Nógrád. 1965. december (21. évfolyam. 286-311. szám)

1965-12-22 / 304. szám

4 NÖGR A D 1965 decemtrer zz. saerrta 800 előadás Üjabb külföldi útra készül az ország legjobb bányász tánccsoportja Nyolcszázadik előadását tartotta a napokban a Ko­márom ' megyei Tarjánban a Tatabányai Bányász Együt­tes. Az együttes 1949-ben alakult, s mindjárt az első években a megyei együttesek között az első helyre került. 1955-ben megkapták a „Szo­cialista Kultúráért” érdem­érmet. 1958-ban a III. Or­szágos Bányász Fesztiválon a „legjobb tánccsoport” címet nyerték el. Az együttes mű­soraival felkereste a megye falvait, sikeresen vendégsze­repeit az ország nagyváro­saiban, több alkalommal Bu­dapesten, s művészi körúton járt Csehszlovákiában is. Később nagy nemzetközi sikerek következtek: 1962-ben kéthetes dániai vendégszerep­lés. 1963-ban a nizzai tánc­fesztiválon a második hely­re kerültek, majd olaszorszá­gi turnén vettek részt. 1964- ben a nyugatnémetországi Neustadtban a nemzetközi fesztiválon holtversenyben az első helyen végeztek. A 40 tagú együttesben fia­tal munkások, bányászok, di­ákok, háziasszonyok, hivatali dolgozók táncolnak. Az együt­tes törzsgárdája már eszten­dők óta együtt szerepel és tudásukat, a tánckar hagyo­mányait, örömmel adják át a kezdő fiataloknak. A bányász táncosok most is szorgalmasan gyakorolnak és készülnek az új felada­tokra. A nyáron ismét hosz- szabb külföldi útra, Angliá­ba készülnek. Képeink ízelítőt adnak a kiváló öntevékeny együttes műsorából. G. I. Tardonai leánytanc Szatmári páros. Táncolják: Lajos Mária és Csorba György Moldvai legényes (Kerekes László felvételei) Mindegy? Pályaválasztás előtt A nőkongresszust megelőző tanácskozások egyikén idősebb, sokat dolgozó asszony mondta, amikor társai — ki csende­sebb, ki emeltebb hangon — — a bajokat említették, gondokról beszéltek: apró- cseprő, mégis fontos napi ügyekről, s nagy kérdések­ről, hogy hol itt, hol ott lob­ban fel a háborús veszély tü­ze a világon: „Mindegy, csak nálunk béke legyen”. S az asszony minden bizonnyal há­rom gyermekére, unokáira gondolt, a kis házra, embe­rére. Az anyai, s hitvesi ér­zés testvér a békesség iránti vággyal: de testvér kell, hogy legyen az elszántsággal, a gyűlölettel a gonosz, a há­ború iránt. Az értelem nem mindig bírája az érzéseknek: a „mindegy, csak nálunk béke legyen” ösztönösen született j érzés szavakba öntése, de — el- \ lentmond ennek az értelem.; Nem a szavak kimondójával, szavaival van vitánk. Béke-e a béke, ha a „mindegy” ter­mi meg, ha minden árat meg­fizetünk érte? A gyermekeit, otthonát vé­dő asszonyt legendás alakká emelte a történelem: a gyen­gébbként emlegetett nem bá­torsága, férfiakat megszégye­nítő hősiessége egyben taga­dó felett is — nem mind­egy! Európát kétszer borította el a háború pokla, s amikor húsz éve múlt — végre fegy­verek káoszából kibomlott a béke. milliók siratták szerel­teiket. Megtanultuk, mert meg kellett tanulnunk, hogy mit jelent a háború, s mit a béke. És azt is, hogy a bé­ke csak akkor igazán az, ha szabad ország népére ragyog. Üjra értelme lett a tervezés­nek, a holnapok elrendezésé­nek, az emberek teremtette Az építőipari szakmunkásképzésről Az építőiparra háruló nagy feladatok maradéktalan meg­valósításához jól képzett, kul­turált szakemberekre van szükség. A népgazdaság és ezen belül az egyes népgaz­dasági ágak fejlesztése szo­ros összefüggésben áll az épí­tőiparral. Az új üzemek épí­tése, a meglévők rekonstruk­ciója és felújítása éppen úgy az építőipar tevékenységén — mint alaptevékenységen — nyugszik, mint a szocialista mezőgazdaság nagyüzemi épü­leteinek létesítése. Fontos szerepet tölt be az építőipar a lakosság életszín­vonalának emelésében is. A lakáskultúrát fejleszteni ál­lamunk csak úgy képes, ha a régi, elavultak helyett kor­szem, minden igényt kielégí­tő lakásokat épít, nagy szám­ban. Az építőipar munkáját tük­rözi az a sok iskola, óvoda, bölcsőde, kultúrház, könyv­tár és kereskedelmi hálózati üzlet, amely az .elmúlt két évtized alatt létesült. Az új orvosi rendelők, gyógyszertá­rak, szülőotthonok és kórhá­zak száma is többszörösen túlhaladja a felszabadulást megelőző két évtized egész­ségügyi létesítményeinek sza­mát. Az építőipar tevékenysége kiterjed a közművek és köz­lekedési feladatok megvalósí­tására is. A speciális profilú mélyépítő vállalatok készítik a csatornázási és ivóvízellátá­si munkákat, míg az út- és hídépítő vállalatok teszik za­vartalanná a közúti közleke­dést. Az elmondottakon túl szá­mos feladata van még az épí tőiparnak, amelyet hosszasan lehetne sorolni. Egy biztos: a terveket az építőipar csak úgy tudja megvalósítani, ha a szakemberképzésben a jöven­dő dolgozóit a legkorszerűbb építéstechnikák elsajátításá­val képezi ki. Korszerű épí­tést azonban gépesítés nél­kül nehéz elképzelni. A szakmák fokozott gépesí­tése — különösen a nehéz fi­zikai munkát igénylő techno­lógiai folyamatokban — azt követeli meg a szakemberek­től, hogy a gépek ismeretét, kezelését még az iskolában elsajátítsák. A fejlett építés­technikák bevezetése gépek nélkül lehetetlen, itt egy eme­lésnél sokszor 2—3000 kilo­grammos elemet kell helyére i'leszteni. Az építőipar körülbelül 60 szakmából áll. Egy-egy közü­lük már elvesztette régi elő­kelő helyét, de ma is nélkü­lözhetetlen. Az állami és ta­nácsi építőipar elrendezése bizonyos szakosítás figyelem­bevételével történt. A ma­gasépítéssel foglalkozók mel­lett speciális szakipari (bur­koló, asztalos, lakatos, kőfara­gó, műköves stb. ..) és mély­építő országos vállalatok ala­kultak, amelyek a megfelelő profilban az ország egész te­rületén dolgoznak. A megyében lévő két nagy építőipari vállalat — az ÉM. Nógrád megyei Állami Építő­ipari Vállalat és a Nógrád megyei Tanácsi Építőipari Vállalat — foglalkozik tanu­lók beiskolázásával. A fiata­lok az alábbi szakmákat vá­laszthatják: kőműves, ács és állványozó, vasbetonszerelő, bádogos, tetőfedő, épületbur­koló, cserépkályhás, épü'et- üvegező, épületasztalos, épü­letlakatos, víz- és csatorna­szerelő, fűtésszerelő, villany­szerelő, szobafestő és mázoló. A szakmunkás bizonyítvány megszerzése után lehetősége van a tanulónak tanulmányai továbbfolytatására techni­kumban, — vagy amennyiben érettségivel rendelkezik felsőfokú technikumban. Ma már követelmény az egyete­met végzettekkel szemben is, hogy a tanultakat gyakorlat­ban is elsajátítsák. A megye építési feladatai nagyok. Üj gyárak létesítése, meglévő ipari üzemeink bő­vítése és korszerűsítése, la­kóházak és kapcsolódó léte­sítményeik megvalósítása a cél. A feladatok végrehajtá­sának részesévé válni feleme­lő, jó érzés. A vállalatok vár­nak minden építőioa'- iránt érdeklődő fiatalt Godó Dezső főtechnológus Téltől őszig tervez a Balassagyarmati Mikszáth Művelődési Ház Népművelési hónap, térzenék, szabadtéri játékok a programban vihar nem szakította szét a családokat, nem dúlta fel az otthonokat: béke volt, s tud­tuk — mert akartuk — hogy maradjon is béke. A nyuga­lom, a hétköznapok gondja, öröme nem egyszer, s nem is egy-két embernél, s nemcsak úőknél, de férfiaknál is el­altatja a figyelmet: csak a maguk kis körét látják, min­den más már „messze van”, s ha már messze, könnyen rámondják: mi gondom vele?! Nem gondolnak a történelmi leckékre — kínokkal, szenve­désekkel fizettek elődeink, s magunk is ezért az iskoláért, — a tanulságokra: aki min­den árat megfizet, az éppen a legdrágábbat, szabadságát és békéjét vesztheti el! Ahol óhajjá silányul az elszántság, beletörődéssé az akarat, ott mi fogja le a fegyvereket? Aki minden árat megad a békéért, mivel állíthatja meg a támadót? A nőkongresszus igen ha­tározottan elválasztotta az óhajt és az elszántságot, a beletörődést s az akaratot Elvetette a semmit nem érő álláspontot, amelyet a politi­kai szóhasználat pacifizmus­ként fogalmaz meg. Sokan értik már pacifizmus és béke­harc különbözőségét, mind világosabban látják, melyik hová vezet. És sokan van­nak — számuk napról-napra több lesz — akik felismerik: a beletörődés, a „mindegy” nem a harc, hanem a megadás eszköze. A nők között is — s ezt éppen a nőkongresszust előkészítő tanácskozások bi­zonyították — mind többen lesznek olyanok, akik férfi­társaik oldalán — éppen gyermekeik, szeretteik érdeké­ben cserélik fel a „mindegy” álláspontját, a harcot tuda­tosan vállalók ,határozott né­zeteivel. S úgy vívják ezt a harcot, ahogyan csak nők ké­pesek: a féltés és elszántság, a szeretet és a gyűlölet nemes ötvözetével szívükben. A Balassagyarmati Mikszáth Művelődési Ház ez év őszén komoly felkészüléssel kezdett munkához s az eltelt hóna­pokban szép eredményeket ért el az ismeretterjesztés­ben, de különféle kulturális megmozdulásaival is. A művelődési ház a téli, tavaszi és nyári időszak ter­veit is jóelőre elkészítette, így a korábbi éveknél terv­szerűbben és következeteseb­ben végezheti feladatait. Az otthonban jelenleg felújítá­sokat végeznek és szilveszter­re megszépült helyiségek vár­ják a vendégeket. Az új év elején két szak­körrel bővül a művelődési ház munkája. Jónás György tanár vezetésével drótplasz­tikai szakkört hívnak létre, Csikász István tanár pedig gyermek rajzszakkört indít. A járási népművelési és kul­turális élet fejlesztésére áp­rilisban népművelési hónapot rendez a művelődési ház, melynek keretében a kör­zeti művelődési otthonokban módszertani bemutatókra, an­kétokra, mintakiállításokra, ismeretterjesztő előadásokra és művészeti rendezvények­re kerül sor. Már tervezik Balassagyar­maton a nyár szabadtéri prog­ramjait is. A parkszínpadon fellép az immár európai hírű pécsi balett, budapesti és vidéki színházak vendég­szerepeinek, ŐRI műsorokat mutatnak be. Minden máso­dik héten hanglemezről és különböző együttesek közre­működésével térzenét tervez­nek a Palóc Múzeurr >rké- lyéről. Ezek keretében Liszt, Erkel, Bartók, Kodály, vala­mint külföldi klasszikus és modern szerzők műveit él­vezheti a hallgatóság. A ter­vek szerint a nyár három hónapjában minden héten lesz valamilyen vonzó, érde­kes eseménye a szabadtéri