Nógrád, 1966. január (22. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-27 / 22. szám

T966. január 27, csütörtök. NOCRÍD ** Korszerű technika — új feladatok Túlteljesítették tervüket! a nógrádszakáli baromfitenyésztők Mai jegyzetünk Kedélyesen könnyebb íXrtgrohh figyelmet a szakmai képzésre Az üzemek, a vállalatok mindennapi termelő tevékeny­ségéhez szorosan kapcsolódik a dolgozók szakmai tudásának gyarapítása, a továbbképzé­sükről való gondoskodás. A mai ember a technika gyors ütemű fejlődésének időszakát éli. A termelő berendezések nagyarányú korszerűsítése a szakmai ismeretek bővítését sürgeti. Munka után az iskolában A szakemberek képzése ál­lami feladat, mely különböző színtű intézményekben törté­nik. Az általános műveltség és a szakmai tudományok iránti érdeklődést mutatja, hogy me­gyénkben jelenleg 1500 dolgo­zó folytatja általános iskolai tanulmányait. Háromezeröt- százhuszonkilencen a gimnázi­umok. technikumok esti és le­velező tagozatain szereznek is­mereteket a növekvő igényű tennivalókhoz. Ennek az adja meg különleges értékét, hogy a tanulók a mindennapi mun­kában résztvevő emberek. A termelés és a család gondjai mellett vállaikra veszik a tu­dás elsajátításával járó nehéz­ségeket is. Nem könnyű a dol­guk, mert már régen kinőttek az iskola padjaiból és jelent­keznek náluk a korral járó ne­hézségek Is. Sokan a szakmai képzést biztosító tanfolyamokat, cél­tanfolyamokat látogatják, bo­nyolultabb műszaki témákkal foglalkozó előadásokat hall­gatnak. Gyáraink egy részé­ben ma jóval több a szak­munkás mint a korábbi évek­ben volt. Az Öblösüveggyárban 31 üvegfúvó, a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalatnál 100 dolgozó szerzett gépkezelő és kazánfűtői szakmunkás ké­pesítést egy esztendő alatt. A Tűzhelygyárban 122 betanított munkás sajátította el a szük­séges elméleti ismereteket az elmúlt esztendőben. Az Acél­árugyárban 957 munkás kap­csolódott be az öntő, a ko­vács, a pácoló és a hegesztő szakma elsajátításába. A Nóg­rádi Szénbányászati Tröszt bányaüzemeiben egy év alatt ötezren vettek részt különböző szaktanfolyamokon. Az álta­lános tapasztalat szerint a munkások legszívesebben cél­tanfolyamokra járnak. A gépállomások dolgozói is megértették, hogy a korábban megszerzett szaktudás már ke­vés. Ezért a múlt évben 320- an vállalkoztak arra, hogy traktorvezetői és szerelői vizs­gát tegyenek. Többségük si­kerrel valósította meg tervét. A kereskedelmi alkalmazot­tak közül jelenleg 480-an ta­nulnak. Velük együtt az össz- dolgozók 85 százalékának már megvan a szakmai képesítése. Ennek jó hatása a kereskede­lem kulturáltságában jelent­kezik. Adjanak tanácsot A gazdasági vezetés színvo­nalának emelése, a növekvő feladatok eredményes végre­hajtása szükségessé teszi a műszaki beosztású dolgozók szakmai ismereteinek bővíté­sét is. Nekik messzebbre kell látniok, hogy a bonyolult gaz­dasági kérdésekben jól eliga­zodhassanak. A magasabb műszaki műveltség megszer­zésére serkenti őket, hogy a műszaki tudományok állandó­an fejlődnek, a termelési el­járások korszerűsödnek, új anyagokkal, szerkezetekkel, berendezésekkel kell dolgoz­ni. Ezekhez a beosztottak a műszakiaktól kérnek tanácsot. Ennek elősegítése céljából az Acélárugyárban, az Ötvözet­gyárban, a Bányagépgyárban és néhány mezőgazdasági üzemben olyan tanfolyamokat szerveznek, amelyek az előbb említett problémákkal Ismer­tetik meg a hallgatókat. Ugyanakkor egyre inkább ér­vényesül a kormánynak és a SZOT-nak az a határozata, hogy minden műszaki beosz­tású szerezze meg a bizton­ságtechnikai vizsgát. Szükség van erre, egyrészt a zavarta­lan termelés érdekében, más­részt a dolgozó ember testi épségének védelme miatt. A szükségleteknek megfelelően A vitathatatlan fejlődés el­lenére azt kell mondani, hogy vállalataink többségénél még keveset tettek a szakmai kép­zettség növeléséért. A múlt tapasztalatai arra intenek, hogy az üzem távlati tervé­nek figyelembevételével idő­ben gondoskodjunk a jól fel­készült szakemberekről. Ha így cselekszünk, akkor nem fordulhat elő olyan eset, hogy bár korszerűsítjük a terme­lést, új gépeket állítunk mun­kába, de nélkülözzük a hoz­záértő szakembereket. A meg­oldás helyes módja az, ha vállalataink perspektivikus oktatási tervet készítenek, amelyben jóelőre. a szükség­letek mérlegelése alapján ha­tározzák meg a szakember utánpótlás képzésének tenni­valóit. Helyben mindenkinek Fontos módja a tudás gya­rapításának a tapasztalatcse­re, az új eljárások, kiváló újí­tások közkinccsé tétele. A ta­pasztalatcsere hallgatósága és előadója is rendszerint a hely­beliek közül kerül ki. Ez a módszer a szakmai nevelésnek mindenütt alkalmazható, cél­ravezető formája. Ezért a szakszervezeti bizottságok ak­kor végeznek igazán hasznos munkát, ha olyan ankétokat, bemutatókat szerveznek, ame­lyek a mindennapi munkához adnak segítséget. De egyúttal gondoskodjanak arról is, hogy a megismert új eljárások be­kerüljenek a technológiai uta­sításokba. Évente egyre több fiatal szakmunkás, technikus, mér­nök kerül gyárainkba. Nem mindegy, miként indulnak el pályájukon, milyen segítséget kapnak a kezdésnél. Mivel nem rendelkeznek mindjárt gyakorlati tapasztalatokkal, jó ha részükre sajátos, a kezdő lépéseket segítő előadás-soro­zatokat indítanak. Fontos az önművelés A szervezett oktatáson kívül fontos az önművelés is. Töb­bet kell forgatni a műszaki könyveket, a hazai és külföldi folyóiratokat, amelyek a mű­velődési otthonokban, könyv­tárakban és a műszaki klubok­ban megtalálhatók. Csupán a szakszervezetek letéti könyv­táraiban több mint 15 ezer kö­tet található. Ennek ellenére az olvasottsággal korántsem lehetünk elégedettek. A köny­vek propagálása a szakszerve­zeti bizottságokra tartozik, azok pedig elfeledkeznek erről a feladatukról. Az említettek szervesen be­letartoznak az üzem minden­napi életébe. Megoldásuk nél­kül el sem képzelhető a kí­vánt, vagy annál gyorsabb ütemű fejlődés. Solymosi Imre Télen is leltei T,rAn ezek szerint *f“^*'*í télen is le­het egyösszegű munkautal- vánnyal dolgozni. Csak egy kis jószándék kell hozzá, meg szervezés, s akkor eshet a hó, jöhet a fagy ... Bár, ami a havat illeti, túl­ságosan nem örülnek neki a Nógrád megyei Építőipari Vállalat munkásszállójának építői. Folyton söprögetni kell a födémekről, járhatóvá ten- iii a közlekedési utakat. S hát erre nem szól az „előre- utalvány”. Az csaik kitűzött félt ismer, meg határidőt, an­nak a végén pedig: teljesítette a feladatot a brigád, vagy sem. A balgád egyébként Kormos Fáié. A nyolc kőműves és hat segédmunkás rég, s jó nevet szerzett a vállalatnál. A fel­adat pedig: március tizen ki­lencedikéig felhúzni ennek a négyemeletes épületnek min­den falát, a válaszfalakat is. Ezért a törvényesen járó munkabér harminckétezer fo­rint. s ha a határidővel nem lesz baj, rájön még három­ezer forint, célprémium. Szabó Pál művezető kalau­zol el Kormos Pálhoz. Amíg felérünk az első emeletre, magyaráz. „Itt lesznek a szo­bák. Három személyesek. A lakószobákhoz előtér vezet. Abban mosdó és szekrények. Négyszázöt munkásra mérete­zett korszerű szálló lesz ez. Modernebb, mint a mostani központi munkásszálló.” Kormos Pál zömök, erős ember. Csupa határozottság, kiegyensúlyozottság. Talán ezért szereti az előre utalvá­nyozott munkákat is. Látja két három hónapra is. hogy mit kell végeznie, mi jár ér­te, s a lépteit is ahhoz iga­zítja. Ez utóbbi különösen fontos. Hiszen hiába a jó- szándék. meg a munkahelyi szervezés, itt ott azért elő­előtűnnek akadályok. Ez az építkezés például tavaly no­vemberben indult Illetve ak­korra az alapárkokat a gép már kivájta. Hanem a daru csak jó hónapos késéssel ér­kezett. Aztán sokáig tégla nem volt. A művezető, s a brigádvezető a födém elemek felé pillant: nem ártana, ha abból is már most több vol­na. — De azért a határidőre készen leszünk! — mondja Kormos Pál. Már hogy ne lennénk készen? — Hiszen álé­kor keressük meg az órabé­rünket, s a prémiumot is kár lenne elveszíteni. — S ha valami közbe jön? Akadály eddig is volt, lehet ezután is! — Ha látjuk, hogy szorít a cipő, inkább itt maradunk munkaidő után is. Vasárnap is eljövünk dolgozni. De baj nem lehet...! líotrirpl mínusz há­rom fok volt itt a hideg. De a munka­helyen elkészültek nagyobhá- ra, sőt, dolgoztak is már az idén tizennégy fokos fagy­ban. A művezető mondja el. hogy van egy gőzkazánjuk, melegítik a kavicsot, a vi­zet. A habarcs egész langyos, amikor dolgoznak vele. Azt már megint Kormos Pál em­líti, hogy az öltöző-mosdó, az ebédlő nemcsak tiszta, rendes, de amikor szükség van ró, kellemes meleg. Munka köz­ben forró teát is kapnak ... — Nem is hiszem, — mond­ja a brigádvezető — hógy van most: a vállalatnál még egy ilyen külső munkahely, amelyik ilyen jó lenne télie- sítve. A művezetőnek csillog a Értékelte a baromfitenyész­tők tavalyi munkájának ered­ményét a nógrádszakáli Ha­ladás Termelőszövetkezet ve­zetősége. A munkacsapat mintegy tízezer naposcsibét nevelt fel az idén. Az asszo­nyok vállalták, hogy az apró- jószágok tízhetes korukra el­érik az egy kilós értékesítési súlyt, s a tartási időt kilenc hétre szorították le. Ugyan­csak jelentős eredmény, hogy egy kiló baromfihús előállí­tásához 3.4 kiló takarmányt használtak fel. Gondos, kö­rültekintő munikávail sikerült elérniük azt is, hogy a csibe­elhullás az engedélyezett há­rom százalék alatt maradt. A munkacsapat tagjai résztvettek tavaly a baromfi- tenyésztők magyamándori ta­pasztalatcseréjén. Az eredmé­nyes módszereket felhasznál­ták munkájukban. Az asszo­nyok hozzáértését, szorgal­mát dicséri, hogy a tervezett netven mázsa baromfihús he­lyett csaknem száz mázsát ér­tékesített tavaly a szövetke­zet. í j borospalackok Az üvegből készült italos palackok felett lassan eljár az idő. Törékenységük, és 'a betétes rendszerben való visszaváltással járó nehézsé­gek Indokolják ezt. A PVC- ből készült hengeres, vagy csonkaikúp alakú műanyag­palackokat az automaták ma már 2500 dlb/óra teljesítmény­nyel állítják elő sok ország­ban, olcsó áron. A borok forgalomba hozata­lára gyártanak belül lakko­zott fémdobozokat is. A fonókban ahol vidám nóta száll, könnyebben forog a rokka, s ha tréfálkozás közben fosztják a kukoricát az idő is gyorsabban elrepül. Aztán a nóta is arról szól, hogy dalolva könnyebb ... Dehát megkérdezhetnénk ki­nek van mindig ehhez kedve? Vannak vöröshagyma gon­dok, kisebb bajok. S ha fáradtak vagyunk a megszépítő mosoly elköltözik az arcunkról. Pedig a derűs arc min­dig megvidámít, közvetlenségre hangol, jóérzéseket tá­maszt. Sorban állok az üzletben. Várom, hogy nekem is ki­mérjék azt a 15 deka felvágottat ami a nap búcsúztatá­sához kell. Vége a munkaidőnek, ilyenkor olyan egy vá­rosi üzlet. — különösen a salgótarjáni, — mint a méhkas. Mindenki igyekezne, a gondolata talán már otthon jár. Sajnos nem vagyunk udvariasak, morgolódunk, könyök­kel szerzünk elsőbbséget. A pult másik oldalán az eladó­nő gépiesen nyisszantja a szalámikarikákat. Katonásan pattognak a szavak. Vibrál a türelmetlenség. Az ember szeretne futni, dehát akkor mi lesz a vásárlásból? Fiatal­ember áll a sorban, tekintetével az eladónő fürge moz­dulatait, kéz járását követi. Még vannak előtte vagy nyol­cán, de rajta nem látszik a siethenék. Egyszer összeakad a tekintete az eladóéval s megszólal. — Barátom, milyen lassú a kiszolgálás, ha ez így ha­lad, ide hozza a postás a nyugdijat... Ez önmagában véve nagy sértés lenne, de ahogy mond­ja, s ahogy hangjából érződik a tréfás ingerkedés, az el­adónő kezében megáll a kés, ránéz a fiatalemberre és hangosan elneveti magát. Felemeli az éles szerszámot az­tán mutatja, hogy lesz csihi-puhi ha... Az előbb még morózus emberekben feloldódik a feszültség, úgy hat a kis epizód a kedélyekre mint amikor a borús felhők mö­gül kikacsint a nap, meleget, fényt árasztva. Nézem az arcolcat, felenged rajtuk a szigorúság meg­szűnik a hangtalan lökdösődés. Az eladó is vidám, most már többször tekint fel a pult mögül, talán nem is siet olyan nagyon, mint a tréfás megjegyzés előtt, mégis úgy tűnik mintha előbb kerülnék sorra, gyorsabban kapnám,, meg amit kérek. Valami bennem is megmozdul, szeret­nék elmondani egy tréfát, de sorra kerülök. Ha jól em­lékszem egy kicsit dudorásztam magamban, amikor jöt­tem kifelé a.z üzletből. Valóban igaz: derűsen, könnyebben telnek a percek, az órák, az élet is más. Kár, hogy erről néha megfeledke­zünk. Pedig a vöröshagyma gondok is megoldódnak, s a fáradtság is elmúlik... (gulyás) lomhftnyi tervek Jobb minőség - új lorgókemence A hő vastag, fehér leplet húzott a tájra. Nagy pelyhek- ben hull most is. A máskor kátyús, zöttyenőkkel tűzdelt út is síma lett. A gyár kémé­nye pipál, de füstje csak néhány méterre jut, majd el­terül. Bent a két alagutke- mence árasztja a meleget. Pezsgő élet, serény munka folyik Bomb árnyban, a cse- fépkályhagyártás fellegvárá­ban. Híre van a romhányi cse­szem«. Látom jólesett neki, amit Kormos Pál mondott, hiszen Szabó Pálnak nem csekély része van abban, hogy ez az elismerés elhangzott. — Csak még az ivóvizünk lenne közelebb, meg jobb. Mert azt bizony elég messzi­ről kell hordani, s nem is valami tiszta —szól a műve­zető. Amint az épületből a desz­kapallón leereszkedtünk, mu­tatja a megcsúszott dombol­dalt. — Mint a malter vagy a lá­va, úgy áradt lefelé Mást sem csináltunk gyakran, csak az útból ellapátoltuk a sáros földet. Most megfagyott, meg­állt, de már előre félek, ha felenged az idő: mi lesz, új­ra kezdi...? Ha Kormos Pál — bár kimondatlanul — a művezetőt dicséri, mikor ma­gunk maradunk, Szabó Pál a brigádvezetőre mond elisme­rő szavakat. Öröm velük a munka. Nemcsak a kőműve­sekkel, de a segédmunkások­kal is. — Tavaly Zagyvarónán mi csináltuk az Erőmű húszon- egvlakásos épületét. Dicsé­rettel vették át tőlünk. Azt szeretném, ha ez is úgy si­kerülne — búcsúzik. Cs. G. répnek. Díszes, cirádás kály­háik. kandallóik megtalálha­tók az országban mindenütt. Igény, megrendelés mindig volt és ma különösen van. Negyven évig azonban telje­sen manufakturális jellegű munka folyt itt. Az elmúlt ötéves terv nagy változást ho­zott. Tavaly fejezték be az 50 milliós beruházást, és ha most látnák a volt tulajdo­nosok, az Angol—Magyar Bank, vagy a Nagybátony— Újlak Egyesült Iparművek urai, elcsodálkoznának. A nyersanyag előkészítése gépesített. A csempék nagy részét öntik. Gépesítették a szikkasztást; a szárítást sőt a szállítást is. Az új automa­tikus. félautomatikus beren­dezések megkönnyítették, ter­melékenyebbé, gazdaságosab­bá tették a munkát. — Tavaly mégegyszer any- nyit termeltünk, mint az elő­ző évben — újságolja Gyö­kér István főmérnök, akit az egyik alagútkemenee mellett találtunk. Készítettünk 8114 tonna kályhacsempét. Rövid számítás után az is kiderül, hogy ez több mint negyven­ezer cserépkályhát jelent. — Faburkoló lapból 3665 négyzetmétert gyártottunk. A tervünk több volt, viszont az igény, a megrendelés keve­sebb. Samott-t,égiából 335 ton­na készült. Ezt bélelésre al­kalmazzák. — magyarázza. A gyár képe teljesen meg­változott. A régi épületszárny­ban és az emeletén még ké- ziformázók dolgoznak. — Húszán maradtunk a kézi formázásnál, csak egyne­gyede ez a régi létszámnak — újságolják majd elmond­ják azt is, hogy a többiek, főleg a fiatalabbak az öntés­nél. tehát gépeken dolgoz­nak. Az elmúlt ötéves terv so­kat adott a Romhányi Cserép- kályhagyárnak. Vajon az újabb mit hoz? A főmérnököt kérdezem. Elgondolkozik, majd így válaszol: — Most elsősorban nekünk kell jobban dolgozni. Idei kályhacsempe tervünk csak­nem háromszáz tonnával több a tavalyinál. Igen fontos, hogy a minőségben érjünk el ja­vulást. Tavaly az év elején az új berendezések kezelésében még gyakorlatlanok voltunk, ezért csak 68—70 százalék­ban készítettünk első osztá­lyú árut Az év végére az arány 30 százalékra emelke­dett. Így jogos a remény, hogy az idén még jobb lesz. Fontos kérdés ez, mert az első osztályú csempéért 10 százalékkal többet kapunk. — Két alagútkemencénk javítása is szerepel a terv­ben. Az egyik már elkészült, üzembehelyeztük. A jelek szerint nem lesz vele problé­ma. A jobb nyersanyag-el­látás érdekében forgókemen­cét akarunk létesíteni. Jelen­leg ugyanis a samottot más üzemektől kapjuk, s az el­látás akadozik. A tervezett íörgókemence enyhítené gondjainkat — Másik tervünk, hogy generátorgáz helyett propán- bután gázas égetésre térünk át, mert tisztább, és gazda­ságosabb is. Ez azonban még csak terv, — magyarázza a főmérnök. A kemencéhez hívják. A figyelőnylláson a tüzet vizs­gálja. Az ajtón új csillét tol­nak be. Utazik a nyers kálv- hacsempe. A kemence má­sik végén égetett csempét szednek ki és küldik a kész­áru-raktárba. — Nehéz a szállítás. Vin­nék gépkocsival is a készárut de ezen a bekötőúton össze­törne. Évek óta kérjük, javít­sák meg. Az idén már végre tehetnének valamit — pa­naszkodnak. Kint esik a hó. Emberek jönnek, ruhájuk fehér. Leve­rik csizmájukat kabátjukat Kezdődik a délutáni műszak. B.J.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom