Nógrád. 1965. október (21. évfolyam. 231-261. szám)

1965-10-10 / 239. szám

1965. október 16. vasárnapi nócd*p 7 REFLEKTORFÉNYBEN ## sorsa kegyetlen, de dicsőséges" Tollvonások Konsztantyin Fegyin írói portréjához Az idősebb szovjet irónem- zedék egyik legeredetibb és legtehetségesebb egyénisége. Munkásságának legerősebb ol­dala az ember belső világá­nak árnyalt ábrázolása az adott kor történelmi esemé­nyeinek, különösen népi meg­mozdulásainak közegében. Konsztantyin Fegyin művei­nek ezt a sajátosságát rend­kívül találóan jellemezte Stefan Zweig 1928 december 10-én írt levelében: „Fegyin­nék ragyogó adottságai van­nak arra, hogy egyfelől a né­pi mozzanatokat ábrázolja, másfelől finom művészi ala­kokat formáljon, s a lelki konfliktusokat a legbonyolul­tabb áttételekben is megmu­tassa.” Fegyin korábbi regényei­ben (Városok és évek, Fivé­rek, Európa elrablása) értel­miségi hőseinek túlságosan kifinomult életével szembeállította az egyszerűséget, a népi hősök egészséges, ki­egyensúlyozott típusát. Az értelmiségi és forradalmi té­ma nagy regénytrilógiájában már szervesen összefonódik. A trilógia darabjai: Az első örömök. A diadalmas eszten­dő, valamint a Máglya, amelynek utolsó részén most dolgozik az író. A Máglya mottója — „A szél elfújja a gyertyát és szítja a máglyát” — a mű egész mondandóját hordozza. A regényben ugyanis arról van szó, hogy a súlyos meg próbáltatások napjaiban csakis a néppel és a házává való összeforrottság hozza meg a győzelmet, kitartásra és helytállásra nevel; míg a befelé fordulás megfosztja a; embert erejétől, s romlásba taszítja. Az olvasó szeretné tudni • miként alakult A diadalmas esztendő című mű hőséinél-: sorsa 1919-től a tragikus 1941. esztendőig. A Máglyá ban feleletet találunk a hő­sök életét feszegető kérdések­re, s ez a válasz szorosan összefügg a Szovjetunió tör ténetével, a polgárháború és a hitlerista támadás közötti időszakban. Az idősebb nem­zedékből többen átadják he­lyüket a fiataloknak. Űj, az olvasó előtt még ismeretlen arcok tűnnek fel, ám az el­ső két regény hősei — Anocs- ka, Kirill, Pasztuhov, Cvetu- hin, Ragozin — megmarad­nak a Máglyában is fősze­replőnek. A háború kitörését követő első napok újabb nagy próbára teszik jellemüket. Mintegy magnéziumfényben felidézik azt, ami a legdrá­gább, a legfontosabb volt1, számukra az életben, hogy az legyen a támaszuk az új megpróbáltatások napjaiban. S ez így van az életben is­A Nagy Honvédő Háború után a szovjet irodalomban több tehetséges könyv birkó­zott azzal a problematikával, hogyan tanulnak helytállást, hogyan lesznek hősök a rendkívül veszélyes, sőt tra­gikus helyzetbe került em­berek. Senki sem születik ka­tonának, a háború tanítja meg az embert a katonásko­dásra. De nemcsak az ütközetek­ben, amikor az embernek fegyver van a kezében, nemcsak az ellenséggel való nyílt összecsapásban szüle­tik a hősiesség. A magánélet­ben, a családi életben is. amikor a hazafiui kötelesség és a hazaszeretet legyőzi az anya ősi rettegését gyerme­kei sorsáért, s bár porig sújtja a bánat, megáldja fi- át-lányát, mielőtt a hőstett véghezvitelére indul, amely talán az életébe fog kerülni. Ugyan, ki a megmondha­tója, hány családot dúlt szét, vagy éppen hozott ismét ósz- sze a háború, hány szerelmet bontott fel és hányat szőtt, hány barátságot talált könv- nyűnek és hány barátot fe­dezett f el ?.. — A Máglya más lesz, mint a frontregények általá­ban — mondja Fegyin. — Második részében nem a front­katonáról szólok, hanem a tömegek fejlődését szeret­ném bemutatni, egyéni, em­beri és családi méretekben. Ezek — az események ha­tására — felbomlanak és új­jászületnek. Köznapi hőseim sorsa kegyetlen lesz, de di­— Konsztantyin Fegyin (APN fotó — Ozerszko fel­vétele) csőséges, „.. .Ügy adom életemet a művészetnek, mint katona a csatában.” Ezek a szavak is Fegyintöl származnak, s egyaránt vo­natkoztathatjuk őket szépiro­dalmi és elméleti írásaira. Amikor az írásművészettel birkózik, elsősorban azért kel bírókra, hogy művészete magasrendű és realista legyen. Az életigazság megis­merése az írót arra ösztönzi, hogy a valóság-ábrázolás igazságát kutassa, s megte­remtse élet és ábrázolás har­móniáját. Ez számára a leg­főbb művészet. Fegyin nem sok különbsé­get talál a formalista mű­vész és a naturalista alkotó között, hiszen az előbbi mind a művészetet, mind önmagát öncélnak tekinti, amíg az utóbbi pusztán higgadt kí­váncsisággal regisztrálja azt, amire hideg tekintete téved. Mindkét alapállás a közöny­ből, a számításból, az önelé­gültségből fakad. S mindket­tő a művészet pusztulásához vezet. Gorkij azt mondotta, hogy az igazi író a szó vértanúja. A gorkíji mondás a legköz­vetlenebbül vonatkoztatható Fegyinre. Fegyin 1940-ben ezt írta jegyzetfüzetébe: „Szeretném megírni, hogy micsoda öröm és kétségbeesés a szó, a stí­lus örökös csiszolása, micsoda öröm és állandó kétségbeesés az olyan író élete és munkája, akinek az irodalom maga az élet, hatalmas és nagyon igé­nyes hivatás. Ha az író őrült szerelemmel viseltetik a szó iránt, az mérhetetlen szenve­dés forrása, de egyúttal olyan szenvedésé, amelyet soha nem bán meg.” Nem keresi a könnyebb el­lenállás útját, egyik legfőbb Írói jellemvonása, hogy tuda­tában van a hivatásával járó nehézségeknek és felelősség­nek. De nem kevésbé jellemző rá az sem, hogy szenvedélyesen hisz az irodalomban és az írókban, abban, hogy az új, a jobb ke­resése, a harc azért a bizo­nyos „nagy könyvért” — vé- gülis meghozza gyümölcsét- Rendkívül sokat dolgozik: a Máglya befejező részét napi. tizenhat órán át írja. Ez a rit­ka munkaszeretete és igényes­sége abból fakad, hogy számá­ra művének színvonala nem csupán esztétikai, hanem egy­szersmind etikai, politikai, társadalmi kérdés is- „A művészetnek minden kell és semmi” — olvasható a trilógia első kötetében- Igen, semmi nem kell a művészet­nek a közönyösöktől, a babér­jaikon megpihenőktől. És min­den kell a művészetnek: az egész sokoldalú és szenvedé­lyes lelki élet azoktól, akik úgy adják oda magukat a mű­vészetnek, mint katona az éle­tét a csatában... B Brajnyina szovjet irodalomtörténész A korszerű népművelés útja O rszágos népművelési vita tanulságait ösz- szegezte az elmúlt héten a megyei nép­művelők eresztvényi tanfolya­mán dr. Durkó Mátyás, a debreceni Kossuth Tudomány­egyetem adjunktusa, a téma­kör egyik legalaposabb jár­tasságú ismerője. Az összege­ző beszámoló időszerűséget ad, hogy néhány problémájá­ban visszaidézzük az elmúlt hónapok rendkívül tanulságos és sok tekintetben előbbre mutató vitáját, beszéljünk né­hány szót a korszerű népmű­velés kibontakoztatásának le­hetőségeiről. Az Alföld című irodalmi és népművelési folyóirat orszá­gos méretűvé nőtt vitája tu­lajdonképpen abból a felve­tésből indult ki, hogy népmű­velésünk területén bizonyos stagnálás, fejlődési megreke­dés, látogatottság csökkenés aggasztó jeleit észlelhetjük s ez a jelenlegi munkastílus és a népművelési formák elöre­gedésére utal. Sokan a vitá­ban úgy véleményezték a pil­lanatnyi állapotot, hogy a népművelés zsákutcába került, válságba jutott, s arról töp­rengtek, hogy a modern tár­sadalomnak van-e egyálta­lán szüksége népművelésre. Persze, a formai aggoda­lomnál sokkal mélyebben ke­resendők a probléma alapjai. Társadalmi fejlődésünk ugyanis a szocializmus építé­sének időszakában olyan kor­szakhoz érkezett, ahol a dol­gozók általános és szakmai műveltségének növelése a gazdasági haladás egyik leg­jelentősebb feltételévé nőtt. A tudat, a magatartás szo­cialista jellegű formálása ma egész társadalmunk tovább­fejlődésének sarkalatos kö­vetelménye, s ez többek kö­zött a népművelés elé is fo­kozódó feladatokat állít, hisz a társadalom osztályszerkeze­tében, a dolgozók iskolázott­ságában, művelődési szintjé­ben, kulturális érdekeiben, szükséglétéiben és kulturális ellátottságában jelentős válto­zások következtek be. A kérdésre, hogy a válto­zásnak mi legyen lényeges tartalma, mik az új vonásai, s az új stílusú népművelés minőségének mik az ismérvei, nem könnyű válaszolni- A vi­tába problémaként vetődött fel a korszerű népművelés fogalma- A népművelésnek az ismeretterjesztésre, a műked­velésre, a művelődési otthoni és a könyvtármunka területé­re való szűk értelmezésé korszerűtlenné vált. Ezek a területek viszonylag kevés embert vonzanak, társadalmi hatékonyságban korlátozottak — bár céltudatos alkalmazá­suk jóval nagyobb lehetősé- jesen önművelési formáknak get nyitna az eredmények- tekinthetők. Ezek hatása pe- hez, mint azt egyesek meg- dig azon múlik'- milyen szin- ítélik. Kétségtelen viszont, ten tudja az egyén az isme- hogy ennél jóval többről van retfeldolgozó, elsajátító raun- már szó. kát megoldani. A tömegközlés eszközeinek, a kultúraterjesztés lehetősé­geinek rohamos fejlődése és új formái: a sajtó, a mozi, a rádió, a televízió óriási nép­szerűségre tettek szert s a lakosság nagyobb százaléká­hoz eljutnak. Természetes te­hát: a népművelés helyes for­máját úgy kell megalkotni, hogy a területek is belefér­jenek. Ám, ha ezeket, csak részben is, a népművelés fo­galomkörébe tartozónak te­kintjük meg kell keresni, mit követel minőségi felhasz­nálásuk? A vita egyik legnagyobb pozitívuma az egységes mű­velődési szemlélet és művelő­déspolitikai irányítás szüksé­gességének felvetése, egyes részproblémák taglalása volt. Elfogadott álláspont, hogy a nevelés feladatainak csak is­kolai jellegű megtervezése félmegoldás a fiatalok és a felnőttek további iskolai és iskolán kívüli nevelési rend­szerének megteremtése nélkül. Ki kell jelölni a népművelés szerves és sajátos helyét, fel­adatait a szocialista művelő­désügy egységes rendszerében. Ezzel kapcsolatosan elenged­hetetlen a tervszerű egység megteremtése a népművelés és a politikai képzés, vala­mint a különböző társadalmi és állami szervek népművelő tevékenysége között. Lényegé­ben a munka összehangolá­sáról van szó a népművelés minden szintjén — a részte­rületeken, az anyagi, szemé­lyi, intézményi dolgokban is- A népművelési tervezéstől csak így várható megfelelő eredmény. s éppen ennek szolgálatára jöttek létre a