színpadnak, illetve a mú­zeumtérnek. Az őszi tervek legfigye­lemreméltóbb elgondolása, hogy a Mikszáth Művelődési Házban ismét megrendezik a megyei irodalmi színpadok találkozóját. fl legködösebb magyar város Budapest j Űj könyv | Térkép a honi ködökről December az év legködö­sebb hónapja. A statisztika szerint Budapesten és a Mát­rában az év utolsó hónapjá­ban 12—14 napon észlelnek ködöt, amivel mindinkább többet törődünk, mert na­gyon zavarja a közlekedést. Most már a Meteorológiai Intézet is szerkeszt ködtér­képet, amelyekről jónéhány érdekességet olvashatunk le. Eszerint Magyarországon leg­ritkábban Győr környékén te­lepszik meg a köd, pedig azt hinnénk, hogy a sok folyó városában könnyen keletke­zik ez a tejfehér, szürke pára. Ügy látszik, ezen a vidéken kedvező a széláram­lás. Ritkán észlelnek ködöt a Kisalföldön, a Duna—Ti­sza közén, s a Tiszántúl déli felén. Ezzel szemben évente több mint százszor burkolódzik ködfelhőbe a Bükk-hegység és végig a Duna-völgyére is igen gyakran ráül a köd. A legködösebb város: Budapest. Ennek is megvan a magya­rázata. Rendkívül szennyezett a levegője és a levegőben lebegő szénszemecskék — mint kicsapódási magvak — előse­gítik a ködképződést. Ezért keletkezik olyan könnyen ködkúp a főváros felett. Éves átlagban Budapesten 44, Sop­ronban 33, Győrött 16, Szom­bathelyen 31. Keszthelyen 28, Nagykanizsán 38, Pécsett 32, Kalocsán 29, Nagykőrösön 28, Budapest Szabadsághegyen 61, Kékestetőn 110, Miskolcon 40, Nyíregyházán 35, Debrecenben 29, Túrkevén 35, Békéscsa­bán 31, Szegeden 37 a ködös napok száma. Érthetően nem nagyon ra­jongunk a ködért, azért mi még nem nagyon panaszkod­hatunk. Minél nyugatabbra megyünk, annál több a kö­dös napok száma. Berlinben 47, Bécsben 54, Hamburgban 66 napon át mértek ködöt, a rekordot — az eddig is­mert adatok szerint — a ma­gasan fekvő Fichtelberg tart­ja, 236 nappal. Hamarosan módosulhat ez a statisztika. Éppen, mert olyan fontos té­nyező lett a közlekedésben, a világon mindenütt gondo­sabban mérik, vizsgálják a ködöt, nálunk is javul a meg­figyelő-szolgálat és nyomában új térkép készül a honi kö­dökről. Illyés Gyula: Dőlt vitorla Könyvben még ki nem adott, új verseit gyűjtötte össze a „Dőlt vitorlá"-ban Illyés Gyu­la. A közelmúlt évek lírai termését, amely tartalmilag, s formáját, tekintve is töretlen folytatása és továbbépítése a nép sorsával és a nép ügyé­ért való elkötelezettség illyesi költészetének. „Ügy állj elő, hogy nem az, mit te írnál: as lesz a mű, mit néped diktál” — palija az új kötet ars poe­ticája gyanánt egyik versében, s az olvasó látni fogja, hogy csakugyan az fogalmazódik itt meg most is, amit a kö­zösség' lelke diktál, „a szépet, a jót, az igazat méltóképpen, cifraság és nagyképűség nél­kül, könnyedén, lelki-szol-"', dpn műbe tömörítve”. S h^gv ez'a mondanivaló terme ' -s otthonra lel Illyés költői 11- lágában, annak egyszerű ma­gyarázata éppen ebben a k- ' tői magatartásban rejlik: ’Il­lyés, mint Petőfi, a költői hi­vatást közösségi funkcióira tartja, s még a XX. századi líra új útjait folytató, mo­dern költői vállalkozásaiban, e kötet prózaverseiben is a kor egyéni és közösségi lété­nek természetéről ad feledhe­tetlen és éppen egyszerűségé­ben bűbájjal teljes. költői szépségű képet. SZÉPIRODALMI KIADÓ í* ■ 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom