Nógrád. 1965. december (21. évfolyam. 286-311. szám)

1965-12-28 / 308. szám

4 NflGRÍD 1965 december 28 kedd. Kötelező az MNK a megyei I. osztályú labdarúgó csapatoknak Űj bajnoki rendszer a megyei NB-s együttesek tartaiékcscpatainak A Nógrád megyei Labdarú­gó Szövetség elnökségének ez évi utolsó ülésén két érdekes kérdést tárgyaltak. Az egyik, a Magyar Népköztársasági Kupa megyei selejtezőjének megkezdése, a másik a megyei NB-s együttesek tartalékcsa­patainak foglalkoztatása. Az elnökség úgy döntött, hogy Nógrád megyében a Ma­gyar Népköztársasági Kupa megyei selejtezőjére március első hetében kerül sor. Amíg tavaly a megyei I. osztályban szereplő csapatok jelentkezés alapján indultak, addig jövő­re kötelezővé tették részvéte­lüket. Így feltétlen színvonal­emelkedés várható, hiszen 16 együttes neve már eleve adott. Az alacsonyabb osztá­lyú bajnokságokból jelentke­Ökölvívós Minősítő versenyek A Magyar ökölvívó Szövetség úgy tervezi, hogy az NB I. osz­tályú csapatok versenyzői ré­szére január második felétől, február 27-ig, hetenként minő­sítő versenyeket rendez Buda­pesten. Tatabányán és Gyöngyö­sön. Ezeken legalább két alka­lommal részt kell venni azok­nak az ökölvívóknak, akiket az I. osztályú egyesületek a CSB-n szerepeltetni akarnak. Mint is­meretes a szabálymódosítás ér­telmében csak az a versenyző in­dulhat a CSB-n. aki rendelkezik az új minősítéssel. Párizs nem rendez olimpiát Párizs városa nem kéri az 1972. évi nyári olimpiai játékok rendezési jogát — így döntött a francia főváros tanácsa a kor­mány javaslatára. Párizs váro­sának ugyanis a tömegsport fej­lesztési programja rovására kellene saját költségvetéséből fedeznie az olimpia meg­rendezésével járó rendkívüli ki­adásokat. A francia kormány az anyagi okok mellett azzal Is érvelt, hogy a Német Szövetsé­gi Köztársaság és Kanada, ame­lyek ugyancsak igényt tartanak az olimpia rendezésére, barátság­talan gesztusként foghatnák fel Párizs (ahol már volt olimpia) jelentkezését. zés alapján szerepelhetnek a csapatok a kupában. A to­vábbjutás a következőképpen történik. Ha alacsonyabb osz­tályú csapat magasabb osz­tályban szereplővel játszik, akkor az alacsonyabb osztályú csapat a pályaválasztó. Dön­tetlen esetén az alacsonyabb besorolási együttes jut tovább. Egyenlő osztályban játszó csapatoknál sorsolással döntik el a pályaválasztó jogot és a vendégcsapat döntetlen esetén tovább megy. A megyei Lab­darúgó Szövetség elnökségé­nek döntése helyes volt. Ta­valy 19 megyei együttes ját­szott az MNK-ban, közülük 10 a megyei I. osztályból je­lentkezett. A döntés értelmé­ben jövőre több csapat rész­vételével számolhatunk, s ez színvonalemelkedést jelent­het. Sokáig problémát okozott a megyei NB-s együttesek tar­talékcsapatainak foglalkozta­A Labdarúgó NB I-ben a harmincadik idény fejeződött be. A harminc bajnokság kö­zül hatot a Ferencváros, ötöt a Bp. Honvéd és az MTK (ill. Hungária), négyet az Újpesti Dózsa (Újpest), a Csepel és a Vasas, egyet a Nagyváradi AC és a Győri Vasas ETO nyert. A harminc bajnokságban a vidéki csapatok közül a követ­kezők szerepeltek legtöbbször. Huszonkétszer: a Salgótar­jáni BTC. Hússzor: a Szom­bathelyi Haladás, tizenkilenc­szer: a Dorogi Bányász, tizen­nyolcszor: a Győri Vasas ETO. tizenhatszar: a Diósgyőri VTK, tizenkétszer: a Tatabányai Bányász. A Dorog és a Tatabánya csak a felszabadulás után sze­repelt az NB I-ben. A vidéki városok közül a leg­több sportkörrel a Szeged jelentkezett az NB I-ben: Sze­ged FC, Szegedi AK, Szegedi tása. Most ez a kérdés is meg­oldódik. A Nógrád megyei Labdarúgó Szövetség és a He­ves megyei Labdarúgó Szövet­ség több tárgyalást folytatott azért, hogy a két megye NB-s együtteseinek tarta'lékcsapa- tai egy bajnokságban szere­peljenek. A tárgyalások eredményesek voltak. Úgy tervezik, hogy az SKSE II., a Nagybátony XI., a Zp. Építők II., a Mizserfai Bányász II., a Kisterenyei Bá­nyász II. és az SBTC harma­dik csapata indulnak Nógrád- ból, míg Heves megyéből, a Petőfibánya II., a Hatvani Ki­nizsi és a Hatvani MÁV tar­talékcsapata, valamint egy Gyöngyösi tartalékegyüttes. (Gyöngyösön, mint hírlik a Honvéd és a Spartacus fúzió­nál.) A tartalékbajnokság mel­lett az NB-s együttesek ifjú­sági csapatait is hasonló baj­noki rendszerben foglalkoz­tatják. VSE, Tisza, Szegedi Honvéd, Szegedi Petőfi, Szegedi Hala­dás. Pécsről három sportkör szerepelt az NB I-ben: Pécsi VSK, Pécs—Baranya, Pécsi Dózsa. Vannak olyan vidéki váro­sok, ahol valaha NB I-es lab­darúgó csapat volt. Ilyenek: Tokod, Békéscsaba, Nagyka­nizsa, Pereces. TOTÓ eredmények 1. Atalanta—Catania 3:2 1 2. Brescia—Juventus 4:0 1 3. Cagliari—Lanerossi 3:0 1 4. Fiorentina—Róma 0:1 2 5. Foggia—Varese 0:0 x 0. Inter.-Bologna 0:0 x 7. Lazio—Napoli 2:1 1 8. Spal—Sampdoria 1:1 x 9. Torino—Milan 0:1 2 10. Trani—Mantova 1:0 1 11. Padova—Venezia 1:2 2 12. Livorno—Potenza 0:0 x 13. Modena—As Reggina 1:0 1 plusz 1 mérkőzés 14. Reggiana—Alessandria 1:2 2 Melyik csapat volt a legtöbbszer bajnok? SOROKBAN Ma 17 órai kezdettel vil­lámversenyt rendez az Acél­árugyári Művelődési Házban az SKSE sakkszakosztálya. Ez lesz az utolsó versenye. A versenyen az SBTC, az SKSE, és az St. ZIM legjobb gyors­játékosai indulnak. A Kisterenyei Bányász Sportkörnél két új szakosztály létrehozását tervezik. A kö­vetkező évben már indulnak a különböző bajnokságokban a Kisterenyei Bányász sakko­zói és természetjárói.) Tegnap úttörő-vivők rész­vételével országos verseny kezdődött Budapesten. A ver­seny három napig tart. Salgó­tarjánból egy leány és egy fiú csapat indul a háromna­pos viadalon. A salgótarjáni úttörők az egyéni és a csapat versenyeken is szerepelnek. Szerdán 17 órakor tartja ve­zetőségválasztó közgyűlését a Rétsági Honvéd Vörös Csillag SE. A sportkör eredményes munkát végzett. Labdarúgó csapatuk megyei bajnokságot nyert és bekerült az NB Hi­ba. Jól szerepeltek az ököl­vívók is a területi versenye­ken. A szécsényi járási TS elnök­sége egy beadványt küldött a megyei TS elnökségéhez. Eb­ben kéri a labdarúgó megyei B osztály nyugati csoportjá­nak felülvizsgálását, mivel a járásból szereplő csapatok anyagi kiadása meglehetősen nagy. A kérés alapján vizsgá­lat kezdődik. Gerencsér Miklós ivéfívüí XIX. — Csókolom, Sándor bácsi, — köszönt a lány tisztelettel, örvendezve, de a hangjában csipetnyi gúny és csipetnyi szégyenkezés érződött. — Szervusz ... szervusztok — köszönt az orvos, de in­kább kérdezett a hangsúlyá­val. Homok Lajos elégtétellel nyugtázta sógora meglepett­ségét. Mint afféle minden helyzethez gyorsan alkalmaz­kodó ember, társalgó stílus­ban kezdett beszélni, — Valikénak már állása van. Ezt nem dicsekvésből, hanem csak a megnyugtatás kedvéért mondom. Jövő hé­ten munkába állhat a Vető­magvizsgáló Intézetnél. Utá­na jön a tanulás. Érettségiz­ni kell. Igaz, Valika. — Lali bácsi biztat, hogy érettségizzek le — újságolta a lány. Zsupán csak hűledezett. — Helyes ... helyes ... — Elvégre már elmúlt ti­zennyolc éves. Akármilyen fiatal, az idő neki sem könyörül — bölcselkedett Ho­mok. — Ha rajtam múlna, minden fiatalt köteleznék az érettségire. — Ez is helyes — hagy­ta rá gépiesen Zsupán. De a tekintetén látszott, hogy valamit még sem tart helyes­nek. A sógor észrevette, igye­kezett eloszlatni az aggodal­mat. — Ne gondolj rosszra. Azt hiszed, egyedül a te kivált­ságod az önzetlenség? Vali­kéért nem kell aggódni! Fel­nőtt ember. Zsupán hanyagul rászólt. — Ne mosakodj! — Ismerem a gyanakváso­dat. Azt hiszed, hogy csak te akarhatsz jót valakinek — lendült támadásba Homok, de kedélyeskedve. — Ne mosakodj! — ismé­telte Zsupán. Vali türelmetlenül szólt rá­juk. — Maguk mindig veszeked­nek. — Na, további jó mulatást, — köszönt el gyorsan Zsupán. Már indult, amikor Vali hir­telen elszomorodott és utá­na kiáltott. — Sándor bácsi! Vigyen magával... — Szó sem lehet róla, — avatkozott közbe erélyesen Homok. — Még dolgunk van. Valamit el kell intézni az állással kapcsolatban. Szinte magával sodorta a lányt a járókelők tömegében. Zsupán homlokát ráncolva nézett utánuk. Mostanában gyakran elő­tűnik az a nyári utcakép. De most ősz van, magányos a park, csapzottan ácsorog­nak jázminbokrai, cipruscser­jéi, platánóriásai. Zsupán egyedül ül a pádon. Nem érzi jól magát. Csavarog to­vább, siet az emberek közé. A város mozija előtt már egészen más. Nagy tömeg vár­ja az előadás kezdetét. Je­gyet vált a Sintér Hannes-re, reménykedve sodródik a so- kadalomban, de nyugtalanul tapasztalja, hogy hiába, itt is egyedül van. Leül a né­zőtérre, figyeli az előadást, erőlködve igyekszik magát összeszedni. Hasztalan. A fil­met nem látja, hiába nézi. Sintér Hannes vitatkozik cim­boráival, majd harcbaszállnak a ritterekkel, minden azon­ban kusza villanásokká zagy- vávlódik, közömbös messze­ségbe hátrál a mozivászon. Zsupán viharosan csengetett a sógorék lakásán. Kató nyi­tott ajtót. Rémületre dermedt, ahogy meglátta bátyját. Az orvos rá se hederített húgá­ra, félresodorta, rohant be a lakásba. Homok Lajos ép­pen a portékáit szortírozta. Fej kendők, pulóverek, nylon esőkabátok, apró divatcikkek garmadái sorakoztak a pad­lón, s a kereskedő valami leltárfélét készített. Elmélyült munkájából kizökkentette a dúlt orvos megjelenése. — Tudod, hogy mi tör­tént? ... — kérdezte Zsupán fehéren, halkan, végsőkig aj­zott zaklatottsággal. Homokot meglegyintette a rémület. Szintén elfehéredett, zavarodottan hátrált, fölrúgta az egyik árukupacot. — Nekem semmi közöm hoz­zá ... — védekezett. — Tudod, hogy majdnem három évig küzdöttem azért a gyermekért? — emelte fel a hangját az orvos. Kató teljesen tájékozotlanul, de annál idegesebb kíváncsi­sággal állt a háttérben. — Miről van szó?! — kér­dezte. — A bátyádnak elment az esze! — kezdte visszanyerni önuralmát Homok. — Képes lenne megrágalmazni!... — Ö, te büdös szemét! — öntötte el az indulat Zsupánt. — A harminc éves háború­ban sem voltak ilyen mar- talócok. Nem elég, hogy ra­bolsz, ráadásul gyilkolsz is? Az emberek életére esküd­tem fel, de téged elevenen fölboncolnálak. Hogy merted megölni azt a lányt? .. . — Miféle lányt?! — sikol- tott közbe hisztérikusan Kató. — Nézd meg a te pompás Lalikádat — mutatott Zsupán a menekülő sógorra. — Egy herélnivaló kéjenc. Jódolgá­ban szűz lányokon kell ke­resztül gázolnia. És te vele élsz, mert nincsenek erkölcsi ambícióid. — Örült... őrült... — nyö­szörögte Homok és kimene­kült a lakásból. Zsupán utá­nalendült. A lépcsőházban be­érte. Homok egy utolsó kí­sérletet lett lecsillapítására. — De kérlek, hallgass meg... a szerelembe nem szokás be­lehalni ... Zsupán már nem méltatta több szóra. Rávetette magát, püfölte, ahol érte. Homok hátrált előle, az orvos pe­dig pofozta lefelé emeletről emeletre. (folytatjuk) Egy ssínielőadás és tanulságai Hagyomány már az Öblös- üveggyán Művelődési Otthon­ban, hogy karácsonykor saját színiátszóik produkciójával szórakoztatják közönségüket Az idén Dunai Ferenc A nad­rág című szatíráját tűzték műsorra Oó Lajos rendezésé­ben. A vezetés hibáit, a szexuál- és munkaerkölcs visszásságait kipellengérező darab a Víg­színház néhány évvel előbbi előadásából már közismert a közönség nagy része előtt, de ma is aktuális humora, pezs­gő szellemessége eleven erő- "el hatott az üzemi művelődé­si otthon színpadán is. A mű­sorválasztás nem marasztal­ható tehát el, még akkor sem, ha figyelembe vesszük, hogy a remekül megformált, de bonyolult jellemű figurák hű megjelenítéséhez nem kis színpadi gyakorlat szükséges. Ráadásul a konfliktus szinte csészében viharos dialóguso­kon keresztül bontakozik ki. ami a szereplők, — különö­sen a két főszereplő feladatát rendkívüli mértékben meg­nehezíti. Az együttes a nehéz feladatot, ha nem is maradék­talanul, de az amatőr színját­szás átlagos vonalán meg­oldotta. Az író mondanivaló­ja egy rutinos rendező keze nyomán ütat talált a közön­séghez. Ezt az utat a szerep­lők — Putnok Éva, Kiss Pál, Simon Imréné, Molnár Ernő, Benedek Mária és Somogyi Ferenc — elsősorban lelkese­désükkel tették járhatóvá. Az előadás azonban másfé­le gondolatokat is ébresztett a népműveléssel hivatásszerűen foglalkozó nézőben. Bizonyí­totta, hogy a műkedvelő moz­galom társadalmi, művészeti funkciói az elmúlt években jelentősen módosultak. Csök­kent a hivatásos művészek produkcióit helyettesítő sze­repük, mivel a lakosság je­lentős része — a mozi, a rá­dió. a magnetofon és elsősor­ban a televízió révén hozzá­juthat