Nógrád. 1965. november (21. évfolyam. 262-285. szám)

1965-11-21 / 278. szám

19(15. november 21. vasárnap. N 6 G n 4 rt 11 De bezzeg az én időmben! A nehezen nevelhető szülők népes táborában se szeri, se száma azoknak a szülőknek, akik azért állnak szikla-szi- lárdan az iskolával, a modern nevelési elvekkel szemben, — mert ezeket elvetik, rosszak­nak tartják. Egytől egyig! — Hát mit gondolnak ma­guk itt az iskolában? — kérte számon a nagyon rendes, szorgalmas, becsületes Pisti apukája a? osztályfőnököt. — Pályaválasztás? Dolgozatot íratni erről? Ne is próbáljon védekezni! Itt a füzet! „Mi szeretnék lenni?" — ezzel a címmel! Az osztályfőnököt elöntötte a pír. A szesztől felbátorodott apukának csak annyit mon­dott : — Folytassa kérem 1 — Folytatom is, ne féljen! Mi szeretne lenni? Hát azt majd én mondom meg, hogy ő mi szeretne lenni! Tőlem se kérdezték meg gyermekko­romban! Ná ja? Próbálta vol- na a kántor-tanító úr, el is zavarták volna a faluból! Ma­guk meg nem is tanítók, ha­nem tanárok! Többek! Aztán mégis elkövetnek Ilyen hibá­kat! — A gyerek. az gyerek amíg iskolás. Hogy tudhatná az, hogy mi akar lenni! Fan­táziáit Azt igen. De vegyék tudomásul, hogy az én há­zamban az történik, amit én akarok, nem amit a gyerek akar.., — Hát nem az. amit az ál­lam akar? — kérdezte kicsit csípősen az osztályfőnök. i — Na ja! Arnit én, meg az állam akarunk, — mert az állam én vagyok.., azaz én ' agyők az állampolgár. XIV. Lajosnak sem állt jól, amikor kijelentette „l’état c,est moi!” — az állam én zagyok... de id. Kovács Ist­ván szájából meg határozot­tan nevetségesen hangzott. Az apuka megérezte, hogy butaságot mondott, s tehetet­len dühében sarkonfordult, s köszönés nélkül „irányt vett” a legközelebbi italmérés felé. Fogai közt csak azt mormog­ta1 — Ah. De bezzeg az én időmben! No igen! Hát a mi időnk­ben, valóban sok minden másként volt És nem volt minden rossz! Ez is tény. De a megszépítő messzeségben fiatal éveinket csalóka szem­üvegen át, szebbnek látjuk, mint amilyen valójában volt. Mert kedves apuka és apukák, meg anyukák... Tegyük a szivünkre a kezünket! Nem bántotta a mi önérzetünket amikor bennünket meg sem kérdeztek, ha a sorsunk felől döntöttek? Dehogynem. Még akkor is, amikor ez a negye­dik osztály után, tízesztendős korunkban történt.. amikor, — valóban a gyermek önál- lótlanabb s „fantáziáim” sem tud annyira saját életéről, foglalkozásáról, hivatásáról, mint amikor tizennegyedik éves. De a rabbiátus Kovács apuka, s a hozzá hasonlóak még a tizennyolcadik eszten­dőben, amikor a gyerek már érettségizik, — is maguknak tartják fent a pályaválasztás jogát! Tévedés ne essék, — nem vagyunk ellene annak, hogy a szülő a saját tapasztalatai­val, ne befolyásolja, sugal­mazza egy bizonyos mértékig a gyermekek hivatástudatának alakulását De csak akkor, ha a hivatásos nevelőkkel, a pe­dagógusokkal már sikerült képet alkotnia a gyermek reális képességeiről, hajlamá­ról stb. De a „de bezzeg az én időmben” — kézlegyintéssel nemcsak a pályaválasztás kapcsán találkozunk! Fontos nevelési elvek gyakorlati megnyilvánulása­kor, hányszor betránkozik meg néhány szülő. A napközi otthon ellenőrzést kapott Sőt a tanulószoba is. A vezető pedagógusok, — nyilván az ellenőrzés iránti tisztelettől vezéreltetve, fehér fityuláva1, kötővel látták el a konyha­személyzetet. Sőt, uzsonnakor papírszalvéta és papírmassé- tálea is került az asztalra. De még Margit néni is mosolyog­va tálalta az ételt ami tőle rendkívül szokatlan, mert különben eléggé morózus ter­mészet. Kedves tanítványom Z. Bandi miután elment a fel­ügyelet, mosolyogva odament a tanulószoba vezetőjéhez és megkérdezte: — És tessék mondán5, ezentúl mindig így lesz? A pedagógus zavartan csak annyit mondott: — No, erre még visszaté­rünk! — S talán valamiféle erély csendült ki hangjából. — Már én is észrevettem, hogy kezd szemtelenedni Bandi! Ilyet kérdezni?! Hát /olt ez azelőtt? Bezzeg az én időmben... Két akkora nyak­levest kapott volna az em­ber. .. — magyarázta a fel­tétlenül jószándékú anyuka, amikor hírét vette az eset­nek. Alig tudtam meggyőzni, hogy Bandinak igaza volt Vagy szabály az, hogy a konyhaszemélyzet fehér kötő­ben és fityulában járjon, vagy nem. Ha igen, akkor járjon mindig és ne csak „kivételes alkalmakkor”. Ha jár a papír szalvéta és a papírmassé tál­ca az uzsonnához, akkor jár­jon mindig, és ne csak a fel­ügyelet alkalmával. Ha Mar­git néni csak akkor nem mo­rózus a gyerekekkel, amikor felügyelet van, akkor tanítsuk meg, hogy nem a gyerek van érte, hanem ő van a gyer­mekekért. ' Vagy talán azzal követett el főbenjáró bűnt Bandi, hogy íélszegen nem úgy kér­dezte; — Miért nincs ez mindig Igen így is igaza lett vol­na. Csak az illemmel szem­ben vétkezett volna Bandi. Mert így kérdezni valóban csak a felügyeletnek van joga! De hát ha a felügyelet ál­talában mindig fityulát és kötőt, papírszalvétát és pápír- massé tálcát lát, persze, hogy elégedett! Mert így volt ez a ml időnkben, valóban. Csak sajnos ma is gyakran és sok helyen így van! S ha a gyer­mek, — mert őszinteségre igyekeztünk nevelni, kérdez, — meglepődünk, s szembeke­rülünk valami olyasmivel, aminek nagyon-nagyon kel­lene örülnünk! Valóban, miért „szebb“ a mi időnk ? Mennyivel szebb a kirakat- politika? Miért döbbenünk meg, ha gyermekünk apró kis öklével kopogtat az igaz­ság kapuján?! Hát a felnőttek világa olyan világ, ahol he­lye van a hazugságoknak? Hát a ml birodalmunkban, — ahol amúgyis annyi a fejlő­déssel együttjáró cllentmon dás — most már feltétlenül szembe kell kerülnie a régi megnyilatkozásainak az új sarjadzó, bátortalan próbálko­zásaival? Mert ugyebár senki előtt sem kétséges, hogy helytelen a felügyeletet „suvickolva” fogadni. De miért lenne hely­telen azt csendesen, illedel­mesen, leleplezni? Igen ám, — de ehhez az szükségeltetne, hogy kritiku­san próbáljuk nézni az ún „mi időnket”, ami már, ha jól megnézzük nem is a mi időnk, hanem egy letűnt kor volt és fiatalosabb tekintette), szélesebbre tárt szívvel, ölelő karral vallani gyermekünk korát, a mi nagyszerű, gyor- , san változó korunkat a mi Időnknek... És akkor új értel­met, pozitív előjelet kap a hi­vatkozás : „a mi időnkben”... Kolozsvári Gyula GYERMEKEKNEK vízszintes 1. Fővárosunkban épül. (A függ. 9. folytatásában Írandó.) 1«. Olaj angolul. 11. Pápai korona. 12. Király olaszul, 1«. Vadon termő gyümölcs. 15. Szintén. 1«. Emésztéshez szükséges. 1». Apa­állat. 19, Kérődző. 20. Norvég vá­ró». 22, Vissza: szárnyas. 23. Mind több házban van. 24. Kí­nai nincstelen. 25. Tagadás. 26. Száná ikerszava. 28. Előre továb­bit, 29. Lószerszám. 30. Esd. S3, Nem fő. ss. Város Pest megyé­ben. 35. Fel ellentéte. 36. Mese­író. 40. oraflkua művész, FÜGGŐLEGES 1. Férfinév. 2, Allst. X. A fény érzékenység mértéke. 4. Mint » víz»*, sí, 5. Anyagparány, *, ... -föld: aluminium nyersanyag. 7. Kettőzve bányaváros. I, A gyu­fa feltalálója. 13. K. P. A. 14. Nem gödrös. 17. Zeneszerzőnk. 18. Közlekedési létesítmény. 19. Egyiptomi nevezetességek. 21. Árut terhelheti, 32. Alföldi nép. 24, Noé egyik fia, 24. vissza; számok egyik nagy családja. 26. Megszólítás. 37. Kitüntetés, js. Humorista (László). 29, Opera­énekes (Erzsébet). SÍ, Eleven. 33, ,.. dór: csavargó. 