Nógrád, 1966. január (22. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-01 / 1. szám
1966. janűár 1.', szómba! 7 szék is ismét elhozzák Salgótarjánba újabb alkotásaikat. Reméljük, ez évben végre sor kerül Pataki József, illetve Iványi Ödön egyéni tárlatának megrendezésére. Réti Zoltán Miskolcon mutatja be múlt évi balassagyarmati kiállításának anyagát. Több kamarakiállítás megnyitását is tervezik, amelyek elsősorban fiataloknak jelenthetnek fórumot. Robert Dubravee, a Csehszlovák Képzőművészek Szövetségének alelnöke: — örülünk, hogy a magyar—csehszlovák barátság szellemében a két ország képzőművészei is egyre inkább „felfedezik”, illetve megtalálják egymást. Ebben az évben körülbelül öt kiállítás cseréhogy ma már 25—30 olyan munkatársa van az antológiának, akiknék munkásságár: számíthatunk. Joggal felme rülhet a kérdés: ennyi tehet séges íróember van a me gyében? Nos. a kérdés a les nehezebbek egyike, hiszel azt eldönteni, hogy egy indul, tehetség eléri-e a kiteljese dést, egy-két alkotás alapié nem lehet. Vannak korán ki bontakozó tehetségek, s van nak olyanok is. akiknek csal oregksri munkásságuk számottevő. A Palócföld szerző’ közül Jobbágy Károly, Pel gór István, Vihar Béla, Ge reives Endre. Lakos György Barna Tibor. András Endr már kötetes, illetve több kö tetes írók. de a többiek közü! is számosán hallatták már szavukat országos folyóiratokban. A Palócföld tanulmáVertich József rendező JHítmlédh i Jttag^azbi Jakab Sándor, az MSZMP Nógrád megyei Bizottságának első titkára, a Központi Bizottság póttagja idős Szabó István Kossuth-díjas szobrászművésszel beszélget. Azt írtam Salgótarjánról 1964-ben a pécsi Jelenkorban, hogy gyárakat dajkáló, kormos egű város. A megállapítás, mint „jelleg-skatulya’’ csak részben igaz. Hiszen azt is mondhatnám, hogy az új, magas épületek városa, s ha Wilhelm Pinder német művészettörténésznek hinni lehet, azokat sohase szabad csupán anyagnak tekintenünk, amit így, vagy úgy formáltak: „az épületek nagy álmok kikristályosodásai”. Persze álmaink nemcsak bennük, s a gyárak termékeiben kristályosodtak ki, hanem a szellem produktumaiban is. S ezek nem kevésbé fontosak az előbbieknél, amikor arról beszélünk, hogy a város mielőbb eay tájegység (Nógrád megye) kulturális centruma legyen. íme, a város kulturális életének fontosabb eseményei 1965-ben: jét tervezik Magyarország és Csehszlovákia között. Természetesen jelentős kezdeményezés a szomszédos országrészek szellemi barátságának elmélyítése is, amelyre Közép- Szlovákia és Észak-Magyaror- szág képzőművészeinek kapcsolata jó példa. m Idős Szabó István Kossuth- díjas szobrász, a Magyar Képzőművészek Szövetsége Észak- Magyarországi Szervezete Salgótarjáni Csoportjának megbízott titkára: — A Nógrád megyében élő képzőművészek csoportja 1965- ben olvadt bele az észak-magyarországi szervezetbe. Ez nemcsak formális dolog. A nagyobb szervezeti egységben, úgy látszik, megteremtődtek, illetve megteremtődnek a magasabb színvonalú művészi alkotómunka feltételei. Kö- *ös törekvésünk, hogy egy országosan is elismert képzőművészetet teremtsünk. Törekvéseink reális voltát látszanak igazolni az év eseményei is. izek 1965-ben az országos tárlatokon is. A X. Magyar Képzőművészeti Kiállításon Czin- ke Ferenc, Mustó János és idős Szabó István, a III. Miskolci Országos Grafikai Bien- nálén Czinke Ferenc, Iványi Ödön. illetve Radics István alkotásaival találkozhattunk az e tájon, tevékenykedők munkái közül. A kritika különösen melegen méltatta a fiatal Mustó János Csendélet-ét. A debreceni Hajdúsági Őszi Tárlaton Pataki József öt képpel szerepelt. A balassagyarmati Palóc Múzeumban Réti Zoltán műveiből rendeztek önálló tárlatot. Tervek 1966-ban: Hagyományként ismét Salgótarjánban nyitják meg immár a II. Észak-Magyarországi Területi Képzőművészeti Kiállítást. A közép-szlovákiai képzőművéCsukly László, a Palócföld felelős szerkesztője: — Az 1965. év jubileumi esztendőnek számított, ötödik éve jelentkezett rendszeresen a Palócföld. Induláskor elsősorban irodalmi és képzőművészeti fórumnak szántuk, célunk volt megjelenési lehetőséget teremteni a Nógrád megyében élő, illetve innen elszármazott íróknak, költőknek. Ugyanakkor feladatunknak tekintettük azt is, hogy haladó hagyományainkat ápoljuk elsősorban természetesen, a Madách- és Mikszáth-kutatá- sok továbbfolytatásával. Az évek folyamán azonban mindinkább jelentkezett olyan igény, hogy helyt adjunk társadalomtudományi, nyelvészeti, filozófiai igényű írásoknak is. Az ilyen jellegű írások, amelyek természetűi? bői adódóan is szélesebb körű tájékozódást igényelnek, megóvnak bennünket a provincializmus vádjától és az olvasónak napjaink közérdekű kérdéseiről hasznos ismereteket nyújtanak. A szélesebb körű tájékoztatást szolgálják kritikai írásaink, illetve a Kitekintés című rovatunk, amelyben a világirodalommal, illetve a szomszéd népek irodalmával ismertetjük meg az érdeklődőt. — örömmel összegezhetjük. nyainak egy része szintén rangos írás, nem egy országos érdeklődésre is számot tarthat, sőt még nemzetközi visszhangja is kedvező. (Elég csak Belitzky János tanulmányára utalnunk.) — Az 1966-os esztendőtől elsősorban az antológia iránti érdeklődés fokozódását várjuk. A párt- és a tanácsi szervek részéről jelentős anyagi áldozat kell ahhoz, hogy a jövőben esetleg rendszeresen megjelenő folyóirat lehessünk. Ez az áldozat természetesen csak akkor térül meg, ha szavunk az. általános művelődést szolgáló, elevenen ható, ízlést formáló, politikai tisztánlátást alakító tevékenység. Ezt az eleven hatást, viszont csak akkor érhetjük, el, ha antológiánk (esetleg folyóiratunk) eljut mindenkihez, akit érdekelnek mai életünk, irodalmunk kérdései. Célunk a szolgálat, ehhez kérjük az olvasók érdeklődő támogatását. juk továbbá a Déryné Színház egy-egy magas színvonalú előadását is. ban viszonoztuk. A hetven éves hangszerek nagyrészét tavaly kicseréltük, körülbelül 100 ezer forint értékben újítottuk fel a zenekar hangszerállományát. Krajcsi Lajos jelenleg az acélárugyári kulturmunkások indulóját komponálja. Tízéves jubileumát ünnepelte 1965-ben a salgótarjáni Állami Zeneiskola. Virág László igazgató szerint az intézményben évente körülbelül 250-300 növendék tanul zeni t. Az iskola egy évtized alatt I megteremtette a városban a ■iang verseny életet, kapcsolatot tart fenn az NDK-beli I le Ibii rai Ifjúsági Kórussal, amelyet eddig háromszor látott vendegük Ausztriai, illetve északeurópai turnén vett részt 1965-ben Molnár Zsolt hegedűművész, a salgótarjáni Állami Zeneiskola tanára, aki a Vegyiipari Szakszervezet budapesti Bartók Béla Táncegyüttesének is tagja. Idén a tervek szerint az együttessel Franciaországba, Egyiptomba, illetve az NSZK-ba indul szereplésre. m Elmúlt 80 éves 1965-ben a Salgótarjáni Acélárugyár művelődési házának fúvószenekara. Krajcsi Lajos, a zenekar karmestere: — Az ausztriai MürzzuschAz Amatőr Jazz és Tánczenekarok I. Országos fesztiválján Szombathelyen a Nógrád megyei KISZ bizottság tánczenekara ezüst diplomát nyert. A II. országos, illetve az ezt követő fesztiválokat 1966-tól évenként Salgótarjánban rendezik meg. Az események: A felszabadulás huszadik évfordulója alkalmából 1965- ben rendeztek első ízben észak-magyarországi területi képzőművészeti kiállítást. Ezúttal nem Miskolc volt a vendéglátó város, több országos tárlat és grafikai biennák színhelye, hanem Salgótarján Az épülő művelődési ház egy maidnem kész szárnyában korszerű helyiségben mutatták be három megye — Borsod Heves. Nógrád művészeinek anyagát. A Nógrádban élő. illetve az innen elszármazott művészek közül ezen a tárlaton Boitor Károly (jelenleg Budapesten él), Czinke Ferenc. Iványi Ödön. Musté János, Pataki József, Radics István, Farkas András. Rét’ Zoltán és idős Szabó Istvár állított, ki. A tárlat anyaga amelvet az év során több szlovákiai városban is bemu tatt.ak. külföldön is reális ké pet nyújtott a mai magya kénzőmű vészét problémáiról Élénk érdeklődést keltett a' év második félében az ugyancsak Salgótarjánban megnyíl' Festmény—Szobor—Grafika - 1965 című közép-szlovákia képzőművészeti kiállítás, amely az észak-magyarországi képzőművészek Besztercebányán megrendezett gyűjte ményes tárlatának viszonzása volt. Rangosán szerepeltek a Nógrádban élő kéozőművéCsukly László, a Palócföld felelős szerkesztője Ritka esemény a műkedvelő színjátszó mozgalom történetében, hogy napjainkban együttes 80. születésnapja felé közeledjen. A Salgótarjáni Acélárugyár színjátszó együttese a magyarországi munkás- mozgalom kialakulásával szinte egy időben jött létre. Az ő történetük a magyar munkásosztály e vidéki fellegvárának kulturális története is, amely sok tanulsággal, hasznos tapasztalattal szolgálhat a ma munkásszin- játszásának is. A Salgótarjáni Acélárugyár Petőfi Színjátszó Szakköre, a „Szocialista kultúráért”, s a „Kiváló együttes” kitüntetés hordozója 1965-ben volt 78 éves. Vertich József 25 éve az együttes rendezője: — Két országos fesztiválon vettünk részt 1965-ben. Októberben Székesfehérvárott, az Üzemi Színjátszók Fesztiválján Merle Sisyphus és a Halál című egyfelvonásosát, decemberben Ózdon a Vasas Színjátszók Észak-Magyarországi Fesztiválján pedig Ugo Betti olasz realista „Bűntény a Kecskeszigeten” című három felvonásos drámáját mutattuk be kirobbanó sikerrel, lövőre ismét Salgótarjánban rendezik meg, immár negyedszer a Vasas Színjátszók . irszágos Fesztiválját, erre «őszülünk. Kiss Imre, a salgótajáni József Attila Művelődési Otthon igazgatója: — Reméljük, a tavaszra elkészül Salgótarján új kultúrpalotája, amely áprilisban talán megkezdheti működését. A tervek szerint május, illetve júniusban a kaposvári Csíky Gergely, valamint a debreceni Csokonay Színház vendégszerepel a városban. Szeptemberben színházi bérletsorozat indul, amelynek programjaként budapesti színházak — valószínűleg a Thália és a József Attila Színház —, valamint a miskolci-egri színház vendégjátékára számíthatunk. VárA Salgótarjáni Acélárugyár fúvószenekara Mürzzuschlagban lagban lévő Schoeller-Bleck- Az 1966. évi fesztivál május mann-művek zenekarával há- 13-tól 15-ig tart, 27 magyar rom éve tartjuk a kapcsola- amatőr jazz és tánczenekar, tot. Ausztriai kollégáink 1964 illetve jugoszláv, lengyel és júniusában jártak Magyaror- csehszlovák vendégzenekar szágon, illetve Salgótarjánban, erkezesere számítanak, mi a látogatást 1965 júniusé- Tóth Elemér Virág László, a Salgótarjáni Állami Zeneiskola igazgatója Molnár Zsolttal gyakorol. (Koppány György felvételei)
