Nógrád, 1966. január (22. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-26 / 21. szám
NÖGRÄD WCS. jantrSr 26. szerdal A Utazás a zene birodalmában I. A száj-játékoktól as ötfo k úságig Idegenforgalmi Ki mii tud? a TV-ben A zene nem istenek ajándéka. Mégcsak nem is néhány erre alkalmas egyén tevékenységéből fejlődött ki. A zene bölcsőjénél a természet áll őrt, mint teremtő, táplálékadó, vérrel ösztönző jelenség. Mondhatnék, hogy a zene ősi formája nélkülözte az embert, de formába már ez az ember öntötte. Testi valóságával, tapasztalatával és felidéző képességével találta meg a zene kettős anyagát: a hangot és az időt. A zsákmányszerző örömével fedezte fel saját magában ezeket a képességeket, melyre a körülötte levő közvetlen természet hívta fel a figyelmét. A zenei hangok őse már ott található az üvöltözésben és a vinnyogásban, ez már félig beszéd és ének. A születés órájában csillan fel a hanglejtés: akár a világra jött gyermek szemének villogása, úgy áll össze a beszéd hangzási és hangsúly-rendje. Ez már a zene eredete, mai beszédrendünk alapja, mely különbséget tesz nyelvek és nyelvjárások között. Ameny- nyire nem volt jelen az ember a természeti hangok létrejötténél, annál fontosabb az a pillanat, amikor megismeri saját testi valóságát. Hiszen az emberi test az, mely a hangkeltések kifogyhatatlan variációját rejti magában. Az ököllel vert mell, a meztelen talpak csattogása járás közben, a megütött bőrfelület már magában számos hangforrás. A test elsőrendű hangzásadó szerve a száj. A természetes, szabad éneklés, csak a reneszánsz korába nyúlik vissza. Az emberiség kezdeti szakaszán még nem beszélhettünk éneklésről. A magasabb fejlődési fokon levő primitív népeknél rituális, mágikus jelenség, elváltoztatott hangokon történik. Zajok, füttyök, zörejek emberi szájon való megjelenéséről beszélhetünk. Vajon nem ezt mutatják a kisgyermek száj-játékai? Természetes, hogy ez kibővül a hangszeres utánzásokkal, mivel teremtő, környezet-, és helyzetváltoztató emberről van szó. Tehát a zene kezdetén mindjárt énekes és hangszeres zenéről is beszélhetünk, de nagyon nehéz egyiket, a másik elé helyezni. A legújabb kutatások az egyidejűség kölcsönhatásában vizsgálják ezt a kérdést. A mai kutatók úgy látják, hogy a természet és a zene előbb említett kettőssége, szorosan összekulcsolódva jelentkezett. Nem lehet pontosan megállapítani, hogy az előbb említett száj-játékok milyen mértékben voltak beszéd- jellegűek és milyen hatást gyakoroltak a hangzást felfedező alkotójukra. Ugyanezt mondhatjuk az afrikai dob hangzásáról is. Nem lehet bizonyítani, hogy nem előzte-e meg közlő szerepével a beszédnyelvet. Tehát ismét csak kölcsönhatásról beszélhetünk. Fontosak még a különböző munkaeszközök, melyek mint zörej, és zajkeltő alkalmatosságok, nagy szerepet játszottak, a hang kialakulásánál. A súlykolók, mozsarak, teknők zaja éppen olyan kísérője volt az akkori éneknek, mint korunkban a gépek zaja. Még az előbb említett meztelen talpak csattogására is tudunk példát felhozni (ma mintha nem csattogtatnánk talpunkat ugyanúgy?), gondoljunk az ideges ember ujjátékára, vagy járására. Ezek a hangok a mindennapi élettel való kapcsolatot mutatják, elválaszthatatlanok tőle. Meghatározzák a cselekvés milyenségét, történésének helyét. Meghatározzák azt, hogy a mozsárban milyen gabonát törnek és milyen távolságban. Az emberi hang is ilyen, mert jellemzi az állapotot, valaki hol és miért kiáltott. Tehát fontos a hangot előidéző és a hangot halló számára is. Az emberi alkotó tevékenység kezdetén nagy hatással voltak a munkadalok, melyek a munka ritmusával jöttek létre. — Ezt tükrözi nálunk — fejlettebb fokon — a „hórukk”, vagy az orosz „ej-uh- nyem” kiáltás is. Hasonló az arab tevehajcsár mondókák eredetére utaló történet: „Modhamak, Adnan fia Madd fia Nizar fiának rendkívül dallamos és lágy hangja volt. Egy alkalommal leesett tevéjéről és eltörte a karját. „Ja! jadah! Ja!’ jadah!” — Jaj a karom, jaj a karom, ismételgette fájdalmában. Hanglejtésében, panaszában, volt valami, ami a tevéket szaporább ügetésre ösztökélte, mozgásuk is lágyabb lett. Azóta a tevehajcsárok átvették Modhar fájdalmas hanglejtését és dalukban „hadia! hadia!” formában ismételgetik”. Ez az ismételgetés határozott hanglejtést mutat és zeneivé formálódott. Kinyújtott kézzel el nem érhető távolságok ezek. Évezredek, melyek szétszóródtak a messzeségben. „Csiga-biga gyere ki” mondja a mondóka, mely felhangzik Grönlandban, Polinéziában, Dél-Amerikában, csak éppen más szöveggel. A gyermek is átéli valamiképp ezt a fejlődést, az eszterlánc- mondókák itt ragadtak, létezésüket letagadni lehetetlen. A két-három tagú dalocskák nőni kezdenek, négy-, öttagúvá alakulnak. Ez a világzene csodálatos alkonya, mielőtt még szétesne ez a musica-mundana birodalom, még ránt egyet és rendszerré növekedik ez az öt hang. Az emberi emlékezet tiszteli ezt a rendszert, beszélnek ezek a hangok. Először emberi fájdalmakat mondanak el, rögzítik a keretet, de belül a mondandót mindig valami újjal kell megtölteni. Az ösz- szetartozás kötelező, erős a közösségtől való függés. A dal pedig hatalmat ad, mint Vai- nemöinen-nek a nagy finn eposzban, a Kalevalában. Molnár Zsolt Első ízben rendez Magyar- országon idegenforgalmi vetélkedőt 1966. tavaszán az Országos Idegenforgalmi Hivatal és a Magyar Televízió. A vetélkedő kitűnő alkalom lesz arra, hogy hazánk nevezetességeiről, régészeti és építészeti emlékeiről, üdülő- és kiránduló helyeiről, történelmi és művészeti emlékeiről számos ismerettel gyarapítsa a résztvevőik és a TV-nézők tudását. Ez a gyakorlat a honismeret, illetve a hazaszeretet elmélyítését szolgálja, ugyanakkor felfedezi hazánk kevésbé ismert szépségeit, újabb barátokat szerez az országjárás, a belső idegen- forgalom számára. A nyilvános vetélkedő megyei selejtezőkkel kezdődik, amelyek februárban zajlanak le. Innen a három legjobb jut tovább az országos elődöntőkre. Az országos csa- patelődöntő a TV-ben a tervek szerint március 31-én, április 14-én, május 5-én és május 19-én lesz. Az egyéni döntő június 1-én zajlik le. Nógrád megyéből a jelent- ' ezőket a salgótarjáni Idegen- forgalmi Hivatal fogadja. Jelentkezési határidő február 10. (te) Ki hirdeti ék a megyei néprajzi pályázat eredményét Az elmúlt esztendőben a Nógrád megyei Múzeumi Szervezet a XIII. Országos Néprajzi és Nyelvjárási Gyűjtő Pályázat kapcsán megyei pályázatot írt ki, amelyre határidőig hat dolgozat érkezett. A néprajzi értekezések feldolgozása után az eredmény- hirdetésre nemrég került sor. A bíráló bizottság az ezer forintos első díjat Ferge Lajos- né Tóth Katalin polgári tanárnőnek ítélte oda „Ragadványnevek a Karancs vidékén” című munkájáért. Fer- géné már eddig is több művet írt megyénkről s azokkal országos pályázatokon is minden esetben első díjat szerzett. A megyei pályázat 800 forintos második díját Kerényi Dániel etesi nyugdíjas általános iskolai igazgatótanító nyerte „A hagyományos paraszti gazdálkodás ismeret- anyaga és szókincse Etesen” című tanulmányával, az 500 forintos harmadik díj nyertese pedig Petróczy Gyula, a karancskeszi általános iskola tanára lett „Karancskeszi község földrajzi nevei” című munkájával. További díjakat nyertek: György Istvánná ce- redi általános iskolai tanár és Kotroczó Bozsik Lőrinc nádújfalui termelőszövetkezeti tag. Az előbbi „A kender háziipari feldolgozása Cereden”, az utóbbi pedig „Palóc népünk a néprajzért” című írásával érdemelt díjat. A legjobb pályamunkákat a múzeumi szervezet a Múzeumi Füzetek sorozatának egy összevont kiadványaként is megjelenteti. Bizonyára ismerős a régi gyermekjáték, az „Amerikából jöttem, mesterségem címere” nevű. Aíki nem emlékszik rá kiskorából, annak kedvéért: egy lurkó kiáll a többi elé, megmondja a mesterségére utaló két kezdőbetűt, s a munkának megfelelő mozdulatokat végez. Aki kisüti, asztalos-e patkoló kovács-e a kérdező, az léphet helyébe... Óhatatlanul ez a szórakozás jut eszébe annak. aki a rétsági járásbíróságon Szenttamási Frigyes kétkilónyi aktáját böngészi. A paksaméta mélyén 1943- as körbélyegző bizonyítja (?), hogy Tamási Frigyes szakképzett íráselemző. A stempli tulajdonosa tavaly nyáron egyik országos napilapunkban hirdette meg csodálatos képességeit. Apróhirdetésére Balassagyarmatról érkezett hozzá érdeklődés, arra felelt az ügyiratok közt található levélben. Az episztola arról is beszél, hogy Tamási az íráselemzők Tudományos Kutató Intézetében szerezte képesítését. Ha így igaz, ugyan sihe- der-fővel ette nagykanállal a tudományt: tizenkilencéves korára már oklevele volt. Ilyen intézet nincs, de nem is volt hazánkban sosem. Tamási Frigyes talán létezik; tény, hogy Szenttamási Frigyes szerepeit e kurtított néven. Osstap Bender kicsiben Ili—Petrov „Aranyborjújának” minden linksége mellett is érdekes figurája Osztap Bender, aki szélhámosi karrierje során nemlétező üzemet alapít, s amíg át nem forrósodik lába alatt a talaj, egészen jól megél belőle. A mi Szenttamásink sem állt legvégén annak a sornak, amelynek elején a leleményt osztogatták. Egy barátjával végigházalta a főváros négy kerületének tanácsát, s írásos engedélyt szerzett ahhoz, hogy művelődési házakban társadalmi munkában irodalmi szakkört vezethessen. Igazság szerint nem kell ilyen közhasznú munkához semmiféle papír; Szienttamásinak sem a körvezetéshez kellett. Kellett ellenben ahhoz, hogy „Krúdy Gyula Művelődési Kör” szöveggel bélyegzőt fabrikáltas- son, — a bélyegző felhasználásával pedig négyezerötszáz forint összegű táppénzre tegyen szert. Szenttamási nemcsak hirdetésre, de olvasásra is használta a sajtót. Több minit egy esztendeje felfigyelt arra a hirdetésre, amelyben a nógrádi Béke Tsz-be kerestek főkönyvelőt A rétsági járási tálya kikérte akkori miunka helyéről Szenttamásit, s beajánlotta a szövetkezethez. Sajnos, az ügyintéző az újdonsült főkönyvelő egyetlen régi munkáltatójától sem érdeklődött, kiféle, miféle a választott. Kár, mert igen érdekes dolgokat tudhatott volna meg — idejében. A Szolnok megyei Téglagyári Egyesüléstől az*, hogy Szenttamási nem számolt el távozásakor; Mezőkövesdről azt, hogy kiadós összeget sikkasztott. Teljesen valószínűtlen, hogy e tények ismeretében még kommendálta volna Nógrád- ra. Már megült háromezerforintos állásában Szenttamási, amikor mérlegképes könyvelői oklevelét kérték tőle. Be is mutatott egy fotókópiát, amelyen kiállítóként a Pénzügyminisztérium Tanulmányi Felügyelősége szerepelt. Gyatra kis hamisítvány volt ez ilyen primitív okmány az említett szervtől soha ki nem került. Universális ssakember... Nos. az írás-szakértésről, a mérlegképes könyvelőségről hamisított dokumentumot Szenttamási. Miért ne korrigálta volna meg személyi igazolványát is? ... A szakképzettségre vonatkozó rovatot az illetékes hatóság „nincs” szóval töltötte ki; Szenttamási e szót „kijavította” arra, hogy — építész. A maga csinálta univerzális szakember sejtette, hogy nógrádi ügyködése nem mindenben nyeri meg az őt busásan honoráló gazdák tetszését. Nosza, szép levélben dicsérte meg — saját magát; s a levélkét „Egy vasutas” névtelenségbe burkolózó aláírással elpostázta az egyik járási vezetőnek. Persze, ebben a levélben nem írt arról, hogy napidíjban járt pesti lakására Nóg- rádról, hogy a szövetkezet teherautójával fuvarozgatott magának téglát Budapesten, hogy hanyagsága miatt kiadta útját a közös gazdaság. Viselt dolgaira a társadalmi tulajdont féltő becsületes emberek hívták fel a bűnüldöző szervek figyelmét. Szenttamási Frigyes előzetes letartóztatásba került. Jelenleg újabb elmeorvosi szakvéleményt vár róla a rétsági járásbíróság. Egy, 1959- ben kelt vélemény meglelhető az iratcsomóban. Azon a nemrég elhunyt nagy magyar igazságügyi orvostudós, dr Kelemen Endre aláírása látható. Egyetlen mondatot idézünk e szakvéleményből: „Elmebetegségre utaló tünetek nem voltak kimutathatók...” „Amerikából főttem, mesterségem címere...“ Építész? Főkönyvelő? íráselemző? Hogy hívják? tanács-vb mezőgazdasági oszGépjavítás a tsz-ben Készülődnek a tavaszi mun kákra a nógrádsápi Vörös Csillag Tsz javító műhelyeiben. Az erőgépeket a Tolmácsi Gépállomás javítja ki, a munkagépek javítása azonban a szövetkezet kovácsaira, szerelőir e hárul. Mint képünkön látható, javítás alá került a ta vaszi talajmunkák egyik four tos eszköze, a fogas is. (Koppány György felvétele) Maurice Thoress BESZÉDEK „Csaknem ötven esztendeje már, hogy tíz egynéhány kilométerre innen, Saint—Sui- pice—Lauriére-ban, egy mar- bavagonokból álló vonaton voltam, amely katonákat szállított a frontra, visszafelé pedig polgári menekülteket hozott. A város pályaudvarán megállítottak, s mindenszentek éjszakáján, halottak napja előestéjén Creuse megyébe irányítottak bennünket. Én a megye egyik helységébe, egy néhány házból álló kis faluba, Clugnet-ba kerültem. Így lettem gazdasági kiscseléd...” Nem sokkal halála előtt, egy ambazaci nagy parasztgyűlésen kezdte így beszédét Maurice Thorez, a nemrégiben elhúnyt, kiváló francia kommunista vezető. Ugyanaz a tiszta pátosz, az a közösségi érzésben feloldott lírai közvetlenség sugárzik nemcsak az idézett mondatokból, hanem az egész beszédből, mint nálunk is jólismert önéletrajzából, „A nép fiá”-ból. A mezőgazdasági kiscselédből lett ipari munkás, a közvetlenségét fontos mozgalmi funkcióiban is megőrző marxista—leninista forradalmár halála percéig hű maradt ahhoz a jellemzéshez, amit egyik mestere, Marcel Oachin adott róla annakidején: „A harc — de soha nem az öncélú harc — vállalásának pátosza, nagy valóságérzók, el nem szakadás a néptől, amely szülte őt: ez a mi Maurice- unk”. Olyan beszédek és cikkek sorakoznak a most megjelent kötetben, amelyeket Thorez 1958 és 1964 tavasza között és CIKKEK mondott, illetve írt. Köztük a nemzetközi munkásmozgalom és a nemzetközi politikai élet fontos, jellemző, nem múló érvényű dokumentumai: De Gaulle elnökségének beható elemzése, harcos kiállás a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. és XXL kongresszusán leszögezett irányvonal mellett, a különböző társadalmi rendszerek békés egymás mellett élésének és az imperializmus elleni hatékonyabb küzdelemnek dialektikus összekapcsolása különböző konkrét világpolitikai kérdések és helyzetek vizsgálatakor. Maradandó dokumentum — többek között — a Kommunista Intemacionálé VII. kongresszusára való emlékezés és a történelmi jelentőségű kongresszus mai tanulságainak felvetése. És e megnyilatkozások, állásfoglalások, dokumentumok mögött mindenütt ott érezni azt a francia „népfit”, aki oly sokat tanult a marxizmus klasszikusaitól. A legújabbkori történelem és egy jó fegyverekkel küzdő harcos értékes dokumentumai találhatók a Thorez élete, pályája utolsó szakaszának beszédeit, cikkeit egy begyűjtő kötetben. Reális távlatokról és szívós küzdelemről, elvi megalapozottságról és fáradságos „aprómunkáról” tudósít ez a kötet, amelynek segítségével jobban megértjük, mi minden van a francia baloldaliaknak a legutóbbi elnökválasztáson is bebizonyosodott. letagadhatatlan előretörése mögött. (Kossuth Könyvkiadó.) Antal Gábor Somoskőv Ódon festőművész J kamarakiállítása A Nógrád megyei Tanács VB. Művelődési Osztálya és a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat január 28-án este hét órai kezdettel rendezi meg Somoskőy Ödön festőművész kamarakiállítását a TIT értelmiségi klubjában. A megnyitót Kelemen István a megyei tanács művelődésügyi osztályának népművelési csoportveSalgótarjánban zetője mondja. Újszerű kezdeményezés lesz, hogy a kiállítás megnyitásakor rövid műsort is rendeznek, amelyben zeneszámok, s a Nógrád megyében élő írók, költők újabb munkáiból való felolvasás szerepel. A kiállítás megnyitását és a műsort vita követi a látottakról, illetve as el hangzottakról.