Nógrád. 1965. szeptember (21. évfolyam. 205-230. szám)

1965-09-26 / 227. szám

N Ó G R A I> r(hlácjüvíji históriák Hevenyészett jegyzet három tételben I. A kerek évszámok mindig alkalmasak voltak egyesek szamára rémképek felidézésé­re, Mar az ezredik évet U a világ vege időpontjaként em­legették, Abbahagyták a várépítéséket, a templomokat fából eszkábátták ősszé, Még szerencse, hogy István királyunk nem hagyta félbe nagy diplomáciai képessége­két igénylő átlamalapltási te­vékenységét, mert a pogányák tényleg világvégét teremtet­tek volna a Duna völgyé­ben, Egy haszna volt az egész felfordulásnak ekkor szüle­tett a legtöbb jótékonysági alapítvány, hiszen mindenki tiszta tétekkel, s üres zsebbel óhajtott az úr színe elé járul­ni. Persze tehet, hogy utána visszavették az adományt. É. A Gallup amerikai közvé­leménykutató intézet sikerein felbuzdulva én is nekikezd- tem egy maszék közvéle­ménykutatásnak., mivel még ma is fel-felrepítenek égy- egy kacsát, mely szerint ek­kor és ekkor Világ vége lesz. Ki hogyan vélekedik á kér­désről, ez érdekéit. On szerint mikor lese a világ vége? — szegeztem az eléggé szokatlan kérdést kü­lönböző foglalkozású embe­reknek. Íme, csokorba gyűjtve né­hány épületes vélemény; — A világ vége kétezerben lesz. füztenger fogja elborí­tani a földet, a tengerek ki­száradnak, a halak megdög- lenek. — Est a véleményt egy hívő, ráneosképű öregasszony nyilvánította ki, hivatkozva a bibliai János jelenéseire. — Ha nem a Fradi nyeri meg a bajnokságot, akkor tényleg világ vége less — vetekedett egy zöldkabdtoe, jehérnadrágoe férfiú. “* Ha a fiam megint meg­bukik az iskolában. Lehet, hogy részleges, de bizonyosan világ vége lese — mondom egy aggódó seülő, ki gyer­meke bizonyítványát, egyszer már össeetévesztette az ellen­őrző könyvecskéjével. — Nem lese világ vége, mert nines isten. Ha tenne, már régen rím szakítom volna ae eget, s sok kánmko- das miatt — világosított fet egy segédmunkás, —■ Néhá nem hátié rossz Legalább a tartozásaimat ak­kor nem kellene kifizetni — vélte egy hányatott életű fia­talember, ki vasárnaponként lóversenyeken akar javítani deficites anyagi helyzetén. 3, Legutóbb nálunk lűőS-ban terjedtek el (főleg falvakban és ott is inkább az öregek között.) világ végét jósoló vé­lemények. Egy iskola diák­jai egyáltalán nem csalódva! — eredeti módon foglaltak ál­lást. Az iskola falára hatal­mas transzparenst függesztet­tek ki a következő felirattal: „A világ végé technikai ökok­ból elmardt.* Akiket mindez nem győz meg, azok számára ajánlom: érjék meg a kétezredik esz­tendőt, aztán majd egy ká­vé mellett elbeszélgetünk ta­pasztalatainkról. Az angolok nem fogadnak, ha biztosan tudják, hogy megnyerik. Magam is csak azért nem ajánlók fogadást. Pedig lenne rá egy deci whiskym — kísérővel. (rozgonyl) Arcok a múltból Zita és Dorn N emrégiben érdemes mű­vésszé lett ifjúkori szí­nész barátom. Jól esett a hír, mert igazán méltót ért az elismerés. Ahogy mondani szokás: hosszú, küzdelmes pálya nyert 1116 jutalmat. Most, az ország első szín­házának sajátos modorú jél- lemazlnésze Ő, de évtizedek­kel előbb még vidéki színpa­dok kenyerét ette, operettek­ben mulattatta publikumát. Táncos-komikus volt vagy harminc évig a javából, még- előbb színpadi táncmutatvá­nyos, ákrobatikusan hajlé­kony gumialkattal. Ném tagadja múltját, hogy iskolai tomáversenyről került egy jószemű direktor révén színpadra, s onnan nőtt fel mostani helyéig áz emberal- kotás művészetében. De nem róla akarok szólni moet. Érdemes ünneplése csak megmozdította bennem az élményt, melyből 2ita és Dorn, az akrobatikus táncos­pár tűnik elém. A fakó hajú, vékony Zita s a szárazán iz­mos Dom. Nevükre felivel bennem a szárnyas muzsika. Vele repül­nek ők, testetlen puhasággal. Vörös, kék, rózsás örvényben pörögnek; reflektorok szál­kás fénycsóváiban, melyek átszúrják a nézőtéri homályt, a délelőtti tátongó ürességet. A karmester Idegesen kop- pant a kottaálvány lemezén: — Elölről az egészet. Szé­lesebben tessék. Ki tudja, hányadszor mér elölről. A színpadi pár vissza­fogottan liheg, új kezdésre áll. A zene indul. VíffSs, kék, rózsás örvény megint. Repül a pár testetlen puhasággal. A férfi keze bi­lincset fog a nő Ijokájára, vézna csuklójára, táncuk ha­lálforgássá lendül, szárnytö­rötten le-lecsapódik a szín­pad deszkájára. A nézőtéri mélyből, a ren­dezőlámpa vaksi lángja alól félüvölt egy hang: — Mi ez, kérem!?... Meg­állni! Mi ez?,.. Azt hiszik, vak vagyok?.., Hogy ilyen bóvlival, ilyen humbuggal ki­szúrhatják a szemem...? A férfi kapkodón zihál a színpadon. Vibráló, remegő zsigerekkel áll a förgáa erő­vesztésétől. Ködös gyűlölettel méregeti párját, a csapzott, sovány nőt és lent, a fekete mélységben ágáló árnyat. — Nem bírom, direktor úr... — tör ki aztán mellé­ből hörögve a panasz. — Mit nem bír — tajtékzik lentről a düh. A direktomé dagadtán ter- ped párja mellett a belátha­tatlan sötétben. Nyugtatni próbál: — Pistám, drága, mért iz­gatja úgy magát? Tudja, hogy árt a szívének ... — Tűrjem talán szó nél­kül? Na, ezekkel bevásárol­tam, De mit is várhatok egy rozzant lótól, meg egy kehes libától?! — Menni fog, meglátod. Es­tig menni fog, Pistám. — Menni fog, direktor úr — hangzott a félénk vissz­hang a színpadról is. — Menni! Persze, hogy menni. Remélem. Legalábbis ajánlom. De vagy a szám megy, vagy maguk! — Meglátja, direktor úr, nem lesz semmi baj — fogad- kozött tovább készségesen Zi­ta, s ösztönösen kis félfordu­latot vett az állásban: talán nem veszik észré, hogy me­gint kiserkedt a vér végesvé­gig a lábszárán, combján, ahogy a padlóhoz súrlódott. örök folt volt ez rajta, át­tetszett a pudertakaró alól is, csak 6 hitte, hogy nem látni. A megéljiiIt nógrádi táj Szervesett küzdelem az erózióval Bármelyik Nógréd megyé­ről szóló mőfiöiféíiát veszi kezébe valaki. mindegyik szól arról, hegy megyénk ta­lajviszonyai fosszak, az ég­hajlat nerdig szeszélyes. Az 1030-as években, az országos monográfia, szerkesztő bi­zottság felügyeletével készült tekintélyes munkában is hangsúlyozzák a szerzők! .Nógrád vármegye általában őstermeléssel foglalkozó vár­megye és a lakosság legna* gobb részének még ma is ez a ís megélhetési forrása, no­ha földrajzi fekvése és ter­mészeti viszonyai nem ren­delkeznek mindama kedvező tulajdonságokkal melyek föl­tétlenül erre utalnák,,." Amióta ezeket a szavakat leírtak, kinyomtatták, eltelt harmtneegynehány esztendő. Alapvető változások történ­tek a megye, a megye népé­nek az életében. Előretört az ipar, megerősödött a bányá­szát, azonban nagyon jelen­tős területen meg mindig a mezőgazdaság a megélhetés forrása. A felszabadulás után köz­vetlenül — s még jónéhárty évig — nem következett be különösebb változás a megye mezőgazdaságában. Amíg az első gépek meg nem jelen­tek, s meg nem alakultak az első közös gazdaságok, a ter­melőszövetkezett csoportok, termelőszövetkezetek, tovább dívott a fogatos művelés, keserves küzdelem a mostoha, természeti viszonyokkal, a mindennapi kenyérért Só­kan emlékeznek még rá az idős emberek közül, hogy két-háfom évtizeddel ezelőtt nemcsak a talajerőt pótló trágyát hordták puttonyokban a hegyoldalakra, hanem a hegyről lerohanó víztől le­sodort földet ts a háiukoh keliétt visszahördaniok. Az ilyen helyeken még a fega- tos művelést sem tudták al­kalmazni. S ezeken a terüle­teken a termés Is nagyon so­vány volt. Elsőrendűnek mondták a hét-nyolcmázsás Búzatermést. De ez is csak az Ipoly folyó Völgyében ter­mett ilyen gazdagon. Az új élét új feladatokat állította a megye népe elé. Nagy és szép követélménye­két, Megyénk mezőgazdasága azonban csak nágyon nehe­zen tudott és tud megbirkóz­ni ezekkel a célkitűzésekkel, A szakemberek, Sőt az egy­szerű földművelő emberek is tudják, hogy csak n&gv erő­feszítések árán, új eljárások, módszerek alkalmazásával lehet nálunk magasabb ter­méshozamot elérni. Azonban ezek az üj módszerek is csak akkor lehetnek eredménye­sek, ha felveszik a harcot a legkérlélhetetlenebb ellen­séggel, a talajpusztulással. Az elmúlt években számta­lan példa bizonyítottá, hogy nálunk is lehet tíz mázsa fe­letti kalászos termést elérni s legalább négy-öt mázsával lehetne az átlagterméseket emelni, ha nem pusztítana az erózió. A termőtalajok javítása már közvetlenül a felszaba­dulás után megkezdődött, azonban az igazi nagyarányú, szervezett küzdelem a na­gyobb. gazdagabb termésért csak néhány évvel ezelőtt in­dult meg. Érthető, hogy szer­vezett talajvédelmet aZ egvé- nt gazdálkodás korlátái kö­zött nem lehetett megvalósí­tani, hiszen a kompira, szer­vezett talajvédelem előfelté­tele a nagyüzemi gazdálko­dás. Ahhoz pedig idő kellett, hogy megyénkben is kiala­kuljanak" a mezőgazdasági nagyüzemek, teljesen tért hó­dítson az okszerűség és a szervezettség. A kezdet-kezdetén, 1957- ben akciőbizottságot hoztak — Na, kezdjék már, mire várnak? — Csak bátran Dornkám, bátran, ZRitkám, angyalom, fog az menni — mézeskedett a direktorné, mert azt tartot­ta, az a szerepe, hogy villám­hárító legyen a színház égi- viharaiban. feltört megint a zene. Zi­ta és Dorn tánca most külö­nösebb megjegyzés nélkül ment le. — Na, látják, csak akarni kell, — dőrmögte fel mégis, némi elismerésnek szánva az igazgató. — Hiszen menne — kíván­kozott ki most már végképp a keserűség Dómból. — Men­ne. De beszélhetek én ennek a dögnek, hogy nekem hús kell, húst főzzön! Hegy anél­kül nem bírom. Akár a fal­nak mondanám. Bab, tök meg dtimye. Ezzel emeljem? £n egyszer úgy eleresztem, hogy kinyúlik.,., hogy iste­nemre, magam is megbánom. — Miből főzzek? — sirán­kozott az asszony. — Mindig: húst, húst... — Ezt intézzék el egymás­közt, — térült el a gond kö­zelségéből az igazgató. — Ha talán emelhetne va­lamit, igazgató úr... — Hát mit gondolnak: lo­pom a pénzt? Es pont ma­guknak lopom?... Amit ér­nek, megkapják. A többi nem az én dolgom. í tvágott a színpadra vivő A rendezői hídon, át a színpadon, a cicomás kulisszák között, mint aki befejezte a témát. Gurult utána, mögötte a felesége, de az cinkoskodón még vissza­szólt a hátsó járásból: — Zitukám. majd jöjjön be hozzám, ha végzett. Van ott­hon egy kis töltöttsültem, el- vihetné. Igazán jó szívvel.,. Zita lekapta áttetsző áriát, fakó haja csomósán előre bu­kott, nem nyúlt utána. Ne lássák, hogy szivárog a köny- nye. — De ugye nem lesz este semmi baj? A táncosnő fejét rázta. Dom meg állt, megalázottan, és megalázkodón az ígért falatért, ami erő lesz inas karjaiban, Olyan rettenetes, hogy *. n hogy... mindent el­bír általa. Még az életét is. Este sikere volt a produk­ciónak. Mikor lement a tánc, újrázni kellett a tapsra. A direktomé a proseénium mélyén közelebb húzódott férjéhez. Az igazgató idege­sen félesippentette monokli­ját. De semmi nem történt. Kötmyebbédve sóhajtott fel utána. — Na, ez az állat, — súgta az asszonynak. — És nézd, milyen tapsuk van!.,. Azért csak nem volt rossz vásár. A direktomé alkalrpasnak vélte a pillanatot. Visszasú­gott: — Nem kellene mégis, pár pengővel emelni nekik? — Megőrültél?... Hogy aztán a többi jöjjön?... Nem, szívem. Mégis, valami kegyes, ada­kozó kedvet érzett. — Nem bánom, ha jónak látod, adhatsz nekik minden premierre egy kiló húst. de marha is megteszi. Zabolhas­son kedvére Dóm mester. Ezt éjjel leadom a klubban a fő- ispánéknak, halálra röhögik magukat Hogy milyen jószá­gai vannak az istennek?!. * Utoljára vagy huszonöt éve tapsoltam nekik. Kifogás­talan volt a szám, megérde­melték. Zita és Dorn. Ml volt a tel­jes, igaz nevük, ma sem tu­dom. Elmaradtak, elkoptak mellőlem az időben. Nem ke­restem hova? Ifjúkori barátom érdemes művész. Akrobata táncos volt, ma az ország első gár­dájának becsült jellemszíné­sze, Beérkezett a pályán, rangja van. D e mondom: nem róla akartam szólni, hanem Zita asszonyról és Dorn mesterről, akiknek árnyát Rajz János neve vetette elém az egymásra dőlt évtizedek alól. Barna Tibor létre a rétsági járásban — a talajpusztulásnak legjobban kitett területen — a talajvé­delem munkálnak megkezdése érdekében. A megyei tanács mezőgazd&sági osztályának szakemberei és a Hazafias Népfront lelkes munkatársai ti agyon sok nehézséggel, ér­tetlenséggel, sőt még rosszindulattal is szembetalálták magukat, fantasztáknak, álmodozóknak kiáltották ki az úttörőket. A gúhyolódók és rosszindula­túnk azonban , nem tudtak, hogy a megyei törekvések előbb-ütóbb találkoznak az országos elképzelésekkel. Hi­szen a talajvédelem kérdései ennél az időszaknál már .lóval élőbb fogl&lköZtattak fi tudományos kutátökát. A Magyar Tudományos Akadé­mia Talajtani és Agrokémiai Kutató intézetének munka­társai ekkor már több kísér­letet folytattak Nógrádban. A megyei vezetők szeme előtt a jövedelmezőbb mező­gazdálkodás célja lebegett, buck Tivadar tudományos kutató személyében jelentős segítőtársat nyertek a talaj* védelem megszervezésének megszállottat. S aZ elképze­lések, megsejtések mind több és több tudományos értékű vizsgálati tapasztalattal n.ver- tek “bizonyítást. A talajtani vizsgálatok megdöbbentő eredményeket produkáltak. Kiderült, hogy évente mil­liós károk keletkeznek a meZőgazdáságbán, mért a zabolátlan felvök, az egyen­lőtlen csapadék lehórdiák a hegyekről és a dombokról a termőtalajt, s amellett, hogy pusztul a talaj, kopárrá lesz­nek a dombhátak, csökken a terméshozam, nehezebb a megélhetés. Nógrádban mindig keserve­sen éltek az emberek. Nem­csak a farkastörvényfl társa­dalmi viszonyok, hanem a mostoha természeti adottsá­gok miatt is A jobb megél­hetés érdekében tehát a táj arculatán is változtatni kell. Ez a munka azonban nem olyan egyszerű. Különösen a mezőgazdaságban nem. ahol éveknek kell eltelnie, amíg beérik a munka gyümölcse. A tudományos kísérletek és tapasztalatok alapján csak két-hárem éve folvik a me­gyében szervezetten a talaj­védelem. Az állam jelentős pénzösszegeket áldoz erre a természetátalakító tevé­kenységre. Bár a termelőszö­vetkezeti gazdálkodás felvi­rágoztatásét célzó 3004-es rendelkezések már a megal­kotásuk óta nyújtottak M* sebb-nagvobb kedvezménye­ket ezeknek a munkáknak az elvégzéséhez, átfogóan még csak tavaly kezdődött meg a komplex talajvédelem. Ettől az időtől kezdve nyert nagy jelentőséget a* 1960-ban megalakított Lókos Vízgazdálkodási és Vízhasz­nosítási Társulat, minthogy kormány-engedéllyel kiemelt területnek nyilvánították a Lókos patak vízgyűjtő terü­letét, s elsőként ezen a 35 ezer holdon kezdték meg a szervezett talajvédekezést. Az egész területre készített irányelv alapján indult meg a munka. A megyében a legelsőként a nőtincslek ta­pasztalták, hogy milyen bo­nyolult, mennyire sokrétű a komplex talaivédelem. Kezd­ve a kémiai talajjavítástól a ’.'ízrendezésen keresztül a kü­lönböző műtárgyak építé­séig, minden egyetlen eélt szolgál: a legnagyobb termést adó ta­lajviszonyok kialakítását. Jelenleg már ott tartunk, hogy ebben az évben befe­jeződik a rétsági kiemelt te­rület munkáinak tervezése, s Nőtincs, Pelsőpetény és Rom- iiány után újabb községekben látnak hozíá az üzemi kivi­teli tervek megvalósításához. (Sőt már az idén a Zagyva felső folyása vízgyűjtőterüle­tének a felméréséhez is hoz­zákezdtek a tervezők.) Hatal­mas fhüftka éz Az emberek egyelőre csak azt látják belő­le, hogy földmérők járják & hátért, megváltozik a táb­lák alakja, mérete; eltűnik egy út, betemetnek vízmosá­sokat, árkbkát, a meredekebb hegyoldalakra gátakat, ter- raszekat építenek, Lánctal­pas gépfflOttstrutnok gyalul­ják a talajt, s éles késekkel hasogatják, lazítják at alta­lajokat, Lassan megy ez a munka, nem egyik napról a másik­ra, de még csak nem iS efjdk évről a másikra. Az á program, amely a rétsági ki­emelt terület munkáit tar­talmazza, négy évben állapít­ja meg a tervhatáridőt. Rö­vid idő alatt nem lehet alap­vető Váltó* tatásokat Végre­hajtani a mezőgazdaság me­netében. Ez a tevékeovség pedig alapvető változtatások­kal jár. Éppen ezért nem jogos egyeseknek a türelmet­lenségé. Neffl köfinyü dolog kialakítani a 25—30 holdas táblákat, S az agronómiái elő­írásoknak meefelelő terrné- 1 és szerkezetet bevezetni. A komplex talajvédelemnek éppen az a célja, hogv f íapvétően változtassa meg a mezőgazdaság keresztmet­szetét. az adottságoknak és lehetőségeknek megfelelően A talajvizsgálatok előírják. hogy hová mennyi mútrágvát vagy talajjavító anyagot kell adagolni A tervek részlete­sén leírják, hegy met/ terü­leten kell alkalmazni a ré­tegvonalas szántást, vägv ä közel vízszintes taiajmű* forgot. A talaj ók mél’-lazítá­sával pedig megakaualyöz­zák a földben lévő víz gyors elpárolgását. A kijelölt er­dősítések végrehajtásával meg a talajlemosődást gátol­ják még a gazdaságokban. Nagy összefogásra van szükség ehhez a természetátalakítő munkához. Kezdve az Orszá­gos Mezőgazdasági Minőség- vizsgáló intézettől — amely­nek a szakemberei a terve­ket készítik — az Országos Talajjavító és Talajvédelmi Vállalatig — amely a kivi­telezésekkel foglalkozik — tónéhánv szerv és vállalat vész részt ebben a munká­ban. Nem könnyű ennek a sok résztvevőnek a tevékeny­ségét úgy összehangolni, hoev minden munka a legsimáb­ban menjen. Eddig is jelent­keztek akadályok, mert vagy nem volt elegendő gép, vagv a munkaterületet nem tud­ták biztosítani a termelőszö­vetkezetek Ebben az évben meg az időjárás viszontag­ságai akadályozták a gyor­sabb ütemet, hiszen az átázott tala­jokon rendkívül nehezen halad a munka. Szerepet játszik ebben egyes termelő­szövetkezeti vezetők felfogá­sa la, mert a rendkívüli nagy kedvezmények ellenére sem szorgalmazzék megfele­lően a munkálatok gyorsabb haladását. Nem nagy Idő telt el a szervezett talajvédelem megkezdése óta. A múlt év­ben és az idén is csaknem húsz-húsz millió forintot nyújtott az állam a megyei tervek megvalósításához. A rétsági járás „kiemelt terü­letein” teljes egészében ma­gára vállalta a természetét alakítással járó tetemes költ­ségeket. Bár a komplex ta­lajvédelem eredményével még nem lehet számolni, de a korábban ís folyó kémiai ta­lajjavítás már szerepet ját­szik az Idei nagyobb kalászos termésben. Ezzel is össze függ, hogy egyes, korábban erodált talajú gazdaságokban megközelíti, sót meghalad!a a búza termésátlaga a húsz mázsát. Később, amikor a komplex munkák nyomán létrejövő változások is ér­vényre jutnak, sokkal érezhe­tőbb lesz a termések alaku­lásában is az elvégzett termé­szetátalakító munka eredmé­nye. A befektetett milliók többszörösen visszatérülnek Pádár András ■j

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom