Nógrád. 1965. december (21. évfolyam. 286-311. szám)

1965-12-15 / 298. szám

1965. december 15. szerda. NÖGRÁD 3 A szakirányítás helye A TERMELŐSZÖVETKEZE­TI gazdaság minden elvi, vagy általános kérdésében a szövetkezet közgyűlése, illet­ve választott vezetősége dönt, tehát a kollektív vezetés el­ve érvényesül. Az üzem irá­nyításában dolgozó vezetők beosztásuknak megfelelően egyéni felelősséggel látják el munkakörüket. Azokat a ha­tározatokat váltják valóra, amelyeket a kollektív testü­let hoz. Az ő dolguk: leg­jobb tudásuk szerint, felelős­ségteljesen szolgálni a közös­ség érdekeit. A tapasztalatok gyarapodá­sával sokan szóbahozzák: a termelőszövetkezet vezetőinek kettős feladatot kell ellát- niok. A .gazdaságon belül irá­nyítják a termelőmunkát, a szövetkezet kereskedelmi, számadási feladatait. Ezt ne­vezik üzemvezetésnek. Ugyanakkor rendezik a szö­vetkezeti tagok ügyes-bajos dolgait, képviselik a közös gazdaságot különböző fórumo­kon, foglalkoznak a szövet­kezeti tagság szocialista ne­velésével. Bizonyos mértékig tehát kétfelé lehet választa­ni a szövetkezeti vezetéssel összefüggő teendőket. Egyik csoportba az üzerhvezetés- sel kapcsolatosak, a másik­ba az egyéb, bizonyos mér­tékig társadalmi jellegűek tartoznak. Éppen ebből a helyzetből fakadnak viták. Nógrád me­gyében több gazdaságban az a gyakorlat, hogy a tenni­valókat a szövetkezeti veze­tők között személy szerint is kétfelé választják. A szö­vetkezet elnöke a szö­vetkezet képviselője, a szö­vetkezet társadalmi felada­taival valamint a tagok sze­mélyes ügyeivel kapcsolatos munkát látja el. Rajta kí­vül van a szakvezető, aki a gazdálkodás, a nyilvántartás munkáit irányítja. Többen azt tartják, ez a szétválasztás indokolatlan. A tsz elnöke legyen képes a tagság ügyeinek intézésére, a szövetkezet megfelelő képvi­selésére, a gazdálkodás irá­nyítására is. Azt mondja er­re a homokterenyei egyesült tsz elnöke: nagyon sok a szövetkezeten kívüli elfoglalt­sága, s így nem jut ereje és ideje a közös gazdaság gazdálkodását irányítani. Va­lóban a szövetkezeti elnö­köknek, az esetek többségé­ben rengeteg munkát ad a különböző szervekkel, válla­latokkal való megbeszélés. Alig jut ideje a tagok dol­gainak rendezésére, s a gaz­dálkodás irányítására. MÉGIS, A TAPASZTALA­TOK szerint helyesebbnek mutatkozik, ha az elnök irá­nyítja a gazdálkodást is. Hogy ezt elvégezhesse Jelen­tősen csökkenteni kellene a bürokráciát, s más vezetők­kel jobban megosztani az egyéb feladatokat. Az nem vitás, hogy a munka zökkenőmentessége csak úgy biztosítható, ha a különböző szakvezetők fel­adatait pontosan tisztázzák, s papíron is rögzítik. Így tudja mindenki, kinek tar­tozik közvetlenül beszámolá­si kötelezettséggel, s ki-kit utasíthat. A megfelelő ügy­rend, a szakvezetők feladata­inak körülhatárolása alkal­mat ad egyrészt az önálló munkára, az öhtevékenység kibontakoztatására, másrészt a felelősségteljes munkára, baj, hiba esetén a személy szerinti felelősségrevonásra. S kivételes esetektől elte­kintve ezt az ügyrendet nem szabad felrúgni. Az elnök ne adjon közvetlen utasítást a munkacsapatvezetőnek, vagy