Nógrád, 1966. január (22. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-01 / 1. szám
\M ~ ... Vilás oroletárjai. egyesüljetek/ AZ MSZMP NO G RÁ D M EGYE! Bf XXII. ÉVF. 1. SZÁM ÁRA 80 FILLÉR 1966. JANUÁR 1., SZOMBAT Ä béke erőinek újabb győzelmeit várjuk Kádár János elvftárs újév! nyilatkozata Az új év alkalmából a Népszabadság szerkesztősége és a Magyar Távirati Iroda néhány kül- és belpolitikai vonatkozású kérdést intézett Kádár Jánoshoz, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkárához. Alább közöljük a kérdéseket és Kádár János válaszait. KÉRDÉS: A vietnami ag- resszió kiterjesztése, a Dominika belügyeibe való beavatkozás, a reakciós, jobboldali erők támadása Indonéziában, a nyugatnémet militaristák nyílt igénybejelentése az atomfegyverekre és más nemzetközi események azt a be- nyomást keltik, mintha az számukra nem látható, s mindjobban lelepleződnek a világ közvéleménye előtt. Igj' értem azt, hogy az imperialisták nem ragadták kezükbe a kezdeményezést. Agresszív cselekedeteik sokkal inkább a szorongatott kalandor hazárd lépéseire emlékeztetnek. KÉRDÉS: Milyen lehetőséimperialisták az utóbbi idő ben magukhoz ragadták vol- get lát a békés egymás melna a kezdeményezést. Mi er- ről az ön véleménye? VÁLASZ: Az imperializmus a nemzetközi politikában sem tud felmutatni semmiféle, a jövőbe mutató elgondolást. Ilyen- terveink csak nekünk vannak, alak a szocializmus, a . társadalmi haladás elveit valljuk és a tartós béke megteremtéséért küzdünk. De akinek nincs átfogó terve a jövőt illetően, az a kezdeményező szerepét sem ragadhatja magához. Az imperialista világrendszer válságban van: Szorongatja a szocialista világrendszer országainak növekvő ereje, nyomást gyakorolnak rá a gyarmati örökség minden formája ellen küzdő népek és saját dolgozóinak osztályharca, nehezítik helyzetét a vezető kapitalista országok egymás közötti, egyre éleződő ellentétei is. Csak arról lehet beszélni, hogy egyes imperialista hatalmak s különösen az amerikai imperialisták a múlt évben fokozták a népek ellen irányuló, békebontó támadásaikat. A választások idején hangoztatott békeszólamokkal szemben az új elnök kormánya katonai behívókkal szerencséltette az Egyesült Államok polgárait A nemzetközi jogot, a nemzetek önállóságát, az országok szuverénitását lábbal tiporva, csapatokat szállítottak partra Dominikában, fokozták a „különleges” háborút Dél-Vietnamban, bombatámadások sorozatát intéztek a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen s újabban katonái támadással fenyegetik Laosz és Kambodzsa területét és népét. Ázsiában nemcsak háborút folytatnak, hanem felszítják az ellentéteket a gyarmati iga alól felszabadult országok között és országokon belül, ellenforradalmi akciókat szerveznek; bátorítják a népelle- nes erőket, védelmezik a ko- lonialista rendszer maradványait Afrikában is; Latin- Amerikában terrort alkalmaznak a haladó mozgalmak ellen. Európában pedig azoknak a nyugatnémet militaristáknak a kezébe akarnak atomfegyvert adni, akik a történelem által régóta véglegesített határok revíziójára törnek. De az is tény — s ezt az amerikai imperialisták is jól tudják —, hogy e „furkósbot”- pölitikával szemben magában az Egyesült Államokban is növekszik az elégedetlenség és n tiltakozás, s még NATO-beli szövetségeseiket sem tudták egységes akcióra bírni. S ami még fontosabb, a megtámadottakat nem tudták megfélemlíteni, még kevésbé le- igázni, mind növekvő ellenállással találkoznak, győzelem lett élés elvének érvény esítésére a jelenlegi nemzetközi helyzetben? VÁLASZ: A békés egymás mellett élés elve számunkra nem propagandaszólam, nem juk őket. Ugyanakkor hívei vagyunk a vitás nemzetközi kérdések politikai, tárgyalások útján való . megoldásának. Normális viszonyra, a kapcsolatok bővítésére törekszünk a kapitalista világgal is, ideértve a hozzánk közelebb eső európai országokat s a távoli Amerikai Egyesült Államokat is. A mostani helyzetben félreértések is adódnak a békés egymás mellett élés értelmezésében. Mi tudjuk, s a kapitalista országok kormányainak is meg kell tanulniuk, hogy a béke oszthatatlan, képtelenség azt feltételezni, hogy miközben bombáznak egy szocialista országot, más szocialista országokkal fejleszthetik politikai kapcsolataikat. A népeknek pedig tudniuk kell, hogy a békés egymás mellett élés elvét és gyakorlatát rá kell kényszeríteni az lmperialistaktika, hanem egész korunkra érvényes lenini elv, amelynek érvényesítéséért minden körülmények között a mostani nemzetközi helyzetben is lehet és kell küzdeni. Mi abból indulunk ki, hogy a szocialista építőmunkánkhoz békére van szükség, a kommunisták történelmi küldetése, hogy az emberiség érdekében küzdjenek egy újabb világháború megakadályozásáért, azért is, mert a szocializmus eszméjének világméretű győzelméhez nincs ‘ szükség háborúra. Az emberiség szerencséjére a világháború immár nem végzetszerűen elkerülhetetlen, a Szovjetunió, a 14 szocialista ország, a gyarmati iga alól felszabadult népek s a kapitalista országok haladó mozgalmai, ha egyesítik erejüket, képesek meggátolni az imperializmust egy új világháború kirobbantásában. A békés egymás mellett élés elvének érvényesítése megköveteli az imperialista támadások megfékezését. Ennek megfelelően mi teljes mértékben szolidárisak vagyunk az amerikai agresszor ellen teüzdő vietnami testvéreinkkel és minden, az imperialisták által megtámadott néppel, s tőlünk telhetőén támogattákra, s ebben nemcsak a kommunistáknak van feladatuk, hanem minden embernek. aki bármilyen okból ellene van a háborúnak, a Föld bármely részén éljen Is. KÉRDÉS: Milyen lehetőségek nyílnak ebben a helyzetben Magyar Népköz társaság nemzetközi tevékenysége számára, hogyan hasznosíthatjuk ezeket a lehetőségeket? VÁLASZ: A Magyar Nép- köztársaság nemzetközi tekintélye 1965-ben is erősödött. Ezzel együtt külpolitikai tevékenységének lehetőségei is tovább növekedtek. A nemzeti önbecsülést fel nem adva is jól tudjuk, hogy nekünk, mint kis országnak, nincs döntő befolyásunk a világpolitika alakulására. Mégis, hála népünk politikai és az építésben elért sikereinek, szocialista társadalmi rendszerünknek, szavunk súlya növekszik a nemzetközi életben, s ezt mi mindenkor a szocializmus, a haladás a béke javára fordítjuk. A múlt évben bővítettük kapcsolatainkat és együttműködésünket a Szovjetunióval, az európai szocialista országokkal, távol-keleti szocialista országokkal, elsősorban a Vietnami Demokratikus Köztársasággal. Bővültek kapcsolataink az európai kapitalista oi-szágokkal, közöttük jelentősebb politikai lépéseket realizáltunk Ausztriával, Franciaországgal és Angliával is. Tovább fejlődtek kapcsolataink Ázsia, Afrika országaival, Latin-Amerikával. Növekedett szerepünk a különböző nemzetközi szervezetekben, közöttük az Egyesült Nemzetek Szervezetében, ahol kormányunk álláspontját képviselő külügyminiszterünk 'smert fellépésével széles körű elismerést. vívott ki, és a legutóbbi ülésszakon, a mi képviselőnk töltötte be az I. számú politikai bizottság elnöki tisztét. Az 1966-os esztendőben is szándékunkban áll és kötelességünk is, hogy hasonló szellemben tovább folytassuk ős szélesítsük a Magyar Nép- köztársaság külpolitikai tevékenységét. Hazánk képviselőire a nemzetközi politikában az a megtisztelő szerep vár, hogy minden területen növekvő aktivitással tevékenykedjenek és önálló kezdeiménvezéssel is működjenek közre a szocializmus, a béke javára, a vitás nemzetközi kérdések megoldása érdekében, szoros együttműködésben a Szovjetunióval, a Varsói Szerződés tagállamaival, valamennyi szocialista országgal, a haladás minden erejével. KÉRDÉS: Hogyan látja a szocialista országok együttműködésének eredményeit és távlatait, a nemzetközi kommunista mozgalom egységének problémáit, s ezek ha- tását a jelenlegi nemzetközi helyzetre? VÁLASZ: Mint ismeretes, az utóbbi években a nemzetközi kommunista mozgalmon belül és a szocialista országok együttműködésében is új problémák merültek fel. Mivel a kérdések rendkívül fontosak, mi nagy figyelmet fordítunk rájuk. Jómagam 1965-ben részt vettem a Varsói Szerződés politikai tanácskozó testületének varsói ülésén, jártam a Szovjetunióban, Jugoszláviában, Mongóliában. s több itthon folytatott nemzetközi tanácskozáson is sok személyes tapasztalatot szereztem. Az igazsághoz híven meg kell mondani, hogy a vita tovább folytatódott, az ösz- szes szocialista ország és az összes kommunista párt egységét nem sikerült megteremteni. Mégis kijelenthetjük, hogy a múlt évben fejlődött, erősödött a szocialista országok, a nemzetközi kommunista mozgalom, a haladó erők kapcsolata és együttműködése. Ez egyben azt is jelenti, hogy az egységtörekvések erősödtek az ogységbontó sza- kadárok pedig mindinkább magukra maradnak. Ez most a helyzet. A szocialista országok együttműködése mind a Varsói Szerződésnek, mind a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának a keretében és azon kívül is fejlődött. Viszonyunk a Szovjetunióval és a szocialista országok többségével zavartalan, internacionalista é= testvéri. Javulnak kapcsolataink olyan szocialista országokkal is, amelyekkel egyes i v;‘ -J Magyar állam- és pártvezetők üdvözlő távirata Kuba nemzeti ünnepe alkalmából Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára. Dobi István, a Magyar Nép- köztársaság Elnöki Tanácsának elnöke és Kállai Gyula, a magyar forradalmi munkás—paraszt kormány elnöke táviratot intézett dr. Fidel Castro Ruz elvtárshoz, a Kubai Kommunista Párt első titkárához a kubai forradalmi kormány elnökéhez, dr. Osvaldo Dorticos Torrado elvtárshoz a Kubai Köztársaság elnökéhez, a Kubai Kommunista Párt politikai irodája és titkársága tagjához, melyben a Kubai Köztársaság nemzeti ünnepe, a forradalom győzelmének 7. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és a magyar forradalmi munkás—paraszt kormány, az egész magyar nép ' és a maguk nevében forró, testvéri üdvözletüket és szívből jövő jókívánságaikat küldik a kubai államférfiaknak és a kubai népnek! Péter János a Magyar Népköztársaság külügyminisztere táviratban üdvözölte dr. Raul Roa kubai külügyminisztert Kuba nemzeti ünnepe, a forradalom győzelmének 7. évfordulója alkalmából. A SZOT Elnöksége a Kubai Dolgozók Forradalmi Szakszervezeti Szövetségének, a KISZ Központi Bizottsága a Kubai Kommunista Ifjúsági Szövetségnek, az Országos Béketanács a Kubai Béketanácsnak, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának Elnöksége a kubai forradalom védelmére alakult bizottságnak küldött táviratot az évforduló alkalmából. kérdésekben fennálló nézet- eltéréseink korábbról ismertek. A szocialista országok egységének, együttműködésének nemzetközi politikai jelentősége felbecsülhetetlen, hiszen ez az egység szocialista vívmányaink, a népek szabadságharcának és a világbékének legfőbb védelmezője a nemzetközi imperializmus agresszív erőivel szemben. Ugyanígy, ha egységünk nem teljes, az imperialisták ezt mindenkor kihasználhatják, mint ahogy ma, ki is használják saját céljaik érdekében és nemcsak propagandájukban. A jelenkor viszonyai között, amikor már három világrészben léteznek szocialista államok, amelyek más-más gazdasági alapról indultak, és ma a fejlettség különböző fokán állnak; amikor a kommunista testvérpártok egy része kormányoz, más része legális tömegpártként dolgozik a kapitalizmus viszonyai között, megint más része illegalitásban, kegyetlen üldöztetések közepette harcol, természetszerű, hogy egyes kérdések megítélésében különböző vélemények alakulnak ki, és nézeteltérések is keletkezhetnek. Ezeket azonban elvtársiasan, a marxista— leninista elvek alapján lehet és kell tisztázni. Ellene vagyunk minden olyan vitának, amelyben sértő jelzőkkel, címkékkel és frázisokkal dobálóznak. A legfontosabbnak azonban azt tartjuk, hogy minden vitás kérdést és minden vitát az internacionalizmus szellemében feltétlenül alá kell rendelni az imperializmussal, az osztályellenséggel szembeni akcióegység érdekeinek. Különösen áll ez napjainkban a vietnami kérdésre. Igaz, a szocialista országok mindegyike biztosította szolidaritásáról harcoló vietnami testvéreinket, és ténylegesen segíti is őket. Ez jó, de még jobb volna, ha mindezt nagyobb egységben és még összehangoltabban tennénk. Mi ennek érdekében léptünk fel eddig is, s ezt fogjuk szorgalmazni a jövőben is. A jövőt illetően pedig arra kell gondolnunk, hogy a nemzetközi kommunista mozgalom történelme folyamán már sok nehézséget leküzdött, belső harcaiból mindig megerősödve került ki, s hogy minden bizonnyal most is így lesz. KÉRDÉS: Mindent egybevetve, hogyan Ítéli meg ön » nemzetközi helyzet általános kilátásait? VÁLASZ: Az elmondottakból kiviláglik talán, hogy 1966-tól a szocializmus és a haladás erőinek és egységeinek növekedését, az imperialista agresszió visszaszorítását, egyszóval a béke erőinek újabb győzelmeit várom. A vezető tőkésállamok kormányainak fel kell hagyniuk a nemzetközi jognak és a népek akaratának semmibevételével, a kihívó agresszióval, mert különben nem kerülhetik el azt, amit három négy évvel ezelőtt egyszer már megértek, amikor, ahogy ők maguk nevezték, meg kellett kezdeniük hidegháborús politikájuk „fájdalmas újraértékelését”. Ez nem jóslat kíván lenni, és nem is magától fog végbemenni. De biztosan bekövetkezik. ha a haladás erői — s közöttük szocializmust építő magyar népünk — állhatatosan kitartanak eddig követett elveink, céljaink, a békepolitika mellett, s annak szeriemében összefogva cselekszenek, dolgoznak, harcolnak. KÉRDÉS: Belső fcjlődé« ünkről is lenne néhány kördésiink. Véleménye szerint általában mi határozta meg és mi jellemezte a múlt esztendőben a társadalom helyzetét hazánkban? VÁLASZ: Nem volt könnyű évünk. Száj- és körömfájás volt, árvizek voltak, és egyéb természeti csapások pusztítottak. Nagy erőfeszítést kívánt a Duna kiöntésének megakadályozása, és jelentős anyagi eszközöket vett igénybe a károk pótlása. A különböző megpróbáltatások közepette társadalmunk erői megmozdultak, a helytállás, az áldozatkészség sok lelkesítő példáját láttuk. A nemzeti egység mérhető valósággá vált. Ismét bebizonyosodott, ami egész társadalmi haladásunkra jellemző, hogy a szocializmus eszméi mind mélyebben hatják át a népet, hogy a nemzet és a szocializmus mindinkább eggyé válik. A haladás élén nagyszerű munkásosztályunk jár, amely történelmi hivatását, vezető szerepét méltóképoen betölti. Csak elismeréssel szólhatunk a falusi dolgozók nehéz körül- ménvek között végzett munkájáról is. a Darasztemberek- ről, akik tovább szilárdítják és fejlesztik szövetkezeteinket. Az értelmiség a szocialista alkotómunkában mindjobban összeforr a munkásosztállyal és a parasztsággal. Hasznosan teljesíti feladatát a kisiparosok és kiskereskedők zöme is. A társadalmi tevékenység minden területén előrehaladunk. Ennek köszönhető, hogy szocialista termelési viszonyaink tovább erősödtek, közoktatásunk fejlődött, kulturális életünk gazdagodott. KÉRDÉS: 1965 a második ötéves terv utolsó éve volt. Hogyan értékelhetők erednienyeink és melyek 1966-ban főbb népgazdasági feladataInk? VÁLASZ: Még nincsenek meg a végleges számok az 1965-ös gazdasági évről és a második ötéves terv teljesítéséről; ezért csak előzetes adatok alapján szólhatok e kérdésekről. A második ötéves terv jelentős fejlődést irányzott elé, megvalósításával népünk nagy (Folytatás a 3. oldalon)