Nógrád, 1966. január (22. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-23 / 19. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! XXII. ÉVF. 19. SZÁM. ARA: 80 FILLÉR 1966. JANUAR 33., VASÁRNAP Befejezte tanácshozását az MSZBT kon A Magyar—Szovj et Baráti Társaság kong­resszusa szombaton folytatta tanácskozását. A kongresszus második napján az elnökség­ben foglalt helyet Komócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja is. A tanácskozást Demeter Sándor, a Kul­turális Kapcsolatok Intézetének alelnöke nyitotta meg. Első felszólaló Kerkai Andorné, az MSZBT alelnöke, a Székesfehérvári Villa­mossági, Televízió és Rádió Készülékek Gyár­rának főmérnöke volt. Utána Kolos Richard, a Műszaki és Természettudományi Egyesüle­tek Szövetségének alelnöke emelkedett szó­lásra, majd Szakács József né kapuvári tsz- tag, Győr megyei küldött és Nagy Béla a Dunai Vasmű dolgozója, Fejér megye kül­dötte szólalt feL Mint ismeretes pénteken felszólalt Szir­mai István, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Központi Bizottság titkára. Be­szédét az alábbiakban ismertetjük. Szirmai István felszólalása Szirmai elvtárs bevezetőben tolmácsolta a kongresszusnak és minden résztvevőjének a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának meleg üdvözletét, majd mi­után visszatekintett a proleta­riátus harcára megállapította: Ebben az évszázadban az emberiség óriási lépéseket tett a társadalmi haladás útján. Szűkebb területre szorította az imperializmus hatalmát, a né­pek egész sora vívta ki sza­badságát. Most már csaknem 50 esztendeje, hogy a Szovjet­unió munkásosztálya megvívta győztes harcát, elszakította az imperializmus világot átfogó, népeket, nemzeteket rabságban tartó láncát Hiába volt a nemzetközi reakció minden rabió, vé­res kísérlete, a szovjet ha­talom győzött és megkez­dődött egy új rend, a szo­cializmus építése — mon­dotta, majd emlékeztetett a nagy lenini villamosítási program megvalósítására, a Szovjetunió gazdasági erejére. Megállapította, hogy maga a szovjet hatalom léte fékezi a reakciót és bátorítja a jobb életért, függetlenségért, sza­badságért, békéért harcolókat az egész földkerekségen. A haladó emberek felsora­koztak a Szovjetunió barátja­ként, a nemzetközi reakció el­lenségeként. Akik szerették az embereket és meg akartak szabadítani őket a lealázó tő­kés kizsákmányoUástól, a szol­gaságtól, az éhségtől és pusz­tító imperialista háborúk örök veszélyétől, azok szovjet bará­tok lettek, segítették, védték az új szovjet hatalmat, ebben az időben születtek a Szovjet­unió barátainak társaságai. A magyar—szovjet barátsá­got nem egy testület, nem a Magyar Szovjet Baráti Társa­ság indította útnak. Nemzeti büszkeségünk, hogy 1919-ben elsőként sorakozott fel a magyar nép Oroszország munkás- és paraszthatalma mögé, és — követve a szovjet dolgozók példáját — ná­lunk is megteremtette a proletárdiktatúrát. Büszkén és kegyelettel em­lékezünk meg arról is, hogy százezernyi magyar testvérünk harcolt szovjet földön a szó cialista társadalom győzelme; ért. A magyar—szovjet barát Ság így kezdődött, harcban szenvedésben pecsételődött meg. És ezt a barátságot e magyar munkások, parasztok és a szellemi dolgozók legjobb jai a fasiszta terror negyed századában is ápolták. A szónok miután emlékezte­tett arra, hogy 1945-ben a ma­gyar—szovjet barátságnak új szakasza kezdődött, ezeket mondotta: Ilyenkor nem lehet nem emlékezni azokra a kato­nákra, harcosokra, bará­tokra, akik hazájuktól, családjuktól, szeretteik­től messze áldozták éle­tüket a magyar nép sza­badságáért. felemelkedésé­ért. Aki a társadalmi fejlődés összefüggéseit csak felületesen is ismeri, tudja, hogy a szo­cialista világrendszer a szov­jet hatalom segítségével szü­letett, hogy a gyarmati rend­szer felbomlása, az Imperializ­mus kiszorítása nem független a Szovjetunió és a szocialista világrendszer növekvő gazda­sági, politikai, erkölcsi és ka­tonai hatalmától. Az elmúlt fél évszázad tör­ténelmi viharainak tanulsága: a társadalmi fejlődésében nincs megállás. A szocializmus térhódítását nem tudta meg­állítani Hitler és nem tudják megállítani a mai imperialis­ták sem. A harc a két erő és a két rendszer között, külön­böző módszerekkel, ma is fo­lyik. A legkiélezettebb formá­ban most Vietnamban. Az amerikai imperialisták hitleri módszerekkel pusztíta­nak egy országot, mérhetetlen szenvedéseket zúdítanak egy tőlük 10 ezer kilométerre élő népre. — Mondotta, majd hangsúlyozta, hogy a Szovjet­unió a nemzetközi harcok mai frontjain is mindenütt első he­lyen áll. Segítséget nyújt a felszabadult, fejlődő országok­nak, a szocializmust építő or­szágokkal megosztja tapaszta­latait és ahol fegyveres harcot vívnak, ott fegyverekkel, ka­tonai ismeretei megosztásával is segít. Így van ez most Dél­Vietnam népének igazságos háborújában. Az elmúlt csaknem 50 esz­tendő minden tapasztalata azt bizonyítja, hogy nem lehet a társadalmi haladás hive olyan ember, aki szemben áll a Szovjetunió­val. nem nevezheti magát Internacionalistának az, aki szemben áll, vagy szembe fordul a Szovjet­unióval. nem lehet inter­nacionalista. aki az impe­rializmus elleni, nemzetkö­rt méretű harc közben megbontja a béke nagyha­talma köré csoportosuló szocialista, békét védő. ha­ladásért küzdő erők egy­ségét. A magyar nép szovjet ba­rátsága az emberek lelkében élő eleven érzelem, a 21 esz­tendeje tartó közvetlen politi­kai, gazdasági, tudományos és kulturális kapcsolatokból szár­mazó kölcsönös előnyök, a Szovjetunió részéről nyújtott sokoldalú testvéri segitség mindenkit meggyőzhetett róla, hogy a Szovjetunió igaz barát. Ellenségeink azt állítják, hogy a hatalmas Szovjetunió a mi kis országunkat kihasz­nálja. Akik azonban ezt a vi­szonyt közelebbről ismerik, értik hogy a szocialista orszá­gok közötti viszony egészen más, mint a tőkés országok közötti, — mondotta, és pél­dákat sorolt fel egyenlő és kölcsönös kapcsolatainkról, majd ezeket mondotta: Az ilyen jellegű kapcso­latok tették lehetővé, hogy Magyarország ipari or­szággá váljék, hogy rövid idő alatt megháromszoro­zódjék a munkásosztály, s hogy ma már a magyar ipar termékeinek széles skálájával versenyezhet a tőkés világ sok-sok piacán. Lassan elkopnak az ellensé­ges szólamok és megértik a félrevezetettek is, hogy a Szov­jetunió, a szovjet hatalom jel­legéből eredően nem igényli a más országok belügyeibe való beavatkozást, és a teljes egyenlőség, önállóság és szu- verénitás elismerése alapján építi az országok közötti kap­csolatokat. A magyar—szovjet barátsá­got helyesen értékelik ellensé­geink. Pontosan tudják, hogy ez a barátság a szocialista Ma­gyarország felemelkedésének, függetlenségének, biztonságá- legbiztosabb záloga. Ezért tá­madják. Raffinált eszközökkel az ún. fellazítási politikával próbálják Magyarországot el­szakítani a Szovjetuniótól, vagy legalább lazítani a két nép közötti kapcsolatot. Feles­leges próbálkozás. A magyar embereknek minden okuk megvan ar­ra, hogy szeressék, becsül­jék, testvérüknek érezzék a szovjet embereket, tisz­teljék a Szovjetunió Kom­munista Pártját, a Szov­jetunió kormányát. A magyar nép számára meg­nyugtató, hogy pártjaink, kor­mányaink között a külpolitika elveiben, a nemzetközi mun­kásmozgalom legfontosabb kérdéseiben is teljes az egyet­értés, együttműködésünk har­monikus, — mondotta, majd így fejezte be beszédét: A Magyar Szovjet Baráti Társaság fontos, szép felada­tot teljesít, amikor ennek a barátságnak az ápolását, fej­lesztését vállalja magára. * A szombati felszólalások so­rán szólásra emelkedett J. V. Sikin, a Szovjetunió Kommu­nista Pártja Központi Revíziós Bizottságának tagja, a Szov­jetunió Népi Ellenőrző Bizott­ságának elnökhelyettese, aki a szovjet küldöttséget vezette, az MSZBT kongresszusán. Ezután 89 tagú új országos elnökséget választottak. A Magyar—Szovjet Baráti Tár­saság elnöke Mihályfi Ernő, a Népköztársaság Elnöki Taná­csának tagja, Nógrád megye országgyűlési képviselője, a Magyar Nemzet főszerkesztő­je lett. Az elnökség megválasztása után a kongresszus befejezte munkáját. A kOil&te&slűU* Uiö.tuutueU (Foto: Rozsán! Összehívták as Országgyűlést A Népköztársaság Elnöki Tanácsa az alkotmány 12. pa­ragrafusa 2. bekezdése alapján az Országgyűlést 1966. ja­nuár 27. napján (csütörtökön) délelőtt 11 órára összehívta. II MEDOSZ Nógrád megyei Bizottságának felhívása a mezőgazdaság! üzemek dolgozóihoz Az állami gazdaságok, a gép- és gépjavító állomások, az erdőgazdaság és egyéb me­zőgazdasági üzemek előtt ál­ló feladatokat vitatta meg legutóbbi ülésén a MEDOSZ Nógrád megyei Bizottsága. Az 1966-os év terveit Kanyó Bé­la, a MEDOSZ megyei Bizott­ságának titkára terjesztette elő. Részt vett a tanácskozá­son Kovács István, a MEDOSZ főtitkára is. Nógrád megye mezőgazda- sági üzemei eredményesen zár­ták a második ötéves terv utolsó esztendejét. Az álla­mi gazdaságokban 1965-ben a búzatermés elérte a 15,8 má­zsát holdanként. Ez 2,4 száza­lékkal több a korábbi évek átlagánál. De növekedett az árpa, a kukorica, a cukorrépa és a lucerna holdankénti ho­zama is. A tejtermelés mint­egy félmillió literrel haladta meg tavaly az 1960-as ered­ményeket. A korábbi éveknél több sertéshúst értékesítettek a gazdaságok 100 hold szántó után. Számottevően növeke­dett a tojástermelés is. Az elmúlt években új, kor­szerű, nagyteljesítményű gé­pekkel erősödött a gépállomá­sok traktarparkja. Ennek kö­vetkeztében, az egy holdra jutó gépi munka 2,6-ről 3,8 normálholdra emelkedett az elmúlt öt év alatt. Egy hold gépi munkája így 4,2 százalék­kal magasabb, mint az orszá­gos előirányzat. A vezetők, a dolgozók lelkiismeretes mun­káját dicséri, hogy valameny- nyi gépállomás nyereséggel zárta a múlt évet. Sokat javult az erdőgazdaság, az Er­dőkémia és a Növényvédő Ál­lomás munkája, tevékenysége is. A harmadik ötéves terv fe­ladatainak teljesítése további erőfeszítéseket követelnek a mezőgazdasági üzemek dol­gozóitól. Ezért már most, 1966-ban úgy dolgozzanak, hogy megalapozzák a követ­kező évek eredményeit. Az állami gazdaságok alapvető feladata, hogy kenyérgaboná­ból teliesítsék termelési és értékesítési tervüket. Emel­lett azonban növelni kell a burgonya, kukorica és napra­forgó holdankénti hozamát. Az állattenyésztés fejlesztése, a hús és tejtermelés növelése céljából valamennyi gazda­ságban nagy figyelmet kell fordítani arra, hogy megfele­lő mennyiségű szálas és tx>- megtakarmónyt termeljenek, pótolják a rét- és legelőgaz­dálkodásban elkövetett mu­lasztásokat A szakemberek, az állatgondozók pedig segít­sék elő, hogy egy mázsa ve­gyes abrakból több húst állít­sanak elő a gazdaságok, mint 1965-ben. A gép- és gépjavító állo­mások tennivalói közül most az a leglényegesebb, hogy idő­ben, jól kijavított gépeket küldjenek a mezőgazdasági üzemekbe. Gondoskodjanak az erőgépek rendszeres karban­tartásáról, s a lehetőséghez mérten a legjobban használ­ják ki a gépek kapacitását. A műszaknormák növelésével csökkentsék az egy normál- holdnyi munkára jutó költ­ségeket. Az állami gazdasá­gok és gépállomások egy­aránt segítsék a termelőszö­vetkezetek eredményes tevé­kenységét, gazdasági és poli­tikai megszilárdulását. Az erdőgazdaságnál kívá­natos a csemete kihozatali terv túlteljesítése. Az erdei munkások időben végzett, szakszerű vetéssel, csemete­ápolással, a kiemelési selejt­százalék csökkentésével segít­sék ezt elő. A fakitermelő munkacsapatok pedig' bizto­sítsák, a vágás megfelelő mi­nőségét, a selejtmentes faki­termelést, a választékterv be­tartását, a készáruterv túltel­jesítését. E tennivalók meg­valósítását segítsék elő a ra­kodók, a fogatosok és a gép­műhely dolgozói is. Az oktatási intézmények a technikumok és gazdasági szakiskolák, az oktatás, az új termelési eljárások gyors és széleskörű elterjesztésével se­gítsék a mezőgazdaság előtt álló feladatok eredményes megvalósítását. Jelentős a feladatuk a termelés fejlesz­tésében a szolgáltató, értéke­sítő, javító és építő vállalatok dolgozóinak is. A MEDOSZ Megyei Bizott­sága ezért felhívással fordul a mezőgazdasági üzemek ve­zetőihez, dolgozóihoz: a ter­melés jobb megszervezésével, fegyelmezett, jó munkával se­gítsék elő a tervek teljesíté­sét, javítsák a munka és az előállított termékek minősé­gét. A célkitűzések maradék­talan megvalósítása indokolt­tá teszi a munkaverseny, a szocialista brigádok mozgal­mának további kiszélesítését, a vezetők és a dolgozók kap­csolatának erősítését, az üze­mi demokrácia érvényesítését A gazdasági vezetők és szak­szervezeti bizottságok együtte­sen biztosítsák, hogy az üze­mek dolgozói mielőbb megis­merjék terveiket és ennek is­meretében tegyenek munka- verseny vállalást. A munkaverseny alapját to­vábbra is az egyéni verseny, a kiváló traktoros, a kiváló állattenyésztő, stb. képezze Az eddiginél nagyobb szere­pet kell biztosítani a kiváló dolgozóknak, az újítóknak, a szocialista brigádok tagjainak. Az ő áldozat vállalásukra most is szükség van. A verseny­mozgalom eredményessége ér­dekében az eredmények érté­keléséről gondoskodni kell. A vállalatvezetők és a szakszer­vezeti bizottságok ne feled­kezzenek meg a kiváló mun­kát végzők erkölcsi és anyagi elismeréséről. A gazdasági ve­zetők és a szakszervezeti bi­zottságok, a termelés zavarta­lansága és biztonsága érdeké­ben szigorúan követeljék meg a balesetelhárítási szabályok betartását. A tervek elkészítése után szükséges, hogy valamennyi gazdaságban, vállalatnál ta­nácskozásokat tartsanak és az üzemrészek, kerületek, műhe­lyek, munkahelyek, brigádok vezetői, tagjai megismerjék a lebontott tervfeladatokat. Ezárt. február 10-től március 10-ig a legkisebb termelői egységekben is termelési ta­nácskozásokat tartanak és ösz- szehívják a szocialista brigád­vezetők értekezletét. A MEDOSZ Nógrád megyei Bizottságának meggyőződése, hogy a mezőgazdasági üzemek yezetői. dolgozói erejükhöz mérten tevékenykednek a ki­tűzött célok, az 1966. évi terv sikeres végrehajtásában. Szövgei— japán közös közlom őny Lapzártakor jelentik: megelégedéssel állapította meg, Moszkvában szovjet-japán hogy a két ország jószomszé- közleményt adtak ki Siina ja- di kapcsolatai lépésről-lépésre pán külügyminiszter látogatá- fejlődnek és fokozatosan meg- sa alkalmából. A közlemény- oldást nyernek a két ország ben a Szovjetunió és Japán között felmerült kérdések.

Next

/
Oldalképek
Tartalom