Nógrád. 1965. november (21. évfolyam. 262-285. szám)
1965-11-11 / 269. szám
4 NrtGRÄD 1965. november 11. csütörtök. MM Nem akarok lemaradni!" A% öblösfireggyári szocialista brigádvezetők művelődési tanácskozása Lehet, hogy nem értünk el nagy eredményt, de az biztos, hogy ezelőtt egykét évvel az exportraktárba nemigen lehetett úgy bejönni, hogy ott harsány veszekedés ne lett volna — most pedig hónapok óta nem volt egyetlen összezördülés sem, és azóta a munkánk minősége is javult. Mindez annak köszönhető, hogy három szocialista címért küzdő brigád alakult nálunk... — A négyszáz szocialista brigádtag közül soknak nincs meg a nyolc általánosa. És nemcsak az idősebbeknek, de a fiatalabbaknak sem. Ha már művelődésről van szó, akkor elsősorban az alapokat szerezze meg minden szocialista brigádtag! — Egyetértek az előttem felszólaló elvtárssal. Nekem sincs meg a nyolc általánosom. .. Az úgy volt, hogy jelentkeztem, a hetedikből vizsgáztam is, de azután nem bírtam tovább csinálni, mert két műszakba járok, és nem mindig tudtam cserélni. Meg aztán■' egy értekezleten jánl- kozott két műszaki elvtárs, hogy segít nekem a tanulásban. Mikor kerestem őket, sohasem értek rá. — Bangó elvtársnak igaza van. Csak ott téved, hogy a saját tanulását kötelességnek fogta föl. Az nem kötelesség, hanem egyéni érdek. Műveltebb, iskolázottabb ember mindig jobban, ésszerűbben dolgozik... Ezért nem helyeslem, hogy a nyáron a szak- szervezeti bizottság nem javasolt mindenkit, aki középiskolába jelentkezett. — Valóban nem javasoltunk mindenkit. Mégpedig azért, mert az elmúlt években tapasztaltuk: sokan csak azért mennek estire, hogy több legyen a szabadságuk, kérhessék az állandó délelőttös műszakot és egy-két osztály elvégzése után követelhessék: helyezzük őket „a képességüknek megfelelő beosztásba.” Az ilyen fiatalok nem veszik észre, hogy a nagyobb műveltség mire való. — A tanulás után én egy másik dolgot említenék: A szocialista vállalásokban foglalkozunk a brigád fiatal tagjainak magaviseletével, öltözködésével. .. Nem tudom, ki hogyan van vele, de én nagyon ízléstelennek és erkölcstelennek találom ezeket a mai táncokat. Miért ne lehetne arra szoktatni ezeket a fiatalokat, hogy a nyugat majmo- lása helyett megszeressék az olyan magyaros táncokat, mint a csárdás, a tangó, a keringő... Engem ismernek 1 az elvtársak, aki meg esetleg nem, az is láthatja rajtam, hogy már fiatalnak nem vagyok mondható... Ezt csak azért mondom, mert én még emlékszem arra az időre, mikor például itt az üveggyári művelődési otthonban más táncokat jártak, mint a twiszt és a hasonlók. Ha viszont azt az oldalát nézzük, hogy vajon melyik az erkölcstelenebb: a tangó-e, ahol össze kell simulni, vagy a twiszt, ahol a partnerek meg sem érintik egymást, akkor szerintem nem nehéz szavazni. .. Minden táncot lehet ízlésesen, vagy ízléstelenül táncolni. .. és táncoltak ízléstelenül ezelőtt húsz évvel is, meg táncolnak úgy ma is! — Én olyan dolgot említenék, ami talán nem ide való, mert nincs nagy jelentősége. Szerintem a szocialista brigádok klubján belül csinálni kellene egy asszonyok klubját is, ahol délutánonként összejönnénk és varrogatás közben elbeszélgetnénk különböző témákról... Mert az a helyzet, hogy a családanyáknak a napi munka mellett nem nagyon jut idejük társaséletet élni. Pedig haladni kell a fejlődéssel, meri nálunk is például mind a két gyerek tanul, a férjem is, csak én nem tehetem meg, mert akkor ki tartja egybe és rendben a családot... És nem akarok nagyon lemaradni, nem akarom, hogy a gyerekem pár év múlva azt mondja: „te ehhez nem értesz, anyu!” — Nagyon egyetértek az előttem felszólaló elvtársnővel. Nekünk, akik vállaltuk, hogy próbálunk méltók lenni a szocialista elnevezéshez — segítenünk, tanítanunk kell egymást. Aki többet tud, az ne hivalkodjék vele, hanem adja át tudását a társainak! Mindehhez szervezettség, előre tervezés is kell. Ezért találom nagyon értelmesnek, hogy a művelődési otthon ide hívott bennünket, megbeszélni a problémákat. Szellemi erőpróba■ munkásifjak között fl lenti szemelvények 1 a Salgótarjáni öblösüveggyár napokban megtartott szocialista brigádvezetői megbeszéléséről valók, ahol a brigádmozgalom hármas jelszava második és harmadik részének problémáiról folyt szó. Az értekezlet résztvevői a következő eredményekre jutottak: Minden üzemrész kulturális patronálót választ magának a művelődési otthon vezetői közül. E patronálok jártassága és gyakorlata révén színesebbé, szervezettebbé lehet tenni a brigádok művelődési vállalásait, ilyen módon a vállalások teljesítését is biztosítani lehet Jó lesz, ha a művelődési otthon létrehozza a szocialista brigádok klubját, ahol a legkülönbözőbb közérdekű problémákat időről időre megbeszélhetik. Minden szervezett programot más és más szocialista brigád rendez meg, ahová meghívják a többieket is, de szívesen látják mindazokat akik eddig még nem kapcsolódtak be a mozgalomba. Ez év december 11-én megrendezik a szocialista brigádok első ismerkedési estjét. örvendetes, hogy a művelődési otthon összeállította és sokszorosította azokat a helyi rendezvényeket és egyéb művelődési lehetőségeket: a brigádok és brigádtagok tisztán látják, önművelésükhöz milyen segítséget kaphatnak. Általános volt a vélemény, hogy a szocialista brigádmozgalom meggyökerezése után, az eddigi — főleg termelési — eredmények birtokában, most már a „Szocialista módon dolgozni, élni, tanulni!” jelszó mindhárom részének egyenlő súlyúnak kell lennie. Kunszabó Ferenc Két csapat, négy-négy ember izgalmas küzdelmét figyeli a közönség. Az utolsó kérdések következnek ■ Kinek ítélték 1965-ben az irodalmi Nobel-díjat? Az idei moszkvai filmfesztiválon nagydíjat nyert magyar film kinek a regényéből készült? Néhány másodperces feszült csend után elhangzanak a válaszok: Solohov, illetve Sánta Ferenc: Húsz óra. Mindkét válasz helyes, a zsűri tagjai izgatottan számolják a pontszámokat. Mindkét csapat egyformán 31 pontot szerzett. A döntés a lehető legigazságosabb: nincs vesztes, a csapatok minden tagja könyvjutalomban részesül. Felhangzik a közönség — barátok, munkatársak és szobatársak — vastapsa, amely a jól felkészült versenyzőket köszönti. Mindennek az Acélárugyári Munkásszálló otthonosan berendezett társalgójában voltam tanúja, ahol a művelődési ház könyvtára irodalmi vetélkedőt rendezett a szálló, valamint a környék lakói részére. A vetélkedő után a zsűriasztal színpadi díszletté alakult; a Petőfi Színjátszó Szakkör bemutatta Robert Merle: Sisyphus és a halál című egyfelvonásos színművét. A színjátszók is osztatlan sikert arattak. — Művelődési házunk és a szálló között nagyon jó a kapcsolat — mondta Illés Pál a kulturális intézmény igazgató helyettese, miközben az est sikeréről beszélgettünk. — Az a célunk, hogy a rendelkezésünkre álló eszközökkel segítsük a szálló lakóinak művelődését, önképzését. Egy jelentkező igényt szeretnénk ezzel kielégíteni. hiszen amint a mai rendezvényünk is bizonyítja, ebben az épületben a kultúra is otthonra talált. Szavait Angyal Mihálynak a szálló gondnokának, valamint a körülöttünk ülő házigazdáknak helyeslő fejtJo- lintása kíséri. — Két délutánt szántak a felkészülésre a gyerekek — szól valaki. — Legközelebb nehezebb kérdések is lehetnek. Jó lenne történelemből is hasonló vetélkedőt szervezni — toldja meg egy másik. A kívánságok bekerülnek Illés Pál jegyzetfüzetébe. Elbúcsúzunk. A helybeliek szobáikba, a vendégek hazafelé indulnak. Hangulatos, szép este volt. Félszáz munkásember találkozása az irodalommal. Önkéntelenül is felvetődik a kérdés: Máshol, a megye és a város többi munkásszállójában miért nem lehet hasonlót rendezni? Csupán valamely másik művelődési otthon segíteniakará- sára lenne szükség. Amint a fenti példa bizonyítja a jelentéktelen anyagi áldozat bú- sásan megtérül. Csongrádi Béla Hajó« és hídroncsok a hullámsírban I. Cotovanov dokumcntum-resténue fordította: Pető’ A\ibló> bukasa 1. A titkos társaság Kellemes időt hozott 1940 tavasza Moszkvára. Anatolijt azonban ez a tavasz nagyon meggyötörte. Gyermekkorára gondolt. Mikor tizenegy éves volt, kispaposkodott, tizennégy éves korában viszont felvételi kérelmet adott be a Komszomolhoz. Felvették. Mindössze arra kérték, hogy javítson néhány osztályzatán. Megígérte, és ki is javította a jegyeit. Tíz év múlva így beszélt magáról: „16—17 éves koromig fanatikus hívő voltam”. Hát igen, a gyermekek szeretnek titkolózni. Istenhívő volt, ám a Komszomol elől leplezte ezt. Pedig az efajta titkok már mások, mint gyermekkori titkok. Ilyen kérdésekben nincs helye a játéknak, a lelkiismeret nem játékszer. Ha az ember elleplez valamit, akkor ez azt jelenti, hogy fél. Így barátkozott meg Anatolij a félelemmel. És ez a barátság egész életére szólt. Aztán 1935-ben felbukkant a Társaság. Terebélyes, komoly neve volt: „Moszkvai megújhódó hittudományi társaság az orosz görögkeleti apostoli pravoszláv egyház hierarchikus klérusának kép- zésére”. Így ment illegalitásba a 18 éves Anatolij Prohorov, a moszkvai Komintern kerület 184. iskolájának tizedik osztályos tanulója. Mert a társaság, természetszerűleg, illegálisan működött, fedőnevekkel. Anatolij a Jezsuita fedőnevet kapta. Az illegális társaság feje Valentyin Grigorjev, az egyszerű sofőr, régebben pap, Vegyenszkij metropolita bizalmi embere volt. Valentyin kapcsolatainak finom, csak kevesek előtt ismert szálai a moszkvai egyházmegyéig nyúltak, egészen Szmirnov atyáig, sőt még azon túl is, odáig, ahol a „nagy politikát” csinálták, ahol terveket szőttek arról, hogyan szervezzék be az ifjúságot az egyház kebelébe. Hiszen ez a legfontosabb, ez a jövő.., Az első közös összejövetel alkalmával két pontból álló szervezeti szabályzatot fogadtak el, egyhangúlag. Első pont: a társaság tagja lehet, nemre való tekintet nélkül, minden vallásos hitű pravoszláv, aki célját világosan és határozottan ismeri. A második pont szerint a társaság jelszava: Krisztusért — mindhalálig! A társaság céljával mind egyet értettek: a jelenlegi egyház istenellenes, úgy táncol, ahogy a bolsevikok fütyülnek. Fokozatosan íel kell tehát építeni az igazi pravoszláv egyházat. Grigorjev csak a háttérben mozgott és mozgatott. Maga Anatolij — őszintén szólva —* pedig nem sokat értett meg a társaság elgondolásaiból. Jellemzésére csak annyit, hogy például Dolores Ibar- ruriról csak annyit tudott, hogy ateista és Einsteinről, hogy zsidó. 1940 telén Anatolij Prohorov már a 131. sz. tüzérezred létszámához tartozott, amely ezred a Breszt délkeleti határán lévő iparvároskában állomásozott; a fiú mitsem sejtett arról, hogy a társaság egy része időközben lebukott. Midőn elutazott Moszkvából, a moszkvai Proletár kerület sorozóbizottságánál talán éppen ugyanabban az órában jól megtermett, szőkehajú legény jelentkezett, behívólevelén ezzel a névvel: Alekszandr Roscsin. Egykorú volt Anatolijjal, tavasszal járták ki mindketten a tizedik osztályt. Az élet mint tiszta papírlap állt előttük. És huszonnégy év elmúltával egy szürke Volgában találkoztak össze. Az autó a Jaroszláv-i úton száguldott végig velük. .. De ne vágjunk a történtek elébe. 1941. június 20-án, pénteken Anatolij influenzában megbetegedett Ezt az eseBudafokon, a híres Kutyavilla csárdánál megkezdték egy 1200 tonna súlyú, a második világháborúban elsüllyedt uszály kiemelését Két évtized során több mint 700 köbméter iszap rakódott az uszály testére, s ezt most magasnyomású vízzel lövik le róla. A hordaléktól megtisztított uszályt a József Attila úszódaru emeli majd a partra, ott lángvágókkal darabolják fel, majd beolvasztják. — Ez a hajótest csak egy része annak a nagyméretű munkának, amelyet nyolcéves program keretében kivárnunk megvalósítani — mondja Sarlós Béla aVIZIBER főmérnöke. — A Duna, Tisza és más folyóink mélyén még napjainkban is ezer tonna számra hevernek különböző hídroncsok, elsüllyedt hajótestek, amelyeknek felderítése és el- távolítása a hajózás szempontjából elengedhetetlenül szükséges. A programunkban szereplő roncskiemelések méretére jellemző, hogy a több tízezer tonnányi kő és betonményt nem őrizte volna meg emlékezetében, ha a vasárnap nem találja a 131. sz. tüzérezred kórházában. Éjjel repülőgépek dübörgésére ébredt Csörömpöltek az ablaküvegek. Nem gyújtott vil- linyt, gyorsan felhúzta nadrágját és kiment a folyosóra. Abból, ahogy az egészség- ügyiek sürögtek-forogtak, rádöbbent: valami komoly do-* log történhetett. Egy ismerős felcser rohant el mellette: — Kitört a háború — mondta futtában. A korareggeli utca kiáltásoktól volt hangos és szaladgáló emberekkel teli. Senki se törődött Anatolijjal. A fiúnak szörnyű érzése támadt Arra nem is gondolt, hogy elpusztulhat. Talán életében először azt a vágyat érezte, hogy jó volna együtt lenni valakivel, akiből erőt meríthetne. Még nem kelt fel a nap, de nyugat felől piroslott az ég. A laktanyában senkit sem talált A távolból ágyúdörgés hallatszott Anatolij kirohant a laktanyából. Három lovat pillantott meg az istálló homályában. Nagynehezen felmászott az egyikre, még a nyerget se tette fel. Dél felé utolérte az ütegét. Kovel felé mentek. Ágyúk zúgása követte őket. — Hová megyünk? — kérdezte Anatolijt a második lö- veg irányzója, Vaszja Sztol- jarov. — Hallod-e, hova megyünk? — Ahová visznek — felelt dühösen Anatolij. — Minél messzebbre a fronttól, annál jobb. anyag mellett mintegy húszezer tonna vasanyagot hoznak felszínre. Idén a budapesti Déli-ösz- szekötő-híd környékén tisztítják meg a medret a roncsoktól, s körülbelül négyszáz tonna vasanyagot emelnek ki. Dunaföldvárott szintén nagyarányú munkák kezdődtek; itt 600 tonna hídroncs fekszik még a vízben. A jövő évi tervben a többi között különösen jelentős munkák szerepelnek a Dráva szakaszán. A barcsi felrobbantott vasúti híd helyén mintegy 400 tonna hídroncsot kell kiemelni. Zalátánál ugyancsak körülbelül 450 tonna vasanyagot nyernek a folyóból, Dráva- szabölcsön pedig mintegy 170 tonna vasszerkezet kiemelése vár a búvárokra, darusokra. A Tiszán szintén sok hídroncs szennyezi még a medret, veszélyezteti a hajózás biztonságát Most folynak a munkák a régi Szeged-makói hídnál, amelyet annak idején az 1860-as években azEif- fel-cég épített. A hídépítés irodalma szerint nemcsak magyarországi, de európai viszonylatban is ez volt az első keszonos híd. A munkákhoz szükséges öntöttvas tüb- bingeket Glasgowban gyártották, s ezek alkották tulajdonképpen a híd pilléreit Abban az időben ugyanis még nem volt cement, s a vas- tübbingeket úgynevezett san- tori földdel töltötték meg, amelynek a cementhez hasonló tulajdonságai vannak. B hídroncs egyébként mintegy 600 tonna vasanyagot szolgáltat majd, s ezenkívül körülbelül 4800 tonna követ termelnek ki a Tiszából. Még mindig több kisebb-na- gyobb hajó, uszály és egyéb vízijármű hever a folyókban, mind vastagabb iszapréteggel borított hullámsírban. Az eddigi felmérések szerint csupán a Dunán még körülbelül 25 hajó vár kiemelésre. A következőkben felszínre hozzák Faj sznál a „Dömös” gőzöst, amely annak idején — az 50-es évek elején — kóbor aknára szaladt, Paks* nál pedig a „Bácska” őma- szád hajót emelik ki, amelyet még az első világháborúban süllyesztettek el. Mohács alatt, Kölkednél 80 tonnás lősze- res uszályt, Véneknél az „Árpád” és a „Hegyalja” gőzösök roncsait kell kiemelni. Az utóbbi szintén még az első világháborúban lelte halálát a hullámsírban. N. JU Jótékonyság (folytatjuk) — öt gyermekes családapa vagyok. Adakozzon, hogy nagyobb kocsit vehessek. (Stern karikatúrája)