a művészi alkotások­hoz. Egészen biztos például, hogy a TV Ludas Matyi kaba­réja, amelynek közvetítése egybeesett A nadrág bemu­tatójával, sokakat visszatar­tott az utóbbi megtekintésé­től, annak ellenére, hogy a televíziós előadás csak közve­tett élményben részesíti né­zőit és passzív műélvezetre kényszerít. De csupán az Is­meretbefogadás nem elegendő a legtöbb ember számára, ezért nem támaszkodhatunk a lövőben sem csak az úgyne­vezett gépi kultúra termékei­re. Ezt példázza az öblös- üveggyári színjátszók ügysze­retete is, amely egyáltalán nem elszigetelt jelenség. A jelenlegi változásokat és igényeket figyelembe véve azt monahat.iuk, hogy az öntevé­keny művészeti mozgalomnak továbbra is fontos szerepe van a tömegek ízlésnevelésé­ben, az alkotási vágy felkelté­sében. a tehetségek kibonta­koztatásában. A játékos, szó­rakoztatva művelő, nevelő társas foglalkozásoknak "cell alkalmat biztosítani. A mű­kedvelő csoportok tevékeny­ségét szorosabban kell kap­csolni a népművelés egyéb eszközeihez, jobban elő kell készíteni a közönséggel való találkozást, körültekintőbben kell megválasztani a bemuta­tók időpontját. Nagyobb sze­repet kell adni az elmélyült, önművelést biztosító szakkö­röknek, és az olyan műértés­re nevelő formáknak, mint a művész-közönség találkozók, filmklubok, színházbarátok köre stb. Különös figyelem­mel kell tehát fejleszteni azo­kat a népművelési formákat, módszereket, ahol a résztve­vők társadalmi aktivitása, művészi, technikai és bizo­nyos értelemben vett tudomá­nyos alkotóképessége is leg­inkább kibontakozhat. A fentiekkel összefügg a* öntevékeny művészi mozga­lom másik problémája is, hogy tudniillik addig hiába törekszünk a műkedvelés ne­velő jellegének erősítésére, amíg maguk a mozgalomban tevékenykedők is elemi kép­zésre szorulnak. Ugyanez vo­natkozik a művészeti szak­emberekre is. Az egyes mű­vészeti ágak művelőinek az ágazat legalapvetőbb törvény- szerűségeit ismemiök kell* hiszen ez a minimum, enél- kül produkciójuk nem érdem­li meg a bizalmat, önámítás­nak hat. A művelődési otthonok ve­zetőinek arra kell töreked­niük, hogy olyan csoportot foglalkoztassanak a műfaj helyes megválasztásával, amelynek sikeréért legalább egy közigazgatási egységen belül ne kelljen konkurencia harcot vívni más intézmé­nyekkel. A profilírozás rend­kívül nagy szerepet játszik ezen a területen is. Visszatér­ve az öblösüveggyári színját­szók produkciójára — ismerve a szakköri tagok adottságait — a város érdekei azt kíván­nák meg. hogy elsősorban a zenés, táncos, kabaré-esztrád jellegű műsorokat mutatnák be, megteremtve ezzel ennek a műfajnak az állandó helyi bázispontját. Csongrády Béla Megjelent a Tűzrendészeti és Biztonsági Szabványok Gyűjteménye 2310 oldal. Ara kötve: 347,— Ft Beszerezhető vagy megrendelhető a SZABVÁNYBOLT-ban Budapest, V.r István tér 4. szám FIGYELEM! A Balassagyarmati Bútorgyár megnyitotta üveg és képkeretein részlegét, amely Balassagyarmaton és a járásba» | végez szolgáltatást vállalatok és magánosok részére. Telefon hívásra házhoz megyünk! Telefon: 557.

Next

/
Oldalképek
Tartalom