Nógrád. 1965. november (21. évfolyam. 262-285. szám)
1965-11-28 / 284. szám
4 N ó G RÁD W85. november 28. vasárnap. ü özép-ssl 'o rá ki ni képzőművészek vendégkiállítása Salgótarjánban Milyen körülmények között született meg a csehszlovákiai képzőművészet? A versailles-i békerendszer után újra rendezett Kelet-Európábán alakul meg a csehszlovák polgári demokratikus köztársaság. Tehát a XX. század második évtizedében kezdi meg, önálló állami létét és valósítja meg polgári nemzetté válását a cseh és a szlovák nép. Ez az önállóság az első naptól kezdve fenyegetett, belső elfentétek, külső revíziós törekvések egyaránt veszélyeztették. A szlovák nép továbbra is elnyomott az ukrán és más nemzetiségekkel együtt. Az osztályviszonyokból adódó problémák mellett egyre erősebben fenyeget a fasizmus. Ebben az ellentmondásos, Európa drámáját hordozó korban születik meg a szlovák nemzeti művészet. A művészek szükségszerűen a népművészetben keresik és találják meg azt a hagyományt, ahonnan el kell indulni, s amelynek motívumai, hangulati elemei egy nép nemzeti jogát igazolják, most már a képzőművészek nyelvére fordítva. A független élnivágyás öröme, meleg lírája, az életjelenségek szépsége, nemzeti sajátosságokkal ötvözve az állandóan ismétlődő képlettár. Ezért érezzük időben is klasz- szikus művészetnek Benka, Bazovsky, Fulla, Stefunko alkotásait. Benka Ellenállóképesség című műve a művészi mondanivaló allegorikus kifejezője. Nincs egyetlen olyan motívum sem, amely az ellenállás meghatározott konkrét tényére utalna. A sötét és a világos színtömegekből felépített dinamikus táj kompozícióban mintegy erős, megingathatatlan sziklatömb, úgy áll a figura. A figura statikus- sága a mozgó és a változó térben képviseli az élet legyőzhetetlenségét. A szlovák művészet nemzetközileg is elismert reprezentánsa, Fulla — 1937-ben Grand Prix díjjal tüntették ki — művészetét egyetlen népi életképet bemutató gobelinje és néhány grafika képviseli. Grafikái szürrealista jellemzőjű illusztrációk, hangulatosak, kifejezőek. Bazovsky művészetének egyszerű formavilágában ősi képi erő van: a festmények címei Is képletesek. Pihenés: kis falu házai simulnak a templomhoz és az éjszaka sötétjében, a Hold sárga sarlója világítja meg a tájat, a felhők is szinte Egyiptom „gyönyöreidről „Meg akarja ismerni Egyiptom gyönyöreit?!” öles betűk harsogják e meghökkentő mondatot. A szegény val- latóra fogott olvasó nem hisz a szemének, újraolvassa a szokatlan kérdést, és nem érti, hogy mit akarnak tőle. Egyiptom gyönyörei? Miért pont egyiptomi gyönyörök? És különben sem szoktak ilyesmit kérdezni?! Igen, ha az olvasó írásban gondolkozna, valóban kitenné a megelőző mondat végére (... ilyesmit kérdezni?!) a kérdőjelet és felkiáltójelet. Ezzel az együtt használt kérdőjellel és felkiáltójellel azt fejezné ki, hogy zavarban van. Ugyanis a kérdőjel azt jelöli, hogy a kérdéses mondat tartalma tuda- kolódzás, a felkiáltójel meg azt jelöli, hogy egy nem nyugodt hangnemű megállapítást tartalmaz a mondat. De együtt a két írásjel?! Ez bizony azt jelenti, hogy a gondolkozó (beszélő, író) azt sem tudja, kérdezzen-e vagy erős indulattal felkiáltson. És az újságból felénk meredő mondat végén is kérdőjel és felkiáltójel látható. „Meg akarja ismerni Egyiptom gyönyöreit?!” — Ha nem olvassuk tovább a hirdetést, csak úgy okoskodhatunk a kettős írásjel után: Ez a kérdés ugyan nem nekem szól. de úgy látszik akad ilyen ember. A kérdőjel utáni felkiáltójel azonban világosan kifejezi, hogy ezt a kérdező nagyon helyteleníti, hiszen a felkiáltójel az adott mondat -végén csak ezt mondhatja az illetékesnek: „Nahát, szép kis alak!” Pedig az, aki ezt a furcsa mondatot szerkesztette, tulajdonképpen nem ezt akarta mondani, a ráadásként alkalmazott felkiáltójellel csupán fokozni szerette volna a mondanivalóját. Többet akart mondani, mint amennyit a csupán kérdőjellel lezárt mondat mondott volna. Nos, hát ez tökéletesen sikerült is. Azonban nemcsak a felesleges felkiáltójellel van itt baj, hanem azokkal a bizonyos „egyiptomi gyönyörökkel” is. Elképzelhetetlen, hogy az egyszerű, józan polgárokat keleti kéjutazásra akarnák beszervezni. Már csak azért sem valószínű ez, mert az ország összes diákja (a kis elsősök tói az érettségizendőkig) szintén árusítja „az egyiptom, gyön; űröket' ígérő Szerencsesorsjegyeket. Az öles hirdetés teljes szövege így hangzik: „Meg akarja ismerni Egyiptom gyö ■ nyöreit?! Kétszemélyes, 12 napos egyiptomi társasutazást is nyerhet a Szerencsesorsjeggyel. Ára: 4 Ft. Kapható: a levélkézbesítőknél, hírlapárusoknál, trafikokban.” A nyilván jószándékú és ügyes reklámszakember a hirdetés egyetlen szavát nem fontolta meg eléggé. Lehet, hogy reklámötletként nem kifogástalanok alábbi javaslataim. (Ez esetben nem kérek értük honoráriumot!), de a valóságnak és az általános nyelvhasználatnak talán jobban megfelelne, ha „gyönyörök” helyett az alábbi kifejezésekkel fogalmaznák újra a hirdetést: — Meg akarja ismerni Egyiptom szépségeit? (Vagy: hírességeit?; világlii- rű nevezetességeit?; csodáit?; történelmi és művészeti emlékeit?; regi kultúráját es mai új életét? stb.) Ugyanis a „gyönyör” szó közhasználatú, általánosnak tekinthető jelentésárnyalata napjainkban a következő: — Az érzékek kielégüléséből származó izgalmas öröm érzete vagy érzelme; érzéki élvezet, kéj. Ilyen értelemben alkalmazza Ady Endre is a következő verssorokban: „Ha egy- egy órán megtelik a lelkünk: Vdvöt, gyönyört csak egymás ajkán leljünk." A köznapi életben is így használjuk megfelelő beszédhelyzetben: — A gyönyörök rabja csak a gyönyöröknek hódol. Ugyanilyen jelentésben találjuk a legtöbb közhasználatú szóösszetételben: gyönyoraao, gyonyorbarlang, gyönyördús, gyönyörérzet, gyönyörhajhászó, gyönyörlak, gyönyörláz gyönyörteljes stb. Hogy a kritikus mondat szerkesztőjét mentsük, hadd írjam le azt is; a gyönyör szónak van egy másik, ma már ritkábban használt jelentésárnyalata is: — Valamely vágy kielégülésekor jelentkező kellemes érzelem, boldogság. Ilyen értelemben találjuk e szót egy ókori költő versének Arany János által való fordításában: „Gyönyöröm telt a dalban, a szóban.” Persze most, a legújabb korban mégiscsak jó lesz átfogalmazni értelmi-, érzelmi- és erkölcsi félreértések elkerülése céljából az egyiptomi gyönyöröket kínáló mondatot. Tóth Imre állnak. Az idős mester valamennyi bemutatott alkotását drámai szűkszavúság teszi monumentálissá. Juhász című kompozíciója geometriai formákká egyszerűsített elemekből, színfolt tömegekből van felépítve. A kép kompozíciós központja a figura, s ezen belül is a juhász keze, az életet teremtő munkáskéz. Képeinek lényege nem csupán a jól megválasztott emberi karakter, hanem