Nógrád. 1965. december (21. évfolyam. 286-311. szám)

1965-12-12 / 296. szám

1965. december 12., vasárnap N ö G R A n J 1 Azért von az iskola.. A szülői felelősségnél na­gyobb felelősséget keveset is­merünk. Nemcsoda tehát, ha olykor találkozunk a szülők körében is a ..felelősség áthá­rításának” közéletünkben oly gyakori megnyilatkozásaival. A legszélsőségesebb esetek azok, amikor a szülő, — leg­jobb védekez.s a támadás —, meg sem várja, amíg a peda­gógus, szülői értekezleten, csa­ládlátogatások során elkezd panaszkodni, szinte betör az iskolába, ráront a gyanútlan nevelőre: — Mit gondolnak maguk! — kezdi —. Örökké elégtelenek­kel, meg elégségesekkel ré­misztgetik a dolgozót! Hát az én szégyenem, hogy csak ket­tesre tudja azt a számtant! Hát az én bűnöm, hogy elíg- telen annak a büdös kölyök- nek a helyesírása. Hát miért vannak a tanárok! Miért van az iskola! Az én dolgom az, hogy termeljek! Megtermeljem a masuk fizetését is! A ma­guk dolga, hogy megtanítsák azt a gyereket! Az Ilyen — nem egyszer — ..szeszfogalmazta” kirohaná­sokban nem könnyű igazsá­got tenni! Mert az, hogy az iskola dolga tanítani, tény! Az is tény, hogy a pedagógu­sok nem végeznek i érmei ő munkát! De a tanítani és megtanítani, a tanulni és megtanulni főnévi igenevek jelentése között óriá­si különbségek vannak. A tanítás egy olyan folyamat, amely csak akkor lehet sike­res. ha következményként fel­tételezi a tanulást, a megta­nítás, pedig a megtanulást. No már most! A tanítás az iskolában folyik, a tanulás (házifeladatok elkészítése, gya­korlás! otthon. S megtanítani valakit egy anyagrészre nem lehet másként, csak ha az il­lető. . tanulja;..illetve megta­nulja a szóbanforgó anyag­részt. Azok a szülők, akik így ..közelítik meg” az iskolát, ál­talában maguk Is „rossz diá­kok” voltak! Hiszen az alap­vető illemszabályokat sem ta­nulták meg... pedig tanítot­ták őket.. Nem gondolják végig, hogy az egyre fejlődő technika, az egyre bonyolul­tabb élet egyre elmélyültebb tudást, ismereteket követel. A tanórán egyszer hallja a gyer­mek az anyagot. Ezt a jár­tasság, illetve a készség szint­jéig gyakorolja is az iskolá­ban, az órán! De tökéletes ismeretekre csak akkor tesz szert, ha otthon is foglalko­zik az anyaggal, gyakorolja ismétli, feladatokat, old meg, alkot az egyes témakörökön belül. Erre nincs idő az is­kolában. Nem beszélve arról, hogy ez a folyamat annál in­kább is egyéni munka, mivel nem minden tanuló rendelke­zik azonos képességekkel. Ál­talában és egy-egy tárgyon belül! Van aki a magyar há­zi feladatát, a fogalmazást ké­szíti el szinte percek alatt, s a számtan írásbeli leckén el­időzik egy órát is. A másik éppen fordítva. Van olyan gyermek, aki minden leckét hamar megtanul, elkészít. Is­mét van olyan, aki minden leckével nehezen boldogul. Hát ezért sem lehet a tanulás­ból kikapcsolni az ' otthoni munkát! Az otthoni tanulás ellenőr­zésére csak a következő órán kerül sor az iskolában, Hogy sikerrel záruljon az iskolai ellenőrzés, nem árt, ha az otthoni munkát otthon is el­lenőrizzük! Tévedés ne essék! Nincs ar­ról szó, hogy amit az iskola „elmulaszt” azt a szülőnek kell otthon „pótolnia”. De a tanu­lás eredményességének ellen­őrzése nemcsak és kizárólag az iskola feladata. Igen gyakori az a szülői