a főmezőgazdász az üzem­egységvezető megkerülésé­vel ne rendelkezzék valame­lyik brigád munkájával. Az üzem vezetői, szakirá­nyítói ebben a minőségben is teljes felelősséggel tar­toznak a tagságnak. A fő- agronómus, a főállattenyész­tő, s a gépcsoportvezető, s a többi szakvezető az éves termelési terv ismeretében, a közös gazdaság rendelke­zésére álló minden lehető­ség kihasználásával kell, hogy törekedjen az eredményesebb termelésre. Ezért a jó szak­vezető munkaterületén igyek­szik a legkorszerűbb eljá­rásokat, termelési módszere­ket alkalmazni. A szövetke­zetben abból ítélik meg őket, hogy a rájuk bízott terüle­ten milyenek az eredmé­nyek, mennyire gazdaságos, s milyen színvonalú a terme­lés. NEHEZEN BOLDOGUL az a szövetkezeti szakvezető, aki semmi mással nem törődik, csak egyedül a termelés anya­gi feltételeivel, eszközeivel, s az embereket csak mint „élő. munkaerő”-t veszi szám­1---- A -««lrírasrat/ilz Cíámára N em tervezett milliók éppen olyan fontos a szövet­kezet tagjaival, gazdáival a megfelelő emberi kapcsolatolt kialakítása, mint az elnök, vagy a párttitkár számára. Csak az emberek alapos is­meretében tudják eldönteni, kinek, milyen a szaktudása, hozzáértése, s így melyik munkára ki felel meg a leg­jobban. De nemcsak erről van szó. A szövetkezet tagjai joggal várják el mindenki­től, hogy „ne nézzen át raj­tuk”. A szakvezető magatar­tásának, viselkedésének tük­röznie kell: egy közös cél­ért munkálkodik az egész tagsággal, a szövetkezet gaz­dasági, szervezeti megerősö­déséért, a közösség tagjainak jobb életéért. Boros Béla, a szécsényi termelőszövetkezet vezetője azt tartja: felelősségteljes munka, csak attól várható, aki érti a szakmáját, az em­berekkel megfelelően bánik, igazságos, határozott. Hogy adhat-e utasítást a szakve­zető? Természetesen. De az nem azonos a parancsolga­tással. A tagok — ismerve a helyi adottságokat viszo­nyokat — sok hasznos ész­revételt tehetnek. Azok fi­gyelembevételével eredmé­nyesebbé válhat a munka. Ez történik Szécsényben is. Uyanakkor nem egyszer elő­fordul, hogy új módszert al­kalmaznak, amit még nem ismernek a szövetkezet tag­jai. Ilyenkor sem az utasí­tás, hanem a pontos, szak­szerű magyarázat, az eset­leges kételyek eloszlatása te­remt olyan légkört, amely­ben eredményesen alkalmaz­ható az eddig nem ismert ter­melési eljárás. SZÖVETKEZETEINK ZÖ­ME most formálódik igazi nagyüzemmé. Ezt a hallat­lan bonyolult munkát csak is úgy lehet helyesen irá­nyítani, ha a fejlődést ösz­tökélő elképzeléseiket a szak­vezetők is a szövetkezet tag­jaira alapozzák. Lehet, hogy ők — a tagok — egyenként nem értenek annyit az egyes kérdésekhez, mint az egye­temet végzett szakemberek, de bölcsességük, gazdálkodá­si tapasztalataik, helyi isme­retük figyelembevétele nél­külözhetetlen valamennyi ve­zető számára. A. P. A Nógrád október 2-i szá­mában „Az újítók megbecsü­lése” című írás adta az ötle­tet, hogy Salgótarján négy nagyüzemében megvizsgáljuk az újításokkal kapcsolatos je­lenlegi helyzetet és összeha­sonlítást végezzünk 1964 ha­sonló időszakának tapasztala­taival. Vizsgálatunkat két iparág­ra : a