Nógrád. 1965. november (21. évfolyam. 262-285. szám)

1965-11-18 / 275. szám

1 noVf*mV*or Ifi NÖGHÍ.n o AZ OTVENKETTEDIK Impozáns fehér acéljószdg áll á terem közepén; a hoz­zátartozó vezérlöasztaLlal és trafóval szinte betölti a szo­ba terét. Külön pedállal be lehet állítani a páciens ma­gasságát, s ha a fülke ajtaja bezáródik, a fotocella automa­tikusan működésbe lép. Dr. Szászi Éva, a salgótarjáni TBC intézet igazgatónője szeretettel tapogatja meg az oldalát: — Kedves bébink ő minekünk. Most kaptuk, több mint negyedmillió forintjába került a megyének, de nagyon meg­éri — és éppen idejében jött: decemberben kezdünk hozzá a város rendszeres szűréséhez. — Hányadik lesz ez már Tarjanban? — Talán furcsán hangzik, de a megyeszékhelyen ez lesz az első, mindenkire kiterjedő vizsgálat. Ugyanakkor vannak falvak a megyében, ahol csak az utóbbi években háromszor is megszűrtük az egész lakosságot... Ennek egyik oka az, hogy a felszabadulás előtt a falvak voltak a magyar ■népbetegség, a tüdőbaj melegágyai; a másik pedig, hogy itt a városban eddig is számosán kerültek hozzánk szűrésre. A munkafelvétel előtt például kötelező. Ez persze nem csupán Tarjánban volt így, hanem az ország többi nagyobb városában is, Pesten is. — Nyilván arról van szó, hogy a létszámmal nem tud­tak volna eddig megbirkózni — vélekedem. — Valóban igy van — mondja Szászi doktornő. — A TBC elleni küzdelemben itt is el kellett jutni egy olyan fokra, amikor már az aktív betegek kezelése és a kötele­ző szűrések nem veszik el minden időnket. — Ezt jó hallani — mondom. — Ezek szerint ma már Salgótarjánban is sikerült minimálisra szorítani a TBC-be- icgek számát. — Attól függ, mit ért minimális alatt — legyint kissé fáradt mosollyal, — A városban ez évben ötvenegy új meg­betegedés jelentkezett. S noha ez a szám mélyen alatta marad akárcsak a tíz-tizenöt év előttinek is, számunkra nem megnyugtató- Sőt: a megbetegedések arra utalnak, hogy lehetnek itt olyan nagyapák és nagymamák, akik évtizedek óta köhögik a bacllust szeretett unokájuk arcá­ba, szájába... persze nem tehetnek róla, nem tudják, csak eppen harminc évvel ezelőtt volt egy heveny tüdőgyulladá­suk, az akkori viszonyok között nem jutottak, orvoshoz, és kezelés hiján nem váltak inaktívvá... HáJconyököl az okos gépre: — A felszabadulás húsz éve alatt elértük, hogy ma Magyarországon a TBC megszűnt fenyegető népbetegség len­ni. Ezt az elmúlt években számtalanszor hangoztattuk is — nem vitás, jogos büszkeséggel. Ebben aztán megnyugodtak az emberek. Kicsit talán túlzottan is, mert csak azt vegyük figyelembe például, hogy az Egészségügyi Világszervezet ma is a közepesen jó országok között tart számon bennünket, tehát nem a jók között ■.. Aztán; a Koch-bacilus az utób­bi két évtizedben, úgy látszik, „továbbképezte magát”. Vagy legalábbis, olvasta a tankönyvekben, hogy miről lehet 6t fölismerni, és most új rejtózködési formákat kéréséit. Ezek alapján félő, hogy a lakosságnak nem minden ré­sze veszi majd kellő komolysággal, mikor a következő he­tekben, hónapokban megkapja a felhívásunkat, hogy jelen­jen meg szűrésen. Pedig csak az eddig befektetett munkát is nagyon sajnálnánk... Hiába van eddig tizenötezer fel­vétetünk, most minden egyes lakosról új kartont fektetünk föl. Képzelje el, személyenként minimum fél óra. Azt szo­rozza meg harminchárom ezerrel, és akkor el tudja gon­dolni, hogy mekkora munkát végeztünk június tizenötödike óta, mert akkor kezdtünk hozzá... A felvétel maga két másodperc, vagy annyi sem. De utána majd a feldolgozás újabb félóra, legalább ... Esért kérem a város minden la­kosát, hogy ha már a saját egészsége nem érdekli esetleg, akkor tekintse a mi eddigi törődésünket ... — Doktornő, kérem — szólnak át a másik szobából — új felvételisek voltak itt ma, lenne olyan kedves átnézni. ...A miniatűr bordák mint sáppadt fehér, kicsit sza­bálytalan karperecek ívelik át a sötét tónusú tüdőket, ahogy a képek lassú, néma menetben vonulnak el a nagyító alatt, kicsit félőn szepegve az igazgatónő gyakorlott szeme előtt. — Szűz, szűz, szűz — mondja a doktornő egymás után, cs csak lassan értem meg, hogy ez náluk tisztát jelent. Az asszisztensnő gyors jelekkel látja el a kartonokat. és rutinosan lapoz tovább, mikor egyszerre megáll a keze- dr. Szászi közelebb hajolt egy felvételhez, aztán odaint engem: i— Látja, itt a bal csúcsban; egy világosabb folt... Itt, nézze! — Bs szinte dühösen bököd a képre a csipesz hegyé­vel Nem merem bevallani, hogy semmit sem látok, mert már diktálja is: — Fertőzés! Felülvizsgálatra! — Aztán ismét nekem be­szél: — Most már ötvenkét új megbetegedést kell írnia a riportjába. Látja, lehel, hogy hat héttel ezelőtt még semmi baja sem volt ennek az embernek... <. .salgótarjáni lakos ö is! TCnnszabó Ferenc hogyan látta? szakosztályvezetőé a szó SAKK: Budapesti Petőfi — Salgótarjáni Kohász 6.5 - 5.5 Az Országos Maróczy sakk­csapat-bajnokság negyedik fordulójára került sor az el­múlt vasárnap. Az SKSE Együttese, amely ebben az idényben igen jól szerepelt Budapesten mérkőzött a Petőfi együttesével. A fővárosi csa­pat igen komoly játékerőt képvisel és a mérkőzés előtt az SKSE olyan véleményen volt, hogy ha négy pontot tudnak szerezni már komoly eredménynek számít. A találkozón színvonalas küzdelmeket lehetett látni, melyből a fővárosi együttes került ki győztesen. Az SKSE sakkozóinai? dicséretére le­gyen mondva, hogy az ered­mény igen szoros volt. A Bp. Petőfi együttesétől 6,5:5,5 ará­nyú vereséget szenvedtek. Ki A Szűcs György, a salgótarjá­ni BTC NB I-es labdarúgó- csapatának edzője már elmon­dotta véleményét a népszerű stécé ez évi bajnoki szereplé­séről Most Páhi Lászlóé, a labdarúgó szakosztály vezető­jéé a szó. — Minek tulaj- rionítja a stécé őszi jó szereplését? — Ma már könnyű arról nyilatkozni, hogy kedvenc csa­patunk az SBTC bennmaradt a Nemzeti Bajnokság I. osz­tályában. Ennek ellenére azt mondom, hogy soha nem volt nehezebb helyzetben szakosz­tályunk, mint az 1965. évben. Az év elején zavart volt a kolr lektíva. Ez a tavaszi szerep­lésben érezhető is volt. Ideges, kapkodó hangulat, az ered­ménytelenség nyomasztó sú­lya jellemezte akkor a szak­osztályt. Hibák voltak a veze­tésben, de a játékosok felfo­gásában is. Első feladatunk tehát a lelki egyensúly meg­teremtése és a csapat kollek­tiv szellemének helyreállítása volt. Hogy ez mennyire sike­rült, azt ma már nem kell hangsúlyozni. Most, amikor a labdarúgó szakosztályról be­szélünk, egy olyan kis kollek­tív családról szólhatunk, amely kiállta a próbát. A má­sik tényező az, hogy megtalál­tuk a vezetés helyes módsze­rét, meg tudtuk teremteni a játékosok és vezetők közötti jó kapcsolatot. Ez elősegítette és biztosította a közös cél ér­dekében önként vállalt fegye­lem megtartását. — A fegyelmezési intézkedések milyen hatást váltottak ki? — Ezt nem hagyhatjuk szó nélkül. A csapatra jó hatást gyakorolt Horváth kizárása, vagy Müller távozása, aki ön­ként ment el. Saját bevallása szerint azért, mert a megvál­tozott, fegyelmezett légkörbe nem tudott beilleszkedni. Ezek az intézkedések nemcsak a já­tékosok magánéletére hatot­tak, de a pályán a taktikai utasítások betartásában is je­lentkeztek. Mint szakosz­tályvezető hogyan értékeli a csapat je­lenlegl irányítását? — Feltétlen dicséretesnek. A szakvezetés egyik feladata volt, hogy biztosítsa a játéko­sok állóképességét. Az ered­ményt azok a mérkőzések iga­zolják, amelyeket második fél­időben nyert meg csapatunk. Érdemként kell megemlíteni, hogy az erőnlét javításával párhuzamosan a csapatot he­lyes játékstílusra nevelte, al­kalmazkodva az egyes játékos képességeihez, egyéniségéhez. Mindezekhez kapcsolódott, hogy a szakvezetés taktikai érettsége a játékosok taktikai fegyelmezettségével párosult — Mi a véleménye a szurkolókról? — Eredményeink egyik zá­loga a nagyszámú szurkoló tábor. Egyik nagy erőnket ab­ban látóm, hogy a fekete-fe­hér színekért rajongó sport- szerető közönség a kezdeti si­kertelenség, vagy félsiker el­lenére is kitartott a stécé mel­lett és mérkőzésről mérkő­zésre biztatta a játékosokat. Különösen örvendetes jelen­ség, hogy a csapat gyengébb szereplése esetén sem szidal­mazták, sértegették a játéko­sokat, sőt még inkább buzdí­tották őket. összefoglalva: erednie­Hat év munkájának gyümölcse Megérdemelten az NB ll-ben rnyeink közösek. Természete­sen, a dicséret elsősorban a bentmaradást kiharcolt fiúkat illeti, továbbá a szakvezetést Az ő teljesítményük biztosíték számunkra a jövőt illetően is. Vélemények az SKSE kosarasairól Először 1960-ban vettek részt osztályozó mérkőzésen. Azóta minden alkalommal ott láthattuk őket az NB II-be jutás küzdelem-sorozatán. Összesen hatszor nyertek me­gyei bajnokságot és hatszor mérkőztek különféle csopor­tokban a felsőbb osztályba ju­tásért Nem csüggedtek el, hé rém sikerült. Volt olyan év — így az 1962-es, valamint “33-as T-, amikor második he­lyen végeztek csoportjukban. 1064-ben, amikor új rendszer­ben zajlott le a kosarasoknál az osztályozó, csupán egy „ko­sáron” múlott a feljebb ju­tás. Sajnos ekkor sem sike­rült Hogy kikről van sző? Az SKSE férfi kosarasairól. Ami nem sikerült öt éven keresz­tül. sikerült hatodszor, most iü65-ben. Nem kerültek köny- nyű csoportba — Gödöllői Agrártudományi Egyetem, a Hatvani Kinizsi, az Eszter­gomi Vörös Meteor volt as ellenfelük — mégis remekei­tek. Először a Hatvani Ki­nizsit, majd a gödöllői együt­test győzték le idegenben es Salgótarjánban egyaránt A sorsdöntő mérkőzésre az Esz­tergomi Vörös Meteorral szemben először Salgótarján­ban került sor. Csak idehaza kellett győzni ahhoz, hogy biztosan feljebb jussanak. Nem okoztak csalódást. A ta­lálkozói 76:40 arányban nyer­tek. A kosarasok szinte egy­mást múlták felül. Mindenki megtett mindent. A közönség több alkalommal tapssal ju­talmazta a szép akciókat, Az Esztergomban sorrake- rülő mérkőzésen tehát már veit tét Az SKSE kosarasai latosan NB II-esek voltak. 11 játékosok mégis azt mond­tuk: ..Győznünk kell, száz ■ ázalékos teljesítményt nyúj- .unk az osztályozón”. így is történt. 58:49 arányban gyóz- í. k Esztergomban. A csapat edzője Horváth Pál, valamikor az SKSE NB I-es kosarasa volt 1952-től a szakosztálynál, mint edző te­vékenykedik. Sok fiatalt ne­velt fel időközben. — A csapat szerkezeti fel­építése — mondotta — tel­jesen megváltozott ugyanis *364-ben olyan elhatározásra jutottunk a megyei Kosár-, labda Szövetséggel, valamint az SBTC-vel, hegy az SBTC- nél a női, az SKSE-nél pedig a férfi együttest erősítjük. Így az SBTC-től kaptunk Bo- ronyai személyében erősítést. Később Szert Sándor is hoz­zánk jött az NB II-es Veszp­rémi Haladástól. így Csuka mellett, aki rugalmas, jó dobó és főleg kosár alatt veszé­lyes, van egy másik kulcsem­berünk is, Szert, aki össze­fogja az együttest és messzi­ről is igen jól dob kosárra. Novák József, a szakosztály vezetője így vélekedett: — Az NB II-be való jutást az együttes a kollektív szel­lemnek, a jó felkészülésnek, a vezetők és játékosok meg­javult kapcsolatának köszön­heti. Az elmúlt időszakban sűrítettük az edzéseket, erő­sebb munkát fejtettek ki a játékosok. Ez érezhető volt a mérkőzéseken. Más volt a játékfelfogás, űj taktikára tér­tünk át. Most nem védekezés­sel, hanem „letámadás:’1 rendszerrel játszottunk egy- egy találkozón. Básti Sándor, a szakosztály intézője kilenc éve folytatja ezt a tevékenységet, s min­dent megtett a fiúkért — Bíztam a játékosokban, igen jó volt a felkészülés. Az NB II-ben ezzel a gárdával biztosan megálljuk a helyün­ket. Hogyan vélekednek a já­tékosok? Túrán István, a csapatkapi­tány hat éve játszik az SKSE színeiben. Az eddigi hat osztályozó közül ötben vett részt — Megérdemelten nyertük az osztályozót Megerősödött a szakosztályvezetés, mi pe­dig sokkal jobban játszunk, mint azelőtt.. A jövőben ide­genben is jobban kell hajta­nunk, mint azt eddig tettük. Csuka Gábor, a csapat leg­eredményesebb tagja szeré­nyen nyilatkozott:-é- A felkészülés időszaká­ban lemondtunk sok min­denről. Kialakult a kollektív szellem. Időközben segítet­tünk a fiataloknak. Én do­bom a legtöbb kosarat? Azt azért tehetem, mert Boronyai, Mosonujvári és a többiek jó helyzeteket teremtenek a számomra. Szert Sándor, a csapat új szerzeménye, aki rendkívüli nyugodtsággal, jó érzékkel játszott a mérkőzéseken és az osztályozón, ezt mondta: — A Veszprémi Haladás NB II-es együttesétől jöttem. Másodszor vettem részt osz­tályozón. Először Veszprém­ben, most pedig Salgótarján­ban. Véleményem az, hogy tel­jesen megérdemelten jutot­tunk az NB II-be. De egy kis erősítés nem ártana. Et­tél eltekintve megálljuk he­lyünket az NB II-ben, sőt hozzá merem tenni: a me­zőny első felében végzünk a bajnoki idényben. Demény László Előkészületek az Atlétikai Országos Vidék Bajnokságra Mint ismeretes, 1966 júniu­sában Salgótarjánban, az SKSE Stadionjában rendezik meg az Országos Atlétikai Vidék Baj­nokságot. Bár még a verse­nyek időpontja messze van. de máris elkezdődött a ké­szülődés. A rendezők mindent elkövetnek, hogy semmi kifo­gásolni való ne legyen a ren­dezést illetően. Az elmúlt napokban egy bi­zottság alakult, amely az elő­készítés munkáit irányítja. Nem kevesebb, mint 350 ver­senyző küzdelmét kell úgy lebonyolítani, hogy aákkenő ne legyen. A technikai és a versenybí­rói részlegek megalakultak, s tevékenykednek. Szakosítják a bírókat is, hiszen országos versenyről van szó. A terv az, hogy a bajnokság előtt három héttel főpróbát rendeznek a Stadionban, ami- koris egy első osztályú atléti­kai versenyt rendeznek. Itt már ellenőrzik a technikai eszközöket, s utána a még fel­merülő hiányosságokat kija­vítják. Kommunista sportaktíva ülés Salgótarjánban A Salgótarjáni Járási Test- nevelési- és Sport Tanács rendezésében tegnap Salgótar­jánban, a Karancs Szálló kü­lön termében kommunista sportaktíva ülést tartottak, ízen Godó György, az MSZMP salgótarjáni járási izottságának titkára elemezte a járás sport-mozgalmát az i963. évi választások óta el­ért eredményeket és gondokat — különös tekintettel a sportkörökben tevékenykedő kommunisták munkájára. — Foglalkozott az aktíva-ülés az 1965 december 1. 1966 januar 30. között tartandó sportköri vezetőségválasztó taggyűlések jelentőségével, a kommunis­ták feladataival PIROSKA CSIZMA BŐRBŐL MŰBŐRBŐL GUMIBÓL DIVATOS MELEG 160 Fi-tói 510

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom