Nógrád. 1965. október (21. évfolyam. 231-261. szám)
1965-10-21 / 252 (248). szám
4 / NOGRÁB 1965. október 21. csütörtök. Újsághír: „IBUSZ különvonat indul no" vember 2-án Salgótarjánból Moszkvába. vonaton az MbZBi szervezésében több mint 400-an utaznak Nógrádból a Szovjetunióba. A különvonat titasai november 7-én együtt ünnepelnek a moszkvaiakkal”. NEUSCHEL JÁNOS JUTALOMBÓL, MOSZKVÁBA UTAZIK: „Hát én megmondom, nem igen tudom, ki az a Majakovszkij, akit emleget. Nem tanultam irodalmat, verseket pláne nem. Pedig szeretek olvasni, ott van a Nép- szabadság, meg a megyei újság most is az asztalon. Látja, rajtuk hever a szemüvegem is. Hatvannyolc éves vagyok. De aiz igaz, hogy ha elmegy a nap. táskájába téve ügyeit, gondjait én is csak egyedül maradok a Lenin képpel itt a konyhában. 1963 december 11-én meghalt a feleségem. A felszabadulásunk 20. évfordulója alkalmából kapott oklevélre, amelyen a Len ín-kép is van, azt nyomtatták, hogy a párt régi harcosának, a nép szolgálatában eltöltött évekért. Na, gondoltam magamban, ez igencsak hivatalos dolog, mármint hogy én csak a népet szolgáltam volna egész életemben. Dehogyis csak azt szolgáltam, magamat is szolíj; könyv | Husstír Tibor Erkiílcs ás társadalom A szerző részletesen elemzi tanulmányában az erkölcs fogalmának marxista értelmezését. Foglalkozik az erkölcs keletkezésével, az erkölcs kialakulásának biológiai előzményeivel és társadalmi feltételeivel. Felvázolja az erkölcsi tudat szerkezetét, a különböző erkölcsi rendszerek változásának okait, elemzi az erkölcs fejlődésének főbb törvényszerűségét. Huszár Tibor egyik legfontosabb feladatát az erkölcs fogalmának árnyaltabb megközelítésében látja. Ezért elemzi behatóan az erkölcsi norma természetét, a norma ér cselekvés viszonyát, a kellő és való erkölcs egybeesésének és különbözőségének okait, az erkölcs objektív és szubjektív összetevőit. Az utószó érinti a szocialista erkölcs további kimunkálásának néhány kérdését. Milyen módszerrel közelítsük napjaink erkölcsi valóságát, hogyan építsük rá etikai kutatásainkat a valóságosan létező társadalmi kapcsolatokra? Milyen legyen az „ideális” és „reális” elemek viszonya a szocialista erkölcs rendszerében Huszár Tibor könyvét filozófusoknak, egyetemi hallgatóknak. pártpropagandistáknak ajánljuk és mindazoknak, akiket közelebbről érdekel ez a téma. (Kossuth Kiadó) Kijár egy autóbusz Élni a lehetőségekkel ■.Ham ón ugyanakkor, ágról- rkadt bányász voltam én mint a többiek a sejtekben. Amikor meg hívtak az irodára, hogy menjek Moszkvába jutalomból, megérdem- lem, küzdöttem, harcoltam a mozgalomban, akkor azt mondtam; más is küzdött, i '.reolt a mozgalomban, so- 1 'knak kellene akkor utazni i zon a külön vonaton. Mondták, igazam van, tudják ők ezt, hogy én nem várom el a „dédelgetést” csak azért, mert zt tettem, amit mégegyszer s megtennék, ha élőről kezdhetném. S még azt is, hogy nem vagyok-e azért kíváncsi a Szovjetunióra és az ottani népekre? Hogyne lennék, mondtam, és igaz is. Kíváncsi vagyok, hogyan élnek ott a népek, meg hogy mit mondanak Vietnamról, Kínáról; erről, arról, ami a világban történik. Bizonyosan elvisznek bennünket idősebb szovjet párttagok közé, akikkel vitatkozhatunk, ez érdekelne a legjobban. Nekem 1930-tól van elismerve a párttagságom, s már már 1916-tól végeztem mozgalmi munkát, hivatalosan 1921-től számítják a mozgalmi tevékenységemet. 1957-ben mentem nyugdíjba. Ezek az én dátumaim. Van még egy. 1944-ben engem is letartóztattak és Ävittek Nagykanizsára. Ebben az évben kétszer tartóztatott le a rendőrség. Párttag vagyok most is. Egyedül élek ezen a százéves salgótarjáni bányásztelepen; egész Csizmadia-telep ilyenforma házakból áll, mint az enyfim, csak a környéke szép. Mindig kijár ide egy autóbusz, azzal járunk be a városba. Azt hihetné valaki, itt az isten háta mögött elfelejtik ezeket a házakat, meg akik benne laknak. De nem. Számontartják az embert, ez a legjobb. Én akkor nagyon boldog lennék ez előtt a moszkvai^ út előtt, ha a feleségem élne. Mindig mondta, szeretne elmenni egyszer Szibériába, azokba az ólombányákba, amelyekről a könyvekben olvasott és ahol a kommunistákat kínozták. Minket ugyan nem kalauzolnák oda, de ha élne, annak is igen örülne, hogy Moszkvába megyek. De nem él”. (Tóth) PARDON! Zsenge gyermekkorom óta viszolygok a túl harsány reklámoktól. Erről tulajdonképpen édesanyám tehet, mert mikor nagynéha — vásári napokon — bejutottam vele a közeli városba, mindig gyorsan továbblépett az olyan sátrak elől, ahol a tulajdonos hangszálait nem kímélve ajánlotta portékáját. Ennek a korai beidegződésnek számlájára írható, hogy rendszerint nem olvasom el a közszemlére kitett plakátokat. A napokban aztán kivétel történt. Jóval a vonat indulása előtt értem ki az apró mátramindszenti állomásra. Kora reggel indultam itthonról vidéki útra, semmi nyomtatott betűt nem vittem magammal — és ott, a várakozás nem túl eseménydús perceiben nekiálltam a különböző színes és színtelen, képes és képtelen hirdetések olvasásának, amivel jócskán meg volt rakva a váróterem négy fala. Másra gondoló szórakozottsággal már újrakezdtem a nézegetést, mikor egyszerre feltűnt valami, elővettem a jegyzetfüzetem, és a következőket jegyeztem föl — a történeti hűség kedvéért: Két darab plakát, amelyik óva int a vágányok között járástól; két felhívás, hogy jegyemet biztosítással kérjem; a mozgó vonatra felugrás veszélyeire viszont már három plakát figyelmeztetett. Volt még két hirdetés, hogy a permetezőgépet ne a szomszédtól, hanem a Földszöv-től kérjem, míg az utas- és poggyászbaleset-biztosítás módozataira öt hirdetés látta jónak felhívni a figyelmemet... A valóság iránti föltétien alázat kényszerít a következők elismerésére: 1. ezek között egyetlenegy sem volt, amelyik ne fontos, lényeges dolgot propagált volna: viszont 2. mindegyik plakát viszonylag új, teljesen sértetlen volt. Elgondolkoztam: hétfő reggelenként nyolc órakor Hétfői Híreket már rendszerint nem lehet kapni Tarjánban. A többi országos lap is szinte naponta elfogy sok helyen a megyében, már a déli órákban. Sőt, előfordult már, hogy aznapi Nógrá- dot nem kaptam a pavilonokban. Aztán: hányszor megtörténik, hogy egy-egy új könyv pár nap alatt elfogy, és a második kiadást hiába sürgeti a közönség, mert nincs papír. „Nincs papír... nincs papír...” — kattogta a vicinális Terenye felé haladván, s hogy megállapításom ne egyedi legyen, a csatlakozásra várás néhány percében még felje- jegyeztem, hogy az ottani két váróteremben hány egyforma plakát található. Íme: négy véradó, két szerencsesorsjegy, két vasúti biztosítási felhívás. Megérkezvén, a főtéri állomást már nem „nyomoztam le”, mert nem akartam magamat (és az olvasót) tovább bosz- szantani, de a gondolat azóta is furdal: Tapir nincs, vagy ésszerűbb papírelosztást szenvedjük?! A válasz kézenfekvő, de ez még nem sokat jelent, mert görög eleink is megmondták már, hogy a hiba felismerése nem mindig jelenti annak kijavítását. — Pardon! — enc — A SZOCIALISTA BRIGÁDMOZGALOM fejlődése csak az utóbbi másfél évben alakult kedvezően a megye állami gazdaságaiban, a gépes gépjavító állomásokon és az erdőgazdaságban. Másfél esztendővel ezelőtt lényegesen kevesebb szocialista, illetve a szocialista címért dolgozó brigád volt ezekben a gazdaságokban, mint az idén. Ebben az évben, amikor újra meghatározták a szocialista munkaverseny feladatait már nemcsak brigádok, hanem műhelyek, sőt üzemrészek kollektívája is benevezett a szocialista cím elnyeréséért folyó versenybe. Az idén összesen 62 brigád, három műhely és egy üzemrész kollektívája, összesen több mint nyolcszáz dolgozó versenyez. De a versengést nemcsak a számszerű fejlődés jellemzi, hanem bizonyos minőségi, tartalmi előrehaladás is. Mindenekelőtt az, hogy újabban nagy gondot fordítanak a szocialista cím hármas jelszavának együttes teljesítésére. Követésre méltó példát mutatnak ebben a Béresét Gépállomás brigádjai, ahol tizenöt traktoros végezte el a motorszerelői tanfolyamot. Vagy például a Pásztói Állami Gazdaság baromfitenyésztő szocialista brigádja, amelyben kivétel nélkül mindenki elsajátította a tenyészt tési technológiát, s ezzel csaknem teljesen megszüntették a baromfi elhullást. A TERMELÉSI VÁLLALÁSOK általában minden évben mechanikusan születtek meg. Az idei termelési vállalásokban azonban lényeges változás fejeződik ki. A versenyszervezés általános elveit figyelembevéve az egyes gazdaságok, állomások saját maguk dolgozták ki, hogy hol, mit vállalnak. A vállalások mindenütt a termelés legjellemzőbb mutatóinak •teljesítésére, illetve túlteljesítésére irányultak. A vállalásokban három fontos tényező kapott szerepet: a hozamok emelése, a termelés költségeinek csökkentése és az anyagtakarékosság. Szép fejlődést jelent az, hogy az idei vállalásokban már ugyanolyan szerepet kapott a költség- csökkentés. mint a terméshozamok növelése — az utóbbi ugyanis erősen az időjárás függvénye. Az állami mezőgazdasági üzemek csaknem kilenc millió forint értékű versenyvállalást tettek erre az évre. Bár sok helyen félévben nem lehet megnyugtatóan értékelni, megállapítható, hogy a gépállomásokon működő 14 szocialista brigád csaknem 160 százalékra teljesítette féléves tervét. A gazdaságok egy részénél azonban azért nem lehet beszélni a féléves eredményekről, mert az erre hivatott személyek nem értékelik a versenymunkát Egyik-másik helyen azt gondolja a szakszervezeti bizottság és a gazdasági vezetés, hogy minden befejeződött a szocialista brigádok megszervezésével — holott még csak ekkor kezdődik minden. A brigádok munkáját egész évben segíteni kell. A gondoskodás elmulasztása okozta például a Tolmácsi Erdőkémia Vállalat szocialista brigádjainál is, hogy sehol sem tudták teljesíteni brigádtagonként az elvállalt harminc órás társadalmi munkát. Hiába ajánlkoztak a helybeli és a környező közös gazdaságokba, elutasító válaszokat kaptak. Maga a vállalat vezetősége sem segített, hogy teljesíthették volna a brigádok vállalásukat. Mindez tehát aláhúzza munkájuk értékelésének lon- tosságát. Sajnos nenany gazdaságban nem mérik rendszeresen a szocialista címért küzdő brigádok munkáját. De olyan hely is akad, ahol erre egyáltalán nem került sor az idén például a Kisterenyei— Borsosberényi Állami Gazdaságban és a Cserháti Erdő- gazdaságban. A gazdasági vezetők hivatkozása a mező- gazdasági munka kampány- szerű jellegére, nem egészen helytálló, mert a legtöbb brigád — különösen az állat- tenyésztésben működők — pontos, lebontott tervekkel rendelkezik, amelyeknek a teljesítését havonta meg kell beszélni a brigádokkal. A szocialista brigádok munkájának értékelése csak a gép- és gépjavító állomásokon kielégítő, mivel a megyei Gépállomási Igazgatóságon rendszeresen foglalkoznak vele. A gépállomási megyei termelési híradóban is külön helyet kapott a szocialista brigádmozgalom. AZ IDÉN MEGTARTOTT termelési tanácskozásokon 21 brigádnak ítélték oda a szocialista címet és 126 dolgozó kapott kitüntetést. Ezek a számok is fejlődést mutatnak, mert a korábbi években uralkodó nemtörődömség miatt a gazdaságok még ennyire sem használták ki a címek és a kitüntetések odaítélése adta lehetőségeket. Az első féléves, illetve az idén eddig eltelt időszak eredményei azt igazolják, hogy jó úton jár a szocialista brigádok mozgalma az állami mezőgazdasági üzemekben. Azonban az elért fejlődés ellenére sem használjak ki a gazdaságok minden lehetőségüket e fontos embert formáló, komplex termelési mozgalom további kiszélesítésére. Ez nemcsak a mun- kavérseny elsőszámú gazdáján. a szakszervezeten múlik, hanem minden egyes gazdasági és politikai vezetőn. P. A. cÁ kardo s f elesig. A tsz-ben ezen a napon is. mint minden hónap tizedik napján, előleget osztottak. Szokás szerint az előleggel együtt folyósították a jól dolgozóknak megérdemelt prémiumot és p családosoknak a családi pótlékot, amelyet a közgyűlés gyermekenként hetven forintban állapított meg. Szép rendben, csendben folyt a kifizetés, amíg sor vem került Lugosi Petemére. Lugosiné ugyanis a kéz- hezlcapott összeg átszámolása után riadtan és csodálkozva kérdezte meg: — És a családi pótlék? — Nincs — mondta az adminisztrátor. — De nekünk kétszáztíz forint jár. Három gyermekünk van. — Csakhogy a férjé igazolatlanul mulasztott. A közgyűlés pedig világosan kimondta, hogy prémiumot és családi pótlékot csak az kaphat. aki rendszeresen részt vesz a közös munkában. — Ez nem igazság! — háborgott Lugosiné. — Arról a három napról a férjem orvosi igazolást hozott. Vagy tán nem hozott * — Hozott. — Hát akkori — A vezetőség nem fogadta el Az asszony hangja még erőteljesebbé wilt. — Szép dolog!... A közgyűlés azt is kimondta, hogy az orvos által igazolt betegség nem számít igazolatlan mulasztásnak! — Csakhogy az a betegség nem betegség — avatkozott a hangos szóváltásba most már a főkönyvelő is. — Aztán miért nem? — Tudja azt maga jól. — Hozott igazolást vagy nem hozott? — Az a betegség, Lugosiné lelkem... Hiszen tudja. A.férje úgy berúgott, hogy utána három napig az ágyat nyomta. A részegségből fakadó betegséget a tsz nem számolja fi. Aki részegeskedik, számoljon a következményekkel. — De a három kisgyermek ártatlan a dologban. Mégis őriét sújtják... — Mért keli a tsz jobban törődjön a gyermekeikkel, mint az édesapjuk? Az asszony hangoskodása kezdett alábhagynt — Lehet, hogy nem is az ivas ártott meg neki. — Ugyan már — tiltakozott u főkönyvelő. — Még most is teli van kék foltokkal az arca, meg a karja. Olyan magatehetetlen volt, hogy ösz- sze-vissza törte magát..'. — Nem jön az soha négy- kézláb„. — Mégis olyan, mint aki a víztoronyból zuhant le — De az nem attól van' Most már a pénzre várakozók is elunják a hosszadalmas közjátékot. Egy idős aszszony felháborodva szól közbe — Hát mi az istencsudájá- töl? Saját magát csak nem verhette össze... — Ugye, hogy nem? — sugárzott Lugosiné arca. — De nem ám! Mert tudják meg, én láttam el a baját a szégyentelennek. Nehogy a végén a viselt dolga miatt se a prémiumot, se a családi pótlékot re kapjuk meg! Mosolygott erre az iroda, de még a felhők mögül kiki kucskáló Nap is, ami ugyancsak nagy szó, mert ezen a ryárvégén alig láttak a faluban napsugarat. S a sokatérő juttatások visszatartása olyan jő hatást ért el, hogy Lugosi Péter azóta egyetlen napot, de még egy órácskát sem mulaszt a munkából. Ezért is költöttem át a nevét, mert a valóságban a történet hősét nem is Lugosi Péternek hívják. Nem érdemelné meg ilyen eionyös, szép változás után hogy ország-világ előtt pt llengérre állítsuk. (lakos) A propaganda munka hatékonysága A párt politikájának világos és egyértelmű magyarázása megköveteli a propaganda munka eszközeinek további finomítását s ugyanakkor azt is, hogy a pártoktatás minden formájában — természetesen az adott tanfolyam színvonalához igazodva — a központi helyet foglalja el céljaink, feladataink ismertetése. A propaganda munkában mind több párttag és pártonkívüli szerez jártasságot, így tehát napról-napra nő azok száma is, akik a marxiz- mus-leninizmus tudományának ismetében ítélik meg a világ eseményeit és alakítják ki álláspontjukat. A pártoktatásban résztvevők zöme később maga is szószólója lesz a párt politikájának a propaganda munka aktívájaként. A propaganda munka legfontosabb feladata a tudatformálás, az emberek szocialista tulajdonságainak kialakítása. E területen a meglévő jelentős eredmények ellenére is még igen sok a tennivaló: elsősorban még tervszerűbbé, átgondoltabbá kell tenni a tudatformáló munkát. Némileg leegyszerűsítve úgy is fogalmazhatunk, hogy nem e(lég csak az elméletet ismerni, az elméleti felkészültség mellé társulnia kelj a szocialista embert jellemző tulajdonságoknak, magatartásnak is. Nem arról van szó, hogy hibátlan, százszázalékig tökéletes emberek megformálása a cél — hiszen ilyenek csak az elnagyolt regényekben léteznek — hanem arról, hogy minél erőteljesebben kíajakítsuk a közösségi gondolkozást, s a társadalomért való önzetlen cselekvés akaratát az emberek többségében. A tudatformálásért folytatott harc — tehát a propaganda munka nem öncélú, hatékonysága éppen abban van, hogy olyan eszköz, amely tömegeket mozgósít, s az egész nép boldogulását, jobb holnapját szolgálja. „A párt munkastílusának lényeges vonása változatlanul az. — hangoztatta a Központi Bizottság beszámolója a Párt VIII. Kongresszusán — hogy a párt minden tagjának és funkcionáriusának eleven és szoros kapcsolatban kell állnia a dolgozó tömegekkel. A kommunista vezetőktől meg kell követelnünk a szerénységet és a közösség áldozatkész önzetlen szolgálatát”. Az idézet egyben rámutat a propaganda munka fő céljaira is: a propagandistáknak, de minden párttagnak erkölcsi és politikai feladata, hogy e célok elérése érdekében tevékenykedjék. E tekintetben is a leghatásosabb a példamutatás. Csak akkor követelhetünk másoktól, ha elsősorban magunk megfelelünk a követelményeknek. A szerénység ugyanakkor nem jelent visszahúzódást, a harc feladását, hanem éppen biztos erkölcsi alapon álló harcot, amelyet .„szocialista optimizmussal” — ahogy ezt Kádár elvtárs legutóbbi parlamenti beszédében mondotta — vívunk meg. A most megkezdődött pártoktatási évadban propagandisták és hallgatók sokezres tábora ismerkedik a marxizmus- leninizmus tudományával, s az eddigi esztendők eredményei azt mutatják, a hallgatók többsége előbb-utóbb a párt propaganda munkájának lói képzett aktivá la lesz. és a környezetében élőket formálva öntudaté« szocialista emberré. Ferenczi István
