Nógrád, 1966. január (22. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-16 / 13. szám

4

NÖGR AD

Ü&nrt&F W. v&s&Tft&p.

Dinasztia a Mátra

— Hűha — azt mondja reszelés hangon. — Dehát kerüljenek beljebb, hideg van. Megjött a tél.

— Még szerencse, hogy nem tutul a szél — jegyzem meg.

— Még szerencse — erősíti.

Habár, ki tudja, mi a szerencse. Én úgy gondolom, hogyha itt rákezd a szél istenigazából, hát megkondítja a harangokat a műemlék haranglábban. Az ott van, ahol a kisbíró is megáll dobolni, meg elmondani a hírt. (A községben még nem vezették be a hangoshíradót, nem recseg a háztetőkön a mikrofon a kutyák örömére. Vagy inkább bánatára?) Van a haranglábban három harang, az egyik egészen pirinyó, 25 kilogramm a súlya. A fáma szerint egykor a Pusztatemplom tornyában „szolgált”, s eltűnt, amikor azt porrá égették a törökök. Sokáig keresték a környéken, de nem találták. Mígnem egy felhőszakadás alkalmával, a hegyekből alázúduló áradat sodorta magával, s hozta le a faluba. Akkor sokan azt mondták, csoda történt, megjött az isteni jel. Azóta is ezzel a haranggal űzik a veszélyes felhőket Szuháról.

— Azokat ugyan űzhetik — gondolhatja vendéglátó gazdánk, Fehér Kálmán tanár, az általános iskola igazgatója, az MSZMP községi szervezetének titkára, mert ugyancsak ráncolja a homlokát, s talán mosolyog a bajusza alatt. (Azaz mosolyogna, ha lenne bajusza. De nincsen.)

ö már tudja, ha nem is fogalmazza meg így, elfolyik az idő, mint a Mátrából jövő patakok vize, amelyek valamikor tíz malmot hajtottak. Hozza magával a kicsi, meg a nagy veszélyeket, s az ember, bár

A nyelvújításról

A január kilencedik!

„Anyanyelvűnkében egy levél kapcsán arról irtunk, hogy szabad-e változtatni a nyelvet.

E kérdésben a XVIII. szazad harmadik harmadában és a XIX. század első évtizedeiben valóságos harc folyt az or teológusok és neológusok között. Ebben az időben a nyelvújítás nemzeti mozgalommá lett. E mozgalom csak látszólag volt nyelvi természetű. A nyelvújítók ugyanis egyben a polgári haladásért (a polgári átalakulásért) is harcoltak. Az adott történelmi helyzetben ez volt a haladó polgári társadalom megteremtéséért vívott politikai harc egyetlen lehetséges útja.

Az ortológusok — a nyelvi hagyomány „védői” — azi vallották, hogy a nyelv eredendő természetén nem szabad változtatni.

A neológusok pedig azt állították, hogy a nyelv állandóan változik és fejlődik, tehát szükség esetén a fejlődést meg is lehet gyorsítani.

Hogy a szükségesség fennáll, azt Bessenyei György (1746- 1811.) fogalmazza meg elsőül a felvilágosodás irodalmi programjában. Abból indul ki, hogy az ország előrehaladásának feltétele a tudomány elterjesztése. Ez azonban csak nemzeti nyelven lehetséges. (Minden nemzet a maga nyelvén lett tudóssá, de idegenen sohasem”)

A XVIII. század magyar nyelve azonban elmaradottsága miatt nem volt alkalmas a polgári eszmék terjesztésére, a tudományok művelésére.

Az ortológusok tehát nemcsak a régi nyelvi formák, hanem a régi feudális társadalom fenntartását is kívánták.

A nyelv megújítása hatásos fegyver volt a feudális elmaradottság ellen is. Érthető tehát, hogy a nyelv ügye a nemzet ügye lett.

A harc Kazinczy Ferenc (1759-1831.) vezetésével a neológusok győzelmével ért véget. Kazinczyék több évtizedes munkája eredményeként megszületett a korszerű — a polgári életviszonyok kifejezésére is alkalmas — nemzeti nyelv.

A nyelvújítók bővítették és szépítették nyelvünket, 10.000 új szót alkottak.

Ma, amikor a fejlődés nap- ról-napra új fogalmakat teremt (új szavak alkotásának igényével), tanulságos megvizsgálni, hogyan születtek a nyelvújítás szavai.

1. Közhasználatúvá lettek addi- csak egyes vidékeken ismert tájszavakat: idom, rep- kény, küllő, zamat.

2. Régi (már elfelejtett) szavakat keltettek új életre: alak, disz, év, hölgy. (Igaz, hogy az utóbbi eredetileg menyétet jelentett.)

3. Hosszú képzett szavakat rövidítettek le. (Ezzel szépítették nyelvünket.) így rövidültek meg a következő alakok: alkalmatosság—alkalom; háladatos—hálás, percenet— perc; szorgalmatosság—szorgalom.

4. Sok új szót eredményezett a szóösszetétel: illatszer, köztársaság, korszak, sírkő.

5.. De lefordítottak idegen szóösszetételeket is, amelyek idegen nyelvek nyelvtani rendszerét tükrözik ma is: álláspont, előítélet.

6. Nagyon jelentős a szóképzéssel alkotott szavak száma: alkotmány, költemény, lépked, mondat.

7. Szívesen alkottak új szavakat elvonással. így lett a dacosból dac; az emléke- zik-ből emlék; a szörnyűből szörny.

Érdekes az anyag szó születésének története. A latin „materia”-ból fordították. A szó törve: „mater” — magyarul: anya. Tehát a materia magyarul anyag.

Kazinczy Ferenc maga is rendkívül sok szót terjesztett el: elem. jellem, szellem, szobor, tanár, verseny stb. Kazinczy Ferenc Sárospatakon végezte tanulmányait, majd Kassán volt iskolafelügyelő. Itt szerkesztette Batsányi Jánossal és Bánáti Szabó Dáviddal az első magyar folyóiratot, a Kassai Magyar Múzeumot, így vált a kialakuló irodalmi nyelv, sőt a mai köznyelv bölcsőjévé is Sárospatak — Kassa vidéke.

Kazinczyék nyelvújító mozgalmának eredménye sokezer olyan szó, amelyek nélkül ma nem is tudnánk gondolatainkat kifejezni.

De a sok jó nyelvi hagyományunk szellemében született új szó mellett egy sor javaslatot nem fogadott el az élő nyelvközösség. A zsiráf nem lett foltos-nyakorrja, a borág nem szorította ki a szőlőt. Nem terjedt el a min- denményedelem (egyetem), a fellengér (léggömb), a temen- cse (végrendelet). A szilárd szó fennmaradt, de a valárd (reális) eltűnt. Elfogadták a tanár szót, de elvetették az országlár-t (miniszter), és az áldozár-t (pap).

A szűkebb. értelmű nyelvújítás Kazinczy Ferencék hősies és eredményes mozgalma volt. Tágabb értelemben azonban minden tudatos szóalkotás nyelvújítás. Napjainkban pedig százával támadnak új szavak. Nagyon időszerű tehát hangsúlyozni: új szót alkotni csak anyanyelvűnk törvényei szerint szabad.

Tóth Imre

kezdettől próbálja, csak most kezd azoknak ellenállni igazán. Az istentelen molnár malmába még hétszer ütött a villám, azután elvitte a víz. (Azóta mondják a faluban még most is az öregek, ha valakinek nagyon rosszat akarnak kívánni: Járj úgy, mint a szuhai malom.)

