsáról. A hírügynöksé­gek szerint Lagosban, a szö­vetségi állam négyszázezer lakosú fővárosában a helyzet nyugodt A főváros katonai erői kezdettől fogva hűek ma­radtak a kormányhoz, s úgy tűnik, a rádió elfoglalása, a telefonközpont megbénítása és a miniszterelnök, valamint a pénzügyminiszter letartózta­tása a felkelők kislétszámú kommandó-egységeinek mű­ve csupán. Makariosz ciprusi elnök* aki az államcsíny-kísérlet Ide­jén Nigériában tartózkodott, vasárnap délután Cotomouba, Dahomey fővárosába érke­zett. Elmondotta, hogy ép­pen országjáró körúton volt, amikor az események meg­kezdődtek. Amikor gépe Ka- dunában leszállóit, a pilóta azt az utasítást kapta, hogy azonnal folytassa az utat La­gosba. A nigériai fővárosba érkezett ciprusi elnök meg­lepetéssel tapasztalta, mennyi katona látható az utcákon, egy nigériai külügyi tisztvi­selő azonban elmagyarázta neki, hogy ebben nincs, „sem­mi rendellenes.” Kínai jegyzék Indonéziához PEKING (MTI) Az Üj Kína hírügynökség jelentése szerint Kína djakar- tai nagykövete szerdán jegy­zéket nyújtott át az indonéz külügyminisztériumban. A jegyzék élesen tiltakozik amiatt, hogy a múlt év vé­gén jobboldali erők által szervezett hulipánbandák vé- ”<vi atrocitásokat követtek el •nrionéziában élő kínai állam­polgárokkal szemben, s egyet­len napon — december 30-án — húsz embert öltek meg kö­zülük. lyok. A szomszédos esitai te­rületen, a Tungir-folyón van egy gázló, amely minden szi­bériai térképen „Magyarok gázlójáéként van feltüntetve. Itt, ennek a gázlónak a tér­ségében, 45 évvel ezelőtt hő­siesen harcolt és az utolsó töltényig kitartott az ellen­ségtől körülvett magyar inter­nacionalisták csoportja. Ezen a helyen két évvel ezelőtt em­lékművet állítottak az akkori hősöknek. IRKUTSZKBAN ma is él­nek magyarok — a polgárhá­ború résztvevői, akik fegyver­rel kezükben szabadították fel a szovjet földet az ellen­forradalmár söpredék meg­szállása alól. A példáért nem is kell messzire menni. Este egy barátságos kis lakásban jártunk. A házigazda, magas, teljesen ősz. kissé fáradt han­gú idős férfi, enyhén idege- nes akcentussal elmesélte, hogy fél évszázaddal ezelőtt őt, Nakovic Jánost hogyan hívták be az osztrák—magyar hadseregbe és hogyan dobták ki az első világháború lövész­árkaiba. — Megparancsolták, hogy lőjek az orosz katonára — mondja Nakovic János. — Én pedig azt gondoltam: már miért kell nekem rálőni? Mi rosszat tett nekem? Talán ő vette el apám földjét? ö sza­kított el engem a családom­tól? ö ütötte ki kezemből az ácsszekercét és adott helyébe puskát? Én a fegyvert eldobtam és átmentem a frontvonalon. Nakovic Jánosnak jóra for­dult az élete. Az irkutszki nemzetközi ezred harcosa lett, majd a csekisták osztagai­ban a szibériai erdőkben har­colt az ellenforradalmárok el­len, Amikor egész Szibéria a szovjeteké lett, János megint az asztalos- és az ácsszerszá­mok után nézett. Itt maradt, családot alapított. A múlt év­ben a Magyar Népköztársaság párt- és kormányküldöttségé­nek irkutszki látogatása al­kalmából Nakovic János ta­lálkozott Kádár Jánossal, aki meghívta őt Magyarországra. Nakovic Magyarországon fel­kereste szülei sírját és saját szemeivel győződhetett meg a szocialista életforma gyümöl­cseiről, amelyért annak ide­jén Szibéria sztyeppéin har­colt. DE EZ NEM az egyetlen példája a szovjet és a magyar nép vérségi rokonságának. Népeink gazdag, majdnem félévszázados hagyományaival rendelkező barátságát nevelik ma a fiatal szibériaiakba, akik iskoláik tantermeit annak a több ezer kilométerre fekvő országnak az életét ábrázoló fényképekkel díszítik, amelyet még soha nem láttak, de is­merik és szeretik. Sztanyiszlav Sljia

Next

/
Oldalképek
Tartalom