Nógrád, 1966. január (22. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-12 / 9. szám
4 NOOR Ä D 1966. január 12. szerda. Naponta 140 ezer pár zekniés harisnya Meditáció a cinizmusról — De hiszen ezt a harisnyát én készítettem! — kiáltott fel meglepetten S. E., amikor Párizsban járt ismerőse francia feliratú karácsonyi ajándékcsomagját kibontotta. A szakértő szemével megvizsgálta varrásnélküli nylonharisnya valóban a Budapesti Harisnyagyárban készült, és nagy utat tett meg, amíg a véletlen éppen gyártójához irányította visz- sza. — A világ minden tájára exportáljuk a harisnyákat és más termékeinket — mondották a Budapesti Harisnyagyár vezetői, amikor látogatást tettünk az üzem központjában. — A hazai igények kielégítésére és még 52 ország számára naponta 140 ezer pár zoknit és harisnyafélét készít négy üzemünk — három fővárosi és egy gyulai — 3500 dolgozója. A korábbi években gyártott sima, főleg pamut, flór- és patentharisnyák alapanyaga az évek során szintetikussá és nagyrészt színmintássá változott Ma már a gyermekzokniktól a finom női harisnyákig 250 féle cikket gyártanak a világhírű üzem gépein. Működik itt hatvan éves géptől a legmodernebbig sokféle, köztük amerikai, angol, NDK, csehszlovák, olasz gyártmányú. A régi gépek a gyár újítómoz- . galmának tevékenysége nyomán újakká válnak, amelyeken korszerű termékeket kötnek a finom női kezek. A néhány éve divatos harisnyanadrágok is ilyen régi, átalakított gépeken készülnek; az idén már egymillió hagyta el belőlük a gyárat csupán belföldi szükségletek kielégítésére. Az annyira felkapott kreppnylon női harisnyanadrágoknak azonban méltó versenytársuk született: a színes-mintás krepnylon hosszú-harisnya, amely már a szakmai bemutatón is nagy sikert aratott. A harisnyanadrágoknál melegebb és tetszetősebb újdonságokból sokféle színűt és mintájút készítenek minden korosztály számára, a gyárban működő iparművész tervei szerint. A mintatételek hamarosan megjelennek az üzletekben, és az igényektől függően kezdik meg a folyamatos gyártást. Sportos mintákkal, többféle színben gyártják már az itt-ott látható, de egyelőre csak külföldről érkezett bakfis térdzoknikat is. A kreppnylonon kívül itt készül a fiatalabb korosztály számára — a tavalyi nagy sikerek után — a csipke harisnyanadrág is. Pamutból i* készül női és gyermek harisnyanadrág, a tervezett 375 ezer helyett 1965 végéig 525 ezret gyártottak a belkereskedelem számára. Állandóan bővül a színmintás férfizoknik választéka is. ugyancsak az iparművész tervezte színekben és mintákkal. A síelők most már csak a havat várják, mert megjelentek az üzletekben — az új gépek termékeiként — a tavaly még hiánycikknek számító gyapEllenőrzik és szálazzák a női harisnyákat jú jégzoknik is. Nem tartozik ugyan a harisnyagyár profiljához, de a géppark lehetővé tette, hogy a nők számára még egy újdonságot készítsenek: a csinos formájú, számtalan színben előállítható kreppnylon nadrágokat, amelyekből karácsonyra 30 ezer várta az üzletekben a vá. sárlókat, nem kis sikerrel, ezért az idén megduplázzák az ízléses, szép termékek mennyiségét. Korszerű, szép termékek csak korszerű termelőeszközökkel állítható elő. A kötőgépektől a varrógépeken, a szállítószalagokon, a festőberendezéseken, formázókon, adjusztáláson keresztül a csomagolásig évről-évre korszerűsödik a berendezés. Minél kevesebb kéz éri például a női finomharisnyát, annál kisebb a szálhúzódás valószínűsége. A néhány hónapja működő festő-formázó gép egyike például nyolc perc alatt fest és formáz egy „menetet”, vagyis 36 párat, a másik pedig ugyanennyi idő alatt 120 párat. Felmérhetetlen a haszna e két új gépnek, mert megszünteti a festődé működését, így jelentős munkaerőt takarít meg. Az idei rekonstrukció további 76 új, korszerű gépei ígér; köztük csehszlovák gyártmányú harisnyakötőgépeket, néhány olasz gépet, amelyeken elsősorban színmintás női harisnyákat, férti- és gyermekzoknikat gyártanak. Az új gépekkel, és a régiek felújításával további nagy színvonalbeli javulás várható az üzem sokféle termékében, amelyeknek menv- nyisége 1964. óta évente 12 százalékkal növekszik, tovább népszerűsítve a magyar harisnyagyártás termékeit Hollandiában, Svédországban, Franciaországban, a Szovjetunióban, Csehszlovákiában, valamint a tengerentúli: délamerikai, afrikai és ázsiai országokban, és nem utolsó sorban Magyarországon. V. A. Húszmillió dollár értékű hulladékot gyűjtött össze 1965-ben a MÉH A diákok és az üzemekben dolgozó fiatalok az elmúlt évben is eredményesen vettek részt a hulladékok gyűjtésében, segítségük nyomán a MÉH vállalatok tavaly 196 ezer tonna vas, 11000 tonna fém. 51000 tonna papír és 8 000 tonna textilhulladékot adtak át a feldolgozó üzemeknek. Az összegyűjtött vashulladék olyan nagy mennyiség, hogy 39 000 D—4—K típusú traktor készülhetne belőle, értéke mintegy húsz millió dollár. Sok tízmillió forintot ér a mintegy 400 000 juh- és bá- ránybör, amelyet vidéken gyűjtöttek össze a MÉH telepek. Az átvett juh- és báránybőm ek több mint a fele szőrmeipari célra alkalmas. A csaknem egymillió házi- és mezei nyúlibőrt főként kalapgyártáshoz használják fel, egy részét azonban szintén a szőrmeipar rendelkezésére bocsátják. Átvett a méh 200 000 marha- és borjú-, valamint tekintélyes mennyiségű pézsma-, vidra- és nyestbőrt is. A TEKINTÉLY Irta: Slawomir Mr özek jlf agához rendelt az igaz- gató és ezzel fogadott: — Meleg van. Egyetértőén bólintottam. — Nem ártana fürödni. Ismét helyeseltem. — Ebben az ügyben hívtam. Tud titkot tartani? — Mint a szfinx — jelentettem ki. — Helyes. Különleges feladattal akarom megbízni önt. Szeretnék megfürödni, de nem mutatkozhatom az emberek előtt ruha nélkül. A tekintély, érti? — Világos. Az igazgató úr nadrág nélkül kész anarchizmus. — Igen. Ezért van szükségem önre. A parton fog állni, s figyel, hogy nem jön-e valaki. Mihelyt észrevesz valakit, hármat füttyent. Tud fütyülni? — Tudok. — Rendben. S még valami: magának is be kell Csukina a szemét. — No, de ez esetben nem fogom látni azt a valakit, aki errefelé jönne. Az igazgató elkomorodott. — Rendben van, a szeme tehát nyitva maradhat, de hátat kell fordítania a partnak. Azt is szem előtt kell tartanom, hogy ön se demo- ralizálódjék. — Ne féljen, igazgató úr, ez nekem is szívügyem. Így hát elindultak a folyóhoz. Az igazgató a part felé haladt, én pedig a sűrűségben maradtam. Csobbanás. Ügy látszik az igazgató bemászott a vízbe. Állok és nézelődöm. Senki. Körülbelül két órát ácsorogfürdőnadrágban. Hármat fütlyentettem. — Maradj csendben, te hülye, én vagyok — mondja. — Nem vagyok hülye. És önt, igazgató úr csak ruhában ismertem. — Hm... igaza van. De míg fürödtem, ellopták a ruhámat. Nem látta a tolvajt? — Nem láthattam, mert háttal álltam a partnak, ahogy megállapodtunk. Én precíz vagyok, igazgató úr. — Miféle igazgató úr? Ne feledje el, hogy most önnek nem vagyok semmiféle igazgató, érti? — Csak szokásból mondottam. Egyszer csak valami ro- tarn. S hogyan szólítsam önt, pogni kezdett a sűrűben. Oda- igaz... Bocsásson meg, ismét nézek, hát az igazgató jön, megfeledkeztem. Egy vállrándítás, vagy a „na és akkor mi van?” — odavetése. És még számtalan ismertetőjel. Vajon miért jutottak ide? Vajon miért van az, hogy az emberi lelkekben táptalajra találhat a cinizmus. Hiszen kétféle küzdelem van: az egyik megtermékenyíti, a másik viszont megkeseríti az életet. És a cinizmus általában valamely küzdelemben elszenvedett kudarc utórezgése, csakhogy ez a rezgés tartós, huzamos, sőt az sem ritka, hogy végigkísér egy egész emberéletet. Dehát hogyan? Hogyan is van az, hogy valaki cinikussá válik? Amíg az élet örömeivel, buktatóival és sok színével kínálja magát, addig joga van-e ahhoz, hogy hátatfordítva élménynek; keserűségnek és örömnek, egyszerűen „kivonja magát a forgalomból”. Voltak már nekem is küzdelmeim. Voltak viaskodásaim önmagámmal, és számtalanszor az értetlenséggel, vagy a vélt értetlenséggel. És utóbb kiderült, hogy érdemes volt az ütközetben megacélosodni. És nem puhulni, amit a cinizmus sugall. Mert a cinizmus végsősoron enerváltság. Lemondás a magabiztos erőről, amely dobpergés nélkül, szép csendben képes megfordítani a világot. Vagy legalábbis azt, ami a világban nem jó és megérett a változásra. A cinizmusnak számtalan oka lehet. Van aki azért lett cinikus, mert jogosan, vagy jogtalanul az orrára koppintottak és ezt nem tudja kiheverni. Hagyja, hogy hatalmába kerítse a gyengeség, és tűri, hogy őrlődjön egy olyan malomban, amely még sohasem harapott tiszta búzát. És okozhat cinizmust nagy szerelmi vagy társadalmi csalódás is. Persze egekig nagyíthatók ezek, ha az „én sorsom siralmasságát” akarom igazoltatni mindenáron. De rossz tanácsadó ez a sors-kiszakítás, és elvonatkoztatás az élet teljességéből. .. És szomorú, lehangoló jelenség a cinikus ember. Lehangoló, mert hátat fordítani hasznos, emberi akaratot melengető terveknek, mert kiszakítja magát a közösség kis- és nagy gondjaiból. Aztán egy idő után azt veszi észre, hogy egyedül van a hatalmas pusztaságban. Körülötte vágyak és reális álmok teljesülnek nap mint nap. Van egy ismerősöm. Elvégzi munkáját mechanikusan. Pontosan „bejár” és pontosan „lelép”. S ami a kettő között van, annak nem tud örülni. Pedig az öröm éltet. A vasdarabból fényes szerszámot esztergályozni, a hányaveti gyerekből értelmes embert faragni, vagy a föld gyomrából meleget adó szenet vájni, nagyszerű dolog! Valamennyi alkotás. Olyan emberi tett, amely dalra ösztönöz, vidám mosolyra és büszkeségre. A cinikus ember tudja-e, mi a büszkeség? Aligha. Márpedig aki nem ismeri a jogos büszkeséget, annak élete nem éghet fáklyalángként, csak úgy pisloghat, mint a füstölgő, kevés fényt könnyező mécses. És a cinikus ember tud-e kacagni őszintén? Mert a kacagás olyan, mint a tiszta víz. Feléleszti a cserepes ajkakat, s szóróját olt. És a cinikus ember tud-e igazán szeretni? Szeretni asszonyt, szeretni gyermeket és mindenkit, aki csak egy lépést is tesz a társadalmi ügyeink előbbrejutásáért. Mennyi kérdőjel! A cinikus ember élete kérdőjelekkel van kikövezve. A legőszintébb szó is kételyeket, bizalmatlanságot ébreszt benne. Bizalmatlansággal pedig nem lehet felérni a megcélzott csúcsra, csak nagy emberi akarattal, amely háttérbe szorítja, béklyóba veri a kishitűséget. Egy vállrándítás, vagy „na és akkor mi van?” Ennyi és mégis jóval több a cinizmus. Gondolatsorokkal lehetne folytatni tovább és parányokra szedni a lényeget ami a szó mögött csendes közömbösséggel meglapul, vagy éppen harsány kárörömmel hivalkodik. Mert ezt is jelenti a cinizmus. A gondok küzdelmek és esetleges kudarcok vállalása mellett is mennyivel többet jelent hús-vér embernek lenni aki a mának, a holnapnak és a holnaputánnak is bizakodva várja és érzi hétköznapi nagyszerűségét. Vincze György Megtört a jég Felújították a salgótarjáni fürdőt Hosszabb szünet után a múlt hét szombatján újra megnyitotta kapuit a salgótarjáni tisztasági fürdő. Kezelője: a Víz- és Csatornamű Vállalat nagyarányú belső karbantartást és felújítást végzett a fürdőben. A munkálatokra közel ötvenezer forintot költöttek. A medencét hófehér csempével borították, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy ezáltal is nagyobb tisztaságot követeljenek a takarítóktól. Nagyon megnehezítette a fürdő dolgozóinak munkáját az a körülmény, hogy az iszapmelegítő túlságosan mély volt. Most úgy alakították ki az iszapmedencét, hogy az eddiginél egyenletesebben keveredjen az iszap. Üj szolgáltatásnak számít a nagyméretű hajszárító búra, amelyet most szereltek fel. A téli hidegben hasznos szerkezet alatt egyszerre három für- dőző száríthatja a haját. — Amíg nem öltözöm fel, álnéven szólítson. Hívjon P. úrnak. — Most mi lesz P. úr? — Nincs más hátra, kölcsönöznie kell a saját ruháját. — S én? — ön meztelenül megy. önnek nincs tekintélye? — Ez lehetetlen. — Miért? — Mivel, ha úgy engedelmeskedem önnek, mint a felettesemnek. akkor megszűnik az inkognitója, s én, mint beosztott demoralizáló- dom. Vagy az inkognitója, vagy a tekintélye vész el. II allgasson ide — szólt az 11 igazgató. — Van még egy kiút. Nekem adja a ruháját, én elveszítem a tekintélyemet, s holnap elbocsátom önt. Egyetért velem? Szó nélkül vetni kezdtem a cipőmet. Fordította: Szabó László KIS EREDMÉNYEKET — csendesen ünnepelünk. Valamit, ami egyre több gondot okozott mostanában hátrább tolunk magunkban, nem egyszer egyetlen gesztussal. De ehhez a mozdulathoz sokszor hosszú idő kell. És türelem. A jó szó meggyőző ereje minden erőszaknál hatékonyabban működik közre abban, hogy változzon az ember. Mert változik. Hogyan történt Cereden? Az emberek addig-addig morgolódtak a községet már-már ellepő sárra, nyáron fellegekig szálló porra, a kultúrház hideget áteresztő tetejére, amíg úgy érezték a beszéd itt már nem segít. És akkor cselekedtek. A helyi párt- szervezet és a községi tanács ma már biztosah számíthat a nem kis feladatok megoldására Cered lakóinak segítségére. Tavaly megtört a közömbösség jele. A járdaépítéssel kezdődött. Az anyagot a tanács adta és az önkéntes építők — volt közöttük szakmunkás is — ötszáz folyóméter hosszan terítettek betont a Petőfi Sándor utca rögös járdáira. A társadalmi munka kezdeti eredményei még szerények ugyan, de azért biztatóak is egyben. Nem sok az a 30 forint, amely egy-egy ceredire jut, ha az egész tavalyi esztendőben végzett társadalmi munka értékét vesz- szük alapul. De kezdetnek nem is kevés. A falu ifjúsága is jelentős társadalmi munkát végzett az elmúlt évben. A kultúrház, amelv egyúttal mozihelyiségül is szolgál, a téli hidegekben szinte használhatatlan volt. Hiába fűtötték — szigeteletlen menyezetét elillant a meleg. A község KISZ tagjai fogtak össze és rövid idő alatt elvégezték a négyezer forint értékű társadalmi munkát. Ezek után természetesnek mondható, hogy a nagyobbak példáját a kisiskolások is követendőnek tartották. A ceredi általános iskolások tavaly közel ötezer facsemetét ültettek el a község területén. A helyi társadalmi szervek nem kis örömére decemberre már sor kerülhetett az első alkalomra, amikor dicsérő okleveleket osztottak ki a legjobb eredményt elért társadalmi munkásoknak. Erkölcsi elismerésben részesültek mindazok, akik 400 forintot meghaladó munkát végeztek 1965-ben. A járdaépítésért 16-an — köztük számosán ezer, sőt, kétezer forinton felüli teljesítményért — kaptak elismerő oklevelet És ami talán ennél is nagyobb örömet okoz — ma már 40 ezer forint értékű tételek szerepelnek társadalmi munkaként az 1966. évre kiírt községfejlesztési tervekben. CEREDEN éveken át hiába próbálta a helyi tanács társadalmi munkára mozgósítani az embereket. Pedig nagy szükség lett volna korábban is a segítő kézre, az egész község érdekeit szolgáló tettekre. A korlátozott anyagi eszközök, csakúgy, mint máshol Cereden sincsennek már jó ideje arányban a rohamosan növekvő igényekkel. Az aránytalanság, pontosabban fogalmazva — ez a fajta aránytalanság azonban sokkal inkább nevezhető erénynek, vagy ha úgy tetszik: eredménynek, semmint hibának. Így jó és így helyes ez. Hiszen az említett igények jórészt közösségiek és egyszerre, egyidőben jelentkeznek a szűkebb — tágasabb embercsoportokon belül. Mennyiségi növekedésük egy idő után minőségi változást — tetteket eredményez. (Pl)