A történelmi veszélyek ellen meg pláne nehéz volt a védekezés. Iratokat szed elő, falragaszokat tűzdel rajzszöggel a falra, hogy lássuk, ez az eldugott, bekötőút végén épült fészek is megszenvedte azt, amit az egész Magyarország. (Az 1589—1590 évi egri számadókönyvekben az egri vár fenntartására papi tizedet beszolgáltató községek között szerepelt, jelenlegi helyére, a Kikirics- hegy alá a török hódoltságtól költözött, a XIX. század első felében többen osztozkodtak birtokán. És később? Főleg summások lakták a falut, akik a mátramindszentiekkel az Alföldre, s Kenderesre jártak aratni. Erről egy kenderesi fénykép is tanúskodik, amelyik a lovastengerészt ábrázolja mátramindszenti summásai- val.)

t

A történelmi veszélyek ellen nehéz volt a védekezés.

Mindig nehéz volt az ellenállás, ezt bizonyítják a Fehérdinasztia iratai, az idők során felgyülemlett dokumentumai. (125 éve tanít Szuhán a Fehér- család. „Megengedtetik öregebb Fejér Istvány takácsnak — ez a dédapa! —, hogy a szuhai személyi belső fundusomon magának házat építsen olyanformán, hogy attól évenként 5 forint taksát fog fizetni, s amidőn netalán azon fundusra szükség lenne, az rajta épült ház becsárának letétele mellett azt visszabocsájtani tartozni fog. Kelt Nádújfaluban, április 15-én, 1841-ben. Déva Ványai Halassy Gáspár.” öregebb Fejér nemcsak takács volt, hanem, amint az akkoriban gyakFehér Kálmánná könyvtáros.

A nagyapának már hivatalos képesítése van. Az 1849-es bizonyítvány.

ran előfordult, harangozó és tanító is. Az iratok szerint a szuhai tanító-dinasztia alapítója, tőle száll apáról fiúra — meg leányra — a tanítóság. 125 éve! Ennyi idős a dinasztia.)

Fiának — Fehér Kálmái nagyapjának — már hivatalos képesítése van, 1849-ben kjeit bizonyítvány az Egri Érseki Tanító-Képző Intézettől. A családi hagyomány tartja, hogy részt vett az 1848-as szabadság- harcban, nevezetesen a kápolnai csatában, Haynau rémuralmakor az üldöztetést csak azért kerülte el, mert egy jóakarója elintézte, hogy a solymosi iskola igazolja, miszerint ő az egész szabadságharc alatt ott működött tanítóként. (Fehér Kálmán apjától egy irat maradt, amelyet a gyöngyösi múzeumnak kíván ajándékozni. Ez talán a nagyapa szerzeménye. 1843-as gyöngyösi tisztújítás alkalmából irta egy névtelen: N. N. Bátor ember volt a gyöngyösi Anonymus, így kezdi 186 versből — azaz sorból — álló irományát:

„Holnap tisztújitás, s ti rossz szokás szerint Bírót választandók korteskedtek megint Ki lesz ez? Borhy-e avagy pedig Csiba...”

Aztán megrója a népet, hogy

egymást öklelik, „mint a buta kosok”, ahelyett, hogy végképp lerántanák a leplet a Borhyk- ról, a Csibákról, prókátoraikról és tanácsosaikról, akiknek kezében „a törvény meggör- bedt mérlege”, s akiket: ,„ .. lefesteném őket, ha képíró volnék ..

— Közben, harapjunk is — kínál szívesen Giziké asszony, Fehér Kálmánné. A kezében egy tálon piros alma. Mint a népdalban, vagy a népmesében. Nézegetem a tálat, hogyan is illik ez a riportba, inkább olyan ez az egész, mint valami téli rege, pedig — tudom, nézegetem az iratokat, a Fehér- dinasztia féltett dokumentumait — nem rege, Igaz történet, csendes hétköznapi szenzáció ez, itt zajlik a Mátra északi völgyében közel egy vaskos kis műemlék haranglábhoz, de már egy „újkori” nagyablakos tiszta iskolában — az asztal alatt magnetofon, s a megszokott szemléltetőeszközök, világtérképek —, illik hozzá a piros alma. Szabadkozom:

— Köszönjük.

