Nógrád. 1965. október (21. évfolyam. 231-261. szám)
1965-10-22 / 253 (249). szám
I 19R5. október 22. péntek. N ő G R A D 3 II terv valóság lesz... Az elmúlt napokban Rútságon. a járási tanács-vb elnökének. Rakonczai Józsefnek a szobájában kora délutántól késő estig tartó tanácskozás volt. A megyei pénzügyi szakemberek és a járás vezetői mégegyszer a tanácsülés előtt, egyeztették a következő évi költségvetés elosztását. Ezen a tárgyaláson esett szó Nagyorosziról Is. Miután a megyeiek a járási költségvetésben mindent rendben találtak, a járási tanács elnöke beszélt a faluról. Azt mondta, hogy ha példát akarnak a falu fejlődését szívügyének tekintő tanácsról. Nagyorosziba menjenek. Kérte, ha lehetséges, adjanak még Nagyoroszina néhány százezer forintot. A következő évben a falun vezetik keresztül a kettes nemzetközi főútvonalat, emiatt házakat bontanak le, parkíroznak, de rendezésre vár a szovjet emlékmű környéke is, az iskolára is emeletet akarnak húzni, hogy a gyerekek uc szűkösködjenek. Felvetődött a kérdés: a nagyorosziak meg tudnak-e birkózni ezekkel a feladatokkal? Ilyen kétségekkel kerültünk Kjrály Sándorhoz, a községi tanács-vb elnökéhez. Derék, élete teljében levő ember. Már évekkel ezelőtt a katonaságtól hívták meg a községi tanácsba. Még ma is feszes a tartása, határozott az intézkedése. Egyébként kő- rr űvesember. Jó munkatársa Kelemen Zoltán, a községi titkár. Rend van a tanácsházán, mert csak egyetlen kérdés a múltévi költségvetésről, s a titkár már sorolja. — Iskolára, nevelői lakásra 216 ezer forint; a művelődési otthonra 140 ezer forint; az orvosi lakásra 166 ezer forint; a bölcsődére 20 ezer forint; az állatorvosi lakásra és felszerelésre 400 ezer forint... Ha több lett volna, azt is felhasználtuk volna... A járdáról, amely behálózza a községet az útról, amelyet mentesítettek a sártól, a kutak tisztításáról, hálózat bővitéséről nem is szól a titkár, mert az elnök közbevág: — Ezek nem a mi érdemeink, a dolgozók nélkül sohasem valósíthattuk volna meg... Igaza van. A dolgozók támogatása nélkül nehezen ment volna a község fejlesztése. Az óvoda építését is az egész falu segítette. Ki fogattal, ki gyalogosan, földet, követ hordtak, maltert kevertek.... Az elnök hallgat róla, hogv ők maguk milyen erőfeszítést lettek, amíg a munkát megszervezték. ték és 68-ra volna szükség, nem is szólva a 14 várandós anyáról. A bölcsödé építésre nem vállalkozott sem a tervező, sem a kivitelező. A lakos- nedi” a tanácsülésen, párttaggyűlésen tsz-gvűlé- sen türelmetlenül sürgette a bölcsődét. — Ha valami nagy gondot jelentett, a bölcsőde minden.íéi nagvobbat... — emlékezik ■•issza Király Sándor. Laczó Andrásék mondták el a bölcsőde születésének történetét. Király írt egy levelet a műszaki egyetemen ta- nároskodó fiának, jöjjön haza. Mikor az ifj. Király megérkezett, az apa kezébe nyomott egv ceruzát, papírt és „i áperanesolt.” — Rajzolj! Tervezz nekünk egy bölcsödét! Hát persze, a fiú tiltakozott. Éhségre, fáradtságra hivatkozott. De nem volt kecelem. Tettek az asztalra jóillatú házikenyeret, szalonra. kolbászt. Egy korsó bor is előkerült valahonnét, végül a fiú megadta magát. Egy vázlatot készített, amelyből már Kioontakozott a bölcsőde képe. Ott álltak körülötte vagy hatan. Magvarázk, milyen a környezet, hová kéne az aitó, milyennek képzelik az ablakokat. Igazi kollektív' tervezés volt. Végül megegyeztek. Pesten aztán elkészült a bölcsőde végleges terve. Az öreg Király hona alá vette és útrakelt. Ment jóváhagyatni. Tervezőiroda, egészségügyi osztály, járás, megye. A tervező iro- >--n majd kidobták: „Ilyen tervet nem engedélyezhetünk..." — Hangoztatták. Felment a tervvel az egészség- ügyi miniszterhez. Elragadtatással beszéltek róla. Az építéshez megadták az engedélyt. Ezután kezdték mozgósítani a falut. Kilincseltek a cementgyárban cementért. Szállítási segítségért a honvédséghez... így készült el a bölcsőde, Nem típus, csinos. Azt mondják, a minisztérium az egész országban hasonlót épít ezután... Nagyorosziban most már az új költségvetési évre készülnék. Megrendelték a terveket, az építési anyagot. Beszélgetést kezdtek a falubeliekkel. — Nem megy másként — mondja Király Sándor. Igazuk volt a járásiaknak, megérdemelnek minden támogatást. okosan, minden lehetőséget megragadva dolgoznak a községükért. Bobál Gyula Az ÉMASZ malmai lassan őrölnek A rétsági járáshoz, tartozó Vlsópctény községben 1961 évben alakult a Munkás-Paraszt Szövetség Termelőszövetkezeti Csoport. Az alakulás után. működésük során közös alapot is létesítettek. Ennek felhasználásával olyan beruházások megvalósítására törekedtek, amelyek részben elősegítik a közösségi szellem kialakítását. Elhatározták, hogy egy kalapácsos darálót és fűrészüzemet állítanak tizembe. A fűrészüzemet valóban létrehozták és beszerezlek egy vil- lanymeghajiású kalapácsos darálót is. A csaknem harmincezer forintos beruházással járó kalapácsos daráló 1963 óta nem üzemel, mert az ÉMÁSZ nem kapcsolta be a hálózatba. A tszcs 1965. szeptember 30-án megtartóit közgyűlésén napirendre került és nagy vitát váltott ki a kalapácsos daráló esete. A községben darálóüzem nincs, noha nem kis összeget fordítottak erre a célra. Viszont két esztendő eltelte után Is kénytelenek a darálnivalót a szomszédos, hat kilométer távolságra eső Nézsa községbe fuvarozni lovaskocsival, kerékpárral, vagy ki ahogyan tudja. A közgyűlésen a tagság nagyfokú elégedetlenségének adott hangot, minthogy az ilyen intézkedések mindennek megfelelnek, csak éppen nem a háztáji állattartás és nevelése érdekének. Kucsera János, a tszcs pártalapszervezetének titkára, Laluja Imre ,a községi tanács elnöke, Bander Imre, a tszcs elnöke egyöntetűen elmondják, hogy már belefáradtak a daráló üzembehelyezésével kapcsolatos utánjárásokba. Szeretnék most már végleg tudni, hogy kihez forduljanak a villanymeghaj- tásos kalapácsos darálónak a hálózatba történő bekapcsolása érdekében és milyen további Intézkedések szükségesek ahhoz, hogy végre használhassák is azt a darálót, amely van és mégsincs. A kétévi türelmes várakozást tekintve a kérdésfelvetés nem elhamarkodott és feltétlenül jogos. Emmer Ferenc Nehéz ősz, nagy feladatok Az óvodának az udvarra nyílott az ajtaja. Télen a szobákban dideregtek a gyerekek. Hiába volt meg az építkezésekhez szükséges pénz, nem volt terv, anyag és munkaerő. Azt mondja a vb-tit- kár; — Szerencsénk volt, mert az elnök elvtárs ért a tervezéshez. Király elvtárs szabadkozik. — Nem érdekes, túlvagyunk rajta... Az igaz, túlvagyunk rajta. Az óvodának elkészült az előcsarnoka, melegen fütött öltözője van, beépítették a mellékhelyiségeket, nem kell a gyerekeknek szükségletre az udvar másik végébe járni. De amíg idáig eljutottak, a vb- elnök éjszakánként az asztal fölé hajolva készítette a terveket.. Aztán a vb-tagok- kal házról-házra jártak és hívták az emberekét dolgozni. Nehéz, késő estékig tartó fárasztó viták vannak cmögött is. Király Sándor újból előszedi a tervet Üj szárnyát mutatja az óvodának. Ott lesz a konyha, a mosogatók és más helyiségek. Ezt is maga tervezte. A napokban készült el vele. Van egy gyönyörű bölcsődéjük Igaz, hogy már kicsi, mert 24 személyre építetAz OB „ A pásztói járási tanács gyűléstermében összehajolnak a fejek: a mezőgazdasági osztály munkatársai, osztályvezetője, a pártbizottság küldötte, a tömegszervezetek vezetői és a gépállomás igazgatója. Nem áll rosszul a vetéssel a járás, mindenki másnál korábban végezhetnének, ha néhány községben nem küszködnének rendkívüli gondokkal. A járás tizenhét községéből. Buják, Kálló, Bér, Vanyarc neve hangzik el többször is a nehézségek említésekor. — Különösen Bujákon és Béren kritikus a helyzet — mondja Ispán Károly, a járási tanács mezőgazdasági osztályvezetője. Hunyadi Árpád, a járási pártbizottság munkatársa hozzáfűzi: — Oda személyesen kell kimennünk. Mégpedig minél előbb. A gépállomás igazgatójával együtt. — Én ugyan éjszakai ellenőrzésre készülök — mondja Kazinczi János. a Pásztói Gépállomás igazgatója —, de egyetértek. A helyszíneit Néhány perc múlva már robog a gépkocsi a bujáki kiszáll** rossz makadámúton, hogy megállapodjon a község hegy felöli oldalán, a Zöldmező Tsz irodája előtt. A szövetkezet elsőszámú vezetője, Patkós István tsz- elnök és Korház András fő- agronómus véletlenül bent tartózkodnak. Az is igaz, hogy éppen a határba készülnek, ahonnan üzenet érkezett, hogy a gépállomás három traktorosa nem boldogul a nehéz fogassal a friss szántásban. Úgy kiveti a föld az eles fogakat, mintha gumiból lenne. A hangulat nem mondható lelkesnek. — Mégis hogyan lehetne meggyorsítani a vetést? — szögezi a kérdést az agronó- musnak Ispán Károly. — Hogyan tudjátok biztosítani, hogy kettő helyett négy gép vessen? A talajelőkészítést kell meggyorsítani — adja meg nyomban a választ az aero- nómus — Diszktiller, gyűrű, lengyel tárcsa kellene. Igaz, hogy a gyűrű nem megy. .. — Hogy-hogy nem megy? — Olyan szalonnásak a földek. A diszktiller után egy nehéz fogas... Az talán még segítene valamit. . . Olyan a talaj, hogy a csoroszlyás veőgépefe nem teszik bele a magot. Csak a tárcsás vető„Itt mozgalmas az élet...“ Van annak mari két esztendeje, hogy először találkoztunk. Akkor — töb- bedmagával — a vállalat személyzeti osztályvezetőjénél. Az éppen azon melegében végzett mérnökök patrónusá- nál. Valamennyien — ki egy évig, ki hosszabb időn keresztül — vállalati, társadalmi össztöndíjat kaptak. Első tapasztalataikról, életükről beszélgettünk. Most az öblösüveggyári rekonstrukció építésvezetői irodában ülünk szemben egymással Regős Mátj,'ássál. Egy esztendeje építésvezető. A személyzeti vezetőnek már nem sok gondja van rája, a többiekre sem. Szárnyra keltek. Üjhelvi Imre építésvezető, Perényi László az előkészítő osztály munkatársa. Regős Mátyás építésvezető. Garancz Jenő... Nos, Garancz Jenő „szárnyra kelt.” — Pedig ő volt, aki engem is „beszervezett” — nevet Regős Mátyás —, hogy azt mondja, micsoda lehetőségek vannak Nógrádban! Kérjünk innen ösztöndíjat. Ö meg tavaly fogta magát, s kilépett. — És maga? Csöpp szünet. — Nekem is voltak ilyen terveim... flz építésvezetői l irodától néhány lépésre nyurga lábain már áll az új feldolgozó üzem főépületének szerkezete. Följebb szerelik a „B”’ épületet. Az irodába belép a művezető, és bőven szórja az áldást. — Bejövünk szabadszombaton, bejövünk vasárnap. Dolgozunk. De azért, hogy hétfőn csak délben kezdhessünk hozzá a munkához? Mi értelme altkor, hogy az ember feláldozza a vasárnapját? — No, ez az, látja — szól az építésvezető. — Szombat, vasárnap nekem is vendégeim voltak. Rokonaim. Én meg szépen mentem a saját munkásszállásunk építkezéséhez dolgozni. Ma pedig nem jött a lánctalpas daru, nem jött szállítóeszköz. Anélkül pedig a mi tudományunk nem sokat ér. A szerkezetszerelőket be kellett osztani más munkára — amit egyébként gyengébb kvalifikációval is el lehetne végezni — és áll a legfontosabb munkánk, a szerkezetszerelés. Az imént az építésvezetőség terveiről és a tervek megvalósításáról beszélgettünk. Regős Mátyás keserves elégtétele ez az újabb bizonyíték: nem valami- zökkenőmentes itt a munka. Az építésvezetőség szándékai szerint az „A” épületet augusztus végére, a „B” épületet szeptember végére kellett volna összerakni. Most október vége felé közeledünk. A „B” épület még nincsen készen. Már jó lett volna elkezdeni a „C” épület helyén a bontást. De addig nem lehet, amíg az „A” épületet olyan állapotba nem hozzák, hogy ott megindulhasson a hűtőszalagok termelése. Akadályok? Ötvenszázalékos munkaerőhelyzet — ez *. egyik. Tervmódosítások — a másik. Aztán — amint az már munka közben kiderült — a szerkezet összeszerelése olyan kényes pontosságot igényelt, amelynél nem sokra mentek volna a szabványokban előírt mérettűrések megtartásával. Ezért az elemek előre- gyártásával, illetve az elemekből kivezető vas illesztésével, hegesztésével a tervezettnél több időt töltöttek. Igaz, hogy a kész szerkezetet megnézte és megdicsérte még a miniszterhelyettes is. Ettől a késedelem késedelem maradt. Lassan érkeztek az előgyártáshoz szükséges betonacél anyagok is. Most pedig, hogy a „B” épületnél szerettek volna lefaragni a fölgyűlt elmardásból, hol szállítóeszköz nincsen, hol a daru robban le. Hol mind a kettő. Pedig most már minden óra, minden nap drága... Az építésvezető íróasztala fiókjából vaskos átírófüzetet vesz elő. — A legutóbbi volt a jubileumi füzet. Ez a tizenegyedik — mondla. — ösz- szeszámoltani, építésvezetői „fennállásom” óta négyszáznegyvenkét levelet írtam. A főépnek, központnak™ Muszáj! • Ez akéteszfendóvell ezelőtti beszélgetés motoszkál a fejemben. Amikor befejeztük, még egy darabig kettesben társalogtunk a személyzeti osztályvezetővel. Kiből, mi lesz — erről folyt a szó. Regős Mátyásnál (talán nem tartja most, ennyi idő után indiszkréciónak egyikőjük sem', kissé hümmögött. Nem fejezte be gz egyetemet — hiányzik a diploma... kissé mintha szeles lenne a gyerek. De... majd az idő megmutatja. Amúgy rendes. Feladat lesz, majdcsak felnő hozzá. S közben hallgatom, amint pattog az építésvezető Regös Mátyás. Nemcsak az öblösüveggyári rekonstrukció tartozik hozzá. — Nemhiába mondta a professzorom, „fiúk, a talajmechanikai véleményre ne alapozzatok, nem szabad hinni neki”, de így is van. A saját szállónk építésénél, mit mond a szakvélemény? Rétegvíz nincs. De akkor mondja meg nekem, mitől van az épületszinttől három-négy méter magasságban a domboldalban szabályos nádas? És mitől gyűrődik, fodrozódik a lesala- kolt placc, ha nem attól, hogy csúszik a domb? A szakvéleményben hat méter mélységig nem jeleztek vizet: két méter után föltört... Visszaterelem a beszélgetést a rekonstrukcióra. Jelenleg az egyik legfontosabb salgótarjáni építkezés. Mit szeretne még az idén bevégezni itt — erre vagyok kíváncsi. — Tetőszigetelés, parapet falak, ablakok, padlóbetonozás. Téliesítés. „C” épület helyének bontása, alapozás. Azzal is lesz bajunk, elég! Építeni a termelő berendezések közvetlen szomszédságában. A föld alatt sem tudjuk még, mi vár ránk..« Annyi a gondja 1 fele sem volt technikus korában. Megkérdezem már, hogyan is volt azzal a távozási szándékkal. — Igen — mosoiyodik el —. A szülőhazámba hívtak, tervező irodába. Közben megnősültem. Lakást is kaptam. Megjött a gyerek. A diploma? Hát persze, megvan az is. Hogyne! Fel is szólítottak, hogy járjak utána... Kineveztek, kettőezerkettőt keresek. Maradtam. Most már ott is adnának lakást, de minek — vonja meg a vállát —, ha itt már van. Mag aztán... itt mozgalmas az élet. Az ember ak kor érzi jól magát, nem gépekkel boldogulunk. Abból meg csak kettő van... A mezőgazdasági osztály- vezető szervezési tanácsokat oszt. Melyik gépet hova irányítsák. milyen munkákat végeztessenek velük, és megígéri, hogy előteremti a föld alól is a szükséges diszktillert és egyéb munkagépeket. — Mennyi árpa, búza megy kalászos után? A felelet fantasztikus szám: — Kilencven százalék. Ispán Károly bejelenti: — A közvetlenebb segítségadás érdekében a következő operatív bizottsági ülést nem Pásztón, hanem itt Bujákon tartjuk, közösen a községi bizottsággal. Feszültség Tisztázásra kerülnek a gépállomás és a szövetkezet vitás kérdései is. Kiderítik az indokolatlan gépállások okait, vetésigazolási kérdések merülnek fel és oldódnak meg, s megegyeznek abban is. hogy külön táblában foglalkoztatják a gépállomás és a tsz erőgépeit. — Ellenőrizték-e a traktorosokat? — kérdezi a gépállomás igazgatója — Meglátogattátok-e már az éjszakai műszakban dolgozókat? — Éjjel még nem voltunk — vallja be az agronómus — Viszont a ti melegétel akciótok feszültséget okozott. Ez az „akció” tulajdonképpen egyszerű emberi gondoskodás. A gépállomás edényeket és ételhordót vásárolt, amelyekben egy alkalmazott delente meleg ebédet visz ki a traktorosoknak a határba, hogy minél kevesebb idő essen ki a termelő munkából. — Kötelességünk törődni velük — mondja az igazgató. — Csakhogy a mi traktorosainak is követelódznek. Fél óra múlva a szövetkezet agronómusával már a határban találkozunk. Három traktoros hever a szalmakazal tövében, mellettük pirosra festett traktorok pöfögnek. Mutatják: — Ezt a részt már megfo- gasoltuk. Semmi látszatja. Valóban nagy hantokban, szinte érintetlenül mutatja bakhátas, hepehupás hátát a szántóföld. Az agronómus intézkedik. Uj munkahelyet jelöl ki, hogy ne tétlenkedjen egyetlen gép sem. Rozsdatemető Bujákról Bérre kocsizunk az operatív bizottság három legilletékesebb tagjával. A falu előtti tisztáson lakókocsi és szertárkocsi áll. A közelében öreg Hofher-traktor pöfög betegen, motorházában traktoros matat. Ott segítene neki Benedek János, a tsz- agronómus. A tisztás kissé távolabbi részén egy gazdátlan, néhány alkatrészétől megfosztott diszktiller áll. — Ez meg kié? — kérdezi számonkérő hangon a mező- gazdasági osztályvezető. — A gépállomásé — mondja az agronómus. — Még tavaly ősszel maradt a bujáki erdő szélén. Idehoztuk, innen szedünk alkatrészt, ha valamiből hiány van. — Megy-e tehergépkocsi holnap Pásztóra? — kérdezi az osztályvezető. — Vetőmagért megyünk. — Hát akkor dobjátok íel a diszktillert és vigyétek be a gépállomásra! Két nap alatt ki kell javítani! Bujákon éppen ezt várják. Hamarosan az is kiderül, hogy Béren is a talajelőkészítés a legszűkebb keresztmetszet, mert a gépállomás Sz- 100-asa többet állt, mint ment. Pedig a búzavetés javarészt még hátra van. A gépállomás igazgatója ígéretet tesz: — Már holnap ide irányítunk egy másik lánctalpas traktort. Kisvártatva Radván Mihály tsz-elnök is előkerül és fogad- kozik, hogy ha a megígért gépeket idejében megkapják, ők is időben és jó minőségben elvetik a búzát. (A történethez kiegészítésül az is hozzátartozik, hogy az operatív bizottság azóta valóban testületileg kiszállt Bujákra és mint értesültünk, a községben megtartott tanácskozás sok segítséget nyújtott a nehézségekkel küzdő szövetkezet vezetőinek és tagjainak.) Lakos György