tá­madás, amikor nem a taní­tással, a tanulással, hanem a magatartással, a viselkedés­sel kapcsolatos bajok miatt rohamozzák meg az iskolát! — Miért irkáinak be folyton az elenőrzőbe? Fegyelmezet­len? Zavarta az órát? Óra alatt játszott? Verekedett? Hangoskodott? Hát mit tehe­tek én róla? Itthon olyan az a gyeftífc'faflff az áng^áífíisz'- telettudó! Lábujjhegyen jár! Egy hangos szót nem ejt ki! Segít a házkörül! Egyszóval semmi panasz nincs rá. Csak abba a nyomorult Iskolában! Ott nem tetszik a fizimiská­ja! — Tényleg? Ilyen rendes ez a Pisti? Hát igazán örülök, — szoktuk mondani... — Aztán mindig ilyen volt? Mint az angyal? — Volt a csodát! — áru!ja GYERMEKEKNEK el a legtöbb esetben magát az ilyenfajta szülő. Próbálkozott az odahaza is masírozni a ba- rátjaival a szobában. Zengett tőlük a ház. Aztán persze egy­két nyaklevessel véget vetet­tünk az efféle szokásoknak. A kiabálásról meg a nadrágszíj­jal szoktattam le őkéimét. Ka­pott egy tucattal a fenekére, hogy három napig nem tudott ráülni... Ne féljen százszor meggondolja magát, amíg egy hangos szót kiejt a száján!... De nem folytatom tovább! Azt hiszem mindenki előtt vi- lángos, miért kapja Pisti az is­kolában az intőiket, a figyel­meztetőket! Az iskola valóban nevelő­intézet! Pistiéknél pedig apu­ka. — de lehet, hogy a mama sem tesz különbséget idomítás és nevelés között! (Bár meg kell jegyeznem, hogy ma már az állatidomítás is embersége­sebb, mint Pistiéknél az úgy­nevezett nevelés!) A gyermeknek pedig, — ha egészséges —, mint ahogyan Plstiék bizony egészségesek,— bizonyos mozgás-igénnyel ren­delkeznek. Ha az ilyen igé­nyeiket a gyermek kénytelen otthon elfolytam, hát szük­ségképpen ott éli ki ahol nincs nadrágszíj, nincsenek üt- legek. És ez a hely az iskola. Pisti lelke meg már sajnos eldurvult. Elvesztette fogé­konyságát az értelmes, meg­győző emberi szó iránt. A ne­velő azonban mégsem alkal­mazhatja az otthon de bez­zeg bevált „módszereket”. Kö­vetkezik tehát az üzenetek, jelzések sora, figyelmeztető, intő, rovó. Van-e joga a szülőnek ilyen esetben kijeleteni: Azért van az iskola, hogy neveljen ... ha ő, középkori, ásatag neve­lési „elveivel” egyszerűen le­hetetlenné teszi az iskola ne- ■ívelő munkáját? De ha komolyan belegon­dolunk a címben jelzett kér­désbe, s megpróbáljuk indula­tainkat levezetni, rájövünk: saját magunk ellensége: va­gyunk! A szülői hivatás gyakorlá­sa a legszebb emberi, társa­dalmi feladat. Olykor persze nagyon fárasztó! De bár meny­nyire kimerítő lenne Is, bi­zony nagyon ritka az a szülő, aki erről a fáradságról nyu godt lelkiismerettel, jószívvel lemondhatna. Tanácsos tehát „leszerelt indulatokkal” közelíteni az is- Kolához.. Ha úgy érezzük, ne­hézségeink vannak a családi nevelés körül, akkor ne nyúl­junk rögtön támadó-fegyve­rekhez. Kérjük az iskola, a pedagógus, az osztályfőnök se­gítségét. S ha így — kérve és nem támadva közeledünk az iskolához, többre megyünk A hivatásos pedagógus, a szakképzett nevelő valóban so­kat segíthet az iskolán kívüli családi nevelésben! És segít is! Csak igényelni kell segítségét. Kolozsvári Gyula Mi a divat — külföldön? A külföldi divatújdonságok­ról naponta érkeznek képes híradások. Ezekből válogat­tunk össze olvasóinknak ízlé­ses divatújdonságokat. „Asszimetria” a neve Gab­riel Garland francia fodrász jegújabb kreációjának. A ke­felsőrésze áttört (Harmadik kép.) A Luxus nevet kapta New- Yorkban ez a mutatós estélyi együttes. (Negyedik képünk.) Sárga aranybrokát a merészen kivágott ruha és a fölötte vi­selt köpeny anyaga. A köpeny ujját, a ruha alját feke szőr­me díszíti. A kabát érdekessé­ge, hogy csak a szőrmedíszig ér, rövidebb, Bűnt az alatta viselt ruha. ményített és tupírozott frizu­rákat felváltják a laza, köny- nyed, laposhullámú formák. Az elől kétoldaíra fésült hullá­mok mögött a fejtetőre feltű­zött haj azonban nem változ­tatja a kissé nyújtott fejfor­mát. (Első képünk) Ponpon egészíti ld a tokka­lapot Angliában. A rövid, la­za halhoz, fiatal leányoknak a Alkalmi öltözékként eddig nem nagyon viselték a kötött ruhát, ez a modell azonban azt bizonyítja, hogy színházba, koncertre, sőt tánchoz is ele­gáns lehet. A fehér pulóvert és a sötétkék kardigánt kézi- himzés díszíti. (Ötödik kép.) (MTI Külföldi képszolgálat) doboz alakú, kerek kalap di­vatos. Az angol lányok szá­mára tervezett rózsaszín se- lyemkalap érdekessége, hogy az anyagból készített, két pon­pon díszít (Második kép.) Elegancia a neve ennek a német téli együttesnek. A ka­bát egyenes szabásvonala és négysoros gombolása igen szép. Anyaga négerbarna, hab­szivacsra dolgozott gyapjúszö­vet. Lekapcsolható szőrmestó- la és nagykarimájú szőrmeka­lap egészíti ki az öltözéket. A kabát ujja, — „karóra” hosz- szúságú, és hosszúszárú bőr­hatású kesztyű egészíti ki. A cipő alacsony tűsarkú, és Brikettgyár — a pincében Most a mindennapi tüze­lés közben sok bosszúságot okoz, hogy a szén, a koksz, vagy a brikett poros. A szá­raz por elfojtja a tüzet, elő­segíti a gázok keletkezését. Ezért, ha tüzelőt hozunk a pincéből, felszedéséhez érde­mes perforált — lyukacsos — lemezlapátot használni. Így minden lapát szénnél csak egy kis mozdulat szük­séges ahhoz, hogy a por kihulljon. A szén, koksz, vagy brikettport ne dobjuk el. Az összegyűjtött néhány kiló szénport érdemes melegvíz­zel, vagy tésztalével jól ösz­szekeverni úgy, hogy 1 kg szénporhoz 2 dl. folyadékot adjunk. A vízbe tehetünk egy kevés burgonya-ragasz­tót, melaszt stb. Az így ké­szített masszát kisformájú virágcserépbe döngöljük, majd kiborítjuk. A cserép újratöl- taése előtt mártsuk azt szá­raz szénporba, hogy a masz- sza ne ragadjon bele. Két- napi szikkadás után a házi­lag készített brikettet fel le­het tüzelni. A tűzre tevés­kor ne a parázs tetejére, ha­nem a halom egyik oldalához tegyük, mert különben rob­banásszerűen ég és kormoz. mindennap megtaníta­lak valamire, amit csak én tudok. Megegyeztek. Oktondi mindennap fizetett, Fur­fangos mindennap tanított. Teltek az évek, lassanként Oktondi egész vagyona átvándo­rolt Furfangoshoz, igaz, Oktondira mind kevés­bé illett már ez a név. Egy napon azt mond­ja váratlanul Oktondi: — Idehallgass Fur­fangos, holnapra hozd vissza a pénzem, amit eddig adtam, de az utol­só rézgarasig, hiányta­lanul. — Hogyan hoznám! — fortyant fel Furfan­gos. — Tanítottalak, hát enyém a pénz. Így alkudtunk! — Oktondi erre bepa­naszolta Furfangost a bírónál: rútul becsapta öt. — Az volt az egyez­ség — védekezett Fur­fangos —, hogy minden­nap ad nekem egy mé­rő aranyat, én pedig mindennap megtanítom öt valamire, amit csak én tudok. — Nem így van, bíró uram — szólt közbe Oktondi. — Én azt mondtam Furfangos­nak: — Hallod-e, add el nekem az eszedet! Ha ideadta volna az eszét, ahogy megalkud­tunk, akkor most nem védekezne ilyen okosan! — Igazad van, paj­tás — szólt hirtelen el­csendesedve Furfangos. — Ne is perlekedjünk tovább, gyere, vidd a pénzed. Visszaadom. Amikor a bíró meg­hallotta Furfangos sza­vait, összecsapta a ke­zét, és csodálkozva fel­kiáltott: — Nohát Fur­fangos, én még ilyen ostobaságot nem hallot­tam, visszaadsz olyan pénzt, amiért becsület­tel megdolgoztál? Ügy látom, neked teljesen elment az eszed! — No, ha így látja bíró uram, akkor meg is nyertem a pert, mert ha elment az eszem, ak­kor csak Oktondihoz mehetett, aki íme, mi­lyen ravaszul akarta visszakapni a pénzét, ami pedig engem illet! Oktondi elvesztette hát a pert, s attól kezdve már senki nem hívta Oktondinak, ha­nem — Rászedettnek. Péter Zsuzsa CJuu^laítq,&s alku VÍZSZINTES: 1. Megyénk Kossuth-díjas mű­vésze. 10. Kelet-európai lolyó. 11. Állam az USA-ban. 12. Névelő. 14. Ritka férfinév. 15. Vissza: névmás. 16. Ugy-e. 18. E-vel ele­jén női név. 19. T.. .r: ázsiai nép. 20. Forró égöv. 22. Ipari ta­nuló — régen. 23. Focista teszi. 24. Ablakos anyaga. 25. Haza. 26. Anyuka. 28. Vidám. 29. Ének. 30. Elet. 32. Kötőszó. 33. Harrfpdál. 35. Tagadás. 36. Téli mulatság. 40. Vetítésre alkalmas felvétel. FÜGGŐLEGES: l. Bravúros ugrás. 2. Juttat. 3. Vastag pálca. 4. Fém. 5. Indiai istenség. 6. T. D. O. 7. Avasodás kezdete. 8. Fennkölt érzés. 9. Vígkedélyű. 13. Csuk. 14. Szovjet motormárka. 17. Elégedetlenkedik. 18. Savval semlegesíthető. 19. Fér­finév. 21. Ókori nép. 22. 998 római számmal. 24. Ókori nép (L=sLL). 25. Vallja. 26. Ridegen szólongat. 27. Női név. 28. Mélyen karcolt. 29. Blllárdozó használja. 31. Kö­tőszó. 33. R. N. P. 34. Néz. 37. Egymást előző magánhangzók. 38. Kettőzve édesség. 39. Sporteszköz. Megfejtésül beküldendő a víz­szintes 1, 36, 40 és a függőleges 1. A december 5-i gyermekrejtvény helyes megfejtése: A Luca szé­liét, Olmos esők, Monteverdi. Könyvjutalmat nyertek: Vallus Éviké Pásztó, Tolmai Vilmos Salgótarján, és a Bábel testvérek. A könyveket postán küldjük el. A rejtvény beküldési határideje szerda i Élt Többsincs falu­ban két jóbarát. Az egyik Oktondi, a má­sik Furfangos. Oktondi olyan csacsi volt, hogy egyszer, amikor sült al­mára éhezett, megevett egy öklömnyi almát, s ráült a forró kemencé­re, hogy — megsüljön az alma: Furfangos az ellenkezője, igen eszes ember volt; a víz fod- rozásából is megmond­ta, merre van a legtöbb hal, hol lehet a legjob­ban halászni. Nem is értette senki a faluban, hogyan le­het az: Oktondinak annyi arany meg ezüst pénz hevert a kamrá­jában, hogy kirakhatta volna vele a háza ud­varát, Furfangos meg olyan szegény volt, hogy még az egerek is elszöktek a kamrájá­ból. Azt mondja egyszer Oktondi Furfangosnak: — Hallod-e komám, add el nekem az esze­det. — Szívesen pajtás, ha megadod az árát! — így Furfangos. — Amennyit kérsz, megkapod — mondta Oktondi — csak hát, hogyan lenne a csere? — Nincs annál egy­szerűbb — felelte Fur­fangos. — Te minden­nap adsz nekem egy mérő aranyat, én meg 4 nehezen nevelhető szülőkről;. ■ m

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom