Nógrád. 1965. december (21. évfolyam. 286-311. szám)
1965-12-04 / 289. szám
4 NÖGEAD 1965, december 4. szombat. Köszönjük a gondoskodást A gyorsan leszálló téli alkonyaiban korán gyulladnak a lámpák. Fény árad ki a gimnázium ablakán is, tanítás van. A gyermekek már hazamentek ugyan, de itt vannak a felnőttek, az esti és levelező tagozat tanulói. Közülük a legtöbb már szakmával, állással rendelkező ember. Mi készteti hát őket arra, hogy otthagyják az esti pihenés kellemes óráit, felcseréljék a tv-t, a mozit, tankönyvekkel? Mi az a vonzóerő, melytől otthagyják az anyák is gyermekeiket, és sietnek az iskolába? Ez a vonzóerő a tudásvágy. Tudni, amit már mások annyian tudnak, amit a mai élet megkövetel, ami nélkül szinte céltalannak érzi napjait a tudásra szomjas ember. Csak az értheti meg ezt a vágyat igazán, aki már próbálta mi az: elzárva lenni a tanulás lehetőségétől. Hallgatni, amit mások beszélnek, de hozzá nem szólhatni, mert nem ismerjük a témát. Elgondolkozni egy-egy szó vagy fogalom felett, és nem érteni pontosan a jelentését. Talán gyermekünk is kérdezett már olyant, amire ezt kéllett felelni: nem tudom, én ezt nem tanultam. Éreztük, hiányzik belőlünk valami, hogy mi szellemileg szegényebbek vagyunk sok embertársunknál. Államunk azonban — mint a jó édesanya — egyformán akar adni a szellemi javakból is, minden gyermekének. Megadta tehát a lehetőséget arra hogy tanuljunk mi felnőttek is, mindenki, aki csak akar és szeret. Használjuk fel hát ezt a nagyszerű lehetőséget. Talán már őszül a hajunk? Nem baj. A tanulás rugalmasabbá tesz, szinte megfiatalít. Hiszen diákok lettünk újra, mintha az ifjúság kicsit visz- szetért volna... Tanulni sohasem késő, de nem is lehet elég korán sem kezdeni. Nálunk egyformán várják az iskolák a gyermekeket, és a felnőtteket. A gyermekek ezt természetesnek tartják, de mi felnőttek ajándéknak érezzük, és szeretnénk megköszönni. Köszönjük államunknak, hogy rólunk is gondoskodik, hogy az iskola hívogató fénye nekünk is világít! Bartha Jánosné St. Madách Gimnázium I/a. oszt. tanuló A fák védelmében Országunk fásítása, mint tudjuk közérdek. Ezt tartják szem előtt városunk jóérzésű és egészségszerető lakói is. Nekünk. salgótarjániaknak pedig különösen nagy figyelmet kell fordítanunk utaink facsemetével való betelepítésére. mert ez emeli a táj szépségét, sőt a szennyezett levegőt is egészségesebbé teszi. A Rákóczi utat is végig facsemeték díszítik. Sajnos azonban minden évben itt-ott pótolni kell a hézagokat. Nem mintha természetesen pusztultak volna ki a fák. hanem vannak emberek, akik éjszaka, de még világos nappal is veszélyeztetik épségüket. A napokban fényes nappal háromtagú, kissé ittas fiatal tördelte ketté, — erejüket fitogtatva — a kis fákat. Többen voltak az esetnek szemtanúi, de senki nem merte őket figyelmeztetni. Nagy fiúk voltak mindaddig, amíg az ügyeletes rendőrjárőr meg nem jelent. Valószínű a jövőben nem lesz kedvük ilyen „heccre”. Ez azonban sajnos nem adja vissza a de- rékbatört csemeték életét. Ha helyettük mindig újakat kell telepíteni, soha nem nő meg lombjuk, hogy egészséget és szépséget árasszon ránk. Mindannyiunk érdeke, hogy vigyázzunk fáink életére és idejében fékezzük meg hasonló esetben a pusztítókat. Mező Sándor Salgótarján Kitagadás az örökségből K- Mihály felsőpetényi olvasónk azt kérdi, hogy mi lehet az örökségből kitagadás oka. A Polgári Törvénykönyv 663. §.-a szerint kitagadásnak akkor van helye, ha a jogosult az örökhagyó után öröklésre érdemtelen lenne; az örökhagyó sérelmére súlyos bűntettnek minősülő bűncselekményt követett el; az örökhagyó egyenes ági rokonainak vagy házastársának életére tört, vagy sérelmükre egyéb súlyos bűntettnek minősülő bűncselekményt követeit el: az örökhagyóval szemben fennálló törvényes tartási kötelezettségét súlyosan megsértette; erkölcstelen életmódot folytat; jogerősen ötévi vagy azt meghaladó szabadságvesztésre ítélték. AZ OLVASOK! Autóbusszal a „Vitézek útján46! Helyesléssel olvastam a Nógrád „Vitézek útján” című cikkében, hogy a MÁV- vonalain szabadságoslevél- lel utazó sorkatonák, határőrök hatvanhat százalékos menetdíjkedvezményt élveznek. Megtudakoltam: a MÁVAUT-vonalakon ismeretlen ez az előny. A jövő útja: a személy- forgalom a vasutakról mindinkább áttevődik a társas gépkocsikra. E mellett nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy akár széles e hazában, úgy megyénkben is számtalan község akad, amelyet a közhasználatú járművek közül csak autóbuszon lehet megközelíteni. Javaslom: az illetékes minisztériumok vegyék fontolóra, megoldható volna-e, hogy legalább az ilyen falvakba utazó sorkatonák is élvezhessék azt a kedvezményt, amelyet a vasútállomással rendelkező községekben lakók. A. E„ Palotás Kártérítés K. Mihály pásztói olvasónk kérdi, ha nem szándékosan okozott kárt a vállalatnak, köteles-e azt megtéríteni. A Munka Törvénykönyve 122. §-a szerint a dolgozó a vállalatnak vétkesen okozott kárért anyagi felelősséggel tartozik. A vétkesség azt jelenti, hogy a keletkezett kár és a dolgozó magatartása — amely nemcsak tevőleges lehet, hanem mulasztás is — okozati összefüggés legyen. Az anyagi felelősségrevonás során az okozott kár összegétől függetlenül a dolgozó legfeljebb egyhavi alapbérének 15 százaléka erejéig felel, akkor is, ha egy hónapban többször okozott kárt. Ettől eltérő a felelős beosztású dolgozók anyagi felelőssége. Óvodások „közelharca46 a kályháért Hetven kis óvodás segítségére szeretnék sietni most, amikor a Salgótarjáni 9. sz. óvoda gondjairól szólok. A kérdés a napokban megtartott óvodai szülőértekezlet napi - rendjén szerepelt. A szülőket ugyanis eddig mind jobban nyugtalanította, hogy gyermekük egy hétig egészséges, oviba jár, egy hétig pedig otthon kell ápolni, mert náthás, köhög. A vezetőóvónő tájékoztatása alapján hamarosan megtudhattuk. hogy mi okozza gyermekeink betegségét. Ugyanis ebben az óvodában tíz cserépkályha vár minden reggel begyújtásra. Mint ismeretes legalább két órai tüzelés után jelentkezik csak a meleg. A dada reggel hatra jár, mivel neki kell fogadni az érkező gyermekeket, vet- kőztetni és foglalkozni velük, míg az óvónő / megérkezik. Sajnos ez utóbbi nem így van. Hat órakor már megérkezik az első kis óvodás is, és akkor kezdődik a fűtés, s mivel fűtőt nem alkalmaznak, mindezt a dadának kell elvégeznie. Reggel hat óra 15 perckor már 17 gyermek didereg az öltözőben és „melegíti” a kályhát. Délután azután, amikor a csendes pihenő következik. az apróságok versengenek azért, hogy melyikük foglalja el a helyet a kályha közelében, mert bizony a napi hőmérséklet a helyiségekben nem több mint 14 fok. A szülői munkaközösség úgy véli. hogy a gyakori megbetegedések elkerülése céljából helyes lenné, ha egy négyórás fűtőt alkalmaznának. Kérjük az illetékeseket' vizsgálják meg. mit tehetnek annak érdekében, hogy a hetven kis óvodás második otthonában kedvező körülményeket biztosítsanak! Tóth Lászlónc Salgótarján Felmondás házasság miatl T. GYÖRGY salgótarjáni olvasónk az iránt érdeklődik, ha megnősült és vidéken lakó feleségéhez kíván költözni, felmondhatja-e úgy munkaviszonyát, hogy annak folyamatossága fennmaradjon. * A Munka Törvénykönyve végrehajtási rendelet 30. §. (2) bekezdés b) pontja szerint a munkaviszony folyamatosságát nem szakítja meg a munkaviszony megszűnése, ha a dolgozó azért mond fel. mert házasságot kötött és házastársának lakóhelyére kíván költözni, feltéve, hogy a munkaviszony megszűnésétől számított 30 napon belül elhelyezkedik. Az IM-65 margójára... Nemrégen plakátok és prospektusok százai hívták fel a fiatalság figyelmét arra, hogy a közeljövőben megjelenik egy új folyóirat, az Ifjúsági Magazin. A felhívásban ezt olvashattuk: Itt az IM—65, az ifjúság színes, képes magazinja. Hatvannégy oldal — hatvannégy meglepetés. Kíváncsian vártuk, mit hoz az új képesújsóg. őszintén meg kell mondjam, amikor kezembe vettem a lapot, nem csalódtam. Tartalmi vonatkozásban valóban elsőrendű. A Beatles-sztoriktól kezdve az orvostudományig, a sporttól az autótechnikáig szinte minden kérdéssel foglalkozik a lap. Elsősorban persze szórakoztató jellegű, de sok jótanács, és tudományos cikk is tarkítja. Egyszóval nagyon tetszett. Valami azért mégis megragadta a figyelmemet. A felhívó plakátokon: érdekes, színes folyóirat megnevezést láttam. A valóságban pedig fekete, fehér színek díszítik a magazint. De kétségtelen iga„Színes“ észrevétel za van a plakátírónak: a fekete is, a fehér is végtére szín... Észrevételemet valamennyi ifjú barátom nevében írtam meg, és szerettem volna tolmácsolni igényünket az új folyóirattal kapcsolatban. Ifjú Kamarás József Salgótarján Elébe vágva az IM-65. szerkesztősége esetleges válaszának közöljük: a beharangozó hirdetés nem állít valótlant. A színes folyóirat nem a színskála felhasználását jelenti, hanem a változatos, olvass mányos tartalmat. Egy jó riport még a világtalanok Braille-betűkkel nyomtatott lapjában is színes. (A Szerk). Az udvariasság is szabály Salgótarjáni olvasóink egyike panaszolja: November 10- én az ÉMÁSZ-tól felszólítást kapott, hogy az áramdíjat fizesse be. 12-én a pénzt postára adta. Érthető meglepetésére az ÉMÁSZ 23-án mégis kikapcsolta lakásából az áramot. Bosszúság, szaladgálás, telefonálgatás, visszakapcsolás. Az ÉMÁSZ-nál kapott információ szerint az áramdijat nem az üzletigazgatóság, hanem az üzemvezetőség címére kell postázni. Az üzletigazgatóság könyvelése nem értesíti a szerelőket arról, hogy a befizetés megtörtént, ezt csak az üzemvezetőség teszi meg. Így írja elő a szabály. Az üzletigazgatóság és az üzemvezetőség egy telephelyen székel. Minimális udvariassággal el lehetne érni, hogy a tévesen címzett küldemények megérkezéséről az igazgatóság értesítése idejében az üzemvezetőséget. Az udvariasság is szabály. Igaz, nem mindenütt írott, de minden kultúremberre kötelező. Ó. N. AZ EGÉSZNEK az az oka, hogy ide, az ülés háta mögé nem tudtak felbütykölni egy szájbavert plexit... Higgye el, teljesen ezen múlott. Talán harminc forint az egész, és annyi, hogy öt perccel tovább lenne ez a doboz a gyárban... Ilyen apró marhaságokon múlik néha egy ember élete, higgye el! Ha valamikor nekem mondják, én se hittem volna ... Mikor kiértem a házak közül, láttam, hogy felszáradt a beton, de tudtam azt is, hogy a szélárnyékos helyeken még nedves... Nem egyszerűen vizes, hanem nyúlósan nyálkás! Ez a legvacakabb, amit el tud képzelni. A hátam mögött az a tag rákönyökölt a karfára. Rühellem, ha belebújnak a gerincembe, mikor vezetek. Szoktam is szólni, de ennek a tagnak spéciéi nem szóltani. pedig minden helység után, mikor újból nyílt betonra értem, mindig belemászott a gerincembe ... Miért nem szóltam?... Uram, tizennégy éve koptatom a gumikat ezeken a rohadt utakon, ismerem a pácienseket... Ez olyan alak volt, hogy direkt spanolni akart, mert szereti, ha feldobhatja magát. A pofájáról láttam, meg a szeméről... Az ilyennek ha szól az ember, csak olaj a tűzre. Hát nem szóltam semmit, még akkor sem, mikor Gyarmat után azt- mondja, hogy „na, mostmár száraz a terep, rá lehet hasalni, nyugisán". Hasaljon rá a nagynénikéd — gondoltam magamban. Nincs nekem szükségem se járókocsira. se pár év sittre! A kis szőke mikor Gyarmaton fölszállt, odabájolgott hozzám és megkérdezte, hogy „tessék mondani, ez Tarján- ba megy?” ...bírom az ilyen utasokat! Haláli udvariasak és közben nagyobb dinnyék állóhelyből, mint más nekifutásból, mert a váróban is ki van téve egy menetrend ordító nagy betűkkel meg számokkal, és a doboz oldalára is fel van pingálva, csinosan. De azért ők megkérdik, és nyálason mosolyognak hozzá, és ha az ember megmondja, akko’ majd elhalnak a nagy hálától... Kedvem lenne az ilyeneknek azt mondani, hogy nem kérem, Adisz Abbebába megyünk, nonstop! — de az ember tartja a száját, mer sohase lehet tudni, hogy melyik ír be egy levelet valamelyih szerkesztőségbe, amibe például azzal vádol, tőgy felvágtam a hasát... Szóval, ennek meg különösen nem akartam durvát mondani, mert piszok jól feszült a pulóvere... Nyitva volt a nagykabátja, jól láttam... melegítette ilami, nem fázott. Gondoltam, engem is megmelegíthet&ZÍLáLMU},íkl%(LíL nél, kisgidám! De hát ez csak olyan gondolat-játék, mivel szórakozzon az ember, mikor már benne van az idegeiben nyolcvan kilométer nyálkás beton, és a java még azután következik, és halálosan unja az ember az egész banánt. Hát udvariasan feleltem neki is, mint a többi okosnak... Szóval, ez a kis szőke egyvonalban ült le emevvel a po- fával, csak a másik oldalon. Nem fordultam hátra, csak a kukkantóból figyeltem rá néha, de azt is csak azért, meri állandóan mocorgott, mint aki túl van olajozva: hol jobbra fordult, hol balra, aztán meg előredőlt, és figyelt engem jobban mondva: a kezemet pécózte ki magának. Titokbari még meg is nézegettem a két mancsomat, hogy ugyan milyen csodát láthat rajta? AZTÁN LEESETT a tantalusz, mikor az ürge a lapockámban ismét rákezdte a magáét, hogy „csak ügetni tud ez a cirkáló, vagy nincs gázpedál!?” A kis nő felnevetett, hátradőlt, és lepittyesztett szájjal szemlélte tovább az ujjaimat, szóval ez is sebességet akar! Vannak ilyen alakok: ha ők vezetnének, az eperfa hamarabb eljutna a végállomásra, mint ez a doboz — de n kibicnek mi a drága?! Semmi. Engem akartok palira venni?! — röhögtem magamban és kértem a kollégától egy égő Lajost. Akkor a kis cukorbaba feláll, odatámolyog hozzám az imbolygó buszban, ét megkérdi: „Mikorra van mz érkezési időnk?” „Farsangra!' — mondtam neki. Már nagyon mérges voltam. El is men mnan, mert látta, hogy bezsongtam, meg a kalauz is le ikgsztotta neki a hivatalos szöveget — és akkor én véletlenül ránéztem a kilométerórára. Nagyon ritkán nézem meg, mert sebesség benne van az •mbemek a kezében, meg a lábában — de akkor mintha nondta volna valaki, hogy pillantsak oda!... Uram, addig rocliztak, hogy kezdtem levenni fokozatosan a gázt, és ész- ■c sem vettem: huszonöttel ment a bárka! Mi van? Beijedtem?! __ Trottyos vén szakik mesélik h ogy egyszer mindenkit elkap a félelem. Az oktalan félelem, mikor minden rendben megy, a pilóta mégis elkezd majrézni, és veszi le a gázt... A nagybátyám mesélte, hogy ő egyszer félnapig állt a négyesen, két eperfa között, és csak akkor indult el újból, mikor egy barátja utolérte..:. Azután mert behajtani a telephelyre. Nem vagyok még öreg, és nem szeretnék nyugdíjba menni egyhamar. Az igaz, hogy néha állatira unom a betont meg a sebváltót, de nem tudok más munkát elképzelni magamnak!... Szóval, adtam rá gázt. Nem volt veszélyes, mert éppen'emelkedő jött, úgyhogy be kellett dobni a kettest ... ... és akkor jött a halálszürke Trabant. A tulaj valami orvos volt, vagy mérnök ... én már elfelejtettem, csak a diadalmas képére emlékszem, ahogy se-' pert lefelé a lejtőn. A sebességet élvezte az is... Nem is lett volna semmi baj, higgye el, az égvilágon semmi baj se lett volna: ő cirka hetvennel jött, én negyvennel fölfelé, és ahogy megláttam, rögtön utat adtam — a szabályosnál nagyobb utat, mert ott éppen szélárnyék volt, és még csillogott az út. Foltokban. Az még rosszabb. Láttam, hogy ő csak szabályos helyet akar adni, és nem tapos a fékre. Pedig bailanszíróznia is kellett, és ha véletlenül nyálkás foltnál találkozunk ... ... hát pontosan ez lett a baj. FOGALMAM SINCS, hogyan, de az ablaklehúzó kilincs ment be a bordái közé. Éppen oda ... egy kicsit még hörgőit, de mire feltettük a buszra, már nem élt. A rendőrök mindent kósernak találtak. Semmibe, de semmibe nem tudtak beleakaszkodni... Na nem azért, mintha mindenáron akartak volna, de ilyenkor jó lenne megtalálni a felelőst. Nekik ez a szakmájuk. Mondom, csak éppen kihallgattak, aláírtam, és mehetnem. De én tudom, hogy ez az istenverte plexi az oka, ami még ma sincs itt a hátam megett!... Mert ha akkor engem nem cukkol föl az a träger, meg a kis szőke, akkor partnak fölfelé nem gyorsítok olyan hirtelen, és jobban tudok ballanszírozni, hogy az a szerencsétlen amatőr párezer forintos szerviz költséggel, meg esetleg egy sipcsonttöréssel megússza... ... Érti már? Szóval, ne haragudjon, de dőljön hátra az ülésen miliőit elindulok. Azt se venném zokon, ha odébb ülne, de ezt már nem mondom, mert az utasok molesztálása szigorúan tilos, és sohase lehet tudni, hogy melyik pofa küld egy szerelmes levelet valamelyik szerkesztőségbe. Kunszabó Ferenc
