Nógrád. 1965. december (21. évfolyam. 286-311. szám)
1965-12-31 / 311. szám
4 w a r v p tT»*T5. december SÍ., péntek AZ OLVASÓK Este van, este van, ki-ki nyugalomra... Az örök szépségű Arany költemény soraiból a nyugalom, a családi kör meghittsége árad. Olykor a családi- ság közelebbről is érvényre jut. Egy előadás alkalmával tapasztaltam ezt. Este volt, s egy tágas, cigaretta füstjétől homályos teremben történt. Az emberek kigombolt kabátban a lehető legkényelmesebben ültek székeiken. Az előadó magas, szemüveges férfi az asztal lapjára támaszkodott. Már több mint egy órája olvasta monoton hangon a paragrafusokkal telitűzdelt szöveget. Szemét alig emelte fel. A gomolygó füstből fáradt arcok bukkantak elő. Volt December 7-én, Zárt ajtó előtt... címmel megírtuk, hogyan fagyoskodnak az utasok a meleg autóbusz bezárt ajtaja előtt. Az AKÖV válaszképpen a következő sorokat juttatta el lapunkhoz: „Az említett helyi járat dolgozója a tartózkodási idő alatt menetlevelét, elszámolását és a beszedett pénzmennyiséget rendezi. Ez részére kötelező. Ennek tudható be, hogy nem nyitják ki közvetlenül a megérkezés után az autóbusz ajtaját. A zagyvapálfalvai vonalon közlekedő Ikarus 66 típusú autóbuszokon ülőkalauz van és a fűtés sem kielégítő. A megérkezés után közvetlenül tíz percig nyitva tartott ajtó annyira lehűtené az utasteret, hogy az nemcsak a kalauz egészségét, hanem a kocsiba beszállókét is veszélyeztetné. J oggzabály magyarázat aki tenyerébe támasztotta a fejét, sokan ásítottak. A terem egyik sarkában, — ahová a villany fénye gyengébben ért el — öreg néni szundított. Mellette a fiatalasszony nézelődött. A negyedik sorban ülő szemüveges bácsi kabátja zsebéből „Füles”-t és ceruzát vett elő, — keresztrejtvényt fejtett. Két kis tupírozott csdtri meg-meg- rázkódó vállakkal nevetgélt. Az előadó meg csak olvasott Fel sem nézett. Talán nem mert? Izzatta önérzetét a szituáció? Ki tudja? Gondolta, neki ezt a témát elő kell adni, s a kétórás időtartam is szigorúan betartandó. Időnként letette papírjait. Vállalatunk helyt ad a cikk ama részének, hogy télen az időjárás viszontagságának vannak kitéve a végállomásokon várakozó utasok. Ennek megszüntetése érdekében kérnénk a Nógrád Szerkesztőségét arra, hogy a cikke nyomán felhívná az illetékes tanács figyelmét, hogy: „immár 11 éve közlekedő helyi járatok végállomásain — a zagyvarónai végállomáshoz hasonlóan — építtessen várótermet az utasok részére!” Sok panaszt szüntetne meg a tanácsnak ez az intézkedése, természetesen ha erre a közeljövőben sor kerülne. Személyforgalmi osztályunk addig is úgy intézkedett, hogy a helyi járat személyzete az indulás előtt öt perccel kezdje meg a beszállást, s ezzel is rövidítse az utasok várakozási idejét” Influenzája volt, s néha orrát is kellett fújni. Egyszer hosszabb szünetet tartott. A szemüveges bácsi akkor eltette a megfejtett keresztrejtvényt, a közönség megmozdult, azt hitték vége van már... Mozgolódás, készülődés zaja támadt a széksorok között, s az előadó szólt imigyen: — Ezt még kijegyeztem magamnak — s papírjait tovább böngészte összeráncolt szemöldökkel. Én pedig csak azért, hogy a hallgatóság példáját ne kövessem — „lejegyeztem” ezeket a sorokat. E közben karórám kismutatója a kilencesre tévedett. Hiába: — este volt, ki-ki nyugalomra vágyott.. Guttman Katalin A megbecsülés hangján Kedves ünnepség keretében búcsúztatta a Nógrád megyei Vendéglátó Vállalat vezetősége, pártszervezete és szak- szervezeti bizottsága a közelmúltban. nyugdíjba vonult dolgozóit. A vállalat SZ. B. titkára, Rákos János méltatta munkásságukat és meleg szerettetel köszönte meg a szervezett dolgozók nevében azt a sok-sok áldozatot, melyet mindennapi munkájukon túl hoztak. A pártalap- szervezet nevében Berta Gyula köszönetét mondott ugyancsak a társadalmi munkáért. A rövid ünnepséget ebéd, majd egész délutánt betöltő beszélgetés követte. A nyugdíjasok részéről többen elmondták: köszönik a gondoskodást, a meleg, családias búcsúztatást, s továbbra is tartják a kapcsolatot a vállalattal. Susán István az Sz. B. kultúr felelőse. Megoldást a buszváróterein jelentene... Cikkünk nyomán: Válaszol a Budapest—Vidéki Postaigazgatóság A Nógrád november 20.-i számában megjelent „Miért nincs ntcai telefon Salgótarjánban?” c. cikkben foglaltakat megvizsgáltam. Megállapítottam, hogy a panasz indokolt, azonban a nehézségek megszüntetése hatáskörömet meghaladja. Salgótarjánban (de országos viszonylatban is) az utcai nyilvános távbeszélő berendezések megrongálása, eltulajdonítása, a tülkéknek „más célra való igénybevétele” miatt már az 1960-as évek előtt is probléma volt. Ezek vezettek oda, hogy az utcai nyilvános távbeszélő állomásokat fokozatosan meg kellett szüntetni. A berendezések megrongálása és eltulajdonítása olyan nagymértékű, hogy azoknak pótlása ma már országos méreteket ölt. Salgótarján Városi Tanácsa egy tárgyalás alkalmával olyan típusú berendezéshez ragaszkodott, amelyet a postavezérigazgatóság nem engedélyezett megvalósítani. Érmes, illetve pénzbedobós telefonkészülék nem áll rendelkezésre, így a megállapított helyeken — Tanácsköztársaság tér, Vásár tér és Sztahanov út — nyilvános telefont felszerelni nem tudunk. Dr. Jáder Béla sk. üzemviteli igazgató h. A kisiparosnál eltöltött idő beszámítása K. J. nagyoroszi olvasónk aziránt érdeklődik, hogy a magánkisiparosnál eltöltött idejét figyelembe veszik-e a nyugdíj megállapításánál. A kisiparosnál eltöltött munkaviszonyt ugyanúgy figyelembe veszik szolgálati időként a nyugdíj megállapításánál, mint az állami szervnél, vállalatnál, szövetkezetnél munkaviszonyban töltött időt, ha biztosításra a kisiparos bejelentette. Színházi esték Az új íöldesúr Virágkorában van Jókai, negyvenedik esztendejében jár, amikor megírja Az új földesúr című regényét. Friss a szabadságharc emléke, lüktetnek még a sebek, de már a kiegyezés szelei fujdogálnak. A korszak levegője tölti be Jókainak ezt a művét is, a fájdalmas rezignációé a tündökletes múlt romjain, egyben a megbocsátásra hajlásé. Az a szellem, hogy okulva és megbékélve, becsületes szándékú emberei• együttélésében nyissunk új szakaszt a történelemnek. Jókai ítéletet mond az önkény vad szélsőségei a forradalom halálát hasznukra forgató ügyeskedői hiénák és rendőrkopók felett. Hittel vállalja a negyvennyolcas lobogással való eszmei azonosságot; ke gyelettel ápolja nemzeti köztudatunkban Kossuth, Petőfi nevét, de a korszak szörnyű nyomása Haynav véres önkénye alól a kiegyezés felé sejti a kiutat. Felemás magatartás ez, íróinak és emberinek egyaránt, de tükre a korszak, a megfáradás, kilátás- talanság, a teljes reménytelenség korának, amelynek az író és az ember sorsrészese. Az új földesúr, Ankerschmidt tábornok a győztes (de „nayglelkű” és lovagias”) császári hatalom, Garanvölgyi földbirtokos a legyőzött nemzet jelképévé nő Jókai regényében, összebékéltetendő pólusokká. Az Állami Déryné Színház korábbi film- és színpadi feldolgozások után László Anna új dramatizá- lásában hozta közönség elé a regényt, megőrizve a színesen bontakozó mese meleg érzelmességét, romantikáját, arról sem feledkezve meg, hogy erőteljesen hangsúlyozza, amit a ma embere szűrhet le az évszázados történelemből. A színpadra alkalmazónak ebben a törekvésben kitűnő segítséget adott a darab rendezője, a Jászai- díjas Csongrádi Mária, s a szereplő együttes is, amelyből a Garamvölgyi Adám alakját formáló Bódé György, az Ankerschmidt tábornokát megszemélyesítő Kőszegi Gyula robosztus jellemformálásával emelkedik ki. A rendőrspicli összetett, bonyolult személyét Borhy Gergely mintázza gondosan megválogatott, igényes eszközökkel. Korábbi népszemléletrc utaló, de zamatos parasztfigurát láthattunk Kampós kasznárban Sághy Istvántól, a női alakokban Bódé Judit bensőséges, lírai telítettségű Eliz-e rendkívül rokonszenves. Kitűnően él a kínálkozó játék lehetőségeivel a szép Corinna formálója: Fodor Teréz, nyugalmasan mértéktartó játékkal vonja magára a figyelmet, nevelőnői tisztében Sallay Nelly Jászay- díjas. Táncsics Mária hűvös szépségében és tragikus meghasonlásbán egyaránt hiteles. A fiatal Garanvölgyi méltán nyeri meg Rajna Mihály ábrázolásában a nézőt. Egy-egy jó karaktert villantott fel Hidasi István. Horváth Ferenc, Jámbor Zoltán és Fóti Fülöp Sándor is. A mozgalmas cselekményt célszerűen szolgálják Cselényi József tetszetős díszletei, Rimanóczy Yvonne korhű, a jellemet is megmutató kosztümjei. Az új földesúr gondosan munkált, egységes stílusú előadásban került közönség relé, a kísérőmuzsika harsányságát azonban enyhíteni kellene a további előadásokon. <b. t) 175 százalékos táppénzre jogosultság feltételeiről Az a dolgozó, aki agyatlannál a munkáltatónál legalább két év óta megszakítás nélkül munkaviszonyban áll, 75 százalékos téppénzre jogosult. A 75 százalékos táppénzre jogosultság fennáll akkor is, ha a dolgozó a két évi megszakítás nélküli munkaviszonyt áthelyezés folytán nem tudta ugyanannál a munkáltatónál megszerezni. Az áthelyezett dolgozó előző és 6j munkaviszonyát abban az esetben tekintik megszakítós nélkülinek, ha a két munkaviszony között — a heti szokásos pihenőnap (vasárnap), vagy a munkaszüneti nap (napok) kivételével - a munkakönyv adatai szerint egy nap megszakítás nincsen. Ha az áthelyezett dolgozó előző és áj munkaviszonya között a munkakönyv adatai szerint - a heti szokásos pihenőnap (vasárnap), vagy a munkaszüneti nap kivételével — megszakítás van, az előző munkaviszonyt a 75 száza, lékos táppénzre jogosultság megállapításánál nem lehet figyelembe venni. Megszakítás nélkülinek kell tekinteni a munkaviszonyt olyan esetben is, ha a dolgozó munka- viszonyának akár a vállalat, akár saját maga részéről történt felmondás után ugyanannál a munkáltatónál új munkaviszonyba lép, feltéve, hogy a két munkaviszony között egy nap megszakítás sincsen, vagy ha a vállalat mond fel a dolgozónak, de a dolgozó a felmondás után, vagy már a felmondási idő alatt ugyanahhoz a tröszthöz tartozó másik vállalatnál munkaviszonyba lép, feltéve, hogy a két munkaviszony között egy nap megszakítás sincsen. A kisipari szövetkezeti tag 75 százalékos táppénzre abban az esetben jogosult, ha ugyanabban a szövetkezetben két évig megszakítás nélkül biztosítottként dolgozott. Nem számít megszakításnak az a körülmény, ha a szövetkezet egyesülése, szétválása, vagy a szövetkezeti tagnak más termelőszövetkezetbe folyamatosan történt átlépése folytán állott elő tagsági jogviszonyában változás. A szövetkezeti tag megszakítás nélküli biztosítási jogviszonyába beszámit az állami vállalatnál, vagy közszolgálatban eltöltött idő, ha munkaviszonyát követően nyomban kisipari szövetkezetbe lépett és a munkakönyvébe „áthelyezve” bejegyzés szerepel, illetve ha a dolgozó kikérés alapján került a szövetkezetbe. A munkaviszonyban álló dolgozó két évi megszakítás nélküli biztosítási idejébe beszámít a szövetkezeti tagsági idő, ha kisipari szövetkezetből kikérés alapján került a dolgozó állami vállalathoz, vagy közszolgálatba, illetve választás útján került valamely szövetkezeti szervhez. A 75 százalékos táppénzre jogosultsághoz szükséges kétévi munkaviszonyba be kell számítani a fegyveres testületek hivatásos, vagy tovább szolgáló állományába eltöltött időt — ideértve a leszerelési segéllyel ellátás idejét is —, ha a biztosított önhibáján kívül álló okokból szerelt le és a leszerelést, vagy legkésőbb a segéllyel ellátást kővető napon munkaviszonyba lépett. Jogszerző időnként veszik figyelembe az ipari, kereskedelmi, illetőleg mezőgazdasági tanulóviszonyban eltöltött biztosítási időt is, ha a tanuló a tanviszony után megszakítás nélkül ugyanannál, vagy kihelyezéssel más munkáltatónál lép munkaviszonyba. A magánmunkáltatónál alkalmazásban álló dolgozónak, úgyszintén a javító-nevelő munkára ítélt dolgozónak kizárólag 65 százalékos táppénz jár. Az ilyen minőségben eltöltött időt a kétévi munkaviszony időtartamába beszámítani nem lehet. Munkaviszony (szövetkezeti tagság) megszűnése után bekövetkezett keresőképtelenség esetében szintén csak 65 százalékos táppénz jár. Gerencsér Miklós: ivéTkfit xxn. Valinak remegett a szája- széie, bocsánatkérés és vád volt a tekintetében. — Én sem ezért akartam meggyógyulni.— Van fogalmad, hogy mennyire csúffá tettél? — Csak magamat. — Engem is!.. — üvöltött rá Zsupán, majd legyűrve dühét, csaknem panaszkodva beszélt a lányhoz. — Te kedves bolond, te ártatlan öngyilkos... Hogy alázhadtad meg magad ennyire?.. A szerelem sokkal több, mint aminek hiszed. Hát ha irtóztál attól a piszoktól, hogy engedhetted közel magadhoz?. Egy olyan embert, aki tömény mocsok?.. — Hallgasson!... — követelte könyörögve a lány. — Gyönyörű sorsot képzeltem neked, olyant, amiért érdemes volt türelemmel tűrnöd. Értsd meg, Vali, nagyon szeretlek. Nem titok előtted: csoda, hogy élsz. Elfáradtam a boldogságtól, amikor kimondhattam, hogy egészséges vagy. Vali nem titkolta hálátlanságát, szinte ridegen jelentette ki. — Kár volt. Ügy sem akarok élni. — Megörültél?! — Már nem akarok. — Hogy mersz így beszélni?! — Mert becsapott. Zsupánt egészen feldúlta ez a vád. Szóhoz sem tudott jutni, kínlódva ragadta meg a lány vállát. Szerette volna végre megérteni, hogy Vali egy teljesen önkényes bak- fishöbort áldozata. — Édes kislányom, ébredj fel! Szerelmes vagyok a feleségembe! Neked ez semmiség? Azzal csaptalak be, hogy nem akartam enni a húsodból, mint a kannibál? Szép vagy. De nem vagy préda, akit nyugodtan kifoszthatok, mert belém szerettél!... Mivel csaptalak be?. Valiban kiengedett a zord fásultság, erőt vett rajta a zokogás. Ráborult Zsupánra, úgy panaszkodott. — Magát nem lehet elviselni.. Utálom, drága Sándor bácsi ne haragudjon... Annyira jó ember, hogy csak utálni tudom... Miért tett engem tönkre?.. Amíg gyógyított, úgy beszélt az életemről, mint a legszebb álomról. Tartotta bennem a lelket. Elhitette velem, hogy engem mindenki szeretni fog, mindenki jó lesz hozzám, mindenkinek drága leszek, aki csak rám mosolyog... Az orvos remegő keze a lány rázkódó vállát simogatta. — Ne sírj... őszintén mondtam mindent. Én is elhittem.. Zsupán gyötrődve nézett utána, őt is kétségbeejtette a lány kétségbeesése. Nem tudott se szólni, se lépni, Csak állt az út szélén és egyszerre furcsa lett számára mindaz, amiről eddig azt hitte, hogy teljesen világos. Az étteremben már tetőfokán van a szokásos esti jóhangulat. Tömött vendégkoszorúk az asztaloknál, .Zsupán körül is teljesen benépesedett a korábbi holt tér. Alaposan leitta magát az orvos. Alig ismerni rá a határozott. udvarias, jó benyomást keltő fiatalemberre. Réve tegen nézelődik, szinte arról sincs tudomása, hogy egyáltalán itt van. Három tagú kis társaság cserkészik végig az asztalok között. Két fiatalabb, s egy idősebb férfi. Az idősebb a vezér, egyszersmind a részegebb. Jópofa, örökifjú öregúr, a ferenejózsefi idők és a modem világ bohém keveréke. Mihelyt meglátja a magányos Zsupánt, rohamot vezényel. — Oda! Egy nagy ember foglalt nekünk asztalt, gyerekek! Mértékletesnek egyáltalán nem nevezhető, harsány örömnyilvánítással rezzentik fel a mélázó Zsupánt. Mindhárman egyszerre ragadják meg a kezét, már-már goromba szeretettel gyömöszölik. — A hős! Nahát, nahát!... — Olvastalak az újságban!.. — Nem vagyok én vezércikk — védekezik összehúzódva Zsupán. — Üljetek le. A ferenejózsefi arszlán öreg vidéki ripacsként tárja szét a karját. — Micsoda hidegvér! Átvágni egy kislány torkát! Él még a gyerek? — Melyik? — kérdezi szórakozottan Zsupán. — Amelyik babot nyelt! — Él, hogyne, maholnap menyasszony lesz... — Büszke vagyok rá, hogy a kollégám lehetsz! — biztosítja elismeréséről a részeg öreg, miközben helyet foglal. — Nagy nap ez a mai. Be akarok rúgni! — Nem fog sikerülni — ellenkezik az egyik ivócimbora. — Majd én lei tatom — erősködik a másik. Zsupánnak terhére van ez a teljesen értelmetlen fecsegés. Mintha józanodott volna, amióta rárontottak. — Ha nem haragusztok, én- elmegyek. — Szó se lehet róla! — tiltakozik az öreg. — Károly nap van, muszály berúgni. — Majd legközelebb. Ká- rolybátyám — ígéri Zsupán. — Addigra még el kell döntenem egy vitát magammal. — Majd én eldöntőm, szép öcsém. Add elő a panaszod. — Sajnos, hosszú. Máig sem tudom, miért vagyok Sándor, amikor Károlynak születtem. — Tele vagy apró humorral, fiam! — veri hátba Zsupánt szertelen nevetés közben az öreg. — Igyál, igyál az istenért, innen ki nem teszed a lábad! — Ezt az álláspontot meg tudom érteni! — helyesel az egyik asztaltárs. Zsupán egyre józanabbul magyarázza: — Muszáj mennem. Ebédre vár a feleségem. — Mondom én! Dől belőle az apró humor! — lelkesedik pompás jókedvében az öreg. — Még maradsz. Egy egészen kicsit. Csak a déli harangszóig. Addigra szépen, berúgunk, aztán konflissal hazame- gyünk!.. , (folytatjuk
