Nógrád. 1965. október (21. évfolyam. 231-261. szám)

1965-10-27 / 257 (253). szám

1965. október 27., szerda N ö G R A T) r* I\ehé% ó'w. nagy feladatok Agranúm 11 * a traktoron Október közepén már min­őén gazdaságban finiseinek az ószi szántással, vetéssel. Igazság szerint már október húszadikára el kellene vetni az őszí búzákat. Ezt írja elő a mezőgazdaság bibliája, de ezt vallja minden paraszt- ember is. Az idén nehéz ősz szakadt a mezőgazdaságra, csak nagy küzdelmek árán lehet elvégezni minden mun­kát. A kulcsemberek A berkenye! Petőfi Tsz-re az átlagosnál is sokkal na­gyobb gondok szakadtak. Egy ilyen kis faluban, min­den embert külön-külön szá- montartanak, katasztrófának számít, ha a kulcsemberek közül valaki megbetegszik. Pedig éppen így történt. — Nálunk is a traktoro­sok a kulcsemberek — mond­ja Gill József, a termelőszö­vetkezet elnöke. — Három traktorosunk van, de küzü- lük ketten már hetek óta betegen fekszenek. Schmidt Jánossal, az egyik szerelővel baleset történt, ínszalag szakadást szenve­dett, egy hónapja betegállo­mányban van már. Nem sok­kal később a másik trak­toros is ágyba kényszerült. Friz Mátyás azonban egy hétig még dolgozott, meg­próbálta, hátha sikerül le- küzdenie a bajt. De nem ment S a termelőszövetke­zetben ekkor kerültek a leg­nyomasztóbb helyzetbe. — A szántás nehezen , ment, különben is sokat kell kín­lódni most a földekkel — panaszkodik újra az elnök. Alig vetettünk még valameny- nyit akkbriban. Ügy látszott, hogy nálunk minden meg­áll. De csak így látszott, mert összefogtak az emberek és mentették a menthetőt. Elő­ször Takács István, a Tol- mácsi Gépállomás körzeti szerelője jelentkezett, hogy segít a termelőszövetkezeten. Megbeszélte a gépállomás ve­zetőivel, kivett tiz nap sza­badságot és beállt szántani a berkenyiekhez. Ugyanak­kor segített javítani is a gé­peket. Mert bizony ezeken a földeken, domboldalakon könnyen tönkremennek a motorok, az alkatrészek. A szerelő megy Mikor lejárt a szabadsága Takácsnak, megint bajba ju­tottak a berkenyelek. Igaz, a másik gépre akadt trak­toros a termelőszövetkezeten belül is. Hiszen Fehérvári Gyula, aki gyalogos munkát végez egyébként a közös gaz­daságban, valamikor „gép­ÜdüHcfési mérleg Érdekes statisztikát állí­tott össze a Bányász Szak- szervezet megyei Bizottsága az idei üdülésekről. Az idén 2417 dolgozót, családtagot és 596 gyermeket üdültetett Nógrád megyéből a bányász szakszervezet. Kedvező a helyzet, ha azt vesszük ala­pul, hogy elég nagy az igény a gyógyfürdőkre. Az üdültek 54 százaléka a hévízi, illet­ve a hajdúszoboszlói gyógy­fürdőre kapott beutalót. A tröszt bükkszék! üdü­lőjében az idén 800 személyt üdültettek. Az IBUSZ szer­vezésében külföldi jutalom­üdülésben 90 dolgozót része­sítettek, akiknek csak a köl­tőpénzről kellett gondoskod­tok. Az idén 40 lengyel bá­nyászgyermek is két felejt­hetetlen hetet töltött a tröszt keszthelyi üdülőjében. Jövő­re ugyanennyi nógrádi bá­nyászgyermek üdülhet Len­gyelországban. járművet” vezetett a honvéd­ségnél. Ö is vállalta, hogy a másik megüresedett trak­torral szívesen beáll a ba­rázdába. S azóta is példa­mutatóan dolgozik a traktor­ral. — S mit csináltak, mikor Takácsnak mégis el kellett mennie? — kérdeztem kí­váncsian az elnököt. — Nem volt más válasz­tás, felült az agronómus a traktorra és ő szántott — válaszolja. — Kiss András, az agronómusunk amolyan ezermester a mezőgazdaság­ban. Mindenhez értíi ember. Még ez a szerencsénk — só­hajt az