Nógrád. 1965. szeptember (21. évfolyam. 205-230. szám)
1965-09-12 / 215. szám
I§65. szeptember 12. vasárnap VöfiRÄD Q András endre két verse OsjuLol tJkihtt Csak annyi volt, mint amikor az elsárgult levél bulltában megérinti az avart... Csak annyi volt, mint amikor a legkisebb hópihe boldog táneában nekiütődik a begyoromnak.., Annyi volt csupán, mint a semmibe toszló lehellet, amely most hagyta el börtöne piros kapuját: Csoda történt. A részeg levél érintésétől megremegett és (eljajdult az őszi föld: a táncos hópihe lavinát zúdított a mélybe: a rezzenetlen lehellettől orkán támadt. Gátakat tépő. Félelmetes. Halálos. Csoda történt. Jőűzai-liazáf l nem fuujda menedékei Részlet egy készülő tercina-ciklusból. Dús ágú lombbal küldsz-e új hitet, Erős karod átfogja-e a Földet, Ha fészek helyett várat építek? Makacs adósaként a málő rögnek Még talpon állok s járok karsztokon Es gázolok hínárban. Üldözöttnek Karom nyújtom: köszöntelek, rokon, S bár hallok is olykor csillag-zenéket, Fájdalmasan a földhöz tartozom. Bent didergek, kívül vak áram éget. Társulni vágyom, híd kell, nem kapocs: Házat-hazát s nem puszta menedéket. Kerüljön el, ki tolvaj-óvatos. Annak hiszek, kinek felsebbzett lába Kötéstelen is sziklákon tapos, Társát szólítva nem kiált hiába. Anyját, nőét siratva nem remeg: Annak hiszek, kinek tiszta szavára Értők és igazak sereglenek. MOLNÁR ZSOLT KASSÁK LAJOSNAK Zalka Miklós CSŐID AMIKOR dühös volt, mindig összecsücsörítette a szájátÁllt, mint a cövek. Szeme megszokta a homályt. Háta mögött az épület. Három emeletes- Szürke- Nemcsak most, nappal is szürke. Balra, a legfelső emelet utolsó négy ablakából pászmában dől a fény. Sárgás. Furcsa: mire lehullik elé, megszürkül az éjszakában- Attól van ez a szürke derengés idelenn- A harmadik emeletről mormogó duruzsoló« ereszkedett alá. A hangok egybefolytak, semmitmondóvá zsugorodtak, a szavak foszlányait sem értette, csak zsongtak a fülében, akár kályha dudorászott volna. Nevetés csattant„De örültök-..” — gondolta bosszúsan. A válla fölött pillantott hátra, a magasba. Az ablakokból kocka-alakban ömlött a fény, és a sugárban látni lehetett a keresztfák árnyékát: négy részre osztották a sárgás szabályos csóvát. „Minek őrültök?” — a szája úgy meredt előre az orra alól, mint a tüske. Csönd volt- Idegesítő. Any- nyira idegesítő, hogy a tenyere viszketett- Szuszogva szedte a levegőt, és úgy érezte, mintha fojtogatná a csönd* Megint nevetés, A torka összeszorult. „Hogyan tudnak nevetni?. - - Az emberek...” — ez a gondolat is befejezetlen maradt. Nagyot nyelt. VASÁRNAP mindenki otthon van. És akkor az embert Ideállítják sílbakolni. -. Az országút hajnalban kékesen csillog majd, akár valami messzire nyúló-kanyargó selyempántlika. Most csak egy hosszúkás szürke folt. nie kellett a papírjaikat. Meg a boldog-mosolygós képüketA Szíve belefacsarodott, ahogy nézte. A sárga irigység emésztette. Nem elég, hogy itt rostokol, szemlélje végig a mások örömétMinden papírtulajdonos egy- egy stáció. •. A távolban — a laktanya: úton — csizma koppant. Odafenn fémes zörgés- Kattanás. FölpillantottA harmadik emeleten az egyik világos ablak, kitárult. Valaki kihajolt az ablakon. „Még ez is ellenőrizni akar- . •” — Egy ugrás. Az alak eltűnt a fényből. Nézett föl. Azt hitte, a szeme káprázik. Az alak a két emelet között himbálódzott. Látta a kötelet. Fehér volt, valósággal világi„Meghal--.” — a gondolattól elöntötte a forróság. Hogy ő látni fogja. Ahogy ez meghal, A fogát csikorgatta, s az ajka összecsücsörödött- .,Az anyád keserves-.. Nekem ne halj meg itt!. • ” Lekapta válláról a géppisztolyt, csövét az égnek, újjá a billentyűre tapadt. HOSSZÜ sorozat. Aztán mintha megsiketült volna, olyan csönd támadt. Hirtelen tucatnyi láb dobogását vélte hallani. „Hallucinálok...” A szívét a torkában érezte. A kötél himbálózása meg- lassúbbodott„Jönnének már...” — topogott türelmetlenségében. Az idő végtelennek tűnt. Végre! Elől az őrsparancsnok. Futás közben a sapkáját igazította a fején. gó nevetés Még, és még. ... Mintha nem akarna vége szakadni. .. Folyton-folyvást. — Nem tudom, ki volt az a pihent-agyú, de ez megérte.,. Ez megint a főhadnagy volt. Az ablakot becsukták. A hangok ismét az érthetet- lenségbe távolodtak, zsongó duruzsolássá olvadtak egybeAz ablakokból pászmában dőlt a fény, a szabályos kockaalakú csóvákban látni lehetett a keresztfák árnyékát. Idelenn: szürke homály. É* csönd. Aztán csizmakopogás. Elől a főhadnagy. Sapkáját hetykén, oldalt csapta, fejét csóválta és nevetett. ö csak bámult rá. Elküldték a másik szakaszból egy embert a kantinba... Sokáig odavolt, hát kiagyalták, hogy megijesztik... Összemesterkedtek egy ruhát, öngyilkosnak- .. Véletlenül maga ugrott be. . . Állt, merev-mozdulatlanul. A nyelve nehezen forgott, és azt kérdezte: — Akkor... nem halt meg?.. A főhadnagy pislogott. Aztán megint nevetni kezdett A könnyei potyogtak. Ha tehetném cserjét kapnál tőlem vérbélű tüskés galagonyát kővér epret is ha volna kertem mint egyszer fenn a hegyen a bányák fölött igaz nem láthattad vinnék büszke lányvirágot dústermetü napraforgót december van sivatag virága nyúlik ki az ablakon szárazlábú pikkelyes kaktusz de viszek könnyű tésztát puha kalácsot anyám kezel fonták csillagosak jészagúak A szürke folton kellene elindulni. •. Két kilométer. Nem térne le róla. Véletlenül sem- Erezné a domborúságán, hogyan, s merré kanyarog. Megérzi azt az ember vaksötét- Ben is- Talán két kilométer sincs egészen. Ott a sárga ház- Az már: ház. A vasútállomás. -• Arra mentek el.. Oldalt fordult, úgy nézett, vágyón — arra-. • Délután mentek. Amikor ők átvették az őrséget, mindjárt azután. A vonathoz. A laktanya másik oldalán posztolt akkor, a kapuban. Neki mutatták a papírjaikat. És neki néztot a homályban, Ide-oda- Mint az órainga Fuldokló sziszegés- Hőngés, LihegésÁllt, nézte, és a homlokát kiverte a veríték, a szája önkéntelenül megnyílt. Akkorát nyelt hogy a torka belefájdult, és azt hitte üvölt, pedig nyögött csak ő is: — Te!!! Ne! Ne!-:.* * Hörgés felelt A hideg futkározott a hátán. — Ni csak! — így az öreg. Hát itt vagy Sándor! Mégis eáak jó nyomon járok. Téged kereslek! Mert — mindegy most már megmondom — az éjjel a két lovamat elkötötte valaki. Neked erről tudnod kell! — Sándor alig észrevehetően elmosolyodott — mert tudni kell, hogy az öreg Tapodí- nak mérhetetlen rossz két gebéje volt —, dehogy nyúlt volna ő azokhoz. Különben is szegény ember jószágát sohasem bántotta. — No, Antal bácsi, csak nem rám gyanakszik kend?! — Hátha nem is te, akkor Valamelyik legényed ... — Kell a fenének a kend gebéje, mikor válogathatok én az uraságok méneseiből is. Látszott Sándoron, hogy erősen bosszantja a dolog, de a gyefige öregen röstellte erejét mutatni, azért hát zsebébe nyúlt, elővette bankótól duzzadó bukszáját, és így szólt: mennyit értek azok a lovak? — Annak Sándor ára nincs, nekem az a két ló kell! Ezen szavaknál a vén szamár levette a válláról a flintát és az ajtóhoz állt. — Innen Sándor ki nem mész, amíg meg nem mondod, hogy a lovaim hol vannak!... Á cigányt majd kirázta a hideg Félszerromel a puskára, másikkal Sándorra tekintge- tett. — Mi lesz ebből!? (Jáj Devlá!) — Sándor nem törődött tovább az öreggel. Kocsonyi húzta, ő meg dudorászott, ví- gabb nótát kért, jó kedve volt, vagy csak mutatta. Tapodinak kezdett a türelme fogyni. — Mindegy, most már azt is megmondom Sándor, hogy egyúttal a hannagyoknak is üzentem, hogy itt megnyomhatnak téged. Hallod-e Sándor?! Mondd meg, hol vannak a lovak és aztán nem bánom, elmehetsz! Vészeset villámlott a Sándor szeme. De mulatott tovább. Járta a táncot magányosan. Néha majd beleverte a fejét a gerendába, pedig nem volt magas ember. Kisvártatva nyílik az ajtó, és a kisbéres majdnem úgy esik be rajta. — Gazduram, jönnek a han- nagyok. Hároman vannak. Most fordultak be a kanyarodóba a csordakút mellett az országúton!... Sándor felállt. Döngő léptekkel az ajtó felé indult. Az öreg Tapodi erre mellének szögezte a puskát. — Innen Sándor ki nem mész, amíg .., Sándor elütötte baljával a puskát, és nagyot ordított: — Félre, paraszt! TAPODINAK tátva maradt a szája és félreugrott. Sándor pedig kemény léptekkel kiment az udvarra. Lova nyi- hározva futott elébe. Megszorította a hevedert rajta és felugrott a nyeregbe. Övéből pisztolyt rántott elő. Ebben a pillanatban bero- bógtak a nagykapun a pandúrok, diadal villogott szemeikben. Sándor pisztolyából a lóvak lába elé lőtt, mire azok _ felágaskodtak és két pandúr a földön hevert, a harmadikat elragadta a lova, vissza az országútra. Sándor pedig visszadugta a pisztolyt övébe, megveregette a lova nyakát. Kicsit lágyékába nyomta sarkantyúját, és a nemes állat átrepült vele az öles falon. A pandúrok is összeszedték magukat és utána vágtattak. Egy darabig az erdőben futottak, majd rátértek a majsai országútra. Hallatszottak a pisztolyok durranásai, de úgylátszik, nem érték utói az üldözöttet. Gyönyörködve néztük a szép futtatást. Tudtam, hogy Sándor lovát a pandúrok lovai nem érhetik utói. De Tapodi egyre dörmögött, hogy így meg úgy, majd hozzák vissza megvasalva Sándort a pandúrok, és akkor majd előkerülnek az ő lovai is. Egy óra múlva csakugyan újból lódobogást hallottunk. De milyen látvány! A három pandúr elöl véresen, porosán, izzadtan nyargal, utánuk pedig Sándor a karikás ostorral. Vágta őket mint a répát. A karikás ostorral. Vágta őket mint a répát. A karikás ostor végébe acéldr/t volt kötve. Ahová az ért bőr repedt és vér serkedt nyomába. Tapodi erre úgy eltűnt mint a kámfor. Sándor pedig így hajtotta a pandúrokat a dorozsmai bikaistállókig. Azután visszajött. Ivott, mulatott tovább. Kérdeztem, hogy csinálta ezt a csúfot velük? — Hát először elsütögettet- tem a puskaporukat, mikor észrevettem, hogy már nem lőnek, megfordultam és a karikással kezdtem kongatni a hátukat. Futottak ész nélkül, de nem hagytam abba, amíg Dorozsma alá nem értek. Így történt. Azt hiszem hamarosan nem próbálkoznak velem. Alkonyattájt elment. Halasnak vette az irányt. A felvert por csakhamar eltakarta előlem, de a lódobogásból sokáig kivehető volt a nemes paripa ütemes légzése. MEGFORDULT Sándor azután is nálam. De elmúlt az az idő is ... Végül úgy elment, hogy többet sohasem láttam. Mondják, hogy a császár már nem tűrhette, hogy a híre nagyobb volt az övénél. — Azóta minden megváltozott itten. A járást felosztották, tanyák épültek a legelők helyén, és az erdőket kiirtották. Bort mindenki maga termel. Minek a kocsma? Utas sincs az országúton, vasúton utazik a nép. (Sándor ugyan egyszer Félegyházán megállította a vonatot, az amerikaiak ezt tőle tanulták) — Minek is élek már én?! Hej, Sándor, Sándor miért hallgattál Laucsikra? Magad ballagtál be a várba, hogy majd hivatalt nyersz ottan... Iványi Ödön TOKAJ Ö meg csak állt, kezében égnek fordított fegyverrel, mint az imént A foga vacogott, és mintha a fejéből hirtelen kiszaladt volna mindenféle katonai jelentés-formula, semmi sem jutott eszébe abból, amit tanult. A géppisztollyal, mint holmi bottal mutogatott az ablak felé, s nagy nehezen kinyögte: — Ott.. • Főhadnagy elvtárs. Az őrsparancsnok egy pillanatig odabámult, és lódult tovább az épület bejáratához. A többiek utána... „Siessenek” — makogta magában, és állt, ugyanott, ahol a levegőbe lövöldözött, még a fegyvert sem akasztotta vissza, a vállára- Nézett fölfelé. „Nem is tolt le... Hogy rosszul jelentkeztem. ..” — a gondolat keresztülszaladt agyán, s nyomában tülekedett a sürgető kívánság: „Siessenek...” A NYITOTT ablakban megjelent a főhadnagy feje. Gyors, kapkodó mozdulat: már a kötelet markolta. Az alak fölemelkedett. — Hú, de könnyű. •. Ez a főhadnagy hangja volt. „Nem lehet... A halott nehezebb. .. Akkor a félhalott is...” Nevetés. Megrázta a fejét. „Megőrültek ezek?-..” Gurgulázó, hahotázó, kaca— Hát nem érti?. •, Akkor szaladtak el az ablaktól, amikor maga lőtt... Addig nyögtek, hörögtek ott.. Még mindig nem érti?... „Akkor tényleg nem halt meg.. — gondolta- Vállára lökte a fegyvert és kényszeredetten elmosolyodott. A készültség elvonult. Magára maradt. Háta mögött az épület. Elől a kerítés. Azon túl az országút. Hajnalban kékesen csillog majd a messzeségben, JÖL ÉREZTE MAGÁT a csöndben. És ez különösnek tűnt. Hogy jól érzi magát. A homlokát is összeráncolta, miközben ezen töprenkedett Furcsa és megmagyarázhatatlan: kellemesnek találja ezt a semmi-nem-történős ácsor- gást, fegyverben- Sőt, mintha ezért a semmi-nem-történésért állna. Csodálkozott ezen. De így volt. Félszemmel fölsandított az épületre: a harmadik emelet- utolsó négy ablakából pászmában világított a sárga fény. Mire lehullott elé, megszürkült, de azért homályt derített az éjszakába. Elmosolyodott, az ablakokra. Csönd volt. Nyugalmas, meghitt, zsongással otthonos csönd. JtL&zaili Nagyobb erények kellenek a 36 sors, mint a rossz sors elviseléséhez. Sem a Nappal, sem a halállal nem lehet szembenézni. Gyakran hivalkodunk szenvedélyeinkkel még a legbűnösebbekkel is; a hiúság azonban félénk és szégyenlős szenvedély, amelyet sohasem merünk bevallani. Rossz cselekedeteink nem vonnak magukra annyi üldözést és gyűlöletet, taint jó tulajdonságaink. Több erőnk van, mint akaratunk: s gyakran csak mi magunk előtt való mentségül képzeljük azt, hogy valami lehetetlen. Ha nem volnának hibáink, ne-n okozna nekünk annyi őrömet, hogy másokba hibákat fedezünk fel. A féltékenység kétségekből táplálkozik: s mihelyt a kétséget bizonyosság váltja fel, őrjöngéssé válik vagy megszűnik. Ha nem volnánk gőgösek, nem panaszkodnánk mások gőgje miatt.
