Nógrád. 1965. december (21. évfolyam. 286-311. szám)
1965-12-21 / 303. szám
4 RŐGRAn T965. december 31. kedd. Gerencsér Miklós s kéCkiU XIV. — Látod, látod. Ha nem húzod le a cipőd, most nem fájna — mondta sajnálkozva, de látszott rajta és érződött a hangján, hogy az ő fájdalmáról van szó. Zsupán elvette a nyársat Jász feleségétől. — Kullancs volt?!.... — érdeklődött az asszony. — Nem. Csak egy kis tüske — válaszolt a fiatal orvos, és sütötte tovább a húst, mintha semmi sem történt volna. De a hangulat már nem volt a régi. Jász adta a tájékozatlant, úgy ült, hogy lássa Zsupán felesége. Fitogtatta izmait, jogamozdulato- kat végzett. Zsupán megsütötte a pecsenyét, nyájasan odatartotta a nyársat a hindu ülésben pózoló Jász elé. — Parancsolj. Egy kis rablóhús. \ Zsupán és felesége később vízért mentek a forráshoz, kulacsokkal felszerelve. Nem beszéltek. Ahogy mondani szokás, a fiatal orvos szagot kapott. Megértette, hogy Jászékhoz soha nem fűzheti őket igazi barátság. Nem a tüskehúzási jelenet miatt. Az csak mellékes figyelmeztető volt, amely kerülő úton utalt a lényegre Átesett azon az ösz- szegező pillanaton, amikor valamelyik ismerősünkről szerzett tapasztalataink váratlan értékeléssé érlelődnek. Ilyen pillanatokban szokott eldőlni a barátságok sorsa, s az értékelés egyúttal a magunk helyzetét is segíti tisztázni. Ugyanabból a helyzetből sokféle következtetés adódhat, a szemlélő elfogultságától függően. Zsupán elfogult volt, mert utálta az önző embereket. Az az önleleplező mohóság, ahogy Jász ölbekapta a bajbajutott fiatalasszonyt, a maga jelentéktelenségében is felbőszítette a fiatal orvost. Nem habozott még attól a feltevéstől sem, hogy ugyanez a szolgálat- kész lovag olyan helyzetben, ahol az éhenhalásról van szó, arra is képes lenne, hogy felsálszeletet hasítson magának egy frissen lemészárolt emberből. Mindezen nem csodálkozott. Sem Jász doktor feltételezett kegyetlenségén, sem a maga szélsőséges gondolattársításán. Az ejtette mélységes gondba, hogy vajon vele is megtör- ténhet-e, hogy a hivatástudatnak nevezett belső tartást elkoptatja majd a vidéki élet? Hogy a szellemi és erkölcsi igényesség helyét lassan, de biztosan elfoglalja a matériaimádat? A kelleténél sokkal többet tudott a buta zabá- lásokról, a szörnyű félműveltségről, amelyet fáradhatatlanul fitogtattak egyesek, értelmiségi mivoltukat bizonyítandó, miközben bámulat- raméltó szívóssággal harácsoltak annak érdekében, hogy minél fényűzőbb környezetet biztosítsanak egyedül fontos becsvágyuknak, az alapösztönök kielégítésének. Minden, ami ezen túl következett, érdektelen volt számukra, csupán annyira mutattak hajlandóságot az alkalmazkodásra, amennyire hasznosnak ítélték jól felfogott érdekükben. Zsupán közéjük sorolta Jászt is és előre megjósolhatta, hogy a felszínes ismeretségen, a szükséges kol- legális kapcsolatokon kívül egyéb nem fogja kötni a szomszédos körzet orvosához. A forrásnál pancsolni kezdett a fiatalasszony, s az orvos nem tudott ellenállni az elérzékenyülésnek. Magányos volt, és ilyenkor kevésbé szégyelli érzelmi rohamait az ember. — Gitta... nagyon szeretlek. Az asszonyt esetlenné tette a halvány bűntudat. — Bocsáss meg..'. Zsupán leült a forrás melletti pázsitra, ragaszkodva nézett át a feleségére. — Azt hiszed, hibáztatlak? ... Van az úgy, hogy egy asszony megint kacér lány szeretne lenni. — De nem... — ugrott el a forrástól az asszony, mozdulatával is tiltakozva a gyanúsítás ellen. A férj szelíden intette le. — Hagyd ... Így emberi. — Félreérted ... — Kedvesem, szeretnélek meggyőzni, hogy nekem nem az a pillanatnyi kis cinkosság a fontos. Ártatlan dolog. Kettőnkről van szó. Zajlik az életünk, szinte oda se figyelünk, egyszer csak belénk döbben valami: nem hibáztuk el a választást? Valóban mi vagyunk, akik kellünk egymásnak? — Sándor!... Lehetetlenséget beszélsz! — Várj, várj... A döntés eltökéltségéről beszélek. Szokták mondani, hogy minden házasság lutri. Ebben van valami. Nem féltem a szerelmünket. Itt már egyikünk számára sincs visszaút. De a többi. Abban is egyezik a döntésünk? Mindig az a fontos neked is, ami nekem? Ideje lenne már ezt közösen végiggondolni. Ezzel még tartozunk egymásnak. Az asszony szerelemmel hajolt hozzá, simogatta a homlokát. — Buta gondolatok ... Hogy is juthatnak eszedbe. Hisz annyira egy vagyok veled, mint a sziámi ikrek... Jólesett a nyugtalan, pil- langórebbenésű tenyér érintése, Zsupán meg is bánta, hogy tisztázatlanul gomolygó gondolataiba bonyolódott. Hiszen még fogalma sem volt arról, miként alakul véglegesen jövőjük. Maradnak, vagy visszamennek? Talán azért hozakodott elő makacs kétségeivel, mert homályosan érezte, hogy a feleségének több köze van a döntéshez, mint neki. Érte volt, meg a gyerekekért, önfejűén nem ítélkezhetett felettük. Az asszony mondogatta becéző szavait, ő pedig hallgatásra intette. — Csitt. Most ne beszéljünk. Hadd gondoljak rád. Ahányszor látlak, mindig először látlak. Mohón összeölelkeztek, úgy megéheztek egymásra, mintha csakugyan először találkoztak volna. Évtizedek óta változatlan, mégis minden alkalommal más, minden alkalommal kissé idegenebb a szülői ház. Zsupán röstellkedve veszi ezt tudomásul, ahogy körülnéz a múzeumba való szobában. Anyja a tanult gyermeknek kijáró szeretettel — zavarral fogadja, sebtében tiszta kötényt köt, abrosz- szal, étellel, borral ünnepé- lyesíti az asztalt. Váltig a fia őszülő haját figyeli, meg is könnyezi. Zsupán észreveszi ezt a titkos vizsgálódást. — Ne aggassza ez a semmiség, édesanyám. Most kezdek fiatal lenni. Milyen lett az új bor? A parasztok legősibb mozdulatával, az elégedetlenséget kifejező legyintéssel válaszol az öregasszony. — Kevés. Meg rossz. Amilyent a rövid nyár ad. Még senkit nem kínáltam belőle, csak a Szedlákot, aki fejtette. Tölt magának is, a fiának is. — Köszönöm ... Egészségére, anyám — emeli arca elé a poharat az orvos. — Inkább a tiédre, fiam. Neked kell a jó egészség, hogy a másokéra is tudjál vigyázni. Koccintanak. — Apám emlékére — mondja az orvos. — Jaj, hová is lett szegény — sóhajtozik az anya. — Ma is élne, ha előbb születsz. Kevély volt rád. Ha valaki nyavalyáról panaszkodott neki, odamondta vigasztalón: majd a fiam meggyógyítja. Aztán meg él-elbú- sult miattad. — Miattam? ... — Mivelhogy férfi nélkül marad a ház. — Szinte kö- nyörgőre fogta a hangját. — Gyertek haza. fiam... Itt is lehetsz orvos, nincs orvosa a falunak. Árvább vagyok a koldusnál... ''I’rf'TtíUfc) If hűl NÉMA PAPÍROK — beszédes számok „Esküben fogadta, hű lesz a határhoz' Pár hónappal ezelőtt csinos kislány kereste a Salgótarjáni Járási Tanács Igazgatási Osztályát. Kicsit vadul, de inkább kétségbeesetten kérdezte: — Tessék mondani! Muszáj nekem hozzámennem ahhoz a nyomorékhoz?! Szülét egy mátraalji községben tsz-tagok. Két gyermekük közül a nagyobbik katona, bevonulás előtt nősült s ha néha hazajön szabadságra, az idő