Nógrád, 1966. január (22. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-28 / 23. szám

«> WÖGR AD J968. januSr 28. péntek: A „titokzatos” Taylor A partizánok iokozták nyomásukat Dél-Vietnam ban felélénkül­lek a harcok. Saigontól 440 kilométerrel észekkeletre, Gui Nhon körzetében, amerikai, dél-koreai és dél-vietnami csa­patok nagyarányú „tisztoga­tó” műveletekbe kezdtek a tengerpart mentén vezető el­ső számú fő közlekedési út felszabadítására. Nagyobb harcok vannak Saigontól nyu­gatra és dél-nyugatra, a Kambodzsai határ közelében is. Az AP jelentése szerint a partizánok fokozták nyumáaukat a Da Nang és Chu Lai között a ten­gerparton kialakított ame­rikai hídfőre és nagyobb veszteségeket okoztak az amerikai tengerészgyalo­gosoknak. A dél-vietnami légierők egyik tisztje Kambodzsába repült és ott politikai me­nedékjogot kért. Nguyen Duc Hien hadnagy kétüléses fel­derítő repülőgépével Pleiku- ból szállt fel. A hadnagy egyike volt a légierők azon tisztjeinek, akik ellenezték Ky mi­niszterelnök rendszerét. A vietnami tájékoztató iro­da közlése szerint amerikai repülőgépek január 25-én be­repültek a VDK légterébe és ott felderítő repüléseket vé­geztek több tartomány fe­lett. A Reuter washingtoni tu­dósítója szerint ottani politi­kai körökben változatlanul az a meggyőződés, hogy Igen rövid időn belül várható a VDK elleni bombatámadások felújítása. Bár a Fehér Ház szóvivője szerdán este kö­zölte, hogy még nem történt döntés e kérdésben, Johnson rö­videsen nem csapán a bombázások folytatását rendeli el, hanem utasí­tást ad a dél-vietnami szárazföldi háború foko­zására is. Maxwell Taylor tábornok, volt saigonl amerikai nagy­követ szerdán kijelentette, hogy jóllehet helyes volt az Észak-Vietnam elleni bomba­támadások szüneteltetése, most már a „légitámadások felfüggesztésének okai fogyó­ban vannak”. Arra a kér­désre, hogy az elnöknek ja­vasolta-e a bombázások foly­tatását, Taylor — arcán mo­sollyal — így válaszolt: „ha javasoltam, akkor sem mon­danám meg önöknek." Stewart nyilatkosata WASHINGTON (MTI) Stewart, angol külügymi­niszter csütörtökre virradó éj­szaka Washingtonba érkezett. Ugyanakkor megérkezett He­aley brit hadügyminiszter is. A repülőtéren tarott rövid sajtóértekezletén Stewart ki­jelentette, hogy az angol munkáspárti kormány ha- talomrajutása után arra a megállapításra jutott, hogy szerződéses kötelezettségei és tényleges erőforrásai nincse­nek egyensúlyban, erői túl- zottán igénybe vannak véve. Egy kérdésre válaszolva kijelentette, hogy Nagy-Bri- tannia nem szándékozik csa­patokat küldeni Vietnamba „csapatok küldése — mon­dotta — nem volna helyén­való, mialatt erőfeszítéseket teszünk egy békés rendezés érdekében.” A baloldali egység sikere A Francia Szocialista Párt válaszolt az FKP egységjavaslatára PÁRIZS Léderar Frigyes, az MTI tudósítója, jelenti: A Francia Szocialista Párt irodája nyilatkozatban vála­szolt Waldeck Rochet levelé­re, amelyben az FKP fő­titkára közös baloldali poli­tikai program kidolgozását ja­vasolta. A nyilatkozat rámu­tat, a Szocialista Párt a bal­oldali demokrata szocialista szövetség tagjaként nem dönthet egyedül a kommu­nistákkal való együttműkö­dés kérdésében. A javaslatot tehát meg kell vitatni a part­nerekkel. A kitérő válasz a Szocia­lista Párt vezetőségében tá­madt ellentétekkel függ ösz- sze. Gaston Defterre táma­dást indított Guy Mollet ei­A Trybuna Ludu válasza a Quick nyílt levelére A Franca és a Nemei Kommunista Párt vezetnek találkozása PÁRIZS (MTI) A Humanité csütörtöki szá­mában beszámol az FKP és a Német Kommunista Párt képviselőinek Párizsban le­zajlott megbeszéléséről. A né­met pártküldöttséget Josef Schleifstein, a Politikai Bizott­ság tagja, a Központi Bizott­ság titkára vezette, francia részről Waldeck Rochet ve­zette a megbeszéléseket. Esz­mecserét folytattak nemzetkö­zi kérdésekről és a kommunis­ta mozgalomról. A kiadott nyilatkozat aláhúzza, hogy a két párt egyetért a 19 kom­munista és munkáspárt 1985. március 1—5-i moszkvai ta­nulmányi értekezletének ja­vaslataival és a nemzetközi kommunista mozgalom egysé­gének megszilárdítására tö­rekszik. Mein csökken a feNxiiltseg; Dominikai jelentés A „Itatok** kiutat keresnek a Közös Piac válságából PÁRIZS (MTI) Luxemburgban pénteken délután újból összeülnek a „hatok” külügyminiszterei, hogy kiutat keressenek a Kö­zös Piac hét hónapja tartó válságából. A január 17—18-án lezajlott első „béketárgyaláson” — mint ismeretes — Couve de Mur- vtlle külügyminiszter előter­jesztette Franciaország felté­teleit. A francia kormány egy­részt azt kívánja, hogy a társ­országok mondjanak le a többségi szavazás elvéről, amelynek a római alapegyez­mény szerint ez év január elsejével kellett volna életbe­lépnie. Másrészt ki akarja cse­rélni a Közös Piac végrehaj­tó bizottságát, amely a nyu­gatnémet Hallstein-elnökkel az élén túlságosan nagy hata­lomra tett szert a külügymi­niszterek tanácsával szem­ben. Az elmúlt tiz nap alatt a partnerek tanulmányozták a ! fráncia javaslatokat. Szerdán Luxemburgban összeültek a hat ország állandó képviselői, hogy előkészítsék a külügymi­niszterek tanácskozását Pá­rizsban Schröder legutóbbi nyilatkozataiból arra következ­tetnek, hogy a pénteken meg­nyíló tanácskozás rendkívül keménynek ígérkezik. (Üzü'ájktöréüi — katonai bclif« órai ATHÉN Csütörtökön hajnalban ka­tonai behívót kézbesítettek a sztrájkoló görög autóbusz-al­kalmazottaknak, így Athén­ban és Pireusban a közleke­dés megindult. A városi al­kalmazottak azonban negye­dik napja folytatják béreme­lési sztrájkjukat. Ez az utca képén is látható: a járdát és úttestet eltakaxítatlan hul­ladék borítja. Sztrájkba lépett Görögország 20 000 sütőipari munkása is, mire katonákat és rendőröket vezényeltek a pékműhelyekbe. A sztrájk­mozgalom következtében a fegyveres erők tagjai végzik nemcsak a kenyérsütést, de a szemételtakarítást — sőt, a sírásás munkáját is. Modern KÜLFÖLDRE is különle­gességként küldhető Bart- ha szaruműves készítmé­nye. A kisipari kiállításon Vásárolhat belőle (Salgótarján József Attila kultúrotthon) január 31-ig. SANTO DOMINGO (MTI) Juan Bosch volt dominikai elnök egy nyilatkozatában ki­jelentette, hogy azoknak a katonai vezetőknek a maga­tartása, akik nem hajlandók elfoglalni a nekik kijelölt diplomáciai posztokat, egyre növekvő elégedetlenséget kelt az ország közvéleményében, s ez az elégedetlenség belátha­tatlan következményekre ve­zethet. Az AP egyik kommentátora azt a véleményét fejezi ki, nogy még ha az összes kato­nai vezető el is fogadja a külföldi megbízást, ez nem len, hogy a főtitkárt, aki megakadályozta u keresz­ténydemokratákkal tervezett szövetséget, eltávolítsa a párt éléről. A baloldali egy­ség sikere a köztársasági el­nökválasztáson megerősítette Guy Mollet helyzetét az el­nökségben, amely elutasította Defferrenek egy rendkívüli pártkongresszus összehívásá­ra tett javaslatát. Defterre és öt barátja kivált az elnökség­ből, de nem adta fel a har­cot Az Humamité vezércikké­ben rámutat., a Szocialista Párt válaszában nem veti el az együttműködés lehető­ségért és ilyen szempontból állásfoglalása haladást jelent a múlttal szemben. VARSÓ (MTI) A csütörtöki Trybuna Lu­du „Alarcosbáli divat” címen válaszai Mathias Waldennek, a müncheni Quick című he­tilap politikai kommentátorá­nak Cyrankiewicz miniszter­elnökhöz írt nyílt levelére. A Quick cikkírója elisme­réssel szól a lengyel püspöki kar szózatáról és a nyugat­német püspöki kar revansista álláspontjával szoiidarizálva krokodilkönnyeket ejt Wy- szynski hercegprímás útlevél- megvonása miatt. Walden levelében emlékez­tet arra, hogy „az NSZK kormánya több ízben ünne- oélyesen kijelentette az erő­szak alkalmazásáról való le­mondását ...” Ami az ünne­péi vességet illeti — írja a Trybuna Ludu — ebben va­lóban nem volt hiány. De vajon tisztességesnek nevez­fogja csökkenteni a hadsereg és Bosch közti feszült vi­szonyt. Minthogy azonban at­tól tartanak, hogy a tisztek ellenállása az elnök intézke­déseivel szemben erőszakos cselekményekre vezethet, s ezek az AÁSZ beavatkozását válthatják ki, a katonai ve­zetők igyekeznek az összeüt­közést elkerülni, — írja az AP. Erre mutat, hogy Camine- ro, a fegyveres erők miniszte­re és Jimenez, akit utódjául kineveztek, kedden előbb Go- doy elnökkel, majd Hu Bun­ker nagykövettel, az AÁSZ bizottságának amerikai tagjá­val folytatott megbeszélést. Ugyanakkor hozzáfűzte, sohasem kételkedtünk abban, hogy az Egyesült Államok kormánya helyesen jár el Vietnamban.” Síina u szovjet — japán ^ viszonyról TOKIO (TASZSZ) Silna Japán külügyminisz­ter, a minisztertanács ülésén beszámolt a Szovjetunióban tett útjáról. A külügyminisz­ter hangoztatta, hogy a Szov­jetunióval aláírt légiforgal­mi és kereskedelmi megál­lapodások hozzájárulnak a japán—szovjet kapcsolatok erősödéséhez. hető-e az az álláspont, méh még mindig a hitleri biroda lom 1937-es határait tartja érvényesnek, nem ismeri ei az Odera—Neisse és Balti­tengeri lengyel határokat és atomfegyver birtoklására vá­gyik? A nyugatnémet cikkíró a lengyel és német nemzet kö­zötti kibékülés szüikségessé- gért hangoztatja. Ez — írja a Trybuna Ludu kommentárjá­ban — csak a nyugatnémet kormány Lengyelországgal szembeni hivatalos politiká­ja megváltoztatásának, Eu­rópa újbóli felosztásának, a mindennemű erőszakról va­ló lemondásnak alapján le­hetséges — írja a Trybuna Ludu és rámutat a másik né­met állam, az NDK mér rég megtalálta a megértés és ba­rátság útját Lengyelország­gal. Caamano sajtóértekezlete LONDON (MTI) Francisco Caamano ezredes, a dominikai fegyveres felkelés volt vezetője, akit katonai attaséként Londonba száműz­tek, szerdai sajtóértekezletén kijelentette: jelenlegi beosztá­sát akarata ellenére, kénysze­rűségből fogadta el, s sze­retne visszatérni Dominikába, mihelyt lehetséges. Caamano reményét fejezte ki, hogy a szélsőjobboldali katonai vezetők is engedel­meskednek az elnöki rendelet­nek, mert — mint mondotta — „különben ismét megtör­ténhet., hogy Dominika népe veszi kezébe az ügyek intézé­sét”. 1 nyomok nem a Hetedik Mennyországba vezetnek... Ki ölte meg az ellenzéki matematika tanért? — Egy kémszervezetet étszerveinek — Ha a tanú eltűnik... A nyomok nem a Hetedik Mennyországba vezetnek- Pe­dig a véresen komoly történet, amely a francia újságolvasó­kat legalább annyira Iáiba hozta, mint a nálunk sorozat­ban látott tv-film a ml né­zőinket, egy „krimi” meseszö­vését megszégyenítő módon indult. Szerepelt benne titok­zatos telefonáló, álbajússt ra­gasztó rendőrtiszt, s termé­szetesen, csikorogva fékező fekete gépkocsi is... Ezt a krimit azonban az élet írta — a múlt év legaljasabb és leg­botrányosabb politikai gyilkos­ságáról, amely ezekben a na­pokban látványos körülmé­nyek között érkezett el a de- tektívtörténetekben hagyomá­nyos „mindent megmagyará­zó” utójáték előtti pillanatok­hoz. Az áldozat: Mehdi Ben Bar­ka, a marokkói ellenzék le­gendáshírű vezére, a havan­nai trlkontlnentális értekez­let előkészítő bizottságának vezetője. A tettes: Ufkir tá­bornok marokkói belügymi­niszter A bűntársak: a ma­rokkói - és a francia kém- szolgálat emberei. A bűntény, a gyilkosság színhelye agy Párizs-környéki villa. ide szállították az ügynökök Ben Barkát, miután a francia fő­városban fényes nappal — két rendőrtiszt segítségével — elrabolták. De Gaulle közbelép Ez az utóbbi mozzanat ak­kora vihari kavart, hogy a francia kormány kénytelen volt minisztertanácson foglal­kozni az üggyel, sőt maga De Gaulle elnök, aki Ben Barkát személyesen is ismerte, ren­delt el „rangra való tekintet nélküli” vizsgálatot- A közvé­lemény szinte pártkülönb­ség nélkül követeli, hogy a hatóságok vonják le az eset konzekvenciáit A kabinet máris bejelentette, hogy ala­posan átszervezi a francia hírszerző és kéinelhárító szjI- gálatot, módosítja a rendőr­ség és az igazságügyi szervek kapcsolatát. Leváltották a kémszolgálat Finville fedőne­vű őrnagyát, aki mindent tu­dott az emberrablásról. Sőt.: váratlanul nyugdíjazták a hír­szerző szolgálat főnökét, Jacquier tábornokot. Végül: csaknem három hónappal a történtek után a francia kor­mány áldását adta arra, hogy nemzetközileg körözzék Ufkir belügyminisztert és ugyan­csak marokkói magasállású cinkosait, akiknek ténykedé­sét a világsajtó már novem­berben alaposan szellőztette... A rabati reakció A hivatalos francia vád­emelés esetleg Párizs és Ma­rokkó diplomáciai kapcsolatai­nak életébe kerülhet. A két ország viszonya már Ben Bar­ka elrablását követően fagy­pont alattian hűvös volt, előbb II. Hasszán király párizsi, majd a francia földművelés- ügyi miniszter marokkói út­ja maradt eL Most a két or­szág nagykövetei utaztak ha­za. A francia körözésre vála­szul a rabati kormány, s ma­ga az uralkodó tüntető mó­don szolidaritást vállalt Uf- kirral — II- Hasszán egy ün­nepi fogadás előkelő nemzet­közi nyilvánossága előtt je­lentette ki, hogy feltétlenül megbízik miniszterében. Ma­rokkói részről — nem min­den él nélkül — azzal vág­nak vissza a vádakra, hogy a Ben Barka-ügy, a párizsi átszervezések tanúsága szerint is — a francia rendőri és hír­szerző szervek műve volt. Párizs számára már csak presztízs-okokból is fontos, hogy igazolja a francia ható­ságok — másodlagos szere­péi, ami viszont a „marokkói vonal” felgöngyölítése nélkül nehezen képzelhető el. Randevú Frankfurtban De vajon hogy keiül a csizma az asztalra — és a francia hírszerzés az „Opera­tion Ben Barká”-ba? A frán­cia kormánypárti sajtó elein­te az Afrikában rendkívül a k- tív amerikaiakat, közelebbről a CIA-t gyanúsította. Való­színű, hogy ennek a húrnak a megpendítése afféle előzetes mentőakció volt: így próbál­ták volna elterelni a figyel­met a francia hatóságok fe­lelősségéről. Az érvelés akkor mégis logikusnak tűnt, hiszen Ben Barka elrablása kétségte­len tőrdöfés a francia-marok­kói kapcsolatok hátába, ami különben az amerikaiak ter­veibe igen jól beleillik. Ma már tudjuk, hogy francia ügy­nökök támadták hátba a francia kormány afrikai poli­tikáját. Hogyan történhetett ez? Párizs és az afrikai fő­városok rendőri szervei között még a gyarmati időkben ki­alakult az együttműködés. Va­lószínű, hogy ennek az együtt­működésnek a tehetetlenségi nyomatéka érvényesült most a francia és marokkói ügy­nökök első pillantásra meg­magyarázhatatlan összjátéká- ban. Erre vall Ben Barka fivéré­nek múlt heti sajtónyilatko­zata is. Eszerint a fivér frank­furti lakásárt tavaly április­ban politikai tárgyalások kez­dődtek Ben Barka és Marokkó párizsi nagykövete között- A téma: az uralkodó egykori matematika tanárából ellenzé­ki vezetővé előlépett Ben Bar­ka és a rabati udvar esetleges közeledése. Ezt a közeledést tette lehetetlenné Ben Barka *i rablása és meggyilkolása, ami — a fivér ezt határozot­tan állítja — csakis a kor­mány és az udvar reakciós köreinek állt érdekében. El­sősorban Ufkir belügyminisz­ternek, aki két és fél eszten­deje, egy állítólagos összeeskü­vés ürügyén, a külföldön tar­tózkodó Ben Barka fejére ú) kimondotta — a többi ellen­zéki vezetővel közös — halá­los ítéletet. Foto — a prefektura előtt... A marokkói szálak vissza­gombolyitása tehát nem akár­milyen politikai dzsungelbe vezetné egy párizsi per pub­likumát. No, persze, távolról sem teljes még maga a pá­rizsi gombolyag sem. A napi hírekben kavargó nevek kö­zül csak egyet említünk: azét az emberét, aki az új év első hetében váratlan feltűnésével, majd még váratlanabb eltűné­sével — ismét lökést adott a Ben Barka-pömek. Ez az em­ber Georges Figon, a szem­üveges „filmvállalkozó” és gengszter... Bár hetek óta körözték, még a párizsi ren- dőrprefektura épülete előtt is sikerült róla fényképet ké­szíteni — csak a rendőrség nem találta. Pedig fontos ember: Ben Barka beugratá­sának előkészítésétől a gyil­kosság végrehajtásáig első kézből származó tanúvallo­másokkal szolgált rejtekhe­lyéről a párizsi sajtónak. És ez az ember — még nincs egy hete — rendkívül különös kö­rülmények között öngyilkos lett- Legalábbis a helyszlnrs érkező rendőrök így konsta­tálták. S még ki sem hűlt Figon, az ügybe belekevere­dett rendőrtisztek módosítot­ták korábbi — beismerő val­lomásukat. .. Csoda hát, ha a francia lapok azt gyanítják, hogy valakinek vagy valakik­nek érdekében állt a fecse­gő szemtanú elnémítása. S ezeket a valakiket szin­tén nem — a Hetedik Menny­országban kell keresni... (*P)

Next

/
Oldalképek
Tartalom