elnök — különben nem tudom hogyan folytat­tuk volna. — Közben azért még Ta­kács is segít néha szánta­ni, vagy éppen olyan mun­kát végez, ami a legsürgő­sebb. Jelenleg is részt vesz a tarlóhere lekaszálásában, ígv sikerült lemorzsolgatni a napokat és úgy-ahogy el­végezni a munkákat is. Bizonyára a berkenyeiek nem végzik el az elsők kö­zött a szántást, de az is bizonyos, hogy a legutolsók sem lp.s-’ck. Berkenyén meg­próbáltak a munkák átszer­vezésével is időt nyerni, se­gíteni a termelőszövetkezet nehéz helyzetén. A húsz holdnyi fővetésű silókukori­cát késve kezdték stlózni. Ügy öt-hat hold besilózása után úgy döntöttek, hogy csak a vetés befejezése után folytatják. Saját erőből Berkenyén közvetlenül a vetés befejezése előtt állnak. Igaz, nem tudták betartani a pontos, előírás szerinti ve­tési időt, mégis dicséretet érdemelnek. A rétsági já­rás vezetőinek egyébként is nagyon sok gondot okozott az idei ősz, a berkenyeiek nem tetézték a gondot. Azt mondják a szövetkezetben, hogy a két traktoros rövi­desen munkába áll. Akkor pedig végre megszűnik az a nagy feszültség, amely ha­talmában tartotta a vezető­ket, szövetkezeti tagokat egy­aránt S annak a két em­bernek még sikerül részt- vennie a végső finisben, a mélyszántások elvégzésében. Pádár András A vénasszonyok nyarának kellős közepén balla­gunk a kisterenyei főutcán; sétapartnerem, dr. Nádassdy László sűrűn emel­geti a kalapját: évtizedek óta praktizál itt — mindenki ismeri, és ő mindenkit is­mer. S nem csupán, mint falubelijét, vagy páciensét... Elhalad mellettünk egy kö­zépkorú cigány férfi. Előzé­kenyen köszönnek egymás­nak, szinte összemosolyognak, minha lenne valami közös titkuk, valami közös élmé­nyük, ami bizonyos értelem­ben társakká tette őket. To­vábbhaladva ezt firtatom. Egy darabig kitér a kérdések elől, aztán megadja magát: — Hát elmondhatom, de magára vessen, ha nem sok sül ki belőle... Ez a férfi úgy öt évvel ezelőtt ment el bányába dolgozni és nem sokkal azután kezdődött a mi „párbajunk”. ...Egy szép hét­fői délelőtt megjelent a ren­delőben... helyesebben nem is megjelent, hanem úgy má­szott, vonszolódott, hogy azt hittem, már rendelhetem is a koporsót. „Mi baj van, em­ber?” „Doktor úr, drága-édes- jó doktor úr, nagyon mege­meltem magam, engem már nem is lehet megmenteni, engem már elvisz a devla, úgy fáj a derekam!...” Ha va­laki megemeli magát, annak a derekán, hátán merevek az izmok, csomósak. Bizony, a Automatizálás dicsérettel és elmarasztalással Félmilliós értékű új szerszámok jel éve kihasználatlanul A MODERN BANYÁSZKO- DASBAN mind nagyobb sze­rep jut a gépeknek. Nem vé­letlen, hogy a gépészeti szak­emberek száma is mindin­kább szaporodik. A cél az, hogy embereket mentesítsük a nehéz fizikai munkától, s ezzel egyidöben növeljük a teljesítményeket. Tervek, el­képzelések korábban is vol­tak, és az idén különösen szé­pek a Nógrádi Szénbányászati Trösztnél. Az automatizálás jelentősé­gét úgy véljük felesleges hang­súlyozni- Szerepelt is a gépé­szeti fejlesztési tervben, szep­tember végi határidővel húsz szállítógép, úgynevezett vitla automatizálása. Ez a terv idő­ben megvalósult. Jelentősége igen nagy, mert hatvan em­ber munkáját takaríthatják meg vele, illetve ennyit he­lyezhetnek más, elsősorban termelő munkára. A tervben szerepelt azon­ban más is, mégpedig 13 fő szellőztető berendezés auto­matizálása. Amíg az előbbiért dicséret jár, ezekért viszont elmarasztalás- Szeptember vé­géig ugyanis már nyolc da­rabnak automatikusan kellett volna működnie, azonban úgy ahogy csak, három készült el. Ebben a Nagybátonyi Szol­gáltató Vállalat ludas- Szere­pelt a tervükben, s hogy miért nem készültek el a ki­tűzött határidőre, ki a fele­lős érte, azt kideríteni nem a mi feladatunk. Beszélnek ar­ról, hogy olyan okok játszot­tak közre, mint például a fe- ledékenység. Elfelejtették idő­ben megrendelni a szükséges csapágyakat és talán a mun­kát is elfelejtették kiadni a megfelelő szakcsoportnak. A TRÖSZT ILLETÉKESEI, mivel semmi elfogadható mű­szaki akadályt nein láttak, prémium elvonást helyeztek kilátásba. Év végéig még van idő, pótolni kellene a mu­lasztást. A fejlesztési tervben szere­pelt olyan dolog is, ami meg van, de még sincs meg- A Nógrádi bányákban például rengeteg a különféle villamos­kábel. Ezeknek a kötése nem megfelelő, rengeteg gondot okoz a javításuk, és munkás- védelmi szempontból sem elég biztonságosak. Lengyelország­ban gyártanak és a nógrádi bányákban korábban lefolyta­tott kísérletek tanúsága sze­rint kiváló hidraulikus kézi préseket, amelyek megszün­tetik ezt a gondot. Beruházási keretből mint­egy fél millió deviza forin­tért sikerült is beszerezni 25 ilyen hidraulikus kéziprést. Megérkeztek április elején és azóta ott tárolják őket a nagybátonyi raktárban. Ha igy megy, lassan elfekvővé, inkurrensé válnak, annak da­cára, hogy igen nagy szük­ség lenne a munkájukra­A készülékek sorsa tipikus példája az ésszerűtlen takaré­koskodásnak, ugyanis ahhoz, hogy alkalmazni lehessen őket, megfelelő hüvelyekre és sarukra lenne szükség, amit viszont a tröszt felügyeleti szerve, amely a megrendelése­ket intézte, „takarékossági és egyéb okokból” — ahogy hír­lik valami újításra várt —, nem rendelte meg. Elég az hozzá, hogy a darabonkint végeredményben filléres áruk hiánya miatt félmilliós érték hever kihasználatlanul- Az­óta kötetekre tehető levele­zést folytatott a tröszt a fel­ügyeleti szervével, a Nehéz­ipari Minisztériummal az ille­tékes külker vállalattal, de eddig még eredménytelenül. NÉHÁNY DOLOG CSAK, amit felvetettünk, de kellő bi­zonyíték arra, hogy még sok, embereken múló akadály is fékezi a műszaki fejlesztést, olyan akadályok, amelyeket maradéktalanul el kellene há­rítani. B. J. * A sötétpej „csodaszarvas44 Sehol nem jár annyi különleges történet közszájon, mint a vadászok körében. Ha csak azokat vesszük számításba, amelyeknek fő­szereplői Nógrád megyei vadászok voltak, akkor is kitelik belőlük egy szép csokorra való. Nem egyszer jámbor mangalica és fe- hérhüs kocák, másszor a szénégető szamara került terítékre. Most újabb történettel gya­rapodott a gyűjtemény. A ritka, eddig még nem teljesen kiderített esemény hősei min­den valószínűség szerint az endrefalvi Vörös Csillag vadásztársaság sorából kerültek ki. Azzal kezdődött, hogy a litkei Kossuth Tsz juhásza, név szerint Palkovics Barna szom­baton lakodalomba volt hivatalos. így le­szállóit a hegyekből, rövid időre magára hagyva a hodályt és magányos kis lakását- Amikor éjféltájt hazafelé baktatott az Ipoly- völgyében, eszébe jutott, hogy a sötétpej lo­vat, amely a takarmányt hordja a juhoknak és juhtejet szállítja a felvevőhelyre, kipány­vázva hagyta a tisztáson. Feltűnt azonban neki, hogy a ló ezen az éj­szakán szokásától eltérően nem fogadja bol­dog, barátságos nyerítéssel. Sőt amikor a ló nyakához ért, keze meleg vért tapintott. Az istállóban aztán azt is megállapította, hogy a ló nyakát lövés érte. A golyó az egyik olda­lon bement, a másikon pedig nagy sebet hagyva maga után, eltávozott- Minthogy ezen az éjszakán a vadásztársa­ság öt tagja is a környéken cserkészett, biz­tosra vette, hogy a ködös éjszakában valame­lyik túlbuzgó vadász nézte csodaszarvasnak a sötétpej igavonót. A tettes személyét ezideig hitkén még nem ismerik, bár igen sokan szeretnék megismer­ni a szokatlan vadászat részletes körülmé­nyeit. Viszont érdekes fejleménye a történetnek, hogy a ló a jóleélzott, gyakorlott vadászra valló lövés után is életben maradt- Mint el­mondták, a póruljárt jószágot Megele József dr. állatorvos nyomban kezelésbe vette. A golyó olyan szerencsésen találta a kipányvá­zott zsákmányt, hogy az közvetlenül a gége és az ütőér mellett hatolt át, de úgy, hogy egyiket sem sértette meg. Gondos kezelésé­nek eredményeként a sötétpej csodaszarvas már újból kocsit húz, szállítja a takarmányt és segít a juhásznak. Pedig még a seb töké­letesen be sem gyógyult- Csak a tettes lapul. L. Gy­A VARÁZSSZER barátunknál semmi ilyesmit nem tapasztaltam. Természe­tesen nem írtam ki, amit mogorván fogadott, de el­ment. Vagy két hét múlva megje­lent újra: „Doktor úr, felforr a számban a nyál, olyan lá­zam van!” Odadom a hőmé­rőt, tíz perc múlva vissza­kérem, negyvenegy fok fö­lött... Megnézem az arcát, megtapogatom a homlokát: semmi. Magam tettem be a másik hóna alá, és akkor vet­tem észre, hogy az Inge de­rekában ott a sültkrumpfi, amit a rendelőben jövet a hóna alatt szorongatott, per­sze: forrón... Ismét morcosán váltunk el egymástól, de sej­tettem, hogy ezzel még nem tettünk pontot az ügy végé­re. Nem is tévedtem. Akkoriban került el Klsterenyére az a pesti kollegák által már ré­gen ismer „módszer”, hogy az álbeteg oítEon felpöcköl egy hőmérőt és a rendelőben azt veszi ki a hóna alól... Föltétlenül ügyes csel és még anyagi veszteség sem éri, hiszen amit tőlünk ka­pott az megmarad neki... Igenám, de én ismét láttam a barátunkon, hogy egy kis he­veny munkaundoron kívül nincs semmi baja, és ki is rohant, mikor az „eredeti” hőmérőt elő akartam halász­ni az ingéből. Ezután elszámítottam ma­gam: azt hittem, végeztünk és legközelebb igazi beteg­ség alapján fogunk értekezni.. Hasmenéssel jött vagy két hónap múlva. „Drága doktor úr! Nagy vérhasam van ne­kem!” Rendben van, lássuk a „mintát”.... Valószínűleg csir­kevért hozott magával, de elég jigyetlenül használta föl.... Elekor felháborodott, és azt kiabálta az utcán, hogy ha ő záros határidőn belül meghal, akkor én leszek a gyilkosa. Vállaltam a „ve­szélyt,” mert éreztem, hogy győztem a párbajban — nem először és gondolom nem is utoljára praxisomban. Egy jő év múlva jött újra. „Mi a baj?” „Nem tudom, szaggat a lábomban, de elhi- szi-e?...” „Hinni mindent hi­szek — mondtam — de csak akkor tudhatom, ha meg is találom a betegséget.” Meg­vizsgáltam, valóban reumás volt. Gyógykezelésre küldtem, és még külön levelet is írtam, hogy nagyon gondosan kezel­jék... Megérdemelte, hiszen régi kundsehaftok voltunk! Eddig a történet... — Mesélik a járáson, hogy a kisterenyei falusi körzet­ből eddig egyetlen „képzett”, vagy valódi beteg sem ment panaszra. Hogyan lehetséges ez? — kérdem kicsit kielé- gületlenül. —• Hogyan? tfiszen most mondtam el egy esetet. Nincs varázsszer — mondja apró mosollyal és nyújtja tömzsi kezét. Siet az új iskolába, gyer­mekrendelésre. Én pedig ott maradok állva, mintha ab­ban reménykednék, hogy egyszercsak megsajnál, Visz- szajön és megsúgja a titkát. E sze ágában sincs... S ahogyan — érzésem szerint — konok ke­gyetlenséggel távolodik, egy­szerre csak észreveszem, hogy bárkivel találkozik — öreg­gel, vagy fiatalabbak autós­sal, motorossal, vagy gyalo­gossal — egyformán emeli meg a kalapját, egyforma mélyen hajtja meg a fejét!... És akkor hirtelen felidéződik bennem egy régebbi mondása: „Mindegy, hogy be akar-e csapni a páciens, vagy való­ban beteg: egyformán keze­lendő. És sohasem szabad megsérteni az emberi méltó­ságát!... Én még sohasem bántottam meg senkit Kiste- renyén, huszonhárom év alatt.” ...Hát ez a varázsszere! Kunszabó Ferenc A szeinínárluiRvezeto Fekete József, a pásztói Háztartási Bolt vezetőjé­nek életében nagyon je­lentős az 1961-es esztendő. Ekkor lett a párt tagje­löltje, felvették a munkás­őrség soraiba, s mindjárt a politikai oktatást is vál­lalta. Szemináriumvezető lett. Igaz, ebben az idő­szakban még az időszerű kérdések tanfolyamán ok­tatta a kereskedelmi dol­gozókat — üzletvezetőket, segédeket — ez viszont arra késztette, hogy ön­magát is mindinkább fej­lessze, gyarapítsa politikai tudását, szélesebb legyen látóköre- A marxista kö­zépfokú oktatás után a Marxizmus—Leninizmus I. tanfolyamot vezette, az idén pedig a II. fokon ta­nítja ezt az anyagot. Nagy megtiszteltetés is érte. Eb­ben az évben a pásztói já­rás vezető propagandistája lett — Magam is sokat ta­nultam, amíg eljutottam idáig- Először, az érettségi után a Közgazdasági Tech­nikum ipari tagozatán tet­tem különbözeti vizsgát. Ez a szakmához szükséges. Utána iratkoztam be a marxista középfokú okta­tásra, az idén pedig egyhó­napos agitációs és propa­ganda iskolát végeztem Sokat foglalkoztam az ideológiai irányelvekkel, hiszen az oktatás egyik fontos gerincét ebben az évben ez képezi. Nem könnyű dolog a hi­vatali munka mellett ta­nulni és tanítani. Fekete József pedig ezt vállalta. A rendszeresség azonban lényegesen könnyíti mun­káját- Módszeres a felké­szülésben. — Szerintem a politikai oktatásnál is az a fontos, hogy az előadó megértesse hallgatóival az anyagot Ez csak akkor lehetséges, ha maga az előadó is tisztá­ban van a témával. Ezért választottam azt a gyakor­latot hogy valamennyi előadásra előre elkészítem a jegyzetemet A tanköny­vet kétszer-háromszor is elolvasom. Az irodalom ismerete is nagyon fontos- Ebből az következik, hogy az előadás szabad, vagyis saját szavammal tolmácso­lom a marxizmust Még valamit. A Pártélet nem hiányzik olvasmányaim közül- A mindennapi ese­ményekkel az újságból is­merkedem, s így az elő­adást a mindenkori napi eseményekkel Is illusztrál­hatom. Az a politikai szeminá­rium, amelyet eddig ve­zetett Fekete József, — eredményesen zárult A hallgatók nem unatkoz­nak, nem érzik száraznak az előadást, aktívak. — Minden esetben a ko­rábbi óra anyagának is­métlésével kezdem a sze­mináriumot Az önkéntes­ség elvét vallom- Vagyis azt, hogy egy hallgató ösz- szefoglalja a tanultakat, a többiek pedig vitatkoznak. Ez a vita is szabad, szinte kötetlen. Csak az összefog­lalás, az esetleges téves meghatározások helyesbíté­se az én feladatom. Az ak­tivitást, a helyes vita ki­alakítását pedig elősegíti, hogy minden hallgatótól megkövetelem a jegyzetké­szítést. Másszóval, ezzel is elősegítem a felkészülést, így lesz ez az.idei oktatá­si évben is­Pásztón a kereskedelmi dolgozók — a szeminárium vezetővel együtt — felké­szültek az idei oktatási év­re.- So —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom