Nógrád, 1966. január (22. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-07 / 5. szám

1085. január 7., péntek. N 0 G R \ P 3 Műszakiak és közgazdászok A gondolatpárosítás tudatos, összefüg­gésben van az­zal, hogy a megreformálásra kerülő gazda­sági irányítási mechanizmusban, a mérnökök és és a közgazdászok együttműködése alap­vetően meghatározza egy-egy gyár. üzem. vál­lalat létét, eredményes működését. Régebben gyakran voltunk szem és fülta­núi, amikor a műszakiak kétségbe vonták a közgazdászok létjogosultságát, s jogos észre­vételeikre hamar rávágták: nem értenek a műszaki kérdésekhez. Ezzel egy ki nem mon­dott helytelen álláspontot védelmeztek: kerül, amibe kerül a gyártmány, ne izgassa az a közgazdászokat. Hatásaként a közgazdászok is elvesztve a tárgyilagosságot, keresetlen sza­vakkal válaszoltak: — A műszakiaknak sem­mi sem drága, ha rajtuk múlna eladnák az országot... A két végletet tükröző helytelen állás­pontnak még az sem vetett teljesen véget, amikor gazdasági életünkben valóban a ta­karékos gazdálkodni vágyás került előtérbe, amikor úton-útfélen hangoztattuk: érvénye­sítsük a közgazdasági szemléletet. A hogyanra gyorsan fejlődő életünk kö­vetelménye adta meg a választ. Külföldet járt megyei szakembereink (Antal Gyula, Varga Gyula igazgatók, Ürmössy László főmérnök, Nagy Sándor mentőparancsriok, Lassan Jó­zsef műszaki osztályvezető), saját maguk győződtek meg az irányításuk alatt készülő termékek használhatóságáról és annak érté­kéről, valamint egyéb problémákról. Tapasz­talták, hogy külföldön a közgazdászoknak igen nagy a becsületük. A külföldi gyárosok, vásárlók előbb számolnak, aztán ehhez iga­zítják a műszaki feladatokat. Az előbbieken túl azonban egyéb más dol­gok is történtek. Igen sok műszaki megsze­rezte a közgazdász képesítést, a közgazdá­szok többsége pedig jártasságot szerzett a műszaki kérdésekben. A bányagépgyárban két mérnök közgazdasági egyetemre jár. Ha­sonlóképpen a 2-es számú Autóközlekdési Vállalatnál ugyancsak két dolgozó vállalkozott a Közlekedés Gazdasági Mérnöki Egyetem elvégzésére. Az acélárugyárban is ketten fá­radoznak a közgazdász képesítés megszerzé­sén. Egymás munkájának jobb megismerését és megbecsülését sürgették a különböző gazda­sági intézkedések is. S hogy valóban megnő a gazdálkodás irányításával a közgazdászok szerepe, az abban is kifejezésre jut, hogy si­került élljt kiáltani a pazarló gazdálkodásnak. Sikerült megértetni: lejárt az az idő, amikor nem számított, hogy egy-egy termék, gyárt­mány, áru előállítása mibe kerül. A felfrissítés, alatt álló gazdasági mecha­nizmusban növekszik a vállalatok önállósága. Ez újabb erőpróba elé állítja gyáraink, üze­meink dolgozóit. A bányagépgyárban például jövőre csak három mutató teljesítését köve­telik meg a felsőbb szervek. Azon kívül az a tény — még nincs teljesen szentesítve —, hogy az elkövetkezendő években a termelési egységek munkáját alapvetően azon mérik le, mennyi nyereséget fizettek be az államkasz- szába, a többi között azt is jelenti, hogy a műszakiaknak és a közgazdászoknak fokozot­tabban kell együttműködni. Az acélárugyárban a tavalyihoz hasonló ex­portkötelezettség mellett 25 millióval kell nö­velni a deviza kitermelését. Ezt a közgada- sági feladványt a műszakiaknak kell végső soron realizálni. Az öblösüveggyárban 3,4 millióval lesz magasabb a tőkés export. Tel­jesítése közben tovább folyik a rekonstrukció és a kemencék jelentős részének felújítása. A műszakiak és közgazdászok felelőssége azért is megnő, mert az utóbbi időben tovább szélesedett az üzemi demokrácia. Ez azt je­lenti, hogy az előbb említetteknek kell már a munkások előtt bebizonyítaniok: mit, miért érdemes termelni. Ha pedig rosszul jelölték ki a követendő utat, akkor is nekik kell szá­mot adni a munkások előtt. Mert a nagyobb önállóság nagyobb felelősséggel is jár. Ha most valamiféle egyenleget akarnánk vonni, azt a következőkben tehetnénk meg: az új esztendő követelményei még jobban rádöbbentik a műszakiakat és közgazdászo­kat, hogy egymás nélkül nem boldogulnak. Kell ezt hangsúlyozni a távlatok szem­pontjából. Egy-egy üzemünk, gyárunk ed­dig is jól járt, ha ötletekben gazdag, bátor, kezdeményező, széles körű, összefüggéseket jól ismerő, azokban jól eligazodó diplomá­sokat vallhatott magának. És mind több ilyen emberre lesz szükség. Nem téveszthet meg bennünket e tekintetben az sem, hogy [ a szocialista országokkal való hosszú lejáratú árucsereforgalmi szerződéseink biztonságot nyújtanak. Ez csak látszólagos dolog. A biz­tonságot csak addig élvezzük, amíg azt az árut adjuk minőségben és korszerűségben, amit a vevő kíván. Máskülönben nem. Elmúlt az a világ, amikor barátságból, szí­vességből, figyelmességből, vagy éppen a se­gítség szándékával átveszik tőlünk azt a tér- ( méket, amiért egyes esetekben, s annak ide- i jén nekünk kellett volna még fizetni. Ennek igazságát exportáló üzemeink na- ■ ponta érzik. Egyszer a csomagolás, máskor < a kikészítés, harmadszor a szállítás apróbb hibái miatt nehezül meg az áruk elhelye­zése. És ez a törvény, nemcsak a kül-, ha­nem a belföldi piacokra is egyre jobban ér­vényesül. Az itt ható értéktörvény diktálja a tempót. Felkészülni méltó fogadására számolni vele, figyelembe venni hatását már csak azért is érdemes, mert megóvjuk ma­gunkat a kellemetlen meglepetésektől. Tegyük még honi év, de a következő is arra figyelmeztet: száműzzük a vezetés ed­digi módszereiből a máról-holnapra való élést. Gondolkodjunk távlatokban, ehhez iga­zítsuk a ma feladatait, de úgy, hogy mindig egy lépéssel megelőzzük az időt. Amint a je­lek mutatják 1966-ban újabb nehéz és nagy vizsga előtt állnak gyáraink vezetői, dolgozói. S hogy az év végi bizonyítvány jó legyen, az döntően függ a műszakiak, közgazdászok hozzáértő, jó előkészítő, irányító, előremutató munkájától. S ha ennek meg lesz a gyümöl­cse, akkor, de csak akkor írhatjuk majd a diplomások neve mellé: felsőbb osztályba léphetnek. Venesz Károly Várják a tanulókat a salgótarjáni járás szövetkezetei A salgótarjáni járás ter­melőszövetkezeteiben még kevés az ifjú mezőgazdasági szakmunkás. Eddig csak ti­zenhat fiatal szerezte meg a szakmunkásblzonyítványt, akik már egy-két éve dolgoz­nak a közös gazdaságokban. Jelenleg 73 fiú és lány ta­nul különböző szakmákat, Illetve ennyien kötöttek szer­ződést a szövetkezetek ve­zetőivel. Egy részük az idén befejezi tanulmányait, azon­ban az egész létszámmal csak három éven belül le­het számolni. A termelőszövetkezetek az Idén Is kötnek szerződést fiatalokkal. A salgótarjáni járásban 35 tanulót szeret­nének alkalmazni a termelő- szövetkezetek 7 különböző szakmában. A tanulószerződ­tetésekre most, januárban ke­rül sor. A legtöbb fiatalt az állattenyésztő szakmákba várják a közös gazdaságok. Néhány helyen azonban gé­pészekre is szükség van. Azokban a termelőszövet­kezetekben, ahol megfelelő műhely áll rendelkezésre, kü­lönböző ipari szakmákra is köthetnek tanulószerződést. A bognár, kovács, kőműves szakmákban is fontos lenne az utánpótlás. Az ilyen ta­nulók szeződtetésének még az is feltétele, hogy legyen a gazdaságban mesterember, aki biztosítja a fiatalok gya­korlati oktatását. „negnyngtat, erősít bennünket az intézkedés»««6* Levél Magyarnándorból A napokban posta érke­zett Salgótarjánba, a Nóg- rád megyei Rendőrfőkapi- tányságra. Magyarnándor és Debercsény lakói, ter­melőszövetkezeti tagok, az állami gazdaság dolgozói, férfiak, asszonyok írták. A fehér lapon sorakozó mondatok minden szava felháborodás. Dián János. Veres László, Maglódi Er­zsébet, Pleva János meg a többiek, a levél hetven aláírója mond ítéletet a régen letűnt korról álmo­dó, nézeteit hordozó em­berek felett. „A december 25-én meg­jelent Nógrádban olvas­tuk, hogy Pillér Jenő volt földbirtokost, aki közös­ségellenes magatartásá­val riadalmat keltett Ma- gyarnándorban és a kör­nyékbeli községek lakói között, a Nógrád megyei Rendőrfőkapitányság őri­zetbe vette. Hasonlókép­pen jártak el Stadler Gé­za salgótarjáni lakossal is, aki ellen garázda maga­tartás miatt indult eljárás. Bennünket, akik Ma- ayamándorban és Deber- csényben élünk és dolgo­zunk megnyugtat a me­gyei rendőrkapitányság in­tézkedése. Mindannyiun­kat erősít az a tudat, hogy a rendszer ellensé­gei, a kártevők nem ga­rázdálkodhatnak szabadon, büntetés nélkül. Pillér Jenő volt földbirtokos és társai, az izgató, a garáz­da elemek, dolgozó embe­rek százainak békéjét, nyugalmát zavarják meg. Húsz esztendő kemény munkáját, vívmányait, eredményeit akarják két­ségbe vonni, semmivé ten­ni. Ez nem sikerülhet ne­kik. Pártunk, kormányunk politikájában, intézkedé­seiben mindenütt ott van, hogy bízik a dolgozó em­berekben, megbecsüli őket. Ugyanakkor követ­kezetes harcot folytat azok ellen, akik a volt el­nyomó osztály nézeteit hor­dozzák magukban, s ezek a nézetek irányítják cse­lekedeteiket is. Mélysé­gesen elítéljük a lázítók, a garázdák tevékenységét. Követeljük, hogy a Ma­gyar Népköztársaság tör­vényei a legszigorúbban sújtsanak le ezekre az ele­mekre. Viseljék cselekede­teik súlyos következmé­nyeit." REGGEL hét óra óta ott áll a gyorsfelvonó mellett. Most már dél felé jár az óramutató. A művezető a műszak elején megnézte a hőmérőt: mínusz egy fok. Egy órával később már mí­nusz négy volt. Ügy lát­szik tényleg jön a hideg. A gépkezelő nem akar erről tudomást venni. Legyűrt szá­rú gumicsizmájában néha toppant egyet, kezeit egymás­hoz dörzsöli. Ha ránézek, fázom. Heiser Gizella azt ál­lítja, hogy nincs hideg. Szűkszavú lány, Nem sze­ret szerepelni, azt mondja. Szinte ki kell csikarni be­lőle, hogy mielőtt idekerült EGY kox-kosár... fc——9^—-—9-— CJép kő n Ijrnlö __ A z Ascota 117-es va­**• gyök — mutatkozik be a formás gép. — Igen, igen... valahol már találkoztunk ... persze, megvan — kapok a fejemhez. — A televízióban láttam. Sze­mélyesen még nem volt sze­rencsénk ,.. Az ismerős hasonlít egy nagyobb írógéphez. De még­sem az. Billentyűzetén szá­mok és különböző furcsa je­lek láthatók. — Miért csodálkozik? — kérdezi. — Velem nem ír­nak, hanem könyvelnek. Sze­retném megkönnyíteni a ter­melőszövetkezeti könyvelők munkáját... Folytatnánk a képzeletbe­li beszélgetést, azonban be­lép a szobába Hlavacska Gyula, a Salgóhegy vidék Termelőszövetkezet főköny­velője, sa többit már ő mond­ja: — Régi gond a termelő­szövetkezeti ügyvitel korsze­rűsítése. Sokat fejlődött a gazdálkodás, újabb és újabb módszereket alkalmaznak a növénytermesztésben, az ál­lattenyésztésben, csak éppen a számviteli munka maradt el. A kettős könyvelést sok ter­melőszövetkezetben bevezet­ték, de más országokban már a mezőgazdaságban is fejlettebb módszereket alkal­maznak az irodai munkában. Magyarországon a Pénzügy­minisztérium Szervezési és Ugyvitelgépesítési Intézete foglalkozik a korszerűsítési feladatok megoldásával. He­lyesebben szólva kísérletezik, kísérleti példányként került Somoskőújfalura is ez a so­kat tudó gép. — Két irányban indult meg a tapasztalatgyűjtés — magyarázza a főkönyvelő. — Az egyik elképzelés szerint több közös gazdaság, vagy egy egész járás részére úgy­nevezett „közép-gépeket” al­kalmaznak. Ezekhez a köny­velési központokban elhelyezett automata-számítógépekhez helybe szállítanák a könyvel- nivalót. A másik elképzelés, hogy kisgépekkel helyben végezzük a munkát. Jelenleg három-három he­lyen ismerkednek mindkét változat előnyeivel, hátrá­nyaival. A somoskőújfalusia- kon kívül még két termelő- szövetkezet kapott ilyen gé­pet, a sármelléki és a kő­vágóőrsi közös gazdaság. — Mit tudnak ezek a gé­pek? — kérdezem. — Jelenleg annyit, ameny- nyit egy jó könyvelő tud. Később többet is. — Hogyan? — Így van — mosolyog a főkönyvelő. — Az első mun­kája lesz a leltározás, de ismeri az állat-, a termény- és termékkönyvelés, a mun­kabérek számfejtésének min­den fortélyát. Abszolút meg­bízhatóan. em arról van szó, hogy a gépnek tanulnia kell még, hanem egyelőre ezeknek a műveleteknek az elvégzésére programozták be a kísérletek irányítói. A ma­gyarázat pedig egyszerű. A géneket a Német Demokra­tikus Köztársaságban gyárt­ják, természetesen az ott 3N ‘ használatos ügyviteli metodi­ka szerint. Mivel nálunk más a helyzet. Ennek megfelelő­en kell beállítani a gépeket. Erre lehetőséget ad a hát­oldalán levő, könnyen cse­rélhető, hídszerű irányítóbe­rendezés. — Miért kell ezt cserélni? — kíváncsiskodom. — Ennek a megértéséhez sem kell különösebb szakér­telem, mint ahogy a gép kezeléséhez sem előfeltétel ez — válaszol Hlavacska Gyu­la. — Minden munkafolyamat programja külön irányítóbe­rendezésen kapott helyet. Tüstént be is mutatja. Elő­veszi a különböző nyomtat­ványokat is, amelyeket az intézet szerkesztett a gépek­hez. — Ez a legszebb — mutat­ja a munkabér elszámolási nyomtatványt. — A régi módszerrel ezt úgy csinál­tuk: a munkalapok adatait tételesen szoroztuk, összead­tuk, az eredményeket bér­jegyzéken összesítettük. Ezen elvégeztük a levonásokat, összeadásokat, majd minden tagnak külön személyi kar­tont készítettünk. S mindezt lassan, néha sok hibával. A gép egyszerűbben teszi ezt. A munkalapok adatait rög­zíti, elvégzi a különböző mű­veleteket, s már csak a vég­. összeget írja le. Egyszerre készül a személyi lap, a bér­lista és a fizetési cédula. Amíg ezt elmondta ezalatt a gép több tételt ké­szített el. A mintapéldányok tiszták, jól érthetőek. Nagy­szerű érzés lehet egy ilyen géppel dolgozni. Olyan, mint­ha valaki egy nagyon okos, pontos emberrel dolgozna együtt, akiben teljesen meg­bízhat, — Valóban így van — he­lyesel a főkönyvelő. — A gép nagyon gyors, megbíz­ható. Nálunk például csak a bérkönyvelésben havonta nyolc munkanap megtakarí­tást jelent az alkalmazása. S még a többit nem is mond­tam. Márciusra pedig elké­szül az anyagkönyvelési program, valamivel később a főkönyvi könyvelés, s egyéb munkaigényes statisztikai je­lentések programja. — Mindez azt jelenti, hogy nem lesz szükség azokra az emberekre, akik eddig eze­ket a munkákat végezték? — Erre gondolni sem sza­bad — tiltakozik Hlavacska Gyula. — Azok a szakem­berek, akiket részben pótol a gép sokat segíthetnek az alapbizonylatok megbízha több vezetésénél, az alap­adatok szolgáltatásának pon­tosabb megszervezésénél. A könyvelőgép alkalmazásának éppen az a célja, hogy egy­ségessé, megbízhatóbbá te­gye ezt a fontos munkát. Hasznos segédeszköze legyen a termelőszövetkezeti veze­tésnek. Segítségével mindig figyelemmel kísérhessék a ve­zetők a gazdálkodás alaku­lását. Valaki keresi a főkönyve­lőt. Ismét folytatjuk a kép­zeletbeli diskurzust a gép­pel. — Ügy hallottam, hogy más tsz-ekbe is el jutott már j> hírem. Szívesen állok rendelkezésé­re mindenkinek — szólal meg újra. — Remélem sok he­lyen segíthetek. De búcsúz­zunk. mert sok a dolgom ... JA'f ár megy? — kérdi a visszatérő főkönyvelő. — Talán még annyit, hogy szívesen bemutatjuk más sző vetkezetek vezetőinek is ezt a mindentudót, ha érdekel valakit. Ügy vélem sokan megnézik majd. Pádár András az öblosüveggyári üzemi épít­kezéshez — ennek már há­rom hónapja — a Söripari Vállalat új telephelyének megépítését segítette. Ott „békával” dolgozott. Ezt a gépet beton meg föld tömö­rítésére használják. Nevét onnan kapta, s Heiser Gi­zella mutatja is, hogy ugrál mint a béka. De dolgozott már betonkeverővel is. Kü­lönben, már alig van az épí­tőiparban használatos gépi berendezés, amelyen el ne igazodna. Jó pár éve, hogy \ a Nógrád megyei Építőipari j, Vállalatnál dolgozik, segéd­munkás nem sokáig volt: vonzották a gépek. Gépkeze- - lői tanfolyamokat végzett, s I hogy érti a szakmát, azt ke­Í resete is mutatja: megköze­líti az ezerötszázat. Legutóbb, mert neki is része volt a fel­dolgozó üzem „B” épületén a tetőfödém gyors befejezé- seben, háromszáz forint pré- | miumot kapott. A munkaidő télen héttől négy óráig tart. Mit csi­nál munka után a gépkeze­lő? Benczurfalvai lány, he­tenként haza jár. Mondja, ha teheti, elmegy Szabó Pis- I ta bácsi műtermébe. Hogy 1 minek? Mert érdekesek azok { a szobrok. Es Pista bácsi na­i gyón szívesen magyaráz. Tar- jánban a központi munkás­szállóban lakik. Itt már sok­kal jobb, mint a régi lány­szálláson volt. Meleg van, tisztaság, rend. S ha éppen moziba menni, vagy olvasni nincs kedve, van televízió, rádió, társasjátékok. Barát­nők? Az nem sok van. ,,A Jucit — egyik kolleglnája — nagyon visszavárja szabad­ságról. Mert vele olyan jól lehet beszélgetni. Meg-megnyomja a gép automata kapcsolóját. A fel­vonó csikordul: föl-le, föl­le. Most csak egy elszedő brigád van fönt. de ha kettő fogadja a födémre szállított anyagot, nincs megállás. Most van. Néha öt, néha tíz perc, negyedóra. És bizony — akárhogy erősködik is a lány — hideg van. Jó lenne a közelben valami melegedő. Kox-kosár is megtenné. De a művezető azt mondja, a tűzoltóság engedélye nélkül nem szabad. Amott segéd­munkás nők most gyújtanak alá egy halom nádpalló-hul- ladéknak. Az egyik a csiz­májával szinte benne áll a tűzben. Gizelle is odamegy egy percre, de aztán otthagy­ja: nagyobb a füstje, mint a lángja. S utána még jobban fázik az ember. Azaz, hogy Gizella nem fázik. Makacs lány. Ezt — kiáltja utánam — hogy makacsot bele ne írja a cikkbe. „Mert legkö­zelebb magára eresztem a felvonót” ,I2s kacag. DE EGY kox-kosár azért jó lenne... Cs. G, A pótkocsik javításán a sor Az Brsekvadkerti Gépjaví­tó Állomás szakemberei, a ; közelmúltban megállapodtak ; a körzetükhöz tartozó ter- ; melőszövetkezetek vezetőivel, ! a pótkocsik javításáról. Meg- 1 beszélték hány pótkocsit ja- ! vitának meg a termelőszö- i vetkezetek és hányat a gép- | javító állomás műhelyeiben. Több termelőszövetkezet már szerződést kötött a gép­javító állomással a pótko­csik javítására. Többek kö­zött a dejtári József Attila Termelőszövetkezet négy, az érsekvadkerti közös gazdaság pedig három pótkocsi javí­tását kéri az állomástól. Száz hízóit sertés terven felül Évről-évre jelentős jöve­delmet biztosít az állatte­nyésztés a tari Május 1 Ter­melőszövetkezetnek. Különös­képpen az állathizlalás hoz szép pénzt a közös gazdaság kasszájába. Tavaly a termelőszövetke­zet mintegy negyven hízott marha és háromszáz hízotl sertés értékesítését tervezte Most a zárszámadási előké­születek során az is kiderült a termelőszövetkezet jelentő­sen túlteljesítette állathizla- lási tervét. A tervezett há­romszáz hízott sertés helyett mintegy négyszázat adtak ál az állatforgalmi vállalatnak

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom