Nógrád. 1965. október (21. évfolyam. 231-261. szám)

1965-10-24 / 255 (251). szám

1065. október 24. va»árnrp nögrAd 11 vágni...“ „Mái* meghint piszkost Az őszi táskadivatról A kézitáska, — nevezzük . retikülnek”, „szatyornak”, napjaink nélkülözhetetlen kelléke, Szükség van rá reg­gel ha piacra megyünk, ha munkába Indulunk, és fon­tos, ha szórakozóhelyre, mozi­ba vagy színházba látoga­dig, — céCjflt és rendelteté­sét tekintve praktikus. Kézitáskában a legdivato­sabb divatszín a négerbarna és a fekete. Ez világos és sötét szlntónusú kabáthoz, kosztümhöz egyformán illik, A forma azonban új, kisebb Bakfia-vlielet. Puha szövet, saját anyagból készített övvel „Rendetlen, rossz fiú, szé­keld magad. Reggeltől estig iolgozom, este aztán kezdhe­tem a mosást. De te nem tö­rődsz vele, nem becsülöd édesanya munkáját.” Pisti negazeppenve hallgatja a szemrehányás ruhatagát. Miért laragszik rá ennyire? Mi rosz- szat tett? Igaz, hogy ruhája ácsit meggy űrődött és itt-ott piszkos is, de mikor történt, logyan? — nem is emlékszik i*á. Ő igazán nem akarta édesanyját szomorítani, sőt alig várta, hogy találkozhas­sanak, hiszen annyi minden .őrtént, amit szeretne elme­sélni neki. Hiába, anyuka nem 'igyel rá, rosszkedvű. Este nem vehette elő kedvenc játékait, szomorúan tért nyugovóra. Sajnos megszámlálhatatlanul sok hasonló nap volt már Pisti rövid életében. GYERMEKEKNEK Igaz, nagyon sok szép ruhát kapott, egy-egy új darab már nem is jelentett számára örö­möt. Viszont annál többet az anyuka számára. Büszkén vit­te fiát sétára, rokoni látoga­tásra. Hadd lássa mindenki, hogy ő a gyermekért él, az ö fia a legszebb, legjobban öl­töztetett az egész környéken! Pisti nagy árat fizet az anyai hiúságért. Csak szomo­rúan és irigykedve nézte a vidáman játszadozó gyerme­keket. Egyszer-kétszer elindult feléjük, de hirtelen megtor­pant, eszébe jutott a szép ru­hája. Lassan elszokott a gyer­mektársaságtól, s mivel a felnőttek is csak csodálták, s nem játszottak vele, bizalmat­lan, félszeg gyerek lett belőle. Györgyiket fehér szoknyács- kájáról, habos ruhájáról is­meri a környék. Édesanyja úgy vélekedik, hogy a kisgyer­mek csak fehérben szép. Mi­vel ez a szín hamar piszkoló­dik, Györgyike számára tilos a hotnokozás, a labdázás s naphosszat hallja a tilalmat: — Ne nyúlj hozzá, az piszkos! Ne fogd meg, koszos leszel... Bizony meglepődtek szülei, amikor — az egyébként nyu­godt kislány egyre dacosabb, engedetlenebb lett, mindenre ellenkezéssel válaszolt. Vajon mi történt a gyerekkel? Miért ilyen rossz? Hiszen mindent megkap, amit szeme-szája kí­ván. Egyetlen dolgot nélkülöz csupán: éltetőelemét, a játé­kot, — a mozgást! Ha nincs alkalma egészséges, önfeled' játékra, ahol kiélheti érzéseit, gondolatait, levezetheti Indu­latait, akkor a tevékenység vágya más helyen, az ellenke­zésben nyilvánul meg. Ez tör­tént Györgyike esetében is. Pisti a mami hiúságának ál­dozata. Györgyike az örökös tiltás ellen lázadt. A gyermek öltöztetésében fogadjuk el a jól tervezett, praktikus ruhá­kat. A szaküzletekben jó mi­nőségű, könnyű gyermekhol­mik kaphatók. Nevelésükben pedig az okos magyarázat és több engedély az, ami nem keseríti, nem rontja meg gyer­mekünk életét. — Nagy Katalin tünk. A kézitáska a korszerű aivat elmaradhatatlan része, az öltözék praktikus fontos kiegészítője. Éppen ezért nem mindegy, hogy milyen. Ezt is alakítja, formálja a divat, éppen úgy, mint a kalapot, a cipőt, a fejkendőt, Az. újonnan tervezett tás­kák anyaga csaknem kizáró­lagosan műbőr, formája pe­Egy házastárs panaszai... Ma sem leszel itthon? Hetek óta egyetlen estét sem töltesz velem és most még a szü­letésnapomon is magamra hagysz? Tudom, nem szórakozni jársz, dolgod van, felelősség- teljes beosztásod mellett éjszakába nyúlnak a tárgyalások. De legalább előre értesíthet­nél, hogy mikor érkezel. Én csak ülök és várok, és ezek a végnélkiill várakozások mór alaposan kikészítették az idegeimet. Olykor arra gondolok, valami baleset ért, hiszen te olyan szórakozottan és elgondolkodva Jársz. De már szólni sem merek aggodalmaimról. A múltkor Is, amikor szóvá tettem, megsl- mogattál, mint egy ostoba gyereket és így szóltál: — Sok időd van fiam, hogy ilyenek­kel foglalkozol. — Pedig nincs is időm, hi­szen a magam dolga mellett még körülöt­ted is rendet kell tartanom. Esténként, amikor itt kuksolok és kiné­zek az ablakon, keserű irigységgel figyelem a párokat, akik itt sétálnak az utcán. Mi­kor jártunk mi, így, együtt? Tudom, nincs időd, de azért egy kicsit mégis törődhetnél velem. Elvihetnél már egyszer magaddal. Vagy talán restellsz velem mutatkozni, mert ilyen elhanyagolt a külsőm? Ez neked fel sem tűnik, csak nézel, de nem látsz, úgy mint a könyvszekrényt. Tudod, ott áll a helyén, de azt már nem veszed észre, hogy megkopott. Igen, beosztással kell él­nünk és megnövekedett jövedelmünkből ezernyi vennivaló akad, de azért, talán még­is telne egy új kalapra ... Már kiszemeltem egyet, zöld, szürke szegéllyel, nem túl drá­ga. De nélküled nem mertem határozni. Megvehetnéd a születésnapomra. Igen, igen, most sietsz és nem érsz rá ezzel foglalkozni, de ígérd meg: ma korábban jössz haza. Pap­rikás csirke lesz vacsorára és vettem egy üveg bort. Elvégre a születésnapom van. Talán ma törődsz szegény, elhanyagolt fe­leségeddel. Rákos Edit es télteOb. üyakori az álló, merev fogó, s emiatt a diva­tos kis kézitáska erősen em­lékeztet az orvosi táskákhoz, csak kisebb ét csattal díszí­tett. A táska kisebb lett, ter­mészetesen az iratok, pipere­cikkek, zsebkendő és pénz­tárca nem fér el benne 'olyan kényelmesen, mint a nagy, régi kézitáskákban. Ezért kí­vül zsebek, tasakok díszítik, hogy azért mindennek jusson hely. A bevásárlótáskák formá­ja vudozatlan. Azaz változa­tosabb a forma, de a nagy­sáp. a méret megmaradt. Dol­gozó nőknek ez mindennapi ■ használatra sokkal célsze­rűbb, mint a kis kézitáska, a retikül. Munkából jövet, me­net sokszor a család egész vacsorája helyet kaphat benne. A bevásárlótáskák őszi újdonságai között sok írt és szép formát láttunk. Meglepetés a habosított mű­anyagból, négerbarna, bordó és zsémlyeszlmt „skai” anyag­ból készült. Az alkalmi retlkülök válto­zatlanul kicsinyek, levélborí­ték formájúak. Legkihasznál- hatóbb a fekete lakk, vagy bársony. Az utóbbit strassztű- vel, díszíthetjük. Kovács Margit (Foto: MTI—Bars) Afkad-e ember, aki nem ('/fr hallotta hírét Fin M’Coul-nak, az óriás­nak, Írország Herkulesének? Hatalmas és erős volt, de egy valakitől mégis tartott. Cucullin volt az, az óriások óriása, ki sétapálcául egy szép szál fenyőt rántott ki töveitől, s egyetlen kézmoz­dulattal a sistergő mennykö­vet is zsebre gyűrte. Fin M’Coul, — valljuk meg, úgy, ahogy volt, — nemcsak tar­tott Cocullintól, de rettegett is tőle, amikor neszét vette, hogy az óriások óriása meg­haragudott rá, hazaszaladt. Holtravált arccal mondta fe­leségének Oonagh-nak: — Hejts el valahol asszony, mert Cucullin bizonyára vé­gez velem. De Oonagh megnyugtatta. — Ne félj, amíg engem látsz. Bújj a pólyába, feküdj a böl­csőbe, ha jön Cucullin, majd azt mondom, hogy fiam rin­gatom, s te pedig elmentél hazulról. Csöppet se félj, el­bánok én akármilyen óriással­Valóban, nemsokára meg­jelent Cucullin. Oonagh szí­ves szóval fogadta, s mindjárt ajánlkozott, hogy körülvezeti kis birodalmukban. A hái mögött vaskemény szikla állt. Az óriás nézte, jobb középső ujjával kilencet pattintott, aztán kapta magát és kisza­kított jókora darabot a szik­lából. Négyszáz láb mély negyed mérföld husszúságú lyuk támadt a helyén, ame­lyet azóta Lumford szurdok­nak neveznek. Ez a mutat­vány Oonagh-ot is elképesz- ,e4t*. de az asszonyt furfavg As lélekjelenlét hamar felül­kerekedett az ijedtségen. — No most már térj be Cucullin, az óriás nepmese hozzánk — mondta Oonagh — és egyél a mi szerény éte­lünkből. Igaz ugyan, hogy Fin és te ellenségek vagy­tok, de megszólhatnál, ha nem vendégellek meg illően a férjem házában. Oonagh annak rendje ét módja szerint bevezette Cu- cullint a házba és elébe ra­kott hat kalácsot, egy-két bő­dön vajat, egy nagy tábla főtt szalonnát, káposztából egy egész dombot és azt mondta, hogy lásson neki bátran. Cucullin roppant fa­lánk óriás volt, elvett egy kalácsot, beleharapott és ak­korát ordított, hogy Oonagh és a bölcsőben rejtőzködő Fin majd bele szédült. „Morgo- madta! — Kiáltott az óriás. — Kitört két fogam. Milyen kenyeret adtál nekem?” — Valami baj van? — kér­dezte Oonagh titkos örömmel, mert mikor hírét vette Cu­cullin érkezésének, telegyúrt néhány kalácsot öklömnyi kavicsokkal. —Még hogy baj! — ordí­tott Cucullin ismét. — Ki­esett a két legerősebb fogam! Itt van ni! — Nahiszen — mondta az asszony. — Pedig ez Fin mindennapi kenyere, mindig ezt eszi. Rajta kívül senki emberfia nem tudja megrág­ni. csak még ez a gyerek, itt a bölcsőben. Rólad úgy hírlik, erős fickó vagy. azt gondol­tam. meg tudsz birkózni ve­le. Nem akartam megsérteni olyan embert, aki azt hiszi magáról, hogy kiálthat Fin­nel. Nesze, Itt egy másik ka­lács, talán ez nem olyan ke­mény. Cucullínnak kopogott a sze­me az éhségtől, így hát gyor­san nekilátott a másik ka­lácsnak, ám nyomban ször­nyű nagyot bödült: „Menny­köves istennyila — üvöltötte. — Vidd innen a kenyeret, különben nem marad egyetlen fogam sem. Idenézz! Megint kettő kitörött.” —Jól van tisztelt férfiú — felelte Oonagh, ha nem tu­dod megenni a kenyeret, hal­kan mondd meg, ne ébreszd fel a gyereket. A bölcsőben fekvő Fin fel­ordított, s ez megijesztette az óriást. Hát még amikor Fin beszélni kezdett! „Anyám — mondta — éhes vagyok. Hozz nekem ennivalót.” Oonagh kezébe nyomott egy kalácsot, persze olyat, amelyben nem volt kavics. Fin hamar eltün­tette az ételt. Cucullin ezt látva megrémült és hálái adott a jó csillagzatának, hogy eddig elkerülte a találkozási Finnel. Mondta is magában: „Nem szeretnék újat húzni azzal, aki ilyen kenyeret eszik s akinek még pcndelyes fia is megrágja ezt." — Szeretném megnézni a legénykét — mondta aztán hangosan Oonagh-nak — mert mondhatom neked, ritkán lát­tam vulyát, aki a bölcsőben kemény kenyeret eszik. — Kelj fel hát fiókám — biztatta erre Oonagh — ét mutass valami apádhoz mél­tót ennek a kedves látogató­nak. A pályásnak öltöztetett Fin felkelt és Cuculllnhoz lépett: „Erős vagy?” — kérdezte tő­le. — Tudsz fehér kőből vi­zet facsarni?" — szólt s be­letett egy követ Cucullin markába. Az óriás nyomta, nyomkodta — mindhiába Fel tudta hasítani a Lumford szurdok szikláját, zsebre tudta gyűrni a villámot, mennykö­vestől, de arra nem futott erejéből, hogy a kőből vizel facsarjon. Fin megvetéssé nézte, majd így szólt: — Te, szegény pára, hál óriás vagy te? Add ide azt a követ, majd én megmutatom, hogy Fin fia mire képes, » erről megítélheted az apját is. — Azzal átvette a fehér követ, melyet Oonagh gyor­san észrevétlenül kicseréli egy nagy darab túróra. Fin összenyomta a túrót és a savó mint egy patak tiszta vize, csörgött az újjá közül. —- Most visszafekszem a bölcsőmbe — szólt Fin fity- málóan. Jobban teszed, ha odébb állsz, mert ha apám itt talál, percen belül szilánkok­ra hasít téged. Cucullin térde remegett a félelemtől. Nagy gyorsan bú­csút mondott Oonaghnak. So­ha többé nem merészkedik Finnel kiállni, s ezentúl úgy elkerüli, mint a pestist, s még csak nem is mutatkozik ezen a v*',(ken. /t • óriás ezzel eltakaro- f~rfr dott, a bölcsóból kilé­pő Fin pedig az okos Oonagh-gal együtt örvende­zett azon, hogy az asszon"- furfang a leqerösebb ellensé­get is legyőzi. Fordította: Zilahi Judit Helyes körömápolás „Köromméreg” gyűjtőnéven ismert az a fájdalmat okozó gyulladásos folyamat, amely a körömágyban és környékén sok bosszúságot, gyakran munkaképtelenséget is okoz. Méregről, mérgezésről való­jában nem beszélhetünk, mert a panaszok forrása baktéri­um, vagy gomba, sokszor mindkettő által okozott fer­tőzés. A fertőzés, a gyulladás •oka pedig leginkább a pisz­kos köröm. Kerülni kell tehát a kö­röm körüli bőr megsértését. Az ápolás eszközei ne legye­nek túl élesek, és lehetőleg puhaszálú kefét használjunk. A köröm házra boruló bőrt csak felpuhított, s megtisztí­tott állapotban szabad hótra- tolni és óvatosan eltávolíta­ni. Az élénkpiros, duzzadt, el­változott fájdalmas lüktető ujjal minél hamarább fordul­junk orvoshoz. Gyakoribb panasz, hogy a köröm száraz és töredezett. Elterjedt az a felfogás, hogy ennek „vitaminhiány” az oka. Okozhatja ez Is, de az esetek túlnyomó többségében a szin­tetikus mosó- és mosogató- szerek zsírtalanító hatásénak következménye. Forró olda­tokban a hatás hatványozot­tan érvényesül. Biztos védel­met csak a gumikesztyű nyújt. Erősen zsírtalanítanak a körömiok lemosók is, éppen ezért túl gyakori használatu­kat kerülnünk kell. A töredező „szálkás” kör­möket ajánlatos minden e6to reszelővei lesimítanunk, vala­mint bőrtápláló, zsíros krém­mel jól átmasszfroznunk. dr. Réti Dénes VÍZSZINTES: 1. A Közbiztonsági érem arany­fokozatával kitüntetett salgótar. jani pedagógus. 10. Pusztítja. 11. Gyönyörben részesül. 12. C. S. 14. Táplálkozó. IS. Jóslás eleje s vé­ge. 16. Röviden szív. 18. Régi ma. gyár név. 19. Véré. 20. A vlzsz. 1. társadalmi munkaterülete. (Folytatása vlzsz. 40.) 22. Kutyus. 23. MNM. 24. Édesség. 23. Törvé­nyek biztosítják. 26. Szaladj. 26. ... Angeles. 29. Elem. 30. Férfi­név. 31. Részvénytársaság néme* röv. S3. Megtéveszt. (Első négy­zetben kettős betű.) 35. Tova. 36. Nádor. 40. A vlzsz. 20. folytatása. FÜOgOlEOES: 1. Vödör szerű edény. 3. Ro­kon. 3. Enekhang. 4. Sportesz­köz. 5. Balladában szerepel vára. 6. Utó ellentéte. 7. Z. V. 8. Gondolom. 9. Ritka férfinév. 13. Textíliát készít. 14. Hal, de nem hal. 17. Kisportolt. 18. Légnyo­más röv. 18. Széke. 11. Kárpáti folyócska. 33. Úttörő egység. 24. Alföldi nép. 23. Királyi jelvény. 16. ötven százalékig. 27. Két ne­gyede. 11. Északi nép. 29. Kati­ca. 31. Ellenben. 33. Ut. (Első négyzetben kettős betű.) 34. Mint a függ. 24. 37. Állat. 30. A nát­rium vegyjele. 39. S. D. Megfejtésül beküldendő a vizű. 1, 10, 36. Az október 17-t gyermekrejt. vény helyes megfejtése: — Fe­kete Gyula, Britannia, Bartók Béla. Könyvjutalmat nyertek: Hege. dűs Ilona Rétság, Vanya Margit Egyházasgerge, Lovas Eszter Sál. gótarján.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom