Nógrád. 1965. december (21. évfolyam. 286-311. szám)
1965-12-05 / 290. szám
rWember 9, vasárnap NŐGRAö O Pál Oltó 3Cő os ibazárt ÚGY ESZTENDEIG csak kényszerből nézett a férfiakra. Nem tudott másképpen cselekedni. A jegyeket és a visszajáró pénzt is úgy vetette nekik, mint odahaza disznó élé az árpát... Alig melegedett meg a munkahelyén, amikor a vállalati bálon megismerkedett Elekkel. Kitűnően táncolt, Elek is jól járta. Hajnalig egypárban maradtak. Fülében csengett a sokat játszott sláger: „Szeretni kell, ennyi az egész..." Elek jó társalkodónak bizonyult, mégis csupán annyit tudott meg róla, hogy a vállalat egyik irodájában dolgozik. Másnap a végállomásnál találkoztak. A presszóban Elek röviditalt rendelt, majd feketét. Jólesett: az előzőnapi szokatlan ébrenlét okozta kábulat helyébe kellemesebb érzés tolakodott Elek forintost kotort elő, s a zenegépbe dobta. Ismét szólt a sláger: „Szeretni kell.” Elek dúdolta a dalt. Furcsa tűzben égő zöldszínű szeme nagyon emlékeztette őt a gyereklánykorá- ban elfogott riadt nyúléra. Nem is tudja, miként kerültek ki az utcára. Sötét volt már. Meg-megálltak egy-egy lámpánál és nézték a neon körül kóválygó szúnyoghadat. Aztán felértek a dombra. Elmaradt a város, a neonok csak vibráló mécsesnek látszottak. A fiatalember nem fogyott ki a szóbólHallgatta-hallgatta, de értelmükre nem gondolt. Csak akkor figyelt fel, amikor házasságot ajánlgatott.,, Az ajánlatból azonban nem lett semmi. Hetekkel később Elek pénzt nyomott a markéba: — Ezért bármelyik kórházban elveszik tiled a gyereket — mondta. Magára hagyta és nem mutatkozott többé. Talán a halálba menekül, ha nincs mellette kosztadója, a nagynénje- Ez a textilgyári munkásnő nyugtatta. És mikor ez sem használt, előrukkolt a legerősebb érvvel: ,Jlát én rnennyiszer csalódtam, ^mégjs élek,” Kerülte az embereket, s főként a férfiakat. Mindegyiket Elek jellemével ruházta fel. Nem tudott szabadulni ettől a gondolattól. Csupán nagynénje közelében érezte magát nyugodtnak. ö. amikor már túl volt mindenen. ezt mondta: „Link alak, Legközelebb nézd meg, kivel állsz szóba- Tudod, a boldogságot nem adják ingyen, Boldogtalanság az ára”... „Még bárom forduló és mehetek...” — Mindössze néhány hónapja ismerik egymást, de azóta minden napja a várakozás izgalmában telik. Ilyenkor, a szolgálat vége felé döcög az idő- A közeli találkozás gondolata hatalmába keríti, s tükrében megszépül ez a kocsiba zárt világ. És mintha az utasok is az ő örömében osztoznának. A forduló végén csak néhány percre száll le, s mire visszatér, tömve a kocsi. Kinyitja az első ajtót, s ott száll fel. A buszt megtölti az új utasok zsibongása, mely lassan a megszokott zsongássá alakul. Milyen sokszor figyelte ezt az elmúlt két esztendő alatt, azóta, hogy tizenhét évesen ide került. Első szolgálatai közben be kellett hunynia a szemét. Hallgatta ugyanezt a hangot, s zúgott tőle a feje. Még álmában is kísértette, úgy érezte, belepusztul- Aztán rájött: ennek a monoton hangnak ő a „dirigense”, és ha akarja, megtörheti egy-két „jegyet kérem”-mel. Most meg, ki tudja hányadik forduló után, a zsongásban dallamot érez. Az emberek összepréselődnek, tenyérnyi helyet sem hagyva maguk között. — Megtelt! Indulás! — kiált és lábujj hegyre ágaskodik, hogy megnyomja a csengőt. Ki kell nyújtóznia, valahányszor ily módon csengetni világ. akar. Kicsinek és 45 kálójával parányinak érzi magát az emberek között. Elindul az ülőhelye, a kocsi vége felé, ahonnan táskarádió zenéje vegyül a zsongásba. A táncdalt hallva furcsa játékba kezd, miközben észrevétlenül siklik az utasok között: — „Ezt küldöd nekem, Sanyik ám?” „Tetszik, köszönöm! A következőt majd én neked.” Gondolatban itt van melet- te, vele társalog- Nem tudja elvonni figyelmét sem a pénzkezelés, az új megálló, sem a fel- és leszállók tömeTovább lépne, de valaki megállítja: — Ide elfelejtett jegyet adni, kisasszony! -*- hang isméim Feltekint és a kezét nyújtó Eleket pillantja meg- — Ugye szép dal, emlékszik még!? „Nem emlékszem, nem is akarok rá gondolni!” és tiltakozni szeretne, de inkább magába fojtja'a szavakat. Zavarában vonal helyett átszállót ad s a visszajáró ötven fülért, és menedéket keresve belefúrja magát a tömegbe. Elek azonban utána kiált: — Halló, kisasszony, forint jár vissza! Megremeg- „Mit gondolsz, te.,, kell nekem a te vacak pénzed?!" összeszorítja a fogát, hogy belecsikordul, de kibuggyant könnyét már nem tudja megállítani. Kéri a mellette állót, adja át a fogé. Ügy érzi, az ő választottja nyit neki utat az embergyűrűben. Hátra-hátra pil- lantgatva mosolyog. Az arca kissé durva, mozgása a medve cammogására emlékezteti. Mindez nem fontos, sokkal többet ér számára a géplakatos érző szíve és őszintesége. Gyorsítja a jegykezelést és, hogy ne kelljen nyújtóznia, indításkor kéri, nyomják meg a csengőt. A kocsi közepéhez ér, mire felhangzik a következő, az ígért dal: „Szeretni kell...« Megrohanják az emlékek. „Nem, nem ezt küldöm, bocsáss meg — hadarja magában — a következőt!” (Szász Endre rajza) rintost, az átszállót meg sem említi. Reszket a keze, kapkod- Az egyik utasnak két jegyet ad egy helyett. Nem mer az emberek szemébe nézni. Amint felpillant, mintha gyanakvást látna az arcokon. A táskarádió még mindig szól a kocsi farában. Oda ri- pakodik: „Zárják el! A kocsin nem szabad rádiózni!" Az ülőhelyére húzódik. Az emberek most valahogy mások, mint voltak, összezördülnek a felszálláskor, valakinek a lábára taposnak. Behunyja a szemét. A megszokott zsongás hatalmas malom zúgásává torzul- Nagyon gyengének érzi magát. Szédülés környékezi. Megmarkolja a korlátot. Ketten tusakodnak lelki szemei előtt. Homályba vesző vonalaival Elek és közelségében Sándor. Az egyik rövid ismeretség után házasságot ígér, a másik noha már két hónapja ismerik egymást, meg se csókolja. Elek, mikor megtudja, hogy hét általánost végzett, csillapítja: „Sose bánd, nekem így vagy jó, így kellesz.” Sándor pedig: „Nagy hiba, de segítlek és együtt tanulunk.” Az egyik cserben hagyja, a másik védelmébe veszi, pedig csupán aznap találkoztakIndulást csenget. A lépcsőn álló középkorú férfi kiabál: „Miért indít addig, míg fel nem szállnak?" Nem válaszol. A férfi beljebb tolakszik s tovább méltatlankodik; — Ugye, süketnek tetteti magát! — Hagyja már abba! — szól rá egy basszus és szembe fordul vele. — Könnyű itt a középen litániázni. — Előttem lehetne, ha nem dohányzik olyan kényelmesen. Melyik volt a hatásosabb- az érvelés, vagy a vésztjósló tekintet, az alaptalanul méltatlankodó elhallgat.,, Az utasok zöme leszálláshoz készülődik- Elek is velük tart. Melléje furakodik, oly közel, hogy érzi a leheletét: — Ne haragudj. Mindent megmagyarázok. Találkozzunk a presszóban. Tudod, a vonalad mellett. Megvárlak. Arcát elönti a vér, mégis alig hallhatóan mondja: „nem!” Értsd meg, mindent megmagyarázok. — Nem kell. — Tudom, hogy szívesen jönnél. — Semmi közöm magához, menjen a dolgára! — Ezt már olyan hangon tagolja, hogy mindenki megérthetiElek egészen a füléhez hajol: „Elég hatalmam van a vállalatnál, rábírhatlak, hogy másképen beszélj — a lépcsőről Szól vissza: — NO, Viszontlátásra!” Annyira meglepődik, hogy elfelejti lecsöngetni a kocsit. A torkát sírás szorongatja, csak az utasok jelenléte nem engedi, hogy a felszínre törjön. A végállomáson szó nélkül elhagyja a buszt és rohan a forgalmi irodába. A rendezőn kivül egy teremtett lélek sincs ott. Az asztalra borulva sír. — Laei bácsi! Egy lépést sem megyek tovább. Rúgjanak ki, vagy csukjanak b«, de én ezt nem leszem A szigorú rendező, aki azt sem tűrte, ha valaki halaszthatatlan ügyét a szolgálati idő alatt akarta elintézni, kimeredt szemmel nézi. Meg nem találkozott ilyesmivel- És mikor felocsúdik, félszemét az érkező kocsikon tartva, ordít: — Mit mondasz?! Nem?! Ott a kocsid, telve az utasokkal, eredj! Még jobban zokog: — Nem, nem megyek, Laci bácsi! — összevesztél tán a vezetővel? — Nem! — Mindenre nem! Hát mit gondolsz, leánynevelőintézet a vállalatunk? — Laci bácsi, bár három gyereke van. de egy sem leány, nem tudja, hogy kell velük bánni. A szüntelen zokogás azonban az 6 edzett szívét is megrezegteti. — Kit küldjék helyetted, hisz látod, csúcsforgalom idején senki sines itt! Kalauz nélkül pedig nem mehet! A KOCSIK összetorlódnak. Laci bácsi kilép a fülkéből, a vezetőhöz siet, néhány szót vélt vele. aztán bekiált a zsúfolt buszba: „A kocsi nem indul, félre áll. Elnézést kérünk. Tessék átszállni a következőre”. öt még mindig zokogva találja. —- Ne bőgj, mert meghallja az anyád. És még azt találja mondani, hogy itt kínozzák a lányát- No, gyere jde mellém, kis kartársam és beszélj értelmesen!... Hamarosan folytatódik a buszok normális körforgása. Belép a félreállt kocsi vezetője. — Mi az, fájromt? — Szó sincs róla! — nyomja meg a szavakat Laci bácsi — leteszitek a 2-est. Azon a távoli vonalon nagyobb szükség van rátok!.,. Palotai Boris ZÖLD DIÓ' — MENJ FÉRJHEZ —ajánlom Anyának, meri egyre gyakrabban emlegeti a nők egyenjogúságát. Az ő értelmező szótárában az egyenjogúság meglehetősen önkényes magyarázatot kap. önkényest, de legalább őszintét. Csakhogy a „betervezett" nő ragaszkodik a bla-blához. S amíg mondja, el is hiszi. Gyorsan -félbeszakítom• — Merényihez nem adnálak. Bicikliző típus. Felül hajol, alul tapos. Ha Radios elvenne... — Eszem ágában sincs férjhez menni. Radios. •. mért éppen ö? — Ügy látszik tárgyalóképes. E héten már háromszor tárgyaltál vele — éjjel kettőig■ — Hát ez... ez. •. — Anya a homlokát masszírozza, jelezve, hogy kezdődik a fejgörcs, amely mindig akkor kezdődik, ha nem tud azonnal visszavágni. — Ezt a pimaszságot! — Nem szemrehányásképpen mondtam __ Sőt. Hisz még f iatal vagy! — Nevetni fogsz — mondja fagyosan. — Tényleg tárgyaltunk. Olyan problémái vannak .. • Ismered te Radi- csot? — Téged ismerlek! — Megfogom a vállát■ — Mért nem vagy őszinte? Mindig egy őszinte anyára spóroltam. — Mit akarsz tőlem?! Mért gyötörsz! Nincs elég gondom, bajom? — Lesepri a kezem, szájába dob egy pirulát, víz nélkül lenyeli, Menekülök hazulról. — Programod van. Állandó jelleggel, — Azért csinálok programot — semmi kedvem hozzá —, mert nem bírom a komiszságodat Egyszerűen nem! * Készlet: a szerzi készülő szatirikus regényéből. — Én meg nem bírom, hogy mindent kicsavarsz. Magadat is. Elsősorban magadat• Megvadulok tőle! Ezt jól eltoltam. Azzal léptem be hozzá, hogy megmondom neki, ne titkolódzón, ne idegeskedjen, én belátom... igenis ... beszéljük meg •.. mért ne lehetne megbeszélni.„ egyszóval.. • ha van valakije... azt se bánom, ha nemzetiszínű szalag nélkül adja össze magát vele. Le van sóhajtva a dokument! Így .. • szépen, tapintatosan ... S egyszercsak szemben állunk egymással. Belül valahol egy lökést kapok, s minden másképp jön ki, mint ahogy akartam. Még a hangom is más. Mintha átdöfné a szavakat— Most már értem, hogy Apa sohasem kérdezősködik utánad. — Abba kéne hagyni. Már szúr a szemem. — Apa gyomra nem veszi be a link- ségeket. Tudom, ma másképp hívják. FELHÖRDÜL, én válaszolok, azt is szemére vetem, amiről nem is tudtam, hogy fájt. A veszekedéstől összesűrűsödött levegőt késsel lehetne vágni- „Ha nővérem lenne, annak a ruhájában járatnál!’’ Ez meg mi?! Behozok égy pohár vizet, a számhoz emelem, elfelejtek inni. Bár lenne egy nővérem! Elkinzott arccal nyomogatja tarkóját. Karlcötőjén megcsör- ren a sok bigyó. — A sírba viszel Csak már ott lennék! Ha rajtam múlna . •. Mit gondolsz, te Szerencseden, mi lesz veled, ha én kidvüjk? Mert ki- dűlök. Érzem, megint felment a vérnyomásom, — Semmi bajod! Friss vagy, stramm vagy- F. percben jobb szeretnél nyúzottnak látszani, meggyötörtnek. Bágyadtan legyint. Már ráharap a jelzőimre, hogy friss és stramm s magában hozzáteszi: senki sem hinné, hogy ekkora lánya van. Cifrázza, mint cigány a magyar nótát. Bánatos félmondatokat rezeg- tet, kesergő indulatszavakat. Persze, nem hagyom szó nélkül. Olyanok csúsznak ki belőlem, mint az a nővérdolog. Ha egy mákszemnyi eszem lenne, szépen kivárnám. A fejét borogatja, ez hozzátartozik a szertartáshoz- A telefon berregésére felpattan, elfelejti, hogy erőtlen őszi légy, megkönnyebbülten hallózik, élénken cseveg, a vizesborogatást szórakozottan pa- nyókára csapja a fején. Rólam csak akkor vesz tudomást, amikor megkérdem: bemártsam a zsebkendőt? Sürgősen hangot vált. befejezi a beszélgetést, összekunkorodik a karosszékben. Ha nem lennék idebent, úgy járkálna a szobában, mintha férfiak nevetésén lépdelne. Ezt a telefonhívást várhatta. Egészen fellelkesült tőle. — Holnap vasárnap — mondom neki. NYÖG VALAMIT, csak úgy tisztességből, a szenvedést nem lehet azonnal abbahagyni. De a szeme meghazuttolja. — Kirándulni megyek — mondom támadón— Szedd le az asztalt! Majd holnap beszélünk róla. — Hétkor van a találkozó. — Most fundáltam ki a kirándulást. Hirtelené ben úgy megkívántam az erdőt. Bármilyen erdő lehet, félkopasz, satnya, csak fák legyenek benne. — Egyszerűen bejelented■ hogy kirándulni mész. Ez a legújabb. És ha nem engedlek el? — örülsz, hogy megszabadulsz tőlem. Erre felelnie kéne- De eokatmondóan hallgat. — Vagy akarsz velünk jönni? — Behúzó kérdés. Hiszen a fülem hallatára beszélte meg az előbb: „Tizenegykor a Margitszigeten”. Rágyújt, mélyeket szippant. Ez a nyögés enyhébb változata. — Egy időre elegem van belőled. — Csak ezért nem jössz? — Neked ez nem elég? — Nem. — Megfordítom magam alatt a széket, lovaglóülésben ülök rá, felsőtestemmel a szék karfájára dűlve. — Olyan nehéz igazat mondani? — Ne kezd élőiről— A Margitszigetre mégy. Sértődötten eregeti a füstöt. — Levegőzni megyek. — Ne tégy úgy, mintha csak egészségi okokból... — Befejezted? — Süt a nap... De a legsűrűbb ködben, a legrondább csatákban Is jó szerelmesnek lenni. Egy gyakorló szerelmes mondja ezt, — „Miért nem vagy bizalmas hozzám?” hűé át a fejemen. Kinyitom a szám, becsukom. Tátogdk, mint hal a szatyorban. Végül azt mondom: — És ne tégy úgy, mintha társadalmi munkában vállalnád a szerelmet. MINDEN EREJET összeszedve ölti fel elgyötört arcát— Nemcsak gonosz vagy.. ■ hazug is. Életem legnagyobb kudarca.., Ilyen egy hazug -.. A lelkem tettem ki.., legszebb éveimet áldoztam fel... kár minden szóért! „Gyakorló szerelmes!” Ez azt jelenti. •. csak nem jelenti azt, hogy . •. — Most rólad van szó, nem rólam. — A lelkem tettem ki, hogy olyan embert faragjak belőled... — ..-aki elhiszi, hogy az vagy, aminek megjátszod magad. Csakhogy én nem ugróm be! Nekem nem lehet előírni, mikor mit érezzék! Nem hagyom megszervezni a gondolataimat. Nem hagyom! Egyéni gondolataim vannak mindenről- Veled meg úgy vagyok... — Most már csak az jöhet ... — Anya egy láthatatlan partnerhez beszél. — Mi jöhet ezután? El akar pusztítani! Anya kitöréseit éppúgy megszoktam, mint a hallgatását- Nála beszédesebben senki sem tud hallgatni. Egész héten hallgat. Én meg egész héten ordítozom. Mindegyikünk a maga módján közeledik, azért nem találkozunk. Szelíd táj Gonda Zoltán rajza