legnagyobb részében veszekszik a feleségével. A szülők e figyelmeztető jel ellenére a kisebbik gyermeküket, a tizenhat éves Ilonát is el akarták „sütni”. A kiszemelt férfi tizenhárom évvel idősebb, alacsonyabb mint a lány, és egyik lábára sánta! „Viszont — emeli fel az ujját jelentőségteljesen Ilonka apja — aknász, megkeresi a négy- ezretr — Ilyenkor mit tesznek? — kérdem Makovnyik Andrást, az igazgatási osztály vezetőjét. — Szinte naponta érkeznek a kiskorúak házasságának engedélyezését kérő iratok. Mindegyiket képtelenek volnánk kivizsgálni, de ez nem is feladatunk. A rendelkezések értelmében a fiatalkorú testi és szellemi fejlettségét igazoló papírra, valamint a községi ifjúságvédelmi állandó bizottság véleményzése- re támaszkodunk. Csak kétes, vitás esetekben megyünk a helyszínre. Míg a felszabadulás előtt a fiatalkorúak házasítása — a szegények esetében gyakran kényszerítő volt — addig ma ilyen körülmények csak nagyon speciális esetben, elvétve fordulnak elő. Napjainkban tehát a „többről még többre” elve uralkodik a fiatalkorúakat házasságra kényszerítő szülőknél. Mert legtöbbször erről van szó — s ha sokszor nem is olyan kifejezetten, mint Ilonka esetében, de a rábeszélést, a befolyásolást akkor is felfedezhetjük. Ennek legenyhébb, ugyanakkor legcélravezetőbb formája az, mikor a számító szülők az „eladósorba” került kislányt félóráig, órákig kint hagyják a kapuban a búcsúzkodó vőjelölttel. — Elsősorban tehát a szülők felelősségtudatát említhetjük — mondja Varga Tibor gyámügyi előadó. — És nem csak úgy, hogy befolyásolják a gyermeküket, hanem úgy is, hogy rossz példát mutatnak: Előfordult már, hogy helyszínelés után azért engedélyeztük a fiatalkorú házasságát. mert láttuk: az lesz a legjobb, ha kikerül a szülők környezetéből! — És milyen nagyszerű lenne — veszi át a szót Makovnyik András —, ha a helyi ifjúságvédelmi bizottságok írására támaszkodhatnánk is! Nyugodtam mondhatom, hogy a tőlük kapott elemző, megbízható elemzés ritka, mint a fehér holló. — Ingerülten rendezkedik az asztalán: — Ez szerintem lehetetlen helyzet! Az állam éppen azért írt elő több dolgot — lakás biztosítása, az állandó bizottság ajánlása stb. —, hogy megnehezítse a fiatalkorúak házasságát így azonban több esetben lehetetlenné válik, hogy a rendelkezéseket érvényesítsük. . Mert a papír nem kiált föl, hogy „megálljotok, engem bürokratikusán, felületesen, vagy éppen „jószívűségből” töltöttek ki”! Hacsak a szenvedő alany utána nem jön a néma iratoknak. • dehát ez ritkán fordul elő. — Valóban, mi lett Ilonka Ügyével? — kíváncsiskodom. — Természetesen, visszavontuk a már megadott engedélyt. Ezt minden olyan esetben megtesszük, illetve meg sem adjuk — ami azonban nem mindig jelenti, hogy a problémát meg is oldottuk. A szülők tudniillik ilyenkor gyakran összeköltöztetik a fiatalokat, tehát kész tények elé állítanak bennünket, mikor útban van a gyerek, hogy mentsük meg a tisztességet. — Ilyenkor aztán igazán nincs mit tenni — vélem. — De igen! — így Makovnyik András. — Ha csak lehet, azt mondjuk a szülőknek: ha önök nem törődtek a „tisztességgel”, akkor mi most miért törődjünk?! — Ez hat? — „Papírforma” szerint mindenesetre — addig, amíg a fiatalkorú be nem tölti a tizennyolcadik évét... Akkor aztán „szabad a gazda” és a nagykorúság nem egyszer válással kezdődik. — Ilonkát hozták már ide terhesen? — Hisz, ha mindenki ilyen talpraesett lenne, mint ő! — sóhajt Makovnyik András. — Mikor már nagyon szorongatták a szülei, kiválasztott egy jóképű, jólkereső fiút és azzal elment háromnapos kirándulásra. Motorral, a Balatonra. Ezekután aztán a „boldog" vőlegény sem tarthatott ki, már csak a falu szája miatt sem. Ilonka pedig azt mondta: összeházasodik a motoros fiúval. — Megtörtént? — A vőlegény most vonult be katonának. Két év múlva szerel le, akkor már nyugodtan megtehetik, ha akarják: felnőtt, érett, tapasztalt lesz mind a kettő. A megyei Statisztikai Hivatal kimutatása szerint Nóg- rádban egy év alatt kilenc olyan asszony vált el a férjétől, aki még nem érte el a nagykorúságot — és további hetvenegy olyan, aki nem idősebb huszonöt évesnék .. Kunszabó Ferenc Pontosan tíz óra. Vezényszavak pattognak. Megszólal a kürt. A balassagyarmati főutcán feszes vigyázzban állnak a fiatal határőrök. A járdák szélén ezrek figyelik nagy érdeklődéssel az ünnepélyes pillanatot. Díszlépés dobban a járdán. — Ezredes elvtárs, Balázs Sándor őrnagy jelentem, hogy a határőrújonc elvtársak ünnepélyes eskütételhez felsorakoztak. — Köszönöm. — Jó napot, elvtársak! — Hurráááá... hurrráááá ... — Ennek az eskütételnek a jelentőségét többek között az is meghatározza, hogy olyan fiatalok készültek a fogadalomtételre, akik kivétel nélkül már valamennyien a mi rendszerünkben születtek — jelentette ki Szomszéd Imre őrnagy ünnepi köszöntőjében. — A katonai eskü, szocializmust építő népünk érdekeit, védelmét szolgáló hűségfogadalom ... Népköztársaságunk államhatárának őrzése nemcsak nagy felelősséget, hanem nagyfokú önfeláldozást is követe! minden katonától... Férfias torokból száll a hang: ........esküszöm, hogy M agyar Népköztársaságnak néphadseregünknek hűsége katonája leszek... Esküszöm hogy hazámat, a Magyar Nér köztársaságot minden külső é- belső ellenség ellen, életei feláldozásával is megvédem. ..” Egymás után, feszes, katona1 tartásban, géppisztollyal a vá! lükön lépnek az asztalhoz Aláírásukkal bizonyítják a katonai esküt, azt, hogy mindenütt bátran és férfiasán harcolnak, elsajátítják a katonai ismereteket. Juhász József újonc határőr szavalata könnyekre fakasztja a szülőket, rokonokat, hozzátartozókat. „Esküben fogadta, hű lesz a határhoz ..." Ünnepi köszöntők. Nagv Gyula őrnagy, a BM Határőrség Országos Parancsnoksága. Kálovits Géza, a KISZ Nóg- rád megyei Bizottsága nevében kíván eredményes munkát az újonc határőröknek. Pattog az induló hangj.. Egymás után érkeznek az égj ségek. Díszmenet — az első é ünnepélyes díszmenet a ps rancsnokok előtt. Elcsendesedtek a balasse gyarmati utcák. A katonái először a laktanyába, mait’ onnét a gimnáziumba mentei. Itt találkoznak a szülőkké., barátokkal, rokonokkal. It' ölelték meg egymást három hét után először az egyenru hába öltözött határőrök és szeretteik. Kérdések százai. Hogj vagy? ... Hogyan ízlik a katonaélet? ... Megszoktam már?... A válasz minden esetben megnyugtató. Jobb. mint gondoltam... A sötét is leszáll Balassagyarmatra. Az utak ismét eí válnak. A fiú a laktanyába siet, a látogatók hazautaznak, legtöbben a megye falvaiba mások Heves megyébe. Az idén először megyénk fiataljai védik ott az országhatárt, szű- kebb hazájukat, a megyét is. Erre tettek fogadalmat, erre mondották: esküszöm... Somogyvári László Bretszka Pál Galgagutáról vonult be. Aláírásával szentesíii eskü jét A látogatók, vendégek egy csoportja. Sok anya szeme lett könnyes, amikor hallotta fia hangját: esküszöm... Koppány György felvételei
