Nógrád, 1966. január (22. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-09 / 7. szám
’""fi. január 9.. vasárnap Huszonöt évig egyet akart Díszes oklevél fekszik az asztalon. Sárguló lapjába éles, kemény ráncokat vésett az idő. Majd negyedszázada, 1941. június 16-án kelt Szolnokon, a Bábaképző Intézetben. Tanúsága szerint tulajdonosa — „.. .rendszeres elméleti és gyakorlati oktatásban részesült, előttünk... tanultságira nézve szigorú vizsgálatot állott... Azért is a fentnevezett tisztességes asz- szonyt tanult és dolgában jártas bábának elismerjük ...” Rimóc község egyik nagyon rövid, nagyon sáros utcácskájának végén takaros kis házban él Jusztin Istvánná egykori szülésznő, mostanáig a falu háziápolója. Jusztinák udvarán az öreg kutya nem annyira harciasságból, inkább kötelességként vakkant néhányat, ha látogató érkezik. Néhány hete egyre ritkábban ugat a házőrző. Jusztin nénit, vagy ahogy a helybeliek mondják — Emerka nénit nyugdíjazták. Alacsony termetű, húsos asszony. Fehéredő haja valamikor egészen világos barna, talán szőke lehetett, most szigorú kontybán viseli. Kerek arcán kevés a ránc, bőre fehér, könnyen piruló, a szemei is fiatalosan kékek, fényesek. Tekintete derűs, szinte gyerekesen vidám, hamar mosolyog, szívesen nevet. De ha a nyugdíjazása kerül szóba egyszeriben nagyon bizonytalan lesz. riadtan néz, mint aki elvesztett valamit, valami nagyon fontosat .... — Hát elemit jártam, nem tanulhattam tovább, pedig szerettem volna. Az apám kofán meghalt. Nyolc éves voltam, akkor. Nógrádsipeken éltünk az urasági földeken. Gyereklány voltam, amikor beálltam markot szedni a nagyparlagi pusztán, Balázs Barna meg Balázs Kornél volt ott az úr. Az egész sipeki határ az övék volt. Péter-Pálkor elkezdtük, aztán ment végig a dolog. Aratás után két-három mázsa gabonát kaptám. Ha akadt, napszámba is beálltam. Csakhát kevés volt. Pengő- húszat adtak. Később Rimóc- ra kerültem. 1933-ban itt mentem férjhez. Rimócon szegények laktak akkoriban. Földek voltak, de én nem tudom hogyan, kenyér az nem. Rosszul éltünk. Kontóra vásároltam a fűszeresnél. Ügy gondoltam, elmegyek a bábaképzőbe tanulni, az majd kenyeret ad. Adott is. Két év után Nógrád varsán yban telepedtünk le. Ott volt az első szülésem.., így mondja— szülésem. Es nagyon büszke rá. Régi naplót mutat, első oldalán a bejegyzés: ifj. Lehoczki Istvánná 21 éves, htb., földműves neje, a gyerek egészséges. A dátum: 1941. IX. 14, Kedves emlék, szívesen beszél róla: — Azon a napon egy olyan gyerekforma legényke jött értem az uraság fogatával. Nagyon izgatott volt. Mondtam is neki, mialatt készülődtem: — Jól van fiam, megyek már... Nem lesz semmi baj, te csak ne félj, amíg engem látsz, — Az úton is csak egyre sóhajtozott az a gyerek, hát tovább nyugtattam, hogy — Így fiam, úgy fiam... — Pedig elhiheti akárki, nekem lett volna szükségem a nyűg- tatásra. Ültem a szekéren és úgy éreztem: belül csupa görcs mindenem. A szülés alatt is hátra-hátra néztem, de bizony nem volt ott a doktor úr. Azért szépen sikerült. Az a legényke még végig ott sündörgött. Elszégyei- tem magam, amikor megtudtam — ő a gyerek apja. Még most is belepirul, amikor a történet végére ér. — A háború előtt volt olyan esztendő, amikor 70—75 gyerek született Rimócon, de ahogy én emlékszem 55—60 új életet minden évben a világra segítettem akkoriban. Mostanában 30 körül van az élve született gyerekek száma, de ők már a kórházban jönnek a világra... Közel három éve már, hogy utoljára segített egy szülésnél. A kicsi türelmetlen volt korábban érkezett, nem lehetett kórházba szállítani a mamát. Emerka néni futott utcahosszat, de mire odaért már megszületett. Gyakran kellett koraszülésnél bábáskodnia Elmond egy esetet: — Régen történt. A mama fiatal volt, a gyerek hét hónapra született. Nem sok reményünk volt a megmaradásához. Telefonáltam a mentőknek, ki is jöttek, de nem vitték el, hiába könyörögtem nékik. A csöppnyi kislánynak akkorka feje Volt, mint az öklöm. Az anyja nem szólt semmit, csak bebugyolálta jó melegen, odarakta a kályha közelébe, és időnüdnt egy-egy csepp tejet pöttyentétt a •sZá- jacs kajába. Mi lett vele? Nemrég szült egy szép kis lányt. így volt... Hat éve még együtt csinálta a bábáskodást és a háziápoló munkát, de azután fokozatosan megszüntették az otthon szülést Maradt az ápolás. Sok munkát és fáradtságot jelentett ez Is, és ha nincs az idős, nyolcvan éves édesanyja, aki erejéhez mérten ellátta a házimunkát még nehezebb lett volna helytállni. — Október elsején lőtt Szécsényből Horváth István doktor úr és azt mondta: — Nyugdíjazták Emerka néni! — Megdermedtem kérem, olyan voltam mint a fa, csak álltam sokáig... Három napig aludni sem tudtam, csak lapultam mint a megriadt macska... Az anyám vigasztalt. Az udvaron felugat a kutya. Emerka, néni mozdul, de eszébe juthatott, hogy nincs miért, mert ülve marad. A postás érkezik, az utolsó fizetést hozza. Kint tavaszias erővel ragyog a nap. A ház sarkánál a kifeszített kötélen két hófehérre mosott köpenyt cibál a szél. Majd kivasalja őket Jusztin, néni és összeszedi a háziápolás eszközeit is, a fecskendőket a táskát, a kötszereket. Hamarosan Szé- csénybe utazik és mindent rendre átad a központban. Leszerel. Mint az obsitos katonák. Huszonöt évig helyt állt. Keményen, kitartóan egyet akart — önzetlenül szolgálni az embereket. Pataki László Tervkészítést kdzvéleniénjkntatással A közös gazdálkodás kezdete óta gondot okoz a termelőszövetkezetek vezetőinek és tagjainak egyaránt, hogy vannak hetek és hónapok, amikor kevés a munkaerő, máskor viszont nem tudnak elegendő munkát adni az embereknek. Az efféle ellentmondás a mezőgazdasági munka jellegéből következik. A növényápolás és az őszi betakarítás Idején a legtöbb helyen kevés az emberi munkaerő, különösen ha még az időjárás is kedvezőtlen. Télen, kora tavasz- szal pedig általában a dologra alkalmas kéz több és a tennivaló kevesebb. Ezért érdemes azon elgondolkodni: miként lehetséges, hogy vannak szövetkezetek, amelyekben a dolgozó tsz-tagok munkaerejének negyede, harmada kihasználatlanul maA törzsgárda tagja Tív éve dolgozik a Salgótarjáni Acélárugyár kartonüze- niében Kalmár Istvánné. Tervét rendszeresen túlteljesíti. Az acélgyári törzsgárda tagja. öevenesév Miklós: XXIX. Jász erre felocsúdik.tilta- kozni kezd, ingatag meggyőződéssel. — De kérlek, nem gátolhatsz a munkámban. Engem a Megyei Tanács nevezett ki helyettesítőnek. — Jó. Egyelőre helyettesítem magamat. Ugyanis csak a jogosítványomat vették el. A diplomámat nem. A kollega megsértődik, készül valamit mondani, de gőgösen odébbáll. Lázas munka kezdődik a rendelőben. Zsupánná segédkezik, de a figyelme alig van a munkán, ideges kíváncsiság gyötri, hogy mi történt, miért engedték haza a férjét. Az orvos gépiesen nyugodt, gyorsasága határozott. Űj kötést rak az egyik parasztasszony kezére. — Három nap múlva tessék jönni. Szíveskedjék beküldeni a következőt. — Itthon marad, doktor úr?... — kockáztatja meg a kérdést félénken, reménykedve a parasztasszony. A választ a feleség is ideges feszültséggel várja. — Egyelőre. Kérem a következőt. Hajlott hátú, öreg paraszt- ember panaszkodik. — Fáj a hátam. Izzadok. — Köhög is? — Hetek óta. Amióta őszre fordult az Idő. — Holnap reggel jelentkezzen ezzel a papírral a városi tüdőgondozóban! — Szárazbetegségre gondol, doktor úr? ,.. —« Bízzuk a röntgenre, Kálmán bécsi. Meggyógyítjuk. — Ne hagyjon itt bennünket, doktor úr... Zsupánt zavarba ejti a kérés, nem is tud rá mit válaszolni. Szomorú, beszédes mosollyal a feleségére néz, majd az ajtó felé kíséri az öreget. — Ha megjön a városból, hozza el nekem a leletet, Kálmán bácsi. — Talán csak. nincsen szárazbetegségem... — szóljak az utánam levőnek? — Majd én behívom .., — Hát akkor... őrizze meg közöttünk az isten, doktor úr. — Minden jót, Kálmán bácsi. Az öreg elmegy, Zsupán pedig hosszan a kétségektől elcsigázott asszonyra pillant. — Azt hittem, már nem foglak itt találni. A feleség összeroppan. Sírógörcs rohanja meg, a vizsgálóasztalra omlik. Zsupán megijed, mellette terem, vigasztaló szavakkal élesztgeti. — Szabad vagyok... haza engedett az ügyész a másodfokú ' tárgyalásig. Nincs annál fontosabb, hogy itt találtalak. — Én juttatalak börtönbe... — zokogja az asszony. — Ne bántsd magad, mert akkor engem bántasz ... amíg odaleszek, anyámhoz jössz a gyerekekkel. Nem engedlek Miskolcra. Látni akarlak, amikor csak lehet. Maradj velem ... — Szégyellem magam... El akartam menekülni Innen. Nem vagy bűnös!... — Megint csak türelmet kérek tőled, drágám. Engem két évi börtönre, téged meg két évi türelemre ítéltek. Csak úgy tudjuk elviselni, ha segítünk egymásnak. Mint eddig. Aztán újra kezdjük. Ez a büntetés lesz az utolsó címke, amit az élet az utazóbőröndömre ragasztott. Elég az átszállásokból. Nézd. Várnak az emberek. Kinéz az ablakon, s meglátja, hogy a várakozók két fiával barátkoznak az udvaron. Feleségére mosolyog. — Hozd be a gyerekeket... Az asszony már nem sír, de annyira lenyűgözik az összetartozás keserűen szép pillanatai, hogy egy ideig nem képes mozdulást parancsolni magának. Csüng a férjén, akiről nyugalom, biztonságérzet árad. Ügy indul, hogy szívesebben maradna bent. Az udvaron közrefogják Zsupánnét a várakozók, kérdésekkel marasztalják, majd a kisebbik fiút fölsegítik a karjára. Zsupán mindezt a rendelő ablakából nézi, körülötte az Ismerős tárgyak és nagy-nagy csend. Várja a gyerekeket. Keményen belemarkol az ablakdeszkába, arca megvonaglik. Sír. (Vége.) rád, miközben kapálatlan a kukorica egy része, késlekednek a betakarítással és több munkáskéz kellene az állat- tenyésztésben is. Más szövetkezetekben pedig évek óta az ismétlődik, hogy olyan munkaigényes növényeket vetnek, amelyek megmunkálására még akkor sem futja erejükből, ha a tsz-családok apraja- nagyja reggeltől-estig a közösben dolgozik. Sok helyen tehát baj van az elvégzendő munkák mennyiségének és a meglevő emberi munkaerő teljesítőképességének összehangolásával. A bajok forrása a tsz-ek tervezésében található. A szövetkezetekben év végén ugyan pontosan leltárba veszik anyagi javaikat, terményeiket, állataikat, gépeiket, a tervkészítést megelőzően minden tényezőt igyekeznek a lehető legkörültekintőbben figyelembe venni csak éppen a legfontosabb tényező: az emberi munkaerő számba vételét hanyagolják el. A szövetkezetek tervkészítéshez szolgáló nyomtatványai között ugyan szerepel a munkaerő-mérleg és a megfelelő oszlopokat többnyire ki is töltik — de általában ezek a számok nem fedik a gazdaság tényleges munkaerő-helyzetét Jogos a kérdés: milyen módon lehet egy-egy szövetkezetben az emberek munkáját egy évre előre megtervezni? A kiválóan gazdálkodó termelőszövetkezetek több éves gyakorlata tanulágos választ ad erre. A lapvető igazság, hogy a szövetkezeti közösség elsőrendű kötelessége; munkát és tisztességes megélhetést biztosítani minden tagjának. És az is a közösség érdeke, hogy csak olyan vállalkozásba fogjon, amelyet győz is erővel, különben nem haszon, hanem kár származik az igyekezetből. Az is kétségtelen, hogy e feladat megoldása a közgyűlés felhatalmazása alapján —- a vezetőségek dolga. A ma már országos hírű termelőszövetkezetekben évekkel ezelőtt felismerték, hogy a munkaerő helyes számbavételének és foglalkoztatásának egyik legegyszerűbb módja, ha például a kapásnövényeket egyéni vállalás alapján családokra osztják fel. Ez a forma lényegében kétoldalú megállapodás a szövetkezeti közösség és az egyes tsz-gaz- dák között. A közösség végzi a talajművelést, a vetést, — a családok pedig a növény- ápolással és betakarítással járó kézi munkát. A módszer rövid idő alatt általánosan elterjedt, mert biztonságot jelent mind a szövetkezetnek, mind az egyénnek. Mindenki pontosan ismeri feladatát, a jobb munkára ösztönzi nemcsak a közösség, hanem saját jól felfogott érdeke is. Több helyen a munkaelosztásnak, a munkaerő-mérleg elkészítésének már fejlettebi', a szövetkezet minden tevékenységére kiterjedő módszere alakult ki. Ezekben a termelőszövetkezetekben év végén a vezetőség tagjaiból alakult 2—3 tagú bizottságok kü- lün-külön beszélgetnek mir. - den szövetkezeti gazdává". Mindenekelőtt kikérik az illető véleményét a szövetkezeit vezetőség munkájáról és az egész gazdálkodásról. Afelől is érdeklődnek: hogyan ítéli meg saját munkáját, helyzetét a közösségben? Megfelelő-',' számára az a munkabeosztf amelyben éppen dolgozik. Es végezetül pontosan tisztázza .. hogy a következő évben melyik időszakban, milyen mértékben és a gazdálkodás melyik ágában számíthatnak Saját és családjának munkájára. Vagyis amelyen terv készítő közvéleménykutatást tartanak. Azokban a termelőszövetkezetekben, amelyekben ez a gyakorlat már több éve meghonosodott, vezetők és tsz- tagok egybehangzóan állítják; e beszélgetéseknek nélkülözhetetlen és többirányú haszna van. Olyan dolgok is szóba kerülnek, amelyek megbeszélésére nemcsak a közgyűlés, hanem még a brigádértekeziet sem alkalmas. Emellett e beszélgetések legkézefifekvőbo haszna a csaknem teljesen pontos és a valóságos helyzetet tükröző munkaerő-mérleg elkészítése, hiszen a beszélgetés végén a vezetőség képviselői minden emberrel részletesen megállapodnak a következő évi munkát illetően. Természetesen e megállapodáshoz viszonyítva évközben lehetnek kedvező vagy kedvezőtlen eltérések, de ezek már kevésbé borítják fel a gazdálkodást, mintha csupán a létszám és az előző évben teljesített munkaegység összeg alapján készitétték volna terveiket A termelőszövetkezetekben dolgozó emberek munkaerejének, szándékának ilyen alapos, egyénenkénti tisztázása egyaránt hasznára válik mind az egész közösségnek, mind az egyes tsz-családoknak. Ez * módszer arra is alkalmas, hogy pontosabban számoljanak a családtagok munkaerejévé!, tervszerűbbé tegyék a közös és a háztáji közötti kapcsolatot. Olyan módszer, amelyet minden termelőszövetkezet alkalmazhat, mert így megvalósítható tervet készíthet és nagyobb biztonsággal hangolhatja össze embereinek teljesítőképességét a gazdálkodás legfontosabb célkitűzéseivel. Horváth László Február: Mezőgazdasági Könyvhónap Előkészítő bizottságok a megyében és a járásokban Az elmúlt évekhez hasonlóan az idén februárban ismét megrendezésre kerül a Mezőgazdasági Könyvhónap. Előkészítésében és szervezésében a Művelődésügyi Minisztérium, a Földművelésügyi Minisztérium, a SZÖVOSZ, a Hazafias Népfront, a Nőtanács és a MEDOSZ is részt vesz. A könyvhónapra több szakmai tárgyú könyv is megjelenik. Többek között Csepre- gi Pál: A szőlő metszése, Patkós István, Pongrácz Kálmán és Velez Dezső: Az állattartás folyamatainak gépesítése. Dr. Wettstein Ferenc: Tyúktartás nagyüzemben és háztájon című műve kerül kiadásra. Ezenkívül több hasznos zsebkönyv, kézikönyv is eljut az olvasóikhoz. A Mezőgazdasági Könyvhónap rendezésére minden megyében és járásban előkészítő bizottságot hoznak létre. Jugoszláv szakemberek látogatása a Keleti Főcsatornánál Jugoszláv öntöző és erdőmérnökök három napon át tanulmányozták a Keleti Főcsatorna teljes hosszában a biológiai partvédelmet. A csaknem száz kilométer hosszú mesterséges folyó építésével egyidejűleg kezdtek hozzá a partvédelemhez, úgynevezett lapos rézsüt alakítottak ki, s náddal, fűzzel, gyékénnyel telepítették be a partok menti Ez nyújtja a legjobb Védelmet a hullámverés ellen. A jugoszláv szakemberek elismeréssel nyilatkoztak a látottakról,
