Nógrád. 1965. október (21. évfolyam. 231-261. szám)

1965-10-03 / 233. szám

KÖGRín I 1969- > Mf> ám S. vasárnap 11 Fekete Gyula A szatyor meg a kislány Amikor én néni leszek, minden szatyrot teléveszek: mogyoróval, mandulával, tejszínhabos szamócával, mazsolával, meg zselével, mákkal, csókkal, dzsemmel, mézzel, pralinéval, porcukorral.., — Elindulok a szatyorral, s akármerre járok-kelek, kap belőle minden gyerek! Divatos kosztümök A legtöbb nő szeretne va­lami divatos új ruhát. Jó, ha már most gondoskodunk meg­felelő öltözékről, amiben bár­mikor, bárhová elmehetünk. Minden korosztálynak, min­den nőnek, a legelőnyösebb és legdivatosabb a kosztüm. Hű­vösebb napokon pulóverrel, blúzzal aláöltözhetünk, mele­gebb napokon elegendő egy hamis gallért tenni a kabát kihajtóra, s így is jólöltözöt- tek leszünk. E három modellnél figye­lembe vettük a különféle al­kalmakat Az első modell készülhet vastagabb, pasztellszínű szö­vetből. A barna nők világos­kék, narancs, piros színt vá­laszthatnak. A szőkéknek a középkéket, az olajzöldet, és a bordót ajánljuk. A kosztüm­kabát egyenes, divatos hurkos golyógombokkal. A szoknya négyrészes, egyenes szabású. Ennél a modellnél az anyag mindig egyszínű legyen,' mert csak így lesz hozzá ízléses a tarka emprimé blúz. Erre a legjobban megfelel a kínai se­lyem (50 forint métere). Ha 75 centiméterrel többet ve­szünk, egy érdekesen csavart turbánnal kiegészítve, nagyon elegáns kosztümünk lesz. A második modell magas, karcsú nőknek való. Kék-fe- hérkockás a kabát, derékban megkötött övvel- A szoknya lehet hétköznapra sötétkék, ünnepre fehér. Ha a sapkát is elkészíttetjük hozzá, gondol­junk arra, hogy ez a modell 20 éves korig felel meg. Ezen túl inkább fehér kocsis kala­pot viseljünk. A harmadik modell kimon­dottan ünnepi alkalmakra való. Az anyag lehet barna­hajú, kreol bőrű nőknek, nyersszínű selyemshantung, szőkéknek olajkék, vöröshajú- aknak pedig haragos zöld. A kabátka enyhén karcsúsított, a szoknya egyenes. A kabát gombolását masni helyettesí­ti. A blúz anyagából tegyünk szalagot a kalapra. K. M. Rusai Magda rajzai Gyerekszáj — Látod anyukám — mond­ja a kislány egy játéküzlet ki­rakata előtt — én megvenném neked azt a szép nagy ba­bát, ha te lennél az én lá­nyom­- Monsieur - mondja a kis Móric a tanítónak. - Apám azt mondja, hogy mi a majomtól származunk. — Ülj le fiam és akkor be. szélj, ha kérdeznek. A te csalá­dod származása nem érdekel bennünket. „Jaj, de ideges vagyok!” Mi az idegesség? Az orvo­sok bő magyarázatot adnak, mert több fajtája, és fokoza­ta van, mi csak pedagógiai, illetve gyermeknevelési szem­pontból foglalkozunk vele. Jancsi sorra püföli társait az óvodában- Zavarja a fog­lalkozásokat, szétdobálja a já­tékokat, rendszeresen „ide­GYERMEKEKNEK vízszintes: 1. Fiatalok részére szervezett, nagyszerű mozgalom. (A függő, leges 9. folytatásában Írandó). 10. Féldul Mark Twain. 11. Üdülő, hely (A—A). 12. Alig magánhang­zói. 14. Masni Japán női öltözé­ken. 15. Artér magánhangzói. 16. Kurtán szív. 18. Helyhatározó. 13. Azonos mássalhangzók. 20. Meg. könnyíti a tanulást. (Folytatása vízszintes 36.) 22. A fasiszta né. met hadsereg munkaszolgálatos szervezete. 23. Társaság angol röv. 24. Majomhoz hasonló ál. latfaj. 25. Régi sülymérték. 26. Billiárdozáahoz kell. 28. Vörös angolul. 29. Gyümölcsíz. 30. Kér- ló szó. 32. Vissza: 3, 14. 33. Unc. le ........... 35. Bánat. 36. A viszin­t es 20. folytatása. 40. Ezredek. FÜGGŐLEGES: 1. Parancsol. 2. Te meg ö. 3. község. 6. Megyénkben is járt török vezér. 7. Invitál. 8. Neves színészünk (Gábor). 13. Szovjet motorkerékpár. 14. Helyhatározó. 17. Hegyvidéki község. 18. Köt ellentéte. 19. Például sógor. 21. Helyhstározó. 22. Orosz helyeslés. 24. I-vel elején: muzulmán egy­házfi. 23. Takaró. 26. Horgászzsl. nór. 27. Bizonyos fajta szalma. 28. N61 név. 29. J.vel végén: job. bá válik. 31. Szovjet folyó. 33. Vissza: kínai pénznem. 34. Meg­győződés. 37. Vissza: rendfokozat jelző. 38. Fordított névelő. 39. O.O. Megfejtésül beküldendő a víz­szintes 1. és 20. A szeptember 19-1 gyermekrejt­vény helyes megfejtése: — Tanu­lópárok, Turisztika, Taunus. Könyvjutalmat nyertek: Kolozs­vári Ági Bgyarmat, Krizsanyik Róbert Egyházasgerge, Készéi Fe­renc Starján. ges”. Mit lehet tenni vele? Megbüntetni? Kivonni a kö­zösségből? Ez nem megoldás. Tibi kapkodó, szertelen. Amikor édesanyjától az okot tudakoltuk: ideges, tőlem örö­költe. — mondta. — Nem kellett volna meg­szülnöm, nincs türelmem hoz­zá... Ki tudná megmondani, hányszor hallotta már a kis­fiú ezt, a nem az ő fülének való kitételt. Édesanyja időn­ként rádöbben arra, hogy mu­lasztást követett el, tehát sür­gősen leül „foglalkozni” Ti­bivel. Túlbuzgó szeretetével, hirtelen jött bizalmával elhal­mozza a gyereket- Utána me­gint napokig „ideges". A felnőttek, a szülők ide­gessége tehát a legmélyebb nyomot a gyermek lelkében hagyja. A kicsi gyermek olyan, mint a legérzékenyebb műszer. Pillanatok alatt fel­fogja a körülötte vibráló ide­ges hangulatot, s a maga módján reagál rá. Megnyil­vánulhat ez a kicsiknél dac. ellenállás. ingerlékenység, stb formájában. Az idegállapotot befolyáso­ló frontátvonulást, időjárás változást nem tudjuk mega­kadályozni, de keresnünk kell a megszüntethető tényezőket. Igen lényeges a jól átgondolt, okos napirend, vagyis a rend­szer, ami a gyermek testi-lei» ki fejlődéséhez elengedhetet­len. Tehát az, hogy a gyer­mek következetesen meghatá­rozott időben étkezzék, pihen­jen, levegőzzék, játsszon. Ha ebből a beidegződött, megszo­kott rendből kizökken, felbo­rul a lelki egyensúlya is. Ilyenkor szokott „megvadulni” nyugtalan, nyűgös lesz, sok­szor innen származik úgyne­vezett „rosszasága" is. Egy-egy gyermeken az óvo­dában is látszik a szülők oda­adó törődése, a türelmes bá­násmód, a nyugodt légkör. Pedig mint minden szülőnek. — nyilván nekik sincs több idejük „külön” foglalkozni gyermekükkel. Délután, ha az édesanya mos, vasal, a kiesi játszik körülötte. Néha egv- egy mondat, biztató, kedves szó, s megteremtődik a meg­hitt, nyugodt kapcsolat, s a kicsi előtt ismeretlenné válik a jelző: „ideges". Nagy Katalin Á „könnyű" hús A baromfi fogyasztás előnyei Úttörő egység. 4. Fedd. 5. Alföldi A könyvet postán küldjük eL A csirke, a tyúk, általában a baromfihús fogyasztása hazánk­ban növekszik. Ezt mutatják a statisztikai adatok is: 1957-ben hat és fél kilogramm,1 1963-ban már tíz és fél kilogramm volt a városi lakosság - fejenkénti - baromfi hús fogyasztása. A kö­vetkező tíz-tizenöt esztendőben ez a mennyiség várhatóan ti­zenöt kilogrammra növekszik. A hús emészthetőségét általá­ban két tényező befolyásolja: az egyik a húsok kötőszövet-, a másik a húsok zsírtartalma. Mi­nél több zsírt tartalmaz a hús az Izomrostok között, annál ne­hezebben emészthető. A csirke, jérce húsa könnyen emészthető, kötőszövetben szegény, zsírtar­talma sem haladja meg - álta­lában — a két százalékot. (A kö­vér sertéshús több mint egyhar. mada zsír). A sovány baromfihús csekély zsírtartalma mellett ugyanakkor a legértékesebb tápanyagot Je­lentő fehérje, eléri a 22 száza­lékot is. E fehérje gazdagság te­szi kiváló táplálékká a betegek és gyermekek számára. A tyúk, a kakas, a gyöngyös és a puly­ka húsa Is csak mintegy öt szá­zalékban zsír. míg a fehérje tar­talom több mint 20 százalék. Sokan azt állítják, hogy a ba­romfi a gyenge húsok közé tar­tozik. Ezt csak abban az értelem­ben igaz, hogy könnyen emészt­hető. Ha a fehérjékre jellemzőbb alkotórészek mennyiségét — az amlnősavak — összehasonlítjuk, semmiben sem marad el az egyéb húsok között. Vitaminokból. - különösen a húsokra jellemző B- csoportba tartozókból, - éppen annyit tartalmaznak, mint a sertés, marha, vagy juh hús. Ha az értékes összetétel és kedvező élettani hatás mellett még azt Is hozzátesszük, hogv igen sokféle módon készíthetjük: el, a szárnyasok húsát minden vitán felül áll: csak örülhetünk annak, ha minél gyakrabban fo­gyaszthatunk baromfiból ké­szült ételt. Dr. Lindner Károly cAi^am^zaiui préluíja erek egy esztendeje koronázták királynőjük­ké Aranyszavút Dolgos­országban, mert elhozta a szavakat és kiosztotta az em­berek között. Egyik nyártól a másikig megküzdöttek sok veszéllyel és sok gonoszt le­győztek. Készülődött is mindenki az évfordulóra. Görgették a borral teli hordókat, készítet­ték az ökörsütő nyársakat, az asszonyok sürögtek. forogtak, kemenceszám hozták az ün­nepi kalácsokat. A zenészek pedig szünet nélkül gyako­roltak, hogy Dolgosország­ban az ünnepen reggeltől es­tig szóljon a zene, vidám le­gyen a dal. Az ünnep előtt néhány nappal azonban Aranyszavú kihirdette, hogy viadalon választ királyi társat magá­nak. Kihirdette: Nagy pró­bára minden legény, — aki vitéz, gyűljön össze. Szíve mélyén pedig azt szerette volna, ha a szomszéd ország daliás és bátor, munkára szoktató királya Tettrekész vívna érte. Eljött a várva várt reggel napsütéssel, ünnepi zászlólo- bogássál. Az emberek éne­kelve. táncolva gyülekeztek a palotakertben. A nagy tér­re pedig hajnaltól, seregestől tódultak a lovas vitézek a próbatételre. Aranyszavú kilépett palo­tája kapuján. A napsugár is megbotlott fényes haján. Fe­jét fehér föveg koronázta, lá­bán fehér csizma, fehér volt ruhája és fehér a köpenye, mint a felhő. A nép éltette, a vitézek fe­jet hajtottak előtte. Így szólt: — Jó vitézek! Aranyszavú megnyitja a viadalt. Legye­tek ügyesek, bátrak, mert a legvitézebb, legbátrabb nyeri el kezem, életre-halálra. Aranyszavú tekintetét vé­gighordozta a vitézek sere­gén. Remélte, hogy megpil­lantja Tettrekészt, de bizony hiába kereste, nem látta se­hol sem. — Vitézek! — mondta. Gyorsaságban, ügyességben kezdődjék a próba! — Lássuk, milyen gyorsak vagytok? — intett, s a lovas­vitézek serege megindult, mint az áradat. Azután ki­vált egy csoport és sebesen tört a cél felé. örömmel újongott a nép. s Aranyszavú a legelső tizenhármat sorba- parancsolta. Ügy lépett a vi­tézek elé: — Jó vitézek. Gyors vág­tátok csak az első próba volt. Most erővel mérkőztök! A vitézek virtuskodtak, mentéjüket ledobva karjuk erejét mutogatták, de Arany­szavú csendre intette őket: — Verekedni egymással? Azt csak a farkaskölykök szokták. Ide a rudakat! — parancsolt az apródoknak, s azok futva hozták a karvas­tagságú fenyőket. — A rudakat törjétek el, így mutassátok meg, mennyi erő lakozik karotokban! — mondta várakozásteljesen Aranyszavú. A vitézek felkapták a ru­dakat, erőlködtek, próbálkoz­tak, de csak két legény Top­pantotta szét a fenyőszála­kat. Egy azonban, aki ezüst sisakrostéllyal takarta arcát, kivált a vitézek sorából. A palotakert vasrácsához lépve a rúd egyik végét beakasztot­ta a vasrács közé, s lefelé nyomva egy könnyed mozdu­lattal kettétörte a szálfenyőt. —Jól van vitéz! Karod erősebb, mint a többié, mert ésszel is élsz... Aranyszavú a harmadik próbára szólt volna, amikor a sokadalomban rémület tá­madt. Az emberek futni igye­keztek, mert az egyik utcából veszett kutya rohant a palo­takertbe. Szeme vérben for­gott, száját tajték verte, fo­gait. félelmetesen vicsorgottá. Az emberek rémülten ka­paszkodtak a fákra. mások sodródtak a tömeggel a kapu felé. minél messzebb a vesze­delmes álattól. Aranyszavú tanácstalanul nézett körül, s látva, hogy senki sem próbál szembe­szállni a veszett állattal, kö­penyét ledobva maga indult a veszett kutya felé. Az ál­lat azonban félelmetesen vi­csorgott, hatalmas fogait mu­togatva már-már ugrott. Abban a pilanatban fehér­végű nyílvessző fúrta át a fe­kete bundás állatot, s kiol­totta a kutya életét. Aranyszavú megfordult, hogy lássa, ki lőtt a legvárat­lanabb pillanatban, életét megmentve. Az emberek, akik eddig dermedten várták, mi történik majd, örömmel él­tették a vitézt, aki ijját kezé­ben tartva szerényen állt. — Megismerlek Tettrekész! — kiáltott Aranyszavú. Hiába takarja arcod a sisakrostély! Kérlek vedd le! Hadd lássam arcod. Lehet, hogy van ná­lad gyorsabb, ügyesebb vitéz, de nálad bátrabb egy sem! Hiszen megmentetted az éle­tem! Kérlek, nyújtsd a ke­zed! Aranyszavú és Tettrekész kézenfogva álltak az ünnep­lő, boldog sokadalomban. Lett is olyan vidámság, tánc. majd kirúgták a házak falát. Szóltak a sípok, puffogtok a dobok, csattogtak a cintányé­rok. Aranyszavú és Tettrekés- országa között megszüntették a határt, és megalakították a Boldogság birodalmát. Szántó Gábor

Next

/
Oldalképek
Tartalom