Nógrád. 1965. november (21. évfolyam. 262-285. szám)
1965-11-23 / 279. szám
1965 november 09 V ' ^ rí V ó C n < D Háromszázan elindultak... Igen. tegnap reggel háromszáz kisterenyei gimnazista indult el boldogan az új iskolába. amelyben — úgy ígérték — november 22-én végre megkezdődhet a tanítás. Nem kezdődhetett meg! Elmúlt ez a határidő is, de a „honfoglalás” ezúttal is elmaradt. Dehát, végtére, miért nem? Az olvasó a fentiekből arra következtethet, hogy az épület elkészítésének, illetve a tanítás megkezdésének volt már több határideje, s bizony nem téved. Volt határidő: négy. A Nóg- rád megyei Építőipari Vállalatnak az fij, nyolc tantermes gimnáziumot, amely mintegy hat és fél millió forintos költséggel létesült, eredetileg szeptember 1-re, az 1965—66-os tanév kezdetére kellett volna átadnia. Ez a határidő szeptember 30-ra módosult, majd október 15-re, végül október 29-re készre jelentették az épületet. De mert abban rengeteg hibát találtak, a bizottság hozzá sem kezdett az átvételi eljáráshoz. Az építők kértek tíz napot, majd még négyet, hogy a hibákat kijavítsák. Ha az olvasónak a határidőkkel kapcsolatban netán a vicc jutott volna most eszébe, miszerint a négy evangélista a következő három: Lukács és János, megértjük. Csakhogy ez az egész iskola-ügy egyáltalán nem vicc! Sőt... A gimnazisták ugyanis az építők biztatására november 10-én átköltözködtek az új épületbe, amelyet társadalmi munkában szépen be is rendeztek. Ennek ellenére a tanítás november 22-én még mindig nem kezdődhetett meg. Tudniillik a műszaki átadáskor a következő főbb hiányosságok merültek fel: 1 A vízvezeték-nyomócső eternitből készült, ál- ■ landóan szivárog. Idővel valószínűleg az egészet ki kell cserélni, mert nem bírja a nyomást. (Tegnap egy négy méteres szakaszon javították.) 2 A kazánház tíz kazánja közül kettő repedés “ miatt üzemképtelen és ereszti a vizet. (Azaz eresztené, ha lenne víz!) 3 A tantermekben és a tanműhelyekben egyet- “ len konnektort sem szereltek be, amely pedig ma már korszerű — a televíziót és a magnetofont is felhasználó —, oktató-nevelő munka számára nélkülözhetetlen. 4 Az iskolahangszóró számára a bergman- “ csövet ugyan beépítették a falba, de a csőbe a vezetéket már nem húztak, mondván: ez nincs benne a tervben. 5 A kazánház salakozójá- ba „elfelejtették” be- " vezetni a villanyt, azonkívül a salakeltávolítás balesetveszélyes. (Három lábú állványon levő vödörrel kell felhúzni a nyolcvan kilós terhet.) Nem soroljuk tovább! Az általános iskola, ahova — közös igazgatású intézmény lévén — eddig gimnazisták is jártak, kétnapos takarítást rendelt el a költözködés miatt, s így most már nemcsak a gimnazisták estek ki a tanulásból, hanem az általános iskola 465 tanulója is. November 19 óta a Nógrád megyei Építőipari Vállalat illetékes vezetői képtelenek voltak elintézni, hogy végre megjavítsák a vízvezetéket, hogy végre a megye egyik jelentős középfokú intézményében megkezdődhessék a tanítás. Ügy látszik, nekik nem sürgős! A háromszáz kisterenyei gimnazistának viszont annál inkább. Joggal kérdezik, s velük mi is: mikor lesz már vége az építők felelőtlen ígérgetéseinek? Tóth Elemér Nagybátonyi hétköznapok •• Öntevékenyen, kitartó munkával A nagybátonyi községi tanács elnöke Laczkó István azt mondta, amikor a tanácstagok munkája után érdeklődtünk; személyesen győződjenek meg róla. Nagybátonyban négy nagy területet kell a tanácsnak ellátnia: a bányavárost, Nagybátony falut, a szorospataki bányatelepet és a nemrég hozzácsatolt Maconkát. Városi, falusi gondok. Ipar, mezőgazdaság. Megnőtt a területük, háromszorosára a lakosság is. A tanácson pedig maradt a létszám. — Ezért is jó, hogy a tanácstagokkal meg tudjuk osztani a munkát — magyarázza az elnök.' Belelapozunk a községfejlesztési tervbe. Az idén 279 ezer forintot használtak fel. Pers Ede a községfejlesztési előadó egy sor színes fényképfelvételt mutat Nagybátony- ról. Külön-külön megörökítették az elmúlt években készített létesítményeket. Nagyon szépek. Iskola, művelődési ház, óvodák, szép parkok, szökőkutak. A felvételeket egy albumba kötik és agitációs eszköz lesz a tanácstagok kezében, amikor a társadalmi munka jelentőségéről beszélgetnek a lakossággal. Mert a lakosság támogatása nélkül soha nem tudták volna ezeket az eredményeket elérni. Maconkán és az újtelepen az volt a lakók kívánsága, hogy a városhoz hasonlóan építsenek járdát, parkírozzanak és korszerűsítsék a villanyvilágítást. A rendelkezésre álló összegből a kívánságnak csak nagyon kis részét valósíthatták volna meg. A tanácstagok elmentek a választóikhoz és kialakult az egyetértés: segítik a munkát, mert nem illik a városias szép öltözethez a sáros utca. Mateidesz Miklós, a Hazafias Népfront elnöke, a tarács megbízásából irányítja ezt a munkát, szervezi a társadalmi erőket. — Az emberek szívesen eljönnek dolgozni, csak legyen annak értelme — mondja. A tanács vezetőinek ügyesen kell a rendelkezésre álló összeggel gazdálkodni. A városra — ahol sok idegen is megfordul és nagyobb lehetőség is van a szépítésre —, többet kell fordítani. Tisztán tartani a házakat, kezelni a parkokat, szobrokat felállítani, meg más ehhez hasonlót. De azért szemrehányás nem érheti a városiakat. Többel kapnak — de a legtöbb társadalmi munkát is ők végzik. Ettől eltekintve a maconkaiak, a falusiak, meg a szorosiak is zúgolódnak, hogy csak a várost cicomázzák. — Nem szabad figyelmen kívül hagyni az észrevételeket — mondja a tanácselnök. A faluban rendbe tették a művelődési házat. A hete- diki ünnepségen a helybeli fiatalok nagyon szép műsort szolgáltattak. Szeretik a falusiak a művelődési házukat. Legtöbben oda járnak szórakozni. Amikor a tanács meghirdette, hogy kicsinosítják a művelődési házat, de segítség is kell hozzá, nagyon sokan jelentkeztek munkára. Ilyen beszélgetés közben értünk Káldi János tanácstag körzetébe. Kint lakik az újtelepen, az Akácfa-utcában. Ez az az utca, ahol még az idén befejezik a járdaépítést és közvilágítás korszerűsítését. A munka megszervezése Káldi János feladata. Jó módszere van. Még senki, de ő a háza előtt már megtette a járdaépítéshez szükséges előkészületeket. Egy jó félméterrel beljebb rakta a kerítést, elegyengette a járdalapok helyét. — Lelkesednek az emberek a járdáért, de azért a megvalósítása nem lesz olyan egyszerű. Négy-öt ház előtt a kerítést egy-két méterrel beljebb kell vinni. És ahol be- tonalapzatú a kerítés, nem szívesen bontják meg. Nekem kell elsőnek elvégezni a munkát, ha azt akarom, hogy mások is megcsinálják — Káldi ezzel fogadja az elnököt. Fehér asztal mellé invitál a tanácstag. Tisztességben megőszült nyugdíjas gépész Káldi János. Az újtelepiek nagy tiszteletben tartják. Lakik az újtelepen vagy három család, akik nem tudnak sehogyansem egymással békességben élni. Napirenden van a perpatvar. Amikor kirobban a veszekedés, már szaladnak Káldiért, hogy menjen rendet csinálni. Csak ő tudja őket lecsitítani. A múltkor az üzletben keletkezett nézeteltéréskor is őt hívták kL Elnézést kér, mert megbeszélésre készül az újtelepiekkel az utca rendezése ügyében. A tanácselnök nagy szeretettel beszélt Káldiról hazafelé jövet. Káldi Jánosnak nagy is az érdeme: a közösség ügyéért dolgozik. B. Gy. Kétnapos talajvédelmi tapasztalatcserén a rétságiakkal Az a véleményük a rétságiaknak, hogy érdemes volt megrendezni a talajvédelmi tapasztalatcserét. Ebben a kérdésben azonos véleményt hangoztattak a dunántúli túrán résztvevő termelőszövetkezeti elnökök, agronómu- sok annak ellenére, hogy kétnapos tapasztalatcsere első napján az esős, ködös idő miatt nem sikerült megtekinteni a Koppány-folyó völgyében a talajvédelmi munkákat. Segít a megye Az emberek azonban azt mondják, hogy a látnivalót bőségesen kárpótolta az a beszélgetés, amit Tabon, a helybeli Vízgazdálkodási és Talajvédelmi Társulat vezetőivel folytattak. Ez a társulat 1962-ben alakult, hasonló célkitűzéssel, mint megyénkben a Lókos Vízgazdálkodási és Vízhasznosítási Társulat. A tájékoztatás kedvéért néhány adat a társulatról: csaknem hatvanezer hold területen működik, 27 község, illetve termelőszövetkezet tartozik Somogy megyének ehhez a részéhez. Kicsit irigykedve hallgattuk, hogy a vendéglátóink előbbre tartanak, mint mi. Nemcsak azért, mert ezen a területen már kitisztították a fontosabb vízfolyásokat, a fő vízlevezetőket hanem azért is, mert a társulat sokkal önállóbb gazdája ennek a fontos munkának, mint nálunk. A kezdeti nehézségeket itt sem kerülhették el, de az első akadályokat bátrabban vették, mint Nógrád- ban. Mivel az OMMI (Országos Mezőgazdasági Minőség- vizsgáló Intézet) kezdetben nekik sem biztosított elegendő tervdokumentációt, a tervek egy részét is a társulatnál készítették. Ehhez a megyei párt- és szakvezetés segítette hozzá a tabiakat, azáltal, hogy elegendő szakembert biztosítottak erre a munkára. A tábláknál is — akárcsak nálunk — a vízrendezés és a tulajdonképpeni talajvédelem szerves egységbe való kapcsolása okozott nagy gondot. A vízrendezés jól haladt, a talajvédelem azonban nem, s az lett a vége, hogy egyiket sem tudták tökéletesen végrehajtani. A táblásítás végrehajtását is csak néhány községben érték el, jelentős területen végeztek altalaj- lazítást, de még egyetlen községben sem fejezték be teljesen a komplex munkát Mindehhez hozzá kell tenni; hogy a vendéglátók könnyebb helyzetben vannak, mint mi. A talajvédelem náluk nem egyéb, mint gazdag talajerő visszapótlás. Ez a talajok különbözőségéből fakad. Azon a vidéken általában az úgynevezett barna talajok, Cser- nozjom talajok az uralkodók. Sok benne a mész, de hiányzanak a tápanyagok. Az ottani szövetkezetekben tehát bőségesen adagolják a műtrágyákat, a lápföldet és a szervestrágyát, amit egyszerűen csak beszántanak a talajba rigol-ekével. Lassan, de biztosan Tavaly is volt még félben hagyott munka, ami rengeteg zavart okozott. Az idén azonban már megpróbálták elkerülni ezt, és jövőre csak ott kezdenek bele a talaj- védelmi munkákba, ahol az utómunkákat is be tudják fejezni. Azt mondják a táblák, hogy nem sietnek, mert a talajvédelem nagyon nehéz, lassú munka, de ugyanakkor nagyon fontos. Ennek érdekében tervező csoportot alakítottak a társulatnál, s létrehoztak egy meliorációs gépállomást, amelyik felkészült a talajvédelmi munkák helyi erőkkel történő megoldására. A vetésszerkezet előírásos megváltoztatása érdekében a többi termelőszövetkezetek vállalták annak a búzaterületnek a bevetését, amely kiesik azoknál a gazdaságoknál, ahol folyik a talajvédelem. Ugyanakkor helyi tanácsrendeletet is alkottak a földvédelmi törvény kiegészítése képpen, ami biztosítja az előírásos termelés- szerkezet kialakítását. Jártunk Sásdon, a Baranya csatorna menti Vízgazdálkodási és Talajvédelmi Társulatnál is. Itt már lényegesen nagyobb területen, százharmincezer holdpn tevékenykednek. A húsz évre készített program keretében több mint négyszáztíz millió forintot fordítanak talaj- védelemre. A területből csaknem nyolcvanezer hold a kiemelt terület. Akárcsak a rétsági járás. A munkák tavaly tavasszal kezdődtek a szokásos nehézségekkel: nem volt elegendő terv, a termelőszövetkezetekben idegenkedve fogadták az újszerű feladatokat A kezdeti gondok, hibák pénzügyi szabálytalanságokban csúcsosodtak ki, amely megrendítette az egész társulatot A kiváló szakemberekkel megerősített társulati vezetés azonban egyetlen év alatt megváltoztatta a helyzetet Ebben az évben már minden elvállalt munkát elvégeztek. Ebben az esetben sem az az érdekes, hogy mennyi kémiai talajjavítást, altalajlazítást, vízrendezést végeztek el, hanem az: hogyan sikerült Késnek a tervek A társulat jó gazdája a talajvédelemnek Itt is az OMMI készíti a terveket, azonban ezek késnek, s ráadásul több esetben kiderült, hogy nem jók. A társulat szakemberei például másfél- millió forint értékű terveket készítettek, amelyeket elfogadtak a járási és megyei szervek, s a termelőszövetkezetek. A tervek elbírálásában és elfogadásában különösen nagy szerepe van a megyei tanács mezőgazdasági osztályának. A sásdiak nagyfokú öntevékenységüknek köszönhetik, hogy talajvédelmi tervekkel a jövő év végéig, vízrendezési tervekkel pedig 1967 végéig rendelkeznek. Ennél a társulatnál is sok a gond a kivitelezésekkel. Kezdetben komplett munkát akartak végezni minden szövetkezetben. Ez nem ment. Jól példázza ezt a gerényesi termelőszövetkezet esete is, ahol a „mindent egyszerre” elv alkalmazása húsz százalékos terméskiesést okozott volna. Ebből a — szerencsére ki nem fizetett — tandíjból levonták a megfelelő következtetéseket. Jövőre például csak a fő vízgyűjtőket hozzák rendbe, s elkészítik a nagyobb talajvédelmi műtárgyakat. A vízrendezést hagyományosan, kotrással csinálják, de ezzel egy időben el is terítik a mederből kiemelt földet Ez csak abban az esetben marad őszre, ha a meder mellett kultúmövényzet van. Ez a módszer meggyorsította a munkát Nehezebben megy viszont a kémiai talajjavítás és az altalajlazítás. Ennek az az oka, hogy hosszú idő — másfél-két hónap — telik el, mire egy-egy területet megkapnak munkára a termelőszövetkezettől. Kérdéseket tettek föl a rétságiak arról, hogy mi lesz a talajvédelem eredményeinek megtartásával, hogyan óvják meg az árkokat az eliszaposodástól, a műtárgyakat az erózió rongálásaitól A társulat biztosít a fenntartásra, karbantartásra pénzt, azonban segítenek ebben a termelőszövetkezetek is. Szántó holdanként három forintot fizetnek például a karbantartásért. Ellátogattunk a Zengőaljai Állami Gazdaság lovászheténvi üzemegységébe is ahol Duck Tivadar, a Magyar Tudományos Akadémia Agrokémiai és Talajtani Intézetének tudományos munkatársa — a tapasztalatcsere lelkes támogatója — a gyakorlatban is bemutatta a dunántúli talaj- védelmet. Asszony a gimnáziumban a a férjem ezelőtt háromkor haza - ért a bányából, bekapta az ebédet, aztán már vette elő a könyveket; hiába kezdtem neki a főzeléknél bármit beszélni, az utolsó falatoknál már oda sem figyelt, mert a tanuláson járt az esze... Aztán a rengeteg elmászká- lás: Nagybátonyba jár a technikumba — jövő nyáron végez — és hol előadás, hol konzultáció, meg az ördög tudja, mi minden. Ha meg én elmentem este moziba, Vagy valahová, az nem tetszeti neki... Egy darabig csak tűrtem, tűrtem, nyeltem — de egyszer aztán kifakadtam... „Hát mit gondolsz te, mire nézed az életünket, én örökké csak némán mászkáljak itt a lakásban?!... Jobb lett volna egy süketnéma nőt elvenned!...” De ez is hiába volt. akár a falnak beszéltem volna, mert csak kibólogatott a füzet mögül, és azt mondta: „Jól van kedves, majd megbeszéljük, csak most hagyjál, mert tíz nap múlva lesz a beszámolóm.” A beszámoló, meg a vizsga, meg a konzultáció — ezzel tett a sírba!... Persze rájöttem én mihamar, hogy mit kellene csinálnom, de semmit sem tehettem, míg a kislányunk iskoláskorba nem került. Tavaly aztán, mikor első osztályos lett, egy szép napon leutaztam én is Bátonyba, és beiratkoztam a gimnáziumba, levelező tagozatra... A férjem?... Először meglepődött egy kicsit, de az orra alá dörgöltem a női egyenjogúságot. és mostmár direkt örül neki, mert a háztartást ellátom, mindig meleg ételt teszek eléje, mindig van tiszta inge, és mikor tanulni akar, legalább nem zavarom. így most mindenki tanul a családban, váltott műszakban. A kislányunk rendszerint a konyhában készül, a szobában én, ha a férjem hazajön, átveszi a terepet, én meg végzem a házi teendőket. — Bata Istvánná háztartásbeli. gimnáziumi tanuló. Ezt se hitte volna tíz évvel ezelőtt, ugye? Akkoriban nem gondolt arra. hogy leérettségizzen — mondom. — Hát bizony nem! — mosolyog csendesen. — De hiszen, ki tanult még akkor?... Csak az, aki értelmiségi akart lenni. Magamfajta parasztlánynak azt mondták a szülei: ,.Kijárod a nyolc évet. mert azt muszáj, aztán majd elvesz egy bányász, annak van pénze, minek neked az iskola?!. ... Most meg?... Más világ van! Itt a rádió, a televízió, színházat néz az ember — mindehhez nem csak szem kell, hanem meg is kell érteni... Akkor meg mi van? Az, hogy ülök a készülék előtt, és mintha spanyolul beszélnének. .. pedig úgy, magyarul beszélnek, csak én nem értem, mert tanulatlan vagyok! — Vagy mondok magának más példát. Lejönnek hozzánk írók, költők, országosan híres emberek. Elmegyek — el szoktunk menni sokan, száznál kevesebben nemigen vagyunk olyanok a kuttúr- ban —, hallgatom, hogy mit beszélnek. Az még csak megy! De mit csinálhatok, mikor azt mondják, hogy kérdezzünk, szóljunk valamit!?... Semmit se csinálhatok, csak leshetek, mint Rozi a moziban! Pedig szeretek elmenni az ilyenekre. A múltkoriban Garai Gáborért még Kisterenyére is lementem. .. — Tudja, szeretek olvasni, regényt is, novellát is — de legjobban a verseket szeretem. .. Kitől?... Látja, ez is változik, ahogy az ember tanulni kezd: az általános iskolában Petőfit szerettem legjobban, meg József Attilát. Most, a gimnáziumban megismertem Radnótit például __ é s a tanár meg felhívja a figyelmünket a mai költőkre, így ismertem meg Jevtusen- kót, Voznyeszenszkijt, Benjámint, Jobbágy Károlyt és Ga- rait... Most talán Garai Verseit szeretem a legjobban. A máról ír és nekünk ír... és olyan gondolatokat mond el, amik nekem is megfordulnak a fejemben. — Egy kicsit azért furcsán néznek magára itt, a faluban? — vélekedem. — Hogy tudniillik, háziasszony létére gimnáziumba jár, és utána íróasztalt sem Iteres majd. — Nehogy azt higgye! Ha csak így hirtelen összeszámolom, Mátranovákról velem együtt még hat háziasszony jár gimnáziumba. És járnak Tarjánba, meg Kisterenyére is! Leginkább olyanok, akiknek a férje is tanul. icsit kuncog magában, aztán kiböki: — Tudja, azt élvezem az egészben a legjobban, hogy a férjem jövőre végez, és akkor majd én mondhatom neki: „Jól van, majd megbeszéljük, ha problémád van, de most hagyjál békén, mert tíz nap múlva lesz a beszámolóm!” Kunszabó Ferenc Teljes összhang A rétsági járás termelőszövetkezeti vezetőinek dunántúli látogatása igen sok tanulsággal szolgál. A többi között bebizonyosodott, hogy csak nagyon szívós, kitartó munkával lehet eredményt elérni a talajvédelemben. Ez a tevékenység újszerű, kísérleti stádiumban van. Még- sok akadályba lehet botiam. De éppen ezeknek az akadályoknak az elhárítása érdekében nyújt hathatós segít séget a Somogy és Baran; a megyei pártbizottság és tanács a termelőszövetkezeteknek. A gazdaságokat nem lehet magukra hagyni ebben a bonyolult munkában, hiszen a tervkészítéstől a gépellátásig rengeteg a gond. A ‘meglátogatott két területen is az a legfontosabb törekvés, hogy lassan, de biztosan haladjanak előre, annak arányában, ahogyan biztosítani tudják az erőket e- a vetésszerkezet előírásszer,: átalakítását Minél előbb összhangba akarják hozni a talajvédelmet, annak agronómiái célkitűzéseit a járások kiegészítő beruházásainak tervezésével. Csak így lehet megvalósítani a komplex talajvédelmet, vagyis az olyan védekezést, amelyre nemcsak a pénzt szórják ki, hanem busásan meg is térül. Pádár András
