Nógrád. 1965. november (21. évfolyam. 262-285. szám)

1965-11-13 / 271. szám

1963. november 13. szombat. NÖGRÄD 3 (Folytatás az i. oldalról.) elválaszthatatlan más népek­nek a haladásért folytatott harcától. Bár évről-évre javul az is­kolai oktatás tudományos vi­lágnézeti nevelő hatása — folytatta beszédét Cseterki Károly — és tudjuk, hogy a most folyó reíormmunka eredménye valójában csak néhány év múlva fog teljes egészeben kibontakozni, a tapasztalatok alapján nem le­netünk teljesen elégedettek, az iskolák és főleg a felsőok­tatást intézetek nevelő mun­kájával. A marxizmus-leninizaius nem „szaktárgy“ Nem ritka, hogy a felső­fokú tanintézményekben az eszmei, politikai nevelőmun­kát a marxizmus-leninizmus tanszékekre, a párt- az ifjú­sági szervezetek feladatára szűkítik le. Ez azonban nem­csak a marxizmus-leninizmus tanszékek, nemcsak a társa­dalmi szervezetek feladata, ezt csak az egész oktatás, az egész pedagógiai folyamat, az egész intézmény élete együtt biztosíthatja, és tegyük hoz­zá, hogy rendkívül fontos szerepet játszik az oktató ta­nár személyisége, politikai es szakmai felkészültsége és nem utolsó sorban emberi magatartása. A marxizmus-leninizmus oktatása felsőfokú tanintéz­ményeinkben nem mentes fo­gyatékosságoktól, hibáktól. A kétségtelen fejlődés ellenére a világnézeti oktatás még ma túlzottan szaktárgyi jelleget bit Az effajta gyakorlatban <-ltűnlk a marxizmus lényege, életközelsége. A hallgatók felvértezése az? életre tudo­mányos világnézettel nem le­het csak egy tanszék felada­ta. A marxizmus-leninizmus oktatás nem fejlődhet szak­tárggyá, mert akkor kialakul­na az a helyzet, hogy a hall­gatók egy héten például két órában tanulnak világnézetet. Az egyes szaktárgyak oktatá­sát át kell hassa a tudomá­nyos világnézet és ezt az oldhatja meg legjobban, aki a területén amelyen tanít, el­sőrendű szakember. Az előadásokat, konzultá­ciókat és a foglalkozás más formáit a hallgatókkal meg- gj-őzőbbekké kell tenni, hogy jobban formálják a fiatalok gondolkodását, érzelmeit. A marxizmus-leninizmus tan­székek oktatói nem feledkez­hetnek meg, hogy amikor vi­lágnézetünk tudományos alap­jait tanítják, ők mindenek­előtt a tudományos világné­zetünk propagandistái. Mint propagandisták, mint a tu­domány művelői és nevelők kötelesek keresni, kutatni a tudományos választ a felmerü­lő kérdésekre. Az elmélet oktatását át kell itatnlok az élettel, kapcsolatba kell hoz­mok a mindennapi munká­val. Munkájuk mércéjét és értelmét az adja, hogy hall­gatóikba beleoltják a tudo- máfíyos világnézetet, helyes irányba formálják a közössé­gi ember erkölcsét és jelle­met, akaratát és ízlését. Az a véleményünk, hogy a marxizmus-leninizmus okta­tásának fogyatékosságában a?, e területtel foglalkozó párt- és állami irányítás gyengeségei is tükröződnek. Jobban kell segítenünk az oktatók képzését, de az okta­tóknak is többet kell foglal­kozótok továbbtanulásukkal és szorosabb, szervezettebb kapcsolatot kell kialakítani a tanszékek, a marxizmus-le- oinizmust művelő párt- és ál­lami tudományos intézetek között. A nevelőmunkáról szólva nem volna helyes elhallgatni azokat a gondokat, amelyeket a nevelőmunkával kapcsolat­ban az alsó- és középfokú ok­tatási intézmények pedagógu­sai gyakran szóvátesznek. El kell ismerni, nehezíti a taní­tók, a tanárok nevelőmunká­ját a túlterhelés, egyes oktatá­si intézményeink zsúfoltsága, a felszerelés fogyatékossága is. Megemlítem, hogy fiatal pedagógiai tudományunk sem képes még a legfontosabb szo­cialista nevelési tapasztalatok összegyűjtésére és általánosí­tására. A gyakorlat egyre jobban követeli, s a nevelők igénylik is a pedagógiai tudomány se­gítségét, a nevelőmunka tudo­mányosabb megalapozását. Olyan feladatok ezek, amelye­ket a pedagógiai tudomány helyett senki sem végezhet el — hangsúlyozta a szónok. Elkerülni a végleteket Abban a forradalmi átala­kulásban, amely hazánkban végbemegy, népünk életé­nek új vonásai születtek, új erkölcse, új fegyelme, új fe­lelősségérzete, új nemzeti ön­tudata alakult ki. Ezeket mint új nemzeti értékeinket kell kezelnünk, ápolnunk és fej­lesztenünk. Ez Iskoláink köte­lessége is. Társadalmunk fejlődésének ebben a szakaszában a neveló- munka is bonyolultabb. Egész népünk és ifjúságunk szocia­lista tudata, a szocialista ter­melési viszonyok és a szocia­lista lét talaján formálódik, fejlődik. Ez a tudat azonban még nem egyértelműen szo­cialista. Az új és a régi esz­mék, nézetek és tettek együtt- létezése, keveredése hat a fel­növekvő nemzedékre és hat az iskolába járó gyermekeinkre, egyetemeinken tanuló ifjúsá­gunkra. Az ifjúság, mivel a mi tár­sadalmunkba született, nem, vagy csak papírból ismeri a régi társadalom igazi arcula­tát, sőt a kapitalizmusnak in­kább a csillogó oldala jut el hozzá, mint az árnyoldala. Az ifjúság a kapitalizmus való­ságos arcát, a kegyetlen és kíméletlen kizsákmányolást nem ismerheti, de az új tár­sadalom amibe született, még az sem a teljes szocializmus, hanem az épülő, a formálódó, az azzá váló. Így fiataljaink látnak önzetlen a tárgadalojri ügyéért odaadóan dolgozó em­bereket De találkoznak még a közös célok iránt közömbös, csak a maga életével törődő, magának gyűjtő emberrel és előfordul az is, hogy ezek sok­szor könnyebben élnek, mint a közösség érdekében tevé­kenykedő. munkálkodó ember. Nem ismernek munkanélküli­séget, de láthatnak még mun­kafegyelem lazítókat. láthat­nak még elvtelen alkalmazko­dást, a magatartás kettőzését. Ezért hatékonyabb neve­lés érdekében el kell kerül­nünk a két végletet, a torzí­tás veszélyét. Egyrészt nem szabad lakkozni a jelent, nem szabad az átmenetet problé­mamentesnek. valami sima út­nak feltüntetni. Másrészt nem szabad megengedni a hibák és a nehézségek összefüggések nélküli kiragadását sem, olyan szemlélet elterjedését, amely kizárólag „hibakereséssel fog­lalkozik Mindkét jelenség ne­gatívan hat ifjúságunk neve­lésére. Cseterki Lajos a kettős ne­velésről szólva hangoztatta, nem akarjuk, hogy gyerme­keink belső konfliktusban él­jék le iskolaéveiket, munkás emberré fejlődve belső vilá­gukban törés legyen, ezért kötelességünk még hatéko­nyabbá tenni iskoláinkban a tudományos világnézeti neve­lési. Hatékony nevelést A nevelés hibáiról szólva utalt ró, hogy a nevelés csak abban az intézményben lehet hatékony, ahol a kapitalista ideológiát, a kispolgári élet­szemlélet maradványait, ezek .látását az ifjúságra nem becsülik le és különböző megnyilvánulásai elvi. megal­kuvás nélküli ellenállásba üt­köznek. Szembe kell fordul­nunk velük azért, hog-főiünk idegen nézetek, tudományta­lan szemlélet, elavult szoká­sok ne mérgezhessék a leve­gőt. — Az utóbbi hónapokban egész népünk, benne az ifjú­ság politikai aktivitásának nö­vekedését tapasztaljuk. Az ifjúság is meg akarja érteni és részt akar venni a maga módján társadalmi, gazdasági és kulturális feladataink meg­oldásában, az építés közben jelentkező nehézségek leküz­désében. Pártunk jelenlegi politiká­jának eredményeként nagy­szerű, szabad légkört alakí­tottunk ki hazánkban. Ezt akartuk! Ebben a légkörben az Ifjúság is szenvedélyesen vitatkozik társadalmi,, ideoló­giai és erkölcsi kérdésekről, bátran elmondja gondolatait. Azonban, mert nem ismeri kielégítően, nem látja eléggé az adott történelmi helyzet összefüggéseit, fejlődésünk bonyolultságát, gyakran hely­telenül az egyes eseteket ál­talánosítja, nem egyszer fel­nagyítja- Ilyen körülmények között növekszik iskoláink, különösen felsőoktatási in­tézményeink nevelőmunkájá­val kapcsolatos követelmény. A tanuló ifjúság azt a tani­Schuchmann Zoltán, me­gyénk országgyűlési képvise­lője felszólalása első részé­ben elmondotta, hogy az okta­tási reformból adódóan új feladatok jelentkeznek a szakmunkásképzésben is, hi­szen az ipar és a mezőgazda­ság fejlődése, az egyre kor­szerűbb termelési eszközök alkalmazása megköveteli a szakmunkásképzés színvonalá­nak emelését. — Feltétlenül helyes — mondotta —, ha lehetőséget adunk ipari tanulóinknak ar­ra, hogy hároméves tanuló idejük utón két év alatt esti, vagy levelező iskola elvégzé­sével középiskolai érettségit is tehessenek. Ennek érdeké­ben természetesen növelni kell a szakmunkásképző Is­kolában az elméleti, főleg a közismereti órák számát. Schuchmann Zoltán ezután a szakmunkásképzés Nógród megyei problémáival foglal­kozott. — Nógrád megye területén az 1960—61-es tanév alig kétezres létszámával szemben, a jelenlegi tanévben felvett szakmunkástanulók száma el­éri a csaknem háromezer főt, ami egyébként arányaiban megfelel az or'gágos létszám növekedésnek. Sajnos nem növekedtek ilyen mértékben azok a személyi és tárgyi fel­tételek, amelyek hivatva len­nének a megye szakmunkás- képzésével összefüggő felada­tok maradéktalan elvégzésére. Salgótarjánban a második öt­éves terv idején épült egy tíztantermes intézet — és ennek következtében a tan­termi hiány, nagyrészt meg­szűnt. De az otthonba fel­vett szóznyolcvankilenc ipari tanulót csak négy különféle szálláson lehetett elhelyezni. A salgótarjáni tanulóotthon­ba száztízennégy, az ugyan­csak salgótarjáni építőipari szállásra huszonöt, a zagyva- oálfalvl építőipari szállásra húsz. míg az intézettől csaknem húsz kilométeres tá­volságra lévő nagybátonyi ta­nulóotthonba harminc tanuló került. Mindez igen megne­hezíti a salgótarjáni intézet egységes oktató-nevelő mun­káját, s természetesen a ta­nulók szociális. kulturális helyzetét is. Tekintettel arra, hogy a harmadik ötéves terv időszakában a tanuló-lét­szám további növekedésére számítunk, már most kellene a megoldás érdekében mun­kálkodnunk. Megyénk országgyűlési kép­viselője ezután az országos, illetve a megyei oktatási ta­nácsok munkájáról, majd a pályaválasztási tanács tevé­kenységéről szólott: — Sajnos megyénkre is jel­lemző, hogy leányaink a „di­vatos” szakmák iránt von­zódnak, fodrászok, női szabók, lót, azt a tanárt becsüli aki örül hazánk gyarapodásának, lelkesedik népünk felemelke­désén és a lelkesedés lángját fel tudja gyú |ani azok köre­ben, ahol dolgozik, az ifjú szívekben. Az ifjúság lelkese­dik a hősökért, a forradalmi tettekért — mondotta. * Cseterki Lajos nagy taps­sal fogadott beszéde után szót kértek Varga Pálné debreceni, Berta Mihály Pest, Halmágyi Istvánná Csongrád, Molnár György Szolnok, András Bé­la Szolnok, dr. Háklár Má­ria Fejér, Kaszás Imre Tolna, és Varga Gáborné Borsod me­gyei képviselők. Ezután ebéd­szünetet rendeltek el. Az ebédszünet után Pióker Ignác volt az első felszólaló. Ezu­tán Losonczi Pál, földműve­lésügyi miniszter kért szól. Az oktatási reform végrehaj­tásának, feladatainak vitájá­ban részt vett még Nagy Ká- rolyné Vas, Elek László Bé­kés, Schuchman Zoltán Nóg­rád, Mándics Mihály Bács, Molnár József Heves, Orosz Józsefné Fejér, dr. Pávai Zol­tán Győr, Varga Károly Só- mogy és dr. Petrik Gábor Csongrád megyei képviselők. kozmetikusok szeretnének lenni. Érettségizett fiatal­jaink egy része pedig inkább kényszernek tartja a szakma elsajátítását, sem mint hiva­tásnak- A mezőgazdasági szakmunkásképzést is megne­hezíti, hogy a fiatalok nem látnak benne vonzóerőt; nem tudják mennyi lesz a bérük — mert e szakmák bérezésé­nek megállapítása késik —, fognak-e annyit keresni, mint a „divatosabb” szak­mákban elhelyezkedő társaik. Schuchmann Zoltán foglalko­zott a szakmunkás tanulók tanulmányi eredményeivel s megállapította: sok a tenniva­ló, hiszen az ipari tanulók tanulmányi eredménye az elmúlt időkben visszaesett. Ezután kitért a megye felső­fokú oktatással kapcsolatos problémáira. — Talán az egyetlen megve a miénk, amely nem rendel­kezik felsőfokú oktatási in­tézménnyel. Ennek következ- fében az ipari szakember szükséglet kielégítése igen nagy erőfeszítéseket igényel. A középfokú gépipari tech­nikus-képzés és az ipar szakember igénye között nincs megfelelő összhang. A Falgó tarjám Gépipari Tech­nikumban végzettek tizenöt százaléka tanul tovább; 10 százaléka dolgozik technikus­ként, huszonöt százaléka dol­gozik fizikai munkásként Nógrádban, ötven százaléka pedig más megyében he­lyezkedik el. Helyesnek tar­tanánk, ha a meglévő közép­fokú technikumot felsőfokú, üzemmémökképző Intézmény- nyé szerveznék át. Szeretném megemlíteni azt is, hogy me­gyénk szénbányászatának szakmunkásszükséglete nem teszi lehetővé a nagybátonyi vájárintézet ilyen minőségben való kihasználását. Jelenlegi például hetvenöt vájártanu­lónk a várpalotai üzemnél kap majd munkát. Ezért ezt az intézetet olyan szakmun­kásképzésre kellene átszer­vezni, melyre megyénk ipará­nak a harmadik ötéves terv idején fokozottabban szüksé­ge lenne. Gondolkodni kelle­ne azon, hogy a nagybátonyi intézetet esetleg az építőipari szakmunkásképzés számára szervezzék át, és ott például épületgépész tanulókat is ké­pezzenek, melvben már ma is igen nagy a hiány megyénk­ben. — Bátran elmondhatom e helyen is — folytatta a kép­viselő —, hogy a szakmun­kástanuló intézeteink oktató, nevelő munkáját végző dolgo­zói! igyekeznek az oktatási re­formban lefektetettek alap­ján elvégezni mindennapi fá­radtságos munkájukat- Azon munkálkodnak, hogy az ezzel kapcsolatos rendeleteket, ha­tározatokat végrehajtsák és olyan szakembereket, szak­munkásokat neveljenek, akik megállják majd helyüket az élet minden területén. Az ok­tatási reform megerősítette a szakmunkásképzés helyzetét, növelte intézeteink tekintélyét, megszabta oktatási rendsze­rünkben elfoglalt helyét s a szakoktatásban dolgozó neve­lők jövőbeni feladatait is. — Befejezésül azt kérem, hogy kormányunk — a lehe­tőségek határán belül —, mielőbb oldja meg a peda­Mint ismeretes, a reform- törvény három alapelvet hangsúlyozott: az iskola és az elet kapcsolatának megerősí­tését, az oktatás korszerűsíté­sét, valamint a hatékony kommunista nevelés kibonta­kozását. Nos, ezeknek az el­veknek egyikét sem érte bírá­lat. Más dolog azonban, hogy azoknak az elgondolásoknak, gyakorlati intézkedéseknek egy része, amelyekkel e célok megvalósulását elérni véltük, nem váltották be minden vo­natkozásban a hozzájuk fűzött reményeket. Valóban igaz. hogy a gim­náziumi 5 plusz 1-es rend­szer keretében végzett szak­mai előképzés nem járt a várt sikerről, hiszen még a szak­mai minősítővizsgát tett fia- tatoknak is csupán elenyésző töredéke ment az érettségi után arra a pályára, amelynek ismereteit négy évig tanulta. Az is igaz, hogy a szakmun­kásképzés középfokra emelé- se — főleg az olyan mezőgaz­dasági szakmákban, amelyek­nek hagyományai sem voltak — korai, s erőnket meghaladó elképzelés volt. Nem bizonyult helyesnek továbbá a középfo­kú oktatás általánossá tételé­nek az az értelmezése, amely figyelmen kívül hagyta a ter­melőmunka melletti tovább­tanulást Mindebből azonban egyálta­lán nem következik — s ezt többen is hangsúlyozták az országgyűlésen —, hogy visz­sza kell kanyarodni a reform előtti állapotokhoz. A szak- középiskolákat nem azért ér­te bírálat, mert felesleges a középfokú szakmai képzés, hanem mert szűk keretek kö­zött, csupán egy szakmára ké­szítette elő — és általában nem jobban, mint az eddigi szakmunkásképzés. Továbbra is szükség van tehát közép­fokú szakmai oktatásra — sőt a középiskolák között növelni kell arányukat, részesedésü­ket —, de a szak máj, műsza­ki ismereteket nyújtó szakkö­zépiskoláknak szélesebb alapo­kon kell felépülniök, mint a szakmunkásképzésnek. A ha­gyományos szakmunkásképzést sem úgy értelmezzük, mint­ha az korszerűsítés nélkül A megye ifjúságának kö­rében is egyre népszerűbbek a kultúrált szórakozás új for­mái a szabadidő hasznos és célszerű eltöltését is szolgá­ló, úgynevezett szeszmentes délutánok, amelyeket földmű­vesszövetkezeti, vagy vendég­látóipari egységekben szer­veznek meg. Sajnos a megyé­ben a szeszmentes rendezvé­nyek hálózata nem bővült a kívánt mértékben. Jelenleg csupán három helyen műkö­dik társadalmi bizottság ál­tal irányítva: Salgótarján­ban a Karancs Szállóban és a gógusok régen várt fizetés­rendezését. Kérem ezt külö­nösen fiatal és pályájuk kez­detén álló kartársaim nevé­ben, akik nemcsak az iskola talai között, de azokon kívül is — néha eldugott ki ta­nyákban — végzik áldozatos oktató, nevelő munkájukat. Meggyőződésem, hogy peda­gógusaink lelkes és odaadó munkájukkal sokszorosan lógják viszonozni a velük való fokozottabb törődést, as anyagiakban is megnyilvá­nuló nagyobb megbecsülést. megfelelne az élet követel­ményeinek. Magasabb szintre kell emelni itt is az oktatást és a nevelést, s ami szintén fontos: be kell kapcsolni ezt az iskolatípust is — miként a reformtörvény és a mostani miniszteri jelentés is hangsú­lyozta — oktatási rendszerünk vérkeringésébe. Kielégítőnek mondható például az általános iskolai oktatás és nevelés reformja, hiszen a tananyag lényegesen korszerűsödött, , egyre job­ban építenek az életkori sa­játosságokra, színesebbek, ta- nulhatóbhak lettek a tanköny­vek, s a politechnikai oktatás is mind jobban a helyes vá­gányra kerül. Milyen következtetések Bdódnak? Mindenekelőtt az, hogy nincs ok a megtorpanás­ra, a tétlenségre, s különösen nincs ok a reform valamiféle általános felülvizsgálatára A* iskola és az élet kapcsolatának elmélyítése nem csupán nem vált időszerűtlenné, de mind égetőbb és fontosabb feladat lesz. Ez a kapcsolat eddig gyakran formális volt: meg­elégedtünk azzal, hogy a tan­anyagot az élethez igazítottuk, s a diákokat bevittük a gyá­rakba, a tanműhelyekbe. Ép­pen a gimnáziumok gyakorlati oktatásának fogyatékosságai mutaják, hogy ezen tovább kell lépnünk, s az életnek, ko­runk és társadalmunk igényel­nek megértése, megszívlelése nagyon fontos. Az iskolának minden porcikájában korsze­rűnek kell lenni — tehát vál­toznia kelL Bizonyosan tudjuk, hogy változtatásokra később is le­het számítani. A fejlődés, a változás, valamint az észlelt hibák és fogyatékosságok előtt nem csukhatjuk be a szemün­ket és helytelen lenne, ha valamiféle hamis stabilizáció, illúzió kedvéért úgy tennénk, mintha az iskolareform min­den vonatkozásában megtalál­tuk volna már a legjobb meg­oldásokat. Csakhogy korunk szocialista iskoláját senki sem fedezheti fel csak úgy egyszerűen, azt magunknak kell — nehézségek, sőt téve­dések árán is kimunkálnunk. Salgó Étteremben, valamint Bercelen, az fmsz eszpresszó­ban. A tervezett helyeken (Pásztó, B.gyarmat. Nagybá- tony) eddig még nem sike­rült megszervezni hasonló rendezvényeket. Szécsényben és Rétságon ugyancsak hiá­nyoznak a feltételek. Időnként már több helységben tartottak szeszmentes rendezvényt, de ez nem vált folyamatossá, rendszeressé. A szervezési gondokon kívül nehéz fel­adat a szeszmentes délutánok színvonalas kulturális prog­rammal való megtöltése. §chnehmann Zoltán felszólalás» A* oktatásügy vitája kapcsán A fiatalok kulturáltabb szórakozása érdekében

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom