Nógrád. 1965. október (21. évfolyam. 231-261. szám)
1965-10-14 / 246 (242). szám
1965 október 14., N ö G Tt 4 n 3 @jiak maqáiiügij? — Miért kell neked kimenni a Sebajra? Nem jó itt?... Vagy ha nem jó a bányakolóniában, ahol apád, nagyapád lakott, akkor miért nem veszel egy szövetkezeti lakást a város közepén? Miért éppen ki, a Sebajra mégy?! — kérdezgették pár évvel ezelőtt ismerősei, barátai Párosi Nándort, mikor belépett a KISZ lakásépítési akcióba és szinte minden szabadidejében ott dolgozott feleségével együtt. A hosszú, vékony vasöntő nem szereti a sok beszédet, ezért aztán rendszerint csak pár szóval hárította el az efajta okvetetlenkedéseket. Aztán kész lett a lakás, beköltöztek, és ő új építésbe kezdett fönt, a ház fölötti meredek domboldalon. Néhány hét alatt be is meszelte és megérkeztek a „társbérlők”: két pár postagalamb. — Nézze, ez hajlam dolga — dől a galambház falának és rámnéz, de füle közben a benti zajokat figyeli: éjszakai nyugalomra fészkelődnek a lakók. — Mikor gyermekkoromban hazajöttünk az iskolából, a többi gyerek vagy belógott a városba, vagy rúgni kezdte a rongylabdát. Én ledobtam a táskát és hajtottam ki a hegyoldalba. — Fészkelni én is szerettem — mondom. Arcán irtózat fut át, és picit messzebb húzódik tőlem: — Megrabolni őket?! Azt nem... Figyeltem, mit csinálnak, hogyan örülnek, mi a bánatuk?... ök ugyanolyan lények mint mi, csak még repülni is tudnak. — Kicsit tétovázik, aztán mégis kiböki, bocsánatkérő mosollyal: — Ennyivel boldogabbak tőlünk. — Értem — mondom. — Világot látni, sebesen cikázni, legyőzni a teret és időt... Rázza a fejét: — Ne.m. Inkább: lebegni a tejkék levegőben, tájak, házak, emberek felett átúszni... Égy suta kézmozdulattal félbeszakítja önmagát és lefelé indul a lépcsőn. Nem versenyezteti galambjait. Autón ráztatni ókét Drezdáig, Berlinig vagy éppen Brüsszelig. hogy onnan szánjanak hazafelé esőben, viharban, szélben: éjszaka fáradtságtól felájultan szends- regjenek idegen háztetőkön, ahol százféle veszély les rájuk .— ö ennek nem teszi ki a jószágait. — Sok verseny galamb elpusztul az úton — mondja. — Az ember meg itthon várja. csak várja, még két hét múlva is állandóan az eget lesi, hogy hátha... a helye meg üresen tátong. A párja búskomor lesz... Ment érti meg! — Igaz a galambok hűsége? — kérdem. — Igaz is. meg nem is — nevet. — Mindig párban élnek, akkor is, ha nincs költési idő. Sokszor előfordul azonban, hogy a fióka az anyjával lép „házasságra”. Azt pedig nem lehet megengedni, mert akkor elsatnyul a törzs és betegségek lépnek föl. Ezért tavasszal a tojókat különválogalom, elzárom és én „esketem”’ össze őket, hogy a vérfrissítés meglegyen. Ha Ilyenkor összetesznek egy bakot egy nőst ény- nyel, megürülnek egymásnak és mihamar elfelejtik a maguk választotta párt. Aztán: a tojáson legnagyobbrészt a tojó ül. A hím ilyenkor sétálgat a háztetőn, illegett magát és bizony előfordul, hogy „teszi a szépet” egy idegen tojónak... — Szóval, náluk is a „férfiak” rúgnak ki a hámból? — A hímek kezdik, de a nőstények meg szívesen fogadják!... Kettőn áll a vásár, nem? A konyhában egy csomó kanári pityereg. A nőstények együtt vannak, békésen tollászkodnak. de a hímeket külön kell tartani, s ha a kalitkáik egymás mellett vannak, papírral elválasztani ókét, hogv ne lássák egymást, mert rögtön berzenkedni kezdenek Éppen az ő kalitkáikat taka- rítgatta a házigazda, mikor megérkeztem: kalitka az asztalon, a fásládán, a konyhaszéken — kicsit csatatérhez hasonlít most a konyha. —• Az asszony mit szól mindehhez? — kérdem. — Most csendesek ők — mondja Párosi Nándor. — Elmúlt a nyár, fáznak a téltől... De már januárban elkezdenek élénkülni: játszanak, prityegnek, fütyörész- nek. öröm olyankor bejönni a lakásba... Meg aztán, tudja.. havonta idead az asszony harminc-negyven forintot a madarakra, ugyanannyit cigarettára — ezzel kész az én havi zsebpénzem. Engem nap közben nem az foglalkoztat, hogy este . bevágom azt a négy-öt korsó sört, hanem hogy jövök haza, a madaraimhoz... És akkor persze a családommal is vagyok. Az asszonyoknak ez a fontos — akárcsak a galamb nősténye: ül a fészken, el nem mozdulna, de ha a hím sokáig kint van, kezdi hívni. S ha ott van mellette, akkor megnyugszik. Ez adja neki a biztonságot, hogy nem marad egyedül az utódnevelés nehéz kötelességében. Párosi Nándort munkahelyén. megbízható, rendes, szorgalmas szakembernek tartják. Lehet rá számítani a fizetés utáni műszakon is. Ő még nem jött be másnapos állapotban dolgozni. Másokkal bizony előfordul, hogy a kaputól visszafordítják, mert ittas. — Miért ilyen ő? — kérdem a főnökét. — Ilyen a természete jválaszolja. Valóban. De ráadásul talált magának egy szórakozást, amivel nem árt sem magának, sem a családjának és a társadalomnak. S ráadásul: madarai között napról- napra fel is üdül, pihenten áll mindig munkába. A közösségileg teljesen semleges szórakozás így válik társadalmilag rendkívül hasznossá, és éppen n mi szocialista társadalmunkban, mikor az összközösség megoldotta a kenyérgondot, az egyén számára nem kérdéses a megélhetés és szabadidejében sokszor nem tud mit kezdeni magúval. Ezért lenne nagyon hasznos, ha az Acélárugyárban is, másutt is gondosan számba - vennék, kinek van ilyen és más hasznos szenvedélye és segítenék, támogatnák őket. A többieket pedig ösztönöznék. megismertetnék az egyes hobbyk szépségeivel, örömeivel. ...S gondolkozni lehetne még azon is, hogy az iskolás gyerekeknek ne csak politechnikát tanítsunk, ne csak gyárakba vigyük el őket, hogy a szakmát megszerettessük velük, hanem az eddiginél szélesebb körben, tervszerűbben felkészítenénk őket arra is, hogy felnőtt emberként szabadidejüket mire használják. Ami késik — nem múlik Mi az, ami indokolttá teszi, hogy rövid időn belül immár harmadszor kell foglalkoznunk a Salgótarjáni Acélárugyár termékeinek szállítási problémáival? Birkás Zoltán, a szállítási üzem vezetője szerint a tűrt kétezer tonna raktári készletnek jelenleg is a kétszerese van a gyárban. Ez fennakadást okoz — nemcsak a gyár termékeit feldolgozó üzemek —, de az Acélárugyár termelésében is. S a készlet naponta növekszik... A torlódás oka: a MÁV nem biztosít megfelelő mennyiségű kocsit. A helyzet súlyosságát tetézi, hogy a kapott kocsik zöme nyitott, amelyeket ponyvával kell lefedni. Esős időben a víz befolyik a ponyva alá. A kocsiban ' levő huzal, acélszalag és egyéb áru megrozsdásodik. A megrendelők reklamációi alapján az idén az Acélárugyár hatmillió forintos kötbérrel néz szembe. A szállítási üzem vezetője elmondotta az idei visszásságok rövid történetét is. E szerint, a harmadik negyedévben már többször tettek panaszt a MÁV illetékes szerveinél és saját minisztériumuknál a vagonok csekély száma miatt. A felszólamlások után minden esetben átmenetileg enyhült a kocsihiány. Amikor a harmadik negyedév utolsó hónapjában a helyzet kezdett katasztrofálissá válni, a KGM Vaskohászati Igazgatóságának kérésére az Acélárugyárát ismét felvették a Tárcaközi Országos Bizottság „listájára”. Ami azt jelenti, hogy a TOB naponta biztosítja a gyárba küldendő kocsímennyiséget. Szeptember 26-tól lépett ez a rendelkezés érvénybe, de Birkás Zoltán szerint az Ígért napi harminc fedett vagont egvszer sem kapták meg, annak ellenére sem. hogy a közlekedési- és postaügvi miniszterhelyettes Salgótarjánban iártakor. személyesen is megígérte, hogy intézkedni fog. A gyárból naponta 615 tonna árut kéne kiszállítani, de a jelenlegi kocsiellátás miatt, ez lehetetlen. Nem hoztak eredményt a vasárnapi szervezésű szállítások sem. szemben — például október harmadikén hatot, negyedikén hármat, hatodikén tizet kapott a vállalat. Ez ügyben megkerestük a MÁV salgótarjáni állomásfőnökét, Újvári Ferencet, aki Solymosi Rudolffal, a vasúti csúcsszervezet párttitkárával együtt válaszolt kérdéseinkre. Solymosi Rudolf mellesleg személy szerint is felelős az acélárugyári, és a Zagyva-rakodói szállításért is. Első szavaikból kitűnt, hogy az együttműködés a két szervezet között gyenge lábakon áll. De az is kitűnt, hogy az Acélárugyár szállítási üzemvezetőjének tájékoztatása nem mindenben tárgyilagos. Az állomásfőnök, a többi között kijelentette, hogy az Acélárugyár már nincs a TOB hatáskörében. A TOB a salgótarjáni üzemek közül kizárólag az Öblösüveggyár számára jelöli ki a biztosítandó vagonok számát és minőségét. — Egyetértünk azzal — mondotta Újvári Ferenc —, hogy az Acélárugyár, mint a legnagyobb és legjelentősebb salgótarjáni üzem — jogosan követeli a TOB pártfogását. Mi azonban a jelenlegi állapoton nem változtathatunk. Ami a Birkás elvtárs által megadott napi kocsiszámokat illeti, meglehetősén megté- vesztőek. Ezekhez a számokhoz hozzátartozik, hogy ennél jóval több üres — bár nem fedett — kocsit kap minden nap a vállalat — Rakott kocsiból pedig — teszi hozzá Solymosi Rudolf — naponta általában negyvenet kap. — Ha tehát — veszi át ismét a szót az állomásfőnök — az Acélárugyárban több gondot fordítanának a kocsik kirakására» a raktárkészlet torlódását nagyon rövid idő alatt meg lehetne szüntetni. Ráadásul nem lenne több, mint kétmillió forint a vállalatra kirótt kocsiálláspénz összege. Megjegyeztük, Birkás Zoltán hogy érzékeltesse a gyár nehéz helyzetét, elmondotta, hogy — a szeptemberben Ígért Kunszabó Ferenc | napi harminc fedett kocsival hogy a ponyvás vasúti kocsik felhasználásában éppen az Acélárugyár járt elől jó példával. S alaposan ráfizet: hatmillió forintos kötbérrel. Mert tény, hogy most már van ponyva lerakat a gyár terüSzigorú anyaggazdái kodás A Nógrádi Szénbányászati Tröszt évi anyagforgalma megközelíti a 225 millió forintot. Az elmúlt évet 4 millió 682 ezer forint elfekvő úgynevezett inmobil anyag- készlettel zárták. Az idén minden negyedév elején újabb feltárásokat végeztek, s az eddig felbecsült készlet meg- haladia a nyolcmillió 200 ezer forintot. A tröszt anyagellátó vállalata nagy gondot fordít az elfekvő készletek hasznosítására Eddig rsaknem négymillió forint értékű anyagot adtak át más vállalatoknak. Ezenkívül üzemi felhasználásba került több mint kétmillió forint értékű anyag az elfekvő készletekből. A jövő évi megrendelésekből ugyancsak kétmillió forint értékű anyagról mondtak le. amit az elfekvő készletből helyettesítenek. létén, azonban olyan berendezéssel, amivel a ponyvát sá- torszerűen kifeszíthetnék a rakomány felett — nincsen. Ezért folyik be az esővíz az árura. — Miért nem használják az újításukat — vonja fel a szemöldökét Solymosi Rudolf —, amelyet tavaly nagyon jó eredménnyel használtak? Tavaly volt nekik ilyen berendezésük. Annak kellene utánanézni, hogy hová tűnt... — Egyébként — szólt Újvári Ferenc —, ha a ZIM panaszkodna kocsihiányra, megérteném. Hiszen, ha kielégítjük az Öblösüveggyárat, és az Acélárugyárat, a Tűzhelygyár csak azután következik. És különösen az export szállítmányaikra vigyáztunk nagyon. Nem ártana azonban annak sem utánanézni, hogyan használják ki a rakodásnál a kocsik teherbíró képességét. Bizony nagyon gyakran előfordul, hogy húsztonnás kocsit csak rakterületé- nek felével terheinek meg. Sok értékes tonnát lehetne „megfogni", ha a szállítmá- nvok összeállításánál napvobh körültekintéssel, több előrelátással járnának el. — A MÁV és az AKÖV, a MÁV és az Öblösüveggvár között — tettük fel a kérdést — igen gyümölcsözőnek bizonyult a. szocialista szerződések kötése, s azok nvomán a szállítási komnlex brigádok tevékenvsége. Hogyan lehet, hogv ilyen szerződés és együttműködés a legnagyobb salgótarjáni vállalattal nem jött létre? — Tavaly kötöttünk szocialista szerződést az Acélárugyárral is — felelte az állomásfőnök —, az idén nem történt meg a felújítása. Pedig tavaly tapasztalható volt, hogy amikor megvitattuk a szocialista szerződésben vállaltak teljesítését, mindig fellendülés következett a szállításban. Igaz, hibák : az együttműködésben mindig voltak. De ilyen kiélezett viszony — még sohasem. Ezt meg kell mondani. És éppen ideje, hogy október tizennegyedikén összeüljünk — a vasút és az acélárugyári szállítók képviselői — megvitatni a jelen cs a jövő problémáit. Xrhéx o»s, nagy feladatok Mit dolgoznak a traktorok? A patvarci Lenin Tsz-ben ebédidőt tartanak a tagok. Szünetel a krumpliszedes, hazaballagtak a kaszások a hereföldről, és üzemanyagcsere ürügyén bepöfögtek a faluba gépükön a traktorosok is. Ott áll az egyik traktor a főutcán, egy takaros ház előtt. Nem kétséges, hogy a traktoros is ebédel. Nyilvánvalóan az is az ebédidőnek köszönhető, hogy Cseszák Pál tsz-elnököt az irodában találjuk. Miről is beszélhetnénk az őszi munkák jelenlegi szakaszában másról, mint a kenyérgabona vetéséről. Ross és búsa — Mi inkább rozsot termesztünk, mint búzát — mondja Cseszák Púi. aki ötévi föagronómuskodás után vette át a szövetkezet vezetését az idén júniusban. — Kétszáz hold a rozsvetési tervünk, 120 hold a búza tervezett vetésterülete, azonkívül hatvan hold árpavetés és húsz hold bíborhere szerepel még vetésünkben. Meg szö- szösbükköny. Csakhogy ezzel nem tudom mi lesz, mert Monorról még egy gramm vetőmagot sem kaptunk. így azután a takarmánykeverék földbe helyezéséhez hozzá sem kezdhettünk... — És a többi vetéssel hogyan haladnak? — A rozs és az árpa vetését is befejezzük a héten. (A nyilatkozatot a múlt hét péntekjén tette az elnök, amikor megyénkben a tsz-ek zöme már el is felejtette az árpa és a rozs vetését!) Igaz ugyan, hogy húsz holddal kevesebb rozsot vetünk a tervezettnél, viszont búzából pótoljuk az eleső húsz holdat, ugyanis ennyivel több búzát vetünk— Még három hét — Megfelel-e ez a munkatempó az intézkedési terv ütemezésének? — Még három hét van hátra. hogy végezzünk a vetéssel és a betakarítás nagy részével. Meg kell nyomnunk a gombot, ha a határidőt tartani akarjuk. A rozsvetés befejezésének határidejét október 10-ben állapítottuk meg, ezt valószínűleg tartani tudjuk. mert ~már csak húsz hold hiányzik a csökkentett területből... — És a búza? — Azt majd csak a rozs után vetjük. — Hány erőgépe van a tsz- nek ? — Kilenc. Egy nehéz lánctalpas traktort kaptunk az Érsekvadkerti Gépjavító Álloméitól, hogy krumpli alá forgassa a talajt. — S milyen munkát végez a kilenc saját gép? A tsz-elnök az újján számolja : — Két gépünk vet, egy tárcsáz, egy kaszálja a kölest és a muhart, kettő répaszeletet szállít... — És hány traktor dolgozik szántásban? — Egy saját gép. — Fel van-e már szántva búza alá? Vetésre kész-e már a talaj? — Vetés alá még nem végeztünk a talajelőkészitésseL — Nem kevesell a szántógépek számát ? — Hát igen. De két Zeto- runk, egy 25-ös és egy 50-es javítás alatt áll.. — S hány kettős műszakot szerveztek ennek ellensúlyozására a tsz-ben? — Nincs kettős műszak. Kevés a traktorosunk Egy traktorosunk tartósan beteg, egy másik pedig bevonult katonának. Határnéxőben Felkerekedünk, hogy a helyszínen vegyük számba a munkákat. Indulás előtt. a tsz-agronómus is megjelenik az irodán. Tanácsolja, hogy a traktorosokhoz ne menjünk, mert azok éppen üzemanyagot vételeznek. S így nem csodálkozunk azon, hogy a fűutcán még mindig az egyik ház előtt vár jobb sorsára az álldogáló traktor. Egy gép jár csak íáradhatalanul a patvarci omlós, homokos földön, de az a traktor a gépállomásé. Azonkívül elfoglalták helyüket a kaszások is, akik fele részért a tarlóherét mentik, mert a patvarci tsz-ben is nagy a hiány takarmányban a tervezetthez képest. — És a betakarítás hogyan halad 7 — Száz hold burgonyát kell betakarítani, ebből húsz holdat elvitt az árvíz. Különben is kicsi a termés. Betegség tizedelte a krumplit. — Mennyi van még szedni való? — Tíz hold. De ennek mennie kell, mert a nádudvari módszert alkalmaztuk és így százalékot kap a tag az össztermelés után. — És a cukorrépa? — A hónap végén a répa szedését is megkezdjük, 'akkorra ütemezte a cukorgyár. — És végül a kukorica? — Nálunk is a kukorica betakarítása okozza a legnagyobb gondot. Hetven holdon termesztünk kukoricát. Nézze, innen messziről is mi- tyen tetszetős, haragoszöld! Szép termést hozna hogyha beérne. Eddig biztató volt az ősz... Húsz hold fővetésű silókukoricát már ^szecskáztunk. Persze ez takarmánynak önmagában még nem elég. A töreket is takarmánynak tartogatjuk... Patvarc alig négy kilométerre fekszik Balassagyarmathoz, a járási székhelyhez. Talán ezért is szembetűnőbb, érthetetlenebb az a sok gond. amellyel ebben a kisterületi! szövetkezetben találkoztunk... Lakos György Azt hisszük, ezt a sajátos párbeszédet itt egyelőre felfüggeszthetjük. Élvek és ellenérvek persze vannak még bőven. Hiszen igaz, ami igaz: a pályaudvar például — minden jogos szemrehányása, kritikája ellenére — eddig százharmincöt kocsival „tartozik” az Acélárugyárnak. Van tehát törleszteni valója. De az is igaz, hogy a MÁV készen áll a törlesztésre. Ehhez azonban magasabb színvonalra kell emelni a szállítás szervezését az Acélárugyárban is. Mert. ha el is ismerjük, hogy az időnként Ózdról és más alapanyaggyártó vállalattól bezú- ditott árutömeg kirakása óriási nehézségek elé állítja a gyár szállítási üzemét — azt is el kell ismernünk, hogy a kiszállítandó áru vagonba rakására mindig több figyelmet fordítottak itt, mint a beérkező áru vagonból való kirakására. Azt kéne végre felismerni és ténykén* elfopprl- ni, hogv ez a két művelet szoros összefüggésben áll egymással. Dehát, árul késik — nem múlik. A hét közepén az ellenfelek — akik ezúttal így messziről vitatkoztak egymással —, leülnek a tárgyalóasztal mellé. S a hibák okainak egymásra hárítása helyett a megbeszélés, megegyezés — és remélhetőleg — a szoros együttműködés ideje következik a két fél munkájában, érdekeiben egy- másrautalt szervezet között. Cs. G.
