Nógrád, 1966. január (22. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-20 / 16. szám
196(5. január 20., csütörtök' NOGft AD ft krimi Most, hogy A nyomok a hetedik mennyországba vezetnek, már valamennyien érzünk magunkban annyi erőt, hogy önállóan induljunk el egy gyilkos leleplezésére. A tűzhelygyári képviselői beszámoló szünetében például már tökéletesen tisztázódott, hogy a gyilkos nem is lehet más, mint Anette Lehnert, Etnmi Léhnert, vagy Brumi Lehnert, esetleg Bernd Vanderheyd, bár sokkal inkább Angelo Ce- nutti. Viszont a tegnapi termelési tanácskozáson Jácint atya került a gyanú középpontjába. A mai értekezleten ellenben [ valaki nagyon nagyképűen azt j jelentette ki, hogy a gyilkos már régen meglehetne és teljesen jogos, hogy a nyomozókat felelősségre vonják. (Le- . hét, hogy Hermann Miller fel- t ügyelő, vagy Casparek és Habernkorn nyomozók a gyilkosok?) Véleménye szerint a nyomozók számos, a kriminalisztikát sértő mulasztást követtek el: pl. nem figyelték a gyanúsítottakat, nem vettek ujjlenyomatot a gyilkos pisz- tolyról. S egyáltalán olyan mulyák, hogy az ember már azt hinné, játsszák az egészet. Két konkrét példával cáfolom a nyomozók tehetetlenségét. A nyomozás ebben a mos- tani tv-krimiben csak a második hete tart és máris megvan egy tettes. A Kennedy- gyilkosság sokkal régebben történt, s máig sincs meg az : igazi tettes, s előreláthatólag j hetvenöt évig nem is lesz. A francia titkos rendőrség egy j gengszterrel együttműködve rabolta el Ben Barkát és hetek óta képtelenek voltak letartóztatni a gengsztert, aki közben korlátlanul nyilatkozott a lapoknak, és ma már csak azért nem nyilatkozik, mert időközben pisztolygolyót röpített a saját koponyájába. Körülményes dolog a nyomozás. elvtársak! Sokkal inkább egyetértek azokkal, akik szerint a tévé a krimin kívül, is adhatna va- lanjit, elvégre nem tanulhatunk' folyton-folyvást kriminalisztikát. Vagyis annyi már a krimi, hogy az már egyenesen kriminális! Egyébként véleményem szerint a bártulajdonos Cenutti a bűnbanda feje, aki azt zokogta, hogy vérbosszút áll a gyilkoson. Szicíliai vérbosszút. Csak azt nem értem, miért nem lett öngyilkos akkor? L. Gy. Szovjet főedző a brazilokról Mint ismeretes a labdarúgó világbajnokság tizenhatos mezőnyében válogatottunk Brazíliával került egy csoportba. Az elmúlt éveikben a szovjet válogatott több ízben találkozott a brazilok legjobb tizenegyével. 1965 egyik legjelentősebb találkozójaként könyvelték el a Brazília— Szovjetunió mérkőzést. Amíg az első, a moszkvai összecsapáson a brazilok 3:0 arányban győztek, addig Rio de Janeiróban — nem kis meglepetésre — 2:2 volt az eredmény. Számunkra is rendkívül tanulságos tehát a szovjet válogatott főedzőjének, Nyikoláj Morozovnak a nyilatkozata. — Nem kétséges, — mondotta — a leghevesebb mérkőzésünket a brazilok ellen vívtuk a dél-amerikai turnén. — Már a moszkvai találkozón felfigyeltem arra, hogy a brazil csatárok nem kedvelik túlságosan a védőfeladatokat, nem szívesen mennek hátra segíteni a hátsó alakzatoknak, tehát váratlan, gyors támadásokkal érhetünk el csak eredményt, arra kellett törekednünk, hogy ne legyen idejük a szervezett védekezésre. Technikai téren gyengébbek vagyunk náluk, de ezt több mozgással, erőteljes játíkkal ellensúlyozni lehet. Nos, feltevéseimben nem csalatkoztam. Amikor a második félidőben a pályán megjelént a 19 éves középcsatár, Anatoli j Ranyisevszkij, s új taktikai elgondolás szerint kezdtünk játszani, sok kellemetlen percet szereztünk ellenfelünknek. Ha Manga nem véd olyan kiválóan, s csatáraink csak a helyzetek egy részét realizálják, aligha szen_ védünk ilyen arányú vereséget. De ami nem sikerült Moszkvában, az sikerült Rióban. Sajnálattal állapítottam meg viszont azt, hogy együttesünk gyorsasága csökkent. — Hogyan vélekedik a riói, szenzációnak számító 2:2-ről? ■— Majdnem ugyanazzal a csapattal álltunk fel, mint Moszkvában. Én azonban nem értékelem túl ezt az eredményt. Arra gondolok, hogy a brazilok edzője vigyázott: nehogy bepillantsunk a kulisszák mögé, azaz nem fedte fel „lapjait”. Számos fiatal van csapatukban, akik meglepően jól helyettesítik a kétszeres világbajnok csapat kiöregedett tagjait. Elég megemlítenem Gersont, Jairzih- nót. Az utóbbi hamarosan talán még jobb játékos lesz, mint a „megfoghatatlan kismadár”, Garrincha, a csodaszélső. A brazíliai eredményt még maga Feola is meglepőnek tartotta. Nem várta, hogy a szovjet csapat képes lesz a moszkvainál jobb teljesít ménnyel kirukkolni. — Hogy mi lesz Angliában? Egy biztos: egyetlen VB-n sem volt még olyan küzdelem mint amilyen a mostanin várható. L. K. Ásztaliteniszezők a megyei bajnoki címért Egyszerre négy asztalon pattog majd a kaucsuk labda vasárnap a MŰM Intézet tornatermében. Salgótarjánban rendezi a megyei asztalitenisz szövetség az 1966. évi megyei bajnokságot. A verseny rendkívül izgalmasnak ígérkezik. Az SKSE és az SBTC versenyzői mellett az öt járás 1—4 helyezettje jogosult résztvenni a legjobbak találkozóján. A felnőtt versenyzők mellett az ifjúságiak és a nők is asztalhoz lépnek. Különösen az SKSE asztaliteniszezői készülődnek nagy kedvvel. A viszszavágás fűti őket. Tavaly nem kis meglepetésre a megyei egyéni bajnokságot Ba- ráth, az SBTG versenyzője nyerte Bohati (SKSE) előtt. A Baráth, Kövendi SBTC-kettős a döntőben maga mögé utasította a jód ismert Polaneczki testvérpárt. Sikerül-e az idén is az.SBTC versenyzőinek? Erre kapunk választ vasárnap. Még egy érdekes adat tartozik az előzeteshez: a közelmúltban megrendezett városi bajnokságon az SKSE asztaliteniszezői minden számot megnyertek. AZ SBTC A TIZENEGYEDIK A Tatabánya nyerte a szurkolók versenyét Befejeződött a labdarúgó szurkolók „Honvéd Kupa” sportszerűségi versenyének értékelése. A játékvezetők által az évközben adott osztályzatok, valamint a játékvezetők és intézők év végi szavazása alapján Tatabanya szurkolói szerepeltek a legjobban. A végső sorrend a következő: 1. Tatabánya 40,5 pont, 2. Vasas 44,5 pont, 3. Komló 63 pont, 4. Dorog 63 pont, 5. Bp. Honvéd 66 pont, 6. MTK 67 pont, 7. Ózd 78 pont, 8. Szeged 80,5 pont, 9. U. Dózsa 82 pont, 10. Csepel 88 pont, 11. Salgótarján 90 pont, 12. Pécs 93,5 pont, 13. FTC 94 pont, 14. Győr 100 pont. Tornaóra a nagyiul tony i gi mnáziumban. Gáspár Hajnal í -lemás korláton fekvőmérle get mutat be. A gyakorlatot .izabó Gábor testnevelő tanár ellenőrzi. (Fotó: Koppány) Új edző a Zagyvapálfalvi Bányásznál Az utóbbi időben egyre több szó esett arról, hogy az 1967-es bajnoki évtől kezdődően több változás lesz a labdarúgás egyes osztályaiban. Előreláthatólag a megyei bajnokságok első három helyezettje kerül majd az NB Hiba. Ezt minden csapat játékosa és vezetője tudja, ismeri. Az 1966-os évre való felkészülést ma ennek jegyében végzik. A feljebbjutásnak megyénkben sok várományosa van és majd a bajnoki mérkőzéseken dől el, kiknek sikerül. Arról már hírt adtunk, hogy megyénk NB-s csapatai hogyan készülnek az új labdarúgó idényre. Ez alkalommal egy megyei I osztályban szereplő együttest kerestünk fel, a Zagyvapálfalvi Bányászt, ahol Tóth Istvánnal, az együttes új edzőjével folytattunk beszélgetést. Az új edző elmondotta, hogy a Zp. Bányász együttesénél is megtörtént a vezetőségválasztás és itt megköszönték Huszár Gyula hosszú, fáradtságos, becsületes munkáját. Ebben az idényben az SKSE tartalékcsapatának volt oktatójával kötött szerződést a csapat. Az edzéseket mint közölte, január 13-án megkezdték és 17-től heti öt alkalommal készülnek majd a megyei bajnokságra- a pálfal- vi labdarúgók. Az alapozó edzéseken 16 játékos vesz részt. Ebből kerül majd ki a március 13-án pályára lépő együttes. A Zagyvapálfalvi Bányász mint ismeretes az elmúlt években is jól szerepelt a megyei bajnokságban. Mindig az élvonalban foglalt helyet. Ebben az évben, még. inkább várják az. együttestől, hogy jó helyen végezzen, hiszen három fiatal érkezett vissza a katonaságtól, akik a jövőben erősségei lesznek a labdarúgó csapatnak. Ezenkívül szó van arról is, hogy más egyesületektől tudnak igazolni két-három játékost. Tóth István edző többek között megjegyezte azt is, hogy ha már eddig jól szerepelt az együttes, akkor most az erősítéssel van arra mód — és az együttes képes is arra, — hogy felsőbb osztályban szerepelhessen. Az edző nagy küzdelmeket vár a bajnoki idényben, mert több, szinte azonos képességű csapat szerepel a megyei bajnokságban. Ez fokozza az izgalmat, és a bajnoki cím elnyerésének vágyát. MÉSZÁROS OTTÖ (4.) A „piszkos ügyek" A Nürnbergben lefolytatott pernek az ad nagy jelentőséget, hogy feltárta és megmutatta az összefüggéseket, hogy leplezetlenül, a szeny- nyes kulisszákat lebontva állította a világ elé mindazt, amit a nácizmus jelentett. A tárgyalóteremben sorra terítékre kerültek az addig csak részben ismert ügyek: a Reichstag felgyújtása, a Röhm-„puccs” és a többi. Gö- ling, amikor ezeket kezdték tárgyalni, odahajolt a mellette ülő Hesshez, s azt mondta. „A disznók, előkotorták a piszkos ügyeket.” Ml az, amit még Hermann Göring is „piszkosnak” nevez? Haider kontra Göring A Reichstag felgyújtása jeladás volt a baloldal elleni ír- tóhad járatra: a nürnbergi perben — akárcsak évekkel előbb, Lipcsében, a Dimitrov- val vívott szópárbajban — kínos órákat szeizett a gyújtogatás megszervezőjének, Göringnek. A tárgyalás gyorsírásos jegyzőkönyvéből idézünk egy részletet: „JACKSON: Vissza tud ön emlékezni arra az ünnepi ebédre, amelyet Hitler születésnapja alkalmából rendeztek 1942-ben a führer keletporoszországi főhadiszállásának tisztikaszinójában? GÖRING: Nem emlékszem. JACKSON: Szóval nem emlékszik már erre? Akkor hát felolvasok önnek most egy részletet Halder tábornoknak, a Wermacht volt vezérkari főnökének vallomásából, hogy felfrissítsem az emlékezetét. Olvasom: „A führer születésnapja alkalmából rendezett közös ebéden Hitler közelében szóba került a Reichstag épületének művészi értéke Saját fülemmel hallottam, amint Göring belekiabált a beszélgetésbe: az egyetlen, aki igazán ismeri a Reichstagot az én vagyok; elvégre én gyújtottam fel.” Nos, mit szól ehhez? GÖRING: Ez a beszélgetés nem történt meg és kérem szembesítsenek Halder tábornokkal. Nem tudom, hon- nét veszi Halder úr ezeket. A magyarázatot csak gyenge emlékező tehetségében kereshetem, amely katonai kérdésekben is jellemezte.” Göring nemcsak ekkor „nem emlékezett.” Tudni sem akart az általa alapított Gestapo más tetteiről sem; 1933- ban viszont kijelentette, a Gestapo „minden intézkedéséért én viselem a felelősséget.” Gyilkosok vetélkedése Georgi Dimitrov, aki vádlottból vádlóvá lett a csúful összeomlott lipcsei perben. 1935-ben kijelentette: „A fasiszta Németország koncentrációs táboraiban, a Gestapo pincéiben a munkásosztály legjobb fiait, forradalmár parasztokat, az emberiség ragyogó jövőjének harcosait nap-nap után olyan undorító erőszaknak és megcsúfolásnak vetik alá, amely mellett elhalványulnak a cári Ohrana (titkosrendőrség — a szerk). leggyalázatosabb cselekedetei is.)) Pedig ekkor még csak a „kezdet”-nél tartott a Harmadik Birodalom fő tartó- szerkezeteinek egyikévé lett Gestapo kegyetlenkedése. A Geheime Staatspolizei — Titkos Államrendőrség — a nácizmus módszereinek jellegzetes képviselője lett, s a nürnbergi perben arra is fény derült, milyen szerepet játszott a gyilkosok egymás közötti vetélkedésében. Göring, amikor 1933-ban megalapította ezt a szervezetet, a szűkebb környezetét alkotó bizalmasok egyikét, Dl- ehlset állította az élére. Diehls hatalmas apparátust hozott létre — több mint negyvenezer ember dolgozott Gestapo alkalmazottként! — s mint Milch tábornok vallotta Nürnbergben: „Meg voltunk róla győződve, hogy valamenv- nyien állandó ellenőrzés alatt állunk, bármi legyen is a rangunk. Mindegyikünkről vezettek dossziét a titkos rendőrségen. ..” Göring nemcsak a baloldal üldözésére használta fel a titkos rendőrséget, hanem — személyes ellenfeleit is a Gestapo segítségével távolította el az útból. A Harmadik Birodalom története az első pillanattól kezdve aljassággal, cselszövéssel, gyilkosokhoz illő módszerekkel fonódott ösz- sze. •a Ot pisztolylövés Göring és Himmler a Reichstag felgyújtásának megszervezése után újabb, semmivel sem „piszkosabb” vállakózásba kezdtek. Röhmöt, az SA teljhatalmú vezérét már hosz- szú ideje figyeltették Gestapo ügynökökkel Göring Rohm kibuktatásával igyekezett megszerezni a „második” nácit megillető helyet, Himmler pedig „fekete lovagrendjének”, az SS-nek kívánta biztosítani az SA-val szembeni elsőbbséget. Hitlert mindaddig traktálta rémtörténetekkel — Rohm az életére tör, Rohm akar kancellár lenni — míg az szabad kezet nem adott a két orgyilkosnak, aki — a harmadik ellen szövetkezett... Hans Frank, aki 1934-ben bajor igazságügyminiszter volt, Nürnbergben tett vallomásában elmondotta: a stadelhei- mi börtönben beszélt Röhm- mel, aki öklével a falat verve ordítozott. „Mit jelentsen ez az egész? Adolf (ti. ő volt az egyetlen, aki tegezhette Hitlert — a szerk). ma reggel Wiesseeben személyesen tartóztatott le: halálos ellenségeim befolyása alá került.” Frank azt Is elmondotta, hogy a cellában rohangáló, s falat verő Röhmöt néhány perc múlva örökre elhallgat- tatták. Két SS tiszt lépett be, s Eicke, a dachaui koncentrációs tábor parancsnoka a derékig mezítelen Röhmöt öt pisztolylövéssel terítette le. Az SS tobzódott: emberek százait tartóztatták le, « gyilkolták meg — a halálos ítéleteket a diszegyenruhába (!) öltözött Göring írta alá, s hajtatta azonnal végre — a Gestapo nemcsak az SA teljes vezérkarát fogta le, hanem Frick birodalmi belügyminiszter Nürnbergben tett vallomásának szavaival: „a Röhm-tisztogatáskor * meggyilkoltak közül sokaknák semmi közük man volt az SA belső lázadásához, de ezek olyanok voltak, akiket nem néztek jó szemmel." Amikor Frick e szavakat kiejtette, Göring felugrott, s „hazudik! hazudik!” felkiáltásokkal igyekezett cinkostársát elhallgattatni... A Gestapo összefoglaló jelentése szerint — a pontos számot maga a Gestapo sem tudta! — „megközelítően ezerhatszáz embert végeztek ki”, s több mint háromezret tartóztattak le, Göring és Himmler személyes ellenfelétől szabadult meg, a német nagytőke pedig — mert bebizonyosodott, hogy a Röhmékkel való leszámolás „ötlete” ide vezethető vissza — az AS-tól, attól a kellemetlen szervezettől, amelynek fegyveres csapatai „forradalmat” követeltek, akik unos-untalan Hitlert a „jólétre” vonatkozó ígéreteinek beváltására emlékeztették. Hitler már megtette, amit kellett: a gyárakban már fegyverek készültek, a részvényekre adott osztalékok ugrásszerűen emelkedtek. Jólét? Krupp és társai egyetlen nap alatt elintéztették a „belső ellenzékeket tudtára adták Hitlernek, hogy senki sem szegülhet velük szembe.” (Következik: A felfújható oroszlán