34. Védd. 37. Az őszi-téli divatról Lezajlottak a divatbemuta­tók, végignéztünk sokszáz mo­dellt s mégállapíthatjuk, hogy sok érdekességgel és szépséggel lepett meg az új divat. A Ruhaipari Tervező Vál­lalat bemutatóját az őszi er­dő színei, az egyszerű és praktikus vonalvezetés és a harmonikus megjelenés jel­lemezte. Az idei divat nem hoz for­radalmi újdonságokat, de sok-sok ötletet ad a szabás­hoz, díszítéshez, részlet meg­oldásokhoz, s így alakítással új kiegészítőkkel a tavalyi ru­ha is divatos és elegáns le hét, Az őszi-téli szezon bemu tatéin a kabátoké a legfonto sabb szerep. A bemutat, alapján ős2sre a szövetből ballonból készült kabátok anyaga könnyű, gyakori ; kockás minta különféle vál tozata. Kedvelt a mintás ka bátokon az egyszínű, kötőt gallé«-. A sportos kabátoka kockás mintájú, élénkszín sállal, kerek puha sapkával egészítették ki. A télikabát anyaga moher tweed. Az új divatszín a bor dó, a bor-vörös, az olajzöld, ? mustársárga, ismét divat csau szín. A kabátokat szőr- megallér díszíti. Az egyenes szabás mellett a kabátok al­ja kissé bővül, az ujj pedig raglánszabású. A divattervezők szerint leg­ideálisabb viselet télen is a Kosztüm. Természetesen anya ga puha, meleg, kabátja bé­lelt, jóval csípőn alul ér. Gal­lérját prém díszíti, magassza- rú csizmává), szőrmekucsma val, sőt muffal mutatták be a manekenek. Ez lesz a tél legdivatosabb ruhadarabja. Azoknak a nőknek, akik nasvobb távolságról járnak Fiatal lányoknak: búzavi- I-ágkék vatelinnel bélelt ka­pucnis kosztüm. A kapucni, a kézelő fehér bárányprém, munkahelyükre — a sportos Öltözéket ajánlják. A legprak­tikusabb modell egy sötét­kék, tűzött orkánkabát volt, raglánujjal, elől húzózárral. Sötétkék szűk hosszúnadrág, rövidszárú gumitalpú kis­csizma tartozott az öltözék­hez. Eíhhez is, de a téli kosz­tümökhöz, kabátokhoz Is ér­dekesen kötött, horgolt koz­mosz-sapkákat mutattak. Ez a fejre simuló, áll alatt gom- ' bolt sapkafazon bizonyára nagy divat lesz, mert jó me- :eg, s otthon bárki elkészíthe­ti. Legdivatosabb a kötött ru­ha. Szabása rendszerint egyenes emlékeztet a zsákru- Dolgozű nőknek jő meleg hákra, de visszahajtó magas öltözet: hosszú, csizmába tűrt nyaka és csuklóig érő hosz- szűk nadrág. Háromnegyedes, szú ujja van. Derékban kes- bundabéléses kabát, gyapjú- kenyebb, vagy szélesebb öv­sapkával. vei fogják össze. Ez a ruha­Vi*s*a: hamis. 38. E. ö. 39, A. Q. vény helyes megfejtése: Vörös Megfejtésül beküldendő a segély, Szerjózas, Hajek Rezső. Könyvjutalmat nyertek! Czene vfsaetmes 1, 3«, 40. Ottilia Hátság, Vallu* Éva Pásztó, A november 14-1 keresatrejt- Nyerges István Salgótarján. Alaklmakra: Zsákvonalú uha fémszálas anyagból. A kivágás körül gyöngyhimzés- sel. forma is olyan, amelyet ott­hon bárki elkészíthet és sa­ját fantáziája szerint színe­zesse!, kötésmintával tehet változatossá, egyénivé. A di­vatbemutatókon nem szere­pelt szoknya-blúz. Helyette a tervezők télre, a hűvös na­pokra, praktikusabbnak tart­ják a kötényruhát. Anyaga szürke, barna, egyszínű szö­vet- Felül kerek, hegyes, szögletes kivágással, a szok­nyarészen egyenesen, vagy tűzött szembe hóitól készült. Koekás szövetblúzzal magas nyakú pulóverrel szép. Az alkalmi ruhák legdiva­tosabb anyaga a gloké, a fém­szálas brokát, a csipke és a bársony. Legdivatosabb fa­zon pedig a kiskosztüm. Szín­ben a sötétkék -fékét ein i ntá - zott és a kék vezet. Az alkal­mi ruhák gallérszegélyét gyönggyel hímezik és gyako­ri a nagyszemű gyöngyből ké­szült gyöngy-gomb. A divatbemutató alapján elégedetten nyugtáztuk, hogy az idei őszi divat színei vilá­gosabbak, kellemesebbek. A téli divat pedig figyelembe­vette, hogy hidegben a leg­több nő fázik. Végre a divat Is a meleg holmikat tette di­vatossá. A kucsma, a danu- lon bélés^ a sok szőrme, a térdig érő csizma, mind arról vall, hogy az idei téli divat nemcsak szép, hanem okos is. ' Kovács Margit (Foto: Czuzi Zsuzsát ,Van nekem egy jó pajtá­som ..

Next

/
Oldalképek
Tartalom