Nógrád. 1965. október (21. évfolyam. 231-261. szám)

1965-10-03 / 233. szám

1985- október S. vasárnap N O G R A n 5 Egy község utakat keres Három arc Pásztói feljegyzések Pásztó a megye egyik leg­régibb települése. Ma már csak töredékeiben őrzi a gyan egy részével már ez környezet, siralmasak el­történt Így mivel a bővített hanyagolt teleprészek. Pedig kórházrész helyire szorult a a legszebb környék lehetne román, a gótika építészet szakrendelés, sok betegnek A régen áhított művelőd \>i emlékeit, de a barokknak ezért jut csak pótágy. Nem otthon is a közelben épül. s törté- kell mondani, hogy az ilyen „nagyüzem” mellett korláto­szinte revezátuina, netének sok más érdekessége külön is figyelmet érdemel, zott az orvosok gyógyító te- Talán erre gondolt a helyi vékenysége, munkája. Az n épfront bizottság amikor egészségügyi személyzet úgy­Dante Pokla? A Sütőipari Vállalat dolgá­ban már nyiló ajtókat dön­monográfiában örökítette meg szólván elemi szociális igé- A r, „ nveit sem torták Wielépíteni getunK. A jexemegi muneiy, székhely történetét. Ez a a 8500 lélekszámú járási monográfia megemlíti Kalu- huszas évekből származó hi- zsa Kálmán főjegyzőnek a vatalos kérelmét a község te­hetősebb rétegeihez: még mindig fel a kórház amely azokból az időkből származik még, amikor az egykori főjegyző nyomorgók­ról írt Húsz-harminc éves sérveket, betegségeket gyó- „A községi képviselő testű- gyitanak parasztemberek- let megbízásából a téli idő nyeit sem tudják kielégíteni. , , ....... A múlt örökségét számolja f™1? valamikori festőműhely­ben üzemel, négy kemencevei már régen elavult. A világí­tás nélküli kormos, sötét mű­helyt a költő pokolnak is ábrázolhatta volna. Kilenc- ven-száz mázsa kenyeret s it- nek itt naponta. Raktára igen szűk. Ez aztán kihta a kenyér Így ma aztán az a furcsa beálltával kérünk mindenkit, hogy tehetségéhez mérten . , . .... . ki­juttasson szeretetadományt hál részien VmrtéWWézei az önhibájukon kívül: beteg ség. munkaképtelenség, a mérhetetlen drágaság és egyéb gazdasági bajok miatt nyomorgóknak.” minőségére is. A lisztet pi­hentetni kellene. Ideálisan három hónapig, de legalább ház részben randelőintézet, __. „„ . .. , . , , , , egyig. Jelenleg az őrlés után illetve lassan azt sem lehet vü______.1 .________* e ldönten mi, micsoda. Már hat évvel ezelőtt elkészült az új rendelőintézet terve Ez azóta is a fiókban e.............. A nyomor^ csakúgy, mint a csipkerózsika álmát. Elavult. Azóta újabb terv készült, de építkezést kezdeni addig, község krónikájának sok ér­dekessége már csak emlék. Bár figyelmeztető. S hogy amjg törpevízművet, vagyis mi minden változott aztóta, közművet nem építenek, nem hat-hét nappal már kenyeret dagasztanak belőle. Ezért az­tán olyan a kenyér, amilyen- !, “ nek ismerjük: sületlen, raga­a ússza sűrű belű. Már régebben terveztek új üzemet, először a község déli, újabban pedig az északi részén. Csak három év múlva készül el. felsorolni is sok lenne. Pedig lehet A pásztóiak, de főként az orvosok, a hivatalos szer­gondok, s mondhatjuk bajok is vannak Pásztón. Termé­Addig? Még sokszor kell szópárbajt vívni a KÖJÁL- ., , vek legalább már pontosat iai. mert bizony itt sok szetük persze jóval mas. mint szeretnének tudni. Már ez is mindenen megakadhat az em- az egykori bajoké. Az iparo- megnyugtató lenne, javítaná bér szeme, akár a szűk udva- sodó íflekszamban gyarapo- a kedélyeket, végleges meg- ron> a szeméttárolón, akár dó Pásztó átformálódó pa- 0idást természetesen az új az egészségtelen, sötét, nehe rasztságával uj igényeket tá- sZTK-rendelő hoz majd. S szemben. ez nagyon-nagyon sürgető. maszt az élettel Ahogy a kamasz gyorsan nö­vi ki ruháját, úgv állnak itt zen tisztán tartható munka­helyeken. Állítólag az űj üzemnek Is vl ÍYI 1 UHCJ-JO, u, -tE>v u ^ Tkjf rr 1*1 * í* /■A-Illl' >ldg dZ UJ UZCIJlxI* elő az igények, jellegzetesen MuentleK (tZ enyeSZete elkészültek a tervei. De mai. de jogos igények. Csépány Istvánnal, a köz­ségi tanáes-vb elnökével in- ... dulunk el, hogy betekintést számú ^ községig óvodát, oyeriünk a mai gondokba, " “ * .................. a mellyel már több ízben fog­lalkozott a községi pártbizott­ság, a tanács, szóbakerült a képviselőcsoport ülésén is. .ion miért kell mégx három év ahhoz, hogy felépüljön? S addig is nem lehetne vala­hogy De itt van a régi kolostor, amelynek százados falai a 2. az mi megoldást találni, iparitanuló intézetet, az is- emberibbek legyenek a mun kola napköziotthonát és még kakörülménvek *s több értél­három családot fogadnak me iegyen a munkának? magukba. Járjuk az épület környékét. Törmelékkupa- Három, jellegzetesen pász- cok, vadfű, rogyadozó kőke- tói részletet ragadtunk ki. rítés, egyszóval lehangoló lát- Lehetne többse is említeni, vány. Az épület közvetlen A megoldás azonban ezeknek . M szomszédságában disznó- és a. legsürgetőbb, mondhatnánk vagy rendelőintézet? baromfíólak, az átalakulás, a fejlődés tá­Ki használta ezt az épüle- masztotta gondok ezek. Igen tét? az, de a puszta megállapítás — Az állami gazdaság — nem segít. A közégi tanács­ágyszám hivatalosan 162. feleli az elnök, aztán meg- vb elnökének nem kell olyan Vas sebészet, nő, gyermek- toldja szavalt. — Jóformán levelet, kérelmet írnia, mint és belgyógyászat. A rendelő- egy fillért sem költöttek rá. a volt főjegyzőnek. A nyo­intézet havonta hatezer be- a község legszebb negyede morúság már emlék. Pásztón teget fogad, csaknem két- lehetne, ha... Igen ez elég azonban azt szeretnék, ha az Kórház, Számok. A kórház 1908-ban épült, 27 ággyal. Jelenleg az szer annyit, mint a mező­gazdaság átalakítása Ugyanennyi beteg gyógyulást évente a kórház ban. Nagyon nagy a forgo sok mindenen múlik. Az in- említett bajok is minél előbb óta. tézményül szolgáló 1717-ben keres épült barokk apátsági épület teljesen vakolatlan. Egyik­másik ablakát téglával rak­a múltéi lennének. Gulyás Ernő félárnyékban Közeleg az éjfél. A vasútállomás hatalmas üvegablakain át- meg átszűrődik egy-egy nyugtalan mozdony dohogásának zaja. Éj­jel tehervonatok szállj ák meg a síneket. A hangszóró, mint láthatatlan karmester, irá­nyítja a bonyolult mechanizmust. Üresek a peronok, a kellemetlenül csí­pős szél csupán néhány eldobott papírhulla­dékot kerget. Az ősz a falak közé űzte az embereket. A váróterem falain elsárgult, öreg hirdetések, mintha ők is az ősz eljötté­nek tényét igyekeznének bizonyítani. A plakátok alatt emberek. Van ki áll, a régebben várakozó ül, a fáradt elfekszik a hosszú pádon, feje alá dugva táskáját. Ce­zanne, a híres párizsi festő, mikor kilakol­tatták, mindig utcai padokon aludt. Feje alatt hűséges bakancsa. Különben lelopták volna a lábáról. Vajon kései padfekvő utódja is ettől fél? Eljött az éjféL Nézem az enyhén, de kitartóan horkoló vagy csak bóbiskoló embereket, az alvó gyermeke mellett olvasó középkorú hölgyet, a feltűnően sok piaci árust, kik hátikosa­raik, kézikosaraík között trónolnak. A hajna­li piacra igyekeznek. íme egy kis embercsoport. Soha nem lát­ták egymást, s valószínű, hogy nem is fog­ják. De most itt együtt vannak, meg kell ragadni a pillanatot Vajon ki merre tart, honnan, miért milyen álmai, céljai vannak, mi hozta össze őket, most ezen az őszi éj­szakán ? Három ismeretlennel ismer kedtem. — Volt amit megtehettem, volt, amit nem... — s kifogástalanul idézi Camus hő­sének, Mersault-nak a szavait, melyek kissé idegenül csengenek egy kisváros pályaudva­rának várótermében. Földmérő, alig pár évvel a nyugdíj kor­határ előtt. Nógrád megyei, de Egerben dol­gozik, most is oda' igyekszik vissza. Hetente egyszer jár haza. Agglegény. — Négy menyasszonyom volt, de egyik sem volt az igazi, otthagytam őket, aztán jött a háború, négy év amerikai hadifogság és észrevétlenül megöregedtem. Szavaiban keserűség. — Másként csinálnám, ha újra kezdhet­ném — mondja és lemondóan legyint. Havi háromezret keres, kevesli a tv-ben a színházi közvetítéseket és lelkesen szid­ja a MÁV-ot. A vonatja hajnali négykor indul. Katona. Bevezetőben fontoskodóan fel­hívja a figyelmemet arra, hogy hadititkokat nem hajlandó a rendelkezésemre bocsátani. Még szerencse, hogy nem vagyok rájuk kí­váncsi. Huszonkét éves. még tizenhét hónapot kell szolgálnia. Egy Miskolc melletti faluból megy vissza nógrádi állomáshelyére. A magánéletben kőbányász. Nevét nem szeret­né nyilvánosságra hozni, mert tiltja a sze­rénysége. Szülei tsz-tagok. Ö szereti a jazzt (dobolt is), a táncot, és nem szeret inni. — Persze ha nagyon megkívánom, akkor azért két üveg sört lehajtok. — Életcélja? — Megnősülni, családot alapítani, s úgy dolgozni, mint régen. Ja, erről jut eszembe, hogy a menyasszonyom elhagyott tavaly, de lesz új nemsokára.. Fiatal. Optimizmusa jogos. 3. A népmeséi jóságos öregembert idézi sze­líd arca, nagy bajusza, s még nagyobb ka­rimájú fekete posztókalapja. Hetvennégy éves Gyuri bácsi, nyugdíjas tsz-tag. Jelen­leg Galgahévizen lakik. Megjárta Doberdót is, mint tisztiszolga. — Van nyolcszáz kvadrát földecském — ebből és a kétszázhatvan forint havi nyug­díjból éldegélek. Most magvaváló szilvát vi­szek a városba egy családnak. Lekvárt főz­nek belőle. Felesége három éve meghalt, négy lá­nya boldog családi életet él. — Mondja, kérdi bizalmatlanul, nem lesz valami bajom nékem ebből az ügyből? — De hiszen a nevét sem tudom! Láthatóan megnyugszik, és újra megered a nyelve. — Szeretnék ám újágot olvasni, csak hát rosszak egy kicsit a szemeim. Néha a ko­mák mondják el, hogy mit olvastak. Leg­utóbb nagyon érdekes dolgot mesélt a kocs­mában négy idegen ember. Elmondták, hogy ők tavaly nyáron Vietnamban voltak aratru, de ott hatsoros búza van ám, nem négy, mint nálunk. , — Milyen a vidék arra? — kérdeztem tő­lük. — Ugyan olyan, mint erre, hegy van ott is. mint itt, épp úgy, mint síkság és erdő — közli .beavatottként”, nagyon komolyan. (rozgonyí) lom. Így aztán tudomásul ták be. A villanyvezetékeket kell venni, hogy a beteg csak éppen a falhoz tűzdel­sökszor pótágyra, mentőágy' ra kerül. A bonyodalmakat elsősor­ték. Állaga napról-napra rom­lik. Pedig előbb-utóbb rend­be kell hozni. Műemléknek az támasztja, hogy a szak- nyilvánították. Minél tovább rendelés nagy része is a kor- halogatják azonban a tataro­házba szorul. A jelenlegi ren­delőintézet — ha lehet annak nevezni — nemcsak szűk és zását, annál többe kerül. Ez meggondolandó! Ha a lakók máshová kerül­rendkivül zsúfolt, de már nének, fedelet kaphatna a életveszélyes is, sürgősen le régóta tervezett helytörténe- kellene bontani, mint aho- ti múzeum. Siralmas most a NYUGDÍJAS Jólesik a jószág Izzadt, légycsípte bőrének — így reggel, csordahaj­tás előtt — egy kis tisztogatás. Ez­zel kezdi a napot az öreg nyugdíjas. Szó volt már többször róla, hogy adják el ezt a tehenet, hiszen annyi tejet, ami neki és a felesé­gének kell, adna egy kecske is. De ö bizony meg nem válna tőle. Pedig nagyon nehéz már néha... Ez a hi­pertónia. Egy ki­csivel több mun­ka, emelés, izolá­lom és máris vö­rös karikák tán­colnak a szeme előtt. Bizony, meg kellett tanulni iüös korára ennek a furcsa nevű be­tegségnek az el­nevezését. Az es­te is vitatkoztak Ceröl. Ideát volt az egyik szomszéd és ezt kérdezte: „Nem könnyebb elsétálni reggelen­te egy kis köcsög tejért a boltba?" — Megyek! Vi­gyázz a házra! — kiáltott hátra a tornácról a fele­sége. Mire az istálló­ajtóból kinézhe­tett, már a kaput tette be maga mögött az asz- szony. Juhász volt ő 50 esztendeig. Éj­szakázó, hajnal­ban kelő. Sosem fordult elő, hogy a felesége vagy gyerekei megelőz­ték volna a fel­kelésben. Most sem enged. Egy félórával mindig korábban lép le az ágyról, mint a felesége. Ügy érzi — ha az aszony nem is mondja —, ez ád neki becsü­letet a háznál. A férfi legyen min­dég keményebb, bírósabb. Hát ezért nem adja el a tehenet. Mi lenne ővele ennél a háznál, ha nem tudna regge­lente tenni-venni. Míg így gyűjtö­gette érveit, fél­füllel az utcára figyelve, hogy nem cserget-e már a csordás, eszébe jutott valami. Negyvenötben hal­lotta először ezt a szót. Öntudat. Akkor, mikor a veje a Kommu­nista Pártba vitte. Rá mindig lehe­tett számítani. Most már csak taggyűlésekre jár el. Ott gyakran szó esik arról, hogy kell az ud­varokon a jószág. Es e gondolatot ő kezdettől pártolta. N. P. / Akit csak az este vet haza esetben anyagi háttere is van Reggel hat órakor kel­persze a dolognak, magának a tem. Édesanyámmal élek, aki túlórázó nevelőknek is jól jön beteg és 84 éves, 24 éves az a kis „fizetéskiegészítés”, fiam jelenleg ugyancsak be- bár a túlórák hajszolását sem teg. Őket láttam el. Fél nyolc- — Olyan embert természe- Rábólint a szavakra Deák szabad túlzásba vinni), örül, kor már az osztályomban vol- tesen a pedagógusok, a neve- Ferenc, s Kajdy György he- én is örülök, ha van jó csa- tam. Az ötödik osztály fö­lök körében is találunk, akik lyettes igazgató, maguk is lel- patvezetője, szervezője az is- nöke vagyok. Elvem, hogy az ugyan kifogástalanul elvégzik kés „társadalmi munkások”. kólának, csupán annak nem osztályfőnök korán reggel a munkájukat, oktatói, nevelői — Jön a Lucza tanárnő örül, ha mindez egy, vagy gyerekei között legyen. Nap- tevékenységük jó, de ezen túl, maga — erősítik. csupán egy-két ember. Miért? közben óráim voltak, a tíz­mintha nem is léteznének. S elmondják Lucza tanárnő Egyik kérdés: milyen ismere- perces szünetekben úttörő­— Hogy érti ezt? Deák Ferenc, a néhány tisztségét is: a mű- teket szereznek az ilyen el- munkát végeztem, ünnepséget balassa- velődésügyi állandó bizottság foglalt emberek? Jut-e idejük készítettem elő. Egytől fél gyarmati Bajcsy Zsilinszky elnöke, az úttörőcsapat veze- önmaguk képzésére, nem ma- kettőig ebédeltem, s elláttam utcai általános iskola „törté- tője, a dolgozók esti iskolá- radnak-e el az önképzésben? a családot. Délután jutott nelmi” nevű igazgatója hát- jának szervezője... Szóval, Lucza tanárnőt persze nem idő a másnapra való felkészü- radől az égtelenül nyikorgó ott van mindenhol, aho! szűk- féltem. De mindnyájan tudjuk, lésre is. Fél hattól tízig az széken, úgy mondja kicsit el- ség van rá. Művészeti cső- mindennek van határa. S ha esti iskolán tanítok. Azután gondolkozva: portot szervez, eljár a pró- egyenlőbben osztoznánk a ter­— Hát úgy értem, hogy a bákra, pedig nem „kötelező”, heken, s nemcsak valóban tanítás után elmennek. Ezek Mindezt magánszorgalomból egy-két név merülne fel a az emberek azok, akik érte- csinálja. Az a típusú ember, feladatok, teendők hallatán? kezleten a legkevesebb „bajt” aki nem elégszik meg azzal, Deák Ferencet igazolja az okozzák, ha hozzászólnak is amit a „szűkebb munkakör”- is, amit egy alkalommal a megyek haza. Felvetődik még egy kérdés: nem feleslegesen vállal sokat valamihez, okos, finom mon- nek nevezhetnénk. Érzi, több- művelődésügyi vezetők meg- Lucza Jánosné? datfűzésíik kelthet legfeljebb re képes, eszerint cselekszik, beszélésén hallottam. Neveze­feltűnést. Mondani nem na- s vállal. Az „iskolán kívül" tesen az, hogy Nógrád me­gyon mondanak semmit. Gon- sem tud pihenni, kicsit ma- gye iskoláiban körülbelül két- mindezt. Ha ő nem csinálná, dolkodtunk mi ezen már gának is élni. A hét legtöbb ezer pedagógus dolgozik. Több másnak kellene megtenni! többször. Mi az oka, az indí- napján csak az este veti haza. véglet alakult ki tevékenysé- Különben is: téka az efféle viselkedésnek. A „természetrajza” az ilyen gükkel kapcsolatban: sok pe- nálja. És jól! Egyre jöttünk rá. Talán attól embernek egyszerű: a munka- dagógus, különösen falvaink- A B. zsiijns2w úti ál félnek legjobban nehogy kedv. a szervezőerő, az „örök ban, rendszeresen foglalkozik talános iskolában persze 39 „megjegyezzek” okét, s ebből mozgás” belülről jón. fiatalokkal iskolán kívül is. kifolyóan esetleg munkát De hol vannak a határok? másik része elzárkózik tőle kapjanak. Hangsúlyozom, Kényelmes. Egy-két középis- Ferenc szerint is!' öt-hat. egyébként jó munkaerők. * kolaban például meg az is gg többiek’’ * gondot okoz, ki legyen a KISZ De ez vajon elég-e? — Igen jogos kérdés — bó- tanácsadó tanár. Ezért van , Lucza Jánosnét, a Bajcsy lintgat Deák Ferec is. — az, hogy az iskolán kívül sok Zsilinszky úti iskolában pél- Mert a szándék, a munka va- helyen túlságosan is egy-egy dául már évelj: óta „megje- lóban dicséretes, mégis ve- emberre építenek, ha valami­gyezték”. Ha‘ valami van, szélyt rejthet magában. Fél- ről szó van. Pedig az arányok hozzá fordulnak tanácsért, se- reértések elkerülése végett, betartása természetesen a tár­gítségért. nincsen olyan igazgató, aki sadalmi munkára, tevékeny­— Nem éppen fordulnak — nem örülne, hogy lám, akad, ségre is vonatkozik, mosolyog a már őszbe hajló aki vállalja a napközi veze- * tanárnő. .— Éppenséggel me- tését, a dolgozók esti iskolája Lucza Jánosné egy napját gyek én magam. szervezését és óraadásait (ez mondja eL (Tóth) ö is, a kollégák is hevesen tiltakoznak: el kell végezni szívesen csi­nevelő dolgozik. Akiket az este vet haza: mennyi? Deák Búcsúzáskor még azt mond­ja Deák Ferenc, a „történel­mi” nevű igazgató: — Hasonló riportot persze, azt hiszem, majdnem minden iskolában készíthetnél. Én is azt hiszem. Sajnos.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom