Nógrád. 1965. november (21. évfolyam. 262-285. szám)

1965-11-19 / 276. szám

2 TT ö G R 4 P Í9S5. november T9., péntek' Afrika összefog Salisbury ellent A lemondatott főkormányzó kapcsolatot tart Londonnal SALISBURY (MTI) Mali kormánya — Gháná­hoz hasonlóan — síkraszáll azért, hogy a dél-rhodesiai helyzet tanulmányozására hívják össze az Afrikai Egy­ség Szervezet miniszteri taná­csának rendkívüli ülését, mi­vel a rhodesiai fajgyűlölők jogtalan uralomrajutása kihívást jelent Afrika ellen. Modi bő Keita a mali kor­mány állásfoglalását távirat­ban közölte Diallo Teliivei, az AESZ főtitkárával. A brit kormány — írja az AFP — még mindig min­den erőfeszítéssel igyekszik elkerülni, hogy a rhodesiai válság az eddiginél élesebb formát öltsön. A Rhodesia el­len hozott gazdasági intézke­dések mostantól kezdve foko­zatosan érvénybe lépnek. Tanzania teljesen megtilt­ja a kereskedelmi forgal­mat Rhodesiával. London illegálisnak és ér­vénytelennek minősíti Clifford Dupont kinevezését rhodesiai kormányzóvá és árulásnak te­kinti Sir Humphres Gibbs elmozdítását. Noha ez utóbbit a Smith-kormány megfosz­totta személyzetétől, őrségétől és minden telefonösszekötte­téstől, London azt állítja, hogy a kapcsolatot fenn tud­ja tartani vele. A rhodesiai Gwclo váro­sában rendkívüli bíróság elé állítottak kétszáz af­rikai iskolás gyermeket, mert a Smith-kormány ellen tiltakozó tüntető menetben akartak Salisbury-be vonulni. Egy washingtoni közlés sze­rint a Rhodesiában szolgálatot teljesítő amerikai diplo­maták nagy részét vissza­hívták Washingtonba. Ezt a lépést az amerikai kül­ügyminisztérium szóvivője úgy magyarázta, mint az Egyesült Államok „rosszalá- sának kifejezését” a rhodesiai kormány politikája iránt. „Anglia nem kívánja egyedül viselni a terheket66 A Biztonsági Tanács rhodesiai vitája NEW YORK (MTI) rhodesiai kérdés küldötte Anglia félintézkedésekkel alapos megfontolás nélkül al- Elefántcsont-part A Biztonsági Tanács szer- kalmaznák őket és ezért ja- rámutatott hogy az dán délután újból összeült a vasolta, hogy állítsanak fel- . ’ megvitató- a Biztonsági Tanács tagjaiból ■,avasolta munkacsoportot a javasolt nem lehet megfosztani a ha- gazdasági megtorló intézkedé- talomtól a rhodesiai fajgyű- sek tanulmányozására. lölőket. Vietnami helyzetkép II partizánok elfoglaltak egy támaszpontot McNamara Saigon (MTI) sara. Stewart angol külügymi­niszter felszólalásában han­goztatta, hogy Anglia tovább­ra is kizárja a fegyveres erő" alkalmazását a rhodesiai ki­sebbségi telepeskormány el­len, jóllehet ezt az ENSZ- tagállamok többsége követeli és korábban már határozati- lag is sürgette. Ugyanakkor az angol külügyminiszter utalt arra, hogy kormánya kész az eddigieknél szélesebb körű gazdasági szankciókat al­kalmazni a Smith-kormány ellen, beleértve az olajembar­gó lehetőségét is. Stewart azt fejtegette, hogy könnyű a Rhodesiával jelen­tősebb kereskedelmet nem folytató ország számára erő­teljes szankciókat vagy teljes embargót követelni, Anglia azonban, amely széles körű gazdasági kapcsolatokat tart fenn Rhodesiával, nem kíván­ja „egyedül viselni a terhe­ket”. Stewart azt is kijelentette, hogy a szankciók egyes Rho­desiával szomszédos afrikai országokat is sújtanának, ha A délvietnami szabadság- harcosok szerdán este a Me­kong folyó deltájában egy­idejűleg két amerikai repü­lőtér ellen intéztek támadást: gránátokkal és kézi tűzfegy­verekkel lőtték a My Tho és a Tan Hiep melletti ameri­kai repülőtereket, ámelyek Saigontól mintegy 65 kilomé­terrel délre vannak. Néhány órával később a partizánok rohamosztagai a Tan Hiep-i repülőtér ellen közvetlen tá­madást intéztek, egészen a hangárokig nyomultak előre és robbantással megsemmisí­tettek öt amerikai katonai repülőgépet Da Nangtól 45 kilométer­rel délre a partizánok rajta­nyi latkozott ütöttek a kormánycsapatok egyik helyőrségén és heves harc után hatalmukba kerí­tették a támaszpontot. McNamara amerikai had­ügyminiszter szerdán este tartott sajtóértekezletén kö­zölte, hogy növelni kívánják a Dél-Vietnamban állomáso­zó amerikai csapatok létszá­mát, mivel az amerikaiak egyre nagyobb ellenséges erőkkel találják magukat szemben. A hadügyminiszter állítása szerint jelenleg 160 000 amerikai katona van Dél- íz ietnamban. A kormány ja­nuárban kérni fogja a kong­resszustól, szavazzon meg újabb összegeket a dél-viet­nami csapatok lőszerrel és felszereléssel való ellátására. Koszigint meghívták Finnországba Moszkva (TASZSZ) Karjalainen finn külügymi­niszter, aki jelenleg Moszk­vában tartózkodik, csütörtö­kön látogatást tett a Kreml­ben Kosziginnél, a szovjet minisztertanács elnökénél. A két államférfi barátságos megbeszélést folytatott a szov­jet—finn kapcsolatok fejlesz­téséről. A beszélgetés végén Kar­jalainen meghívta Koszigint, tegyen hivatalos látogatást Finnországban. A szovjet kor­mányfő a meghívást köszö­nettel elfogadta. Látogatásá­nak időpontját később álla­pítják még. Gomulka és Cyrankiewicz Belgrádiján Wladyslaw Gomulka, LEMP Központi Bizottságának első titkára és Józef Cyrankiewicz, a lengyel minisztertanács el­nöke csütörtökön reggel Szkopjéból visszatért a ju­goszláv fővárosba. Velük ér­kezett Joszip Broz Tito, az JKSZ Központi Bizottságá­nak főtitkára, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köz­társaság elnöke is, aki a len­gyel vendégeket elkísérte egynapos makedóniai láto­gatásukra. Todor Zsivkov az EAK-ban KAIRÓ (MTI) Todor Zsivkov látogatásá­nak mozzanatairól vezető he­lyen képes tudósításokban szá­molnak be a kairói lapok- A Bolgár KP első titkára a mi­nisztertanács elnöke, szerdán a többi között az 54-es számú hadiüzemet látogatta meg. Ez­után a heluáni vas- és acél­műbe, majd egy textilgyárba látogatott. A dolgozók gyűlé­seken köszöntötték a bolgár vendégeket. A két fél közötti megálla­podás értelmében szerdán nyomban megalakult az EAK és Bulgária gazdasági együtt­működési bizottsága. Vezetői o miniszterelnökhelyettesek. A bizottság felváltva ülésezik Kairóban és Szófiában­Nasszer elnök és Todor Zsivkov pénteken a Köbben palotában folytatja megbeszé­léseit. „YANKEE, GO HOME!" Szomáliföld fővárosában, Mogadiscioban az egye­temi kollégium udvarában még soha nem gyűlt össze ennyi ember, mint ez alkalommal. A gyűlés felhá­borodott tiltakozás volt az amerikai „békehadtest” afrikai, pontosabban, szomaliföldi tevékenysége ellen. Elgmi, szomáliföldi újságíró felszólalásában ki­jelentette, hogy az Amerikai Egyesült Államok a „békehadtestet” a fejlődő országokban folytatott ter­jeszkedési politikája és aknamunkája eszközéül hasz­nálja fel. Szomáliföldön 1962-ben jelentek meg az első „önkéntesek”. Azóta sok idő telt el, de csak az Isten a megmondhatója, mivel foglalkoznak hazánk­ban ezek az önkéntesek, — mondotta ingerülten Elg­mi. A szomáliföldi újságíró felszólalását így fejezte be: „Yankee, go home!” Szavai nagy tetszést arattak a gyűlés többszázfőnyi résztvevője körében. Szomáli sajtókörökben a gyűlést úgy tekintik, mint a haladó közvélemény tiltakozását, amelyet az a bejelentés váltott ki, hogy a közeljövőben az ame­rikai „békehadtest” „önkénteseinek” újabb csoportja érkezik Mogadiscioba. V. B. Tüntetés Khartoumban KHARTOUM (TASZSZ) Szerdán este Khartoum egyes negyedeiben tiltakozó tüntetések zajlottak le a Szu­dán! Kommunista Párt tevé­kenységének betiltása miatt A tüntetők követelték a szudáni törvényhozó gyűlés antidemokratikus határozatá­nak hatálytalanitását, a de­mokrácia védelmét és a IJMMA párt megszüntetését. A tüntetőket a rendőrség szétza­varta. Figyelmet érdemel az a tény, hogy a november 15-i kommunistaellenes tüntetést, amely a város központjában folyt le, a rendőrség nem til­totta be és nem zavarta szét. Amerikai szenátorok Gromikónál Moszkva (TASZSZ) Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter csütörtökön fogadta Mansfield szenátort és négy utitársát, akik az Egyesült Államok moszkvai nagykövetségének vendége­ként szerdán érkeztek a szov­jet fővárosba. A találkozó a szenátorok kérésére jött lét­re. Az amerikai szenátorok há­rom napot töltenek Moszk­vában. * Robinson repülőgéprabldsi kísérlete New Orleans (MTI) A Los Angelesből Miamiba tartó menetrendszerű utas­szállító gép fedélzetén szer­dán éjjel váratlanul pisztoly- lövések dördültek: egy 16 éves fiatalember többször is a gép padlózatába lőtt. Az ifjú repülőgéprablót sikerült még időben lefegyverezni. A gépen utazott Christopher Kraft, az amerikai Gemini- űrhajóprogram igazgatója is: az ifjú, a texasi Thomas Ro­binson éppen ráfogta fegyve­rét, az egyik utas azonban hátulról elkapta a merénylő karját. Az incidensre húsz perccel azután került sor, hogy a repülőgép elhagyta Los An­gelest A lövöldözés során a 100 utas közül senki sem se­besült meg. Amikor a gép leszállt New Orleans repülő­terén, azonnal az FBI ügy­nökei vették körül és elve­zették a merénylőt. A ka­masz kijelentette-’ azért akar­ta elrabolni a gépet, mert a i.ormány, úgymond, nem har ­col elég erélyesen Castro kor­mánya ellen. A hírügynök­ségek hozzáfűzik, nem lehel pontosan tudni, miként se­gítette volna az ifjú Robin­son a repülőgép elrablásával a kubai ellenforradalmárokat. Thomas Robinsont letartóz­tatták és közölték, hogy „re­pülőgépen elkövetett bűntett’ címén vádat emelnek ellene. Ju/gossláviai riport 4. TÁJAK, EMBEREK, BARÁTOK — Dubrovnikba feltétlenül látogass el — figyelmeztettek belgrádi ismerőseim, amikor elindultam országjáró utamna. Tanácsukat megfogadtam. Titogradból autóbusszal in­dultam a tengerpartra. Utaz­tam már repülőn sivatag és óceán fölött, hajóval a vihar­zó tengeren, vonattal szágul­dó tehéncsorda között, autó­val és autóbusszal és elsorol­ni is nehéz lenne, hogy még mivel és milyen körülmények között, de ilyen utazásom még, egy sem volt. Képzeljen el, kedves olva­só, egy utat, amelyen egyetlen autóbusz éppen csak elfér. S ezt az utat 500—1000—1500;— 2000 méter magas hegyek ol­dalába vágták. Ügy kacska- ringózik, ahogy óppen az öt­hatszáz méterrel lejjebb fo­lyó patak vize követi a völ­gyek vonulását. Egy félóra alatt 25 hajtűkanyar követi egymást. Olykor szembetalál­kozunk egy másik autóbusz- szal és akkor vagy mi, vagy ők mennek „rükvercben” visz- szafelé. Ilyen úton utaztam a mon­tenegrói hegyek között. Mikor • megpillantottam a tengert, fellélegeztem. Azt hit­tem, minden megpróbáltatás­nak végére értem. Nem szá­moltam vele, hogy az útnak a tengerparton is folytatód­nia kell. És folytatódott. Ha nem is olyan keskenyen, de ugyanolyan magasban. Végül mégiscsak megérkez­tem Dubrovnikba. S a vá­ros mindenért kárpótolt. En is elmondhattam: nehéz volt, de megérte. Dubrovnik a középkor egyik legszebb és legteljesebb ép­ségben megmaradt települése az adriai tenger partján. Az óváros hatalmas fallal körül­vett erődítmény, keskeny ut­cákkal, sok-sok kiadó szobács- kával. A házak eredeti szép­ségükben pompáznak, az ut­cák tiszták, az apró kis ven­déglőkben olcsó és jóízű dal- mát borokat mérnek. Valósá­gos turistaparadicsom, szinte minden nyelven beszélnek a főutcán, az itteni korzón, az esténként fel-le sétálgató tö­megben. Az új városrész modern és kevésbé modem villák és szál­lodák sokaságából áll. Az óvárostól jobbra és balra te­rül el, végig követve a ten­gerpart vonulását- Egyetlen háromfelé ágazó villamcfcvo- nallal és több autóbuszjárat­tal. A táj csodálatos. A part előtt néhány kisebb-nagyobb szigetecske, pálmákkal, szik­lákkal. A part, hol lankás, hol meredeken szakaid bele a ten­gerbe. Szerencsém volt, s a kikö­tői öböl partján, közvetlenül a villamosvonal mellett kap­tam szállás. Szobám erkélyé­ről ragyogó kilátás nyílt az öbölre és a hegyekre egyaránt Háziasszonyom, Zóga Marija, mindent megtett, hogy jól érezzem magam- Én azonban, mikor csak tehettem, az óvá­rosban csavarogtam. Egyik es­te házigazdám Zóga bácsi az­zal fogadott, hogy a Televí­zió közvetíti a nyugatnémet­svéd világbajnoki mérkőzést. Együtt néztük végig az egész családdal. •— Ez a mi legfőbb szórako­zásunk, a televízió — mond­ták háziak. Ügy látszik tényleg nincs semmi új a nap alatt — gon­doltam — s az otthoni televí­zió-előfizetők jelentek meg lelki szemeim előtt. Azt hittem Dubrovnik után már nem jöhet semmi szép, semmi új- S jött. Szarajevó. Az ősi város meglepett szép­ségével. Már a vasútállomás is meglepetés volt. Modem- vonalú, nagyszerű elrendezé­sű, különleges. A vonatok az állomás „padlásán” közleked­nek. Természetesen csak kép­letesen. Az állomás épületé­nek ugyanis az emeleti része van egymagasságban a hegy­oldalba vágott vasútállomás­sal­A város éppen ébredt, ami­kor megérkeztünk. — Gyerünk egy szállodába — javasolta kísérőnk. — Ott mosakszunk, aztán jól esik majd a finom reggelt. A köz- társasági szkupcsina informá­ciós irodájának bájos mun­katársnője segített rajtunk. Egy telefon, egy-két kedves szó és a szoba rendelkezé­sünkre állt, pedig nagy volt a zsúfoltság. Szarajevó a minaretek vá­rosa- Negyven egynéhány ál) belőlük mindenfelé a városban. A legtöbb a régi piac körül. Maga a piac is egy kis kö- zelkelet a maga bazárjaival, tarka árusaival, különféle kézművesek külön utcácskái­val. Kapható itt minden, nagy­szerű szőlő, háziszőttes, re­mekbe készült kávésfindzsák, régi török kardok, olajmécse­sek, s ki tudná felsorolni, tni minden még ezenkívül. A piac központjában a közép­kori dubrovniki köztársaság követségéből átalakított étte­rem, méter vastag falakkal, alacsony vasajtókkal, bolt­hajtásos, alacsony termekkel, s a legfinomabb boszniai étel­különlegességekkel. Mi mégsem itt kóstoltuk meg a híres csebabcsicsát, ha­nem néhány utcával odébb. Hogy miért? — Tudjátok, hol sütik a legjobb csebabcsicsát? — kér­dezte kísérőnk, amikor órák óta bolyongtunk a piacon, s a sok nézelődéstől a szemünk is fájt már, hát még a gyom­runk az éhségtől. — a váloga­tott futballista Csebabcsicsa vendéglőjében. Megkóstoltuk, s valóban fi­nom volt. Két nap alatt, amíg ott tartózkodtunk, nem is tu­dom hány adagot ettünk meg. Milovoje Jankovlcs nevét szinte az egész országban is­merik. Pedig nem hires spor­toló, még csak nem is valami neves tudós, vagy feltaláló. Azazhogy tudósnak tudós, csak éppen nem tudományos intézetben dolgozik. Milovoje Jankovics á föld szerelmese és a föld tudósa. — Dubrovnik — tengerpart Egyszerű parasztember. Kis földecskéjén maga gazdálko­dik, mert fiai már rég el­hagyták az apai házat. Az egyik mérnök, a másik tanár, a harmadik meg éppenséggel más szakmát választott — hentesmester. Egyedül ma­radt hát az öreg, de nincs L szüksége túl sok segítségre. Kicsi a föld, amelyen dolgoz­ni kell, nem is olyan szántó­föld féle, hanem egy valósá­gos kis tudományos kertgaz­daság. Nincs olyan mezőgazdasági kiállítás az országban, ahon nét Jankovlcs legalább egy aranyérmet ne hozna el va­lamelyik terményével. Az fi kertjében terem a legszebb körte, az ő földjén a legszebb paprika. De termel ő mindent azaz nem Is termel — hosz- szas kísérletezéssel kialakít. — Honnan ez a nagy tudo­mány? — kérdeztem. Milovoje Jankovics 1500 kötetes mezőgazdasági szak­könyvtárral rendelkezik. Ál­landóan a könyveket bújja, folyton új eljárásokat kísér­letez ki. S az eredmény: sok­sok első és más díj, megbe­csülés és öreg napjaira még dicsőség is. A szövetkezet leg­főbb tanácsadója, amolyan he lyi szak-tudós, aki nem rejti el tudását, eredményeit, örül, ha minél többen élvezik az!, miniéi több embernek segít jobb életet teremteni. Sokfelé jártam Jugoszláviá­ban, sok emberrel találkoz­tam, sok barátra tettem szert. Mindről, mindenről nem is lehet megemlékezni. Akikről és amiről írtam, csak emlé­keztetnek a többire is. (Vége) Szabó Béla

Next

/
Oldalképek
Tartalom