Nógrád. 1965. október (21. évfolyam. 231-261. szám)

1965-10-03 / 233. szám

KÖGäAB 19Í5- október 8. vasárnap n H a az ember gondolatban át akar­ja íogni azokat az óriási mére­teket, amelyeket az a bizonyos ..gyorsított halál” — a hadszíntértől függetlenül is Lengyelország egyes területein öltött, akkor az irtózat mellett a leg­erősebb érzése — a csodálkozás1 lesz. Óriási embertömegeket küldtek itt gáz­halálba és égettek el egy gondosan kidol­gozott, racionalizált, zökkenőmentesen mű­ködő, tökéletes szervezetben. Emellett, azonban nem mondtak le az ötletszerű, műkedvelő módszerekről sem, amelyek ■ jobban megfeleltek egyesek egyéni gusztu­sának­Az emberi lényeknek nem tízezrei, nem is százezrei, hanem milliói, meg milliói ala­kultak át nyersanyaggá és árucikké a lengyelországi haláltáborokban. A világ­szerte ismert nevek mellett, mint amilye­nek: Oswiecím, Brzezinka, Majdanek és Treblinka, minduntalan felfedezünk újabb és újabb', kevésbé hírhedt haláltáborokat. A zöldellő dombok között meghúzódó, er­dőben rejtőzködő, gyakran minden vasút­vonaltól távol eső helyek még alkalma­sabbak voltak a leegyszerűsített, takaréko­sabb módszerek kifejlesztésére, így például egész „hulla-kőzeteket” talál­tak a föld alatt elásva Tuszynekben és a Lódz melletti Wiaczynban. így például, Chelmno mellett egy régi kastély a dombtetőn, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a rétekkel és hullámzó vetés­sel borított tájra, egy rozzant magtár s a közelben egy zárt kerítéssel körülvett fia­tal fenyvesparcella nyújtott elegendő he­lyet az áldozatok milliós számának eléré­sére. Elég volt egy kis vörös téglaépület a Gdansk melletti Wrzeszczben, a Bonctani Intézet közelében, hogy a meggyilkolt em­berek kiolvasztott zsírjából szappant főz­zenek, a bőrüket pedig pergamenné cse­rezzék ki. Az Olaszországban, Hollandiában, Nor­végiában és Csehszlovákiában bebörtönzött zsidóknak a németek kitűnő munkafeltétele­ket ígértek a lengyelországi internálótábo­rokban, a tudósoknak pedig állást biztosí­tottak a tudományos kutatóintézetekben. A zsidók egy népes csoportjának tulajdon­jogilag birtokába adták Lódzot, a gazdag, lengyel iparvárost, de egyben azt ajánlot­ták nekik, hogy csak a legértékesebb dol­gaikat vigyék magukkal. Mikor a transzport megérkezett a ren­deltetési helyére, az emberek a vágányok egyik oldalán szálltak ki, a poggyászukat pedig a vonat túlsó oldalán dobálták ki halmokba. Ezen felül a lakótömbökben le kellett vetkőzniük fürdéshez, a ruhájukat pedig gondosan össze kellett hajtogatniuk. Mikor aztán onnan kikerültek, egyikük sem ta­lálta meg a ruháját. Egy részüket csak­nem mezítelenül hajtották be a gázkam­rába, vagy a légmentesen záródó gázautók­ba, ahol a motor égési termékeitől fullad­tak meg útközben, mikor a krematórium­hoz szállították őket. A másik részük ócs­ka rongyokat kapott cserébe, s azokban hajtották őket munkába­Mint minden más táborban, úgy Os- wiecimben is, egész raktárak keletkeztek gyapjúöltönyökből, lábbeliből, ékszerekből és személyi használati cikkekből. Az ilyen áruval megrakott vonatok aztán egymás után indultak a Birodalom felé. A gyűrűk­ből kiszedett brilliánsokat bedugaszolt pa­lackokban szállították el. Vagonszámra vit­tek el ládákba csomagolt szemüvegeket, órákat, kompaktokat, fogkeféket. Minden­nek megvolt a maga értéke. Az elégetett csontokból műtrágyát csi­náltak, az emberi zsiradékot szappanná, a hajat matraccá dolgozták fel. De az már mind csak mellékterméke volt annak az óriási, állami vállalatnak, amely az évek snrán át hallatlan jövedelmet biztosított a Bi'-odalomnak. Állandó osztaléka volt ez, s szakadatla­nul folyt, csörgedezett az emberi szenve­désből, az emberi rémületből, de ugyan­akkor az emberi lealjasodásból és gaztet­tekből is s ez adta meg a gazdasági létjo­gosultságát az egész internálási rendszer­nek. Ezt a célt szolgálta és volt hivatva ieezolni az egyes fajok és nemzetek kiír­ta ét követelő ideológiai parancs­A politikai feladat az volt, hogy egyes területeket megszabadítson a lengyel la­kosságtól, hogy aztán ezeket a területeket te-mészeti és kulturális kincseikkel együtt, osztatlanul birtokukba vehessék. A gazda- sc ri feladat teljesítése, ne. csak semmiféle tekintetben csorbítást ne jelentsen a Bho­ch 'ómra és a német nemzetre, és semmifele költséget se okozzon, hanem ellenkezőleg, ezúttal jövedelemforrássá váljék, amely­ből hasznot lehet húzni — elsősorban b foglyoknak a hadfelszerlési gyárakban vég­zett munkája alakjában, másfelől terme­sz - tben, az elhaltak elkobzott vagyontár­gyának képében. ■-z az így átgondolt és lebonyolított ren­dezvény — emberek műve volt. Emberek 'T'lek a végrehajtói is meg a tárgyai is. Fn-berek kovácsolták ezt a sorsot ember­társaiknak. Milyenek voltak ezek az emberek? * * Megjelent a szerző Vallomás című elbeszé­léskötetében (Magyar Helikon, 19SS.) — Zofia Nalkowska (1SS5-19S4) a XX. század egyik leg­kiválóbb lengyel írónője. A második világhábo­rú után a „Hitleristák Háborús Gaztetteit Vizs­gáló Nemzetközi Bizottság" tagjaként beutazta azokat a helyeket, ahol Lengyelországban a megszállás alatt koncentrációs táborok voltak, így gyűjtötte össze az oswlecimi (auschwitzi) történetet feldolgozó elbeszélés anyagát <«. Zofia ISalhotrska Felnőttek és gyermekek A tanúk egész sora vonult el a német gaztetteket vizsgáló bizottság előtt- Tanúk, akik megmenekültek a halálból, noha er­re a legkisebb reményük sem volt. Voltak közöttük tudósok, politikusok, orvosok, ta­nárok, mind valamennyien nemzetük dí­sze, virága. Mindegyik úgy menekült meg, hogy minden legközelebbi hozzátartozója elpusztult. Mindegyikőjüknek értesülniük kellett szüleiknek, feleségüknek vagy gyer­mekeiknek pusztulásáról. Megmenekültek anélkül, hogy erre csak a legkisebb mér­tékben is számítottak volna, Mansfeld d oktor, a budapesti egyetem orvosprofesszora ezeket mondta: „Csak azért élhettem túl mindezt, mert egy pil­lanatig sem hittem, hogy megmenekülök. Ha átengedtem volna magam az illúziók­nak, nem lett volna meg az az erkölcsi nyugalmam, amely életben tartott.” Ezeknek az embereknek az volt a fel­adatuk, hogy segítséget nyújtsanak mások­nak, akkor, amikor maguk is folyton a ha­lál árnyékában jártak, s a többiekkel egyenlő mértékben kijutott nekik is a gyöt­relmek minden fajtája és változata. A né­meteknek szükségük volt rájuk, mint or­vosokra, s ez bizonyos lehetőséget nyúj­tott nekik arra, hogy mentsék az áldozato­kat így például a krakkói Grabczynski dok­tor átvette a 22-es blokkot, a „kinyírásra” adairányított betegek rettegésének és pusz­tulásának színhelyét, s igazi kórházzá ala­kította azt át. Nemcsak mint orvos részesí­tette gondos oltalmában a betegeit, nem­csak gyógyszereket és kötszereket eszkö­zölt ki számukra, hanem csellel mentette a betegeket a gázkamrától, megmentette az életüket is, biztosítván a felsőbbséget, hogy öt nap alatt teljesen felgyógyulnak, s újra munkába állhatnak­Ámde, akik tulajdon kezükkel teljesítet­ték a gyilkolásnak és a rablásnak ezt a tökéletes tervét, azok is emberek voltak. És emberek voltak azok is, akik önhatal­múlag tágították a parancsok kereteit, akik merő kedvtelésből, az előírt normá­kon túlmenően is gyilkoltak. Volt olyan is, aki belenyomta az áldo­zata fejét egy kád vízbe, s addig ott tar­totta, amíg megfulladt. A legvérengzőbb blokkfelelősök (A blokkjában lakó logolytarsai fölött szinte korlátlan hatalommal rendelkező fogoly­tisztek, akiket rendszerint az SS szempont­jából megbízható, szolgalelkű és kegyetlen köztörvényi bűnözők közül válogatták ki. Mindén ilyen tisztség sokféle kedvezmény­nyel és kiváltsággal járt.) egyike, egy hi­vatásos gonosztevő, túlzott igényeket tá­masztott a foglyokkal szemben az appell- nél, s ha valamelyiknek a ruhája vagy ci­pője nem volt elég tiszta, azt olyan cél­irányosan vágta fejbe ólmos végű gumi­botjával, hogy nyomban meghalt- Az volt az ambíciója, hogy minden nap megöljön tizenöt embert. Volt egy ember két méter magas, hosz- szú orrú, hosszú arcú, keskeny szemű em­ber, az ádámcsutkája állandó mozgásban, a karja rendkívül hosszú, s ezekkel a hosszú kezekkel minden reggel, még reg­geli előtt megfojtott néhány foglyot, aki­ket csak ügy szemre válogatott ki, a blokk­ban végzett reggeli sétája közben. Ezek az emberek kétségtelenül megte- hétték mindazt, amit megtettek, de ez nem volt kötelességük. Felsőbbségük ideje­korán latba vetett minden eshetőséget, hogy felébresszé bennük és mozgásba hoz­za azokat az indulatokat, amelyek ott szunnyadnak az ember tudata alatt, de ha fel nem ébresztik, talán soha szóhoz nem jutnak. A rendkívül gondos válogatás és jól megfontolt nevelő módszerek kitermelték azt — a történelemben egyedülálló embe­ri közösséget, amely végig eljátszotta a ne­ki kiosztott szerepet Mayer képviselő vallomásából tudjuk, hogy Hitler pártja a maga kezdeti stádiu­mában úgy fokozta az aktivitását, hogy a társadalom söpredéke köréből toborzott magának híveket. Voltak ott bűnözők, gyilkosok, tolvajok és stricik. A náci ne­velés különleges gonddal fejlesztette ki velük született ösztöneiket. Erről tanúsko­dik az a rendkívül jellemző törvény, mely megtiltja, hogy a párttagoknak szemükre vessék előéletüket. E tilalom áthágásáért sokan szenvedtek börtönbüntetést Doktor Fischéfnek, a prágai egyetem pszihiátria tanárának vallomása szerint a hitlerista ifjúság számára szervezett, gyak­ran kétéves tanfolyamokon, külön gyakor­latokkal nevelték a fiatalságot a szadista kegyetlenségre. Ugyanez a Fischer professzor, aki hosz- szú éveken át törvényszéki szakértő volt, megállapítja, hogy a szadizmus a legkisebb mértékben sem csökkenti a gonosztevők felelősségét. Ezek az emberek mind tisz­tában vannak azzal, hogy mit cselekszenek, s teljes felelősséggel tartoznak tetteikért. Az oswiecimi koncentrációs táborba hur­colt gyermekek tudták, hogy meg kell hal­mok. A kisebb gyermekeket, akik még nem tudtak dolgozni, különválogatték, s vitték egyenesen a gázkamrába A szelek­ciót úgy végezték, hogy a gyyermekek sor­ban elvonultak az egy méter húsz centi­méter magasan függő rúd alatt. A gyerme­kek tisztában voltak a pillanat komolysá­gával, s a kisebbek, a rúdhoz közeledve, kihúzták magukat, s kifeszülve, lábujjhe­gyen lépkedtek, hogv a fejükkel érintsék a rudat, s így életben maradhassanak. Mintegy hatszáz, gázhalálra kijelölt gyermeket tartottak a pincében, mert még nem telt be a 1 létszám, amely szükséges volt a gázkamra teljes kihasználására. Most már tudták, miről van szó. Szétfutot­tak a táborban, s elbújtak, de az SS-legé- nyek visszakergettéfc őket a blokkba. Mész- szire elhallatszott a sírásuk és a segítség­kérésük. — Nem akarunk a gázkamrába menni! Élni akarunk! Éjjel bekopogtak az égjük doktor orvosi szobájának ablakán. Mikor kinyitotta az ajtót, két teljesen mezítelen fiú lépett be a hidegtől dermedtem Az egyik tizenkét, a másik tizennégy éves volt. Az utolsó pilla­natban sikerült elszökniük a teherautóról, mikor az a gázkamra elé kanyaradott Az orvos elbújtatta és táplálta őket, ruhát is szerzett nekik. Volt egy bizalmasa a kre­matórium személyzete között, azt megkér­te, hogy két hullával többet nyugtázzon, mint amennyit átvett. Saját élete folyto­nos kockáztatásával rejtegette a fiúkat magánál, mindaddig, amíg ismét mutatkoz­hattak a táborban anélkül, hogy gyanút keltettek volna. A prágai doktor Epstein profesz- szor, egy derűs, nyári reggelen, az oswlecimi internálótábor ut­cáján, a blokkok között halad­va végig, megpillantott két kisgyereket, akik még éltek. Ott ültek az út homokjában s valami pálcikákat tolo­gattak. Megállt mellettük s megkérdezte; — Mit csináltok itt, gyerekek? S a válasz: — Zsidóégetést játszunk. Suba Andor Banketten BETÉVEDTEM az érettségi- tői kér tüzet, osztályfőnöke vele dúdoltunk, énekeltünk, zők bankettjére, ahol tulaj- hanglejtését utánozva. Az Énekesek, híresek, harminc- dánképpen semmi keresniva- óreg meghökken egy kissé, de évesek szerettünk volna len­lóm nem volt. De nem tud- érti a tréfát, tüzet ad. Ne- ni. ö pedig — ma már tudom tam otthagyni őket, mert ahol vetünk. A lány pezsgőt önt a — fiatal, ártatlan, naív, sze- szembetalálkozom fiatalságom- poharakba, a tanár javasolja, relmes, tizennyolc éves, mái, ott földbegyökerezik a igyanak brúdert. — Szerbusz- A lány szódát iszik, a fiú lábam. Ajkam füttyre csücsö- tok — mondja. A lány: cső- konyakot. Megszűntünk szű­rődik, s amíg a lányok és a kólóm, Laci bácsi. A fiú: is- mukra létezni. Nyakig ülnek fiúk a zene ütemére ritmiku- ten éltese tanár úr! Győzött a pillanat pezsgőfürdőjében, san lejtenek, csöndben fütyü- a tanár lelki antibiotikuma. A fiú álmairól beszél úgy, löm: „Ifjúság, jöjj vissza egy A fiú egy kissé pityókás. mintha az máris valóság len­szóra!” Kedvesen csibészkedik, szel- ne. Terveiről, melyekkel ter­A zene és a fütty így együtt lemesen csipked. Elmennek mészetesen a világot fogja diszonáns, mint ahogy én is táncolni. Tangói, egészen fel- megváltani. A lány hisz neki diszonáns, majdnem groteszk nőttesen, s kedvesen járják. Mór a légvárakat is elhagyta vagyok itt harminc fiatal fiú Semmi rángatózás. Testük Iá- a fiú, és ő kötél nélkül lép és lány között, de miért bán- gyan simul, szemük szépen ki a sztatoszférába, ott ragyo- nám... Az én mulatságomat fénylik. A fiú suttog, a lány góan úszik, megelőzve a tu- elrontották a felnőttek, mert pirul. Minden fiú suttog, dományt. kényszerképzetük volt, hogy minden lány pirul. A tanár A DOBOS szólózik. Béla ez a küldetésük a földön, most úr énekel. A szeme gyanúsan a pincér beúszik a füstös én is küldetést teljesítek. Pe- fénylik. Eres keze az abro- sztratoszférába. Ezüst-tálcás dig lopni jöttem ide, hangú- szón veri a taktust. csápjaival lesi, kémleli a vá­latot lopni, ifjúságot, önfeledt- Ismét halkan fütyülök. Az OVakat. séget, naivitást, s tiszta gyér- a srác az előbb azt mondta Asztalunknál megáll egy meki boldogságot. Engem is az nekem, hogy 6 is olyan „me- sovány, törődött asszonyka, alkalom szült tolvajjá. Beié- nő fej” szeretne lenni, mint Szegény kis ázott veréb, hon- vedtem, megszimatoltam a az újságírók... ?ét került ide ? A lány tiszte­gazdag zsákmány lehetőségét, „Ne tedd fiam" — akartam lej-tudóan köszön, az asztal s ittmaradtam. neki válaszolni, de eszembe meglöki a fiú térdét. Az Ismerősöm a székre rángat, jutott, hogy álarc van rajtam, ‘eltekint, elsápad, elvörösö- hagyom magam. Még akkor akkor tettem föl, mikor lop- “t's: sem szakad le a plafon, ami- ni jöttem, és már nincs ked- — Anya, hogy kerültél ide? kor kijelentem, csak néhány vem levetni, csak néha, az ~ kérdezi a fiú és látszik, percre, hiszen még dolgoznom öreg tanár előtt. Ezért csak fölöttébb szégyell a jelene­ken, néhány esti hír leadása... bólogattam, hogy újságírás tet­A hangulat fölöttébb kelle- nélkül nem is ér semmit az Az asszony a hóna alól az mes, az öreg szivarozó tanár élet. asztalra teszi az újságpapiros megkérdezi tőlem: te is ná- Francia konyakot iszom, a csomagot. Kibontja és a fiú lünk végeztél, fiam? Hirtelen kislánytól imént kapott Ches- felé nyújtja a könnyű kis elém ugrik egy álmos tekin- terfieldet szívom, kellemes pulóvert, tetű, fekete, tizenöt éves fiú, ópiumos illata van... — Ferikém, nagyon kime­akit reggel fél ötkor az ágy- 1942 nyarán Rosita Serano Icgedtél! Hazafelé majd vedd ban édesanyja költöget. A fiú dél-amerikai énekesnő a Mar- föl ezt Tudod, édesem, te könyörög, hogy „még csak öt Bitszigeten minden este el- könnyen meghűlsz... muta- percig tessék hagyni, anyu- énekelte a szabadtéri színpad tóujját a szájához érinti és kám.” Télen reggel ötkor hi- közönségének az Amapolát és leheletfinom puszit küld fia deg a vas, odaragad a gyér- a Csiribirit. Mi két pengőért felé. mek keze. statisztáltunk és szünetben A FIÚ DÜHÖNG. Anyja Nézem a kezem, mely a po- rohantunk Rositát bámulni, szétpukkasztotta szappanbu- harat fogja. Valószínű én szerettem a borék álmait, az anyai gon­— Nem, nem nálatok végez- legjobban, mert rúzsos végű aoskodás megölte a „hőst”, tem, kedves bátyám. Verrik cigarettáját mindig a szám- Gyermekké fokozta őt, aki­úr keze alatt végeztem. Gyón- ba nyomta, ha jelenése kö- nek a szivartól köhögni, a gyösön. vetkezett. Aztán visszajött és nőtől félni, az italtól tartóz ­— Magániskolában? nézte a szemünket, a mese- kodni kell. Szájíze keserű. — Igen, magánkisiparosnál, beli tükröt, amelyben 6 a Megsemmisültem esetten ül a Nagyon jó szakember volt, a világ legszebbje volt. lány mellett, mint márciusi logarlécet is ismerte és hasz- Az énekesnő még a bökd- napsugárban szántóföldé'•”'< nálta. Engem is megtanított... ján is ujjnyi vastag arany- a hó. A tanár újra tölt és azt láncot hordott. Mindene tóm- Klmegyék. Friss az éjszaka, mondja: — „nem baj az, pa-barna ragyogás volt. Csak Jó volna egy könnyű kis lé- fiam." Odajön hozzánk egy szeme, foga és ruhája fehér- lekmelegitő pulóver. A por­szőke fiú, karján csinos barna je vakított a nyári éjszaké- tás tisztelettudóan vinvorog lány. A fiú szivart vesz elő, ban. Nekünk külön is fellé- és az mondja: jóéjszakát ki­stájába dugja és a tanár úr- péti a színpad háta mögött, vánok.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom