Nógrád, 1966. január (22. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-14 / 11. szám
3 !)»"*> •ípníiár 14. NOGRAD st Nemcsak beszélnek... Műszaki konferenciák Eredményes év a Pásztói Állami (Gazdaságban Evek óta kedvezőtlenül nyilatkoztak az illetékesek a Pásztói Állami Gazdaságról. Mindig baj volt vele, s egy időszakban annyira a mélypontra zuhant a gazdálkodás, hogy kritikussá vált a gazdaság léte is. Egy-két éve azonban kezdett változni a helyzet Pásztón. Ha nagyon lassan is indult meg a fejlődés, már jelezte, hogy valami történt. összeszedte magát a vezetés, s ez az eredményekben jutott kifejezésre. A tartalékok nyomában A tavalyi nehéz esztendő nem kímélte a pásztóiakat sem. Ennek ellenére eredménnyel zárhatják az évet. Pontosan nem tudni még az eredmény nagyságát, most dolgoznak az év végi értékelésen. Az eddigi becsléseket csupán a „nyers” számok alapján lehet elvégezni. Egyelőre nem szívesen nyilatkozik Hajdú József, a gazdaság igazgatója sem. — Az eredményesség már tény, de várjunk még egy keveset a számokkal —. hárítja el a kérdezősködést. — Akkor látjuk tisztán, hogy pontosan mennyi a gazdaság eredményjavulása, ha elkészült és elfogadták a mérleg beszámolónkat. A Pásztói Állami Gazdaság általános gondjait szükségtélen felsorolni. Aki itt él Nógrádban jól ismeri a sajátos körülményeket. A pásztóiak is sokat küszködtek az adottságokkal, s nem mindig sikerült gyümölcsöz- tetni a lehetőségeket, mert a termelésszerkezet kialakítása nem a helyi vezetők elhatározásán múlott. — Sokat változott már a termelésszerkezet. Végre elmondhatjuk, hogy nagyjából állandósult ez is — mondja az igazgató. — Nyilvánvaló, a korábbi évek változtatásai, a termelés irányának keresése, kutatása nem használt az eredményeknek. Amióta kialakult a jelenlegi helyzet, fokozatos a gazdaság javulása. De az okok messzebbre mutatnak. Nagyon érdekes Hajdú József fejtegetése. Amikor 1059- ben a gazdaság élére került felfedezték a vezetők, hogy több olyan tartalék van, amit a termelés szolgálatába lehet állítani. Nos, ezeket a tartalékokat kiaknázták. Ez nem lett volna baj, ha ismét nyílt volna lehetőség tartalékok képzésére. Ez viszont nem történt meg — s ez nem elsősorban a pásztóiak hibája. Ezután következett két aszályos esztendő, s azokkal együtt a sok baj. — Abból az aszályból rengeteget tanultunk —. jegyzi meg az Igazgató. — Akkoriban fogadtam meg, hogy a jövőben a lehető legszigorúbban gazdálkodunk, s erre ösztönzőm a gazdaság minden vezetőjét. Rájöttem, arra is, hogy nálunk nagyon egyenletesen kell dolgozni, mert egyetlen olvan üzemágunk sincs, amely baj esetén kihúzná a gazdaságot a kátyúból. É&t$serű takarékossúg Ismét a termelésszerkezetnél kötöttünk ki, amely úey- ahogy már kialakult. De nincs például szőlő, vagy gyümölcsös, ami kedvezőbb időben nagy jövedelmet biztosít. Mit lehet akkor tenni? Hajdú Józsefek tavaly kezdték el bizonyítani, hogy ilyen körülmények között is lehet jól gazdálkodni. Még a rendkívül rossz időjárás okozta nagy károk ellenére is. De hogyan is mondja az igazgató? — Félve sokmindentől, már az év eleién szigorúan takarékoskodtunk. Nem ész- szerűtlenül! Csupán nagyon megnéztük, hová tesszük a forintokat. Sokat megtakarítottunk például a raktározási, anyagmozgatási költségekből. Hogyan? Nem túlzás, ha azt mondom, hogy minden munkafolyamat elvégzése előtt megnéztük: nem lehetne-e olcsóbban megszervezni. Vagy beszéljek a magtisztításról? Inkább a magtisztítógépet szállítottuk ki Mária- tanyára, mint a nagymennyiségű magot hordtuk volna ide a központba. Fel lehet tenni egy vontatóra négy-öt munkagépet is, nem kell mindegyiket külön traktorral a munkahelyre húzatni... Ezek csak egyes példák, de ilyenekből áll az egész év. Persze ezt megcsinálni nem egyszerű dolog. Általában az emberek többsége hajlamos a könnyebb megoldásra. Azzal már kevésbé törődnek, hogy a látszólagos könnyebbséget az év végén érzik nagyon nehéznek. Ebben a gazdaságban azonban sikerült már rászoktatni mindenekelőtt a vezetőket, hogy inkább fáradjanak el egy kicsit a fejtörésben. Később ez már vérükké válik. Megszokják, s rájönnek: a szervezett munka a könnyebb, az olcsóbb. Gyümölcsöző viták Tavaly még akadt vita többször. Ilyen volt például a TEFU kocsik esete. Mikor szállítani kellett volna a cukorrépát, nem volt mivel. Minden gép másutt dolgozott. Az igazgató elrendelte, vasárnaponként alkalmazzanak bérjármüvekét. Többen is ellenezték. hogy drága. — Az ..ellenállók” is rájöttek később, hogy a TEFU gépkocsik száraz időben nem drágák. Egyébként ez volt a szerencsénk, mert éppen leszállítottuk a cukorrépát, amikor leesett az eső — emlékezik az igazgató. Harc kérdése tehát minden. Akadnak még ugyanis olyanok, akik nem veszik észre — vagy nem akarják —, hogy egyes rendszabályok, a fegyelmezettebb munka. a nagyobb jövedelem érdekében történnek. Persze a pásztóiak arzenáljában nemcsak ilyen fegyverek találhatók. Eredményesen alkalmazták az anyagi ösztönzést, a rendelkezésre álló prémiumkeretet is. Az igazgató iratokat vesz elő. mutatja milyen premizálást honosítottak meg. — Meghatároztuk a feladatokat, s ha ezeket teljesítették, az érdekeltek alapprémiumot kaptak — mondja. — Ezen felül a túlteljesítéssel egyenes arányban emelkedik a prémium összege is. Különösen sokat segített tavaly a premizálás, amikor igen nehéz volt az egyes munkák sorolása. Torlódtak a tennivalók. Emberség. megérté» Az anyagi ösztönzők sokat segítettek az emberek szervezőkészségének, a társadalmi tulajdon, a megtermelt értékek, eszközök iránti felelősségnek a kibontakoztatásában. Kialakult egy szilárd vezető gárda a gazdaságban, amelynek minden tagja a képességének megfelelően dolgozik, s a maga területén önállóan tevékenykedik. A gazdasági vezetés igen jó összhangban működik együtt a pártszervezettel és a szakszervezettel. Ezek olyan döntő tényezők, amelyek lehetővé tették a bekövetkezett változásokat. Mindehhez alapvetően hozzájárult — éppen az előbbiekből következik —, hogy a gazdaságban mindenkivel emberségesen bánnak. Éopén az igazgató az, aki ezt a legszigorúbban megköveteli és betartja maga is. — Emberség, megértés nélkül nem megy semmi. De ne felejtsük ki ebből a rendszeres ellenőrzést sem. Nem mindig oda kell menni, ahol éppen baj van. Ez megbosz- szulja magát. Persze ezek nem új dolgok, mint ahogy az sem, hogy akkor kell dolgozni a mezőgazdaságban, amikor jó az idő. Ha például a nyáron és az őszszel még jobban dolgoztunk volna, legalább százötven holddal nagyobb lenne most a mélyszántott terület — mondja Irónikusan. Valóban nem mondott űj dolgokat Hajdú József, de önmagában az az újdonság, hogy mindazt amiről naponta beszélnek mindenütt, Pásztón be is tartják. Pádár András Napjainkban országszerte összegyűlnek az üzemek műszaki vezetői, mérnökök, technikusok. művezetők, hogy megbeszéljék az idei feladatokat, előkészítsék a termelési tanácskozásokat. A műszaki konferenciákra nagy feladatok hárulnak. 1966. a második ötéves terv első esztendeje, és az Indulás, a jó kezdés leientősen befolyásolja kitűzött céljaink megvalósítását. A tervek teljesítése ebben az esztendőben is Jelentős feladatokat ró minden műszakira. minden üzem minden dolgozójára. Továbbra is cél a takarékosság, a létszámrendezés. a készletek csökkentése, a műszaki fejlesztés, a termelékenység és az export növelése. s az egész iparban a minőség javítása. Ezeknek, az egyre több erőfeszítést kívánó feladatoknak az elvégzésére idejében, gondos körültekintéssel kell felkészülni. A műszaki konferenciák résztvevőinek fel kell bontaniok a terveket, meghatározniuk az idei termelési, műszaki feileszési. minőségjavítási. és készletrendezési feladatokat. A konferenciákat követő termelési tanácskozásokon a vezetők ne árasszák el a dolgozókat számok százalékok és mutatók, elképzelések özönével. Mondják meg már most pontosan, hogy mit várnak a brigádoktól, az üzemektől, az egyes dolgozóktól. Ebben az esztendőben — a kormányhatározat Is előírja — jobban oda kell figyelni Jobban kell hasznosítani a munkások javaslatait a termelés szervezésében, a műszaki fejlesztésben. A dolgozók túlnyomó többsége egyenletesen és folyamatosan akarja végezni munkáját. Senki nem híve az Indokolatlan túlórázásnak, a rohammunkának. S ezért most, még idejében, biztosítani kell a megfelelő nyersanyagot, az alkatrészeket, s ezzel megakadályozni a hónap-, a negyedév és évi végi hajrázásokat, amelyeket — sokéves tapasztalat — csellengés, álló idő, kényszerű üzemen belüli munkanélküliség követ. Ebben az évben a már bevezetésre került új prémium- rendszer, s a február elsejével életbe lépő bérintézkedések körültekintő alkalmazása is jelentős segítséget nyújthat. Most mód nyilik arra, hogy a vállalatok megoldják az olykor előforduló bérfeszültségeket; több fizetést tudnak adni a művezetőknek, több jutalmat, a valóban kiugró teljesítményt nyújtó szakmunkásoknak. S ezt már most. ezeken a konferenciákon, számításba kell venni. Mert a műszaki konferenciák jó előkészítő munkáján múlik, hogyan sikerül az idei terv teljesítése, hogyan válnak valóra 1966-ra kitűzött feladataink. Dolecskó Sikeres volt a kiárusítás Kifogástalan minőség A Belkereskedelmi Minisz- ban gyakorlati szempontból téri um tavaly hozott rendele- jelentős. Ily módon ugyanis tei közül talán az egyik leg- nagymértékű, és az egyes jelentősebb az volt, amelyik árucikkek eredeti árához az áruházak és üzletek veze- mérten, nagyarányú árleszál- tőinek önállóságát növelte, lítás hajtható végre olyan Mint ismeretes: múlt éváp- cikkekből, amelyek régtől rilisától kezdődően az üzlet- fogva a raktárban hevernek, vezetőknek jogukban áll — Az áruk erkölcsi kopását egy készletező bizottság ősz- csökkentő, illetve a lehetősé- szehívása után — az általuk gek szerint megelőző leérté- vezetett üzlet, vagy áruház kelésre Nógrád megyében raktári készletét felülvizsgál- legutóbb a Salgótarjáni Ál- ni. Az új lehetőség elsősor- lami Áruházban került sor. A tavalyi készletezések után ———————————-j megmaradt, kis szériákban piacra dobott cikkek általáPártépités Az élet áramában I. ISMÉT MAGUNK mögött hagytunk egy esztendőt. S az összegezésnél megállapíthatjuk, hogy országosan, de megyénket tekintve is kemény és gondokkal jócskán megtűzdelt év volt. Üj feladatok, nagyobb követelmények jellemezték, s ezek között az eligazodást lámpásként segítették pártszervezeteink. Noha a párt tevékenységét nem lehet közvetlenül és csak tonnában mérni, mégis két- ségbevonhatja-e valaki, hogy a tonnákban ott rejlik partunk segítő keze, ösztönző szerepe, amely az új sikerek előfeltétele volt. És a sikerek kézzelfoghatóak. Kínálkozik a példa: megyénk ipari termelésének növekedése. 90 százalékban a termelékenység emelkedéséből származott, vagy a másik: Salgótarján exportra szállító üzemei december 15-re teljesítették tervüket. Ezekben benne van a párt embert ösztönző és formáló tevékenysége, amely nélkül lehetetlen lett volna mindezt felmutatni. Ha megvizsgáljak például az exporttervek idő előtti teljesítésének hátterét, akkor láthatjuk, hogy a Salgótarjáni Városi Pártbizottság mellett működő exportbizottság sokat ténykedett a cél érdekében. Helyesen szervezte ezt a fontos munkát, agitált és hasznosan mozgósított. Sőt arra is futotta erejéből, hogy kiállítást rendezzen, amely értékesen szemléltette a nógrádi üzemek export tevékenységét. Pártszervezeteink aktív szervező és gazdasági vezetést segítő munkájának eredményéül lényeges fejlődést sikerült elérni az új gyártmányok bevezetése és a technológia fejlesztése terén is. Ezek pedig korunk parancsoló feladatai, amelyek akár a mérföldkövek, jelzik iparunk mind magasabbra törő erejét. Azt mondottuk, nehéz évet hagytunk magunk mögött. Ha mást nem tekintünk mint az időjárás szeszélyességét, már ez is elegendő a „nehéz év” igazolására. A mezőgazdaságban olyan erőfeszítéseket igényelt az idei nyár amilyet évek óta soha. És a mégis pozitív egyenlegnek legfőbb magyarázata a falusi kommunisták kitartó munkája, amellyel nap mint nap megoldották a feladatokat. Az olyan kommunisták, mint Fenyvesi Imre, a somoskőüjfalusi termelőszövetkezet párttitkára, vagy Pete Imre pásztói járási pártinstruktor, ott éltek a szövetkezetek mindennapos gondjaival és ösztönözték a sokszor emberfeletti küzdelmet, amelyet a természet erőivel kellett megvívni. Nem engedték eluralkodni a lemondó pató- pálos szellemet, hanem naponta mutatták az utat, segítették kivilágosítani az egyszerű paraszt emberek tudatát. Ezzel el is érkeztünk egy másik fontos témához: pártunk tudatformáló tevékenységéhez. amelyet mint mondottuk nem lehet közvetlenül tonnákban mérni. A pártszervek munkájának eredményeként az elmúlt esztendőben tovább változott a falu. A külső változások is lényegesek, de a belső, az emberi gondolkodásban bekövetkezett változások, ennél többet jelentenek. Az előző években még gyakori volt a kétkedés a nagyüzemi szövetkezeti gazdasággal szemben. Az emberi tudat nehezen emésztette meg az újat, a korszerűt. Az elmúlt évben megcsappant a bizonytalankodás és a kétkedést felváltotta a bizalom. Ma már nem vonják kétségbe a parasztemberek a szövetkezetek létjogosultságát, helyette az a gondjuk, hogyan lehetne jobbat és többet adni. Ezen vitáznak, kristályosítják tapasztalataikból a holnapot. És ebben a folyamatban felmérhetetlen szerepet töltöttek be és töltenek be a továbbiakban is pártszervezeteink. Alulról jövő igény — éppen a falvakban végbemenő tudati átalakulás következménye —, hogy pártszervezeteink az eddigieknél is jobban adjanak segítséget. Hiszen ott, ahol korábban leginkább tudomásul vették a valóságot, az elmúlt évben már számtalan esetben a járható utat keresték. Mát- ranovákon, az elmúlt évben volt olyan párttaggyűlés, amely két délután tartott. Nem feleslegesen töltötték az időt, hanem sok közérdekű javaslat és az azok feletti vita volt a hasznos napirend. A párttagoknak a közügyek iránti felelősségére utal az építőipari vállalatnál tartott taggyűlés is, ahol a hozzászólók zöme követelte, hogy a műszaki vezetés támaszkodjon jobban a kommunistákra, egy-egy feladat elvégzése előtt tanácskozzanak velük és így tovább. Egyébként nagyon helyes, hogy számos alapszervezetben, rendszeresen beszámolnak az előző taggyűlésen hozott határozatok helyzetéről. Ez fokozza a párttagság felelősségérzetét. A pártiét 1965-ös esztendeje azt is pozitiven mutatja meg, hogy az alapszervezeti nártvezetóségek előző évben lezajlott űjjáválasztása jó irányban hatott. Sok olyan közmegbecsülést élvező, tapasztalt kommunista került a vezetőségekbe, akik egyéni példamutatásukkal is segítik a párt vezető szerepének és tekintélyének további elmélyülését. Az új vezetőségi tagok új munkastílusukkal magukkal ragadják a szervezetek tagságát és a pártonkívü- lieket is. Ezt segítik az alapszervezetekben az elmúlt évben meghonosodott csoportos beszélgetések is. Ezeken a beszélgetéseken megvitatnak egy-egy problémát, ami az előrehaladást céltudatossabbá és biztonságosabbá teszi. E formák közül említést érdemel a Nógrádi Szénbányászati Trösztnél meghonosodott „kérdezz—felelek” taggyűlés, amelyeken elhatárolás nélkül minden kérdésre választ kapnak a párttagok. Tehát helyes Irányba fejlődött a párt belső élete. A pártbizottságok munkájából is látszik az igyekezet, hogy az alapszervezetekben végzett tevékenységet állítsák munkájuk homlokterébe. Vagyis: a pártbizottságok segítik az alapszervezeteket, hogy megtanulják az új módszereket, a tömegek hatékony mozgósítására. Nem véletlen tehát, hogy az elmúlt esztendőben párt- szervezeteink tömegkapcsolata lényegesen emsödött. A tömegszervezetek munkája célszerűbbé, öszefogottabbá vált. Különösen a pártbizottságok részéről tapasztalható vezetési stílus helyeselhető, mert rendszeressé vált a feladat megadása és a beszámoltatás. És ennek a helyes módszernek le kell hatolni az alapszervezetekig. A vezetés minden szintjén olyan élő kapcsolatot kell kialakítani a tömegszervezetekkel. amely képes átfogni és mozgósítani a legszélesebb rétegeket, politikai és gazdasági célkitűzéseink megoldására. PARTÉPITÉSÜNK elmúlt évi minden eredménye között talán a legfontosabb, hogy biztos alapot sikerült teremteni az új esztendő új feladatainak végrehajtásához. Vincze György ban 60—80 százalékkal olcsóbban találtak gazdára. Míg az Állami Áruházban december 27-től kezdődően kellett végrehajtani a kiárusítást, addig a kiskereskedelemben a most záruló leltárak után kezdik ugyanezt. Eszerint a közeljövőben az Állami Áruházban nemrég leértékelt árukhoz hasonlók me- gyeszerte kaphatók lesznek majd. Érdeklődésünkre G. Tóth József az Állami Áruház főkönyvelője elmondta, hogy igaz az a hír, miszerint zoknik 50 fillérért, blúzok és ingek 3—4 forintért, sőt. különféle anyagok, így például a közkedvelt matlaszé 60 százalékkal olcsóbban talált gazdára. Érthetően nagy forgalmat bolyolított le az utóbbi napokban az Állami Aruház. A vásárlók nem törődtek a mínusz hét fokos hideggel, hiszen a leszállított árú fürdőruhák árusítása kánikulai forgalmat hozott. És végezetül két, meglehetősen szélsőséges véleményre kértünk választ. Az egyik az, hogy nem érdemes zoknit mosni stoppolni, hiszen fillérekért bármikor kapható. A félreértések elkerülése végett jó lesz megjegyezni: az említett rendelet határidőhöz kötött, és ha a kiskereskedelemben is sor kerül hasonló kiárusításra, akkor az akció tulajdonképpen befejeződött. Természetesen lesznek továbbra is leértékelések, de nem ilyen arányban. A másik: az eddigiekből is nyilvánvaló, de azért nem árt megemlíteni, hogy a leértékelés nincs kapcsolatban az áru minőségével. —pl—
