Nógrád. 1965. december (21. évfolyam. 286-311. szám)
1965-12-10 / 294. szám
4 N Ó C R A D * A TÖ85. december 10 néntek. A tolmácsi gépjavító állomáson Az őszi munkák befejezés után a gépjavító állomások» megkezdődött az erőgépek ja vitása. Tolmácson hozzá’ rendbe az TJE—28 és a D4K traktorokat. A tél folyamán a tolmácsi szerelők 120 traktor főjavítását végzik el. OLDALT: Beteg az UE 28- as. Orvosa, Keresztes Károly szerelő nagy figyelemmel és gonddal keresi a bajokat, s teszi üzemképessé a sokat használt gépet. LENT: Újra saját keréken A kijavított gépek elhagyják a szerelőcsarnokot. (Koppány György felvételei) Gerencsér Miklós í ívéíkrit v. Kerékpárcsoport imbolyog a robogó autó előtt. Az egyik biciklis váratlanul balra kapja a kormányt, úgy látszik, Zsupán nem veszi észre. Az utolsó pillanatban erélyesen tapos a fékbe. Nagy csikorgás, utána néma csend. A kocsi is, a kerékpárok is állnak. Zsupán kiszáll, zavartan és megilletődötten néz az emberekre. Az a paraszt, aki miatt fékeznie kellett, döbbent tétovasággal dadogja: — Jó napot, doktor úr... Elnézést. Az orvos komoran félre- nézr — Én voltam a hibás. Jónapot. Az emberek még mindig meredten állnak, ő pedig visz- szaül a kocsiba. Nagyon finoman, szinte hangtalanul indít. Valósággal elúszik a kerékpárok közeléből. Lassan megnyugszik. Ahogy fokozatosan csillapul izgalma, úgy gyorsul fel a kocsi sebessége. — Majdnem embert gázoltam . — gondolja álmélkodva. Július végi kánikulában, kényelembe merülve üldögélt a Zsupán házaspár a tihanyi Panoráma presszó teraszán. Eléjük tárult a meredek hegyoldal, s a hatalmas, ferde síkot mutató víztükör. Csupa nyugalom, csupa lebegés volt a táj, s a két ember úgy festett, mintha a de- dűs elégedettség csúcsairól nézelődne szét a tájon. — Van olyan asszony a világon, akivel most cserélnél? — kérdezte jókedvű hu- nyorítással a férj. — Nehéz elképzelni. — Szóval boldog vagy? — Nem vagyok boldogtalan. — Tehát nyugalmi állapot. Ez is nagy szó. Mégis, mi tenne boldoggá? — Ha itt lennének a gyerekek — felelte nevetve az asszony. — Gyere közelebb ... hadd csókoljam meg a gyerekeket. Az asszony szelíd könnyedséggel oda hajolt, de csak egy pillanatra. Zsupán gyorsan megcsókolta felesége nyakát. Este a füredi mólóra mentek szórakozni. Igazi csúcs- forgalom volt a hajóállomáson is, a szabadtéri vendéglőben is. Szinte bálába pré- selődött a rengeteg pár a táncplaccon. Zsupán gyengéden becézte feleségét. — Nem soka ltod meg, hogy ilyen tolakodó vagyok? — tréfálkozott az orvos. Az asszonyt visszaringatta mostani hangulata a szerelem kezdetének titokzatos izgalmaiba. Kellemes szomorúság legyintette meg. Örült a múltból előlépő örömének, de futó sóhajjal adózott az érzésnek, amely fájlalta, hogy odalett a kezdődő szerelem hamvassága. — Tudod, ha egyszer nyíltan beszélnék, nagyon elbíznád magad. — Mégis van abban valami, hogy ez a Balaton használ a szerelemnek. Akárhányszor idejövök, mindig kamasz vagyok. — Jó, de azért ne füty- tyents föl hozzám a harmadik emeletre. A házinéni megint megbotránkozna. Zsupánnak jól esett, hogy az udvarlás ártatlan-hetyke részegségére emlékeztették. • — Irigy volt a vénasszony. — És óva intett ettől a bugaci csikóstól. A zenészek pauzát tartottak. Zsupánék asztalukhoz ültek. Utasok rohantak a fényárban úszó, dudáló hajóhoz. Az orvos már nem volt olyan játékos. Mintha rosz- szat jelentett volna számára az emberek rohanása, elkomolyodva nézte őket. S látLas-san kell ej-te-ni Beszédhiba-j a vitás Salgótarj áriban — Hol dolgozik az édesapád? A Vastzgyn laks de... — és folyik belőle a szó, annak ellenére, hogy beszédhibájának tudata fékezi. Mondatainak első szavát még csak megértem, de aztán belelendül és nemcsak szótagokat, hanem teljes szavakat is elnyel. Számomra teljesen értelmetlen a hangegyveleg, a gyógypedagógusnő azonban érti, le is „fordítja”, majd felemelt ujjával megállítja a szózuhatagot: — Lassabban, Mártikám, lassabban!... Mondd szépen, szótagolva utánam: Édesapám a Vasötvözetgyárban lakatos. És a lány mondja. Az értelmesen tagolt beszéd láthatóan megerőltető neki, de arcára kiül az igyekezet, az akarás. — Ö a legnehezebb eset — mondja Kovács Jánosné, a Salgótarjáni Beszédhibajavító Állomás egyetlen dolgozója. — Öt hete foglalkozom vele, s még csak most tartunk ott, hogy a szótagolást lassan megszokja. m Vége az órának. A kislány elmegy, újak jönnek: három fiú. ök hibás hanglejtésnek. Nem a magánhangzókat nyelik el, hanem a mássalhangzók egy részével állnak hadilábon. Mindenekelőtt az r-rel, de a többi, úgynevezett nyelv- és torokhang ejtése is problémát jelent számukra. A nyelvóra első része egy kis gimnasztika: Felállnak egymás mellé, fejüket fordítják, karjukat fölemelik, leejtik és hagyják himbálózni, aztán mély lélegzetet vesznek és lassan engedik ki a levegőt. Torna után leülnek és jön a „játék”. — Pista, mondd utánam: Répa, retek, mogyoró, korán reggel ritkán rikkant a rigó! Akinek rosszabbul megy, ismétli. — ..: v^ózedhibások általában vagy nagyon okosak, vagy értelmi fogyatékosak — mondja a napi munka végeztével Kovács Jánosné. — A túlérzékenység viszont szm- ■e mindnyájukra jellemző. — Mi a beszédhibák okozója? — kérdem. — Különféle esetek lehetnek. Ismerek például családot, ahol az apa rác csői, és a Hú — aki különben idegileg és egészségileg kifogástalan — fokozott mértékben átvette. Ez nem családi örökség, hanem családi hatás. — Ez inkább csak kuriózum, ugye? — vélekedem. — Az előbb említette az idegállapotot. Mondhatjuk, hogy a beszédhibák eredője az idegesség? — Szó sincs róla! A neuraszténia nem feltételezi sem a dadogást, sem a raccso- lást, vagy a hadarást. Inkább arról van szó, hogy a gyermeket kisebb korban erős lelki behatás érte, ami miatt konfliktusa támadt önmagával, vagy a külvilággal. Az ilyen aztán gyanakvó, bizalmatlan, és merev. Ez a tartásából is látszik: izmai mindig megfeszülnek, az utcán nem lóbálja a karját, hanem odaszorítja az oldalához... A három gyerekkel például ezért végeztettem lazító gyakorlatokat. — Lelki konfliktust mondott. Ezek szerint beszédhiba esetén nem annyira gyógypedagógushoz, mint pszichológushoz kellene fordulni? — Közvetlenül a megrázkódtatás után: igen. Sokkal inkább azt, mint hogy a szülő dühösen rászóljon a dadogni kezdő gyermekre. .. Evekkel később azonban, mikor a beszédzavar rögződött, gyógypedagógus segíthet, mert az okozó esemény már tudat alá süllyedt a gyermekben, és csak a merevség, a dadogás, vagy raccsolás maradt meg. — Rrrrr! Rrrrr! — „hangol".a tanárnő és nemcsak az ő homlokára ül ki az izzadság: a gyerekek is belemelegszenek. Később apró kartonokon csupa h hanggal kezdődő szavakat kapnak, ezekkel mondatokat kell alkotni, de úgy, hogy a „vezérszóval” kezdődjék. — Háborút akarnak az imperialisták — mondja az értelmes szemű, tizenegy éves Zoli. A tanárnő dicséretére elpirul, zavarba jön. — Egy utolsó kérdést még: Sok a beszédhibás gyermek Salgótarjánban? — Pontos adataink nincsenek. Annyi azonban bizonyos, hogy jóval több van, mint ahány tanítvány eddig jelentkezett.. A gyermekek és a társadalom számára egyaránt hasznos lenne, ha a szülők és a pedagógusok nagyobb figyelmet szentelnének ennek a dolognak. Kunszabó Ferenc Otto Rühle Hatmilliárd ember kenyere Baede, de Castro és mások magyarul megjelent könyvei után is eseménynek számít dr. Ottó Rühle professzornak, a Német Demokratikus Köztársaság neves tudósának és tudománypolitikusának ez a számos statisztikai táblázattal és képpel gazdagított, érdekes könyve. (Kossuth Könyvkiadó szólag minden összefüggés nélkül magyarázta, amolyan morfondírozó stílusban: — A gallok hajdanában nem ismerték a tréfát. Amikor háborúba gyülekeztek a fővezér parancsára, mindig megölték a sereg szemelát- tára az utolsónak érkező harcost. Ezek a jámbor nyaralók legfeljebb a hajót késik le, mégis milyen ijedten rohannak. A helyükben én egészen biztosan lekésném a hajót. És milyen szerencsém, hogy semmi köze hozzám a gall fővezérnek ... Zsupánná kissé gyanakodva pillantott föl vermuthos poharáról. — Mit akarsz ezzel mondani? — Semmi különöset, drágám. Csak éppen eszembe jutott, hogy milyen gyorsan szalad az idő. — Ugyan. Hisz még csak két nap telt el a szabadságból. — Gitta, édesem. Elég tájékozott vagy te ahhoz, hogy érts a szóból. — De nem érdekel. Eleget vitatkozunk otthon. — Az más. Viszont a bibi ott van, hogy a kelleténél nyakasabb vitapartnere vagyok önmagámnak. — Pihenned kell. — Majd ha otthonom lesz. Szeretném már végre otthon érezni magam valahol. A zenekar játszani kezdett. — Gyere táncolni — hívta kedvesen a férjét az asszony. (folytatjuk) 1965.) Demográfia? Statisztika? Politikai földrajz? Egyik tudományágba sem szorítható be ennek az élvezetesen megírt, sok irodalmi példával is illusztrált tanulmánynak sok ágú-bogú problematikája. Hiszen a „kenyér” fogalmához, a ruha, a lakás, a megélhetés egész fogalomköre, sőt a béke fogalma is szervesen hozzátartozik. Rühle professzor ugyancsak a „kenyér” e széles — és egyben köznapi — értelmezésében teszi fel a kérdést: miért van az, hogy a Föld mai hárommilliárd lakosának mintegy a fele éhezik, és mi lesz a kétezredik esztendőben, amikor a tudomány számításai szerint hatmilliárd lakosa lesz már a Földnek? Ezt a kérdés-komplexumot csak a mai imperializmus pontos „természetrajza” segítségével lehet megközelíteni, s nem hagyható figyelmen kívül sem az atomháború nagy veszélyének problematikája, sem annak szabatos kifejtése, hogy miért kell a Földnek „békében virágzó bolygóvá” lennie, ha el akarja látni kenyérrel — és nemcsak kenyérrel — azokat, akik ma élnek, és azokat is, akik holnap születnek. Nem új megállapítása Rühle professzornak, hogy Földünk mérhetetlenül gazdag, és sokkal több embert el tud tartani, mint ahányan — a leginkább éhség-dúlta területeket, Indiát, Brazília északkeleti részét is beleértve — ma élnék és 2 000-ben, 2 500-ban, 3 000- ben élni fognak. De ez, a száA napokban megalakult a Mezőgazdasági Könyvbarátok Köre, a Mezőgazdasági Könyv- és Folyóirat Kiadó Vállalat szervezésében. A kör célja, hogy szoros és rendszeres kapcsolat alakuljon ki a tizenöt éve fennálló Mezőgazdasági Kiadó és a mezőgazdasági szakirodalmat kedvelő olvasók között. A Mezőgazdásági Könyvbarátok Körének tagja lehet mos tudományág sokfajta eredményét különösen szemléletesen ismertető és népszerűsítő könyv újszerűén mu* tat rá nemcsak arra, milyen óriási tartalékai vannak a hagyományos mezőgazdaságnak is, hogy — béke esetén — milyen könnyen tüntethetők el a sivatagok, a mocsarak, a talajerózió dúlásai, hanem tág teret nyújt annak a fogalomkörnek is, amit egy jeles német demográfus igy foglalt össze: „Az az új föld, amelyet az élelmiszertermelés fokozása céljából meg kell hódítani és termővé tenni, elsősorban az emberek és a népek fejében található meg.” A tengerek élelmiszerszerzési lehetőségedről, a vegyipar előtt álló távlatoknak a jobb talajműveléssel kapcsolatos összefüggéseiről, a szintetikus élelmiszerekről, stb. sok egészen új gondolatot, javaslatot is olvashatunk Rühle professzor könyvében. A szerző különben — szerényen, nem kilépve ezzel a tudomány-népszerűsítés műfajának hangneméből — nem fukarkodik eredeti gondolataival, és személyes élményeinek leírásával sem. Különösen érdekes ebből a szempontból Szovjet—Ázsiában és Afrikában (elsősorban Guineában.) szerzett személyes tapasztalatai. Érdemes elolvasni ezt a könyvet; ismeretekkel és gondolatokkal küzd az éhség és a háború ellen; a fizikai és szellemi nyomorúság „lecsa- polását” konkrét javaslatokkal sürgeti. Antal Gábor bárki, aki a szakirodalom után érdeklődik. A belépők tagsági díjat nem fizetnek. A kör központja rendszeresen tájékoztatja a tagokat, ellátja őket a megjelenő és vásárolható szakkönyvek jegyzékével, s előzetes megrendelés esetén 15 százalékos kedvezménnyel juthatnak a könyvekhez. Olyanokhoz is. amelyek kis példányszámban készülnek. Megalakult a Mezőgazdasági Könyvbarátok Köre 1