az ízes, színes, egyéni hangú festés. E három nagy mester festői világa tovább él Kolcák figuráiban. Mozzanat a Felkelésből, s a Felperzselt falu című képek az 1942. lidicei tragédiát idézik. A tragédia borzalmát az anyjukhoz búvó gyermekek mellett a Fest- mény-Szobor-Grafika-1965 című kiállítás katalógusában 38-as számmal közölt kép fehér fejkendős női alakja fejezi ki leginkább; megdöbbent arccal csodálkozik a semmibe, háta meggömyed. válla előredől, kezével tehetetlenül vonja magához gyermekét. A 39- es képen a mondanivaló még fokozottabb. A vízszintes és függőleges tárgyi elemekből ritmikusan épített kompozíciós vázat a színek nyugtalan mozgása egészíti ki. A két figura roskatagsága, tehetetlen fájdalma a legteljesebben előadott tiltakozás, az emoer jajkiáltása az emberhez, az emberségért. Ez a művészet előadásmódjában modem, a kor hangján tisztán cseng, alkotója elkötelezettséget vállal az emberség mellett és művészete belső szükségszerűségből lett pártos. Ennek az egységes útnak, bár nem teljes egyértelműséggel, folytatója Laluha Milan munkássága. Azokon a képein, ahol a szlovák népi motívumokat, a nemzeti ízt megtartja, kiváló eredményeket ér el. Férfiak az erdőben című képe a népdalok meleg líráját, tömörségét éri el. A figurák gömbölyített tömegei, a hegyoldal apró házacskáinak háromszögei, harmonikus, ritmikus mozgása igen intenzív színvilággal alátámasztva alkot képi együttest Viszont ha eltávolodik a népi életképtől és maga a szerkesztés, a színvariálás és az anyag lehetőségeinek variálása kerül előtérbe, akkor elveszti ezt az értékét. Lemond a konkrét tartalmi közlésről, így a mű érdekes dekoráció, természeti jelenség utánzója lesz. (70, 71-es kép a katalógusban.) S ez az út vezet el a művészi érték feladásához, a művészet eltár- gyiasodásához. A kiállítás érdekessége, hogy több mű képviseli a „Pop art” irányzatot, ami egyáltalán nem új, csak a mi közönségünk elé nem jutott el idáig. Pregnáns képviselője ennek az irányzatnak Oprsal munkássága. Oprsal és társai összetévesztik a mű tárgyát a műalkotással. A mű tárgya, mint jelenség, és ezek összessége hordozója a lényegnek, csak önmagában még nem lényeg és még nem műalkotás. Az Elnémított költő, a Fekete történelem című képek témájukban jók, érdekesek, de ahogy egy mondat még nem vers és nem dráma, ugyanígy egy gondolati tárgy rögzítése sem festmény. A valóság elemeinek bevonása, ötletes rendezése formalizmus még akkor is. ha olyan gondolatokat érzünk mögötte, ami helyeselhető. Ez a mindenképpen moderneskedés, a klasszikus normák felrúgása nemhogy új és egyetemes művészetet nem teremt, de itt kísért leginkább a provincializmus. A változott világ új követelményei a művészeti formanyelvvel kapcsolatban még nem egyértelműek, nem is lehetnek azok, mert a társadalmi fejlődés törései folyamatosan jelen vannak, és így napjainkban nem alakulható»1 ki egységes jelrendszer. A modern formalizmus utcájában jár Kulhavy Bohus- lav is. Az aprólékos művi gondosság, a felület fametszésszerű részletes kidolgozása bámulatos művességröl ta núskodik, de elvész a mondandó és a vonalak, formák bravúros játéka lesz a mű. Szépet és értékeset nyújt viszont egy-egy kis életmotívumot bemutató, kizárólag grafikai gravilátusra törekvő mű (Például: Falusi motívum.) Marcek grafikái Cezaniu művészetének hatását mutatják- Nem is annyira egy-egy konkrét Cezanne-műnek, min» inkább a cezannei művészet elméletének tárgyi megvalósítói. A Malatdni lakos című képén kalapjába görcsösen kapaszkodó, mereven maga elé néző férfi alak nemzeti karakterportré. A ' háttér csak apró motívummal jelzett, a szürkék széles színskálája még inkább kiemeli az ing vakító fehér tömegét; az erős karok esetlenül nyúlnak előre, szeme messze előre néz, vár, keres valamit. Mindez hallatlan nyugalommal, de nem közönnyel párosul. A cezannei kompozíciós elv, a kép geometriai formákból való építése leginkább a Házak és a Kőzúzda című képeken érvényesül. Szűkszavúan csak jelzi a motívumot és a jelek szerkezeti rendje többféle asz- szociáoióra enged következtetni. Ha tovább szémlélődünk a képek között, megtalálhatjuk a legkülönbözőbb mesterek hatását. Prukner alkotásai mögött Picasso, Kolcáková Béla képeinél Chagall művészetét érezzük ihletének. Gru- berová Olga munkái Moore plasztikájának szecessziós ízzel vegyített képi megelevení- tései. Végül eljut ez a tartalmi közlésről lemondó művészet az üres formai dekorációig. Elszakad a hagyománytól, az aktuális társadalmi kérdésektől és formai jegyeiben egy mester utánzójává válik. Néhol, mint például Barcik Céltáblák című képén pszichológiai problémákat vet fel, teljes egyértelműséggel Paul Klee alkotói koncepcióját követve. Primitiv előadásmód, a népi élet motívumainak felhasználása teszi jellegzetessé Pucek művészetét Részleteiben hangulatos, de nem egyértelmű a probléma felvetése, és így a formai bemutatás sem az. Benka Martin: Ellenállóképesség Stubna Ivan neve illusztrációin keresztül vált ismertté. A kiállításon szereplő grafikái érdekes világról tanúskodnak. Egyszerű formák, a két szín tömegének variálása, a végletekig való absztrahá- lás jellemzi. (Asszony. Be- °zélgetés, Fél akt) A festmények, a grafikák állandóan visszatérő témája az ellenállási mozgalom. A felszabadulásért vívott drámai küzdelem Dubravec, Kolcák, Marcek Palo művészetében jelentkezik leggyakrabban. S ebben a témában a legsokoldalúbb a kiállítás anyaga. A szlovák festészetet összegezni nem célom, csak annyit jegyeznék meg, hogy sok értékkel gazdagodott a kiállítást látogató közönség, még akkor is, ha nem értünk, mert nem is érthetünk mindenben egyet a látottakkal. A kiállítás plasztikai anyaga közül Stefunko Frano munkái emelkednek ki. A portrék mély emberismeretről, az emberi karakterek izmos plasztikai megfogalmazásáról árulkodnak. A klaszMarcek Miroslav: Kőzúzda szikus portréművészet szépségét, emberábrázoló erejét kapcsolja össze a mester az egyéni karakterek kiemelésével. Pribina templomának alapozása Nyitrán című plakett jubileumi emlékérmét antikos szépség’ a formák finom, harmonikus mintázása jellemzi. Stefunko valóban nagy mintázó tehetséggel rendelkező művész, mestere anyagának és témájának. A népi motívumok ritmikusan rendezve bemutató reliefek eredeti helyükön az építészeti együttessel harmóniában érdekes és értékes dekorációk lehetnek, de így mint önálló képzőművészeti alkotások elvesztik létjogukat Összegezve az élményeket: a kiállítás több okból elismerést érdemel, több szempontból elmarasztalható, de mindenekelőtt ki kell emelni, hogy a szlovák művészetnek nemcsak perspektívái, hanem kész eredményei is vannak. Széki Erzsébet művészettörténész Kolcák Ignác: Felperzselt falu
