Nógrád. 1965. december (21. évfolyam. 286-311. szám)

1965-12-29 / 309. szám

1965 december 19, szerd* N ó fí R A D El^százalékoi előnyt Mit jelent gazdának lenni? szereztek Jövőre még több árut exportálnak A hideghengerműben szem­betűnő a zsúfoltság. Egymást érik az acélszalaggyűrűk. Az egyik húsz kilót nyom, a má­sik viszont két mázsás is le­het. Forgatás után papírba és jutavászonba csomagolják többnyire géppel. Az üzemrész a kikészítő bri­gád birodalma. Itt gyűjtik össze az árut, amely csomago­lás után az exportraktárba kerül, onnan pedig a vagonba. — Amikor nálunk járt Ká­dár elvtárs, megígértük: öt­száz tonnával túlteljesítjük éves export-tervünket. Megte­téztük — újságolta Gál Lász­ló, alapszervi titkár, az egyik legjobb exportbrigád vezetője. Nem sokkal később magához hívja, Bertók Istvánt, az alap- szervéSSft exportfelelősét és tő­le kérdezi: — Hol tartunk most? Bertók István egy füzetet vesz elő, pár pillanatig szá­mol: — Eddig 716 tonna áru van készen. Az év végéig 1000-1200 tonna többletünk lesz. Úgy mondja, mintha a világ leg­természetesebb dolgáról lenne szó. A brigád már negyedszer esélyes a szocialista címre. Az idén gyakran hallattak ma­gukról. Tavasszal ők sürgették legjobban az import csomago­lógépek üzembehelyezését. Be­állításukkal a kézi munka nagy részét sikerült gépesíte­ni. Előfordult, hogy az áru- szállítás akadozott, ök rögtön sorompóba álltak. Átszervez­ték a brigád munkáját, még éjszaka is dolgoztak. Ilyenkor nemcsak az árut csomagolták, hanem segítettek a vagonbe- rakóknak is. Emlékszem, hogy az év elején sokkal többen voltak. Most viszont keveseb­ben vannak. Mi az oka ennek? — kérdem Gál Lászlót. — Valóban 64 tagú volt a brigád, most meg csak negy­venen vagyunk. — Kevesebb lett talán a munka? — Nem. Történt azonban néhány említésreméltó dolog. A gépesítés során új munka- szervezést vezettünk be, amelynek következtében több ember munkája „feleslegessé” vált. Ezeket más munkaterü­letre osztották be. Aztán ké­résünkre szeptemberben be­vezették a normát. Szükség volt erre. Kiszámoltuk, hogy a munkához viszonyítva aránytalanságok vannak a ke­resetnél. Volt, aki 6 forintért végezte ugyanazt amelyet más 8-ért. A munkatársak sem egyformák. Van, akinek véré­ben van az igyekezet, a má­sik meg kényelmeskedik. Ezért kértük a norma beveze­tését. Azóta újabb embereket tudtunk más munkára állíta­ni — válaszolja Gál László. Később pedig így magya­rázza a változást: — A teljesítmények olyany- nyira megnövekedtek, hogy a szeptemberben bevezetett nor­mát novemberben újra felül kellett vizsgálni és hozzáigazí­tani a változáshoz. Már ekkor Társadalmi munka falun (JEGYZET A SZOVJET­UNIÓBÓL,.) Tatária egyik falujában. Novaja Cilna-ban, elkéstek az iskola tatarozásával. Elérke­zett az iskolaév kezdete, s az évközben összetorlódott egyéb munkák miatt ez a feladat megoldatlan maradt. Amikor a falu társadalmi bizottsága megállapította ezt a tényt, azonnal „riadót" fújt. Segítsé­get. kért a társadalmi aktivis­táktól, a kolhoz vezetőségé­től, s a falu lakosságától. Munkájukért nem kapnak fi­zetést: ellenszolgáltatás nél­kül dolgoznak. Fizettségük a lakosság támogatása és elis­merése. Tatárai falvaiban jelenleg 800 falubizottság működik. E bizottságok taglétszáma meg­haladja a 40 000 főt. Így lettek a társadalmi munkások a falu gondos gazdái. (—) kiderült: jól jártak a brigád­tagok, de nem fizetett rá az üzem sem. Az alacsonyabb keresetűek fizetése a teljesít­ményektől függően havonta 300-400 forinttal emelkedett, s növekedett a korábban jól ke­reső brigád tagoké is. Míg beszélgetünk, az egyik brigádtag mikrométert vesz elő. Ellenőrzi az anyag vas­tagságát. Ennek kapcsán ke­rül szóba a következő: — Megvalósítottuk az ön- meózást. Az előmunkásokat mikrométerekkel láttuk el, és így mindig ellenőrizni tudjuk a vastagságot. Csak olyan árut csomagolunk be, ami hi­bátlan. Kényesek a vevők. In­dia például különleges cso­magolást igényelt, olyat, amit korábban nem ismertünk. Ha csak ez a kívánságuk? — gon­doltuk, akkor megpróbáljuk. Sikerült. Azóta India állandó vásárlónk. A daru gyűrűket emel, to­vább szállítja, majd a régiek helyére újak kerülnek. A gépek között sok az anyag. Jó lenne, ha a körollót kivinnék az exportraktárhoz. Ott kellene dolgozni és kiké­szíteni. Kevesebb időbe telne az anyagmozgatás, csomago­lás után nem törne az áru, rögtön vagonba lehetne rakni. Rengeteg munkát, pénzt tud­nánk így megtakarítani — magyarázza Gál László. — Mit szólnak hozzá az il­letékesek? Egyetértenek velünk, re­méljük, ha holnap nem is, de rövidesen megvalósul elkép­zelésünk. A brigádtól való búcsúzás után a diszpécser irodában Vonsik László, az örökmozgó fődiszpécser még sok minden­ről tájékoztat. Elmondja, hog* a Salgótarjáni Acélárugyár a jövő évi exportmegrendelé­sekre már eddig 220 tonna árut elszállított. Ez egyszáza­lékos előnyt jelent. Biztosítot­ták az átmenethez szükséges feltételeket. Jövőre még több árut küldenek külföldre. Fő­leg a hideghengermű dolgo­zóira vár az ideinél is na­gyobb feladat. Bodó János tJJRA MEG ÜJRA hangoz­tatjuk azt az alapszabályban is rögzített, sarkalatos tételt, hogy a termelőszövetkezetek gazdái a tagok. Nem az elnö­ké, nem a vezetőségé, nem ezé vagy azé a hivatalé, szervé, tehát a nagyüzemi társas gaz­daság, hanem a benne tömö­rült embereké. De mit is je­lent ez azok szempontjából, akik nem viselnek tiszteséget, nincsenek vezető beosztásban? Érdemes erről is beszélni, mert tapasztalható, hogy so­kan egyoldalúan értelmezik a termelőszövetkezeti tagok sze­repét. Terényben a szövetkezeti vezetők mondták, hogy a ta­gokat semmi más nem érdek­li, csak a jövedelem. Hiába próbálják rávenni őket, hogy törődjenek a közös ügyekkel, nem sikerül. S ha megkérde­zik tőlük, miért nem mutat­nak nagyobb érdeklődést a szövetkezeti gazdálkodás fon­tos kérdései iránt, ikkor rend­szerint így felelnek: „azért van elnök, agronómus, fő­könyvelő, vezetőség, hogy irá­nyítsa a szövetkezetét. Az ő kötelességük gondoskodni ar­ról, hogy rendben menjen minden, jó legyen a részese­dés, a jövedelem.” A közügyek iránt a tsz-ek- ben helyenként megmutatkozó érdektelenség, közömbösség egyik oka feltétlenül az, hogy vannak olyan tagok, akik nem veszik figyelembe: a jogok mellett kötelezettségek is lé­teznek. Az ilyen emberek meglehetősen furcsán értel­mezik azt, hogy ők a gazdái a szövetkezetnek. Gazdáknak tartják magukat abban az ér­telemben, hogy minden jöve­delem az Övék. Hivatkoznak gazda mivoltukra akkor is, ha több munkaegység jóváírását, nagyobb részesedést követel­nek valamilyen munka el­végzéséért. S figyelemre mél­tó, hogy sokszor nem a leg­szorgalmasabb, nem a leglel- kiismeretesebb termelőszövet­kezeti tagok hangja a legerő­sebb. A követelődzők között elsősorban azokat találjuk, akik nem tolonganak, ha munkáról van szó. S az ő ma­gatartásuk károsan hat a kö­zösségi széliemre, gátolja az egészséges légkör kibontako­zását, s nem egy esetben csökkenti a jól dolgozó terme­lőszövetkezeti tagok aktivitá­sát is. II gyilkos nem menekülhet Egy nap a „magyar Yard-on" — A beszédes mikroszkóp A kolhoz azonnal fogato­kat biztosított az építőanyag szállításához. És nemcsak az aktivisták láttak munkához, hanem lényegében a falu egész lakossága tett valamit a tatarozásért. Mindent elkö­vettek, hogy az oktatási év­ből lehetőleg órákat se igen veszítsenek a gyerekek. A közös erőfeszítés bámulatos rövid idő alatt teljes ered­ménnyel végződött. A társadalmi bizottság te­vékenységének köre egyre szélesedik: a bizottság törő­dik az építkezések különféle kérdéseivel, a kolhozparasz­tok egészségvédelmével, a falu közéleti aktivitásának fejlesztésével. A nyugdíjügyek elintézése, a parasztok segíté­se terményeik értékesítése, ta­nácsadás százféle más prob­lémáit illetően — mind-mind elképzelhetetlen a társadalmi bizottság közreműködése nél­kül. Tatáriában mindenütt meg­alakultak már és működnek a társadalmi bizottságok. El­sősorban a központoktól leg­távolabbi településeken kezd­tek dolgozni a bizottságok, » a helyi szovjetek nagyszerű segítői lettek. Jogukban áll összejöveteleket rendezni, el­lenőrizni határozataik végre­hajtását, ügyelni a törvényes­ség és a jogrend betartására. A falubizottságok tagjai között vannak kolhozparasz­tak, tanítók és nyugdíjasok. Nem volt még bűnügy me­gyénkben, amelynek nyomozá­sa iránt annyira érdeklődtek volna olvasóink, mint a ba­lassagyarmati emberölés fej­leményei iránt. A felháboro­dás szülte jogos kíváncsiságot óhajtottuk kielégíteni azzal, hogy felkerestük az Országos Rendőrfőkapitányság bűnügyi laboratóriumát. Özvegy Ba­logh Istvánná gyilkosa: Vadas Jenő ügyében a megyei rend­őrfőkapitányság dr. Földes Vilmos kandidátust, igazság­ügyi orvosszakértő rendőralez­redest kérte — s kapta — szakértőül. Dr. Földes Vil­mos volt az egyik szakértő a sámsonházai Gyurik Miklós ügyében is. Akkor az Akácfa utcai áldozat vérének a gyil­kos nyakkendőjére hullott egyetlen csepp j ét vetették vizsgálat alá. Most több anyag áll a szakértők rendelkezésé­re. .. A kandidátus asszisztensnő­je hatalmas csomagot bonto­gat. Télikabát, nadrág, szeny- nyes férfinemű, gyalupadon használatos satuvas kerül elő belőle. A holmi tisztétlanságá- val éles ellentétben: a bűn­ügyi laboratórium — a „ma­gyar Scotland Yard” — min­den műszere, de még a padló­ja is ragyog a tisztaságtól. A szürke férfifelöltő bal al­só sarkában alig látható szennyeződés. Az asszisztens­nő éles pengével vágja fel a szövetet, alatta szitavásznon mélybordó színű folt sötétlik. — Valószínűleg vér, — szól dr. Földes Vilmos. — S min­den valószínűség szerint em­beri vér. Mindjárt meglátjuk. Nyúl-vérsavó a Petri-csészében Kicsiny üvegt&lcán, az úgy­nevezett Petri-csészében a táptalajon nyúl-vérsavót he­lyeznek el. Ugyanoda kerül egy darabka a kimetszett szö­vetből. Néhány órával később félholdszerű fonna képződik a csésze alján. A vér tehát: em­bervér. Ha valamely körül­mény arra utalt volna, hogy a ruhadarab állati vérrel szeny- nyezett, úgy annak megfelelő­en előkészített nyúl-vérsavót cseppentettek volna a Petri- csészébe. — A tudomány segítségé­vel még azt is megtudjuk ál­lapítani, nőnek, férfinek vé­re-e a vizsgálati anyag, — em­líti a kandidátus, aki éppen bűnügyi munkásságáért kap­ta e magas tudományos foko­zatot. — A Nógrád megyei nyomozóhatóság mind az ál­dozat, mind a gyanúsított vé­réből küldött vizsgálati anya­got. Az elemzés cáfolhatatlanul megállapítja:’ a Vadas Jenő ruházatán talált vér az áldo­zat vére. A teljes bizonyosság érdekében a vizsgálatot mik- ros-spektroszkóppal Is megis­métlik. A kivetített színkép sárga és zöld mezejében ugyanott helyezkedik el a vér­re utaló két elnyelési csík... A laboratórium egy másik helyiségében ekkorra vizsgá­latra készen állnak az áldozat fejbőréből hétezred millimé­ter vékonyságban készített metszetek. A kilencszázszoros nagyítású mikroszkóp okulár­ja még a nem-szakemberhek Is sokat elárul. A sebszélek egy része éles, mintha pen­gével metszették volna azokat; másutt úgynevezett - szővethi- dak láthatók. Ezek olyankor keletkeznek, ha a gyilkos tompa eszközt használ. Arra a kérdésre, hogy Vadas Jenő többfajta eszközzel mérte-e áldozata fejére a súlyos üté­seket: az igazságügyi orvos­szakértők és a nyomozók a későbbiekben együtt adnak majd választ. Kié a hajszál? A mikroszkóp mindenkor hűséges segítője a bűnüldözés tudományos munkatársainak. Most is ennek segítségével él­lapítják meg: Vadas Jenő ru­házatán áldozatának néhány, velőállománnyal bíró hajszála tapadt, özvegy Balogh Ist­vánná ruhadarabjain nincs nyoma Vadas Jenő velőállo­mányt nem tartalmazó hajszá­lainak. A vizsgálat egy pillanatra megszakad: a könyvtáros je­lenti, hogy megérkezett az újabb szakkönyv-száilítmány. MINDENEKÉI,ÖTT a közös munkában rendszeresen részt­vevőknek érdeke, hogy a tsz valamennyi tagja csakugyan gondos gazdaként vegye ki ré­szét a munkából. Annak ide­jén, amikor a termelőszövet­kezeti tagok még egyénileg gazdálkodtak, nemcsak arra volt gondjuk, hogy minél töb­bet kivegyenek a gazdaságból. Jó1! tudták, és tudják ma is, hogy a biztonságos gazdálko­dáshoz nélkülözhetetlenek a kellő anyagi feltételek. A né­hány holdas parasztembernek is megvoltak a maga rendsze­resen visszatérő kiadásai, kel­lett gondoskodnia különféle szerszámokról, vetőmagról, nö­vényvédőszerről és így tovább. Nem lehet újság a parasztem­bernek az sem, hogy tartalé­kolni kell, mégpedig minél többet, annál jobb, mert be­következhetnek kellemetlen meglepetések, amelyek csök­kentik a jövedelmet. Kézenfek­vő, hogy így van ez a termelő- szövetkezetben is. Ezért ér­telmetlen dolog, ha valaki azt követeli, ne valósítsanak meg ésszerű beruházásokat, ne tar­talékoljanak, hanem osszanak ki mindent, nem gondolva a holnapra. A jó gazdát egyebek között arról lőhetett megismerni, hogy rend és tisztaság volt az udvarán, az istállóban, idejé­ben és gondosan elvégezte a soron következő munkákat, vi­gyázott a legkisebb értékre is, ahogyan annak idején mondták: még egy szeget sem hagyott kárba veszni. Ez a gondosság, az akkori takaré­kosság feltétlenül szükséges a termelőszövetkezetekben Is. Az, hogy most több ezer hol­das szocialista nagyüzemek vannak a valamikori kisblrto- kok helyén, semmiképpen sem jelenti, nem jelentheti ezek­nek a tiszteletre méltó tulaj­donságoknak a háttérbe szo­rítását . azok, akik keveset vagy nem eléggé lelkiismeretesen dolgoz­nak, csak saját maguknak okoznak kárt. Az ő hanyagsá­guk, mulasztásaik miatt eset­leg igen jelentékeny bevéte­lektől esik el a termelőszövet­kezet. Ha gazosabbak a ka- pásnövényk, kisebb lesz a ter­més, ha gondozatlanok az ál­latok, csökken a hozam, ha pazarolják a takarmányt drá­gább a hizlalás. Mindez káro­san befolyásolja a termelőszö­vetkezet jövedelmét, s termé­szetesen csökkenti a tagok kö­zött szétosztható részesedést is. Mégpedig azokét is, akik egész éven át családjukkal együtt példamutatóan, lelkiismerete­sen dolgoztak. Teljesen érthető tehát, ha a szövetkezet józa­nul gondolkodó, a közös ügyekért felelősséget érző tag­jai megkövetelik a vezetőség­től Is azoknak a felelősségre vonását, akik hátráltatják a termelőszövetkezet erősödését, a tagság boldogulását. SZOKTAK MONDANI, hogy a termelőszövetkezetek gaz­dálkodása ma már sokrétű és bonyolult, a tsz működésének az áttekintése olyan felké­szültséget igényel, hogy az is­kolázatlan tagok nem is tud­nak érdemlegesen beleszólni a legfontosabb kérdések eldön­tésébe. Kétségtelen, hogy a főagronómus, vagy a főköny­velő, tarthat olyan tájékozta­tót, beszámolót a tagságnak, amiből nem sokat ért a hall­gatóság. Valóban nem minden termelőszövetkezeti tag van tisztában azzal, miképpen szá­mítják ki a különféle takar­mányok fehérje értékét, mit jelent a halmozott brutto ter­melési értéke, vagy a redukált szántó. Mégsem igaz, hogy nem lehet bevonni a tagokat a nagyüzemi gazdálkodás leg­főbb kérdéseinek a megvita­tásába. Minden termelőszövetkezet­GAZDÁNAK, JO GAZDÁ­NAK lenni egyebek között azt is jelenti, hogy a mindennapi munkában igyekszünk elejét venni a pazarlásnak, megszün­tetjük a fegyelmezetlenséget, a közös vagyon herdálását Nemcsak joga, hanem min­denekelőtt saját érdekében való kötelessége is ez a szö­vetkezet valamennyi tagjá­nak, jóléte, megélhetése függ attól, mennyire eredményes a gazdálkodás. S nem igaz, hogy Hétezer forint értékű orosz-, angol- és németnyelvű szak­könyv, — újabb fegyverei a bűnözés elleni harc arzenál­jának. A hangosan kimondott gon­dolathoz dr. Földes Vilmos kandidátusnak akad hozzáfűz­ni valója: — És az ártatlan, vagy akár kevésbé vétkes emberek vé­delmének! A mi feladatunk nemcsak a bűnösség bizonyí­tásának elősegítése, de az ár­tatlanságénak is. Nem is oly rég volt egy érdekes esetem.. Több személy ököllel, botok­kal megtámadott valakit, aki valamivel később fejsérülésé­be belehalt. Kit«l származott a halálos ütés? A Mlkrotom- mal készített metszetet vizs­gálva a sejtek között egészen parányi fatöredékre bukkan­tunk. A további vizsgálat so­rán megállapítottuk, hogy az fenyőfából származik. Mivel pedig a rendőrség által lefog­lalt, különböző anyagú botok mindegyikéből tudta a nyo­mozó hatóság, hogy a gyanú­sítottak közül melyiké, — már nem volt nehéz a tettes sze­mélyére következtetni. A bűnügyi laboratórium nagy szaktudású, sokmlllió fo­rintot érő felszereléssel ellá­tott gárdájának tevékenysége ma már ezreléknyi lehetőséget sem hagy nyitva arra, hogy a gyilkos — vagy más bűncse­lekmény elkövetője — meg­menekülhessen a felelősségre vonástól. A büntetés mértékét természetesen a bíróság szab­ja meg, a törvénynek és az emberek igazságérzetének egy­aránt megfelelően. — b. z. — ben van lehetőség arra, hogy feltárják az összefüggéseket az ország, a termelőszövetkezet és a tsz-tag érdekei között. Jó, ha közérthető nyelven ma­gyarázzák meg a vezetők^ hogy szerintük miért és mit kellene tenni az eredménye­sebb gazdálkodás érdekében. S ne csak ezt mondják el, ha­nem kérjenek véleményt a ta­goktól is. Lehet, hogy ezek nem újszerűek, nem nagy horderejűek, sőt az is előfor­dulhat, hogy nem helyesek. Ez sem ok azonban arra, hogy az elnök, vagy a szakemberek a tagok megkérdezése nélkül döntsenek, határozzanak. Ha így tennének, akkor ők maguk hátráltatnák azt a folyamatot, amelynek eredményeként a tagok felelősségteljesen gon­dolkodó, jó gazdáivá lesznek a szövetkezetnek. Olyan em­berekké, akik egyaránt fon­tosnak tartják a jogokat és a kötelességeket, s minden te­hetségükkel, erejükkel a szö­vetkezet felvirágoztatásán fá­radoznak. M. Z. Gondoskodnak az idős emberekről Balassagyarmat szociálpo­litikai helyzetét vitatta meg legutóbbi ülésén az MSZMP városi végrehajtó bizottsága. Amint azt Terényi György- né, a városi tanács szociál­politikai előadója elmondot­ta, a társadalmi szervek, a Nőtanács, a KISZ egyre na­gyobb segítséget adnak a gondozásra szoruló öregek, betegek, munkaképtelenek ellátásához, gondozásához. A város szociális otthonában jelenleg 230 idős férfit és nőt gondoznak. A végrehajtó bi­zottsági ülésen többek között foglalkoztak azzal a gondo­lattal, hogy a városban lét­rehozzák az öregek napközi otthonát. Szóba került az is. hogy Nógrádgárdonyban szanatóriumban egy szoba, bocsájtanak az idős, beteg gondozottak rendelkezésére! s gondoskodnak ápolásukról, gyógyításukról.

Next

/
Oldalképek
Tartalom