Nógrád. 1965. november (21. évfolyam. 262-285. szám)

1965-11-30 / 285. szám

NOr.nAn 1965. november 6o lm/M 3 i\od< a balesetek száma ^ncs *e'e^s l A nők — Laza a technológiai fegyelem — Hiányos az irányító és ellenőrző munka Nyilatkozik a Kerületi Bányamííszaki Felügyelőség főmérnöke A nógrádi bányákban az utóbbi időben növekedett a balesetek szama. Ezzel kap csolatban felkerestük a Ke­rületi Bányaműszaki Felügyelőséget, ahol Kozma Miklós főmérnök válaszolt kérdésein kre. — Hogyan értékeli a KBF a nógrádi bányák jelenlegi baleseti helyzetét? Miben lát­ja az okát, hogy az idén sok volt a baleset? A Nógrádi Szénbányásza­ti Tröszt bányaüzemeinél a három napon túl gyógyuló üzemi balesetek gyakorisága mind az ötéves átlaghoz, mind a tavalyi eredményekhez ké­pest csaknem 12 százalékkal növekedett. A halálos bal­esetek száma jelentősen csök­kent, azonban a súlyos és életveszélyesek száma nem. Az egy balesetre eső beteg- műszakok száma, mintegy 15 százalékkal növekedett. Nem megnyugtató, hogy a három napon túl gyógyuló üzemi bal­esetek időtartama 24—25 mun­kanap. Ez veszteséget jelent a sérülésen túl a családnak és nem utolsó sorban az üzem­nek, a népgazdaságnak is. Az okokat vizsgálva na­gyon sok tényezőre, körül­ményre lehet következtetni. A bányatérségek állapota nem indokolja az üzemi balese­tek szaporodását. Fejlődés van a szellőztetésben, valamint a műszaki fejlesztésben is. A baleseteket inkább az egyen­letes termelés hiánya, a havi, negyedévi és éwégi kapko­dás idézi elő. Sok dolgozó és műszaki vezető a roham­munka idején, a minden áron való termelést helyezi előtér­be a biztonságos munkakö­rülményekkel szemben. A nógrádi bányaüzemek többségében nem kielégitő a műszaki felügyelet irányító és ellenőrző tevékenysége, ami visszavezethető egyrészt a szabályzatok nem megfelelő ismeretére, másrészt a túl­zott önbizalomra, vakmerőség­re, gondatlanságra, helytelen szemléletre. Tapasztalható az is, hogy az új munkamódsze­rek alkalmazásánál, a mű­szaki fejlesztéskor hiányzik az előkészítés a tárgyi és sze­mélyi feltételek biztosítósa. A dolgozók felkészítése a ve­zetők részéről nem kielégítő, ami ugyancsak befolyásolhat­ja az üzemi balesetek alaku­lását. Mindez szintén a mű­szaki vezetés színvonalára, vezethető vissza. — Milyen a bányákban a munka- és technológiai fe­gyelem? Milyen hatása van ennek a baleseti mutatókra? Mit tükröznek a jegyzőköny­vek? — A bányaüzemekben a technológiai fegyelem nem kielégítő. Ezért a bányaható­sági dolgozók többször ideig­lenesen, vagy véglegesen munkahelyeket leállítanak. A balesetvizsgálati jegyzőköny­vekből is megállapítható, hogy számos esetben a tech­nológiai fegyelem hiánya a baleset oka. Ilyen többségé­ben a tömegtermelő munka­helyeken fordul elő. Például az omlasztást nem végzik időben, nem megfelelően ke­zelik a főtét, a megengedett­nél nagyobb szabad felülete­ket nyitnak, a biztosító szer­kezeteket előírástól eltérően építik be és alkalmazzák. Mindez a felügyelet nem ki­elégítő irányító és ellenőr­ző tevékenységére vezethető vissza. A dolgozók a bizton­sági, a technológiai előírá­sokat sok esetben nem sajá­títják el, illetve el sem ol­vassák. A statisztikából meg­állapítható, hogy sok eset­ben a sérült gondatlansága okozza a balesetet. — A megelőző propaganda, a balesetvédelmi oktatás elég hatékony-e? — A megelőző propaganda, a balesetelhárítási oktatás a nógrádi bányaüzemekben nem kielégítő, színvonala ala­csony. Az oktatás nem elég élő, azt nem kellő felké­szültségű ég gyakorlatú dol­gozókra bízzák. Felolvasott brosúra nem köti le a dol­gozók figyelmét. A jövőben a balesetelhárí­tási oktatást jobban felkészült műszaki dolgozóknak kell tar­tani, akik a témakörökön be­lül a bányaüzem életéből vett példákkal támasztják alá az elvi előírásokat. Célszerű vol­na több filmvetítés is. De jó lenne a felvilágosító mun­kával a jelenlegi helytelen szemléletet megváltoztatni. Az irányítás és ellenőrzés követ­kezetességével, a fegyelem megtartásával pedig biztosí­tani az üzemi rendet. — A propaganda önmagá­ban kevés. Sokszor felelös- ségrevonásra is szükség van. Hogyan él ezzel a lehetőség­gel a felügyelőség? — A bányahatóság dolgozói megtilthatják a termelést a veszélyeztetett munkahelyen, pénzbírságot szabhatnak • ki Az idén megjelent módosí­tott biztonsági előírások ha­tályba lépésével türelmi idő­re, felvilágosító munkára is szükség volt. A dolgozók hoz­záállása a biztonsági előírá­sok megismerésében nem ki­elégítő, pedig a türelmi idő sem lehet végtelen és a jö­vőben adminisztratív intéz­kedésekre is sor kerül. — Miben kellene javítani? Milyen feladatokat lehetne meghatározni a jövőre vonat­kozólag a balesetek csökken­tése érdekében? — A jövőt illetően felügye­lőségünk a következőkben lát­ja a baleseti helyzet javulá­sának módját: Ha a társa­dalmi szervek az üzemek ve­zetőivel közösen, felvilágosító munkával a helyes szemlé­let kialakítására törekednek, és mindenkivel megértetik: a gazdaságos termelés a biz­tonságos termeléssel azonos követelmény. A biztonsági előírások megismerését a bal­eseti oktatás keretén belül napirenden tartják. A mű­szaki felügyelet irányító és ellenőrző tevékenységét kö­vetkezetesebb és megfontol­tabb munkával javítják. Az új munkamódszerek beveze­tésénél, műszaki fejlesztésnél a tárgyi és személyi feltéte­leket előzetesen biztosítják. A bányaüzemi vezetés szín­vonalát az előírások min­denkori betartásával és be­tartatásával javítják — fejez­te be Kozma Miklós, a KBF főmérnöke. B. J. Ki vezeti a szövetkezetei? A hugyagi termelőszövet­kezet egyik brigádveze- tójével beszélgettünk arról, hogy milyen tapasztalatokat szerzett az elmúlt években. Véleményének az volt a lé­nyege, hogy az állami gazda­ságokban könnyebben lehet dolgozni, mert ott, amit a ve­zetőség elhatároz, azt utasítás- szérűén végrehajtják az em­berek. A tsz-ben pedig töb­ben próbálnak beleszólni ab­ba, hogy mi történjen. Megjegyzésével nincs egye­dül. Szövetkezeti elnök, mező­gazdász is akad, aki azt vall­ja: az az elv, mely szerint a szövetkezet tagsága a szövet­kezet gazdája, papíron helyes, de a gyakorlatban ebből sok nehézség és zavar származik, Ezt a súlyos tévedést „szak­szerű ' érvekkel ii alátámaszt­ják. Szerintük a szövetkezeti nagyüzemben mór olyan kor­szerű termelési eljárások, üzemszervezési módszerek ér­vényesülnek, amelyeket az egyszerű tagok nem ismernek. Ezért nem is tudnak beleszól­ni abba; mit, milyen módon helyes megtenni. Az említett brigádvezető szerint is a szö­vetkezeti tagok nem elég ön­tudatosak, nem elég fejlettek, iki-kí csak a saját érdekét te­kinti, saját magával törődik. Az (gy gondolkodók a sző- vetkezeti tagokkal csak mini munkaerővel számolnak a kö­zös gazdaságban, Olyan em­bereknek tekintik őket, akik­nek egyedüli feladata, a mun­kára kiadott utasításokat vég­rehajtani, amikor több a mun­ka többet, amikor kevesebb, kevesebbet dolgozni. Ügy is az számít csak — vélekedik az ilyen vezető —, hogy mit osztanak, „Ha az év végén kiderül, hogy rendes jövede­lem jut mindenkinek, aki részt vett a közös munkában, akkor rendben is van minden, nem lehet egy szava sem senkinek”. Az igaz. hogy a megfelelő jövedelem — amely a gondta­lanabb megélhetést nyújt­ja —-, minden ember számára elsőrendűen fontos. Mtt ér a sok beszéd, ha a végén az embernek üresen marad a zsebe? Igen ám, de tartósan jól gazdálkodni egy szövetke­zetben, s ennek következtében tartósan nagy jövedelmet osz­tani csak akkor lehet, ha az egész tagság — élve a szövet­kezeti gazda jogaival — egy­mással és a vezetőséggel jó egyetértésben gazdálkodik, A megyében ven szövetkezet, amelynek példája azt bizo­nyítja, hogy ideiglenesen a tagságtói elszakadt vezetőség is tudott valamit produkálni, amikor a forintról volt szó. Különböző ügyeskedésekkel, bizonyos pénzügyi lehetőségek megragadásával valóban osz­tottak. Jó hírük keletkezett, S egyszercsak mégis baj tör­tént. A gazdálkodás eredmé­nyei nem javultak, s a fel­tornászott pénzügyi mutatók romlottak, a szövetkezet vis­szaesett. Sümegi János a szécsény: termelőszövetkezet elnöke azt vallja: a szövetkezet fő ere­je abban van, hogy azt az alapvető és helyes igazságot igyekszik érvényesíteni, mely szerint a szövetkezet gazdája a tagság. Sok gondon nehézsé­gen lettek úrrá a kezdeti években a szövetkezeti tagok. Ezernyi tettük cselekedetük igazolta: magukénak érzik a szövetkezetei. Elég az idei esztendőre utalni. Sok termé­szeti csapás érte a szécsényi községeket. Árvíz, belvíz súj­totta a nagyüzemet. A gya­kori esőzések miatt hihetetle­nül nagy erőfeszítések árán tudták betakarítani a kalászo­sokat. Az őszi munkák idő­szakában, amikor mégannyi dolgos kéz is kevés lett vol­na —, hideggel, esővel, sár­ral dacolva fáradoztak a ter­més biztonságba helyezéséért, a jövő esztendei kenyérért. Nem szavakkal, tettekkel bi- zonyították a tagok, hogy a szövetkezeti közösség boldo­gulása a sajat egyéni boldogu­lásuk forrása. Győri Jánossal, az egye­sült karancssági termelőszö­vetkezet elnökével beszélget­tünk: mi az éltetője a közös gazdaságnak. Ö az egész éven szorgalmasan dolgozó, nagy­számú asszonytagokat nevezte meg, Homokterenyén, Nád- ujfaluban a szocialista asz- szonybrigádrói mondják mind­ezeket. Ami a személyeket, az embereket illeti, lehet vita. Csak egy a vitathatatlan: a szövetkezeti gazdaság, a szö­vetkezeti élet legfőbb letéte­ményese a tagság. Aki erről megfeledkezik, hibás útra té­ved: előbb, utóbb elveszti a talait a lába alól. A szövetkezeten belül, ** vagy a szövetkezeten kívül megszülető intézkedé­sek C6ak akkor érhetik el cél­jukat, ha abból indulnak ki: a tsz gazdája a tagság. Még ak­kor is igaz ez, ha találkozni a tagok között felelőtlen embe­rekkel. Mert Hugyagon, Szé- esényben. Karanesságon, meg másutt is vannak olyanok, akik csak a maguk érdekét nézik, akik a közös vagyont nem becsülik, akik a nagy Tudvalevő, hogy a GELKA kis Skoda-furgonja naponta legalább húsz olyan családot látogat meg, ahol a TV-ké- szülékket valami baj van. A kocsi szállította szerelők hol jól, hol rosszul, de nagy ál­talánosságban megjavítják a készüléket, amiért a csalá­dok örömüket is kifejezik. Ha pedig nem érkeznek meg a szerelők, akkor ... No, de mi történik akkor, ha teszem fel a GELKA szo­rul szerelésre? Kit szidjon a gépkocsivezető, a szerelő, ha elakad az úton, s napo­kig nincs senki, aki segítene rajtuk? Ellenpólusként viszont szidják őket, mert a beígért időre nem jutnak el a csalá­dok — ebben az esetben most már százaihoz. Történt ugyan­is, hogy a GELKA kis fur­gonja még csütörtökön dél­után „lerobbant” Karancsal- ja és Salgótarján között. S.O.S. jobbra is meg balra is. Először az AKÖV, később az ÉMÁSZ majd az Építőipari Vállalat. Segítség csak az építőktől érkezett: a darus- kocsi és vezetője. Az viszont nem alkalmas a vontatásra. A kis kocsi maradt a he­lyén. Hiába volt a gépkocsi­vezető mindennapos kínlódá­sa, nem bírta megjavítani. Hétfőn már a rendőrség­nek is feltűnt a GELKA ko­csija. Érdekes. Egyetlen te­lefon. Az AKÖV azonnal segített. Talán bevontatták a jobb sorsra érdemes kis ko­csit. | De hogy ki a felelős azért, j hogy egy autó amelyik ép­pen a lakosság szolgálatában levekenykedik — napokig az útszélén all, nem lehet meg­állapítani. Az AKÖV nem hi­vatott az autómentésre. Az EMÁSZ nem tudott segíteni. Az építőipar nyújtotta először segítő jobbját, de a darus- kocsi nem tudta bevontatni a kis „jószágot”. A TV elő­fizetők pedig szidják a GEL- KA-t, mert nem jelent meg a megadott időben, a GEL­KA pedig mit tehet? Kit szid­jon. KI a felelős azért, hogy a javító kocsija napokig az útszélén rostokoit. várva a szervizt, hogy valaki megja­vítsa. Nincs felelős, az biztos. De jó lenne tisztázni, hogy egyál­talán a megyében kire tar­tozik az autómentés. Már csak azért is, mert a rendőrség egyetlen telefonjára — hivat­kozva a társadalmi tulajdon védelmére — az AKÖV azon­nal tudott intézkedni. — So — kongresszusuk előtt írta: Ortutay Zsuzsa, a Magya, Nők Országos Tanácsának titkára munkák közben cserbenhagy­ják társaikat. Nem mindenki egyforma, nem mindenki érti meg azt, hogy a közös úton csak együttes erővel boldo­gulhatnak. Ez igaz. Azonban az elmúlt évek eseményei azt bizonyítják, hogy a szövetke­zeteken belül rendszeresen nő a közösségért áldozatkészen dolgozó, a szövetkezés igaz értelmét felfogó emberek tá­bora, s csökken azoké, akik tessék-lássék vesznek részt a közös munkában. Ez egyben válasz arra a megjegyzésre is, hogy a „sző- vetkezeti tagok csak maguk­kal törődnek”. Ez így nem igaz. Az élet ezernyi cáfolat­tal szolgái az ilyen általáno­sító kijelentésre, s ugyanak­kor azt is mutatja, hogy az ember változik, alakul, for­málódik a gondolkodásmódja. S ha a körülmények megfele­lőek, akkor a szövetkezés szá­mára, az emberi együttélés számára kedvező irányban változik meg, Ha azt tapasz­talja. hogy a mondott szó és a tettek nem azonosak, akkor egy ideig küzd a helytelen gyakorlat ellen, s később eset­leg kedvét vészt!, elfásul. Ér­vényes ez arra a megállapí­tásra is, hogy a tagság a sző vetkezet gazdája. Nem elég ezt csak mondani a szövetke­zeti közösségben, A tetteknek, a cselekedeteknek Is igazol- niok kell: valóban ezt tartja szem előtt mindenki, akinek a szövetkezethez köze van. vagy a «••«vetkezettel dolga van Cegitik ezt azok a párt- és kormányhatároza­tok, amelyek hazánk szövet­kezeteinek életét szabályoz­zák, befolyásolják, módot, le­hetőséget adnak ahhoz, hogy minden szövetkezetben gazda ként érezhesse magát a tag ság. A nőkongresszust előkészítő — tavasz óta tartó — tanács­kozások lezárultak. A ter­melőszövetkezeti nőbizottsá­gok. községi, városi, járási nő­tanácsok újjáválasztását mint­egy összefoglalták az október­novemberben megtartott kül- döttváiasztó gyűlések. Eddig, ha valaki azt kér­dezte tőlem, hogyan vesznek részt a magyar nők a köz­életben, válaszul a társadal­mi, politikai, gazdasági, kul­turális vezető helyeket be­töltő nők jelentős számát so­roltam. A tanácskozások ar­ról győztek meg, hogy a nő közéleti szerepe sokkal na­gyobb ennél: sok közügyek­ről alkotott vélemény, javas­lat hangzott el, gondosan elemzett feladatokról és a társadalomért végzett tettek­ről is szóltak az asszonyok. Mindez azt bizonyította, hogy a nők számára a „közélet” ma már nem idegen, s a nők a közélet alakítói a tsz-ek- ben, az üzemekben, a szocia­lista brigádokban, ugyanúgy, mint a szülői munkaközössé­giekben, vagy akár a nő- ■ tanácsokban. A tanácskozásokon a kong­resszus központi kérdéseiről folyt a szó: hogyan tudják betölteni ma a nők kettős hi­vatásukat, mennyire fejlettek azok a feltételek, amelyek le­hetővé teszik, hogy a nő igazi anya és teljes értéiai munka­erő is legyen- A gyűléseken beigazolódott: mindez nem „nőkérdés”, hanem nagyon jelentős társadalmi kérdés, el­választhatatlan meghatározó­ja a társadalom fejlettségé­nek. A megye, a község, vá­ros, a termelőszövetkezet, üzem, iskola, család, ügyeiről és a saját életükről szóltak az asszonyok. S mégsem az egyéni gond, hanem a ki- sebb-nagyobb közösség érde­ke határozta meg gondola­taikat. A szavak nem egyszer világméretűvé szélesedtek, a nemzetközi érdeklődést és tá­jékozottságot is tükrözték. Miről beszéltek a felszóla­lók? A termelőszövetkezetek­ben dolgozó nők elmondták, hogy a vezetésben jobban kell érvényesülnie a nők kép­viseletének, de különösen a nőik véleményének. Beszél­tek arról, hogy a nők által végzett munka — pl. növény- termelés — normái nem biz­tosítanak megfelelő, igazsá­gos keresetet. Hogy baj van az igazságos juttatással, pél­dául a nőnek nem juttattak annyi háztájit, ha a férje az iparban dolgozik, mint a férj­nek, ha felesége történetesen másutt tevékenykedik. A tanácskozásokon elhang­zó észrevételek — a gyer­mek intézmények bővítése, az idény bölcsődék, napközik megnyitásának a munkacsú­csokhoz való igazodása ta­vasszal és ősszel is, nemcsak nyáron, a szolgáltatások fej­lesztése stb. — a falu új, nagyobb igényű életét idézte­Sok szó esett a családról, az anyai hivatásról. Az ál­lampolgár felelősségével be­széltek erről az asszonyok. Arról, hogy - nem eléggé be­csülik meg az anyákat. A megoldásra sokféle javaslat hangzott el. Lényegük, hogy jó munkával tovább kell fej­leszteni azokat a feltételeket, amelyek a nők munkáját és anyai hivatását egyaránt se. gitik Kimondták azt is. hogy a feladatok sürgősségi sor­rendjében előbbre kell hozni a gyermekintézmények fej­lesztését. A termelőszövetke­zeteknek pedig több ilyen in­tézményt létesítsenek — a sa­ját erejükből. Sok és felelősségteljes szó hangzott el a nevelésről. A családok felelősségéről, a tár­sadalom és benne a nőmoz­galom pedagógiai, felvilágo­sító, tudatformáló munkájá­ról, amelyre még az eddigi­eknél is fokozottabb mértek­ben szükség van. A pedagó­gus és a szülők együttmű­ködésének a fontosságáról- Aggódva beszéltek a pálya- választásban megnyilvánuló rossz szemléletről, a fizikai munka, s főként a mezőgaz­dasági munka lebecsülés rőL Elmondták, hogy nem egy helyen jó a munka, jó a vezetés, a mezőgazdaságban többet lehet keresni, mégis elmennek sokszor nehezebb körülményeket, kevesebb ke­resetet vállalva a városba a fiatalok. Szó volt arról, hogy a ta­nyai asszonyoknak több segít­séget adjon a nőmozgalom. Törődjön többet a tanyáról messzire járó gyermekek ta­nulásának segítésével. Töb­ben beszéltek azoknak az asz- szonyoknak a sajátosan nehéz helyzetéről, akik több órát utaznak naponta munkahe­lyeikre. Az ipartelepítési po­litika vegye tekintetbe ezt a problémát is — javasolták. Sok szó esett a társadalom és a családok egyik legna­gyobb gondjáról, az alkoho­lizmusról. Határozott állami büntető, javító és gyógyító intézkedéseket követeltek, de az asszonyi gondoskodás is megszólalt: „Ne hagyjuk az Iszákos férfiakat elveszni.” Nemcsak a mai társadalom új, teljes jogú a férfiakkal^ egyenértékű szerepét vállaló nőalakja rajzolódott ki a ta­nácskozásokon, de kirajzolód­tak az élet vonásai is- Az üzemek szocialista brigádjai­ba szerveződött nők. akik egymás segítésében támogat­ják egymást, segítik az egye­dülálló, gondokkal küzdő tár­sakat, új életük kialakításá­ban. A termelőszövetkezetekben dolgozó asszonyok a termelési eredmények mellett beszámol­tak az emberi és társadal­mi sikerekről is. Az új kö­zösség kialakulásáról a mun­kaversenyekben, a munkacsa­patban. közös tevékenység­ben összeforrott emberekről, akiket azelőtt például ..az al- szeg és felszeg ellentétei” vá­lasztottak el, — ahogyan az egyik felszólaló asszony mon­dotta. Az egyik megye kűldöttvá- lasztó gyűlésén mondta egy termelőszövetkezeti asszony: „Más a becsülete annak az asszonynak a családban, aki leteszi az asztalra a mun­kájáért járó teli borítékot”. A felelősségbe és az öntudat­ba egy sajátos többlet Is ve­gyül: az, hogy nemcsak dol­gozó emberek, nemcsak ál­lampolgárok az asszonyok, hanem anyák Is, az élet hor­dozói. A legnagyobb érték megteremtői. Ezért szóllak sürgető, mégis reális hangon mindarról, amit a nó ket­tős hivatásának feltételeként a társadalomnak meg kell teremtenie, nemcsak a nő, hanem a gyermek, a náp jö­vője érdekében A kísérlet sikerült Eredményes volt a pulykanevelés Nógrádsápon (Tudósítónktól) A nógrádsápi Vörös Csil­lag Termelőszövetkezetben az idén először kísérletképpel pulykaneveléssel is foglalkoz tak. A kísérlet sikerrel jár A több mint 2500 napospulv- ka takarmányozása, gondom sa. ellátása a számítások szt- rint 182 407 forintjába kerüí a gazdaságnak. A meghizlal állatokért csaknem 218 ezei forintot kaptak a termelőszö­vetkezetiek. Ha a bevételt és a nevelésre fordított költsége­ket összevetjük több mint 53 ég félezer forint a Vörös Csil­lag Termelőszövetkezet tiszla jövedelme. A pulykákat mindössze 175 napig tartották az állattenyész­tő telepen. Ez annyit jelent, rogy az állatok mindennap 305 forint jövedelmet hoztak. A dsérlet sikeréhez nagyban iozzájárul a két gondozó Kiss anosné és Sztankó Ferencne •úkilsmeretes, gondos munká­it, A termelőszövetkezetben agy határoztak, hogy jövőre az ideinél bátrabban, nagyobb létszámmal tovább folytatják a 'pulykanevelést.

Next

/
Oldalképek
Tartalom