Nógrád, 1966. január (22. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-30 / 25. szám

1966, január 30. vasárnap. NOG R A D 3 «lefejezte munkáját az országgyűlés (Folytatás az 1. oldalról) ti, cs azzal, hogy a csapa­taik visszavonulására vo­natkozó javaslatainak megfelelő intézkedéseket tesz. Mi a magyarázata annalt, hogy az imperialista erők ép­pen most sorozatos agresszi­ókat kezdeményeztek Ázsiá­ban, Afrikában, Latin-Ame- rikában a szocialista orszá­guk, a gyarmati sorból föl­emelkedő harmadik világ or­szágai, a haladó mozgalmak eilen? Annak, hogy az agres­sziók sorozata ránk meglepe­tésszerűen hat, van szubjektív magyarázata is. Olyan nagy győzelmeit éltük át a szocia­lista és antikolonialista erők­nek a múlt évek során, hogy az imperialista és kolonialis- ta erők legutóbbi támadásai meglepetésszerűen hatnak ránk. A jelenlegi helyzetnek van­nak ennél objektívabb meg­határozói is. Egyrészt figye­lembe kell venni azt, hogy a második világháború óta a hgladó erők, történelmi te­kintetben nagyon rövid idő alatt, a földkerekség egész felületén elemi erővel feltör­ve. létrehozták a szocialista világrendszert s lényegében teljesen felszámolták a klas­szikus értelemben vett gyar­mati birodalmakat. A haladé erők az égés« világon azt mérlegelik, hogyan kell értékelni az elért történelmi jelentősé­gű vívmányokat és ho­gyan kell előretörni a szocializmus és béke nagy terveinek megvalósítása felé, viszonylag békés fel­tételek között. Bizonyos tekintetben ennek a mérlegelésnek a keretei kö­zé tartoznak a kommunista ^ munkáspártok soraiban folyó viták is, Ezt a helyzetet vé­lik alkalmasnak a* imperia­lista körök támadásaik foko­zására. Gazdagítjuk kapcsolatainkat A jelenlegi helyzetnek má­sik jellegzetessége az, hogy az imperialista és nemzetközi re­akciós erők elszórtan, sokfelé s új módszerekkel támadnak. Az elszórtan, sokfelé bekö­vetkezett móriam támadások magyarázata abban van, hogy a földkerekség nagy felületé­re terjed ki az erőknek az a rendszere, amely ellen az im­perialista támadás folyik. A szocialista tábor országai, a harmadik világ országaival együtt — Latin-Amerüiát is figyelembe véve —■ a földke­rekség lakosságának és felü­letének túlnyomó többségét foglalják magukba. Amíg egyetlen szocialista hatalom vplt: a Szovjetunió, addig az imperialisták támadási tervei arra koncentrálódtak. A szocialista tábor orszá­gainak kialakulása idején a támadási tervek ezeket fogták körül. A gyarma­ti rendszer bomlásának folyamai áhan oda össz­pontosították támadásu­kat, ahol a gyarmati rendszer a legnagyobb veszélyben volt, ma — a szocialista világ- rendszer kialakulása és a gyarmati hatalmak régi rend­szerének felbomlása után —, amikor a harmadik világ or­szágai a gyarmati rendszer maradványain ak felszámolá­sáért s a neokolonlalizmua manőverei ellen egyre aktí­vabban küzdenek, az impe­rializmus kénytelen sokfelé, szétszórtan: Ázsiától Latin­Amerikáig, hol itt, hol ott tá­madni. A szocialista tábor európai országai ellen is újfajta mód­szerekkel kísérleteznek, — es is az erőviszonyoknak szá­munkra kedvező változását tükrözi 10—15 évvel ezelőtt még a nyílt háborús fenyege­téssel és az úgynevezett visz- szagöngyölités programjával készültek a szocialista rend­szer felszámolására, majd el­lenforradalmak szervezéséi tekintették fő módszerüknek, Most, az erőviszonyok nagy­arányú megváltozása után az úgynevezett fellazítás hosszú- távú aknamunkáival szeret­nék a szocialista országokat egymástól eltávolítani és bel­ső rendszerünket erőtleníteni. Amiként kudarcot vallottak korábbi módszereikkel, éppen úgy vereséget szenvednek ezek a terveik is. A Magyar Népköztársaság kormánya a jelenlegi nemzet­közi helyzetben, a magyar nép alkotó életének szolgála­tában arra törekszik külpoli­tikai tevékenységével, hogy részt vegyen minden olyan erőfeszítésben, amely mélyíti a szocialista országok együtt­működését, gazdagítja az úgynevezett harmadik világ fejlődő országaival a szocia­lista országok kapcsolatait, az imperializmus agresszióinak megfékezésére, a neokolonia- lizmus veszélyeinek elhárítá­sára s ugyanakkor a békés egymás mellett élés politiká­jának érvényesítéséért küzd­ve fejleszteni igyekszik gaz­dasági, kulturális és államkö­zi kapcsolatait a fejlett kapi­talista országokkal is. Az ENSZ-re szükség van A jelenlegi nemzetközi helyzet tendenciáit, az erő­viszonyok alakulását érdeke­sen lehet szemléltetni az Egyesült Nemzetek Szerve­zetinek legutóbbi eseménye­in. Pár héttel ezelőtt ért ve­get az Egyesült Nemzetek Szen'czetéook jubileumi, köz­gyűlése. 5—fi évvel ezelőtt: 1858-ben, 1860-ban, amikor szovjet kezdeményezésre az általános ás teljes leszerelés­re vonatkozó javaslat s a gyarmati rendszer teljes fel­számolását követelő deklará­ció napirendre került, joggal fel lehetett tételezni, hogy a jubileumi közgyűlés jelentős, új lépésekkel viszi előbbre a haladó erők, a nemzetközi együttműködés, a béke és biz­tonság ügyét, időköziben azwn- ban a nyugati hatalmak egy csoportja — megriadva az Egyesült Nemzetek tagorszá­gai antiimperialiísta és antiko- Ionialiet® többségének erejé­től — különböző manőverek­kel az egyik közgyűlési idő­szakot majdnem teljesen megbénította, a normális te­vékenység kialakulását meg- akadítívozta és A XX. közgyűlés megtartá­sát csak az tette lehető­vé, hogy a tagállamok többségének közös fellé­pése ezeket a nyugati hatalmakat visszavonu­lásra Uényszerítette, A szocialista tagállamok és az úgynevezett harmadik vi­lág országai közös fellépése megmentette az Egyesült Nemzetek Szervezetét és vi­lágossá tette, hogy a jelenle­gi nemzetközi viszonyok kö­zött szükség van erre a nem­zetközi együttműködés foko­zása érdekében — azzal a perspektívával, hogy a szo­cialista és általában a haladó erők programjának érvénvesi- lésével. az általános és teljes leszerelésért küzdve, a hábo­rús veszélyek okai végérvé­nyes felszámolásának a fóru­ma legyen. Az ENSZ-tagállamok több­ségének fellépése elérte ugyan, hogy a XX. közgyű­lés alapszabályszerűen és normálisan működjék, de a nyugati hatalmak egy cso­portjának az ENSZ szerve­zete ellen irányult aknamun­kái S az imjierialista hatal­mak jelenlegi agressziói kö­vetkeztében nem foglalkozha­tott a közgyűlés minden olyan kérdéssel, amely a jelenle­gi helyzet lényeges javítása szempontjából szükséges lett volna, $ határozatai csak szerény hozzájárulást jelen­tettek a nemzetközi helyzet javításához. Többségi bírálat az agresszorok ellen A szocialista tábor orszá­gai következetes munkával s a fejlődő országok képviselői­vel együttműködve igyekez­tek javitami a közgyűlés ered­ményeit Így születtek olyan határozatok, amelyek a gyar­matosítás és a noukoloíiialia- mus minden formájának meg­szüntetésére irányulnak; terv­be veszik olyan leszerelési világkonferencia létrehozását, amelyen azok az államok is részt vesznek, amelyek nem tagjai az ®NSZ-nek; megál­lapították az atomfegyverek eltörj eset lsének megakadá­lyozására irányuló fejlődés ajapalveit; elítélték az államok bel- ügyejbe való külső bea­vatkozások kísérleteit) s a közgyűlési megnyilat­kozások túlnyomó több­sége éles bírálatban ré­szesítette az imperialista agressaorokat, Népköztársaságunk küldött­sége, külpolitikánk alapelvei­nek megfelelően, tevékenyen vett részt a közgyűlés mun­káiban. Javaslatainkat kellő figyelem kísérte és azok ok kedvező visszhangot kaptak, Nemcsak a Magyar Népköz­társaság, hanem a szocialista országok általános nemzetkö­zi tevékenysége szempontjá­ból is jelentős, hogy ezen a közgyűlésen a legfontosabb bizottság elnöki tisztét a Ma­gyar Népköztársaság állandó ENSZ-képviselője látta el. Ilyen jelentős tisztséget az Egyesült Nemzetek Szervezetében szocialista delegátus 19|6 óta nem töltött be. Az Egyesült Nemzetek Szervezete a világtörténelem első olyan államközi szövet­ségi rendszere, amely aiáP- elvei szerint valóban egyete­mességre, a földkerekség minden népének felölelésérs törekszik. A feltételt közös felelősségvállalás A szervezet további sorsa a nemzetközi helyzet alaku­lásától függ. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének vál­sága ugyanis egyáltalán nem oldódott meg. Annak ellené­re, hogy a múlt közgyűlés viszonylag normálisan mű­ködött, a felszín alá húzódott válság bármely pillanatban a felszínre törhet és a? egész szervezetet felbomlaszthatja. Az ENSZ g második vi­lágháború végén úgy jött létre, hogy az antifasiszta szövetség különböző tár­sadalmi rendszerben élő győztes hatalmai szövet­keztek egymással az új háborús veszélyek kikü­szöbölése és a népek jó­szomszédi viszonyának ápolása érdekében. Ennek az alapelvnek az elfo­gadására kell az imperialista Hatalmakat rákényszeríteni; a normális nemzetközi érintke­zésre, az ENSZ alapokmányá­nak tiszteletben tartására nemzetközi tevékenységeik során, Emellett el kell érni, hogy az ENSZ Biztonsági Ta­nácsban döntő jogokat élve­ző, s az ENSZ sorsáért, a nemzetközi helyzet alakulá­sáért nagy felelősséget hordo­zó öt állandó tagsággal ren­delkező nagyhatalom sorában a Kínai Népköztársaság el­foglalja jogos helyét. Az öt. atomfegyverrel rendelkező hatalom és a többi, különbö­ző rendszerű ország együtt­működése tud olyan nemzet­közi helyzetet létrehozni, amelyben hatékonyan működ­het az Egyesült Nemzetek Szervezete a nemzetközi bé­ke és biztonság javára. Január 27-én kezdte meg ismét működését a genfi ti­zennyolc hatalmi leszerelési bizottság. A szembenálló frontok állásfoglalásai néhány pontjának tisztázásán kívül, ülésezései végtelen sorozatá­val eddig semmiféle lényeges eredményt nem ért el ez a bizottság. Az imperialista ha­talmak jelenlegi agresszióik leleplezésére használják a bi­zottságot is. Javaslataik álta­lában komolytalanok és azl a célt szolgálják, hogy elterel­jék a figyelmet a fegyverke­zési verseny szitására irá­nyuló akcióikról. Mind a 18-hatatmi konferencia, mind az ENSZ közgyűlés 20. ülés­szakán megtervezett leszere­lési világkonferencia csak ab­ban az esetben egyengetheti az utat az általános és teljes leszerelés felé, ha az ENSZ alapokmányában előírt együttműködést és közös fele­lősségvállalást sikerül megte­remteni a különböző rendsze­rű nagyhatalmak között. Soha nem látott fejlődés A szocialista országok rész­vétele és hatékonysága a nem­zetközi életben — minden­féle vita és meghasonlás el­lenére — nőttön nő. Éppen ma, a megtévesztő és sok­szor megzavaró negatív lát­szatokkal szemben annak a tételnek az érvényességét, és egyre növekvő erejű érvényes­ségét láthatjuk igazolva, ame­lyet az 1060. évi Moszkvai Nyilatkozat így fogalmazott meg: „a szocialista világrend- szer a történelmi események meghatározó tényezőjévé vá­lik", A világtörténelemben pél­dátlan az a gazdasági fejlő­dés, amelyet a szocialista or­szágok a szocialista rendszer építésének kezdete óta el­értek. M óé tanában szokás beszélni egyik-másik nyugati országgal kapcsolatban pros­peritásról. Nem egyszerűen prospe­ritásnak, hanem nemze­dékek és évszázadok el­maradottságát felszámoló példátlan fejlődésnek kell nevezni azt, ami a szo­cialista országokban vég­bemegy — mindenféle za­var, nehézség és hullám­zás ellenére. Szeretnék néhány szemléle­tes számadattal ízelítőt adui abból, hogy az európai szo­cialista országok régi helyze­tükhöz és a nyugat-európai országokhoz viszonyítva, ép­pen a szocialista társadalmi viszonyok következtében, mi­lyen fejlődést értek el. A kelet-európai szocialista országok a világ pssz-ipari termelésének ma közel egyber- mádét, mintegy 33 százalékát adják. Tizenöt évvel ezelőtt viszont 33 százalék helyett csak 18 százalék volt & kelet­európai országok termelésé­nek részaránya a világ össz- ipari termelésében, I860, és 1964. között a kelet- európai szocialista országok ipari termelése 37 százalékkal emelkedett; a fejlett kapita­lista országoké (az Egyesült Államokkal és a gyorsabban fejlődő Japánnal együtt) vi­szont csak 25 százaléksai nőtt­ISött az eszmecserék hatékonysága A szocialista országoknak különösen nagy gondot kell fordítaniok egymáshoz fűző­dő gazdasági kapcsolataikra. Erre a ml kormányunk nagy­mértékben figyel, Minden új- roeg-új, természetes és várat­lan akadály ellenére a KGST- hez tartozó országok egymás­hoz fűződő külkereskedelmi forgalma általában nőttön nő, a legtöbb esetben nagyobb mértékben, mint a más orszá­gokhoz fűződő külkereskedel­mi kapcsolatok növekedésé­nek üteme. Az elmúlt négy év alatt Magyarország külkereske­delmi forgalma 51 száza­lékkal nőtt általában. Ugyanezen idő alatt Ma­gyarország külkereskedel­mi forgalma a KGST országokkal 60 százalék­kal növekedett. A szocialista országok gaz­dasági és politikai együttmű­ködése fejlesztésének szolgá­latában megnövekedett az utóbbi időben az állami és pártvezetők kölcsönös látogatá­sainak gyakorisága. Ezeknek a látogatásoknak a jellege mostanában sokat változott, külsőségeiben kevésbé látvá­nyos, sokkal egyszerűbbé lett. Az eszmecserék és a megálla­podások hatékonysága viszont megnőtt. Szövetségünk a békét szolgálja Teljesen újszerű történelmi tapasztalat az emboriség szá­mára a gyarmati sorból fel­szabadult országok megjele­nése a történelem színpadán, új minőségben., a nemzetközi politikai, gazdasági, diplomá­ciai élet alakításának cselek­vő részeseiként önmagában mindegyüknek más-nrás a bel­politikai helyaeite, a külpoli­tikai szerepe. A fejlődés, a társadalmi átalakulás különböző fo­kain állnak, változatos 6» széle« skálát mutatva. A függőség és független­ség különböző arányú keveredésének széles va- riáeiősorozatban cinek. Ezeknek az országoknak a megjelenése a nemzetközi életben nagymértékben segí­tette az erőviszonyok megvál­tozását a béke és haladás ja­vára, s a nemzetközi szerve­zetekben., nundepekelőtt az ENSZ-ben. jelenlétükkel és tevékenységükkel nagyban já­rultak ahhoz hozzá, hogy az imperialisták propaganda fó­rumait Ás hatalmi eszközeit jelentős mértékben az anti- kolanializmus és antiimperia- lizmus fórumaivá s a bájté eszközeivé sikerült átalakíta­ni. A Szovjetunió példát adott A Szovjetunió jól jelké­pezte és hatásosan fejezte ld a szocialista országok helye­sen értelmezett felelősségit a nemzetköri helyzet alakulásé­ért, amikor felajánlotta jó szolgálatait India és Pakisz­tán kormányainak a közöttük folyó fegyveres konfliktus rendezése érdekében. Fel le­het tételezni, hogy még a tár­gyalás résztvevőit is kelleme­sen lepte meg, de t.'nyleg meglepte az a kedvező ered­mény, amely a tárgyalásokból megszületett. A Szovjetunió felelősség* teljes és hatékony köz­vetítő jó szolgálatait a* üdvözlő táviratok egész sora részesíti elismerés­ben. A Szovjetunió jó szolgálatai­nak eredménye nem csuk abban ál, hogy két ilyen ha­talmas népességű é* nagy kiterjedésű ázsiai ország, mint India és Pakisztán, történel­mi egymásrautaltságának is megfelelően elindult az egy­mással való konfliktus ren­deléseinek az útján, hanexn abban is, hogy mindkét or­szágnak segítséget nyújtott a nemzetközi életben felszaba­dult és hatékony módon va­ló részvételükhöz. A harmadik világ érdekeiről Vannak a harmadik világ or­szágai területén olyan sú­lyos tünetek, amelyek nemzet­közi aggodalmat is okoznak. Ezekből most egyet emelek ki. A Magyar Népköztársaságot az Indonéz Köztársasághoz ba­rátsági és együttműködési szerződés fűzi. Indonézia sor­sa, nemzetközi helyzete és sze­repe tehát bennünket nemcsak azért foglalkoztat, mert a vi­lág egyik legnagyobb országá­ról s belpolitikai viszonyai különböző jellegű külpolitikai hatásáról van szó, hanem azért is, mert országainkat sajátságos baráti szálak fűzik egymáshoz. Mi mélyen fájlal­juk, hagy a nemzetközi reak­ció közreműködésével — kü­lönböző belpolitikai hibák és ürügyek címén — egyes szél­sőjobboldali terrorszervezetek őrlik fel a haladó irányzatok, köztük a kommunista párt erejét s embertelen irtóhadjá­ratokat szerveznek a haladd mozgalmak tagjai ellen. A Magyar Népköztársa­ság képviselői a nemzet­közi szervezetekben is mindig következetesen álltak Indonézia mellett, a gyarmatosítók ellen, az Indonézia függetlenségé­vel összefüggő jogos köve- lések támogatása érdeké­ben. Kormányunk tisztelettel és megbecsüléssel tekintett min­dig Indonézia népei hősi har­cára a gyarmatosítók ellen, az ország és nép szabad, fejlődő életéért és a nemzetközi élet­nek a gyarmatosító elnyomók­tól való megszabadításáért. A harmadik világ országai­nak képviselői, a három kon­tinens szolidaritási konferen­ciája címen, pár héttel ezelőtt Kubában, Havannában napo­kon ét tanácskoztak. A törté­nelem során ez volt az első ilyen jellegű konferenciája a három kontinens: Ázsia, Afri­ka, Eatin-Amerika képviselői­nek. 79 ország mintegy 500 képviselője foglalt állást a je­lenlegi nemzetitöri helyzet leg­lényegesebb kérdéseiben. Olyan országok képviselői ezek, amelyeknek sok követel­ni valójuk van a világ más részeitől, mert évszázadokon át a legbar- bárabb elnyomás, anyagi kizsákmányolás, rabszol­gák er esketi elem, népirtás és gyarmati háborúk és a gyarmatosító hatalmak egymásközU háborúinak áldozatai voltak. A Magyar Népköztársaság küldöttei jelen voltak a kon­ferencián megfigyelői minő­ségben s kormányunk nagy figyelmet fordít a konfe­rencia határozatainak gondos vizsgálatára. Törekvéseink eredményesek Népköztársaságunk a vitás kérdések tárgyalásos rende­zésére az imperialista táma­dások, háborús veszélyek megfékezésére irányuló tö­rekvések támogatásával a nemzetközi légkör javítására, a békés egymás mellett élés politikájának érvényesít sere minden adódó lehetőséget fel­használ. Ez felel meg a ma­gyar nép alapvető érdekeinek a nemzetközi béke és bizton­ság ügyének, a szocializmus világméretű győzelme mun- kálásának­Örömmel mondhatom, hogy ezeknek a külpoli­tikái törekvéseknek van­nak szép eredményei. Hazánk nemzetközi kapcsola­tai valóiban jól és eg szsége- sen fejlődnek, Biztosak lehe­tünk afelől, hogy az ittho­ni eredményekre épülő kül­politikai tevékenységünk «jö­vőben is hasznos eredmé­nyekre vezet, Pártunk, kormányunk ilyen külpolitikai céljaiért dolgo­zik Külügyminisztériumunk, Népközt áreaságunk minden külföldön működő diplomá­ciai k; p viseleté s így is mondhatom! minden diplo­matája és minden más dol­gozója. Kérem az országgyűlést, tisztelt képviselőtársaimat, hogy a benyújtott, költségve­tést részesítsék támogatásuk­ban. * Az országgyűlésben a dél­előtti szünet után Yass Ist­vánná elnökletével folytató­dott a tanácskozás. A fel­szólalók között volt Bíró Jó­zsef külkereskedelmi minisz­ter Is. A költségvetés feletti vi­ta dr, Tímár Mátyás válaszá­val ért véget. Az országgyűlés az 1866. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslatot általános­ságban és részleteiben, az eredetileg beterjesztett vég­összegekkel a terv- és költ­ségvetési bizottság módosító javaslataival — egyhangúlag elfogadta. Az ülésszak az elnöklő Vass Istvánná zárszavával befeje­ződött.

Next

/
Oldalképek
Tartalom