me­gyei. járási, városi Népmű­velési Tanácsok­A kultúraterjesztő feladatok terén mutatkozó elmaradások T- például ami az analfabé­tizmus felszámolását, a bé-' járó munkások, tanyai lako­sok, vagy az eddig közömbös rétegek kultúrához juttatását illeti — sürgős felszámolása mellett rá kell térni a ne­velői munka hatékonyságának nagyfokú növelésére. Ez vi­szont az emberek ismeretfel- dölfozó, elsajátító színvona­lának emelésétől, technikájá­nak elmélyítésétől, begyakor­lottságától függ. A könyvol­vasás, a televíziózás, a képző- művészeti látás technikájától, az önálló értékelő- és ítélő­készség mértékétől. Rendkí­vül fontos probléma, mert a társadalmi méretekben leg­népszerűbb tömegművelő esz­közök lényegileg szinte tel­Igen jelentős feladat a művelő-nevelő tevékenység tartalmi kérdéseinek gazdagí­tása. Itt elsősorban az: hogyan lehet megteremteni kellő tar­talmi sokoldalúságot a szak­mai műveltség, a technikai és természettudományos ismere­tek elsajátítására, az alkotó fantázia fejlesztésére, a gaz­dasági és társadalomvezetési hozzáértés színvonalának nö­velésére. A népművelés hatékonysá­gának növelése rétegmunka bevezetését kívánja, mégpe­dig differenciált formában. Az ilyen feladat különösen szük- ségeli a jól felkészült szak­embereket s azok állandó to­vábbképzését. Felvetődik a kérdés: milyen feltételek biztosítják a köve­telmények valóraváltását? ‘ Kétségtelen, hogy művelő­dési intézményeink — sokszor még az újonnan építettek is — nagyrészt alkalmatlanok a korszerű népművelésre. Fe­lül kell vizsgálnunk tehát az eddigi beruházási rendszert- Általános vélemény az orszá­gos vitában, hogy tanácsi és állami támogatással csak kor­szerű művelődési intézmények épüljenek, mégpedig sürgős­ség, szükségesség szerinti te­rületi elosztásban és sorrend­ben- A meglévő gazdálkodási mód javításával, összehango­lás biztosításával meg kell akadályozni a pénzügyi lehe­tőségek szétszóródását. Gon­doskodni kell a művelődési otthonok Ízléses berendezésé­ről, modern technikai, kísér­leti, szemléltetési eszközökről, a rovatokban szabadabb gaz­dálkodási lehetőség megte­remtésére van szükség és szakítani kellene az úgyneve­zett „bevételi terv szerinti gazdálkodás” kötelezettségé­vel, ami igen sok esetben ke­rékkötője á művelődéspoliti­kai céloknak és gyakran esz­mei megalkuvásra készteti a felkészületlenebb vezetőket. A vezetők felkészültsé­gét illetően is akad tennivaló bőven. Ér­vényt kell szerezni a képesítési rendelet körül még mindig tapasztalható huzavo­nának, mert nagy feladatain­kat korszerű keretek között csak ideológiailag és szakmai­lag biztonságos tudású nép­művelőkkel valósíthatjuk meg. Barna Tibor A Gondolatok könyvéből (Jules Renard) A gúnyolódó korántsem el- Az élet rövid, de milyen tnés. hosszú az út a születéstől a halálig! Az az ember valóban sza­bad, áld ürügy nélkül tud Ha romlik a látásod, gon- visszautasUani meghívást. dőld azt, nogy a világ ke­vésbé létezik. Ismertem a boldogságot, de nem az boldogított a legjob- Az álmodozás ban. fényűzése. elme Mennyivel jobbak volnánk. A madár nem a rózsák, nem félnénk attól, hogy hanem a tetvek végett száll csapnak bennünket. a rózsabokorra. A X. Magyar Képzőművészeti Kiállítás képei Kovács Ferenc: Lovak című kompozíciója. Festmények és látogatók Somogyi József: Sirató

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom