Nógrád, 1966. január (22. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-21 / 17. szám
4 N 0 G R A D 1966. január 2Í., péntek 3C(t kép az ürömit hol Szerelik a salgótarjáni Erőmű új harmincöt kilovoltos kapcsolóberendezésének vezénylő részét. A kimenő és visszatérő energiát ellenőrzi Megyos József táptelep kezelő. Koppány György íelvételei Könyvek a fehér világban Korszerűsítik a salgói KISZ tábort Tavaly március óta folyik a vezetőképzés a KISZ salgói táborában. Azóta a létesítmény szépen fejlődik. Tíz — egyenként négyszemélyes — fa víkend házat állítottak fel itt. Az idén tovább bővül a KISZ vezetőképzés jövendő megyei bázisa, amely egyben üdülőhely. Részben társadalmi munkában, részben a Nóg rád megyei Tervező Irodánál olyan tervek kialakításán dolgoznak, amelyek megvalósítása után bizonyára a fiatalság kedvelt helyévé válik a salgói tábor. A Nógrád megyei Tervező Iroda jelenleg összesen másfélmillió forint értékű munka dokumentációit ké szíti, amelyeket — ugyancsak a megvalósítás meggyorsítása érdekében — szakaszosan szolgáltat a kivitelezőiknek. Megtalálták a bokáhf-táblákat A sárospataki Rákóczi-váx- ban az elmúlt években végzett ásatások során számos ritka és hazánkban egyedül álló régészeti lelet került elő. Ilyenek — többek között — a török eredetű, bokálynak nevezett színes falburkoló csempék, amelyekből több mázsa súlyú töredéket találtaik. A vörös gránitalmákkal, kék virágokkal és zöld levelekkel díszített csempekülönlegességet I. Rákóczi György fejedelem 1642-ben hozatta Konstantinápolyból, s azokkal rakatta ki a vörös torony harmadik emeletének egyik szobáját. A régi okiratok szerint a keleti pompában ragyogó szoba volt „az úr auden- ciális bokályos háza”. A gazdagon díszített szoba. ahol hajdan a fejedelem bizalmas beszélgetéseit folytatta, 1702- ben, amikor a vörös torony délkeleti sarofctomyát felrobbantották, elpusztult és a lehullott csempetöredékeket azóta földfeltöltés borította. Az ásatások során előkerült és apró darabokra tört nagy- mennyiségű török bokály-táb- lát a Magyar Nemzeti Múzeumban restaurálják és a gondos munkával összeállított csempéket a rövidesen megrendezendő Rákóczi-kiállítá- son láthatja a közönség. F ent a hegyen, a fehér világban nincsenek nagy események. Csöndesek és puhák a téli estek, bár azt mondják, hogy amióta új vezetője van a művelődési otthonnak — György István visszajöttével — sokat változott a falu élete esti mozgalmasság dolgában. A fiatal tanító a járási népművelésben gyűjtött tapasztalatait jól kamatoztatja Cereden; ismeretter j esztő programokat, kulturális rendezvényeket szervez. Tajti Lászlómé mondja ezt, a falu könyvtárosa, — csak úgy, mellékes kanyarodét téve a beszélgetésben. Persze, a beszélgetés témája szorosan a „tárgyhoz” fűződő: a ceredi könyv tárrmjmka. Fiatalasszony Tajtiné, néhány hónapos házas, könyvtáros tisztségét pedig két esztendeje tölti be a hegyi világban. Régi gyakorlat falun, hogy a fiatalok életében a házassággal általában véget ér a kultúrmunka, a családalapítással bezárul a „bolondozások” kora, ritkaság-számba megy ez alól a kivétel. Ilyen rendhagyó a ceredi könyvtáros, pedig azt sem mondhatni, hogy anyagi meggondolásból végzi feladatát; havi száz forint tiszteletdíjat kap. — Szeretik-e Cereden a könyvet? — kérdezem. — A művelődési események mellett — mondja — főleg télen, szinte az egyetlen esti foglalatosság a könyv. Érdekes tapasztalatom, hogy nálunk például a televízió nemhogy elvonja az embereket az olvasástól, hanem éppen felkelti érdeklődésüket különféle ismeretek iránt, az irodalomban való tová'bbtájéko- zódásra. Igen szerencsések például a rendszeres könyvajánlások, az irodalmi vetélkedők, vagy az irodalmi művekből készült filmek. Ezeket persze tudatosan is hasznosítani igyekszem kölcsönző munkámban. — Milyen a látogatottsága? — Hetenként egyszer, szerdán tartunk könyvtárnapot. Most például 56-an kerestek fel. Körülbelül ez az átlag. — Kiktől kölcsönöznek leginkább? — A fiatalok mér túlnyomó zömben mai íróktól: Ber- kesitől, Szilvásitól. Passuthtól, Fekete Istvántól. Ez az olvasótáborom nagyon kedveli a Csíkos és Pettyes könyveket is. Az idősebbek inkább a klasszikusok hívei: Jókaié, Móráé, Mikszáthé. Egyébként az olvasók életkora körülbelül ötven százalékosan oszlik meg. — Tud-e megfelelő választékot ajánlani kölcsönzőinek? — Könyvtárunk állománya jelenleg mintegy 1500 kötet. Ehhez a járási anyagból időről időre csereanyag érkezik, Ügy látom, győzzük a pillanatnyi igényeget s a községtől is rendszeresen jelentős összeget kapunk fejlesztésre. Szintén segít az állomány gyarapításában a földműves- szövetkezet. Ezt, sajnos, a termelőszövetkezetről már nem mondhatjuk, pedig a kulturális alapból ránk is gondolhatnának. Sajnos, a téeszben nem sok ügyet vetnek ránk, még az olyan kezdeményezésünk sem talált támogatóra a gazdaságban, hogy az irodán szakkönyvtárat állíthassunk fel, szekrényhez juthassunk, amelyben a mezőgazdasági szakművelődés lehetőségeire könyveinkkel felhívhatnánk a figyelmet. — Milyen terveik és lehetőségeik vannak a könyvtár- munka továbbfejlesztésére? — Egyiík feladatunk az olvasótábor számszerű továbbfejlesztése. A tavalyi 245 beiratkozott olvasóval szemben az idén a könyvtári tagok száméit 280-ra szeretnénk növelni. Hinnék érdekében még az első negyedévben író-olvasó találkozót szervezünk, valószínűleg Szilvási Lajos lesz a vendég. Az év folyamán olvasó ankétokat. könyvkiállftá- sofcat rendezünk s megpróbálunk eredményes kapcsolatot teremteni a termelőszövetkezettel is. — És mi a könyvtáros egyéni terve? — Szeretném a tanulmányaimat tovább is eredményesen végezni, hogy minél teljesebben felelhessek meg a község művelődési életében rám bízott megtisztelő feladatnak. (barna) Máglyarakás A veszprémi NAPLÖ január 16. számának Széljegyzetében olvasom: „Színek, arcok, események, szavak, jellemek, rímek, tájak világok villóznak..Ha netán keveselné valaki: „Tűzijáték. Máglyatűz. Lassú lobogású lángok. Izzó parázs ..Négy sorban'. Mielőtt az olvasó rohanna tüzet oltani, közöljük, nem katasztrófáról, csupán egy Szombathelyen megjelent antológia „értékeléséről” van szó. Ámbár, ki tudja? Hiszen a széljegyzetíró B. H. nem vállalkozik erre egyértelműen. Csak ír — két hasábon. Mit és hogyan? Valahogy így: ,£ajnos nem tehetem, hogy minden engem, vagy akár másokat érdeklő írásról beszéljek. (Valóban, „mindössze” 21 szerzőt említ. T. E.) De felesleges is: egyrészt önmagukért szólnak a szerzők, másrészt benső véleményeim igényt sem tartanak arra, hogy bárki általános érvényűeknek tekintse őket. Ezért néhány sorban és felelőtlenül (Nocsak! T. E.) jegyzem gondolataimat a versek, novellák, tanulmányok margójára.” Miféle gondolatokat? Mindenekelőtt csupa „emelkedett- tet”. Megtudjuk, hogy a jegyzetíró élvezettel fürdőit valamelyik elbeszélő saját-párlatú népi kiszólásainak frissítő esőjében. Egy költeményről elárulja, hogy érett bája, alkotója hajlott korának mosolyát pergeti. Továbbá, hogy a novellák hőseinek cselekedete érdekes módon jellemükből fakad. (Még szép!) A filozófiai mondanivaló szerinte meleg tónusú érzelmeken vibrál. Az általa kiemelt novella „micsoda lélegzet!”, „az első húsz sorban többet mond, mint más oldalakon át”, mi több: az események egymás torkából törnek elő. Végül közli, hogy P. P. sem több, sem kevesebb, mint ,Jeoltői költő”. Itt meg is állhatunk. Talán ennyiből is kitűnik, hogy a jegyzet írója láthatóan sok mindennel nincsen tisztában. Többek között bebizonyítottnak tekinti a bebizonyítandót, azzal bizonyít, amit bizonyítania kellene. A logikában az ilyent petitio principiinek hívják. S a széljegyzetírásban? Tóth Elemér MÉSZÁROS OTTO (5.) A felfújható oroszlán Ha nem ismernénk pontosan és kimerítően a fasizmus „természetrajzát”, a sors iróniájának tarthatnánk, hogy olcsó ponyvaregényekben is élkoptatott fogásokként szereplő módszereket alkalmaztak jelentős politikai kérdések megoldásában; a blöffölést, a hamis tanúkat stb. Jó példa erre mindaz, ami Blomberggel és Fritschel történt, s amit Göring joggal nevezett „piszkos ügynek.” A Gestapo tudja msm Hitler hatalomra jutásában nagy szerepe volt a német hadsereg tábornoki karának, annak a testületnek, amely hű őrzője volt a porosz mili- tarizmus minden hagyományának, s amely csak az aikalmas időre várt, hogy revansot vegyen az első világháborúban elszenvedett vereségért. Hitler kancellári kinevezésekor Blomberg hadügyminiszter napiparancsot adott ki, s ebben többek között ezt írta: „Minden erőfeszítésünket, és ha kell, életünket is az új Németország szolgálatába állítjuk. A jövőben teljes bizalommal követjük a németek vezérét, Adolf Hitlert.” Amikor Nürnbergben bemutatták ezt az okmányt, a tanúként kihallgatott volt tábornokok szépen felépített meséi halomra dőltek: azt bizonygatták ugyanis, hogy a német tábornokok kezdettől fogva szemben álltak Hitlerrel... Blomberg, mint hadügyminiszter, s mint a legtekintélyesebb katonai vezető valóban sokat tehetett volna, ha akar. „Hitler megbecsülte őt és meghallgatta tanácsait, ö volt az egyetlen korosabb katona, akiben megvolt a kellő intelligencia a katonai és politikai kérdések összeegyeztetéséhez” .— vallotta Blom- bergről Milch repülőtábomok Nürnbergben. Blomberg valóban értett az „összeegyeztetéshez” ezért maradt nyugton a Röhmmel való leszámoláskor — marsalli cím a jutalma. És amikor teljes egészében Hitler szolgálatába állította a hadsereg gépezetét, más jutalmat is kapott: egy feleséget. Akiről a Gestapo nagyon jól tudta, kicsoda... ám, hallgatott róla. ~.a vőlegény nem Blomberg hadügyminiszter fényes esküvőjén az egyik tanú maga a „Vezér” volt, Hitler. A koros katona büszkén feszített fiatal felesége mellett, nem sejtette, hogy Müller, a Gestapo főnöke vaskos iratcsomót helyezett Göring asztalára néhány napja, s a második számú náci kaján mosollyal zárta el azt páncélszekrényébe. Az iratcsomó a „menyasszony” már nem is kétes múltját tartalmazta: tolvajlásért ítélték el, majd a börtön után a hírhedt prostituáltak egyike lett, akit több német városból is kitoloncoltak... Göring megvárta az esküvőt, s utána néhánv nappal mindezt elmondta Hitlernek. A rászedett vezér őrjöngött, Göring pedig már teljesülni látta régen dédelgetett vágyát: ő lesz a hadügyminiszter. Blomberg természetesen napok alatt eltűnt a szemek elől: hosszabb „szabadságra” ment-. Rövid idő múlva — ugyancsak a Gestapo „rendezésében” — a felfújható oroszlán — így nevezték Blomberget náci körökben — helyettese, Fritsch hadseregparancsnok is hasonló sorsra jutott, azzal a különbséggel, hogy egy alvilági mulatóból felszedett, s nyilvántartott homoszexuális „tanúskodása” alapján vádolták meg nemi eltévelyedéssel, s mentették fel beosztásából. Utána ugyan kiderült, hogy az egészből egy szó sem igaz, de akkor már a hadsereg élén százszázalékig megbízható nácik álltak: Keitel és Brauchitsch. Hitler szervez A hódító tervekkel fellépő, világuralmat áhító Hitler, aki önmagán kívül nem bízott meg teljesen senkiben, megszabadult azoktól, akiknek tekintélye, katonai tudása a volt káplárt joggal feszélyezte: magát nevezte ki legfelsőbb parancsnoknak, létrehozta az OKW-t, az Oberkommando der Wermachtot, élére az engedelmes szolgát, Keitelt állította, míg Fritsch helyére Brauchitsch tábornok került. Működött tehát már a „gépezet”: Hitler sorozatban adta' ki parancsait, melyek a támadó tervek sokaságának kidolgozását írták elő. Ugyanakkor—amint azt a nürnbergi perben bemutatott eredeti jegyzőkönyvben olvashatjuk — 1936. március 7-én a Reichstag ülésén kijelentette: „Nincsenek területi követeléseink Európában. Pontosan tudjuk, hogy az európai feszültség néni oldható meg háború útján.” Ekkor már az OKW-n országok lerohanásá- nak részletes tervei készültek... és ezen a napon a német csapatok bevonultak a Rajna-vidékre. A kását kerülgetve A nürnbergi per, amikor a hatalmi tervek kialakításának időszakától eljutott azok végrehajtásának tárgyalásáig, furcsa „taktikai” küzdelem szintere lett: a vádlottak mindent elkövettek, hogy minél nyíltabban beszéljenek, a nyugati hatalmak képviselői viszont arra tettek erőfeszítéseket, hogy a vádlottak minél kevesebbet mondhassanak el.. Csak a Szovjetunió képviselője volt az, aki a teljes igazság feltárására törekedett; a második világháború kirobbantását megelőző időszakban a Szovjetunió volt az egyetlen állam, amelynek külpolitikája nélkülözte az álszentséget, az engedményeket, s így a perben sem volt oka arra, hogy féljen az igazság megállapításától. Annál több oka volt erre Anglia, Francia- ország és az Egyesült Államok képviselőinek... A demilitarizáilt Rajna- vidék elfoglalása csak első lépés volt a német hatalmi tervek megvalósításában, de már ezt az első lépést is hihetetlen „megértéssel” fogadták a nyugati hatalmak, s beérték egy — tiltakozó jegyzékkel... Jól érzékelteti a helyzetet s azt, mit tehettek volna a nyugati hatalmak Hitler ellen, már a Rajna- vidék elfoglalásakor, az a párbeszéd, amely Alfred Jodi tábornok és védőügyvédje, Franz Exner között zajlott le Nürnbergben: „EXNER: Voltak önnek és a tábornoki karnak aggályai a Rajna-vidék megszállása ellen? JODL: Igen. Megvallom, úgy éreztük magunkat, mint a hazárdjátékos, aki a rulettnél egész vagyonát pirosra vagy feketére teszi fel. EXNER: Milyen erősek voltak a német csapatok? JODL: Az egész akciót kereken egy hadosztállyal bonyolítottuk le, de magára a Rajna nyugati oldalára csupán három zászlóaljat toltunk előre, egyet-egyet Aachenbe, Trier be és Saarbrücken be.” A rutinos védőügyvéd nem véletlenül faggatta védencét ilyen részletesen. Sőt: még azt a parancsot is bemutatta, amely szerint a német csapatok azonnal vonuljanak vissza, ha a francia csapatok ellenállásába ütköznek! Exner joggal követte azt a taktikát, hogy bebizonyítsa: csakis a francia-angol engedékenység volt a Rajna-vidék elfoglalása, s nem a német túlerő — mert ilyen nem volt — fenyegetése. Hitler vérszemet kapott a könnyen elért sikertől. Mind bizonyosabb volt abban, hogy további terveit sem akadályozzák meg. És ebben a Harmadik Birodalom hírhedt vezére cseppnyit sem tévedett. Az OKW-n gyorsított ütemben készítették a terveket Ausztria és Csehszlovákia ellen. (Következik: Göring tollbamond)