KGM-hez tartozó üze­mekre; az Acélárugyárra, a ZIM Salgótarjáni Gyáregyse­gére és az Építésügyi Minisz­térium két vállalatára: az Öb­lös- és Síküveggyárra terjesz­tettük ki. Megállapítottuk, hogy 1964. első kilenc hónapjában az előbb említett vállalatoknál 885 újítást adtak be, melyből 463-at elfogadtak és 351-et bevezettek. Ezzel 4 531 000 fo­rint megtakarítást értek el. Ez év azonos időszakában a beadott újítások száma 943, melyből 430-at fogadtak el, 385-öt vezettek be, de az elért megtakarítás másfél millió­val kevesebb. Mindezekből megállapíthattuk, hogy a vál­lalatok a könnyebb megoldást választják: az újításokat esz­meileg díjazzák. Az Acéláru­gyárban az újítások közül 104-tél alkalmaztak eszmei díjazást, míg 110-nél alapos számvetést készítettek. Hason­ló a helyzet a többi üzemnél is. Az eszmei díjjal elintézett újítások között több olyan ta­lálható, amelyhez lehetett vol­na kalkulációt mellékelni. Ez az elbírálási mód nem ad ösztönzést az újító mozgalom kiszélesítéséhez. A fizikai dolgozók száma jóval magasabb lenne, ha újításaikhoz nagyobb segítsé­get kapnának a műszakiak­tól, rajzaik, egyéni elképzelé­seik valóraváltásához. Mivel ez sokhelyütt hiányzik, ezért a fizikai munkások által be­adott újítást igen gyakran el­utasítják, vagy az elbírálást későbbre halasztják. Az in­dokolás, hogy az újító, az újítás tárgyát nem tudta konkrétan meghatározni. Gyakori, a határidő be nem tartása. A vizsgálatokból ki­derült, hogy az újítások 70 százalékánál döntenek csak időben, míg 30 százalékánál az előírt időn túl hoznak ha­tározatot. Ebben része van annak az állapotnak, ami az összevont vállalatoknál jelen­leg kialakult. Egyes újításo­kat elbírálás végett az irá­nyító hatósághoz kell megkül­deni. Ennek az a hátránya, hogy egyik-másik újítás több hétig az íróasztal fiókjában hever. Szükséges az újítók munká­jának tervszerűbb irányítása. Vagyis, a munkások, műsza­kiak alkotnivágyó kedvét az eddiginél jobban kell az újí­tási feladattervekben megsza­bott célok elérésére irányíta­ni. Egyébként az ilyen támo­gatást igénylik is. Számtalan­szor bebizonyították: sok­szor nehéznek látszó felada­tokat is megoldottak, ha a vezetők időben hozzájuk for­dultak. Ez persze nem zárja ki azt, hogy ne engedjünk teret az egyéni ötletességnek, leleményességnek. A feladat­terv csupán arra szolgál, hogy segítsen az eligazodás­ban, a lényeges és lényegte­len dolgok helyes megítélésé­ben. Mert az újításoknak döntő szerepük van a szűk keresztmetszetek csökkentésé­ben, az anyagtakarékosság- ban, a szállítási költségek csökkentésében, az import­anyagokkal való helyes gaz­dálkodásban. Mindezek ki­aknázása csak a műszakiak és az újítási iroda dolgozói­nak fokozott támogatásával lehetséges. Ez egyben fokmé­rője is, az újítók megbecsülé­sének, a velük való törődés­nek. Az előbb vázoltak nem elégségesek ahhoz, hogy az újítómozgalom tovább széle­sedjék. Fontos feladat hárul üzemeinkben a pártszerveze­tekre és a szakszervezetekre. Fokozottabban ellenőrizzék a rendeletek betartását, határo­zottabban lépjenek fel a hu­zavona ellen, s adott eset­ben, ha a kérő szó nem hasz­nál, meg kell követelni a ha­táridők pontos betartását. Tá­mogassák az olyan kezdemé­nyezést. mint az acélárugyá­ri, ahol egy döntőbizottságot hoztak létre a vitás újítási ügyek intézésére. Szükséges, hogy az újítási iroda dolgozói évente leg­alább két alkalommal széles­körű tanácskozás keretében beszéljék meg az újító moz­galom tapasztalatait és kö­zösen kijelöl iék a további tennivalókat, hogy az újítás­ból fakadó be nem tervezett milliók jelentkezzenek a vál­lalat nyereség-tervében. Mede Szilárd a városi pártbizottság munkatársa A társadalmi bíróságok seregszemléje Megyénkben 72 üzem tár­sadalmi bíróságában 850 ta­nácstag „Ítélkezik”. Felelős­ségteljes munkájukról a közel­múltban, újjáválasztásukkor adtak számot. A dolgozók bi­zalmát kiérdemelték, többsé­güket újra megválasztották. A gyakorlat bizonj'ította be, hogy időszerű volt a kormány és a Szakszervezetek Országos Tanácsának, a társadalmi bí­róságok hatáskörének kiter­jesztésére vonatkozó intézke­dése. Ez egyúttal a szakszer­vezetek hatáskörének növeke­dését is jelentette, mert a bí­ráskodás az ő felügyeletük alá került. A feladat nem könnyű, a társadalmi bíróságok tagjai nem jogászok, hanem olyan fizikai és szellemi dolgozók, akiket magatartásuk, példa- mutatásuk jogosít fel arra, hogy mások ügyeiben döntse­nek. Két hete sincs, hogy végzős középiskolások­kal vitatkoztunk belpolitikai kérdésekről. A vita után meg­kértek: ami elhangzott, az az ő saját véleményük, ne mondjam el az osztályfőnö­küknek. No lám: Vietnamba menni — igen. Csak az osz­tályfőnök meg ne tudja... Talán még nevetésre is in­gerelne ez a gondolatpárosí­tás — ha nem lenne olyan meghökkentően mai maga a jelenség, ha nem hatolt volna be ez a ki-tudja-kiben-mikor- kezdődő kettős mentalitás közéletünkbe is. S ha nem hallaná az ember lépten, nyo­mom: ,Ja kérem, megtanít erre az élet mindenkit.. Az élet? És vajon arra nem tanít meg bennünket az élet, hogyan kell az efféle kétar­cúság ellen harcolni? És ho­gyan kell bátornak maradni — nem néhány ütközet ide­jére —, de egész életen át? Ne higgyék, ez a szemre­hányás nem a fiatal emberek­nek szól. A fiatalok az elején vannak az iskolának, amelyet végig kell járniuk. S gyak­ran nem képesek megkülön­böztetni az igaz és a hamis tanítómestert. A szemrehá­nyás sokkal inkább az „öreg harcosokat” illeti (ebbe a ka­tegóriába már nemcsak a nyugdíj határán lévők, de a negyvenes-ötvenes nemzedék is beletartozik), és közülük is azokat, akik megtanulták fel­ismerni, ki az, aki tudja az igazságot, de csak akkor mondja fennhangon, ha ab­ból neki, személyszerint hasz­na származik. Megtanulták felismerni azokat, akik józan­ságról papolnak, ám gyakorta lerészegednek; akik erkölcsről prédikálnak, de titkon s szí­vesen szoknyálkodnak; akik másokat őszinteségre buzdí­tanak, hogy ők annál szemér­me tlenebbül hazudozhassanak; akik felháborodással bélyeg­zik meg a sértődékenységet, de úton, útfélen — alattom- ban és nyíltan — sértegetik embertársaikat; akik másokat munkára serkentve leplezik saját henyeségüket; a „tiszta- kezűeket”, akik az első adan­dó alkalommal elfogadják a baksist. ÉS a akik saját biztonságuk ér­dekében másokra hárítják a harcot a legnemesebb elvek, eszmék megvalósításáért. Megtanulták felismerni, de leleplezésük helyett azon si­ránkoznak: hová lett a for­radalom, hol vannak a bari­kádok? Élete utolsó esztendeiben Lenin számtalanszor figyel­meztette a kommunistákat: a harc, melyet a kapitalizmus fegyveres megdöntése után kell folytatni az új, a szocia­lista társadalom felépítéséért, nem könnyebb, sőt nehezebb lesz annál. Ez a harc: törté­nelmi méretekben zajló igaz­ságtevés. Bizonyítása annak, hogy a szocializmus, a dol­gozó emberek társadalma min­den előző társadalomnál ma­gasabb rendű. Híveink száma töméntelen. De a nehézségek, amelyekkel meg kell küzde- nünk — óriásiak. S akik lea- elébb visszariadnak tőlük, a „fontolva haladók”, a nyájas bürokraták, az álszenteske- dők. a farizeusok, a modern basácskák, akik szívesebben vennék, ha az új társada­lom mindenkit befogadó ha­talmas tenger helyett kényel­mes, összkomfortos akvárium­má válna a számukra, mely­ben kedvükre úszkálhatnának — ők teszik e harcot hos­szadalmassá, bonyolulttá, ke­servessé. verejtékessé. Vajon sokan vannak ezek az akvárium-szocialisták? Dehogy! Számuk a miénkéhez képest elenyésző. Mégis mi teszi őket ilyen veszedelmes­sé? Mert elevenek, makacsok, szívósak. Akár a penicillin- reziszterlssé lett vírus. S mert még sokat megtéveszthetnek: hiszen gyakran ugyanazt mondják, amit mi, és gyak­ran nagysokára derül ki csupán, hogy egészen mást gondolnak s tesznek. S mert mindig akadnak, akiket megfélemlíthetnek: hiszen, ha viszonylag kicsi is a hatalom, mellyel átmenetileg itt. vagy ott rendelkeznek, s a kör is rendszerint szűk, melyben e hatalommal visszaélhetnek, amíg tehetik, mindent elkö­vetnek, hogy mentsék az „ak­váriumot”. Amíg tehetik... S a kér­dés: meddig tehetik? Mi országépilő | feladatok végrehajtásával va­gyunk elfoglalva, ők saját szocializmusukat építgetik. Öltözetük az alakoskodás, a képmutatás, fegyverük az alattomosság, olcsó kis intri­kák szövögetése — a miénk a nyíltság, fegyverünk az al­kotás. De mi sokan va­gyunk. ók kevesen. Mi erő­sebbek vagyunk, mert iga­zunk van. S bár az ő ere­jüket sokszorozza, hogy a megtévesztettek, a megfélem­lítettek, a közömbösek és meghunyászkodók ma azzal segítenek nekik, hogy még nem segítenek n e k ü jn k. c küzdelem végkimenetele percig sem kétséges. S ha mindazok, — idősebbek és fiatalabbak —, akik múltba- néző nosztalgiák, meddő so- pánkodás, más országokba való álromantikus elvágyako- zás helyett a műhelyekben, gyárakban, hivatalokban és intézményekben — és ha úgy tetszik szilvaszedés közben — mennél előbb fellelik szin­te az orruk előtt a barikádo­kat. a forradalmi tettek, for­radalmi magatartás színte­rét —, annál hamarább fogv majd az akvárium-szocia'is- ták körül a levegő, s mind­az. mi napjainkban méff él­teti őket. Csizmadia Géza Hároméves működésük be­váltotta a hozzájuk fűzött re­ményeket. Szép eredmények­ről adhatnak számot a most sorrakerülő megyei tanácsko­záson. A termelési tervek ütemes teljesítése mindenkitől tudása legjavát kívánja. A vállalati