— De ne köszönjék, egyék — unszol tovább. Kenyeret, sót, vajat is hoz, kis poharakban erős itókát.

Közben Fehér Kálmán elmondja, a községnek 850 lakosa van, 80 százaléka bányász, a többiek a mátramindszenti Mátragyöngye termelőszövetkezet dolgozói. Csendesen, de jól élnek a lakók a Mátra alatt. A gazdaság nemrég telepített egy harminc holdas gyümölcsöst, gondozzák szorgalmasan. A férfiak a ménkesi bányába i árnak. Az iskolának 68 diákja van, négy nevelő tanítja-ok- tatja őket. A községhez tartozik Mátraalmás, ahol két ne- elő 43 nebulót nevel.

Költjük a szíves „délelőtti ebédet”, és szövődik továbbá rege. Előkerülnek a világháborúk plakátjai. A községekbe megküldték őket a tanítóknak, s a Fehér-dinasztia megőrizte őket. (Fehér Kálmán édesapja ■jz első-, ő a második világháborúban vett részt. Az 1913-as mozgósítási plakát eljutott a ris Szuhára, bizonyítva, az erőszak világa nem kímél még ily kis települést, emberi fészket sem, nem kímél embert. A község lakói közül az I. világháborúban tízen haltak meg. Elfelejtettem megkérdezni, van-e a községben első világháborús emlékmű? Eljutottak Szuhára a statáriumokkal fenyegetőző falragaszok, eljutott ide is mindenféle felhívás. (Kemény a hang. A többi között ilyen: „Salgótarján, 1917. szeptember hó 17-én. Salgótarjáni Bányamunkásokhoz. Megparancsolom a 115. számú népfelkelő munkásszázadba beosztott valamennyi munkásnak, hogy holnap, azaz folyó hó 18-án kedden reggeli 6 órakor munkára jelentkezzék és azt kezdje meg... Figyelmeztetem a munkásokat népfelkelő esküjükre és arra, hogy aki holnap rendesen a munkába nem áll, a katonai büntető törvény- könyv értelmében ZENDÜ- LÖKNEK tekintik s hadbíróság elé, felbujtók pedig rögtönítélő bíróság (statárium) elé fognak állítatni. Popoviciu cs. és kir. alezredes, karhatalmi parancsnok.”)

Ahol a kisbíró is megáll.

Fehér Kálmánnak öt testvére volt, hárman mentek a II. világháborúba. 1942. szeptember 9-én a Donnál sebesült, > golyó a zsebében maradt. Onnan a Vörös Hadsereg röplapjait hozta magával, azokat

most is őrzi. (Fehér Kálmán rövid élete: 1935-ben kezdett tanítani Szuhán, akkor ment édesapja nyugdíjba, 1937-től kap fizetést. 1945 után, amiben tudott, segített, hogy meginduljon ebben a csendes településben is az élet Az ötvenes évek végefelé elvégezte levelező tagozaton a főiskolát is, most tanár. Korábban a községi könyvtárat is kezelte, 1963-tól ezt a felesége végzi. A könyvtár 1300 kötettel rendelkezik, 300 olvasója van. 1965-ben 6 700 kötetet kölcsönöztek. Sokat olvasnak Szuhán. A népkönyvtár egyébként 1935-ben jött létre, 10 könyvvel rendelkezett)

Fehér Kálmánnak két gyereke van, egy fia, meg a lánya. A fia, György a salgótarjáni villanyszerelő szakközépiskola harmadikos tanulója, nem lesz tanító. A lánya, Katalin az Egri Tanárképző Főiskola első éves magyar—ének szakos hall(Koppány György felvételei).

gatója, otthon készül első kollokviumaira.

Miközben feketével kínál bennünket, nevet. A foga és az arcbőre olyan, mint a porcelán. Az arca egy kicsit piros

Tóth Eletaár