statisztikák azonban azt bi­zonyítják: nincs minden rend­ben, akadnak még hanyagok, íegyelemsértők. Tavaly 226 ügyet tárgyaltak, az idén ki-1 .enc hónap alatt pedig 207 ügy került elbírálásra. Ezek­nek mintegy 40 százalékát az ügyészségek és más hatóságok utalták a társadalmi bíróságok elé. Sok még a fegyelemsértés. A társadalrpi bíróságok előtt szereplő , ügyek 35 százaléka ilyen. Az Acélárugyárban pél­dául K. József többször itta­san jelent meg munkahelyén, igazolatlanul mulasztott, a TB elbocsátással sújtotta. Ez azon­ban nem általános eset, csak akkor alkalmazzák, ha a so­rozatos figyelmeztetés nem hozza meg a várt eredményt, A Bányagépgyárban egy la­katos munkaidő alatt úgy megütötte dolgozó társát, hogy az öt napra táppénzes állo­mányba került. Súlyosan vé­tett a munkafegyelem ellen, jogosan hoztak ellene „szigo­rú megrovás” határozatot. Az okok között gyakran szerepel az italozás. Az Öt­vözetgyárban munkaidő alatti italozóval, a vendéglátó vál­lalatnál pedig ittas állapotban munkába álló dolgozóval szemben kellett eljárni. lopásokat sem engedi meg. Az Acélárugyárban a kollektíva előtt rótták meg azt a mun­kást, aki a saját céljaira akar­ta felhasználni a közösségtől eltulajdonított drótkötelet. Ugyanilyen súlyosan esik a latba a 2. sz. AKÖV egyik gépkocsivezetőjének tette, aki gondatlanságával 3000 forin­tos kárt okozott a gépkocsijá­ban. A Tanácsi Építőipari Válla­latnál egy segédmunkás a felvételt követő első hét után a Bizományi Áruházban ér­tékesítette vattakabátját, ho­lott ez a vállalat tulajdona mindaddig, amíg a kihordási idő le nem telik. Szigorú meg­rovásban részesítették. A döntésekből kiderül: egy­re határozottabban lépnek fel a munkavédelmi óvórendsza- bálvok meesértői ellen. Ebben jut kifelezésre, a dolgozók tes­ti épségének védelme. A Mát- ranovákj Bányaüzemnél az egyik frontmester nem győző­dött meg a szállítás biztonsá­gáról. s ezért e»v dolgozó bal­esetet szenvedett. Cselekmé­nyéért meg'n*é«t>en részesítet­te a TB Felelőtlenség eredmé­nyezte a Bánvagénevárban is egy személv sérülését. A vét­kesek itt is a közösség előtt feleltek. Különböző típusai vannak a társadalmi tulajdon elleni vét­ségnek is. A legszembetűnőb­bek: a lopás, gondatlanságból eredő károkozás és feketefu­var. Egyesek számára jelentékte­lenek tűnik 100—150 forint ér­tékű anyag eltulajdonítása. A ml erkölcsünk azonban a kis A felsorolt példák bizonyít­ják. hogv a társadalmi bíró­ságok elsősorban a nevelés eszközei. Néhány vállalatnál azonban nem Ismerték fel je­lentőségüket, s ezért még az arra alkalmas ügyeket sem adják át tárgyalásra. Ezzel a vezetők saját mamikat foszt­ják meg a kollektív bölcses­ségfői. Az AKÖV-né! 246 fe­gyelmi ügyből például csak hat került a TB elé, s vala­mennyi az ügv.észség kezde­ményezésére. # A társadalmi bíróságok munkájának tapasztalatai válnak közkinccsé a TB elnö­kök mai megyei tanácskozá­sán. A seregszemle lehetőséget biztosít a munka értékelésére és segítséget ad mindazok számára, akik eddig még nem találták meg a járható utat. Solymosi Imre

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom